I. Hívogatók
Eljegyzésre [1]
Dicsérjük az Istent, ki minket teremtett,
E hajlékba küldjön békét és kegyelmet!
Alázatossággal engedelmet kérünk,
Hogy ily bátorsággal ide mi beléptünk.
A vőlegényünknek vagyunk küldöttei,
Ki szép menyasszonyát tisztelettel kéri,
Hogy ideérkezik ma, azaz szerdán,
Amint evangélikus lánytól ezt váratván,
Méltón a hajdani szokáshoz és erkölcshöz,
Buzgón induljunk a templomi lépcsőhöz.
Máma tíz órakor szent kézfogót téve,
Kész legyen elmenni az oltár elébe.
Midőn ezt elmondtuk illő tisztelettel,
Kívánjuk, addig is éljenek békével!
A koszorúslány meghívására I. [2]
Mielőtt belépnénk e nagyon tisztelt házba,
Előadjuk jöttünk célját hamarjába.
Bejövetelünkért bocsánatot kérünk,
Azután kedves lányukat megkérjük,
Legyen koszorúslány a menyasszony részéről,
Mert jól tudják, hogy szép menyegző készül.
(vőlegény neve) eljegyezte (menyasszony neve) párjának,
Mondhatja örökös párjának.
Nohát rózsabimbó, gondolkozzon rajta,
Mondja ki az igent, a szép piros ajka.
Vasárnap délben eljövünk érte rendben,
Másnap visszahozzuk rózsás egészségben.
Addig is kísérje boldogság, szerencse,
A házbelieket pedig az Isten éltesse!
A koszorúslány meghívására II. [3]
Tisztelettel tesszük be ide a lábunkat,
S ennek a családnak jó estét kívánunk!
Egy derék barátunk esküvőre készül,
És koszorúslány kell a menyasszony részéről.
E szép tisztséget a lányuknak szánták,
És most kérésünket felhozni kívántuk.
Ne mondjanak nemet, s mi érte jótállunk,
Hogy a leányunknak nem lesz baj nálunk.
Eljövünk érte vasárnap reggel szépen,
S másnap visszahozzuk rózsás egészégben.
A koszorúslány meghívására III. [4]
Szerencsés jó napot kívánunk az Istentől,
Küldöttségben vagyunk a menyasszony részéről.
Általam kéri kedves családjukat,
Koszorúslánynak engedjék el lányukat!
Következő vasárnap délután két órako.
Jöjjön násznépünkkel az Isten házába!
Gondunk lesz rá, mert mi is ott leszünk,
Addig is az Isten maradjon mivelünk!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Hívogató a többi vendégekhez I. [5]
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Szép jó estét kívánunk!
Bocsánat az esti zavarásért, a nem várt bejövetelünkért.
(örömapa neve) küldöttei vagyunk,
A gazdánk által üzenetet hozunk.
Általunk hívja meg kedves komáját,
És vele együtt az egész családját.
(dátum) lesz az esküvője,
Lesz evés, ivás, hangszerek zengése.
Látogatásukkal tiszteljék meg házát,
Táncolják el cipősüknek a sarkát!
Adjanak parolát, hogy ott fognak lenni,
Addig is az Ég áldását fogjuk kérni.
Csak vígan!
Hívogató a többi vendégekhez II. [6]
Szerencsés jó estét adjon az Ég Ura,
Szálljon a házra az ő szent áldása!
Beléptem e szép háznak becses ajtaján,
Hol piros rózsa nyílik mind a két oldalon.
Illő alázattal bocsánatot kérek,
Hogy e házba belépni merészelek.
De én erre most megbízva lettem,
Hogy tennivalóm híven teljesítsem.
Noé is elküldött egy galambot zöld levélágért,
Engem is elküldött a gazdám egy pár jó barátért.
(fiús örömapa neve) fia menyegzős lakodalmá.
(esküvő dátuma) tartja, amelyr.
Kedves szomszédját általam hívatja.
Meghívja vasárnap délre, korai ebédre,
Egy kis húsocskára, egy kis boros nedűre.
Amitől hamar megjön minden vendég kedve,
És a jókedve.
Senki magát otthon ne felejtse!
Remélem, meghívásomat nem fogják megvetni,
Megjelenésükkel engem is meg fognak tisztelni.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Hívogató a többi vendégekhez III. [7]
Alázattal lépünk e becses hajlékba,
Az Ég áldása szálljon a benne lakókra.
(vőlegény neve) házastársul vesz.
(lányos örömapa neve) lányát,
(esküvő dátuma) tartjuk frigyük lakodalmát.
Meghívjuk magukat jó húsos káposztára,
Jókedvüket hozzák el e szép vigasságra!
A gazdám a meghívásban biztos akar lenni,
Ezért e szekercével mert útnak engedni.
Üzeni maguknak, hogy volt egy nagy disznaja,
De a hidasból megszökött az éjszaka.
Sok időbe tellett, amíg megtaláltuk,
E szekercével nyomban agyonvágtuk.
Lett neki sok húsa meg zsírja,
Ehet ott mindenki, amíg csak bírja.
Ennivalónk lesz, csak késünk, villánk nincsen,
A szegénység nem szégyen, tudja azt az Isten.
Ezért hát kegyelmetek, ha enni akarnak,
Magukkal evőeszközt is hozzanak!
Az Ég áldása legyen addig is magukon!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Hívogató a többi vendégekhez IV. [8]
Kedves (házigazda neve)!
Engedelmet kérünk ezen bejövetelünkért,
De fogadjanak bátor cselekedetünkért!
Örülünk annak, hogy látjuk a ház urát,
Friss, jó egészségben tisztelhetjü.
Annak asszonyát.
Köszöntsük a szent Atyát, aki minket teremtett,
Másodikra a Fiút, ki új világot szerzett.
Harmadszor a Szentlelket, aki megszentelt,
Aki két fiatalt egymás mellé rendelt.
Nem jó az embernek magányosan élni,
Nem kell olyan nagyon a házasságtól félni.
Noé apánk is galambot röptetett zöld ágért,
A jó bort is megmentette vigasságunkért.
(Vőlegény neve), (menyasszony neve) eljegyezték egymást,
E hónap (esküvő dátuma) tartják az áldomást.
Megtalálták egymást először jegyesül,
Másodszor gyűrűsül, harmadszor hitvesül.
Általuk szólítják magukat e szép estére,
Sok étel evésre és ital töltésre.
A hangulathoz a cigány a szárazfát zengeté,
Jó az Isten, talán még többet is ád mellé.
Lesz a vendégseregnek mindenféle hús,
Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Hívogató a többi vendégekhez V. [9]
Szerencsés jó napot szólunk a házbeliekhez,
Bocsánatot kérünk bátor bejövetelünkhöz.
Mivel (fiús örömapa neve) kiküldött vőfényei vagyunk,
Díszes bottal kezünkben itt vagyunk.
(esküvő dátuma) lesz az új pár fényes esküvője,
Ugyanazon nap lesz a megszemlélése.
Meghívjuk magukat az étkek elfogyasztására,
Száraz fának zengésére, sarkantyúk szólására.
Isten vezéreljen bennünket az estre! Adja Isten!
Hívogató a többi vendégekhez VI. [10]
Alázattal lépünk e becses hajlékba,
Ég áldása szálljon a benne lakókra.
A házigazdától bocsánatot kérek,
Hogy tisztes házába belépni merészelek.
Jövetelem okát elmondom időben,
Hisz egy kis lakoma van készülőben,
Melyre a családot általam hívatj.
Az ifjú pár és a tisztességes atyja.
Legyenek szívesek nálunk megjelenni,
Vacsora után a táncban is részt venni!
(esküvő dátuma) tartja esküvőjét (templom neve) templomban,
És a lakodalmat (helyszín) !
Vőfély hívogatója [11]
(vőlegény neve) vőlegénynek vagyok a küldötte,
Ki megbízását nagyon a lelkemre kötötte.
Kedves menyasszonyát nagyon szépen kéri,
Hogy a következő szombatnak a napjá.
Kész legyen vele majd az oltárhoz menni.
De még ezenkívül meghívja a vőlegénynek kedve.
Édesapját, édesanyját. Az édesapját a kéményt kiseperni,
Vizet behordani, válykot vetni, fát vágni,
Az édesanyját pedig lekvárt főzni, havat hányni,
Menyasszonyt mosdatni, dicsérjük a Jézust!
Vőfély meghívója [12]
Átléptem e tisztes ház küszöbét,
Megtisztelem fejét és minden csemetét.
S azt tudtokra adni, hogy az én jó ura.
(örömapa neve) engem bízott meg,
hogy szép szóval meghívjam mindnyájuka.
fiuk egybekelésére,
a lakodalmi étel és bor elköltésére,
no meg egy pár táncra,
amely eltarthat reggelig,
míg kegyelmeteknek abban kedve telik.
S míg hívató uram szívesen elvárja,
A hívó vőfély is önmagát ajánlja.
Vőfély hívogatója [13]
Békesség e háznak, minden lakójának,
Küldöttei vagyunk mi egy boldog párnak.
Mert meg van írva a szent Bibliában,
Hogy a férfiember nem élhet magában.
Ádámot is megvolt a maga Évája,
Kinek-kinek megvan az oldalbordája.
(vőlegény neve) ezt megértette,
(menyasszony neve) szívét szívéhez kötötte,
hogy megházasodik, ezt kijelentette.
Azért vagyunk most itt látogatóba,
Szombaton az új párnak várjuk lakodalmába.
Egypár pohár bor, egypár falat étel,
egy kis lábforgatás egészséggel.
Meghívjuk e ház lakóit tisztességgel.
Első vőfély hívogatója [14]
Vendéghívók vagyunk, látják kegyelmetek,
Örömet hirdető bokrétás követek.
Jöttünk kegyelmetek meghívására,
(örömapa neve) parancsolatjára.
Aki holnap után tartja fia lakodalmát,
Melybe helyezteti nyugodalmát.
Ahol tánc, vigalom, muzsikaszó lészen.
Erre a tisztes ház népét meghívjuk,
Étellel, itallal, mindennel ellátjuk,
fogadják szívesen meghívásunk,
egyben magunkat ajánljuk.
Három vőfély vendéghívogatója [15]
Szerencsés jó napot, áldást, békességet,
Istentől kívánunk e házba bőséget,
E házi családnak friss, jó egészséget,
Testi-lelki jókat, örök üdvösséget!
Vendéghívók vagyunk, látják kelmetek,
Menyegzőt hirdető bokrétás követek.
El vagyunk bocsátva nemes küldetéssel,
Meghívást átadva megbízó gazdánktól,
vőlegény urunktól és menyasszonyától,
(menyasszony és vőlegény neve).
Holnapután lészen az örömnek napja,
Melyen a két jegyest az Úrnak szent papj.
A hitnek láncával egybeköti, zárja,
hogy őneki is legyen egy hitvese, párja.
Alázatossággal lépünk e hajlékba,
Az ég áldása szálljon a benne lakókra!
A házigazdától bocsánatot kérünk,
Hogy e tisztes házhoz belépni merészeltünk.
Jövetelünk okát elmondom én bőven,
Egy kis ünnepség van nálunk készülőben,
Melyre a vőlegény tisztességes atyj.
Önöket mos itten általunk hivatja.
Én jöttem mind harmadiknak,
Mivel hárman indultunk útnak.
A jó gazdánk általunk önöket tiszteli,
Több hívást ne várjanak, tessék megjelenni!
Meghívó I. [16]
Szívhajlandósággal jövünk be e házba,
Hívjuk a ház népét egy ártatlan nászba.
Őseink is mikor házasodtak,
Minden jó atyafit oda meghívattak.
Szívesen látjuk és elvárjuk kendteket,
Itthon ne maradjon még az se, aki beteg!
Mert jó bátyámék, magukat felkérem,
Adjanak parolát ezen percben nékem.
Hogy el fognak jönni, pontosan és szépen,
Az Ég áldása legyen a háznépen!
Meghívó II [17].
Adjon az Úristen kegyelmes jó napot,
Eljöttünk e házhoz, hogy meghívást hozzunk.
(jegyesek neve) lakodalma lesz e héten délután,
Házuk népit tisztelettel várják ám!
Az egybekelés után mulatság és lakoma,
Kalánt, vellát hozzanak, ha enni akarnak!
Hívogató I. [18]
Dicsértessék az Úr Jézus szent neve,
Az ő áldásával legyen ez a hajlék tele.
A házigazdától bocsánatot kérek,
Hogy tisztelt hajlékába belépni merészelek.
Én most követ vagyok egy érdemes háztól,
(vőlegény neve) tisztelt hajlékából.
Jövetelem okát elmondom jó bőven,
Egy szép ünnepély van nálunk készülőben.
Melyre vőlegényünk és az ő édesapj.
A családot általam hívatja.
Ne felejtsenek ott megjelenni,
Tisztelt vőlegényünket a hitre elkísérni.
Esküvő után a vacsorán megjelenni,
Vacsora után a táncban is részt venni.
Hívogató II. [19]
Köszöntöm e házat Jézus szent nevében,
Leljem ennek népét örömben, békében.
Vőfélye vagyok egy hű jegyespárnak,
Kik még az életben külön úton járnak.
De majd egybeforrnak, Isten úgy akarja,
Míg csak őket a sírhant nem takarja.
Ezen menyegzőre hívok én vendéget,
Melyre családjával Ön is jelenjen meg.
Tiszteljük meg a menyegzős házat,
Fokozzák örömér a jegyespárnak.
Szerencséltessék meg az örömszülőket,
Becses ottlétükkel megtisztelvén őket.
E reménnyel jöttem, e reménnyel megyek,
Az Isten áldása legyen mindig veletek.
Hívogató a lányos ház részéről [20]
Békesség rózsája viruljon e házon,
Erő és egészség a kedves családon.
A szeretet fénye harmatként ragyogjon,
Boldogság forrása soha ki ne fogyjon.
Én most követ vagyok egy érdemes háztól,
(menyasszony apjának neve) tisztes hajlékától.
Tudatom, hogy lányát immár férjhez adja,
Lakodalmát jövő hónap első napján tartja.
Jöjjenek el immár a szép mulatságba,
Tiszta szívvel várja a háznak a gazdája.
Én meg mint követjük igaz tisztelettel,
Újítom a hívást, úgy megyünk innen el.
Hívogató a fiús ház részéről [21]
Fényes csillag ragyog két boldog ház felett,
Két szerető szívnek öröme, üdve lett.
Közeleg a napjuk, házasságuk napja,
Melyen vigadni fog aprója és nagyja.
Jövetelem okát elmondom most bőven,
Egy kis ünnepély van nálunk készülőben.
Erre mindnyájukat általam hívatja,
A vőlegény, s az ő tisztességes atyja.
Ennek a szép napnak megüljük a torát,
Készít majd a ház vígságos lakomát.
Szíveskedjenek hát nálunk megjelenni,
S táncban, mulatságban örömmel részt venni.
Vendégek meghívása [22]
Alázatossággal lépek e hajlékba,
Az Ég áldása szálljon a benne lakókra.
Jó napot kívánok, kedves mindnyájoknak,
Engedjék meg nekem, hogy pár szót szólhassak.
Jövetelünk okát elmondom én bőven,
Egy szép ünnepély van nálunk készülőben.
Melyre e családot általam hívatja,
A vőlegény, és az ő tisztességes atyja.
Mint tudják, nagyon jól, Isten rendelése,
Hogy ifjú legénynek legyen felesége.
Még a lepke sem száll egyedül az égben,
Párjával repdes az, rendes békességben.
Maguk módján ők is a párjuk így keresték,
Egyszer megtalálták, valahol meglelték.
(vőlegény neve) barátom is párját megtalálta,
(menyasszony neve) hajadonban, ki neki lesz a párja.
Isten, s törvény előtt fognak egybekelni,
És majd ezek után egymáséi lenni.
Ennek a szép napnak megüljük a torát,
Készíttet a gazda bőséges vacsorát.
Én most ide az ő követeként jöttem,
Azt mondják, menj és szólj, beszélj énhelyettem.
Rokonim, barátim, és kiket szeretek,
Szombaton házamnál mind megjelenjetek.
Legyenek tanúi a szent frigykötésnek,
Amikor az ifjak hűséget esküsznek.
És aztán pedig egy kicsit mulatunk,
Régi szokás szerint dalolunk, táncolunk.
Jelenjenek meg hát, még egyszer felkérem,
Szolgájuk leszek, ha szombatot megérem.
Szívesen látjuk majd a többi sereggel,
Az Isten áldása legyen kegyelmetekkel.
Koszorúslegények meghívása I. [23]
Na, ifjak, legények, nagyban készüljetek,
Még a harangot is majd félre verjétek.
A jövő szombaton nagy ünnepély lészen,
Víg dalra, örömre legyetek hát készen.
Virágot szakajtsunk harmatos pázsitról,
Jó magyar termőföld áldott talajáról.
Ti ifjak, legények, koszorút fonjatok,
Minden virágszálat ím belevonjatok.
Bogáncsát, tüskéjét bizony elhagyjátok,
De díszét, virágát ízibe hívjátok.
Mindenik legénynek meglegyen a párja,
Nászi menet élén koszorúsleánya.
Szedjetek, fonjatok sok tarka virágot,
Így lészen igazán délceg indulástok.
Koszorúsleányok meghívása [24]
Kipegünk, kopogunk, végig a nagy utcán,
Port verünk, dalolunk vasárnap délután.
Kalapom peremén szép fehér pántlika,
Tövében bokréta, százszorszép, árvácska.
Kivirágzott íme, kezemben is a bot,
Esküvőt hirdetek, lakodalmat és jó bort.
Kipegün, kopogunk gazduram kapuján,
Úgy tudom, szép virág nyílik az udvarán.
Barátnője ő is az ékes arának, illik,
Hogy ott legyen koszorúsleánynak.
Kísérje illendőn az oltár elébe,
A nászi koszorút ő tegye fejére.
Gyere majd el húgom, tanuld meg a sorját,
Nézd meg, hogy társadnak bekötik a kontyát.
Ma van az ő napja, a tied is eljön,
Mikor a szerelem heve tűz delelőn.
Legyél hát szombaton lakodalmas házba,
Vegyed ki részedet a falusi nászban.
Nem célom az nekem, hogy én itt maradjak,
Mint Noé hollója, hogy eledelt kapjak.
Tovább megyek tehát, folytatom utamat,
Az Úr oltalmába ajánlom magukat.
Az én beszédemet talán megértették,
Fáradozásomat tán szívesen vették.
De még más házhoz is menni igyekeznék,
Ezért most önöknek csak pár szót mondanék.
Én a nagy Istennek fényes oltalmáb.
Ajánlom azokat kik laknak e házban.
És hogy jó szerencsés legyek útjaimban,
Elmegyek, el ne késsek dolgaimban.
Minden jót kívánok!
Násznagy meghívása [25]
Szerencsés jó reggelt, kedves násznagy uram,
Tudja-e, hogy nálunk ma lakodalom van.
Esküdni akar egy szerelmes ifjú pár,
Már minden rendben van, a vendég önre vár.
Rakja meg a zsebét ezüsttel, arannyal,
Nem vallhatunk szégyent se éjjel, se nappal.
Vőlegényes háznál szeretettel várják,
Minden háza népét, s egész családját.
Koszorús lány kikérése [26]
Harmatos virágszálá.
Kérem a gazdának,
Hadd vigyem most én e.
Kis koszorúslánynak.
Koszorúslányokból font bokrét.
Díszére lesz maj.
A szép menyasszonynak,
S örömét leli benne maj.
Az egész vendéghad.
E napot a lányok i.
Meg fogják igen emlegetni.
Ki tudja, tán kedvet kapna.
Korán férjhez menni.
Kérésem ezutá.
Mindössze csak annyi,
Hogy a (lány neve) koszorúslányna.
Tessék elengedni.
Vendégek hívogatása [27]
Míg rebegő nyelvem szárnyára eresztem,
Előbb szemeimet az égre függesztem.
Onnét várok áldást e szép társaságra,
És a tisztelt háznak áldott gazdájára.
Hogy mivégre léptek e házba lábaink,
Majd megmondjuk mindjárt egy vagy két szavaim.
A végre mert (örömapa neve) vagyunk a követi,
Általunk e szép családot tisztelteti.
E szép családot is felírta szívemre,
Jelenjenek meg hát szíves kérésére,
A holnapi napnak díszes reggelére,
Hadd nézzen magukra, mint hű vendégére.
Hogyha pedig célját e házban eléri,
Amelyre ő magát ajánlva ígéri,
Hű atyafiának, igaznak ismeri,
Az Isten áldását rájok bőven kéri,
Ne vessék meg tehát szíves hívatását,
Mert, akit megtisztelt, mindenkit szívesen lát!
A hívogatás végeztének bejelentése [28]
Hála az Istennek, újra megérkeztünk,
Kötelességünket szépen bevégeztük.
Amit reánk bíztak, szépen elvégeztük,
Mert a becsületünk volt a legszebb kincsünk.
Újra visszatérünk ezen kis hajlékba,
Mert munkánkat szépen elvégeztük már ma.
A holnapi napra Isten boldogságga.
Virrasszon fel minket az ő jóvoltával!
Mind eljártunk azon becsületes helyen,
Amelyekről szóltak nekünk kegyelmetek.
Ígérték mindnyájan, hogy majd el is jönnek,
A holnapi napon szépen megjelennek.
Köszönik a hívást, tisztelik magukat,
Miáltalunk most már minden jót kívánnak.
Kívánnak az éjre csendes megnyugovást,
A holnapi napra boldog felvirradást.
Én is tiszta szívből immár azt kívánom,
Hogy legyen békesség e családi házon!
Azt kívánja tudom, ki e házban vagyon,
Az Isten áldása végig itt maradjon.
Éltesse az Isten, akik párosodnak,
A holnapi napon, akik egybeforrnak.
Áldja meg az Isten, éljenek sokáig,
Legyenek boldogok sírjuk zártáig!
Nyoszolyóasszony (lány) hívása [29]
Kedves nyoszolyóasszony (lány), eljöttem érette,
Eljöttem érette, hogy köztünk lehessen.
Ez tiszta szívemnek igaz kívánatja!
Hívogató [30]
Bocsánatot kérek, hogy ide bejöttünk,
Önöket megtisztelni igen igyekeztünk,
Hogy mivégből jöttünk, azt is ím elmondjuk,
Hogy e pálcát kezünkben vajon miért tartjuk.
Azért, hogy Isten törvénye beteljesedjék,
Amely először is Ádámmal kötteték.
Ez időtől fogva az mindig úgy vala,
Hogy a férfi a leánnyal összepárosoda.
Valamint kezdetben, – ez most is úgy lészen,
A mi vőlegényünk is megígérte szépen,
Kinek menyegzője most szombaton lészen.
Mi pedig elküldött követek, avagy vőfélyek vagyunk,
A mi becsületes házigazdánktól,
Hogy az ő fiának öröme napjára ebédre és vacsorára,
E mellett egy pohár borra és egy kevés mulatságr.
Ne terheltessenek megjelenni.
Ezen szó mondásom, ezen tisztelt és érdemes házhoz!
Hívogatás I. [31]
Ne vegyék rossz néven, hogy beköszöntöttem,
Én most egy új párnak a követe lettem.
Engedelmet kérek illő alázattal,
Hogy bemertem lépni ily nagy bátorsággal.
Örömet önöknek, békességet szólni,
Én mostan a (vőlegény neve) vőfélye vagyok.
Ki (menyasszony neve) jegyzé el magának,
Adjon boldogságot Isten az új párnak.
A fényes esküvő (dátum) megy végbe,
De a dolognak nem lészen itt vége.
(fiús örömapa neve) uram szerény hajlékáb.
Vendégség tartatik, mégpedig javában.
Egy pár tál étel alatt hajlik majd az asztal,
Melyet a kulacsból finom bor vigasztal.
Ezen háznak népét kérném, hogy ott lenne,
A mi vendégkoszorúnk teljes csak így legyen.
Már most bizodalommal engedelmet kérek,
Hogy ily bátorsággal belépni merészeltem.
Eltávozom innen, reménységgel telve,
Hogy esedezésem nem lesz megvetve.
Hívogatás II. [32]
Engedelmet kérek ezen bátor bejövetelemért,
Hogy ilyen bátran bejönni merészelek.
De mivel (vőlegény neve) vőlegény ura.
Küldött vőfélye vagyok, általam tiszteltet.
Önt és kedves családját, hogy (dátum) órako.
Az eskü letételére,
Az azt követő vacsorára és mulatságr.
Szíveskedjenek megjelenni, szívesen fogják fogadni!
A vőfély bemutatkozása és a szalagkikérés
Vőfélykendő kikérése [33]
Az egész háznépnek jó napot kívánok,
Vőfélytársaimmal szép sorban megállok.
Így kérem a háznak asszonyát vagy lányát,
Szerény kérésünket, hogyha meghallanák.
A karunkra kendőt, gyönyörűt tegyen,
Hogy legalább vőfélykinézetünk legyen.
Nem kérjük mi ingyen, megfizetjük a bért,
Még ma visszajövünk a szép menyasszonyért.
Ez már aztán kendő, az eszemadta,
Olyan tarka-barka, mint a szarka farka.
Olyan szép is, mint aki ezt varrta,
Átöleli érte a vőlegénynek karja.
Vőfély bemutatkozása [34]
………. a tisztességes nevem,
A jó mulatságot igencsak kedvelem.
Hogyha elfogadnak segítő vőfélynek,
Sok-sok mulatságot rímben elbeszélek.
Segítségére leszek a boldog ifjú párnak,
Kikre a házasság szép napjai várnak.
Hogy a mai napon sértődés ne essen,
A legkisebb bú is feledésbe vesszen,
Borsozom beszédem gondűző humorral,
Locsolom időnként bátorító borral.
Elfogadnak-e hát e napra vőfélynek.
Szerény kérdésemre jó választ remélek!
Vőfély bemutatkozása [35]
Az Ó-Testamentumból van bizonyítványom,
Hogy én vagyok a legidősebb ember a világon.
Tudom, mikor Ádám apánk elvette Évát,
Én voltam a vőfély, kaptam szép bokrétát.
Nem épített volna templomot Salamon,
Hogyha a tervét én jól meg nem csinálom.
Ararát hegyén ha fagyott a hólé,
Sokat szánkóztam én, meg az öreg Noé.
Sokszor becsaptuk Sémet és Jáfetet,
Ekkor az öreg koma jóízűt nevetett.
Káin csak sziszegett, másnap reggel indult,
Mint egy vándorlegény.
Az özönvíz alatt úgy maradtam én meg,
Hogy én Noé komával összebeszéltem.
Segítettem neki a bárkát csinálni,
Hogyha ez nem igaz, legyek én akármi.
Vőfélyszalag kikérése I. [36]
Békesség e háznak, jó napot kívánok,
Én itt a vőlegény követeként állok.
Amíg bemutatnám a háznál magamat,
Kérem hallgassák meg egynémely szavamat!
A vőlegény arra adta szavát,
Hogy megkérjük kedves menyasszonyát,
Mellünkre ékes bokrétát varrasson,
Pálcánkra lobogó kendőket rakasson!
Én tehát fölkérem a menyasszony.
A vőlegény nevében,
Hogy mellünket és pálcánka.
Díszítse fel szépen!
Vőfélyszalag kikérése II. [37]
Békesség e háznál, jó napot kívánok!
Én itt a vőlegény követeként állok.
A vőlegényünk arra adta szavát,
Hogy kérjük meg kedves menyasszonyát.
Mellünkre tűzzön ékes bokrétát.
Vőfély bemutatkozása [38]
Verseket és tréfá.
Ismerem én szépen,
Mert hogy vőfélysé.
Lenne az én mesterségem.
Remélem nem fogna.
Bennem csalatkozni,
S hajnalig fogunk maj.
Együtt mulatozni.
De hogy tudjana.
Engemet nevemen szólítani,
Illik hát neke.
Végre bemutatkozni.
Retkes Tamás vagyo.
Abony városából.
Én fogok m.
A tisztelt násznépnek szolgálni,
Hiszem, hogy érdemes les.
Nekem fáradozni.
Vőfélyszalag kikérése búcsúztató előtt [39]
Dicsértessék ím az Úr Jézus szent neve,
Áldásával legyen ez a hajlék tele.
Melyet bőven ad rá jóságos jó keze,
Ezt kívánja szívünk mindegyeik érzete.
A vőlegény úrnak vagyok a küldötte,
Aki megbízását lelkemre kötötte.
Általam kéri a menyasszonyt fölötte,
Legyen követének sikeres a jötte.
Amint megbeszélték azt az elmúlt héten,
A szertartás a jövő szombaton lészen.
Ezért a menyasszonyt szépen arra kérem,
Hogy majd idejében rendben légyen, s készen.
Koldusnak, vőfélynek bot van a kezében,
Hogy minden ajtóhoz bátorsággal lépjen.
De ha nincs díszítve a vőfélybot nyele,
A világ elébe hogy lépjek ki vele.
Kedves menyasszonyunk azt a szokást tudja,
Hogy a vőfélyeknek föltűnő az útja.
Enyém a szerencse, hogy vőfély lehettem,
Ezért jelvényemet megkérni eljöttem.
Mert olyan vagyok én a bokréta nélkül,
Mint az árva varjú, mely karó végén ül.
Tudom, nem kívánják, hogy én ilyen legyek,
S kinevessenek, ha hívogatni megyek.
Pedig mint láthatják, még hivatalomnak,
Semmi jele nincsen vőfélyi voltomnak.
Kérem hát, szép szüzek, rajtam segítsetek,
S oda, hová illik, bokrétát tűzzenek.
Tudom, hogy kérésem nem fogják megvetni,
Amit tiszta szívvel meg fogok köszönni.
Kedves köszönetet mondunk, mert íme,
Megnyertük, amiért fáradtunk.
Pálcám ékesíti a menyegző jele,
Kabátomon díszlik annak címere.
Ezért csak kívánom az Úrnak áldását,
Árassza rád bőven mennyei jóságát.
S hogyha megfutottad életed pályáját,
Adja meg lelkednek égben gazdagságát.
Vőfélyszalag kikérése [40]
Tiszteletre méltó kedves menyasszonyom,
Tehozzád intézem ezen pár mondatom.
Hogy vőfélyetek leszek, ti azt jól tudjátok,
De hogy más emberektől engemet megismerjenek,
Kérem a menyasszonytól feldíszítésemet!
Vőlegény búcsúztatása
Vőlegény köszöntése I. [41]
Boldogít Isten tégedet, Krisztus előtt szépp.
Tegye életedet az, és emelje híredet, nevedet,
És megörökődjön nagy dicsőségedet.
Vőlegény köszöntése II. [42]
Kedves vőlegényünk, fiatal barátom,
Nemsoká túl leszel a nagy szertartáson.
Hátat fordít ezzel a szép szabadságod,
Befogott ökörként hordod majd a jármot.
Amikor az igent boldogan kimondod,
Attól kezdve bizony meggyűlik a gondod.
Csinos a menyasszony, de éles a nyelve,
S nincs reszelő, mely azt tompára reszelje.
Ha puha ágyba szépséges nejede.
Lakodalom után végre lefekteted,
Biztosan tudod, mit kell tenni vele.
Hol két dombja feszül, ott az ő eleje.
Aztán lejjebb érve, ott a lába között,
Hová mohó vágyad ördöge költözött,
Az a kicsi pázsit a boldogság kútja,
Ha működőképes, nálad van a rúdja.
Ám néhány nap múlva kezd a fejed fájni,
Úgy remeg az inad, hogy alig bírsz járni.
Reggel, ha felébredsz, főzheted a kávét,
Ha morogsz, a nejed a lábadra lép.
Kilenc hónap után kelés korán reggel.
Sétálgatsz majd le s fel a síró gyerekkel.
De rí a malac is, az anyós meg zsémbel,
Meg fogsz bolondulni, ennyi fehérnéppel!
Tíz év után papucs lesz majd a lábadon,
Kezed, lábad, fejed, derekad fáj nagyon.
Unod a súrolást, a mosás is kényszer,
Egy kis szűzlevessel is már megelégszel.
Ezek ki dolgok, a nagyja most elmarad,
Mert attól félünk, meggondolod magad.
Régi mondás szerint bátrak, akik mernek!
Neked se legyen jobb, mint más nősembernek.
Búcsúztató kezdése I. [43]
Hajnali szép csillag, tündöklő fényesség,
Mi ránk sütött az égből, ragyogó fényesség!
Kérnénk e háznak gazdáját, és vendégeit,
Hogy legyen e háznak most egy ideig csendesség.
E királyi házban felhangzott szólítás,
Engedelmet kérnék, ha lenne hallgatás.
Gyermek, ottan hátul, szűnjön a suttogás,
Mert itten röviden tart a búcsúztatás.
Búcsúztató kezdése II. [44]
Kicsit csendességet kérek, hogy szavamat hallják,
Talán meghallgatják.
Ifjú barátunk, ki itt áll mellettem,
Tán jobban tudna beszélni helyettem.
Búcsú a testvérektől I. [45]
De jaj, nincs mit tenni, megválok tőletek,
Azért véreim, most megengedjétek,
Nem tudom, mártok-e egy tálba veletek.
Végképpen engemet el ne felejtsetek!
Nemes, szép társaság, kik ide gyűltetek,
Engemet, méltatlant meg nem vetettetek,
Hanem lakodalmi tisztelgést tettetek,
Az Úr legyen ezért nektek istenetek.
Búcsú a testvérektől II. [46]
Kedves testvéreim, álljatok elémbe,
Mert keserves könnyek áradnak szemembe.
Csaknem elájulok, bágyadok szívembe,
Elválásim változik szívembe.
Nem tudom, hogy mártok-e egy tálból veletek,
Most vártam és kértem, hogy megengedjetek,
És a végnapon engem el ne feledjetek!
Vőlegény búcsúztatása [47]
És most kedves szülők, vele kezet fogva,
Kívánjatok áldást kedves fiatokra.
Hogy az Isten legyen vezére őneki,
Minden legénykori határát átlépi.
Mondjatok rá áldást rokoni, testvérek,
Legyen szerencséje jó törekvésének.
Hogy beteljesülne minden szép reménye,
Magam is kívánom, hogy Isten segélje!
Énekes vőlegény búcsúztató [48]
Isten legyen hozzád kedves édesapám,
Tőled meg kell válnom.
Idegen föld, idegen ország,
Fogadj engem hozzád!
Isten legyen hozzád, kedves anyám,
Tőled meg kell válnom.
Idegen föld, idegen ország,
Fogadj engem hozzád!
Hogy találod kedvét idegen apádnak,
Idegen anyádnak? Kelj fel idején,
Rakd meg a tüzet, hozd meg a vizet.
Isten legyen hozzád, édes kis testvérem,
Tőled meg kell válnom!
Idegen föld, idegen ország,
Fogadj engem hozzád!
Isten legyen hozzátok, leánypajtásaim,
Tőletek meg kell válnom!
Idegen föld, idegen ország,
Fogadj engem hozzád!
Isten legyen hozzátok, legény-ismerőseim,
Tőletek meg kell válnom!
Idegen föld, idegen ország,
Fogadj engem hozzád!
Isten legyen hozzátok, kedves szomszédim,
Tőletek meg kell válnom!
Idegen föld, idegen ország,
Fogadj engem hozzád!
Isten legyen hozzátok, lakodalmi násznép,
Tőletek meg kell válnom!
Idegen föld, idegen ország,
Fogadj engem hozzád!
Vőlegény búcsúztatása [49]
Tisztelt vendégsereg, készüljünk az útra.
Induljunk, belülről valami azt súgja.
Félő, menyasszony bújában eleped,
A vőlegényen is látszik, milyen beteg.
Vágyik már a nászra, feszül a nadrágja,
Intem hát a hangom rövid búcsúzásra.
Kedves édesanyám, kedves édesapám,
Édes testvéreim, drága nagyszüleim!
Gondoskodásotokat megköszönöm szépen,
Eljött az én időm, immár felnőtt lettem.
Elhagyom e házat, bárhogy is szerettem.
Menyasszonyom vár rám, nagyon bízom benne,
Boldogan él velem, s én is őmellette.
Ezért úgy döntöttem, én is most már elmegyek.
Az Isten áldása maradjon véletek!
És most tisztelt násznép, induljunk el szépen,
Kellő tisztelettel, igaz békességgel!
Vőlegény búcsúztatása [50]
Tisztelt vendégsereg, egy kis csendet kérek,
Egy két szót szólhatnék, hamar végét érek.
Olyan az életünk, mint a szálló madár,
Melyik előtt hosszú, nehéz vándorút áll.
De nekik az utat bármilyen nehezen,
Meg kell tenniük, hogy végül célt érhessen.
A mi életünk is nehéz, fárasztó út,
Amelyiken halad, ki-ki ameddig tud.
Ringó kis bölcsőnkön, édesanya karjá.
Kezdünk elindulni az életünk útján.
Órák múlnak, hetek, és telnek az évek,
Gyönge kis gyerekek erősekké lesznek.
Mikor majd az élet viharát kibírják,
Jó szüleik őket szárnyukra bocsátják.
Szárnyukra bocsátják, Isten szent nevében,
Menj gyermekem, küzdj, meg a nehéz élettel.
Kétségbe ne essél, mindig bízva bízzál,
E jelszót ne feledd: szeress és dolgozzál!
E tanácsok után, mint a kis madarak,
Még egyszer fészküket körös-körül járják,
Csacsogó hangjukkal mondanak köszönetet.
Majd elszállnak, otthagyják jó szüleiket.
Elsárgult levelek hullnak, hulldogálnak,
Hirdetik, hogy vége van az ifjúságnak.
Elmúlt már a tavasz, a nyár, az ősz, a tél is,
Az ember a zordságtól egy kicsit fél is.
Életünknek is van ilyen szakasza,
Hogyha élünk végig, által megyünk rajta.
Gyermekkorunk tavasz, nyár az ifjúságunk,
Ősszel és télben elmúlásra várunk.
A vőlegény hosszú búcsúztatása [51]
Tisztelt vendégsereg és kedves rokonok!
A vőlegényünket kísérjük útjára,
Oda, ahol őt már menyasszonya várja.
Mielőtt indulnánk e nagy útra,
Szenteljünk néhány szót a búcsúztatóra!
Tisztelt kedves szülők, eljött hát az óra,
Íme kedves fiuk itt áll búcsúzóra.
Mindjárt kiröpül, mint kismadár fészkéből,
Szerető karoknak hű öleléséből.
Érzékeny szavakkal szeretne búcsúzni,
De a szíve sajog, nem tud szóhoz jutni.
Én leszek így néki most a szószólója,
Kedves szeretteitől búcsúztatója.
Kedves édesapám, magához fordulok,
Búcsúzó beszédem könnyezve indítom.
Köszönettel veszem jó apai voltát,
Bocsásson meg nekem, hogyha megbántottam.
Kérem a nagy Istent, tartsa meg éltét,
Frissítse fel mindig a jó egészségét.
Áldja meg az Isten, szívemből kívánom,
Így fejezem be apámtól búcsúzásom.
Kedves édesanyám, magához beszélek,
Szívemben egy szúró, nagy fájdalmat érzek.
Köszönöm magának, hogy eddig felnevelt,
A jóra tanított, a rossztól meg féltett.
Isten rendelése, hogy most el kell válnunk,
Választott nejemmel boldogságban járjunk.
Ettől függetlenül, ha más úton járok,
Azért én szerető, jó fia maradok.
A jó Isten áldja meg minden lépését!
Vőlegény búcsúzik barátaitól [52]
A vőlegény helyett emelem szavamat,
Kérem, hogy hagyjanak alább a nótákkal.
Kedves legénytársaim, kik most mind itt vagytok,
Komoly szóval nektek én imigyen szólok.
Legénységem végén tőletek kérem,
Most a menyegzőben legyen jó vendégem.
Kikkel eltöltöttem sok napokat,
Ne felejtsük soha, a jó vígságokat.
Az én feleségem lesz már fő örömöm,
Jóban s rosszban vele együtt kell törődnöm.
De azért titeket feledni nem foglak,
Jó barátaimnak síromig megtartlak.
Vőlegény búcsúztató [53]
Életem útjában fordulóhoz értem,
Gyermekségem múltán férfisorba léptem.
Mint a többi ember, páromat kerestem,
Nem jártam hiába, szép kincsemre leltem.
Kezem néki nyújtom, ő is felém tárja,
Együtt megyünk immár életünk útjára.
De mielőtt innen mostan elindulok,
Mennyei Szent Atyám, tehozzád fordulok.
Alázatos szívvel köszönöm néked,
Hogy életre hívtál, sorsomat kísérted.
Ha bajba kerültem, sose hagytál árván,
Bárhová vitt sorsom, mindig vigyáztál rám.
Ezután se hagyj el, Teremtő jó Uram,
Kegyes oltalmadba ajánlom itt magam.
Hadd szóljak most kedves szüleimhez,
Akik legközelebb állanak a szívemhez.
Akik a bölcsőmtől idáig vezettek,
Tisztességre, jóra, szent hitre neveltek.
Fizesse meg Isten drága jó apámnak,
Mindazt, amit adott nekem, a fiának.
Értem való gondját, két keze munkáját,
Sok nehéz tűrését, élete példáját.
Drága édesanyám, kevés az én szavam,
Elmondani mindazt, ami szívemben van.
Kevés az én erőm illő köszöntésre,
Rácsókolni hálám áldott két kezére.
Mennyit fáradt értem, hányszor féltett engem,
Hogy mondott sok imát én veszedelmemben.
Örüljön most velem, mert nem volt hiába,
Amit rááldozott bennem a fiára.
Édes jó szüleim, ha búcsút is veszek,
Azért ezután is hű gyermekük leszek.
Hozzád is szólok kedves testvérem,
Véled múltak el gyermeki éveim.
Közös volt a gondunk, egy a reménységünk,
Ezután is tartsunk össze, amíg élünk!
Békesség és vígság járjon mindig velünk,
Isten szent nevében, most útra kélünk.
Kedves jó szomszédok, hozzátok fordulok,
Ha rossz lettem volna, kérek bocsánatot.
Nem vétek én most már ellenetek,
Drága jó szomszédok, hát Isten veletek!
Kedves rokonságom, és ti jó barátok,
Mind, akik örömömet velem megosztjátok,
Itt már az idő, útnak indulásra,
Kísérjetek engem az Isten házába!
Hadd nyerjünk ott áldást közös életünkre,
Hadd tegyünk szent esküt örök hűségünkre!
És te bátyámuram, kedves jó násznagyom,
Boldog esküvőre vezesd csillagzatom.
Te add meg a jelet az indulásra,
Te nyújts vigasságot az ünnepi nászra!
Vezess el bennünket a menyasszonyi házhoz,
Aztán esküvőre, templomi oltárhoz.
Félárva vőlegény búcsúja [54]
Násznagy uraimtól engedelmet kérek,
Az itten lévőktől pedig csöndességet.
Itt áll a vőlegény, mint egy megtört virág,
Kér, hogy mondjam el helyette búcsúzó szavát.
Meglágyul a szíve, elcsuklik a hangja,
Amikor elindul, jóra-e vagy rosszra.
Mint a viharban a gránit, úgy álltál mellettem,
Drága édesanyám, áldjon meg az Isten!
Köszönöm a felnevelésemet,
A velem elkövetett nagy szívességedet.
Szeretetedet sohasem feledem,
Valahányszor drága nevedet kiejtem.
Kedves édesapám, rólad emlékezem,
Búcsúzó szavaim nem hallod, úgy érzem.
Két őrző szemed kísérjen ki az új utamra,
Hogy boldog legyen az életben a te árva fiad sorsa.
Tőletek búcsúzásom esik nehezemre,
Kérjétek az Istent, imádkozván értem,
Hogy boldog legyen az én házas éltem.
Én most már elindulok, mindenkinek minden jót kívánok.
Vőlegény búcsúztató [55]
Tisztelt háznép, halljunk egy pár búcsúszót,
Mielőtt elhagynánk a vőlegényes házat,
Mert illő, hogy midőn útra indulunk,
Isten s ember előtt híven beszámoljunk.
Kedves vőlegényünk is ekképp szólna,
Ha szívérzelmétől most szavakhoz jutna.
Elmondom hát én, mit elméje gondol,
Ilyenformán volna, látom bús arcáról:
Örömmel virradt fel rám e szép reggel,
Örömmel üdvözöltem ártatlan szívemmel.
De keblemet most nagy izgalom fogja el,
Mert a házasélet útjára lépek fel.
Hosszú az én utam, melyre most indulok,
Ezért ó Istenem, tehozzád fordulok.
Tőled buzgó szívvel kegyelmet esdeklek,
Mert segélyt és áldást csak tőled nyerhetek.
Most hozzád fordulok kedves édesapám,
Nézd, könnyeimtől, hogy borul el orcám.
Mielőtt atyai házadból kilépek,
Térdre hullva tőled bocsánatot kérek.
Bocsánatot kérek, mert megbántottalak,
Jóságodért sokszor megszomorítottalak.
Kedves édesanyám, feledd el ezeket,
Az Isten is megáld ezekért téged.
Kedves édesanyám, mikor téged kérlek,
Akkor a szívemben nagy fájdalmat érzek.
Neked köszönöm, hogy a földön élek,
És hogy felneveltél, hálát adok néked.
Kedves édesanyám, mielőtt indulok,
Könnyező szemekkel kebledre borulok.
Bocsánatot kérek, kedves édesanyám,
Ha megbántottalak életemnek folytán.
Drága testvéreim, hozzátok is szólok,
Mielőtt ezennel tőletek is elválok.
Most az Isten áldását kérem fejetekr.
Oly bőven, miként a harmat száll a földre.
Kedves rokonaim és keresztszüleim,
És kik jelen vagytok tisztelt vendégeim.
Az Isten áldjon meg most benneteket,
A földi boldogságot mindig érezzétek.
Bocsánatot kérek ezerszer tőletek,
Ha valaha bármit vétettem tinektek.
Már jó egészségben itt hagylak titeket,
Az Isten áldása tartson benneteket.
Vigasztalja mindig bágyadt szíveteket,
Most pedig indulok: Isten veletek!
Búcsú az édesanyától [56]
Életem nagy napja virradt fel,
Mivel a házasság útjár.
Most lépek fel.
De szívemet tépi i.
A kétség és a bánat,
Mert sírni kell, hogy lássa.
Az édes jó anyámat.
Ne sírj kedves édesanyám,
Így kell ennek lenni,
Minden madárfiókána.
Ki kell egyszer repülni.
Jóságod nem lehe.
Soha sem feledni,
Szerető gyermekedne.
Meg fogok maradni.
Búcsú az édesanyától/édesapától [57]
Mint ahogy a fecske i.
Visszatér fészkére,
Úgy tekintek vissz.
Boldog gyermekéveimre.
Mindezt neked köszönhete.
Kedves édesanyám/édesapám,
Ki egész életedde.
Mutattál nekem példát.
Jóra neveltél, a rossztól intettél,
Értem való áldozattó.
Soha meg nem ijedtél.
Szívemből rebegek mos.
Neked örök hálát,
Áldd meg Isten, áldd örökk.
A legjobb édesanyát/édesapát.
Búcsú a testvérektől [58]
Miként egy a folyó és a medre,
Miként egy Isten van az egekben,
Úgy vagyunk egyek mi testvére.
Az életben.
Sodorjon az élet bárhová is minket,
Örökké megmaradun.
Igaz jó testvéreknek.
Búcsú a nagyszülőktől [59]
Ünnep ez a mai nap,
Drága nagyszüleim,
Kiknek köszönhete.
Boldog gyermekéveim.
Kényeztetés, félté.
Volt az osztályrészem,
Jóságotokat e.
Nem feledhetem.
Elszálltak az évek,
Felnőtt lett a gyermek,
Egészség és boldogsá.
Kísérje léptetek.
Búcsú a mostohaanyától [60]
Kedves nevelőanyám,
Jóllehet nem te szültél,
Köszönöm azt neked,
Hogy a jóra neveltél.
Mindenféle rossztó.
Óvni igyekeztél,
Fiad/lányod helyett i.
Fiadnak/lányodnak tekintettél.
Maradjon ez mindig így,
Ne múljon a szeretet,
És én mindörökké áldom maj.
A te nevedet.
Búcsú a mostohaapától [61]
Kedves nevelőapám!
Tisztelet illet téged,
Hisz eddigi életembe.
Magam mellett tudhatta.
Segítő személyed.
Nem a vér köt össze,
De erős kötelé.
Maga a szeretet,
Búcsúzásul fogadd mos.
Forró ölelésemet.
Búcsú a keresztszülőktől [62]
Ki keresztvíz alá tartott engem,
És figyelemmel kísér.
Egész életemben,
Keresztszüleim jóságá.
Soha nem feledem.
Árva vőlegény/menyasszony búcsúja [63]
Árvaként talált rá.
A boldogság napja,
Arcomat ezér.
Sok-sok könny áztatja.
Drága jó szüleim,
Akik értem éltek,
Nem láthatják azt,
Hogy házasságra lépek.
Hogyha van mennyország,
Én tudom, hogy ott vagytok,
Szerető gyermeketekr.
Onnan mosolyogtok.
Búcsú a legénybarátoktól [64]
Kedves barátaim,
Erős köztünk a kötelék,
Összeköt minke.
A rengeteg szép emlék.
Általam már egy legénnye.
Kevesebb lesz köztetek,
De szívemben őrzö.
Örök emléketek.
Búcsúzásul azt kérem tőletek,
Hogy jó példáma.
Követni igyekezzetek!
Vőlegény búcsúja [65]
Kedves vendégsereg, tisztelt násznagy uram,
Engedjék meg nekem, hogy szólhassak mostan.
Én mondhassam el a meghatóan szépet,
Vőlegényünk helyett a búcsúbeszédet.
A vőlegény helyett emelem szavamat,
Hagyjátok el kissé nótázástokat.
Hagyjátok el, mert szívemnek érzés.
Sokkal nagyobb, mint a hangszerek zengése.
Kedves jó szüleim, ím elétek állok,
Könny tolul szemembe, hisz búcsúzom, válok.
Búcsúzom, mint vándormadár kis fészkétől,
Elválok, mint érett gyümölcs törzsétől.
S könnyezem, mert válni, búcsúzni oly nehéz,
A szemem szüntelen vissza-visszanéz.
Sírva tekint vissza apám-anyám rátok,
Kik hozzám mindenkor jó szívvel voltatok.
Ti megmutattátok, hogy a szülő kebe.
Mily sok szeretettel van mindenkor telve.
Édesapám, kérlek, hallgass meg engemet,
Míg hozzád intézem rövid beszédemet.
Nemsokára jutok házasember sorba,
Ezért édesapám elbúcsúzom mostan.
Magányos éltemnek vége nemsokára,
Felváltom egy édes, kedves hitves párral.
Ha megbántottalak édesapám téged,
Atyai áldásod mostan reám kérem.
Most, hogy itt van a perc, s búcsúzni kell tőled,
Zokogó szememből kitörlöm a könnyet.
Megköszönöm neked minden jóságodat,
Szerető, atyai gondoskodásodat.
Szeresd továbbra is kedves gyermekedet,
Mert bár messze vet a sors, avagy itt maraszt,
Mindig az én áldott édesapám maradsz.
E pillanatban is kérem tanácsodat,
Tanácsod után meg add rám áldásodat.
Két út van előttem: boldog, s boldogtalan,
Életemhez mérten, mely követ untalan.
Most, e búcsúpercben lelkem bizonytalan,
Melyiken indulok, nem tudom én mostan.
Melyik hova vezet, ennek a titkába,
Gyermeki elmémet igazítsd útjában.
Te mutassál utat atyai áldással,
Hogy boldogan éljek szerető párommal.
Gyermeki szívemet itt hagyom teneked,
Kedves édesapám, Isten legyen veled.
Hát hozzád mit szóljak, drága édesanyám.
Ki ekkorig voltál gondoskodó dajkám.
Tudom, hogy nagyon fáj anyai szívednek,
Midőn elválását látod gyermekednek.
Kedves édesanyám, tudom, mint szerettél,
Mint gyenge virágot ápoltál, neveltél,
Jóra tanítottál, a rossztól féltettél,
Most pedig szárnyamra engem eresztettél.
Ezért édesanyám, mielőtt indulok,
Könnyező szemekkel kebledre borulok.
Bocsánatot kérek, kedves édesanyám,
Ha megbántottalak éltem folyamán.
Az Istenre kérlek, bocsásd meg vétkemet,
Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet.
Ezekért az Isten áldjon meg tégedet,
Fényes országába juttassa lelkedet.
Amíg életedet e világon éled,
Az Isten kegyelme legyen mindig veled.
Szerető testvérem, boldog legyen élted,
Búcsúzik most tőled szerető testvéred.
Kíván neked sok jót és sok-sok szerencsét,
El ne felejtsd soha a hűséges testvért.
Soha az életben te el ne feledjél,
S amilyen tiszta szívből te eddig szerettél,
Szeress ez után is bajban és örömben,
El ne hagyjuk egymást az egész életben.
A gyermekek sorsa szülőktől a válás,
Ám, csak akkor vagyon rajta Istenáldás,
Ha a jó szülőkhöz örökös a hála.
Nélküle ocsmány az emberek halála,
Ezért szüleinket most gondodra bízom,
Ha már magam vinni e gondot nem bírom.
Legyen hát terajtad az Isten áldása,
Gyarapodjon mindig lelked gazdagsága.
Drága nagyszüleim, örül a lelketek,
Könnyben úszik mégis jóságos szemetek.
Minden jóságotok megköszönöm itten,
Nyújtsa élteteket hosszúra az Isten.
Kedves nagyszüleim, sokáig éljetek,
Unokátok búcsúzik, Isten veletek.
Öreg napjaitok legyenek békések,
Legyenek áldottak, és legyenek szépek.
Hajadon angyalok, szűz virágok, lányok,
Búcsúzásom közben hozzátok is szólok .
Nemsokára vége legényéletemnek,
Holnaptól a lányok tán nem is köszönnek.
Feleségem mellett lesz most már a helyem,
De szép orcátok soha nem feledem.
Nektek én mielőbb jó férjet kívánok,
Hogy megismerjétek a földi boldogságot.
Kedves alsó-felső jószívű szomszédim,
S kik együtt vagytok szép, s jóakaróim.
Szép vendégkoszorú, tisztelt gyülekezet,
Köszönjük, hogy önök nem vetnek meg minket.
Az úrnak áldása lebegjen köztetek,
Hogy örökké boldog legyen az éltetek.
Búcsú az egyedüli nagyszülőtől [66]
Öreg jó nagyanyám, édesapám anyja,
Éltedet az Úr sokáig megtartsa.
Adjon a nagy Isten egészséget neked,
Amíg itt e Földön megtartja életedet.
Vőlegény búcsúztató II. [67]
Halljunk szót, uraim, egy kis csendet kérek,
Egypár szót indítok, míg végéhez érek.
Egy legény búcsúzik kedves szüleitől,
Szívéből szeretett, jó testvéreitől.
Szólana, de nem tud, látom bús arcáról,
Így hát elmondom, mit elméje gondol.
Először jó apám, most hozzád fordulok,
Tőled rövid szóval mostan elbúcsúzok.
A szívemben őrzöm örök emlékedet,
Nem tagadhatom meg, hogy voltam gyermeked.
De el kell szakadni a szülői háztól,
Jöjj, csókolj meg engem mostan búcsúzásul.
Szeretet maradjon örökké közöttünk,
Az egek csillaga ragyogjon fölöttünk.
Kedves jó anyám, most szóm hozzád fordítom,
Búcsúszavaimmal utam elindítom.
Sírjatok szemeim, de nagyon sírjatok,
Mint a záporeső, könnyeim hulljatok.
Miként is kezdjem el búcsúszavam hozzád,
Hiszen jóban-rosszban te mellettem voltál.
Mikor beteg voltam, hűséggel gondoztál,
Hogyha örömem volt, mellettem vigadtál.
Sokat fáradoztál, amíg felneveltél,
Világon a legjobb édesanya lettél.
Nem feledhetem el a sok jóságodat,
Fogom viszonozni fáradozásodat.
Jöjj, nyújtsd mostan felém ölelő karodat,
Hagy adjam át neked búcsúzó csókomat.
Éljél még sokáig örök boldogságban,
Kedves gyermekednek szülő anyukája.
Kedves testvéreim, kik körülöttem álltok,
Édes szüleinkre mindig vigyázzatok.
Gondterhelt napokon soha ne bántsatok,
Dolgos kezeiket örökké áldjátok.
Most gyertek közelebb, és csókoljatok meg,
El kell most feledni az eddigi vétkeket.
Ragyogjon a nap is örökké felettünk,
Családi haragot soha ne ismerjük.
Fénylő sugarával éltessen bennünket,
Ki ne haljon majd a testvéri szeretet.
Legény barátaim, kik körülöttem álltok,
Nagyon jól tudjátok, hogy ti is így jártok.
Vigyázzon, ha lehet, mindenki magára,
Nem kell ráhallgatni a lányok szavára.
Szép lányok, kik itten körülöttem álltok,
Ne haragudjatok, hogy hozzátok nem járok.
Érzem, hogy mindenkit egyformán szeretek,
De feleségül el, csak egyet vehetek.
Vannak még legények, akik válogatnak,
Mire észreveszik, agglegény maradnak.
Mert a legénységnek ez a nap a vége,
Csak a lakodalom marad még emlékbe.
Induljunk együtt a menyasszonyos házhoz,
Ott majd ez a legény párt választ magához.
Mindezt őneki most szívemből kívánom,
Isten áldását én reájuk várom.
Kedves vőlegényünk! Ím, most már indulunk,
Isten színe elé, hol érted imádkozunk.
Kérjük a jó Isten áldását reátok,
Amikor pároddal az esküt mondjátok.
Mielőtt elmennénk, csókold szeretteid,
Téged hűn szerető, drága jó szüleid!
Vőlegény beszéde [68]
Minthogy szószólóim tisztüket végezték,
És életpáromat számomra átvették,
Illendőnek tartom, mielőtt elmegyek,
Hogy az illetőktől rövid búcsút vegyek.
Kedves apám, midőn veled kezet fogok,
Tetőled búcsúzok előbb amint tudok.
Azon szeretettel, amellyel tartozok,
Mivel általadtad énnekem lányodat.
Szívemből köszönöm sok fáradságodat,
Felnevelted édes leányodat.
Ki az Isten bölcs rendelés álta.
Egybe kelt is velem, a szent házassággal.
Örülök, hogy kezét megfoghatom,
Ki nekem anyám lett ezen jeles napnál.
Örülök jó anyám, örül az én szívem,
Hogy kedves lányodat által adtad nékem.
Úgy hiszem hogy kedves lányodnak, kit m.
Által adtál az én karjaimra, ha az Isten élte.
Én gondját viselem, s ha ő viszontszere.
Boldog lesz énvelem.
Nőmnek testvérei ti új rokonságok,
Adjon az Úr néktek békét-boldogságot.
Óhajtom, hogy köztünk az egész élete.
Ékesítse jó atyafi szeretet.
Jó testvéreteket ki most eljön velem,
Tartsátok meg szíves jó emlékezetben.
Mindnyájatoknak pedig az a kívánságom,
Amikor láthatlak egészségben lássam.
Vőlegény búcsúztatása [69]
Nagyon tisztelt, becses, menyegzői vendég,
Mindnyájatoktól kis csendességet kérnék,
Amíg elmondanám búcsúzó versemet.
De hogy és miképpen kezdjem beszédemet?!
Mint gerlice-madár, kinek párja nincsen,
Olyan már énnékem a legény-életem,
De mindég egyedül magam nem élhetek,
Házasságra buzdít engem a jó Isten.
Utamra indulnék, ha nyernék jó véget,
Ha nyernék az Úrtól egy jó feleséget.
De nem tudom kire vetem ki szememet,
Kitől vagy mitől kezdjem beszédemet.
Édesapától:
Kedves édesapám, legelső szavama.
Tehozzád intézem elbúcsúzásomat.
Kedves édesapám, halld meg beszédemet,
Kitől Isten után vettem életemet.
Kedves édesapám, már tehozzád térek,
Mikor elindulnék, reád áldást kérek.
A jó Isten legyen mindig a vezéred,
Az ő szent áldása koronázzon téged.
Míg itt a földön élsz, élhess békességben,
Isten s ember előtt kedves egészségben.
Ha pedig majd eljön élted végórája,
Lehess a mennyország igaz, jó polgára.
Már most jó apádnak add oda kezedet,
Köszönd meg eddigi felnevelésedet.
Kedves édesapám, a te hűségede.
Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!
Édesanyától:
Kedves édesanyám, ha tereád nézek,
És ha meggondolom, te igaz hűséged,
Hogy sok bajok között ápoltál engemet,
A szívem csavari, hagy itt hagylak téged.
Kedves édesanyám, azt kívánom néked,
Éltessen az Isten egészségben téged.
Tartsa meg sokáig e földi éltedet,
Hogy számlálhass köztünk sokszámos éveket.
Kedves édesanyám, öreg napjaidra,
Előáll a Halál s leszállsz majd a sírba,
Lelked vitessék fel az egek-egébe,
A szent angyalok seregébe.
Végtére fordítsd könnyes szemeidet,
A te jó anyádnak add oda kezedet!
Kedves édesanyám, a te hűségede.
Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!
Testvértől:
Kedves, jó testvérem, friss jó egészsége.
Kívánok Istentől és mostan tenéked!
Áldjon meg az Isten boldog szeretettel,
Ezt kívánom néked testvéri jó szívvel.
Kedves jó testvérem, legyen miközöttün.
Testvéri szeretet, amint addig éltünk.
Bocsássál hát most meg, hogyha én vétettem,
Kedves jó testvérem, áldjon meg az Isten!
Legényektől:
Hát jelen vagytok-e, legény barátaim,
Mert hozzátok szólok! Aztán utazási.
Felkeresik mostan az én kedves párom,
Kivel holtomiglan lészen maradásom.
Lehet, hogy egyenként tinéktek vétettem,
Ifjúságomban, akikkel nevelkedtem,
Ha megsértettelek valahány esetben,
Mind megengedjetek! Az Isten veletek!
Rokonoktól, szomszédoktól:
Rokonim, szomszédok, kik ide gyűltetek,
Az én menyegzőmet meg nem vetettétek,
Az Úrnak áldása szálljon tireátok!
Jegyesemért megyek. Mind megbocsássatok!
Estére megtérek az elvett rózsámmal,
A régen keresett, kedves szép mátkámmal.
Úgy ülök köztetek, mint galamb párjával,
De már most sietek, had legyek párommal!
Kedves vendégeim, búcsúmnak vége van!
Vőlegény búcsúztató [70]
Tisztelt gyülekezet, Isten szent nevébe.
Induljunk el innen rendben, békességben!
Vőlegény urunknak keressük föl párját,
Az ő drága kincsét, kedves menyasszonyát!
De mielőtt a szülői házból elindulunk,
Maguktól kedves szüleim szépen elbúcsúzunk.
Zeng búcsúzó szavam, hullanak könnyeim,
Mert maguktól válok el kedves jó szüleim.
Most magához fordulok kedves édesapám,
Látja, könnyeimtől mint borul el orcám.
Mielőtt az atyai házból kilépek,
Térdre hullva magától bocsánatot kérek.
Édesapám, vegye búcsúzásom itten,
Szíve jóságáért áldja meg az Isten!
Hát magához mit szóljak drága édesanyám.
Ki ennyi ideig volt felnevelő dajkám.
Édesanyám, mielőtt elindulok,
Könnyező szemekkel keblére borulok.
Bocsánatáért esdeklek édesanyám,
Ha megbántottam életem folyamán.
Kedves testvéreim, tihozzátok szólok,
Figyeljetek csak rám, amit én mondok.
Elmegyek e házból, búcsút mondok nektek,
Édes szüleim gondját viseljétek.
Most elmegyek innen, de majd visszajövök,
Szerető páromat hozom ide közétek.
Addig is az Isten legyen veletek,
Nagy vidámságban teljen az estétek!
Vőlegény köszöntője a menyasszony szüleihez [71]
Tisztelt ipamuram, kedves anyámasszony,
Szerető szívemnek nagy ünnepe vagyon.
Keblemre tűztem most ezt a virágszálat,
De azért lelkünket ne eméssze bánat.
Ebben a leányban páromra találtam,
Azért szerelemmel magamhoz láncoltam.
Köszönöm kendteknek, hogy nekem nevelték,
Kedvemre valónak, jónak, szépnek tették.
Én ezt a leányzót mindig megbecsülöm,
Nem is élnék tudom, soha tőle nélkül.
Kendteknek én ezért hálás fiuk leszek,
Ellenükre soha semmit nem is teszek.
Vőlegény köszöntője a menyasszony szüleihez II. [72]
Kedves anyámasszony és apámuram!
Sokat bolyongtam, sokat fáradtam,
Míg becsületes házukat végre megtaláltam.
E boldog házban, szülői kebleke.
Nőtt fel boldogságban az én kedvesem.
Megtaláltam őt, e féltett virágot,
Istennek szent törvénye páros életet rendelt el,
Eljöttem, hogy menjünk a szent oltár elébe.
De mielőtt elmennék, meg kell köszönjem,
Hogy felnevelték őt,
S féltő szeretettel átadják most nekem.
Ígérem, hogy méltó lesz hozzá életem.
Kérem áldásukat életünk kezdetére,
Hogy tiszta szeretet ragyogjon egére.
Istennek szent törvénye maradjon nekün.
Hogy áldott legyen az életünk.
Vőlegény búcsúztató [73]
Tisztelt gyülekezet! Isten szent nevével,
Szívünk ünnepies tiszte örömével,
Induljunk el most már!
Keressük fel párját vőlegény urunknak,
Tűzzünk keblére egy szép gyöngyvirágot.
Induljunk, s az Úrnak oltalma kísérjen,
Hogy amit elkezdtünk, boldog véget érjen.
Indulnánk ám, de nagy dolog van hátra,
Vőlegény nevében szólok búcsúzásra.
Úgy volt ez mindenkor a régi világban,
Hogy mikor belép a házasok sorába,
A jó nevelésű és jámbor vőlegény,
Akármilyen gazdag, akármilyen szegény,
Búcsúzva hagyja el az édes szülőket,
Akik annyi gonddal felnevelték őket.
Mint szószóló gazda végzem e szent kötelességet,
S búcsúzásra kérlek fel vőlegényünk, téged.
Tisztelt gyülekezet! Isten szent nevében,
Induljunk el útnak csendes békességben!
Vőlegény urunknak keressük meg párját,
Az ő drága kincsét, kedves menyasszonyát.
Keressünk ma neki kedvet, s boldogságot,
Hozzunk a keblére egy szép szál virágot.
Először az Isten hajlékába visszük,
Hol szent áldás után boldog lesz, úgy hisszük.
Tehát induljunk el Isten szent nevében,
A legnagyobb csendben, a legnagyobb rendben.
Indulás lánykérőbe
Indulás a lányos házhoz I. [74]
Halljunk szót, uraim!
Íme eljött az óra, az indulás órája,
Kísérjük a vőlegényt e hosszú útra.
Keressük fel neki leendő jó párját,
A kiválasztott ékes menyasszonyát!
Szerezzünk hát neki nagy-nagy boldogságot,
Hozzunk majd kedvére egy szép gyöngyvirágot!
Elhozzuk majd ide szép menyasszonyunkat,
Egyengessék mindig fiatal útjukat! Csak vígan!
Indulás a lányos házhoz II. [75]
Piros alma virulóban, most vagyunk az indulóban.
Madár száll a háztetőre, most megyünk az esküvőre.
Fehér galamb párja mellett, édesanyám Isten veled.
Úgyis tudom, fáj a szíved, de azért csak Isten veled.
Segítséget hozok neked, de azért csak Isten veled!
Indulás a lányos házhoz III. [76]
Kedves házbéliek! Tisztelt gyülekezet!
Igaz barátsággal szorítsunk most kezet!
Nem tréfadolog ez, amibe most fogunk,
Ifjú vőlegényhez immár asszonyt hozunk.
Elvezetjük, hogy lelje meg a párját,
Utána kikérjük az Isten áldását.
Az élet bajával küzdjünk meg bátran,
A menyasszonyért induljunk el mindnyájan!
Nászuk legyen boldog, és a házban béke,
Végtelen boldogság szálljon a fejükre!
Csak vígan!
Indulás a lányos házhoz V. [77]
Kedves vendégeink! Itt a rég várt óra,
Induljunk el, kérem a szép menyasszonyér.
Isten szent nevében!
Jó szándék, jó akarat vezéreljen minket,
Hozzuk el magunkkal azt a drága kincset!
Vőlegény urunknak tegyük meg a kedvét,
Hadd szorítsa keblére szépséges jegyesét!
Az Isten házába vezet majd utána utunk,
Boldogok leszünk, ha e napnak végére jutunk.
Tisztelt gyülekezet! Isten szent nevébe.
Induljunk el innen csendben, békességben!
Vőlegény urunknak keressük fel párját,
Az ő drága kincsét, ékes menyasszonyát!
Csak vígan!
Indulás lánykérőbe [78]
Kedves vendégsereg, Isten szent nevébe.
Induljunk el csendes békességben,
Vőlegény urunknak keressük föl párját,
Az ő drága üdvét, kedves menyasszonyát!
Szerezzünk ma néki örömet, boldogságot,
Hozzunk a kebelére egy virágszálat!
Induljunk el most Isten szent nevében,
Jöjjenek utánam, mindnyájunkat kérem!
Indulás lánykérőbe II [79].
Vőlegényünk megkért, hogy kövessük útját,
Hogy megtalálja szíve választottját,
Kiért a szíve régóta dobog.
Szívemből kívánom, legyenek boldogok!
Indulás a menyasszonyos házhoz [80]
Eljött már végre az indulási óra,
Hogy a mi munkáink forduljanak jóra.
Most indulunk el a döntő ütközetre,
Melyre én már régen fel vagyok készülve.
Azt hiszem, nem vallok én most sem kudarcot,
Méltán kiállhatok bármily erős harcot.
Vitézeim vannak, egész férfi sereg,
Kikben megbízhatok, hogy most csatát nyerek.
Tisztelt gyülekezet, Isten szent nevébe.
Induljunk el innen csendes békességben.
Vőlegény urunknak keressük fel párját,
Az ő drága kincsét, kedves menyasszonyát.
Szerezzük meg neki kedvet, boldogságot,
Hozzuk a keblére egy szép gyöngyvirágot.
Hozzuk el már végre szép menyasszonyunkat,
Hadd lássuk boldognak vőlegény urunkat.
Először az Isten hajlékába visszük,
Hol az áldás után boldog lészen, hisszük.
Induljunk el tehát Isten szent nevében,
Jöjjenek utánunk, mindnyájukat kérem.
Indulás a lányos házhoz [81]
Tisztelt vendégsereg! Figyeljenek ide!
Innen elmegyünk, de nem nagyon messzire.
Felkeressük a mi szép menyasszonyunkat,
Akit már azóta fel is koszorúztak.
Én lépkedek elöl, kitartóan, bátran,
A szép vendégsereg nyomuljon utánam!
Mikor a menyasszonyért mennek [82]
Induljunk már el a menyasszonyos házhoz,
Két szerető szívet adassunk egymáshoz.
Rendes szokás szerint menjünk a templomba,
S legyen őreájuk az áldás elmondva.
Ennek végeztével jöjjünk haza szépen,
Szakácsné asszonnyal már összebeszéltem.
Mondta ne maradjunk ám kint az udvaron,
Mert bent a házban lesz a lakodalom.
Indulás a menyasszonyért [83]
Tisztelt Gazduram és tisztelt nászközönség!
Hogy a vőlegényurunk kérésének eleget tegyünk,
És az Úr áldásán, s az ünnepi vacsorán mi is részt vegyünk,
Nem elég, hogy ide összegyűltünk,
Vőlegényünk párját meg is kell keresnünk.
Egy hosszú út áll most előttünk,
Hová kettőnknek menten el kell menjünk.
De ne búsuljanak, mert mi megleljü.
Vagy innét vagy onnét.
Csak arra kérjük Önöket, hogy várjanak nyugodtan,
Addig is kívánunk jó szórakozást,
De pálinkával nálunk nélkü.
Ne igen kínálgassák egymást!
Nekem is ha még egy pohárral töltenek,
Minden fehérnépet menyasszonynak nézek.
Így a menyasszonyt hamar megtaláljuk,
El se kell induljunk, minden meglesz nálunk.
Kurjantások a lányos házhoz menet [84]
Aranyalma gurulóba, most vagyunk az indulóba!
Három tepsi túrós lepény, a vőlegény derék legény!
A menyasszony aminő, a vőlegény semminő!
Üvegajtó, fakilincs, vőlegénynek f…a nincs!
A vőlegény ülepibe ágaskodik egy nagy ürge!
Ez az utca vereshagymás, a vőlegény jaj de k…ás!
Násznagy uram bokája túróból van csinálva!
Násznagy uram azt akarja, háljak vele az éjszaka!
Aki minket kicsúfol, pokolba hassal csússzon!
Aki minket kinevet, egye meg az egeret!
Aki minket legyaláz, pokolba legyen kanász!
De messziről jöttünk mink, izzad rajtunk pendely, ing!
Panni néni! Jó lagzi, menjünk bele mulatni!
Aki miránk bámészkodik, az miközénk kívánkozik!
Ez a leány azért nézi, menyasszony szeretne lenni!
Szutykos, piszkos a konyhája, mégis kiáll az utcára!
Akármilyen kis macska, mégis feláll a farka!
Aki kinéz a deszka közt, annak viszket a lába közt!
Aki kiáll az utcára, lakat kell a p…jára!
Aki kinéz az ablakon, tarisznya f.s csapja nyakon!
Az én szoknyám de ráncos, ez a legény de jó táncos!
Ez az utca azért sáros, kutyát vágott a mészáros!
Ez a szoba körül képes, a sok vendég nagyon étkes!
Ereszd el a hajamat, kimulatom magamat!
Kint a réten peng a kasza, kemény a vőlegény … esze!
Vőlegényünk szerszáma készül a nászéjszakára!
Az új ember olyan fürge, mint a vízbe fulladt ürge!
Nászasszonyom úgy szeretlek, mint édes tejjel a meggyet!
Kérdem asszony, jössz-e velem? Az anyósom összeverem!
Szalad a nyúl a szántáson, ne fára, énrám másszon!
Eleget koplaltunk Sára, bújjunk gyorsan be az ágyba!
Tegnap se volt, máma se volt, kicserélem ezt a bakot!
Fordulj hozzám közel Julcsa, nálam van a bugyid kulcsa!
Szebb a páva, mint a gólya, a vőlegénynek nincs golyója!
Lábad között mi az, Kató, hová a kolbászom való?
Vesd le a kombinéd, Sára, úgyis szűk lesz nemsokára!
Ha máma sem teszed széjjel, dorombolok egész éjjel!
Se keresztem, se asztagom, csak egy meredező … nyakam!
Jól rakd szét a lábad, Sára, majd ott a szülőszobába!
Az új ember boldog, ha már, mint az egér, lyukat talál!
Hogy ha te is úgy akarod, fordítsd hozzám most a farod!
Ne simogass Pista engem, olyan elkeseredetten! Megfoghatod alul, felül, bújj be, nézd meg mi van belül!
A vőlegény olyan nyalka, ha nőt lát, feláll a farka!
Hű de nyalka a vőlegény, a szerszáma biztos kemény!
Vőlegényünk dolmányára egy kis galamb reá szálla. Kiáltott is kettőt nagyot, szép menyasszony, jó napot!
Jaj de szép a vőlegény, nősüljön meg minden legény!
Ez a szoba meszeletlen, násznagy uram de kedvetlen!
Gyere ide gézengúz, a szívem csak hozzád húz!
Három icce kendermag, jaj, de apró legény vagy.
Szomorú fűzfának lehajlik az ága, a mi vőlegényünknek tátva áll a szája!
Piros alma levél nélkül, vőlegényünk gatya nélkül!
Olyan a vőlegény, mint a macska, ha megsimogatja a menyasszony, feláll a farka!
Nyikorog az ajtó sarka, feláll a vőlegény farka!
Cukorborsó szára, felfutott a fára, a vőlegény létrán megy fel a hitvesi ágyra!
Kötőféknek szíj a szára, vőlegénynek volt k..vája!
Bebocsátást kérő versek
Bekéredzkedés lányos háznál [85]
Tisztelettel egybegyűlt díszes kompánia,
Szabad-e nekünk a küszöbön belépnia.
(szabad)
Nem leszünk senkinek botránkoztatója,
Hanem állapotunk megpróbáltatója.
E királyi házba, melybe most bejöttem,
Mielőtt bejöttem, egy személyt jegyeztem.
Miért el is jöttünk róla kérdezgettünk,
Egészségben van-e eljegyzett személyünk?
Bekéredzkedés a lányos házhoz [86]
Kellő tisztelettel köszöntöm e házat,
Minden jót kívánok a ház asszonyának,
A ház urának, és minden vendégének!
Csapatom nevében figyelmet kérek!
Messziről indultunk, szeretetben, békében,
Jó kedvvel, vidáman, ahogy illik, szépen.
Hoztunk egy vőlegényt, kinek nincsen párja,
Úgy értesültünk, itt valaki őt várja.
Boldogságért jöttünk, megértés van nálunk,
És ezért cserébe szeretetet várunk.
Ezért jött e házba barátsággal népem,
És ha befogadnak, megköszönjük szépen.
Bekéredzkedés a lányos házhoz I. [87]
Szerencsés jó napot adjon az Isten,
Összegyülekeztünk méltó, szép sereggel.
A ház népét arra kérem szépen,
Fogadjanak minket illő vendégképpen!
Igaz, idekint tágasabb, mint belül,
A tisztelt ház népe majd megbékél velünk,
Hisz itt van a vőlegényünk gyönyörű kis párja,
Aki érkezésünk már biztosan várja.
Bekéredzkedés a lányos házhoz II. [88]
Ez azon szép hajlék, hová elindultunk,
Úgy hiszem, rossz helyre talán nem jutottunk.
Szép menyasszonyt keresünk, akit már eljegyeztünk,
Mert reá van szükségünk!
Bekéredzkedés a lányos házhoz III. [89]
Szerencsés jó napot adjon az Úristen,
Hála, hogy e napra felvirradtunk végre!
Megjött már az óra, mire leányukna.
Oltárhoz kell menni, mint szép menyasszonynak.
E járatban jöttünk mi is e hajlékba,
Hogy elvezessük őket az Isten házába.
Kérjük ezért tehát az édes szülőket,
Készítsék az útra kedves szülöttüket!
Násznagy uramhoz lenne egy kérésem,
Érkezett egy kis sereg vendégem.
Legyenek szívesek minket befogadni,
Mi sem fogunk érte adósak maradni.
Itt van a vőlegény, köztünk, megérkezett,
Tessék örömapa és örömanya, fogjon vele kezet!
Találós kérdések bekéredzkedéskor [90]
– Miben különbözik Jézus a kocsmárostól.
– A kocsmáros bort vizez, Jézus borrá változtatja a vizet.
– Hol szárogatta Noé a gatyáját.
– Ahol vizes volt.
– Mikor hagyta el a kakas a tojását.
– Amikor kibújt belőle.
– Egy helyen megy be, két helyen jön ki, akkor van benn, amikor kinn.
– Nadrág.
– A férfiak igen kérik, az asszonyok igen féltik.
– Ötszázas.
– Milyen úton jöttetek ide.
– A szerelem útján.
– Mi van a világon a legtöbb.
– Hely.
– Ki tud minden reggel láb nélkül felkelni.
– A Nap.
– Melyik bot a legnehezebb.
– A koldusbot.
– Hogy ette meg az ember a kenyere javát.
– Falatonként.
– Mikor állott Jézus fél lábon.
– Amikor a szamár hátára akart ülni.
– Mikor van a molnár fej nélkül a malomban.
– Amikor kidugja a fejét az ablakon.
– Miért gyászol a bolha.
– Mert sok rokonát megölték.
– Miért harapott Ádám az almába.
– Mert volt neki bicskája.
– Minek a fejében jöttek ide.
– A csizma fejében.
– Hol fütyült Jézus a jeruzsálemi hegyeknek.
– Jeruzsálemben.
– Honnan jöttök.
– A kérelmek völgyéből.
– Hová mentek.
– Az adomány völgyébe.
– Hegyen megyen, nagyon megyen, vasat viszen, de nem kovács, lukba bújik, de nem bogár.
– Ekevas.
– Míg fiatal, leáll neki, ha már öreg, feláll neki.
– A mák gubója.
– Mi áll az ágyban legegyenesebben.
– Sárgarépa.
– A két szőröst tedd össze, a golyót hagyd közte! Mi az.
– A szem és a szempilla.
– Alig várom, hogy este legyen, a két szőröst összetegyem! Mi az.
– Szempilla.
– Amikor a menyasszony, meg a vőlegény lefekszik, mi áll fel leghamarabb.
– A párna csücske.
– Az eleje olyan, mint a hátulja, a közepe dupla. Mi az.
– Az Anna név.
– Állj elé, dugd belé, csavarints egyet rajta, nyúlj belé! Mi az.
– Szekrény és a kulcsa.
– Bejött hozzám egy valaki, azt mondta, hogy adjak neki. Lefeküdtem, adtam neki, amennyi csak kellett neki. Mi az.
– Az álom.
– Beteszik mereven, kiveszik lágyan, csepeg a vége. Mi az.
– A kender, áztatás után.
– Én kisdiák vagyok, feketében járok, nincsen olyan szűzlány, akivel nem hálok. Mi az.
– Bolha.
– Fejjel alá, lábbal fel, a kiságyban úgy áll fel. Mi az.
– Hagyma.
– Fekete kisasszony ül bent a szobába, vékonyat-vastagat dugnak a lyukába. Mi az.
– A kályha.
– Felülök a sutra, benézek a lyukba, jaj, édes lyukacskám, rég volt benned nyers hús. Mi az.
– Csizmaszár.
– Hanyatt fektetik, nyers hússal döfködik, mi az.
– A tészta és az asszony keze.
– Hasam a hasadra, tököm a lyukadba. Huncut a tököm, ha beléd nem lököm. Mi az.
– Borszívás lopóval a hordóban.
– Hosszú veres, lyukat keres. Mi az.
– Sárgarépa.
– Két lyuk egybe néz. Mi az.
– A dézsa füle.
– Két szélét fogom, közepibe dugom. Mi az.
– Csizmahúzás.
– Kívül szőrös, belül is, meg a benne való is. Mi az.
– Kucsma az ember fején.
– Kívül szőrös, belül nedves, legényeknek igen kedves. Mi az.
– Csikóbőrös kulacs.
– Melyik asszony nem asszony.
– A menyasszony.
Beköszöntő a menyasszonyos házba [91]
Ma alig, hogy felvirradt a reggel,
Összegyülekeztünk szépszámos sereggel.
Jöttünk aztán tisztes hajlékodba egyre,
Kedves menyasszonyunk nagy tiszteletére.
Násznagy uramhoz az az egy kérésem,
Itt várakozik szép sereg vendégem.
Legyenek szívesek őt befogadni,
Mi se fogunk érte adósok maradni.
Bekéredzkedés a lányos házhoz [92]
Lányos ház ajtajá.
A vőfély kopogtat,
Nyomában ott áll má.
Az egész vendéghad.
Be szabad-e lépnünk,
Kérdezem a gazdát,
Vihetjük-e a továb.
Szép menyasszony lányát.
Kísérhetjük-e szépe.
Egész az oltárig,
Mulathatunk-e vél.
Világos virradatig.
De szerény kérésün.
Most még csupán annyi,
A fáradt násznépe.
Tessék befogadni.
Be szabad-e hát lépn.
A tisztes hajlékba?
(Ha engedélyt kapunk)
Bebocsátást nyertün.
A menyasszonyos házba,
Felkérem a násznépet,
Tisztelje gazdánkat.
Beköszöntő [93]
Megtaláltuk a mi menyasszonyunk házát,
Elhoztuk magunkkal az ő kedves párját,
Tegyenek eleget az én kérésemnek,
Adjanak helyet e szép kis seregnek!
A menyasszony házhoz érve IV. [94]
Messzi tájról indultunk, sokat utaztunk,
Mint a három szent király, mi is elindultunk.
Jézus keresésére indultak a királyok,
Egy szép, fényes csillag mutatta az irányuk.
Mi is ezen csillag által jutottunk ide,
Kedves emberek közé jöhettünk izibe.
Amit kerestünk, azt meg is találtuk,
A mi szép menyasszonyunkat is itt láttuk.
Felkérem a házigazdát, tessék kifáradni,
Szíveskedjenek nekünk egy kis helyet adni,
Hogy násznépünkkel asztal mellé ülhessünk,
És ezzel a vendégkoszorúval együtt ünnepelhessünk!
A menyasszony házhoz érve VI. [95]
A násznagy uramtól engedelmet kérek,
Hogy kis seregünkkel ide beléphessek.
Elindult a három szent királ.
Betlehem városához, hogy ajándékot vigyene.
A kis Jézus jászlához.
Mi is e házban egy szép fehér galambot keresünk,
Reméljük, jó helyre irányított a vőlegényünk.
Szeretnénk meglátni és megismerni,
Nehogy a nap során el találjon veszni.
Hadd lássuk a menyasszonyt!
A menyasszonyos háznál bebocsátást kérnek [96]
Én idegen vezér, nem nagy helyet fogok,
Kis kompániámnak helyt kérek, adatok!
Nem igen nagy sereg, akit én vezetek,
Nem nagy ármádia, akit ide kérek.
Én vagyok a násznagy elküldött követe,
Kit kötelességem most vezete.
Jöttem násznagyomnak ez izenetével,
Hogy már kész vagyunk egész násznépünkkel.
Hogyha egy kevéssé terhekre nem lenne,
Násznépével együtt mindjárt megjelenne,
Feltett szándékában hogy véget érhessen, .
Erre kigyelmetek most felelni tessen!
(Felelet: a legtisztább szívből!)
Nem kedveskedhetünk sem pénzzel, sem mézzel,
De azért nem jöttünk ide üres kézzel.
Egy üveg bort hoztunk, ha élnétek ezzel,
Ezzel a kaláccsal vegyétek jó szívvel.
(Átadja a borosüveget a kaláccsal. )
Most, hogy már minékünk jó választ adtatok,
Isten oltalmába mostan maradjatok,
Egy fertály óráig most várakozzatok,
A mi királyunkat mindjárt meglátjátok.
(Kimegy a társaságért)
Jertek bé barátim, bízvást befogadnak,
De még egy szép fehér galambot is adnak!
Mindjárt szerezzenek majd mást melléje, párosa.
Vigyük a házunkhoz vígan, határosan!
Menyasszonyos háznál bebocsátást kérnek [97]
A kiadó úrhoz van egy kérésem.
Ott kint várakozik szép sereg vendégem,
Tessenek őket most ide befogadni,
Mi sem fogunk érte adósak maradni.
Kedves vendégeim, meleg szobát kértem,
Azt mondták: menjünk be, fogadnak szívesen.
Tessenek uraim, mindnyájan bejönni,
Meg fogunk majd egy kicsit melegedni.
A menyasszony házhoz érve I. [98]
Ma hajnalban alig, hogy virradt a reggel,
Összegyűltünk rögvest szép sereggel.
Hosszú út után megérkeztünk végre,
Kedves menyasszonyunk tiszteletére.
A házigazdához van egy kérésünk,
Kint várakozik vidám kis seregünk.
Legyenek szívesek őket befogadni,
Mi sem fogunk érte adósak maradni!
A menyasszony házhoz érve II. [99]
Alázatos fővel, kalapunk levéve,
Lépünk e hajléknak tisztes küszöbére.
A vőlegény úrnak az a kívánsága,
Hogy betehessük lábunkat a tisztes házba.
A menyasszonyt kérjük, készüljön az útra,
Ahol majd az áldást urával megkapja.
Násznagy uram!
Baj van ebben a házban,
Mert vőlegényünk párját még nem is láttam.
Nem a maguk lánya vár a vőlegény urára.
Adják elő, egy órája várunk már itt rája!
Tisztelt szülők!
Kérjük, engedjék meg nékünk,
Hogy a menyasszony előtt elmondjuk kérésünk!
Legyen mellette tisztelt anyja, apja,
Midőn a menyasszony mindezt meghallgatja.
Hagyják a vígságot, nem elég a nóta,
A menyasszony szép arcát nem pótolja kotta.
Szól a harang templomban, esketésre kondul,
Vőlegényünk zeneszóval esküvőre indul.
De hát, ha nincs menyasszony, mi lesz akkor vele.
Adják ki, esedezem a csillagos égre!
Harmadszor is mondom tisztességgel kérve,
Adják elő, hadd mehessünk az oltár elébe!
A menyasszony házhoz érve III. [100]
Tisztelt víg lakodalom, ékes gyülekezet,
A másik ház vendégserege ideérkezett!
Tisztelettel kérjük vőlegényünk párját,
Jöjjön ki mielénk, hadd lássuk az arcát!
Hadd láthassuk boldognak vőlegény urunkat,
Hadd adhassuk át ajándékunkat!
A menyasszony házhoz érve V. [101]
Kedves vendégkoszorú!
Vőlegényünknek vágya, hogy e házat megtaláljuk,
Jó helyre jöttünk, így jó napot kívánunk!
Itt van a szép hajlék, ahová indultunk,
Ide is érkeztünk, be is kopogtattunk.
Én a vőlegényes nászsereg vőfélye vagyok,
Itt e népes csapatnak követeként állok.
Bátor vagyok a ház urához szólni,
Itt van-e a menyasszony? – ezt megtudakolni.
Bekéredzkedés és a menyasszony kikérése [102]
Adjon a Jóisten szerencsés jó napot,
És mindannyiunk szemében tiszta indulatot!
Hiszen mi sem rossz szándékkal jöttünk,
S jó megértéssel kellene visszatérjünk.
Jól tudhatja minden tagja az itt egybegyűlteknek,
Hogy küldöttei vagyunk egy vendégseregnek.
Eljöttünk, hogy üzenetet váltsunk,
És az érdemes gazduramtól feleletet várunk.
Mélyen tisztelt, érdemes gazduram!
Tisztelt vőlegényünk míg e tájat járta,
Reátalált szíve szép virágára.
Megszerették egymást és elhatározták,
Hogy összekötik szívüket egy életen át,
És most epedezve várja szép menyasszonyát.
Megkérdezzük e ház gazdáját,
Lesz-e szíves átadni nekünk leányát,
Hogy együttes erővel oltár elé vigyük,
És ott ígérjenek egymásnak örök hűségesküt.
Még a tisztelt gazduramtól annyi volna a kérésünk,
Hogy érkezőben van szép vendégseregünk,
És lenne szíves őket beengedni.
Ígérjük, mi sem fogunk adósok maradni.
Beköszöntők a lányos háznál
Belépés a lakodalmas házba [103]
Gyertek be vendégek! Nyitva áll az ajtó,
Számunkra most gurul vagy két akós hordó.
Iszunk jó borocskát, egymást köszöntve,
Köszöntve szeretve és egymást ölelgetve.
Dicsértessék a Jézus Krisztus, adjon Isten jó napot,
Jó mulatást!
Beköszöntő a lagzis háznál [104]
Szerencsés jó estét kedves örömszülők,
Érdemes vendégek, csapatom nevébe.
Kis figyelmet kérek!
Megérkeztem immár fáradt seregemmel,
Szeretnénk itt maradni, míg eljön a reggel!
Seregemben van egy igen szép menyasszony,
Kérem, hogy mostantól ő befogadtasson!
Tiszteljék lányukként, igaz szeretettel,
És azt viszonozni bizony ő sem restell.
Íme az ifjú pár, fogadják be őket,
S épp oly szeretettel a mögöttük lévőket!
Nem papolok tovább, meghagyom a szómat,
Hisz már alig várják ezt a lakodalmat.
Beköszöntő a menyasszonyháznál [105]
Ma hajnalban alig, hogy virradt fel a reggel,
Összegyülekeztünk szép számos sereggel.
Jöttünk házigazdánk tisztes hajlékához,
Szép menyasszonyunk nagy tiszteletére.
De a násznagy úrhoz van egy kis kérésem,
Itt kint várakozik szép sereg vendégem.
Legyenek szívesek őket befogadni,
mi sem fogunk érte adósok maradni.
Adják a menyasszony, legyenek szívesek,
Mivel sok dolgom van, hamarabb végezzek.
Adják ki ha kérem, várja vőlegényünk,
Kint az ajtó előtt nagy türelmetlenséggel.
Szánják hát meg szegényt és ne szenvedtessék,
Hanem a menyasszonyt elébe vezessék.
Beköszöntő a menyasszonyos háznál [106]
Tisztelettel teszem ide be a lábam,
Engedjék meg, hogy itt „jó napot” kívánjak.
A házigazdától bocsánatot kérek,
Hogy e tisztelt házba belépni merészlünk.
Kedves násznagy uram, hogy ön elé lépünk,
Illő tisztelettel egy kis helyet kérünk.
Azt, hogy miért jöttünk, tudom, úgyis tudja,
De hogyha nem tudná, versem majd elmondja.
Tudjuk, az Istennek örökös áldása,
Hogy a szerelemnek szívben van szállása.
Ifjú legénynek sejtelmes lélekkel,
Fel kell hagyni egyszer a legényélettel.
Bár talán szép is volt, emlékekkel tele,
De elszállt az idő, s a legénykor vele.
Ez ifjú legény is magát reá szánta,
Kereste, kereste, s végül megtalálta.
Végre megtalálta, ki szívének kedves,
Akit el is jegyzett, akibe szerelmes.
Még a lepke se száll egyedül a légben,
Párjával repdes az csendes békességben.
Ők a mai napon fognak egybekelni,
És majd ezek után egymáséi lenni.
Tehát a mai nap szép, s emlékezetes,
Részint szomorú, és részint örvendetes.
Mert ez az a szent nap, mikor leányukna.
Oltárhoz kell állni, mint szép menyasszonynak.
Ezért most felkérem a kedves szülőket,
Köszöntsék fel szépen kedves gyermeküket.
Beköszöntő a lagzis háznál [107]
Tisztelettel teszem ide be a lábam,
Engedjék meg most, hogy jó napot kívánjak.
A házigazdától bocsánatot kérek,
Hogy tisztelt házába belépni merészlek.
Mivel a vőlegény úr követe lettem,
Az ő parancsára bátran merészkedtem.
Megjelentem én most kötelesség híven,
Hogy e nagy dolgukban önöket segítsem.
S majd vendégeiket kínáljam, szolgáljam,
No meg, hogy magamat szépen kitáncoljam.
Adjon az Úr Isten szerencsét e házra,
És sok-sok áldást a leendő új párra.
Hamis- és igazi menyasszony bevezetésére
Vőlegény megtréfálása [108]
Behoztam tehát a szépséges menyasszonyt,
Ugye vendégeim, ez aztán szép asszony.
Talán barátom azon napokon,
Mikor elindultál a házasság dolgában,
S betántorodtál ezen kicsi házba,
Nem ennek húztad a gyűrűt az ujjára.
A nevét nem tudom, talán bizony Jankó,
Jobban használ ennek a bor, mint a kancsó.
Tetszik-e?
Óh édes Istenem most már mit tegyek,
Mert a vőlegénynek ezen szűz nem tetszett.
Miért tréfálsz velem, talán elfeledted.
Vagy álmos voltál, avagy a bolondgombát etted.
Most már ne tréfálj velem, ha e eddig így tetted,
Valld be, ezen-e, akit megszerettél,
Azt javaslom pajtás, ha a vásárra elmégy,
Amint megígérted, jó korbácsot végy.
Ha e mátkád hibázik, néhányszor jól rátégy,
De ezáltal barátom te magad is jó légy.
Ezekkel a szavakkal ajánlom kezedbe,
Ha tetszik, ültesd a helyedre.
Tudom, nagy szöget ütöttem fejedbe,
Engedj meg, ha hibát lelsz beszédembe.
Hamis menyasszony érkezésére [109]
Nem vagyok én semmine.
Soha elrontója,
De jelen esetünkbe.
Valóság lett a nóta.
„Szép lány is van,
Csúnya is van..
A szépség viszon.
Mindig csak belülről fakad,
Ebben az esetben tehá.
Erény bőven akad.
Tekintsünk is most el,
Az apróbb hibáktól,
Hiszen e tüneményne.
Szíve úgyis lángol.
Eleped a vőlegényért,
Gondolom, ezt látják,
A lányok közt hiába i.
Keresnénk a párját.
Remélem, ezt a vőlegény i.
Hasonlóan hiszi,
És ezt szép a menyasszony.
Most oltár elé viszi.
Menyasszony bevezetésekor [110]
Kedves vőlegény!
Nagy fáradozásom nem esett hiába,
Mert egy drága kincset hoztam a jobbodra.
Itt tehát a mátkád, melyet most behoztam,
Tessék ültesd magad mellé nyomban.
Most már kívánok az Istentől boldog napokat,
Élhessetek együtt vidám hajnalokat.
Adjon az Isten idővel fiakat.
Menyasszony beköszöntő [111]
Minden egyes vendég, aki csak itt vagyon,
Arra kérem most én, hogy itten csendet tartson.
Hogy köszöntésemet nyugodtan végezzem,
És beszédem által Isten legyen velem.
Bocsánatot kérek ittlévő vendégek,
Menyasszonyunk helyett mostan én beszélek.
Menyasszonyunk magát gyöngének gondolta,
Maga mellé követnek választott.
Isten jó Atyám erődítsd szívemet,
Hogy bátran végezzem ezen beszédemet.
Víg nóta csengést az előbb hallottam,
Ezen virágszálért azóta futkostam.
Az élet kertjéből őt leszakítottam,
E vendégseregnek örömére hoztam.
E vendégsereg közt vagyon vőlegénye,
Aki vele számít menni esküvőre.
Kedves vőlegény, figyelj most egy szóra,
Ez a menyasszony szíved választottja.
Ha igen, hát akkor azt kötöm szívedre,
Viseld neki gondját egész életedben.
Szülei általam azt kívánják rátok,
Egymást az életben mindig szeressétek,
Egymás beszédét meg ne vessétek.
Mert csak így száll rátok az Isten áldása,
Vígasztal titeket a jó és rossz sorban,
Én és minden vendég azt kívánom rátok,
Legyetek boldogok, és áldás reátok.
Mikor pedig eljön utolsó órátok,
Legyen nektek mennyben égi boldogságtok!
Menyasszony érkezésére [112]
Én a női nemne.
Nagy tisztelője vagyok,
Minden szép nő utá.
Ha tehetem, megfordulok.
A témának már elismer.
Szakértőjének számítok,
És felelősséget vállalok,
Azért, amit mondok.
Minden egyes nő szép,
És gyönyörűek az asszonyok,
De a legcsodálatosabba.
Mindig a menyasszonyok.
Hoztam is egy szép menyasszonyt,
És amondó vagyok,
Hogy ily csodás szépsége.
Csak ritkán láthatok.
Átadom a vőlegénynek,
És gratulálok hozzá,
Találjon rátok é.
El ne hagyjon soha a boldogság.
Mikor a menyasszonyt bevezetik [113]
Íme itt áll a királyné, fején koronával,
Áldja meg a Mindenható szeretett hű párjával.
Adja Isten, a főkötő örömrózsát teremjen,
Ez az új pár boldogságban számos évekig éljen.
Menyasszony kikérése
A vőlegény anyjának kikérő szövege a lányos háznál [114]
Ebben a hajlékba helyet addig nem foglalunk,
Míg feltett szándékunknak céljához nem jutunk.
Mert az én fiamnak az a kívánsága, hog.
(menyasszony neve), te legyél a párja!
Most hát kedves lányom, mi a te szándékod,
Add meg a választ, hogy mivel térjünk vissza?
Gondold meg most lyányom, elejét, utóját,
Hogy kivel kötöd be két szemed világát.
Mert nem tiszta búza, hogy learathatnád,
Sem nem kölcsönkenyér, hogy visszaadhatnád.
Menyasszony kikérése [115]
Kedves örömanya és tisztelt férjura,
Kérdezem önöket, a menyasszony hol van.
Szeretnénk már látni, főleg a vőlegény,
Hisz a szíve érte majd eleped szegény!
Ím a szép menyasszony méltóság színében,
Nagy-nagy tisztelettel köszöntjük mi szépen.
A vőlegényt szintén, s az örömszülőke.
Méltó üdvözlésként tapsoljuk meg őket!
Menyasszony kikérése az esküvőre [116]
Násznagy urak, mi biz azért jöttünk,
Ezt a kedves lányt ki itt áll előttünk,
Szíveskedjenek átszolgáltatni nekünk.
Hadd vegye magához a mi vőlegényünk.
Legyenek egymásé e napságtól fogva,
Édeset-keserűt egymással megosztva.
Hallgasson az egyik mindig a másikra,
Úgy ad az Úr Isten áldást munkáikra.
Ők lesznek ezután egy test és egy lélek,
Neki most kezdődik egy egész új élet.
Isten segedelme maradjon hát velük,
Hogy minden dolgukban legyen szerencséjük.
Menyasszony kikérése az apjától [117]
Most egy-két szóm volna a násznagy urakhoz,
Hogy méltóztatnának engem meghallgatni.
Jól emlékezhetnek rá, kedves becsületre mélt.
(násznagy neve) és (násznagy neve) urak,
hogy mi megkerestük a kegyelmetek házát.
Oly feltétel alatt, Istentől felnevelt szüze.
hogy ha a jó Isten megérni enged.
azt a napot amely napon a szent hitnek láncáva.
egybe köttetnek, nekünk kiadják azt.
Ezt a napot a jó Isten megélnünk engedte,
Tehát kérjük kedves, becsületre mélt.
Násznagy urakat, késleltessenek minket,
Hanem a mi Istentől adott menyasszonyunka.
Méltóztatnának kezünkre szolgáltatni.
Leánykérés I. [118]
Kedves (lányos ház családneve) család!
Isten az asszonyt az ember mellé rendelte,
Mint Ádámot és Évát almával etette.
Itt van (vőlegény neve) fiam, olyan árva szegény,
Kell mellé egy lány, egy takaros szerzemény.
(lányos örömapa neve) lánya éppen őmellé való,
Itt a kezem, csapjon bele, ha a lány eladó!
Rövidesen megtarthatjuk a nagy vigasságot,
Isten adja, hogy mélyíthessük a barátságot!
Leánykérés II. [119]
Kedves (lányos örömapa keresztneve) bácsi!
(fiús örömapa keresztneve) küldött bennünket,
Hogy tudakoljuk meg, van-e szándékukba.
(menyasszony neve) lányukat férjhez adni,
Mert (fiús örömapa neve) fiával szeretné elvetetni.
Válaszukat várja a legény és keresztapja.
Leánykérés III. [120]
Kedves (lányos ház családneve) család!
Isten Ádámot Éva mellé rendeli,
Ezzel a házasságot előkészíti.
Az én keresztfiamnak nincsen még párja,
Ezért is tértünk be ebbe a házba.
A maguk lánya neki megfelelne,
Bízunk benne, hogy jó párja lenne.
Kedves (lányos örömapa keresztneve) bácsi!
A szó a maguké, mondjanak hát valamit.
Á vagy B?
Leánykérés IV. [121]
Szerencsés jó estét mindenkinek!
Elnézést, hogy váratlanul betolakodunk,
Érkezésünk okán azonnal elmondjuk.
Amint látják kendtek, nem egyedül jöttem,
Egy ifjú délceg legény áll itt mellettem.
Most már úgyis értik jövetelünk okát,
Ne fokozzuk tovább a szép szavak sorát.
Lánykérő beszédemet tovább nem mondom,
A két fiatal csak hadd találkozzon!
Nem unatkoznak ők, lesz egymáshoz szavuk,
De a szülőket kérdem, mi a válaszuk?
Menyasszony kikérése I. [122]
Szerencsés jó napot adjon az Úristen!
Hála, hogy e napra felvirradtunk épen.
Megjött már az óra, midőn magzatoknak,
Oltárhoz kell lépni, mint szép menyasszonynak.
E járatban jöttünk tehát e hajlékba,
Hogy elvezessük őt az Isten házába.
Kérjük ezért szépen a kedves szülőket,
Eresszék az útra kedves szülöttjüket!
Menyasszony kikérése II. [123]
Édes szép virágszál, vőlegényünk jegyese,
Gyorsan dobog a szíved, tudjuk, most e percben.
A nagy boldogsághoz dobbant meg a szíved,
Mert akit hűn szerettél, az lesz most a tied.
Jertek, induljunk el most a nehéz útra,
Az Úr asztalához, az Isten szent színe elé,
Hű párját ott mindenki meglelé. Ámen!
Menyasszony kikérése [124]
Az apostolok lová.
Nagy utat megtettem,
Hogy vőlegény uram kérésé.
Híven teljesítsem,
S számára a legszeb.
Menyasszonyt előkerítsem.
Kérésem az örömszülőkhö.
Most tehát csak annyi,
Segítsenek küldetéseme.
Méltón teljesíteni.
Át tetszenek-e most vőlegényéne.
A legszebb menyasszonyt adni.
Ígérem, nagyon fo.
Őrá majd vigyázni,
Királynő módjár.
Fog majd vele bánni.
Menyasszony kikérése II. [125]
A vőlegény urunk úgy érzi,
Hogy a csillagos ege.
Már hiába kémleli.
Mert páros csilla.
Nincs már többet az égen,
Ott ragyog a szé.
Menyasszony szemében.
Az a páros csilla.
A vőlegényre mosolyog,
A közös jövőt jelzi,
Fényesen ragyog.
Csillagjait a vőlegén.
Követni kívánja,
Egész életében les.
Hűséges jó társa.
Az örömszülőket kérem,
Engedjék a fiataloka.
Közös útjukra,
Adják boldogságukr.
Szülői áldásukat.
Menyasszony kikérése III [126].
Vőlegény urun.
Szentül megfogadta,
Hogy ha térdig is kopi.
Őneki a lába,
Felkeresi szépe.
A menyasszonyos házat,
És hangot ad szíve kívánságának.
Adják neki a szépséges menyasszony.
Takaros feleségnek,
Hogy ővele ezentú.
Házasságban éljen.
A vőlegény útján én volta.
Hűséges kísérője,
Most pedig úgy állok itt,
Mint megbízott követe.
A vőlegény nevébe.
Kérem hát e házat,
Adják áldásukat az ifjú párra.
Engedjék őket az élet útjá.
Együtt tovább menni,
Jóságukról nem fogna.
Soha elfeledkezni.
Menyasszony bekísérése előtt [127]
Látom, hogy e házban mindenki vígan vagyon,
Csak a vőlegény szomorkodik nagyon.
Elmegyek hát, hogy jól széjjelnézzek,
A magyar szüzek közt neki egyet keressek.
Menyasszony kikérése [128]
Becsületre méltó, tisztelt gyülekezet,
Férfi, s asszonynépből álló felekezet,
Kiket a szeretet összekötelezett.
Halljon szót mindenki, ki ide érkezett.
Amikor Ádámot Isten teremtette,
A szent házasságot akkor megszerzette.
Egy oldala csontját Ádámnak kivette,
Melyből Éva asszonyt mellé készítette.
E bölcs rendelése az Egek Urának,
Tetszik Ádám atyánk sok maradékának.
Ez ifjú legény is magában feltette,
Isten rendelésit, hogy híven kövesse.
De, kit s honnan vegyen.
A jó Istent kérte, és az Úr angyala ide vezérelte.
Föl virradt mára a boldogság napja,
Ki-ki mása részét belőle megkapja.
Istennek nevében léptem be e házba,
Köszöntöm most újra, ki küszöbét járja.
Adj Isten Gazduram! Minden jót kívánok,
Én e tisztes háztól nagy adományt várok.
Künn, a mezők aljában, egy bokor tövében,
Bús legényt láttam én, bánat a szemében, gyötrődés szívében.
Kétség és reménység váltakozik lelkében.
A legény szívének azért van bánata,
Mert fölébredt benne leghőbb kívánata.
Viruló rozmaring gazduram házánál,
Hét határban nem lelt tetszőbbet nálánál.
Ezen rozmaringot, hogy reája bízná,
S ha szívével együtt a kezét is bírná,
El-kimenne szívéből a bánat, ujjongó örömr.
Válna a bú-bánat.
Azért kelmeteket, gazduram, megkérem,
Nyíló rozmaringját adják ide nékem.
Elkísérem szépen a virágos rétre,
Virágos rétről a szent oltár elébe.
Egybetesszük mi majd az ifjú pár kezét,
Pap szava majd kéri Isten segedelmét.
Tudom, fájdalommal adják át a szülők,
Szeretettel, gonddal nevelték ám fel ők.
A jó édesanya gondozta, szerette,
Szeretné, ha mindig mellette lehetne.
Ha rá vigyázhatna, minden lépésére,
Keserűség, bánat, se veszély ne érje.
Kedves szülők! Kérem, engedjék el nyugton,
Párjánál is olyan helyen lesz, mint otthon.
Kikérés [129]
Tisztelt jelenlévők, szülők és vendégek!
Csak rövid időre egy kis figyelmet kérek!
Bár nem kis dolgot kérek, nem is kevesebbet,
Ezen családból a legkedvesebbet.
Kit egy ifjú ember kíván élettársul venni,
De mi szeretnénk azt remélni és hinni,
Hogy e kedves ifjú szereti őt hűen,
Nem fogja elhagyni soha könnyelműen.
Éljenek, szeressék ők egymást mindig jobban,
Míg a szívük utolsó nem dobban.
Nektek pedig szülők köszönjük,
Hogy számunkra felnevelték,
Köszönjük, eddig gondját viselték!
Adjátok ránk szülői áldásotokat,
És engedjétek, hogy folytassuk utunkat!
Menyasszony kikérése [130]
Látom, hogy itt most minden vígan vagyon,
Csak vőlegény uram szomorkodik nagyon.
Hogy hív párja légyen, én most majd elmegyek,
A magyar szüzek közt néki keresek.
(Előhoz egy leánypajtást)
Személyesen jártam kötelességemben,
A magyar szüzek közt ez esett kezembe.
Jegyet váltván gyengén az asszonyi nembe.
– Nézze meg barátom. – ezzel volt e szemben?
(Vőlegény: nem!)
Az én fáradtságom most hiába esett,
Mert a vőlegénynek ezen szűz nem tetszett.
Most megint elmegyek, hogy jól széjjelnézzek,
Hogy a vőlegénynek jobb, hív párt szerezzek.
(Előhoz egy másikat)
Nézze meg barátom, az angyali népet,
Mert nem láttam én sem többet ilyen szépet!
Pedig körülnéztem az asszonyi népet,
Jegyváltásra talán ezen szűzzel lépett?
(Vőlegény: nem!)
Egek, hol találjam már fel a kedvedet.
Feláldozom tehát érte életemet,
Elmegyek keresni, ha reá találok,
Behozom, és mindjárt kezedbe ajánlom.
(Előhozza a menyasszonyt)
Most, hogy kifordultam, oly sokat mulattam,
Hegyet-völgyet ezért én mind összejártam,
Pajtásommal ugyan eleget utaztam,
A szüzek táborát amíg megtaláltam.
De hogyha feltaláltam, el sem bocsátottam,
Szüzek táborából én ezt megragadtam.
Szűz koszorújával én ide behoztam,
Vőlegény uramnak tán örömet hoztam!
Itt vagyon immár hát a te hű kedvesed,
Akit régen vártál, szívbéli jegyesed,
Tudom, bejövését nagyon régen lesed,
De ennek a párját itt nem is lelheted.
Ő visel már gondot egész életedre,
Úgy vigyáz tereád, mint a két szemére.
Vedd át most kérlek, a te hűségedbe,
Most szívességedből ültesd az öledbe!
(Összeadja őket.)
Vőlegény, menyasszony, – vagytok ékes egy pár,
Összekelésetekben nincsen hát semmi kár,
Vidám elmém azon gondolkodik és jár,
Hogy nyelvem csók-áldást mondjon rátok immár.
Nyugodjatok meg hát egymás árnyékában,
Mint a szép fényes nap hajnal-hasadtában,
Cédrusfák ágai zöldellő korában,
Miként bimbóznak, ti is oly formában.
Nyúljon az éltetek sok számos évekre,
Éljetek békében, hitben, szeretetben!
Amaz nap és óra maradjon későbbre,
Mely titeket juttat a végső lépcsőre.
Akkor nyitva legyen szépségetek vára,
Melyet majd elkészít az egek királya,
Amelyet megígért igazak számára,
Odavigyen titeket az Egek Királya.
Menyasszony kikérése [131]
Mulató barátim, egy kis csendességet kérek,
Ki messze vidékről hozzátok betérek.
E vígságos házban itt menyegző vagyon,
Látom, mindenki vidul, egy ifjú bús nagyon.
Búsongásod okát, jó barátom, kérdem.
Súgd meg , vagy tekints rám, abból is megértem.
Megyek, találgatom aggodalmad okát,
Hogyha megtalálom, visszaforduljak hát.
(Vőlegény: Igen)
Jó, szánom az ifjút, hogyha segíthetek,
Rögtön visszatérek, csak vígan legyetek!
(Vőfély hozza az első lánybarátot)
Vénusz seregivel midőn perlekedtem,
Zsákmányul e szüzet végtére elvettem.
Vagyok-e hát nyerész? Vőlegény feleljen!
Beéri-e ezzel, vagy mást hoznom kelljen.
(Vőlegény: Nem, hozzon mást)
Már ez nem kis dolog! De csak megpróbálom,
Tűz, víz egyre hulljon, mégis ki kell állnom,
Hogy mit tesz vitéznek lenni, megmutatom,
Ha még egyet lelek, rögtön beugratom.
(Vőfély hozza a második lánybarátot)
Megint hoztam egyet, vőlegény barátom,
Nem sajnáltam érte ezen fáradtságom.
De már most azt mondom, hogy ne válogasson,
Mert nem sok maradt kint az élet-piacon.
(Vőlegény: Még ez sem az)
Csak rávetem fejem, látom, nincs mit tenni,
Magam kára után kell okosnak lenni.
Hogyha törik-szakad, vezért kell elfogni,
Érte az utolsó csepp vérig harcolni.
(Vőfély hozza a menyasszonyt)
Vagy haszon jön, vagy kár, annak ki harcra száll,
Nyer, ki nyúlszív helyett vitéz módra kiáll.
Koszorúzott vitézt hoztam már végtére,
Ez leszen talán, kit vőlegényünk kére.
Ígéretem szerint kértem meg, látjátok,
Csend legyen körülöttem, szavamat halljátok!
Koldust pálca nélkül, trónust király nélkül,
Keresztelőt gyerek, lagzit mátka nélkül,
Dísztelennek tartom, vőlegény barátom!
Legjobban javaslod szavaimat, látom.
Egy kis idő alatt Alpeseket hágtam,
Sok messze földeket, Indiákat jártam.
Szánván bús magányod, mindent elkövettem,
Míg menyegző-társat, e személyt megleltem.
Találtam sokakat, csonkákat-bonkákat,
Találtam másokat, cifrákat-bifrákat,
Találtam, kik tudnak cifránt öltözködni,
De nem tudtak ám jó leveseket főzni.
Vőlegény barátom, nem mertem közülü.
Néked választani, féltem, hogy felsülök.
Mert nincsen e földön férfit-kínzóbb asszony,
Mint ha a feleség ügyetlen gazdasszony.
De a jó gazdasszony a háznak oszlopa,
Süt, főz, tisztogat az, nem pihen, mint róka.
Naponta övéit, férjét boldogítja,
Békét, üdvöt szerez, a bajt elhárítja.
Szelíd lelkületét nézd az ártatlannak,
Sok jót ígér, úgy-e, ismered magadnak!
Édes menyasszonyom, foglalj helyet balján,
Mert a nő a férjnek a baloldalán áll.
Te pedig vőlegény, többé ne búslakodj,
Meg ne lássam, hogy szívtársad mellett aggódj!
Beszélgess, mulattasd nevess a szemébe,
De azért rá vigyázz, el ne szökjön örömében.
Menyasszony elővezetésekor [132]
Mond meg a hitedre [133], mond meg a lelkedre,
Vélt üdvösségedre és becsületedre.
Ez az a lány, akit eljegyeztél.
Ha így van a dolog, azt kívánom néktek,
Terjedjen sokáig a ti életetek!
Menyasszony köszöntése [134]
Bokrostul áldás szálljon a fejedre,
Gyász, homály ne jöjjön egedre.
Napjaid terjedjen kedvedre,
S a vőlegény gondot fordítson személyedre.
Menyasszony kikérése III. [135]
Menyasszony és vőlegény egymást megszerették,
Sorsukat egymásnak a kezébe tették.
Ezután csak egymásnak akarnak élni,
Ma megyünk a frigyre az ég áldását kérni.
Itt van a vőlegény, vele együtt násznépe,
Hogy az Isten házába rendre elkísérje.
A kedves menyasszonyt adják most nekünk,
Hogy az Úr házába eljöhessen velünk!
Siessünk szeretteim, tegyük meg az utat,
Ne hagyjuk megváratni a plébános urat!
Párbeszédes lánykikérő [136]
Lányos ház vőfélye:
Tisztelt érdemes gazduram!
Örvendünk és adunk hálát Istennek,
Isten szent felségének, hogy megengedte érnün.
E jeles napot, és hogy a jelen perci.
Kegyelmekre vigyázván, magukat megtartott.
És megőrizte minden szívbéli szomorú változástól.
A Jóisten továbbra is őrizt.
És oltalmazta minden veszedelemtől.
Legényes ház vőfélye:
Tisztelt becsületben lévő érdemes gazduram!
Jól tudjuk, hogy amikor az Iste.
Az első embert teremtette,
Egyedüli létét nem kedvelte,
S ezért segítőtársat alkotott melléje.
Már csak azért is, hogy ha az egyik elesik,
A másik által fesegíttessék.
Ezen okból folyamodott a mi kedves atyánkfia is,
…….. vőlegény uram, a maguk kedves leányához,
…………….-hoz, akit magának eljegyzett,
És akik között a háromszori hirdetése.
És a polgári eskü is megtörtént.
Kérem az érdemes gazduramat,
Hogy az említett tisztességes személy.
Kérésemre kiszolgáltatni szíveskedjék,
Hogy a (védőszent neve) tiszteletére épül.
Nagy templomunk nagy oltárána.
Jobb szélénél a szent esküt letehessék,
Amire mis is tanúk lehessünk,
Minek utána elkísérhessük a vőlegény urun.
Csendes hajlékába, hogy ott éljene.
Isten dicséretére, s mindnyájunk örömére.
Lányos ház vőfélye:
Az elmondottakról minekünk is tudomásunk van.
Hogy a háromszori hirdetések,
Valamint a polgári esküvő is megköttetett,
Minekutána kötelességemnek tarto.
Kiadni a fent említett tisztességes személyt,
……………….. menyasszonyunkat,
És templomunk oltárának jobb szegire,
Hogy ott erősebb hitek által megköttessene.
És azután ott éljenek Isten dicséretére,
S mindnyájunk örömére.
Menyasszony kiadása [137]
Én ezen tisztes ház urának barátja,
Régtől fogva való, köteles komája.
Az ő nevében és a megbízásáva.
Fordulok kelmedhez az ő válaszával.
Virágos kerteknek minden szál virága,
Legyen az rozmaring, tündérek rózsája,
Liliom, gyöngyvirág, vagy bármi fajtája,
Egy annak a sorsa, élet, hamvadása.
Ez is jön, az is jön, gyönyörködve nézi,
Illatát szagolva, kábítónak érzi.
Aztán jön a legény, kit Isten rendele,
Leszakítja bizony, s tűzi keblére.
Isten parancsával mi sem ellenkezünk,
Sőt, annak mindenben engedelmeskednek.
Vigasztald meg tehát a bús legény szívét,
Add meg neki menten jó szándékunk hírét.
Mert, hogyha valóban őt rendelte Isten,
Hogy rozmaringszálunk hű kertésze legyen,
Reá bízzuk kezét, e féltett kincsünket,
Széltől is megóvott, drága gyermekünkne.
Óvja meg, védje meg minden bútól bajtól,
Jó ura, hű párja legyen mai naptól.
Az anya nevében mondott búcsú [138]
Az örömanyának be kevés a szava,
Szívétől szakad el szeretett magzatja.
Vége a lányságnak, jön az asszonyélet,
Drága jó leányom, Isten legyen véled.
Menyasszony átadása a vőlegénynek [139]
Nem nyújtom tovább rövid búcsúzásom,
Vőlegény, a menyasszonyt kezedre bocsátom,
Ezen frekvenciát nem várakoztatom.
Mármost vőlegényünk, bízom a kezedre,
Úgy viselj rá gondot, mint a két szemedre.
Hogy valami veszély ne essék végtére,
Mert én egészségben adtam a kezedre!
Násznagy és szószóló kijelentése [140]
Szerencsés jó reggelt az Úristen adjon,
Áldása Istennek rajtatok maradjon.
Rám, uraim, itt most senki ne támadjon,
Hogy ez kompánia szépen mulathasson.
Országok, városok, faluk elpusztultak,
Igazgató nélkül seregek nem voltak,
Vezérek nélkül a szolgák elpusztultak,
Ifjak és szüzek mind jajszóra fakadtak.
Egy dolgot mondanék, ha jóváhagynátok,
Násznagyot választok, hogyha nem bánnátok.
Mert a kompánia elöljáró nélkü.
– Miként láthatjátok -, nem lehet vezér nélkül.
Most tehát (násznagy neve) násznagy lészen,
Násznagyi titulát magára felvészen,
Aki miközöttünk elöljáró lészen,
Kívánom Istentől, hogy sokáig éljen!
Én is azt hallottam még gyermekkoromban,
Két elöljáró kell egy lakodalomban.
Násznagy és szószóló lakodalmi sorban,
Tudjanak beszélni ketten hát egy nyomban.
Most tehát (szószóló neve) szószólót választom,
A szószólóságát néki át is adom,
És a kompánia elébe mutatom,
Hogy sokáig éljen, – mindjárt kikiáltom!
Menyasszony búcsúztató
Menyasszony búcsúztatásának bevezetése [141]
Kedves násznagy uram, tisztelt vendégsereg!
Még egy pár szót szólok, kérek engedelmet.
Ezen örömnapon vidámnak kell lennünk,
Szomorú dolgokról kár mostan beszélnünk.
De e pillanatban úgy érzem, úgy tudom,
Hogy ez a mai nap több mint lakodalom.
Bánat is vegyül be az öröm közibe,
Mikor e ház díszét elvisszük örökre.
Más hely lesz ezután otthona őneki,
Ahol a napjait fogja leélni.
Tisztelt vendégsereg,
Egy ki csendre kérem,
Egy pár szót indítok, amíg végét érem.
Egymás iránt való igaz szeretetre,
Isten, s ember előtt való szép életre.
Tesz előttünk esküt a menyasszony, s párja,
Ki az indulást már nehezen várja.
De míg elindulnánk erre a nagy útra,
Szenteljünk néhány szót mostan a búcsúra.
Illő hogy mielőtt ily nagy útra indulunk,
Isten, s ember előtt híven beszámoljunk.
Szűnjön hát a zene, csendüljön a kedv,
Az ifjú menyasszony most búcsúzkodni kezd.
Itt hagyja otthonát, megszokott kis fészkét,
S követi párját, mint isteni rendelést.
Szép volt gyermeksége, boldog ifjú kora,
De tudja, hogy a sors, az élet mostoha.
Ezért könnyes szeme, megremeg a keze,
Elcsukló a hangja, bánatos a szíve.
Nem talál szavakat, nincs hozzá ereje,
Ezért búcsúszavát én mondom helyette.
Eddig se volt tréfa, de most jön a java,
Teendőimnek a borsa, meg a sava.
A kedves menyasszony elbúcsúztatása,
Mindegyik vőfélynek nehéz hivatása.
Jer ide menyasszony, jer, te kedves lélek,
Súgjad, hogy mit mondjak, én meg majd beszélek.
Most hát csendet kérek, érzékeny lesz dalom,
Hallgass el klarinét, hegedű, cimbalom.
Mert az emberi szív arról már nem tehet,
Hogy fájdalom nélkül búcsúzni nem lehet.
Minél kedvesebbek azok, kitől válunk,
Annál nehezebben megy a búcsú nálunk.
Mennél édesebb volt az együttlét velük,
Minél beljebb van a szívünkben a helyük.
Szemünkből arcunkra annál több könny pereg,
Tudjuk ezt mi, nagyok, s érzi ezt a gyerek.
Mert bárhová nézzünk, bárhová tekintsünk,
Van-e a szülőknél nekünk drágább kincsünk.
A szülői névnél nincs drágább, édesebb,
Ha tőlük válni kell, azért sajog a seb.
Búcsú az apától I. [142]
Először is atyám, szóm hozzád fordítom,
Búcsúzó beszédem zokogva indítom.
Köszönettel veszem atyai voltodat,
Hogy ápoltál engem, kedves leányodat.
Sok bú nyomta szíved, hogy boldoggá tegyél,
Hogy engem Istennek szépen felneveljél.
Tiszta erkölcsökben, igaz munkásságban,
És én részes lettem mindezen áldásban.
Az Egeknek Ura te öregségedet,
Gyámolítsa értem a te vénségedet.
Az élők sorában tartsa életedet,
Frissítse mindenkor az egészségedet.
Dicsőség először a nagy magasságban,
Istennek, ki lakik fénylő boldogságban.
Ki rendelt nekem egy igaz hű társat,
Kinek parancsai szerint híven járjak.
Reszketnek ajkaim belső félelemtől,
S még jobban remeg a szívem szerelmétől.
Engedd meg, jó atyám, ha megbántottalak,
Hogyha téged sokszor háborítottalak.
Az Istenre kérlek, engedd el vétkemet,
Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet.
Kedves édesapám, akit úgy szerettem,
Hogy búcsúzzam tőled? Hisz ez lehetetlen.
Szívemnek mélyére bevéstem nevedet,
Akár meddig élek, soha nem feledlek.
Ne feledj el te sem, szeress úgy, mint eddig,
Göröngyös utamat te egyengesd mindig.
Életed fonala még hosszúra nyúljon,
És a te csillagod soha le ne hulljon.
Bánat és betegség messze elkerüljön,
Jó szíved lányodnak mindig csak örüljön.
Áldjon meg mindenért a teremtő atya,
Aki jó lelkedet így boldogította,
Hogy örömed leljed mai menyegzőmben,
S örömapa leszel ezen tisztes körben.
S hogy egész a sírig boldog maradhassak,
Neked az életben híven szolgálhassak,
Hű páromat is vedd be szeretetedbe,
Fogadj mindkettőnket áldott jó szívedbe.
Most jöjj, öleld meg menyasszony lányodat,
S engedj el utamra, melyet a sors mutat.
Intő szavaidat a szívembe zárom,
Elmegyek jó apám, az Isten megáldjon.
Búcsú az apától II. [143]
Drága édesapám, most tehozzád szólok,
Jöjj hozzám közelebb, halld meg, hogy mit mondok.
Meg kell, hogy köszönjem a sok jóságodat,
Meg az értem való fáradozásodat.
Azt mindenki tudja, nagyon sokat mentél,
Éjjelt, nappalt értem egybetettél.
Fáradt karjaidba sokat belevettél,
S engem, ha tehetted, széltől is mentettél.
Ezért fizetségül azt kívánom neked,
Nagyon hosszú legyen a földi életed.
Legyen minden napja fénylő, mint a tavasz,
Ajkadról ne halljék soha bú, se panasz.
Ragyogjon a csillag örökké felettünk,
Hogy ezen a Földön boldogan élhessünk.
Búcsú az anyától I. [144]
Majd kiesik nyelvem megbágyadt helyéről,
Könnyeim, mint patak, úgy folynak szememből.
Mert kedves édesanyám, tehozzád fordulok,
Szerető, hű dajkám, tetőled búcsúzok.
Ó jaj, hogy is kezdjem, mely szókkal köszönjek.
Ajkam néma marad, szememben könnyek.
Szívem ólom nyomja, megdermed a lelkem,
Míg búcsúszavam más mondja helyettem.
Add hát ide kezed forró könnyeimnek,
Hadd öntsem rá jelét igaz érzelmemnek.
Édesanyám, mikor tehozzád beszélek,
A szívemben akkor nagy fájdalmat érzek.
Teneked köszönöm, hogy e földön élek,
És, hogy felneveltél, hálát adok néked.
Te irányítottad eddig az utamat,
Lelkemről elűzted minden bús gondomat.
Örömmel töltötted be minden napomat,
És adtál te nekem mindenféle jókat.
Isten rendelése, hogy tőled elváljak,
Választott férjemmel külön úton járjak.
De azért lelkemben mindig veled leszek,
Irántad ezután is, mint eddig érzek.
Mert habár tetőled másfelé haladok,
Mégis mindenkor a leányod maradok.
Csak azért az egyért könyörgöm teneked,
Ne hagyjad magára kedves gyermekedet.
Most itt hagylak téged, de mégsem feledlek,
Imába foglalom a drága nevedet.
Szerelmes hű dajkám, áldjon meg az Isten,
Légy boldog sokáig ebben az életben.
Adjon az Ég szép kort, hogy soká lássalak,
Hogy mint hű leányod csókolhassalak.
Most szoríts szívedre, add rám áldásodat,
Ere a nagy útra kísérd el lányodat.
Kérjék Istenáldást reám és páromra,
Hogy boldogok legyünk, szomorúak soha.
Töröld le hát anyám hulló könnyeidet,
Bocsásd el útjára boldog gyermekedre.
De ha éltem egét majd felhők takarják,
Kis hajóm a habok zátonyra sodorják,
Utamat göröngyök, s tövisek borítják,
Ugye velem leszel akkor is, anyácskám.
E nehéz órában szívem majd megszakad,
Lelkem egyik fele örökre itt marad.
Te adtál életet, te neveltél engem,
Te óvtál meg tisztán, szeplőtlen nevem.
Téged áld és dicsér minden földi javam,
Tiéd legnehezebb, leghőbb búcsúszavam.
Most elhív az élet, ámde tied lelkem,
Őszinte örökös, gyermeki szerelmem.
Búcsú az anyától II. [145]
E nehéz órában kire is gondolok.
Jó édesanyám, most tetőled búcsúzok.
Könnyemet letörlöm, szemem rád emelem,
Hisz eddigi éltem neked köszönhetem.
Kertész a virágot szereti, ápolja,
Amikor az megnő, más meg leszakítja.
Kis palántát óvtál te is, s virágszálat,
Rám költöttél gondot, hosszú éjszakákat.
Mikor beteg voltam, fölöttem őrködtél,
Bajtól megmenteni mindig igyekeztél.
De szerelmes szívem párja után vágyik,
Így, a te rózsafád megszedetté válik.
Mostan el kell válnunk, tetőled el kell válnunk,
Tőled már elmegyek, minden fáradságo.
Megköszönöm neked.
Ó, én annyi kincset nem is tudnék szedni,
Amivel mindenért meg tudnék fizetni.
Mert a világon még olyasmi nem termett,
Mivel a jó anyát fizetni meg lehet.
Búcsúzóul mit is mondhatnék teneked.
Az Isten áldja meg minden lépésedet.
Adjon egészséget és boldog életet,
Hogy e hű párommal, kivel most elmegyek,
Együttesen nagyon soká szerethesselek,
Napodnak fényében soká fürödhessünk.
Az Isten áldjon meg! Mondja most leányod,
Legyen nagyon boldog életed, világod.
Búcsú a testvérektől [146]
Kedves testvéreim, hozzátok fordulok,
Fájó szívvel immár búcsúszóra szólok.
Szívemből szeretett, drága jó véreim,
Kikkel együtt teltek a gyermekéveim.
Kikkel megosztottam mindig víg örömöm,
Jóindulatotok én immár köszönöm.
Elmegyek e házból, ahol együtt éltünk,
Ahol boldogságban volt együtt sok részünk.
Ahol jó szüleink gondunkat viselték,
Éjjel, nappal, mindig kedvünket keresték.
Kedves testvéreim, kik körülöttem álltok,
Édes szüleinkre mindig vigyázzatok.
A gondot hozzájuk sose engedjétek,
Dolgaikat mindig szívből könnyítsétek.
Gondterhelt napokon soha ne bántsátok,
Dolgos kezeiket örökké áldjátok.
Most, mielőtt ütne a távozás órája,
Testvéri hű szívem ezeket kívánja.
Éljetek sokáig szerencsés boldogul,
Jusson gazdag rész az élet áldásából.
Mint hajnal sugára, mely a földre röppen,
Legyen minden perc oly szép éltetekben.
Most gyertek közelebb, és öleljetek meg,
El kell most feledni az eddigi vétkeket.
Ragyogjon a Nap is örökké felettünk,
Családi haragot soha ne ismerjünk.
Fényes sugarával éltessen bennünket,
Soha ki ne haljon a testvéri szeretet.
Tőletek e kérés az én búcsúzásom,
Ég áldjon titeket, szívemből kívánom.
Búcsú a nagyszülőktől [147]
Tisztelt nagyszüleim, most ti következtek,
Kiknek megcsókolom elfáradt kezüket.
Kedves nagyszüleim, nagyanyám, nagyapám,
Kik szerető szívvel gondoztatok, mint dajkám.
Jó szüleimet ti nekem neveltétek,
Hogy azután mellettük én is felnőhessek.
Első lépésemnél fogtátok kezemet,
Én meg szaladgáltam, ti körülöttetek.
Olyan is volt bizony, mikor rosszalkodtam,
Amivel tinektek bánatot okoztam.
Ezeket kérem most, hogy megbocsássátok,
Erre kér titeket lányunokátok.
Hálás köszönetét veletek tudatja,
Gyermeketek lánya, aki menyasszony ma.
Tudom, örömkönnyet hullattok felettem,
Hogy megérhettétek, hogy menyasszony lettem.
Kívánok most nektek sok, jó egészséget,
A dédunokáknak soká örvendjetek!
Búcsú a szülői háztól [148]
És most Isten veled, te kicsinyke hajlék,
Melyben ifjúságom idáig lezajlék.
Mielőtt elmennék, még egyszer ölellek,
Hisz sok boldog órát töltöttem el benned.
Kedves szülői ház, kis családi fészek,
Legyen rajtad áldás, kerüljenek vészek.
Az Isten áldása fölötted lebegjen,
Benned az örömnek mindig helye legyen.
Áldás halmozza el a benne lakókat,
Szívből élvezhessék mind a földi jókat.
Az Isten félelme, szeretet és béke,
Legyen e hajléknak, amíg csak áll, éke.
Búcsú a leányélettől [149]
Könny van a szememben, de a szívem nevet,
Régi leányéltem, búcsút mondok neked.
Elszakad a virág földi gyökerétől,
Elmegy a lány messzi kedves övéitől.
Elmegyek, elvisznek ebből a kis házból,
Ahol könnyen éltem, apám jóvoltából.
Gondtalan életem gondokkal cserélem,
Levetett pártámért a főkötőmet kérem.
Odaadom múltam boldogabb jövőért,
Gondtalan lányságom asszonyi életért.
Megtaláltam végre az életem párját,
Szívem reá bízza érzései árját.
Kedves párom, veled a világ végér.
Szívesen elmennék szavad kérésére.
Szívemből kívánom, hogy egymásé legyünk,
Hogy öröm, boldogság verjen tanyát nekünk.
Búcsú a vőlegény szüleitől [150]
Most a vőlegényem szüleihez szólok,
Tőlük is hasonló szavakkal búcsúzom.
Megköszönöm nekik, amit értem tettek,
Számomra egy legényt eddig felneveltek.
Jertek hát közelebb mindannyian hozzám,
Hadd lássa mindenki, hogy jók vagytok hozzám.
Hadd öleljelek meg én is most titeket,
Hadd mutassam én is szeretetemet.
Búcsú a keresztszülőktől, ismerősöktől [151]
Kedves keresztszülők, rokonok, szomszédok,
Búcsúnak szavával hozzátok is szólok,
Szívetek jóságot, mit mindig éreztem,
Ameddig élek, soha nem feledem.
Búcsúztató befejezése [152]
Most, mikor a sírás elvette erőmet,
Nyelvemmel szólani nem tudok már többet.
Mondanék még sokat, mert sok mindent érzek,
De csak a szív gazdag, a szavak szegények.
Befejeztem ezért szavaimnak árját,
Követem az utam, szívem kedves párját.
Búcsú a lánybarátoktól [153]
Kedves lánybarátaim! Hozzátok fordulok,
Ha reátok nézek, ugyan megújulok.
De az én szívemben mely igen búsulok,
Hogy már seregestől más úton indulok.
Nem lesz már veletek többé mulatásom,
Már férjem házánál lészen maradásom,
Mint az uram fújja, úgy lesz táncolásom,
Jaj be hamar elmúlt az én leányságom!
Az Úr tinektek is hitvestársat adjon,
Férjetekkel együtt soha el ne hagyjon,
Áldása Istennek rajtatok maradjon,
Végre az egekbe magához fogadjon!
Menyasszony búcsúztatása [154]
Lassan itt az óra, induljunk el szépen,
A szívünk úgy érzi.
Elhagyjuk a házat, nagy út előtt állunk,
Az itt maradóknak minden jót kívánunk.
Mivel a menyasszony szívében a vágyak szárnyalnak,
De a múlt szépségei fájnak,
Nem tud most búcsúszót ejteni az ajka.
Búcsúzom helyette, hogy segítsek rajta.
Kedves édesanyám! Ki életet adtál,
Örömben neveltél, bánatban sirattál,
Kitől annyi-annyi szeretetet kaptam,
Aki vigaszom volt minden bánatomban.
Köszönöm neked az éjjeli virrasztást,
Minden szót, nevelést, ami nekem használt.
Áldja meg az Isten jó szíved örökké!
Ne érezz bánatot, soha-soha többé!
Kedves édesanyám, te voltál mellettem,
Minden jóságoddal, mikor rosszat tettem.
Tudom, emberséged bennem tovább éled,
Mindent nem is tudok megköszönni néked.
Édes jó testvéreim, ne bánkódjatok miattam,
A szülői házat hogy magára hagytam!
Ne fájjon szívetek, nem szabad most sírni,
Szép a házasélet, ki lehet azt bírni.
Drága nagyszüleim! Látjátok, felnőttem,
Búcsúzom tőletek félig elmenőben.
Az a sok féltéstek megmarad szívemben,
Minden jóságotokért áldjon meg az Isten!
Meghagyom lányságom, menyecskének állok,
A fakanállal sűrűn parolázok.
Vőlegényem segít, lesz sok jó gyermekem,
A szép boldogságról ők mesélnek nekem.
Búcsúzom az otthon minden szegletétől,
Szomszédtól, utcától, a leányélettől.
Vigadjunk ma együtt, ünnep ez az este!
Asszony lesz a lányból, szép csinos menyecske.
Rövid búcsúztatás [155]
A megbecsült házban nincs is szóváltás,
Engedelmet kérek, legyen itt hallgatás.
Gyermek ott hátul, szűnjön a suttogás,
Amíg folyik itt a mai búcsúztatás.
Vajda hegedűnek szűnjék meg pengése,
És sarkantyújoknak némuljon csengése.
Mert így kezdődjön hát búcsúzásom vele,
Legyünk csendességben, hogy legyen végzése.
Zeng a búcsúszavam, hullnak könnyeim,
Mert tőletek válok drága jó szüleim.
Úristen az égben, világ teremtője,
Tekints le a földre, szegény gyermekedre.
Tekints szüleimre, akik felneveltek,
Az én jó dolgomért sok mindent megtettek.
Jó testvéreim, kiket most itt hagyok,
Emiatt én boldog és szomorú is vagyok.
Elmegyek e házból ahol együtt éltünk,
Ahol boldogságban s örömben volt részünk.
Ahol jó szüleink gondunkat viselték,
Mind nappal és éjjel kedvünket keresték.
Továbbra is kérem szeressétek őket,
Kedvükre ha lehet, mindent megtegyetek.
Tőletek e kérés az én búcsúzásom,
Érette az ég hogy titeket megáldjon.
Utoljára végül násznagy urunkhoz szólok,
Köszöntse őt tőlem hálás búcsú szavam.
Ezzel immár vége az én búcsúszómnak,
Kötelességem, hogy kövessem az uram.
Esküvő előtti hosszú búcsúztató [156]
Búcsúzik a menyasszony szinte mindenkitől
Először jó apám, szóm hozzád fordítom,
Búcsúzó beszédem zokogva indítom.
Köszönettel veszem atyai voltodat,
Hogy ápoltál engem, kedves leányodat.
Az egeknek ura adjon békességet,
Gyámolítsa soká a te öregséged,
Az élők sorában tartsa életedet,
Frissítse mindenkor meglévő létedet.
Lásd, hogy remeg ajkam, belső szeretettől,
Mert hogy el kell válnom családi melegtől.
Szeretném azt kérni, bocsásd meg vétkemet,
Ami még terheli gyermeki lelkemet.
Áldjon meg az Isten szívemből kívánom,
Szeretettel zárom tőled búcsúzásom.
Kedves édesanyám, most hozzád beszélek,
Szívemben én éppen nagy fájdalmat érzek.
Te neked köszönöm, hogy a földön élek,
Azért hogy neveltél, hálát adok néked.
Te irányítottad eddig az én utam,
Lelkemről elűzted minden bús gondomat.
Te adtál nekem mindenféle jókat, hozzád vitte.
Mindig ifjú bánatomat.
Istennek döntése, hogy tőled elváljak,
Választott férjemmel külön úton járjak.
Ígérem, lelkemben mindig veled leszek,
Irántad ezután is ugyanúgy érzek.
Nagyon szépen kérlek, könyörgök tenéked,
Tartsd be irántam is mindig szereteted,
Továbbra is légy te jó szerető anyám,
Bár nem leszek veled, az Isten majd megáld.
Szeretett nagyszülők most hozzátok szólok,
Úgy fáj az én szívem, tőletek válok.
Most mielőtt az ősi házból kilépek,
Tőletek szívemből bocsánatot kérek.
Bocsánatot kérek, hogyha bántásom volt,
Feledjétek kérlek most már mind ezeket.
Érette az Isten megáldjon titeket.
Drága nagyszüleim, az Isten veletek!
Búcsúzásom rövid, de annál nehezebb,
Hiszen nem nyújthatom hozzád már kezemet.
Nincs itt köztünk ő már, kivel kezet fognék,
Menyegző napján tőle elbúcsúznék.
Mit kívánhatnék most így hát én egyebet,
Áldott legyen a föld, amely nyomja testedet.
Csendes nyugodalom legyen sírod felett,
Ezt kívánja néked egy ifjú emlékezet.
Hajadon pajtásim, szüzek, szép leányok,
Búcsúzásom közben hozzátok is szólok.
Mikor tőletek is nagy sírva elválok,
Egyben tinéktek is csak egyet kívánok.
Adjon a Teremtő, ki gondol rátok sokat,
Találjatok ti is hamar hű párokat.
Kivel megosszátok a világi gondokat,
Boldogság mezején szedvén virágokat.
Illatozzon bőven az a virág, s erdő,
Ahol nektek terem eljövő menyegző.
Hogy ez megtörténjen, én is esedezem,
Szeretett leánytársaim Isten veletek.
Most álljatok elő sok híres legények,
Akik személyemet gyakran szemléltétek.
Akik annyi szépet meséltetek nekem,
Szerencse, hogy tőle el nem ment az eszem.
Jó, hogy észnél voltam, bárhogy is feledném,
Sok szép hízelgésnek sehogy sem engedvén.
Most, hogy asszony leszek, s elhagylak titeket,
Jó egészség s áldás legyen hát veletek.
Találjatok ti is hűséges menyasszonyt,
Feleségnek valót, ki néktek dagasszon.
Mert a jó feleség az életben lényeg,
Isten lesz veletek, szervusztok legények!
Örömmel virradt reám ez a mai reggel,
Kedvvel üdvözöltem ártatlan szívemmel.
Most viszont a keblem szorongás fogja el,
Mert a házas élet útjára lépek fel.
Hosszú az én utam, melyre indulok,
Ezért jó Istenem tehozzád fordulok.
Tőled buzgó szívvel kegyelemért esdeklek,
Hiszen békét s áldást csak tőled nyerhetek.
Ezért kérem együtt menjünk a templomba,
Isten áldásával járjunk a sorsunkba.
Kérve az Úristent, vezérelje utam,
Búcsú szómnak vége, követem az uram.
Menyasszony búcsúztató I. [157]
Tisztelt vendégsereg!
Indulás előtt néhány szót hadd szóljak,
Mert az ifjú pár most tesz fogadalmat.
Fogadalmat tesznek egy igaz szeretetre,
Isten és ember előtt való örök életre.
Fogadalmat tesz a menyasszony párja,
Ki az indulást már nagyon várja.
A mátka is búcsúzik édes szüleitől,
Szívéből szeretett jó testvéreitől.
Kérjük tehát a drága jó szülőket,
Engedjék útjára drága gyermeküket!
Menyasszony búcsúztató II. [158]
Tisztelt uraim, tartsanak most velem,
Amire mindnyájunkat most felkérem!
Indulás előtt egy-két rövid szóva.
Kérjük a jó Istent, áldjon meg sok jóval!
Szentlélek Úristen az ő malasztjával,
Kísérjen el minket az Úr oltárához!
Menjünk esküvőre ezzel a szép párral,
Végezzük dolgunkat Isten áldásával!
Most legényt és leányt kísérünk mi oda,
És hitves házaspárt hozunk onnan vissza.
Kik egymást szeretve boldogok lesznek,
Kívánom nekik, hogy sokáig éljenek!
Menyasszony búcsúztató III. [159]
Ünneplő sereg! Kedves vendégeink!
Szavammal talán nem sokat vétek,
Ha indulás előtt néhány szót kérek.
Most, amikor megindulunk a templomba,
Férj, feleség lesznek, szent fogadalomban.
Hűségesen kell élni koporsó zártáig,
Jóban-rosszban együtt lenni az elnémulásig.
Komoly ez az óra, ami elközelgett,
A két fiatal szív szerelme egy lett.
Kedves jó ifjú pár, ne feledjétek soha,
Magyar ember előtt mindig első a haza.
Én is az mondom, mindent a hazáért,
Dolgozzatok együtt Magyarországért!
Induljunk, hogy e nagy lépésen túl legyenek,
Kívánom nekik, hogy sokáig éljenek!
Menyasszony búcsúztató IV. [160]
Halljunk szót, uraim!
Menyasszony és vőlegény eljegyezték egymást,
Menjünk a templomba, hogy megkapják az áldást!
Itt áll a vőlegény és vele a násznépe,
Hogy az ifjú párt a templomba kísérje.
A kedves menyasszony is itt van már velünk,
Nincsen akadálya, hogy együtt menjünk.
Siessünk, mert az óra sokat mutat,
Ne várakoztassuk a plébános urat!
Zenészek, húzzatok egy víg nótára,
Lakodalom van a mi utcánkban!
Menyasszony búcsúztató V. [161]
Tisztelt násznép!
Halljunk búcsúszót egy párat,
Mielőtt elhagynánk ez érdemes házat.
Mert illő, hogy midőn ily útra indulunk,
Isten, s ember előtt híven beszámoljunk.
A mi menyasszonyunk is ilyformán szólna,
Ha könnyeitől most szóhoz jutni tudna.
Elmondom tehát én, mit elméje gondol,
Ily módon szólna, látom bús arcáról:
Hosszú az én utam, melyre most indulok,
Ezért ó Istenem, tehozzád fordulok.
Tőled buzgó szívvel segítséget kérek,
Mert áldást és segélyt csak tőled nyerhetek.
Ím, ma változik életemnek útj.
Vagy hosszú örömre, vagy állandó búra.
Azért ó Istenem kérlek, legyél velem,
Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem.
Hogy boldog lehessek a házaséletben,
Édes Jézus kérlek, maradj holtig velem!
Most tehozzád fordulok kedves édesapám,
Nézzed, könnyeimtől, mint nedvesül orcám.
Mielőtt atyai házadból kilépek,
Tőled szívem szerint bocsánatot kérek.
Engedelmet kérek, ha megbántottalak,
S jóságodért megbúsítottalak.
Kedves édesapám!
Felejtsd el ezeket, a jó Isten ezért áldjon meg tégedet!
Amíg pedig életed e világon éled,
Az Isten kegyelme legyen mindig véled!
Hát hozzád mit szóljak kedves édesanyám.
Ki ekkorig voltál gondviselő dajkám.
Tudom, hogy nagyon fáj anyai szívednek,
Midőn elválását látod gyermekednek.
Jóra tanítottál, a rossztól intettél,
Most pedig szárnyamra eresztettél.
Ezért teljes szívvel hálát adok néked,
Jó Isten kegyelme legyen mindig véled!
Kedves testvéreim!
Hozzátok fordulok, mielőtt, íme má.
Tőletek elválok.
Az Isten áldását kérem fejetekre,
Gondja legyen mindig minden léptetekre.
Szép leánytársaim, kik eddig voltatok,
Most könnyes szemekkel körülöttem álltok.
Szép koszorútokból, íme most kiválok,
Istentől nektek is minden jót kívánok!
Felső, alsó jó, kedves szomszédim,
S akik jelen vagytok rokonim, barátim!
Mindnyájatokat a jó Isten áldjon meg,
Bocsásson rátok bút, bajt, veszedelmet!
Adjon nektek mindig bőven segítséget,
Az itt maradóknak, pedig vidám kedvet!
Csak vígan!
Menyasszony búcsúja testvéreitől [162]
Kedves testvéreim, fogjátok meg kezemet,
Mert tőletek válásom esik nagy nehezen.
Tartson össze Isten testvéri szeretetben,
Hogy jók legyünk egymáshoz az egész életben.
Mert a jó testvér, ki egymást szereti,
Isten országában jutalmát megnyeri.
Áldjon meg benneteket a Teremtés Ura,
Hulljon rátok az egeknek harmatja!
Menyasszony búcsúja rokonaitól [163]
Kedves jó rokonok, itt a végső óra,
Jertek mind ölembe egy búcsúzó csókra!
Hagy öntsem rátok forró sóhajtásom,
Mit szívem mélyéből hozzátok bocsátok.
Búcsúztató befejezése [164]
Megbágyadt az elmém, mást nem gondolok,
Megnémult a nyelvem, mást nem mondhatok.
Kezemben a keze földi angyalnak,
Ki sok jót kíván a násznagy uraknak.
Ugyanazon sok jót alsó, felső szomszédoknak,
Szent János áldását ossza mindazoknak.
El kell indulni uraim, nincsen más hátra,
Az Isten áldása szálljon ezen házra.
Fogjanak hát kezet, mondván.
Isten hozzád, adjon Isten jó boldog éjszakát!
Búcsú a nagyszülőktől [165]
Kedves nagyszüleim, most hozzátok fordulok,
Nagy érzelem fog el, ha tőletek búcsúzok.
Legyetek boldogok öreg korotokban,
Örömet nyerjetek minden sóhajtokban!
Induljunk el Isten szent nevében,
Nehéz utamon vezéreljen Isten!
Menyasszony búcsúztató I. [166]
Halljunk szót, uraim!
Mielőtt itt hagynánk e tisztességes házat,
Mert oly útra indulunk, hol Iste.
És ember előtt híven beszámolunk.
Kedves menyasszonyunk is ekképpen szólna,
Ha szíve érzelmétől szavakhoz jutna.
Elmondom tehát én, amit elméje gondol,
Ekképpen szólna, látom bús arcáról:
Örömmel virradt rám a reggel,
Örömmel üdvözlöm ártatlan szívemmel.
Keblemet szorongó érzés fogja el,
Mert a házasélet útjára lépek.
Hosszú az én utam, melyre most indulok,
Azért jó Istenem, tehozzád fordulok.
Tőled buzgó szívvel kegyelmet kérek,
Mert segélyt és áldást tőled nyerhetek.
Szent fiaddal állj mellettem nyomban,
Mert ma változik életem napja,
Vagy holtig örömre, vagy örökös búra.
Azért jó Istenem, ne hagyj el, légy velem,
Bocsásd meg ellened elkövetett vétkem!
Add, hogy boldog legyen az én páros éltem,
És minden ösvényen legyél vezérem!
Szívből szeretett szüleim,
És kik jelen vagytok, rokonaim, testvéreim!
Kísérjetek el ti is az Isten házába,
Kérjétek az Istent imádkozva, adja bő áldásá.
A mi szent házasságunkra! Éljen!
Menyasszony búcsúztató II. [167]
Hallgat, hallgat, hallgattassék, Jézus neve dicsértessék!
Nászuraim!
Úgy hiszem vagyon e háznak ura,
Urának, násznagyának vőlegénye,
Vőlegényének menyasszonya, menyasszonyna.
Nyoszolyóasszonya, és koszorúslányai.
Násznagy uraimtól engedelmet kérek,
Most az asztal fölé menyasszonnyal jövök,
Akit szemük láttára szépen elköszöntök,
Hogyha násznagy uraimtól engedelmet nyerek.
Első szavam leend Kánaán földjéről,
A benne megnevezett híres menyegzőről,
Melyben az Úr Jézus maga vőfély vala,
Még a szomorúakat is megvigasztalja.
Mi is hát uraim, a Jézus nevében,
Kik eljöttünk e háznak tisztelt belsejébe,
Ahonnét mivelünk mi is menyasszonyt vezetünk,
Hogyha násznagy uraktól engedelmet nyerünk.
A mi menyasszonyunk el akar búcsúzni,
Szüleitől, öreg szüleitől, és lánypajtásaitól,
De mivel magában nincsen annyi erő,
Hogy elmondásában lenne elegendő,
Azért búcsúzását magamra vállalom.
Óh keserves bánat, de megemésztettél,
Istenem engemet mire teremtettél,
Kedves édesapám, jaj, mire neveltél,
Szárnyaid árnyékából hamar kieresztettél.
Holott Isten után ő volt a nevelőm,
Mint madár a fiának élelemkeresőm,
Kedves édesapám, igaz gondviselőm,
Áldja meg érette az én jó Teremtőm!
Áldja meg az Isten testében, lelkében,
Még ezen a földön vegye kegyelmébe,
Holta után pedig vigye fel az égbe,
Üdvözítve lelkét az örök életben.
Szomorúan nézek a magas egekre,
Könnyeim, mint zápor, hullanak a földre.
Mennyei szent atyám, adj erőt nyelvemnek,
Hadd szólhassak egyet szomorú szülőmnek!
Kedves édesanyám, elvisznek mellőled,
Milyen nagy szomorúság választ el tetőled!
Jobb lett volna síromba szállni,
Mintsem tetőled, édesanyám elválni!
Nincs jobb a világon, mint az édesanya,
Aki leányának édes szavát adja.
Sok éjszakai álmát hányszor megszakítja,
Sok jóízű falatját magától megfosztja.
Azért édesanyám, ne epessze magát,
Bocsásson el engem, mint szomorú lányát.
Köszönöm ezerszer anyai jóságát,
Fújják rá az egek az Isten áldását!
Bárcsak az Isten aztat vinné végbe,
Hogy az édesanyát vinné fel az égbe,
Ottan fizetné meg neki fáradtságát,
Mutatná meg neki szent látását.
Hogyha pedig az Úr fenntartja életét,
Az Úristen kegyelme legyen mindig felette,
Hogyha pedig eléri életének végét,
A mennyei szentek közé vigye fel a lelkét.
Kedves nagyszülőm, itt zokogsz előttem,
Nem felejtem el, amit végbevittél vélem,
Csókolom ezért öreg kezeidet,
Kivel annyit gondoztál engemet.
Isten fizesse meg neked a sok fáradságod,
Adjon neked holtod után örök boldogságot!
Kedves lánybarátaim, felétek fordulok,
Ha rátok nézek, szintúgy megindulok.
De az én szívemben már nagyon búcsúzok,
Hogy tőletek más útra indulok.
Nem lesz már köztetek többet maradásom,
Férjem házánál lesz az én lakásom,
Ahogy az én fújja, úgy lesz táncolásom,
Jaj de hamar elmúlt az én leányságom!
Elgyengült az elmém, többet nem gondolhat,
Meglágyult a nyelvem, többet nem szólhat,
De mégis köszönöm annak a jóságát,
Aki nem sajnálta hozzám a fáradtságát.
Kezemben a keze a földi angyalnak,
Aki sok jót kíván a násznagy uraknak,
Azon jót kívánja minden szomszédinak,
A Szentlélek áldását kívánja mindnyájunknak.
Az Úristentől jó éjszakát kívánok,
Én már szebb szavakkal szolgálni nem tudok,
Mi tagadás benne, gyöngyszívű vagyok,
El kell már indulnom, mert én a férjemé vagyok.
De mégis utoljára erőt, egészséget, békességet kívánok még.
Ezen a földön boldog kimúlást,
A jövőben pedig boldog feltámadást.
Dicsértessék a Jézus neve!
Menyasszony búcsúztatása III. [168]
Mink, kik összegyűltünk e szép ünnepségre,
Hagyjuk el a nótát, legyünk csendességbe!
Kedves menyasszonyunk búcsút óhajt venni,
De a nagy bánattól nem tud ő szólani.
Engem hívott ő el, hogy szószólója legyek,
Ezért kérem tehát, ide figyeljenek!
A vendégséget segélje a Jézus,
Tehát hozzáfogok mondani a búcsúzáshoz.
Tavaszra, mikor a rügyek kifakadnak,
Megérkeznek hozzánk a vándorló madarak.
Ujjongva röpülnek, kiterjesztett szárnnyal,
Esőben, viharban, mindig büszkén, bátran.
Nem félnek a szélnek pusztító kezétől,
Fészket raknak a piros rózsa leveléből.
Fészket rakok én is életem párjával,
Boldogan dalolok viharral és árral.
Kicsi édes bimbóm, csacska gyermeksége.
Viruló rózsa lett a nap melegében.
Szép lányéletem viruló hajnalá.
Egy új útban bízom, mely boldog lesz talán.
Most új erőt érzek mámoros szívemben,
Hisz édes férjem fog állni mellettem.
Hisz menyasszony lettem, ruhám hófehér,
Fejemen mirtusz van, megyek esküvőre.
Szeretett jó apám, most hozzád fordulok,
Búcsúzó beszédem szorongva elmondom.
Köszönetet mondok atyai voltodnak,
Hogy ápoltál engem, kedves leányodat.
Reszket az ajkam a búcsú percétől,
Nagyot dobban szívem meleg szeretettől.
Hisz neked köszönhetem, hogy látok és élek,
Hogy szívemben mostan boldogságot érzek.
Áldjon meg az Isten, szívemből kívánom,
Ezzel beszédemet tőled be is zárom.
Kedves édesanyám, mostan hozzád szólok,
Fájó mély sóhajjal tetőled búcsúzok.
Sok sötét éjszakán hogy mellettem álltál,
Gyermekágyam mellett félve rám vigyáztál.
Megvédtél a szélnek érintő kezétől,
A mindennapi élet rossz-rossz veszélyétől.
Első lépésemkor, mikor megindultam,
Ölelő karodat bizton megfoghattam.
Hisz együtt örültünk, együtt bánkódtunk,
Ugye drága anyám, mi el nem maradtunk.
Kedves jó nagyapám, most tehozzád fordulok,
Szerető szívemből köszönetet mondok.
Segítettél jó anyámnak, felneveltél,
Részesítettél szeretetedben.
Olyan jó voltál hozzám nagyapám,
Hogy jóságod meg sem tudom hálálni tán.
Köszönöm a gondviselésedet,
Áldjon meg az Isten egész életedben!
Drága nagyanyám, nyújtsd felém arcodat,
Gyermeki szívemből köszönetet mondok,
Köszönöm jóságod, vezéreljen Isten,
Búcsúszómat ezzel bevégzem.
Elmegyek, mert vár az Úr szeretete,
Ezzel dicsértessék Úrjézus neve!
Menyasszony búcsúztatása IV. [169]
Kedves vendégsereg, egy kis csendet kérek,
Engedjék meg, hogy búcsúszavaima.
Elmondhassam szépen!
Ékes menyasszonyunk felkért szeretettel,
Hogy helyette egész tisztelettel mondjam el búcsúját.
Búcsúzó szavait hallgassák meg tehát főbb óhajtásait!
Örömmel virradt fel reánk a reggel,
Örömmel üdvözlöm méltatlan szívemmel.
Először tehozzád szólok, kedves édesanyám,
Aki eddig voltál felnevelő dajkám.
Tudom, hogy te engem mindig is szerettél,
Tövisek között csak jó útra vezettél.
Az anyaszeretet legdrágább kincs,
Sokat veszít, kinek édesanyja nincs,
De nekem van drága édesanyám,
Ki éjt nappallá tett, vigyázott reám.
Búcsúzó szavaim elhangzanak itten,
A te sok jóságodért áldjon meg az Isten!
Áldja meg két kezed, amivel neveltél,
Amivel dorgáltál, s amivel öleltél.
Indulásomkor nyújtsd ki áldó kezed,
Drága édesanyám, az Isten legyen veled!
Drága jó apám, most tőled búcsúzom,
Mint jó apámra, sokszor rád gondolok.
Szerető kezeddel sokszor átöleltél,
Szerető szíveddel ápoltál, öleltél.
Szépen szóltál hozzám, nem voltál goromba,
Könnyes szemmel nézel most jó leányodra.
Drága jó apám, azt kívánom néked,
Hogy igen víg legyen a te öregséged.
Szerető leányod búcsúzik tőled,
Drága édesapám, az Isten legyen véled!
Leánypajtásaim, kik most itten álltok,
Soraitokból én ezzel kiválok.
Én mindegyikőtöknek minden jót kívánok,
Nehogy rohadt tök maradjon rátok!
Drága keresztszüleim, rokonaim,
Szomszédim, tőletek búcsúzom.
Neveltetek engem, mint kertész a rózsát,
Búcsúzóul küldöm ajkam forró csókját.
Benne van e csókban mindaz a szeretet,
Melyet irántam nevelésemben tettetek.
A jó Istent kérem, áldja meg éltetek,
Hogy minden lépésben ővele legyetek.
Most pedig búcsúzom a szülői háztól,
És az udvarban lévő minden virágtól.
Még egyszer megnézem a szülői házat,
Ahol ifjú szívem boldogsága vágyott.
Elmegyek én innen ezen a szép napon,
Ablakodban mindig boldogság virradjon.
Elmegyek kicsi ház, elmegyek virágok,
Mert én, mint ti is, nyílani kívánok.
Szívem adtam annak, kit igazán imádok,
Kivel párosával boldogságra vágyok.
Mi pedig elmegyünk és viszünk egy virágot,
És én mindenkinek minden jót kívánok!
Gyere cigány, tekintsél a búra,
Fogjad a vonót, s húzzad egy búra.
Húzzad az indulót, húzzad egyfolytában,
S nyomban kezdjél rá egy induló nótára!
Az itt maradóknak kívánok jó estét,
Nekünk utasoknak boldog megérkezést. Éljen!
Menyasszony búcsúztatása V. [170]
Mielőtt elvinnénk e háznak virágszálát,
Hadd mondjam el röviden az ő búcsúzását.
Ő nem fojthatja el síró zokogását,
Azért mondom el szíve óhajtását.
Köszönöm jó atyám, sok szívességedet,
Áldja meg az Isten minden lépésedet.
Hogy örömmel élhess több boldog éveket,
Isten oltalmába ajánllak tégedet.
Szerető jó anyám, hát neked mit mondjak,
Aki hűen dajkáltál engem, leányodat.
Boldogul teljenek napjai éltednek,
Mert jó anyám voltál nekem, gyermekednek.
Rátaláltam immár szeretett páromra,
Eddigi helyemet újjal cserélem ma.
Bocsáss el hát, édesanyám, szárnyaimra,
Kísérjen áldásod engemet utamra.
Kedves testvéreim, fogjátok meg kezem,
Tőletek válásom esik nagy nehezen.
Tartson össze Isten testvérszeretetben,
Jók legyünk egymáshoz az egész életben.
Menyasszony búcsúztatása VI. [171]
Kedves vendégeim, eljött az az óra,
Mikor nyitom ajkam leánybúcsúzóra.
Legszebb ifjúságom tetőfokán állok,
És ezért búcsúzni elétek kiállok.
Mielőtt követném életemnek párját,
Rátok hintem lelkem illatos virágát.
Hol vagy te kedves, drága édesanyám,
Ki az én szomorú napomban nem jöhetsz el hozzám.
Két őrző szemed kísérjen ki új utamra,
Hogy boldog legyen az életben a te leányodnak sorsa.
Isten veled kedves édesapám,
Köszönöm hogy mindig jó voltál hozzám.
Köszönöm a fölnevelésemet,
Tartsa meg az Isten sokáig éltedet!
Mindig szeretettel gondolok e házra,
Hogy őrködtél felettem remélve, vigyázva.
Hiszen tiéd voltam, a te kicsi lányod,
Kacagó, mosolygós életszivárványod.
Így hozta az idő, el kell tőled válni,
Remélem, azért nem fogsz szívedből kizárni.
Most tehozzád fordulok fölnevelő anyám,
Ki édesanya helyett édesanyám voltál.
Két őrző szemed rám édesen vigyázott,
Hogy így pótolhassad az édesanyaságot.
Isten veled, drága kis testvérem,
Fáj az elválás énnekem, úgy érzem.
Ha az utunk egymástól elszakad,
Két szerető szív mindig együtt marad.
Drága nagyszüleim, jöjjetek ti is ide,
Tőletek búcsúzásom esik nehezemre.
Kérjétek az Istent, imádkozva értem,
Hogy nagyon boldog legyen az én házas éltem.
E szép pillanatban a jó Istent kérem,
Hogy legyen az utamon segítő vezérem.
Legyen áldó karja felém is kitárva,
Vele induljunk el az Isten házába.
Menyasszony búcsúztató VII. [172]
Tisztelt násznagy uram, kedves vendégsereg,
Akik ma tiszteletünkre mind egybegyűltek!
Köszöntöm önöket szívem melegével,
Kérem, hallgassanak egész figyelemmel!
Kedves szülők, eljött az óra,
Hogy lányotok itt áll búcsúszóra.
Érzékeny szavakkal akar ő búcsúzni,
Szíve remeg, nem tud szóhoz jutni.
Drága édesanyám, gyermeki szívemme.
Hálával tartozom, mint jó anyára,
Terád úgy gondolok.
Anyai szíveddel maradj mindig velem,
A te áldásod kísérje életem!
Teneked köszönöm, hogy a földön élek,
Hogy felneveltél, hálát adok néked.
Légy szerető anyám továbbra is nékem,
Az Isten áldjon meg minden lépésedben!
Köszönöm jó apám, jóságos szívednek,
A sok gondoskodást, a nagy szeretetet.
Az Isten áldása szálljon rád az égből,
Ezt kívánom szerető szívemből.
Légy szerető apám továbbra is nékem,
Az Isten áldjon meg, minden lépésedben!
Drága testvéreim, néhány kedves szóva.
Tőletek búcsúzok. Igaz jó testvérkén.
Szeretjük mi egymást, éltünk-rosszban,
Mégis volt megoldás.
A boldog gyermekévek csodás szép emlékek,
Bár rohan az idő, mégis köztünk élnek.
A testvéri szeretet, mely összeköt ma minket,
Fonja át és védje egész életünket!
Szeretett nagymamám, magamhoz szorítom két dolgos kezedet,
Amely életedben sokat serénykedett.
Te voltál unokád igaz dajkája,
Mindenkor megbecsült kedves nagymamája.
Most házunk kedves népét tisztelettel kérem,
Hogy ünnepi utunkon minket elkísérjen.
Zenének és muzsikának messzi szálljon hangja,
Tudják meg, hogy lakodalom van a mi falunkban.
Menyasszony búcsúztató [173]
Szűnjék meg mostan a hegedűk pengése,
Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése.
Legyünk csendességben, míg lészen végzése.
Zeng a búcsúszavam, hullanak könnyeim,
Mert tőletek búcsúzom drága jó szüleim.
Hatalmas Úristen, világ teremtője,
Tekints le méltatlan, bűnös gyermekedre.
Tekints le ezen drága jó szülőkre,
Harmatként áldásod szálljon a fejükre.
Kik által engem a világra helyeztél,
Most pedig számomra más utat jelöltél,
A házaséletre engem segítettél.
Azért buzgó szívvel kérlek Istenem,
Hogy lelkem üdvére add e páros éltem.
S buzgó szívvel hálát adok néked,
És áldom örökké szent gondviselésed.
Most hozzád fordulok kedves édesapám,
Nézd könnyeimtől hogy borul el orcám.
Mielőtt atyai házadból kilépek,
Tőled térdre hullva bocsánatot kérek.
Bocsánatot kérek, mert megbántottalak,
Jóságodért sokszor megszomorítottalak.
Kedves édesapám, feledd el ezeket,
A jó Isten is megáld ezekért tégedet.
Hát hozzád mit szóljak, kedves édesanyám,
Ki voltál egykori gondviselő dajkám.
Óh jaj, hogy is szóljak, beszélni nem bírok,
Hogy tőled elválok, annyira zokogok.
Kedves édesanyám tudom mint szerettél,
Mint gyenge virágot ápoltál, neveltél,
Jóra tanítottál, a rossztól intettél,
Most pedig engem szárnyamra engedtél.
Ím ki kell repülni a családi fészekből,
Ne félj édesanyám, nem maradsz egyedül.
Itt marad veled édes jó testvérem,
Akivel idáig szép napokat éltem.
Nagyon fáj a szívem, hogy el kell tőled válni,
Anyai szárnyak alól ki kell nekem szállni.
Nem melegíthet tovább a családi fészek,
Melyet a könnyem oly sokszor öntözött meg.
Azért édesanyám, mielőtt indulok,
Könnyező szemekkel kebledre borulok.
Bocsánatot kérek kedves édesanyám,
Ha megbántottalak életemnek folytán.
Kedves testvéreim hozzátok szólok,
Mielőtt ezennel tőletek elválok.
Leéltem veletek sok számos évet,
Amelyeken át szerettelek titeket.
Most az Isten áldását kérem fejetekre,
Oly bőven, mint a harmat száll a földre.
Végtére vegye föl lelketeket a menybe,
Hogy legyen részetek az örök életben.
Jó leánytársaim kik eddig voltatok,
Most könnyező szemekkel körülöttem álltok.
Szín koszorútokból íme most kiválok,
Ha eljön az időtök, nektek én szerencsét kívánok.
De ím az atyának rám szállt az áldása,
Beteljesedett szívem kívánsága.
Drága vőlegényem, az én hitves párom,
Lesz most fő örömöm, minden boldogságom.
De azért titeket nem foglak feledni,
Mint hű barátnő foglak titeket szeretni.
Adjon a Jóisten nektek is oly szívet,
Mely megértse mindig hű szerelmeteket.
Köszönöm szívemből jó voltotokat,
Áldja meg az Isten házasságotokat.
Kedves rokonaim és keresztszüleim,
És kik velem vagytok tisztelt vendégim,
Az Isten áldjon meg most benneteket.
A földön boldogságot mindig érezzétek.
Bocsánatot kérek ezerszer tőletek,
Ha valaha bármit vétettem tinéktek.
Édes szerelmem, most rád vetem szemem,
Nincs itt maradásom, el kell veled mennem.
Ó én csak arra kérlek, hogy légy igaz, hű társam,
Hogy mostani sorsom soha meg ne bánjam.
Jézusnak lelkem örökre ajánlom, végző óráima.
Nagy örömmel várom.
Már jó egészségben itt hagylak titeket,
Az Isten áldása tartson benneteket.
Vigasztalja mindig bágyadt szíveteket,
Most pedig induljunk, Isten veletek!
Búcsú az anyától [174]
Édesanyám rózsafája,
Én voltam virága,
Kedves édesanyá.
Legszebb boldogsága.
A nyíló virágnak sorsa,
Hogy valaki leszedje,
S maga örömér.
Egyedül szeresse.
Elvisznek most tőled,
De mégsem egészen,
Új helyem ezutá.
Páromnál lészen.
Szeretetedet édesanyám,
Soha nem feledem,
Rózsafám rügyei.
Érted is nevelem.
Árva vőlegény/menyasszony búcsúja II. [175]
Mázsás teherként cipele.
Kedves lánypajtásaim,
Jó komáim, szomszédim, Boldog az a gyermek, aki életében, Legelsőbb is hozzád szólok édesapám, Hát hozzád mit szóljak, drága édesanyám. Kedves testvéreim, most hozzátok térek, Kedves nagyszüleim, sokáig éljetek, Utoljára pedig, akiket ismerek,
Kedves násznagy uram, tisztelt vendégsereg, Ha a zöld bársonnyal behúzott kikele. Tihozzátok szólnék édes, jó szüleim,
Édesapámat én sehol sem láthatom, Lelkem, édesanyám, aki szültél engem, Ajkamon a bánat, ím szavakkal mondom, Most hozzád fordulok, jó nevelő anyám, Minden közeli és távoli rokonok, Egész lakodalmi ékes gyülekezet,
Nincs már egyéb hátra, ti kapuk nyíljatok, Kedves menyasszonyunk két karja kitárva, Jöjj és köszönd meg hát jó édesanyádnak, Jöjj, édesapádnak mondjon hálát ajkad,
Kedves édesanyám, tehozzád fordulok,
Kedves testvérem, el ne felejtsél, Kedves alsó-felső jószívű szomszédim, Jer hát kedves társam velem más szállásra, Elsőnek is atyám, szóm hozzád fordítom, Álljatok elébem sok híres legények,
Tisztelt násznagy uram, szülők, rokonságok! Legelsőbb atyám, szóm hozzád fordítom, Kedves lánypajtásaim, valakik voltatok, Nemes szép társaság kik ide jöttetek, Násznagy uram köszönöm értem tett fáradozásod,
Zokogva indítom búcsúzásra ajkam, Odakint nyugszik már a temetőkertben, Nyugodjál békében, kedves édesanyám/apám, Legyen ezért áldott a jóságos Atya, Aki majd ezután gondot visel reám, Kedves drága anyám/apám azt kívánom néked,
Fájó szívvel nyílik búcsúzásra ajkam, Kint vannak már régen a temető-kertben, Nyugodjál békében, kedves drága atyám, Legyen áldott Isten örökös jósága, Aki majd ezután gondot visel reám, Kedves jó szüleim, azt kívánom néktek,
Nagyon tisztelt, becses, menyegzői vendég, Búcsúzásom kezdem, csendességet kérek, Édesapától:
Kedves édesapám, elsőbb is tetőle. Kedves édesapám, most tehozzád térek, Míg itt e földön élsz, élhess békességben, Végtére fordítsad könnyes szemeidet, Engem, édesanyám, elvisznek mellőled, Kedves édesanyám, azt kívánom néked, Már most testvéridnek add oda kezedet, Nem lesz már veletek többet mulatásom, Kedves vendégeim, búcsúmnak vége van. Vajda hegedűnek álljon meg zengése, Dicsőség először a nagy magasságba. Reszketnek ajkaim belső félelemtől, Az Istenért kérlek, engedd el vétkemet, Ó szerelmes anyám, látom, miként indulsz ájulásnak, Azt fogod sajnálni, engem mint neveltél, Ha megbántottalak, Krisztus sebeire kérlek, Kedves testvéreim, tőletek búcsúzom, Kedves lány barátim hozzátok fordulok, Az Úr Isten adjon nektek is igaz párt, Kedves alsó-felső jószívű szomszédim,
Zeng a búcsúszavam, hullanak könnyeim, Mielőtt elvinnénk a ház virágszálát, Édesapám, aki engem felneveltél, Köszönöm jó apám sok szívességedet, Szerető jó anyám hát neked mit mondjak, Sok ezer áldása van a jó Istennek, Rátaláltam immár szeretett páromra. Kedves testvéreim fogjátok meg kezem, Áldjon meg titeket a jóságos Isten, Kedves lánybarátaim, ó, bocsássatok meg, Végre jó szomszédim jönnek első renddel, Legutoljára most tisztelt násznagy uram, Kérem tisztelettel a kedves násznépet, Búcsúzásom rövid, de annál nehezebb, Nem is kívánhatok én nekik egyebet, Most hozzájuk megyek kik szüleim helyet. Vajda, hegedűdnek álljon meg zengése, Gondolom, tudják már kegyelmetek nyilvá. Az elszállításért nem kérünk semmit sem,
Igen szépen köszönjük a hozzánk való szívességeket, Igen szépen megköszönjük,
Nem célom az nekem, hogy én itt maradjak, Mert nyertünk egy szüzet hosszas beszédünkre, Csak menjünk már vélük egész készültséggel, Tisztelt vendégsereg, Isten szent nevében, Szerezzük meg nekik a nagy boldogságot, Tisztelt nászünneplő vendéggyülekezet! Násznagyhoz:
Íme, indulhatunk erre a nagy útra, Ezen ünnepélyes és fontos órában,
Nem célom az nekem, hogy én itt maradjak,
Álljunk meg a lukas hídon, hadd hugyozzon a menyasszony! Piros rózsa koszorú, a menyasszony domború! Sárgarigó fülemüle, fekhetnék az öreg szüle! Varga Lajcsi kicsi háza, nem lesz neki Marcsa lánya. Ez a ház itt piktoros, itt lakik a plébános. Nem messzire mentünk lányért, kaptunk is egy kéve szárért!
Jelen vannak most már vőlegény, menyasszony, Átléptem küszöbét tisztelendő úrnak, Kedves tisztelendő atya, hű lelki pásztorunk, Ezen egy pár személy, amint tetszik tudni, Tessék készen lenni a hit-feladásra,
Eljöttünk hát mindannyia.
Tisztelendő urunk, a szent lánc mit kötöttél, Tisztelendő urunkat pedig földi életében,
Plébános úr az Isten szolgája, Plébános úr értünk tett jóságá. Nyerje meg a szentek ragyogó szemét,
Szépen megköszönjük a hit feladását, Kívánom Istentől, sokáig élhessen, (település neve) községnek hű vezére legyen,
Ti pedig, hű párok, kik megesküdtetek,
Legyen az Istennek dicsőség az égben, Váljék az új párnak mai esküvés. Legyen az Istennek dicsőség az égben, Jó estét kívánok, hát ide érkeztünk, Ennyit mondanék csak és be is fejezem, Elhangzott az igen, szeretem, s eskü,
Legyen az Istennek dicsőség az égben, Szerencsés jó estét az Úristen adjon,
Elérkezett végre a lakodalom napja, E ház boldoguljon, vigadj, jó násznépem! Az én kedves drága vőlegény baráto. Holnap lesz a nászágy rettenetes napja, Abbahagyom máris, befogom a számat, Szerencsés, jó reggelt e ház gazdájának,
Drága jó uraim, kedves asszonyaim, Örülünk tehát e ritka szerencsének,
Midőn a világot Isten teremtette,
Tisztelt vendégsereg! Megjött az új pár, fogadják be őket, Kedves vendégeink! Tisztelt násznép! Ha már mind leültek, újra megjelenek,
A Balaton partján én amint sétáltam, De most már azóta elöl áll párjával,
-Uram, uram, násznagy uram, kegyelmedhez való szóm volna, ha meghallgatna kend. – Igenis meghallgatom. – Van-e a háznak násznagya vagy gazdája, – Igenis vagyon. – Láttam én iszonyú éhségét e népnek, Végre Isten vive igen boldog helyre, Akik engem látván akképpen szólának, Ezt hallván minekünk eledelt adának, Melyből kelmeteknek is bőven részt hoztunk, De a vacsoráló ház látom, elkészült, Elkészült asztalra tányérokat adtam, Az első tál étel a bagolynyerítés, Odakünn egy vaddisznó van megláncolva, Itt a forró leves, az étkek alapja, Jó a sült pecsenye a vajas kásával, Itt van násznagy uram a harmadik étel,
Szerencsés jó estét kívánok mindenkinek, Akinek van kedve ételre-italra, Mivel most az imák során által estünk,
Petőfi költő volt, szava csengett-bongott, Nem kell nekem bicska a rím faragásához, Amint látják nem kell tőlem megijedni,
Tessenek, tessenek asztalhoz kerülni, A töltött káposzta is alig várja sorát, Remélem, hogy hoztak étvágyat eleget,
Uraim, az asztal meg vagyon terítve, Nehogy a leves az asztalon elhűljön, Dicsérettel telve legyen már a hajlék,
Tisztelt vendégsereg! Legyenek bú nélkül, Asszony nyöszörgés fől, csirke ordítással, Tüskés sündisznó lesz itt majd nyársra húzva, Jaj, hogy ki ne hagyjam, és el ne felejtsem, És, hogy az étvágyat menten el ne rontsam, Ki is nézek tüstént most már a konyhára,
Uraim, az asztal meg vagyon terítve, Nehogy az asztalon az étel meghűljön, Húzná ő a nótát az evéshez resten, Halljunk szót uraim! Díszes ruhás ifjú pár, ideállok elétek, Adjon az Ég Ura mindenkinek jó estét, Uram, uram, kedves násznagy uram! Jelentem uraim, a leves igen meleg,
Látják uraim, az asztal meg van terítve, Szentháromság Isten, segélj minket erre, Kedves vendégeink!
Adjunk hálát az Úrnak! Köszöntök én minden ittlévő vendéget,
Tisztelt násznép, máma pompá.
Érdemes uraim, egész gyülekezet,
Kedves vendégsereg, kik szépen helyre telepedtek,
Tiszteletre méltó egész gyülekezet,
Szerencsés jó estét adjon az Úristen,
Szerencsés jó estét adjon az Úristen!
Mivel a vacsora sokáig tartana,
Szerencsés jó estét kívánok nektek, Messziről valók vagyunk mink, mégpedig messziről, A bárány nem jött tovább, csak e házig,
Szerencsés jó estét kívánok mindenkinek, Utánam érkeztek megterhelt tevéim, Csirkeordítás, meg borjú köhögés, Mivel a szakácsnőnk igen is bőkezű, Mert jön egy másik farsang, melyben lesz részetek. No de már nem tréfálok, megyek a konyhára,
Uraim, az asztal meg vagyon terítve, Lesz csirkenyerítés apró salátával, Kapaszkodjék bele ki-ki a kanalába, Ha emberbe kerül, bor csordul utána,
Két test, de egy szí.
A kedves örömszülőke.
Tiszteletre érdemes ember, A tisztelt násznépe. Szerencsés jó napot mostan mindeneknek, Isten hozta nálunk mindig a vendéget, Tisztelt násznagy uram! Jó napot kívánok, Jó napot kívánok násznagy uraméknak, Most pedig szerencsés jó estét kívánok, Uraim, a konyhán mindent megvizsgáltam, Kedves jó háznépe, szeretett vendégek! Tisztelt násznagy uram! Ismét megjelentem, A zenészeinknek a gyomra már korog.
Sajnálattal kell közölnöm,
Krisztus urunk egykor régen,
Hatvannégy vármegyé.
Szívemnek bánatát,
Nem láthatják szülei.
Esküvőmnek napját.
Gondolatban ölelhetle.
Én meg csak titeket,
Drága jó szüleim,
Az ég legyen veletek.
Búcsú a leánybarátoktól [176]
Erős köztünk a kötelék,
Összeköt minke.
A rengeteg szép emlék.
Általam már egy leánnya.
Kevesebb lesz köztetek,
De szívemben őrzö.
Örök emléketek.
Búcsúzásul azt kérem tőletek,
Hogy hajadon homlokoto.
Beköttetni igyekezzetek!
Kollektív búcsú a vendégektől [177]
Közeli és távoli rokonaim!
Köszönöm, hogy eljöttetek,
Hogy nagy utamon elkísértek.
Ezen a nagy napo.
Mind tanúim legyetek,
Hogy ne halványuljon soh.
Annak szép emléke.
Menyasszony búcsúztatása II. [178]
Édesanyát s apát szerethet szívében.
Nekem is van, kiket most mindjárt itt hagyok,
Kiktől utoljára búcsúzni akarok.Búcsú az apától III. [179]
Ha búcsúzó számmal szívem nem zavarnám.
Tudom, keserítem a te jó kedvedet,
Bánatba borítom szerető szívedet.
Elmegyek házadtól, lehet, hogy örökre,
Lehet, hogy utószor látlak az életben.
De, hogyha vétettem édesapám neked,
Bocsássál meg nekem, mielőtt elmegyek.
Szeretlek jó apám, ismered szívemet,
Láthatod éretted kisírt két szememet.
Ki érettem oly sokat tudtál tenni,
Megsiratlak ott is, ahol nem lát senki.
Bocsáss el hát engem azzal a reménnyel,
Hogyha elmegyek is, édesapám leszel.
Nem is fog a szívem soha elfeledni,
Amíg csak síromba nem fognak temetni.Búcsú az anyától III. [180]
Ki ekkorig voltál gondviselő dajkám.
Tudom, hogy nagyon fáj anyai szívednek,
Midőn elválását látod gyermekednek.
Tudom, hogy gyermekként karodon hordoztál,
Tudom, bölcsőm mellett sokat virrasztottál.
Nem is felejtem el soha, édesanyám,
Hogy ilyen jó voltál mindenkor hozzám.
Tudom azt, hogy sokat vétettem ellened,
Sokszor megsértettem anyai szívedet,
De te azért hozzám kegyetlen nem voltál,
Bármit vétettem is, édesanyám voltál.
De most utoljára engedelmet kérve,
Megcsókollak, ez lesz sok jótetted bére.
Elviszem szívemben örök emlékedet,
Kedves édesanyám, Isten legyen veled.Búcsú a testvérektől II. [181]
Mielőtt a föltett célomhoz elérek.
Rátok az Istentől én csak áldást kérek,
Akit én szívemből szüntelen dicsérek.
Mert, hogy nem változik a vér soha vízzé,
Aki testvér, testvér marad mindörökké.
Nekem, is azért fáj, kesereg a szívem,
Kedves testvéreim, elmaradtok tőlem.Búcsú a nagyszülőktől II. [182]
Unokátok búcsúzik, Isten veletek.
Öreg napjaitok legyenek áldottak,
Legyenek békések, és legyenek szépek.Búcsú az ismerősöktől [183]
Rokonok, szomszédok, lányok és legények.
Bocsánatot kérek ezerszer tőletek,
Most pedig induljunk, az Isten veletek.Árva menyasszony búcsúzásának bevezetése [184]
Szavamat hallatni kérem, engedjék meg.
Ezen háznak lészen ékes virágszála,
Ő készül most menni messzi, idegen útjára.
Fölkért most engemet, hogy helyette szóljak,
Hisz nehezen nyílna búcsúra az ajka.
Az ő szívét is most nagy öröm repeszti,
De a lelke mélyet bánat is emészti.
Kedves hajlékától fog mostan megválni,
Most szeretteihez kíván ő szólani.
Mivel hogy ez nekem szent kötelességem,
Mindenható Isten, bátorítsd a szívem.
Erősíts engemet a te szent lelkeddel,
Egy árva búcsúját helyette mondjam el.
Nehéz kötelesség, ezért szívből kérlek,
Édes jó Istenem, hogy engem segéljél meg.
Mert, kinek nevében nekem most szólnom kell,
Csak a rokonoktól búcsúzhat már ő el.
Mert mindkét szülője temetőben nyugszik,
Drága testük rég a földben porladozik.
Ezért hát menyasszony, mielőtt elmennél,
S Istennek házában szent esküvést tennél,
Helyetted hadd szóljak a vendégseregnek,
Kik, ha árva vagy is, becsülnek, szeretnek.
Most csak annyit mondok, bízzál az Istenben,
S találd meg hű párod majd kedves férjedben.Árva menyasszony búcsúja [185]
Földerül, s elűzi a zord, hideg telet,
Fű, fa erdő mező örül eljöttünknek,
Gyászukat levetik magukról végtére.
A vidám madárkák jó reggel felkelnek,
S szép hajnali nótát vígan énekelnek.
És mert szegényektől a tél hideg fagy.
A páros életet mindig megtagadja,
Megunva az egyes életnek unalmát,
A páros életnek kívánják nyugalmát.
S addig fáradoznak, míg társat szereznek,
Aki után édes örömet éreznek.
Én is hát ezeknek kedves példájára,
Most, hogy ráébredtem éltem tavaszára,
Társat választottam, kerestem magamnak,
Kivel nemsokára indulok utamnak.
Ó, mert a leánynak változó a sorsa,
Ha ma itt van, holnap máshol az otthona.
Mert az ember éltét, aki megvizsgálja,
Sűrű változással vegyesnek találja.
Hogy így van, mindenki nyilván megtudhatja,
Ezt az én példám is tisztán kimutatja.
Mert mint gyenge virág, gondtalanul éltem,
Míg szerető szülők fáradoztak értem.
De jó szüleim a sors tőlem elszakítá,
Virágos jó kedvem tőlem elszakítá.
Elköltöztek ők egy boldogabb hazába,
S én kicsiny koromban jutottam árvaságra.
Gyermekéveimre gyászfályolt boríta,
A jó Isten, aki mindnyájunknak atyja.
De éltem egéről oszlik a gyászfelhő,
Bánatot örömmel vált fel a Teremtő.
Rendelt igaz társat, hogy ne legyek árva,
Ki legyen bizalmam, életem gyámsága.
Mielőtt páromat követni elmegyek,
Minden kedvesemtől sorra búcsút veszek.Búcsú a szülőktől [186]
Arcomat áztatják a hulló könnyeim.
Ha visszaemlékszem arra a jóságra,
Édes jó apámra, és kedves anyámra.
Egy fájó seb szakad fel a szívem táján,
Nem látom szüleim boldogságom napján.
Nincs ki vezéreljen éltem rögös útján,
Nincs ki vigaszt nyújtson szenvedés óráján.Búcsú a halott apától [187]
Ezért dúl keblemben az erős fájdalom.
Szívemet tőr gyanánt hasítja a bánat,
Nem láthatom én ma édes jó apámat.
Nem látom orcádat kedves édesapám,
Amelyen az élet értem tört barázdát.
Azt a nemes szívet, mely oly korán tört meg,
Azt a forró keblet, mely sokszor ölelt meg.
Hiába keresem jó meleg kezedet,
Mely gyermekkoromban gyakran védelmezett.
Hiába keresem azt az áldott kezet,
Kezet fognom nekem veled már nem lehet.
Elhidegült kezed, rég néma az ajkad,
Lányod e világban árvának itt hagytad.
Itt hagytál, leszálltál egy sötét, mély sírba,
Ezért indulok e nagy utamra sírva.
Nem intesz utánam reszkető kezekkel,
Nem nézel utánam könnyező szemekkel.
Kezed lágy melegét a kezemen érzem,
Amit értem tettél, a szívembe véstem.
Szent áldásod nélkül indulok most útra,
Mely, hogy boldog lesz-e, a jó Isten tudja.
Nem is kívánhatok most néked egyebet,
Legyen áldott a föld, amelyik eltemet.
Béke és nyugalom legyen sírod felett,
Ezt kívánja a hű leányi szeretet.Búcsú a halott anyától [188]
Halálod után is búcsúszómat zengem.
Ki bölcsőm ringattad, mikor kisded voltam,
Szívednek jóságát meg nem hálálhattam.
Azt az imádkozni megtanító ajkat,
Nem csókolhatom már össze-vissza rajtad.
Nem borulhatok már anyai kebledre,
Nem onthatom könnyeim ápoló kezedre.
Isten rendelése így, hogy tőled elváljál,
Engem e világban árvának itt hagytál.
Nagy, fekete felhő szállt a házunk felé,
Mikor téged vittek a temető felé.
Oszlik már a felhő, de még nem süt a nap,
Téged, édesanyám, holtomig gyászollak.
Hiába takarnak téged nehéz rögök,
Neked, édesanyám mindent megköszönök.
Megköszönöm neked a szívességedet,
Holtodiglan való gondviselésedet.
Porladó tested én kézzel kikaparnám,
Csak még egyszer mondhatnám neked, hogy: anyám.
Foghatnám kezedet könnyeket hullatva,
Áldásod kísérne e nehéz utamra.
Édes, kedves anyám, te szívemnek drága,
Sírodon is virul hálámnak virága.
Ki leányod mindig gyermekednek mondtad,
Reám terjesztetted anyai gondodat.
Azt kiérdemelni mindig törekedtem,
Érted imádkozva ébredek és fekszem.
Találkoznom nekem veled már nem lehet,
Veled van most is a leányi szeretet.
Egy szép fehér galamb száll mostan e házra,
Édesanyám, lelked az Isten megáldja.
Nem viszem utamra forró csókjaidat,
Áldja meg az Isten haló poraidat.Búcsú a nevelőapától [189]
Új apám, köszöntöm e szép lakodalmon.
Mostoha apám ő, a neve úgy tartja,
De kedves, szerető, ölelő a karja.
Mondhatja a világ mostohának szánva,
Mint fán a virág, mosolygok én rája.
Mosolygok, nevetek a világ szemébe,
Mert itt a szeretet fogad az ölébe.
S ahol a szeretet tekint reám szépen,
Én ott a szívemet csak boldognak érzem.
Szeretett jó apám! Kedvem búra fordul,
Szememből a hála gyöngykönnycseppje csordul.
Megköszönök mindent, köszönöm jóságod,
De mostan távozom, elviszik hű lányod.
Bocsássál meg nekem, ha vétettem neked,
Legyen mindig áldott, s boldog az életed.Búcsú a nevelőanyától [190]
Aki édesanyám helyett voltál anyám.
Kicsiny korom óta ápoltál, oktattál,
S hogy én boldog legyek, éj- s nappal munkálkodtál.
Most, hogy távoznom kell, fájdalom ez nekem,
Ki tudja milyen lesz ezután az éltem.
Lesz-e aki mint te, engem úgy oktasson,
Avagy tehelyetted jó példát mutasson.
Most kedves mátkámat követni elmegyek,
Jó nevelőanyám, búcsút mondok neked.
Óh bocsásd meg nekem mindenik vétkemet,
S leányodnak tarts meg tovább is engemet.
Az Isten áldjon meg! Mondja most már lányod,
Legyen nagyon boldog élteted, s világod!
Búcsú a rokonoktól [191]
Tőletek is rendre búcsúzni akarok.
Én elmegyek mostan a ti körötökből,
De ne vessetek ki azért szívetekből.
Az Isten áldjon meg mind-mind egyen-egyen,
Áldás és békesség tirátok legyen.
Kedves családotok soká virágozzon,
S virágos ágain ért gyümölcsöt hozzon.Búcsú az ismerősöktől [192]
Amely ma érettem összegyülekezett.
Hogy nem sajnáltatok értem ide jönni,
S nekem – egy árvának – tiszteletet tenni.
Lelkemből köszönöm, s kérem az egeket,
Hogy boldogítsanak mindvégig titeket.Utolsó búcsú [193]
Isten már veletek – megyek – s ti maradjatok.
Ezennel tinektek minden jót kívánok,
Indulok utamra, Isten már hozzátok.Árva menyasszony búcsújának befejezése [194]
De nem lesz e leány már sokáig árva.
Elvezetjük oda, hol két szülő várja,
Ki a holtak helyett őt szívébe zárja.
Ott él majd szerető testvérek körében,
És új rokonok közt fehér galamb képben.
Ám, de int az óra, jer hát szép menyasszony,
Szemedből válás könnyet ne fakasszon.
Köszönd inkább meg az egek Istenének,
Hogy adott neked, kik eddig nevelének.Búcsú, ha az apa nem él [195]
Hogy bús özvegységben így felnevelt másnak.
Édesapádért is küldj fohászt az égbe,
Ki lányára onnan szeretettel néz le.Búcsú ha az anya nem él [196]
Kinek szeretettel függ most szeme rajtad.
Ugye szíved érzi, hogy anyádnak lelk.
Szintén itt van mostan, fölötted lebegve.
Ha el is rabolta tőled az enyészet,
Síron túl is szeret az anyaszív téged.
Sárga madár a víz felett, halott anyám Isten veled.
Fehér galamb száll a házra, haló porod Isten áldja.Menyasszony búcsúja anyjától [197]
Szerelmes jó dajkám tetőled búcsúzom!
Óh, de hogy is kezdjem, szólni nem tudok,
Hogy tőled megválok, annyira zokogok.
Add ide kezedet forró könnyeimnek,
Hadd öntsem rá jelét igaz érzelmemnek!
Ki annyit dajkáltál, oly sokat szenvedtél,
Jóra tanítottál, a rossztól féltettél.
Végtére fordítsad könnyes szemeidet,
Kedves jó anyádnak add oda kezedet!
Kedves édesanyám, a te hűségede.
Fizesse meg Isten, csókold meg most őtet!
Búcsú testvérektől, rokonoktól [198]
Mily tiszta szívből eddig szerettél.
Szerettél mindig, bajban és örömben,
Ne hagyjuk el egymást a földi életben.
Rokonaim, barátaim, és jó ismerőseim,
Búcsúzom tőletek, bizony keservesen,
Áldjon meg titeket az én jó Istenem!
Utoljára pedig tisztelt násznagy uram,
Jó szerencsés legyen minden dolgában.
Rokonaim, barátaim, már Isten veletek,
Búcsúmnak vége van, én már elmegyek.
Hol Isten áldását kérjük mi magunkra.
Jer hát, éljünk együtt szívem fele mása,
Míg meg lesz számunkra a sírverem ásva!
Menyasszony búcsúja [199]
Búcsúzó beszédem zokogva indítom.
Köszönettel veszem atyai voltodat,
Hogy ápoltál engem, kedves leányodat.
Az Egeknek Ura te öregségedet,
Gyámolítsa értem te szép vénségedet.
Engedd meg, jó atyám, ha megbántottalak,
És ha téged sokszor háborítottalak.
Könyörögve kérlek, engedd el vétkemet,
Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet.
Köszönöm atyai hű szeretetedet,
S melyet nem érdemlek, gondviselésedet.
Azután fordítsad könnyes szemeidet,
Kedves jó atyádnak add oda kezedet!
Kedves édes atyám, a te hűségede.
Fizesse meg Isten, csókold meg most őtet!
Édesanyám, mikor tehozzád beszélek,
Szívemben akkor is nagy fájdalmat érzek.
Teneked köszönöm, hogy a földön élek,
És hogy felneveltél, hálát adok néked!
Te irányítottad eddig az utamat,
Lelkemről elűztél minden bús gondomat.
Örömmel töltötted be mindig voltomat,
És te adtál nekem mindenféle jókat.
A sors rendelése, hogy tőled elváljak,
S választott férjemmel külön úton járjak.
De azért lelkemben mindig veled leszek,
Irántad ezután is, mint eddig érzek.
Mert ha bár tetőled másfelé haladok,
Mégis mindenkor leányod maradok.
Csak azért az egyért könyörgök teneked,
Tartsd meg irányomban mindig szereteted!
Légy szerető anyám, bár nem leszek veled,
Áldja meg az Isten minden lépésedet!
Most add oda kezed, és csókold meg őtet!
Kedves testvéreim álljatok elébem,
Mert keserves könnyek áradnak szememben.
Csaknem elájulok szívemben,
Elválásom változik színemben.
Jaj nincsen már mi tenni, megválok tőletek,
Azért testvéreim most megengedjétek,
Nem tudom egy tálból mártok-e veletek.
Végképpen engemet el ne feledjetek.
Mennyi csepp víz vagyon a Nílus vizében,
Hány fűszál teremhet világ mezejében,
Hány bimbó virágzott a Föld kertjében,
Annyi áldás szálljon az életetekre!
Hajadon pajtásim, szűz virágok,
Búcsúzásom közben hozzátok is szólok!
Amikor tőletek nagy sírva elválok,
Egyet nektek most szívemből kívánok.
Adja meg a nagy ég, ki felettünk ragyog,
Találjátok ti is meg hamar párotok.
Akivel járjatok együtt utatokat,
Boldogság mezején szedvén virágokat.
Akik személyemet oly gyakran szemléltétek!
Sokszor nekem annyi szépet beszéltetek,
S mind hiába, nem lettem tiétek!
Máma egészségben elhagylak titeket,
Az Ég áldása legyen hát veletek!
Menyasszony búcsúja [200]
Egy kevés ideig szavam hallgassátok!
Mivel hogy szavamat hozzátok fordítom,
Jól tudom jó szülők, szívetek búsítom.
Ezért vagyok bátor beszélni veletek,
Tudtokkal van tudom minden történtek.
Kerteteknek nyíló virágkelyhe,
Kedves ápolója szükségünkre nevelte.
Kerteteknek ezen illatos virágát,
A mi vőlegényünk szíve orvosságát.
Mutassátok meg szívetek háláját,
Adjátok át nekünk, a vőlegény párját!
E királyi házban felgyűlt szolemnitás,
Engedelmet kérek, hadd legyen hallgatás.
Gyermek oda hátra, szűnjön a suttogás,
Míg itt rövidesen folyik a búcsúzás.
Ékes menyasszonyunk fölkért szeretettel,
Hogy én ő helyette egész tisztelettel,
Zengjem el búcsúját, búcsúzó szavait,
Hallgassák meg kérem ezen óhajait.
Cigány hegedűknek szűnjön meg zengése,
A sarkantyúknak is álljon meg pengése,
Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése.
Legyünk csendességben, míg lészen végzése.
Búcsúbeszédemet zokogva indítom.
Szívemet szíveddel együvé fordítom,
Így valamennyire szívünket vidítom.
Köszönettel veszem te sok jóságodat,
Megmutattad hozzám atyai voltodat.
Nem kímélted tőlem semmi költségedet,
Nagy szükségemben te segítél engemet.
Érjél meg számomra hosszú, boldog öregséget,
Gyámolítsa minden te szép életedet,
Az én örömömre óhajtom ezeket.
Ezután fordítsad könnyes szemeidet,
Kedves jó apádnak add oda kezeidet,
Csókold meg most őtet!
Kedves édesanyám hozzád fordulok már,
Mert tudom hogy szívem tőled is bocsánatot vár.
Mert a lettem hitem tőled mindjárt elzár,
Kívánom éltedben ne érjen semmi kár.
Köszönettel veszem te sok jóságodat,
Kisdedkoromi dajkálásodat, felnevelésemért, ápolásomért,
Adjon hosszú élet boldog és dicső bért.
Ezután fordítsad könnyes szemeidet,
Kedves jó anyádnak add oda kezedet,
Csókold meg most őtet!
Kedves testvéreim álljatok előmbe,
Mert keserves könnyek áradnak szemembe.
Csaknem elájulok bánatos színembe.
Jaj, de nincs mit tenni, megválok tőletek,
Azért hát véreim már megengedjetek,
Nem tudom egy tálba mártok-e veletek,
Végképp azért engem el ne felejtsetek.
Annyi csepp víz vagyon a Tisza erében,
Hány virág virágzik a Flóra kertjében,
Annyi áldás szálljon rátok életetekben.
Könnyező szemekkel nézek reátok.
Ne fogjon rajtatok semmiféle átok,
Kedves barátnéim, így szólok hozzátok.
Nyoszolyólányaim, nyoszolyóasszonyom,
Fáradtságotokért szívemből kívánom,
Szerencse mint fő kincs mellettetek álljon,
Mind belől mind kívül veletek sétáljon.
Egy szerelmes társsal, olyannal szolgáljon,
Akibe szívetek örömet találjon.
Hogy engemet méltán meg nem vetettetek,
Hanem lakodalmi tisztséget tettetek,
Áldjon meg a nagy Ég egyenként bennetek.
Tovább is kívánok kellő vigasságot.
E sereghez mutassatok kedves nyájasságot.
Mármost jó egészségben elhagylak titeket,
Az Ég áldása tartson benneteket,
Vigasztalja minden bágyadt szíveteket,
Én megyek, kísérem az én kedvesemet!
Félárva búcsúztatása [201]
Mert nincs édesanyám/apám kinek kezem adjam.
Nincs kinek elmondjam búcsú-szavaimat,
Nincs kinek adjam búcsú-csókjaimat.
Megpihen csendesen sírjának ölében.
Alussza végálmát örök békességben,
A néma sír sötét, csendes kebelében.
Ki (x) éves koromig hű nevelőm voltál,
(X) éves koromig szárnyaddal takartál,
Azután pedig már árvaságra hagytál.
Aki az árvákat sokáig nem hagyja,
Aki énrólam is híven gondoskodott.
Egy szép hitvestárssal megajándékozott.
Örömben, bánatban, balsorsban egyformán.
Legyen áldott a föld, ahol pihen tested.
Béke és nyugalom legyen sírod felett,
Ezt kívánom néked, a te hű gyermeked!
Árva búcsúztatója [202]
Nincsenek szüleim, kinek kezem adjam.
Nincsen édesapám, nincsen édesanyám,
Nincs ki meghallgassa ajkam búcsú-szavát.
Pihennek csendesen sírjuknak ölében.
Alusszák álmukat örök békességbe.
A néma sír sötét kebelében.
Nyugodj te is, drága, kedves szülődajkám,
Legyen könnyű a föld, amely hullott rátok,
Legyen békés a ti örök nyugovástok.
Aki gondot visel mindig az árvára,
Aki énrólam is íme gondoskodott.
Egy szép hitvestárssal megajándékozott.
Örömben, bánatban, balsorsban egyformán.
Legyen áldott a föld, amelyben pihentek,
Béke és nyugalom lengjen felettetek,
Ezt kívánja szívből kedves, jó gyermeketek.Menyasszony búcsúztatása [203]
Mindnyájatoktól egy kis csendességet kérnék,
Mert hosszú utamra én most indulnék,
Kedves szüleimtől engedelmet kérnék.
Mind kicsitől, nagytól engedelmet kérek.
Illő most siratni kedves szüleimet,
Így kezdeném – ha tudnám – búcsúzó versemet!
Búcsúzó szavamra szememből könny fakad,
Pereg le orcámon, mint a sebes patak.
Szívem bánatában majd csak meg nem hasad,
Azért, mert jó szülőm, titeket itt hagylak.
Kezdeném, ha tudnám búcsúzó versemet,
De nagy szomorúság szorítja szíveme.
Mert nem tudom kire vetem két szememet.
Amíg elindulnék, reád áldást kérek.
Legyen az Úristen mindig a vezéred,
Az ő szent áldása koronázzon téged.
Isten s ember előtt kedves egészségben!
Ha pedig majd eljő élted végórája,
Lehess a mennyország igaz, jó polgára.
Kedves, jó apádnak add oda kezedet.
Kedves édesapám, a te hűségede.
Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!
Édesanyától:
Hát tőled hogy kezdjem, kedves édesanyám,
Elfogódik szívem, ha rád gondolok már,
Mert éltem dajkája egyedül te voltál,
Még a fúvó széltől is megoltalmaztál.
Mint rózsát tövéről leszakajtnak engem.
Kedves édesanyám, hogy váljak meg tőled.
Ha megsértettelek, hát mostan bocsáss meg.
Éltessen az Isten egészségben téged.
Tartsa meg sokáig e földön éltedet,
Hogy számlálhassál még sok számos éveket!
Végtére fordítsad könnyes szemeide.
Kedves jó anyádnak, add oda kezedet!
Kedves édesanyám, a te hűségede.
Isten fizesse meg! Csókold meg most őtet!
Testvérektől:
Kedves jó testvérim, legyen miközöttün.
Testvéri szeretet, ahogy eddig éltünk.
Úgy voltam köztetek, mint virág pohárban,
De most már elmegyek, más, idegen házba.
Köszönd meg nékik is a szeretetüket.
Kedves jó testvérim, ha megsértettelek,
Bocsássatok most meg! Csókold meg most őket!
Lányoktól:
Kedves lány-barátim, hozzátok fordulok,
Ha reátok nézek, mindjárt megújulok.
De azért szívemben már nagyon búsulok,
Hogy seregetektől más útra indulok.
Már férjem házánál lészen maradásom,
Mint az uram mondja, úgy lesz táncolásom,
Jaj, de hamar elmúlt az én leányságom!
Szomszédoktól, rokonoktól:
Rokonim, szomszédok, kik ide gyűltetek,
Az én menyegzőmet meg nem vetettétek,
Az Úrnak áldása szálljon tireátok,
Férjem után megyek, mind megbocsássatok!
Kedves jó rokonim, szeretett szomszédim,
Ne vessétek meg az én szülő-hajlékim,
Keressétek fel az én szülőházamat,
Gondoljatok reám, amint otthon jártam…Menyasszony búcsúzó [204]
A sarkantyúknak is szűnjön meg pengése,
Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése.
Legyünk csendességben, míg lészen végzése.
Istennek, ki lakik fénylő boldogságban.
Ki rendel énnekem egy igaz társat,
Kivel megnyerném a mennyországot.
De még jobban remeg szívem sérelmétől.
Engedj meg ó apám, ha megbántottalak,
És hogy téged sokszor háborítottalak.
Hogy el ne veszítsem én szegény lelkemet.
Köszönöm apai nagy szeretetedet,
Melyet nem érdemlek, gondviselésedet.
Az Úr Isten áldjon ezekért tégedet,
És szent országába vegye fel lelkedet!
Majd kiesik nyelvem megbágyadt helyéről,
Könnyeim mint patak, úgy folynak szememből.
Midőn hozzád nyújtom ezen búcsúzásom,
Kedves édesanyám, tőled elválásom.
Többé tán mégsem is vihetsz,
Ismerem te gyenge anyai szívedet,
Ismerem anyai erőtlenségedet.
Emlőddel tápláltál, széltől is őriztél.
Édes drága anyám, ne epeszd magadat,
Bocsáss el engemet, kedves leányodat.
Bocsássál meg az ő szent vérére.
Isten fizesse meg sok fáradtságodat,
És énmellettem tett dajkálásodat.
Vigyen fel ezekért tégedet a mennybe,
Vigadjál szüntelen örök dicsőségben.
Szívemből nektek is ezeket kívánom.
A nagy Úr Istennek áldása maradjo.
Mindvégig rajtatok is, el se hagyjon,
Végre az egekben magához fogadjon.
Az örök életben nektek is részt adjon.
Ha reátok nézek, szintúgy megújulok.
De seregetektől más útra indulok,
És tőletek mostan immáron megválok.
És szívből szeretett hitvesi társt.
Végre az egekben fogadjon magához,
Legyetek érdemes szűzkoszorújához.
S mindenféle kegyes szép jóakaróim.
Áldjon meg az Isten, szívemből kívánom,
Vigyen a mennybe magához, én mondom!
Menyasszony búcsú [205]
Mert tőletek válok, drága jó szüleim.
Nem tudom, hogy hova, merre vezet utam,
Isten bölcs kezében sok rejtett titok van.
Bármilyen boldog is menyasszonyi szívem,
Mégis fájó szívvel búcsúzok el innen.
Isten rendelése és végzése szerin.
Mától kezdve reám egy új élet tekint.
Új otthonba megyek, új fészek lesz hazám,
Ó Istenem, légy ott gondviselő dajkám.
Búcsúcsókra nyitom remegő ajakam,
Úgy mondom el halkan hálaadó szavam.
Elbúcsúzok máma a családi fészekből,
S az engemet szerető drága jó szüleimtől.
Drága jó szomszédok, rokonok,
Koma- s keresztszülők és jó munkatársak,
S mind, akik itt vagytok s engem elkísértek!
Isten fizesse meg a sok szép ajándékot,
Áldja meg az Isten mindezért magukat.
Szálljon magukra az Isten kegyelme,
Hogy a mai napnak legyen szép emléke.
Most már indulatunk az Isten házába,
Hol vár reánk a gyertyák áldozati lángja.
És remegve várjuk az Isten áldását,
Hogy házaséletünket kísérje boldogság.
Mielőtt indulok, csókjaimat hagyo.
Az engem szerető szülői ajkakon.
Utolsó lánycsókom adom most magukra,
Mielőtt indulok e fontos nagy útra.
Kilépek e házból az Úrnak nevében,
A hetedik szentség felvételére.
És most Isten veled, piciny kis hajlék,
Ahol ifjúságom idáig zajlék.
Mielőtt indulnék, elbúcsúzok tőled,
Istennek áldása lebegjen feletted.
Így hát bizalommal lépek ki e házból,
Istenem, segíts meg hosszú nagy utamon.Menyasszony búcsúja [206]
Hadd mondjam helyette én a búcsúzását.
Ő nem fojthatja el síró zokogását,
Azért én mondom el szíve sóhajtását.
Igaz úton járni mindig vezéreltél.
Hogy boldoggá tehess, arra törekedtél,
Mint saját lelkedet engem úgy szerettél.
Áldja meg az Isten minden lépésedet.
Hogy örömmel élhess több boldog éveket,
Isten oltalmába ajánllak tégedet.
Aki hűn dajkáltál engem, leányodat.
Nem sajnáltad értem sok fáradozásodat,
Szenvedtél miattam sok álmatlanságokat.
Kívánom azokkal tégedet áldjon meg.
Boldogul folyjanak napjai életednek,
Mert jó anyám voltál nekem gyermekednek.
Régi helyemet újjal cserélem ma,
Bocsáss el hát édesanyám szárnyimra.
Kísérjen áldásod engemet utamra.
Tőletek elválni esik nagy nehezen.
Látom szemetekből, hogy könnyeztek ezen,
Szívem megindulva búcsúm így végzem.
Mind felkeléstekben mind lefekvéstekben.
Tartson meg bennünket testvéri szeretetben,
Jók legyünk egymáshoz az egész életben.
Ha talán valaha vétettem tinektek.
Köszönöm a hozzám való szívességeteket,
Legyetek boldogok, míg a Földön éltek.
Minden rokonaim e vendégsereggel.
Kik hozzám valának szíves cselekedettel,
Áldjon meg az Isten, mint boldog élettel.
Kegyelmedhez hangzik legutolsó szavam.
Az Isten segélje, aki az égben van,
Vége itt búcsúmnak követtem az utam.Árva menyasszony búcsúja [207]
Hogy míg bevégzendem e rövid beszédet,
Édes menyasszonyunk búcsúzása végett.
Tartsanak egy kis figyelmességet.
Nem tudom, hogy kinek nyújtsam a kezemet.
Hiába keresem kedves szüleimet,
Kezet fognom ővelük nem lehet.
Legyen áldott a föld, amelyben pihennek.
Béke és nyugalom legyen sírjuk felett,
Ezt kívánja a hű leányi szeretet.
Énreám szívesen gondot viseltetek.
Isten félelmére engem neveltetek,
Fizesse meg az Úr nemes tetteteket.Menyasszony [208] búcsúztató [209]
Sarkantyúnak pedig szűnjön meg pengése,
Mert búcsúzásomnak most lészen kezdése.
Legyünk csendességben, míg lészen végzése.
Jaj, miként indítsam szólásra ajkaim,
Mert látom, hogy égnek lobogó fáklyáim.
Jelen vannak immár kívánt virágaim,
Melyeken örömmel számláltam napjaim.
Mióta az Isten e világra hozott,
Erős és bölcs karján mindeddig hordozott,
Most is milyen szerencse! Életemre vigyázott,
Mert egy hitvestárssal megajándékozott.
Istenem, tenéked adok hálaadást,
Bocsáss mindkettőnkre egeidből áldást,
Hogy neked tehessünk szívbéli fogadást,
Örömmel érhessünk végső leszámolást.
E házba gyűlt vendég, csendes békességgel,
Áldjon meg az Isten kívánt egészséggel,
Egymás iránt való igaz szeretettel,
Isten és embernek tetsző szép élettel.
Édesapától:
Előbb is jó atyám, szóm hozzád fordítom,
Búcsúzó beszédem zokogva indítom.
Szívemet szíveddel együvé szorítom,
Így valamennyire szívünket újítom.
Köszönettel veszem a te jóságodat,
Hozzám megmutatott atyai voltodat,
Fölnevelésemet, ápolgatásomat,
Hogy meg nem vetettél, engem, leányodat.
Úgy tereád az Égnek áldása,
Miként az esőnek égből lehullása.
Széles e világon ne lehessen mása,
Soha víg kedvednek ne legyen bomlása.
A Szenteknek Atyja a te öregségedet,
Gyámolítsa értem tett szép vendégedet.
Élte csomóját kösse életedet,
Az én örömömre óhajtom ezeket.
Végtére fordítsad könnyes szemeidet,
Kedves jó atyádnak add oda kezedet.
Kedves édesapám, a te hűségedet,
Fizesse meg Isten! Csókold meg most őtet!
Édesanyától:
Kedves szülőanyám, hozzád fordulok már,
Mert tudom, hogy szíved tőlem búcsúzást vár.
Mert a letett hitem tőled mindjárt elzár,
Kívánom, éltedben ne érjen semmi kár!
A te énirántam való jóságodért,
Csecsemőkoromig dajkálgatásodért,
Sok fáradtságodért, nagy szeretetedért,
Adjon a Jehova a mennyben méltó bért.
Végtére fordítsad könnyes szemeidet,
Kedves jó anyádnak add oda kezedet!
Kedves édesanyám, a te hűségede.
Fizesse meg Isten! – csókold meg most őtet!
Kisvőfény kikéri az ágyat [210]
A mi vőlegényünk hogy mostan mit kíván.
Hő tisztelettel általam kéreti,
Hogy mátkája ágyát adják által neki.
A mi vőlegényünk elviteti ingyen.
De azért nem akarjuk a kegyelmetek kárát,
Megadjuk, hogy ha kell, az ágynak az árát!
Indulás az esküvőre
Mikor a lányos háztól indulnak [211]
A velök közölt jó akaratukat,
És az Istentől megmutatott menyasszonyunkat,
A mi kis seregünknek szállás adását.
Az Úr oltalmába ajánljuk násznagy urunkat,
Nekünk utasoknak a boldog vagy szerencsé.
Megérkezést az itt maradottaknak.Mikor az esküvőre elmennek [212]
Mint Noé hajója, eledelt hol kapjak,
Hanem gyorsasággal, hogy visszaforduljak,
Az Úr oltalmába jó szülék itt hagylak.
Hívjuk elé lányát, akit kérésünkr.
Által adván nekünk, bízván a kezünkre,
Kiváltképpen pedig friss vőlegényünkre.
Viselvén magunkat illő becsülettel.
Köttessük majd össze hittel szeretettel,
Mint megannyi ágú kötelékkel,
Hogy így a szent Isten nagy dicsőségér.
Együtt élhessenek szívük örömére.
Isten országának öregbítésére,
A maguk lelkének várt üdvösségére.Felszólítás az esküvőre [213]
Induljunk el lassan a szép esküvőre.
Kísérjük el a házaspárt a templomba,
Ahol az esküvő nemsokára meg lesz tartva.
Melyre már régóta mindkettőjük vágyott.
Induljunk hát csendes békességben,
A kijelölt fényes esküvőre.Vőfély tanácsai és jókívánságai [214]
Kik e tisztes házban mind megjelentetek,
Jöttünk megtisztelni, jöttünk ünnepelni,
Ezt az emléknapot megörökíteni.
E szép menyasszony a szülői szárnyak alól,
Ma az élet kétes útjaira indul.
Itt áll a menyasszony e nagy útra készen,
Életsorsa legfőbb fordulóján éppen.
Ezért, ó Istenem, szenteld meg e napot,
Mert ki benned bízik, soha el nem hagyod.
Adj hát boldogságot majd a szent esküben,
A te szemed előtt ne legyenek bűnben.
Most hát, szép menyasszony, el nem mulaszthatom,
A jelen időben volna egy tanácsom.
Mert jönnek nagy idők, megpróbáltatások,
Élted viharában lesújtó villámok.
Látjuk e szent napot mily ékes, mily fényes,
Boldog szépségében szinte már regényes.
Elragad az ábránd szelíd, édes sodra,
Ilyen nap, s így élni, nem halnánk meg soha.
Ugye ilyen a múlt és a jelen sorsod,
Tán észre sem vetted, míg utad így tartott.
Mint plántált virágot ápoltak jó szülők,
A rossztól megóvók, igazán szeretők.
De itt áll a sajka, melyben be kell szállnod,
Elindulsz ma rajta, élni a világod.
Lázas képzelettel nézel a jövőbe,
Te, ki csak jót ismersz, mást is látsz belőle.
No, ne félj semmitől, bármit hoz a jövő,
Elöl megy férjed, s te min hű követő.
Hogyha én jós volnék, előre jósolnám,
Milyen sors vár reád, mindjárt megmondanám.
Regény az életút, s a vén idő halad,
És abból, amit tettünk, emlék, ha marad.
Azért úgy éljünk, hogy legyen becsületünk,
Így szebb lesz emlékünk, mikor már nem leszünk.
Az igazság megvéd, a tisztaság éltet,
A hűség nem csal meg, a jóság megfizet.
A remény: hiúság; a vágy: csalogató,
A bűn és a harag mindent leromboló.
Kedves menyasszonyunk, még mindig beszélek,
Jókívánságoknak fonalára lépek.
Hű vőlegényednek én vagyok szólója,
A boldog igazság boldog feltárója.
Feljött aranyszínű hajnala egednek,
Mikor elérted e napját életednek.
Amilyen sűrűn hull az egeknek harmata,
Akképpen szálljon rátok az Isten áldása.
Ahány bimbó fakad tavasszal a fára,
Juttasson az Isten annyi víg órára.
Most pedig menyasszony, felejtsd bánatodat,
Viseljed fejeden örömkoszorúdat.
Ezt a pillanatot ne bánjad meg soha,
Mert hiszen egyedül a sors olyan mostoha.
Mikor házatokból elviszünk tégedet,
Kívánom, sok öröm övezze éltedet.
Kedves menyasszony! Segítsen meg Isten,
Az élet utadra sok szerencsét hintsen.
Áhítatos szívvel nézzél fel az égre,
Légy férjeddel boldog, egymást megértve.
Hogy két szerelmesnek legyünk ím tanúja.
Tanúi leszünk mi e két szerelmesnek,
Amikor boldogan egymáséi lesznek.
Induljunk most bátran, az Isten segéljen,
Éltetekre áldást, boldogságot hintsen.Örömapa köszöntője az ifjú párra [215]
Időzzünk egy percet még ezen szobában.
Tisztelt barátaim, vendégek, rokonok,
Gyermekeim, mátkapár, reám hallgassatok.
Illendő megállni néhány okos szóra,
Mielőtt elmennénk a nagy fordulóra.
Kedves jó leányom, előbb hozzád szólok,
Azután tőled én nagy búsan elválok.
Miként a madár is fészkéből kirepül,
A lány is hazulról egy napon elkerül.
Idehagyja önként a szülői házat,
Elmegy ő, vőm-uram szívével utánad.
Én a jó hajadont, kit tőlem elkértél,
Akit itt szívedből nagyon megszerettél,
Gondosan neveltem, őriztem, ápoltam,
Dologra, munkára meg is tanítottam.
Vedd hát tudomásul, minden jó szándékát,
Becsületre, hitre való akaratát.
Tartsd tisztességben, becsüld meg mindenkor,
Hétköznapokon is, nem csak ünnepkor.
Bocsásd meg mindenkor, hogyha hibája lész,
Nyugodtan így teszem kezedbe a kezét.
Gyenge az asszonynép, Úr akaratából,
Eljár a nyelve is bősz indulatából.
De ha keze dolgos, a szíve szerető,
Áldást ad nyomban az a jó Teremtő.
Itt e pillanatban, mikor még nem késő,
Fontolja meg bölcsen leány és kérő,
Hogy mitévő legyen, mit vállal magára,
Ne kösse e magát élete kárára.
Ha pedig elmentek az oltár elébe,
Egyik se bánja meg, amit tesz lelkébe.
A házasság útja olykoron göröngyös,
Bizony a jó kedély sem mindig csak gyöngyös.
A házasság nem csak nász, puhára vetett ágy,
Nem csak dínom-dánom, szerelem, vígasság.
Van annak tüskéje, göröngye is bőven,
De azért ne kell ám megugrani bőszen.
Legyetek jó szívvel egymás hibájához,
Megértéssel szintén egymás szándékához.
Az, aki jót akar, nem igazán bűnös,
Ezért a bocsánat sose legyen szűkös.
A nagy útra íme áldással bocsátlak,
És ha rászorultok, tanáccsal szolgállak.Indulás a templomba [216]
Mint Noé galambja, eledelt hol kapjak.
Hanem gyorsasággal, hogy visszaforduljak,
Isten oltalmában, jó szülém, itt hagylak.
Mert nyertünk egy szüzet, hosszas beszédünkre,
Mi elöljárónknak sok kéréseire.
Által adván nékünk, bízván kezeinkre,
Kiváltképpen pedig friss vőlegényünkre.
Köttessenek össze hittel-szeretettel,
Mind megannyi ágú erős kötelékkel,
Hogy így a nagy Isten szent dicsőségér.
Együtt élhessenek szívük örömére.
Isten hatalmának öregbítésére,
A maguk lelkének várt üdvösségére.Kurjantások esküvőre menet [217]
A menyasszony olyan jó, mint a lukas mángorló.
Iparkodjon a menyasszony, hamar kelljen bábaasszony!
A deszkára támaszkodnak, menyasszonyra bámészkodnak!
Ma menyasszony, holnap asszony, holnapután komámasszony!
Ne sajnáld a kombinétot, nyomd oda a toldalékot!
A menyasszony nagyon csinos, lefektetni most még tilos!
Ez az utca de kies, a menyasszony de ügyes!
Ez az utca kanyarékos, a menyasszony takarékos!
Sárga rigó arany nyereg, a vőlegény derék gyerek!
Aki kiáll az utcára, nincsen dolga a szobába!
Ez az utca egyenes, a menyasszony de begyes!
Ez az utca kanyaros, a menyasszony takaros!
Nyoszolyólány meg a vőfély, ragyog, mint a füstös kémény!
Sárgarépa, csinált virág, de sok kislány vigyáz miránk!
Ez az utca végig erre, szép menyasszonyt viszünk erre!
Hazamegyünk vacsorára, apró piros pogácsára.
Sárgarépa, pempő, öregasszony, menykő!
Elcsúszott a lúd a jégen, megkérlek a jövő héten!
Búzát arass, ne vad lencsét, leányt szeress, ne menyecskét!
Szomorúfűzfának lehajlik az ága, vőlegényünknek meg tátva áll a szája!
Réz tepsiben sül a rántás, a vőlegény nagyon csámpás!
Sárgarépa petrezselyem, a menyasszony végig selyem!
A menyasszony a hordó, a vőlegény a fúró. Hogyha ő azt megfúrná, piros borát kívánná!
Ez az utca háromfelé, most megyek a babám elé!
Arany bárány, arany kos, menyasszonyért megyünk most!
Hosszú bunda, bőr tarisznya, gyalog megyünk, mint a kutya!
Se nem asszony, se nem lány, fehér gyöngy van a nyakán!
Ez az utca homokos, a menyasszony pocakos!
Piros alma héja nélkül, a menyasszony bugyi nélkül!
Vereshagyma keserű, a menyasszony gyönyörű!
Itt az öröm, itt a haszon, megesküdött a menyasszony!
Fehér galamb száll a házra, új menyecske jött a házba!
A menyasszony kicsi teste, megkívánja minden este!
Sárga csikó, sárga nyereg, vőlegényünk derék gyerek!
Árpa cipó, zabkenyér, jaj de szép a vőlegény!
Füstölög a hegy leve, menyasszonyunk jer ide! Végigmegyünk utcájába, odaérünk hamarjába.
Gyere rózsám a kenderbe, nézzük mi van a pendelbe!
Aki kinéz a deszka közt, annak viszket a lába közt!
Gyere rózsám a ház mögé, nézzünk egymás lába közé!
Ide nézz a figurára, ne az anyád szoknyájára!
Annak aki kíváncsi, a két szeme hulljon ki!
Esketés előtti- és utáni versek
Polgári esküvő előtti köszöntő [218]
Hogy egymásnak örök hűséget fogadjon.
Nevünket az anyakönyvbe beírhassák,
Életük folyását Istenre bízzák.Pap felkérése az esküvő lebonyolítására [219]
Isten dicsérésére az ajkaim szólnak.
Legyen meg mindenben az ő akarata,
Segedelmével lőn éltünk minden napja.
Istenhez e földről hő imáinkon kívül,
Az ő hű szolgáját követjük vezérül.
Most is, hogy két ifjú szív egymásra talált,
S összekötni készül élete folyását,
Jóból is, rosszból is hogy együtt kérjen,
Vígságot, bánatot egymás mellett érjen.
E hívő nyáj pásztorát tisztelettel hívjuk,
Hogy a készülő frigy áldására bírjuk.
Kösse össze szépen a földön, idelent,
Amit az Ég Ura, Isten bölcsen rendelt.
Menyegzői napra könyörögjön áldást,
Sok boldogság érje az ifjú pár házát.Pap felkérése [220]
Isten beszédéből hűséges doktorunk,
Egy pár szót szólanék ezen úri házban,
Ha nem lennék itten most meguntatásban.
Egymásnak hűséget akarván esküdni,
Kik, hogy minél előbb céljukat érhessék,
Tisztelendő urat szemben tisztelhessék.
Mi ismét elmegyünk, végezvén dolgunkat,
Addig is szívesen ajánljuk magunkat.Pap köszöntése [221]
Az Úristen házába,
Kinek neve legyen áldot.
Széles e világban.
A jegyespár kérésé.
Tolmácsolom Iste.
Hű szolgájához,
Esketéssel segítse őke.
A földi boldogsághoz.Köszöntés a papnál [222]
Legyen mindig igaz az egyesült híveknél.
Áldást kérő imája hasson fel az égre,
Szálljon az új párra szeretet és béke.
Kísérje boldogság, öröm szüntelenül.
Legyen vezércsillag az Úr élte felett,
Testi-lelki jóval áldja meg kelmedet,
Szívemből kívánom!
Megköszönni az esketést [223]
Az anyaszentegyház hű lelki pásztora,
Köszönjük ezen szentség kiadását.
Ezen pár személy összekapcsolását.
Isten fizesse meg sok fáradozását.
Hogyha majd megfutja földi pályáját,
Nyerje el a szentek égi koronáját.
Lássa meg az Isten csillogó képét.
Ha elérkezik az utolsó órája,
Akkor az Isten jobbjára állítsa.Esketés megköszönése reformátusoknál [224]
Tisztelendő urunk hű fáradozását.
Hogy nem sajnállotta egyéb pár szavait,
És a szent eskünek az elmondásait.
Ezen szép hivatalt hűséggel viselje,
Semmi kár ne érje egész életében,
De a jó szerencse kísérője legyen.
Ha csak lehet, mindenkinek igazságot tegyen,
Élete folytában legyen őrangyala,
Holta után jusson Isten jobbjára.Ifjú pár köszöntése a templomban [225]
Ezután is egymást híven szeressétek.
Ne felejtsétek el, amit fogadtatok,
Az Úr áldása úgy marad rajtatok.
Én is azt kívánom, és szívből mindnyájan,
Éljetek boldogan, ne szomorúságban.Mikor a hitről hazatérnek [226]
Szerencsésen vittük nagy dolgunkat végbe.
Legyen az Úristen mindig vezérünk,
Igaz gyámolítónk, míg a földön élünk.
Lelküknek örök javára, üdvére,
Az Isten áldása szálljon a fejükre.
Legyenek vidámak, boldogok örökre!
Nagyvőfély köszöntője az esküvő után I. [227]
Szerencsésen vittük nagy dolgunkat végbe.
Tisztelt jó uraim, becses asszonyaim,
Nem voltak hiába fáradozásaink.
Szép menyasszonyt kaptunk a vőlegény mellé,
Ők már egybeforrtak, mindketten egymás.
Legyen az Úr Isten mindig a vezérünk,
Igaz gyámolítónk, míg e földön élünk.
Váljék az új párnak mai esküvése,
Lelküknek örök javára, üdvére,
Istennek áldása szálljon a fejükre,
Legyenek vidámak, s boldogok örökre.Kisvőfély köszöntője az esküvő után [228]
De nem üres kézzel, asszonyt kerítettünk.
Nevében szólok most, köszöntöm e házat,
Apát, anyát, testvért, sógort és komákat.
Szeretettel kéri mindannyijukat,
Fogadják be őt, mint kedves leányukat.
Fogadják szívükbe olyan szeretettel,
Mint amilyent ő is otthonról hozott el.
Engem pedig megkért igaz szeretettel,
Köszöntő szavait helyette mondjam el.
Kedves új szüleim, bár nem itt születtem,
Édes otthont érzek, kedves nekem minden.
Lelkemnek érzelme oly tiszta, mint a hó,
Nem tudom mondani, mily tiszta, lángoló.
Legyetek köszöntve, kedvesem szülei,
Az Úr rendelését örömmel kell venni.
Együtt pillantjuk meg a boldogság napját,
Hogyha törekvésünk hűség karolja át.
A csermely elhagyja kősziklás forrását,
Völgybe száll, s bejárja a rónák tájékát.
Én is engedtem a végzet hatalmának,
Amikor párommal esküdni hallának.
Esküdtünk, hogy én és fiatok – jegyesem,
Hű társak leendünk balsors s szerencsében.
Új szüleim, nektek szintén ezt fogadom,
Hű lányotok leszek, szavatok fogadom.
Szeressetek ti is, ne legyünk idegen,
Ha már idehozott engem a szerelem.
Nehogy a sok szótól megfájduljon fejem.
Kívánok önöknek erőt, egészséget,
Egész életükre áldást, békességet.
Sok örömük teljék emez ifjú párban,
Állandó békesség fészkeljen e házban.Nagyvőfély köszöntője esküvő után II. [229]
Ők egymásé lettek testestül-lelkestül.
Vőlegényünk helyett, most tisztelt vendégek,
Kedves, új szülőihez egy pár szót intézek.
Köszönetet rebeg most szívem és a szám,
Tihozzátok kedves jó apám és anyám.
Kik az én számomra társat neveltetek,
Akit mind a sírig becsülök, szeretek.
Összeadott engem lányukkal az oltár,
El nem választ tőle semmi csapás immár.
Világ két végére vethet a sors minket,
Széjjel nem tépheti a mi szíveinket.
Ha szenvedés érne, elé együtt állunk,
S valahogy csak meglel a vigasztalásunk.
De mit is beszélek szenvedésről itten,
Szenvedés számomra már ezen túl nincsen.
A legnagyobb kín is öröm immár nékem,
Hogyha megfelezi velem feleségem.
Nem félek az élet csatázó zajától,
Harcok közt a lelkem csupán jobban lángol.
Ha a gyűlölködés hidege rám fújna,
Családi tűzhelynél felmelegszem újra.
Családi otthonom, hogy boldog lesz, látom,
Hisz ilyen ágakról szakadt a virágom.
Ilyenekről, miknél különb nem is terem,
Áldja is meg őket két kézzel az Isten.
Kedves új szüleim, köszönöm hát nektek,
Hogy ily drága kincset adtatok szívemnek.
Köszönetem lesz majd az a hű szerelem,
Mellyel lányotokat holtig körülveszem.Visszaérkezéskor [230]
Szerencsésen jártunk nagy dolgunkban végre.
Legyen a jó Isten vezérünk mindenben,
Ami még hátra van, érjen véget rendbe.
Nagy fáradozásunk nem esett hiába,
Mert egy drága kincset hoztunk e hajlékba.
Ím itt a menyasszony, velünk megérkezett,
Tessék, násznagy uram, fogjon vele kezet!
Hérészek [231] meghívása [232]
Az egész ház népén áldása maradjon!
Öröm és szeretet köztük virágozzon,
Az én beszédemen szívük meginduljon.
Múlt ígéretünket nem felejtettük el,
A mi vőlegényünk azért küldött most el.
Kívánjanak jó estét egész tisztelettel,
Keressék fel őtet, kéri tisztelettel!
Lakodalom kezdésére [233]
Kérem a násznépet, ne is hagyja abba!
Holnap délutánig nem is megyünk haza,
Hiába meredez a vőlegény …. Nyaka.
Az ifjú menyasszony gömbölyödjön szépen!
Szülessen sok gyermek, s egy se legyen durva!
Minden csinos lányból legyen egy jó … anyós!
Gyöngyöző homlokkal, lüktető derékkal,
A mi vőlegényünk a mozgásért él-hal.
Ámde másnap úgy kell dörzsölni az inát,
Így jár, aki nagyon szereti az … ágyat!
A régi ház csendes, a menyasszony távol.
Csókolva búcsúzott a kedves anyjától.
Még a nyugodt anyós lelke is megingott,
Mert az após néha oly nagyokat …. Sóhajtott.
Reggel sokszor levert, sápadt, levert, amint látom.
Kérdem tőle múltkor: miért vagy oly aszott.
Bágyadtan mondja, hogy egész éjjel …. Horkolt.
Az ifjú asszony beosztását kapja.
Míg a bús gerlice örül a tavasznak,
Addig ők az ágyban önfeledten … örülnek.
Mert időt kell hagyni a jó mulatságnak.
Kezdjük is talán el, hadd szóljon az ének,
Mulasson mindenki, rajta hát zenészek!
Visszatérés a templomból [234]
Végére jutottunk ím hosszú utunknak,
Alázattal kérem a belül valókat,
Hogyha meghallgatnák jelen szavaimat.
A mi kis seregünk, mely idekint vagyon,
A hosszú út alatt elfáradt nagyon.
Fogadják szívesen vidám hajlékukba,
Részeltessék őket szép mulatságukban.
Nagy fáradozásunk nem esett hiába,
Mert egy drága kincset hoztunk hajlékunkba.
Ím, itt a menyasszony, velünk megérkezett,
De látom, az ajtón mostan be nem mehet.
Fordítom fegyverem a bezárt ajtónak,
Bocsátom be rajta ezen utazókat.Vacsora előtti versek
Az esküvőről hazamennek [235]
Nem voltak hiába fáradozásaink.
Szép menyasszonyt kaptun.
A vőlegény mellé, ők már egybe forrtak,
Mindketten egymásé.
Mivel hogy vége van a szent ünnepélynek,
Egy család ünnepe jöve így utána,
Tessék, foglaljanak helyet egy kis lakomára.Hazaérnek a templomból I. [236]
Egy nagy kegyelméből azt elrendelte,
Egyszer minden ember házasságra lépjen,
És törvényi szerint boldogságban éljen.
Drága uraim és kedves asszonyaim!
Nem voltak hiába fáradozásaim,
Szép menyasszonyt kaptunk vőlegényünk mellé,
Meg is esküdtek, mint azt Isten rendelé.
Kérnék tehát helyet az ünnepelteknek,
Hogy most már egymás mellé ülhessenek!
Hazaérnek a templomból II. [237]
Dicső és örömteli vacsorára jöttünk,
Két fiatal szív boldogságát ünnepeljük.
Az oltár előtt hűséget esküdtek egymásnak,
És azt, hogy boldogságot hoznak e kis háznak.
Az eskütételen mi is jelen voltunk,
Nagy-nagy örömünkben mi is osztoztunk.
Bebocsátást kérünk kis seregünkke.
És jó vidámságot minden vendégünknek!
Hazaérnek a templomból III. [238]
Hisz most egymásnak hűséget esküdtek.
Legyen az új pár mindig szemük fénye,
Drága szüleiknek éltető reménye.
Kérem, hogy nyissanak ajtót előttünk,
Hogy Isten nevében rajta beléphessünk!
Tisztelt ház népe, figyelmüket kérem,
Mert friss menyasszonyt tartok itt kézen,
Akinek még tegnap nem volt koronája,
Ma ő a legszebb, párja boldogsága.
Adjon az Isten neki erőt, egészséget,
Hű párjához való kedves szeretetet.
Ők a mai napon az oltár elé mentek,
A pap előtt egymásnak hűséget esküdtek.
Koronázza életüket az áldott Jézus képe,
Örüljön, vigadjon velük a ház minden népe!
Hazaérnek a templomból V. [239]
Itt vagyunk, jó szülők, az oltártól jövünk,
Az édes Jézus is ott volt miközöttünk.
Hallotta az esküt, amit ők mondtak,
Látta az áldást, mit a paptól kaptak.
Mi is imádkoztunk, kik ott voltunk velük,
A szeretett atyát buzgó szívvel kértük.
Fáradozásunk nem volt hiába,
Mert egy kincset hoztunk e házba.
A vőlegénynek itt az életpárja,
Tőle függ életük boldogsága.
Fiatoknak itt van drága kincse,
Segítsétek, hogy útjukat virág hintse!
Ő a ti családfátok tőbe ojtott ága,
Ápoljátok híven, hogy legyen virága!
És most vígságra pendüljön cimbalom,
Mert már kezdődhet is a lakodalom!
Táncra perdül itt minden ember lába,
Étkezésig mindenki jó kedvvel járja!
A vőfély asztalhoz hívja a vendégeket [240]
Halljunk egy okos szót!
Tálalva az étel, töltetnénk boros korsót,
Mind asztalra hordjuk, de hogy fel ne dűljön,
Ki- ki tisztességgel az asztalhoz üljön.
Hogy tele tálakból bőséggel merjenek.
Ha addig valaki tán elunná magát,
Itt a seprűkóró, piszkálja a fogát!
Szakácsnénk az ételt gonddal kitálalá,
Ne hányja hát senki azt az asztal alá.
Te meg cigány figyelj, ne tátsd öblös szádat,
Tedd keresztül vonód, zörgesd meg a fádat!
Vőlegény bekérése az asztalhoz [241]
Páratlan gerlicét a nád mellett láttam,
Hogy párja nem lévén, nagyon megsajnáltam,
Gondolkodtam azon, párját hol találjam.
Életének legszebb nyíló virágjával.
Megmutatja magát férfi virtussággal,
Köszönti e népet ünnepi szavával.Vőfély beszéde a násznéphez [242]
E begyült seregnek igazgatásra,
Benyújtandó szómnak meghallgatására,
Jókívánságomnak elfogadására?
Amint adám magamat nagy keserűségnek,
Bujdosván eljártam kerekségét a földnek,
Gyülekeztével kicsiny seregemnek.
Tejjel-mézzel folyó Kánaán földjére,
Hogy találék kegyes könyörülő férfi,
S asszony népre és nemzetségre.
Hogy az éhes népek kiéi volnának.
Én felelek: ezek mind (város neve)-i lakosok,
De az éhség miatt van nagy búsulásuk.
Fügével- s mazsolával meggazdagítanának,
Kenyeret, húst bőven zsákunkba adának,
Ily nagy emberséggel visszabocsátanának.
Ezért ha szívesen mi bébocsáttatunk,
Az éhező népnek vigasztalást nyújtunk.
Ha nem, majd ezennel másfelé utazunk.
A háznak szélein sok asztal felépült,
Tiszta abroszokkal föle megékesült,
Jóllehet azelőtt éhségtől kirémült.
Kalács, cipó, bőségével megraktam,
Kést, kanalat melléje helyesen hordattam.
Ezért ha megengedné, násznagy uram,
A hozott eledelt szívesen beadom,
Ami az én tisztem, azt el nem mulasztom.
Szorgalmatossággal a népet biztatom,
Örömre szívüket ekképpen indítom:
Ezt fogja követni a kemencenyögés,
Csirkeordítás és borjú köhögés,
Végre megérkezik sűrű kocsicsörgés.
Két beteges bolha lesz nyársra húzva,
Sült pecsenye helyett nagy fejszének foka,
Hetvenhét esztendős kerekeknek agya.
Vigyázzon szájára, aki ezt bekapja.
Ez a kis csibécske tegnap kaparhatott,
Máma a levesbe hogy megkopaszodott.
A sárgarépa is disznónak farkával.
Itt a sült pecsenye a vajas kásával,
Aki ebből eszik, forduljon hasznára.
Míg más következik, éljék egészséggel.
Szívesen adja ezt a háznak a gazdája,
Ételét-italát tőlünk nem sajnálja.Estéli beköszöntő [243]
Valakik e házban begyülekeztek.
A nagy Úristennek áldottai legyenek,
Vőlegény urammal itt örvendezzenek.
Ha van kívánsága a jó apetusra.
Ki a bort nem issza, vizünk elég vagyon,
Akinek az jobb, az ballagjon a folyón.
Vigadjunk végre, ha eddig pityeregtünk.
Eddig csak így volt, ezután is így lesz,
Majd megtudod pajtás, ha feleséged lesz.Beköszöntő a vacsora előtt [244]
Nekem ma nehezebb követni a dolgot.
Nem kenyerem ugyan az írás, az ének,
Most viszont már nektek mindent elmesélek.
Csak az eszem fogna jobban a mondáshoz.
Ami jókívánság van az én szívemben,
Azt mondom én nektek menten és iziben.
Csúfondáros viccet nem kaphat itt senki.
Szédül a fejem is, forog már a világ,
Adjunk hát e bornak szerencsés éjszakát.Vendégek asztalhoz ültetése [245]
Ki-ki szomszédjával a székre leülni.
Türelmetlen már künn a ropogós malac,
Szeretné tudni: vajon ízes-e a falat?
Nem pirongatják meg vajon gazdasszonyát.
A túros gombóc is szeretne jó lenni,
Kedves vendégeinknek igazán ízleni.
Vidáman fogyasztanak hideget-meleget.
Kacsát, libát, pulykát borral öntözgetik,
Ha egyszer megunták, ismét elől kezdik.
Tessenek hát hamar asztalhoz kerülni,
A jó szomszéd mellé izibe leülni.Beültetés a vacsorához [246]
Kés-tányér-villával kanállal készítve.
Jönnek az ételek is most mindjárt sorba,
Ez a sok legénység nem áll itt hiába.
Felmelegítése dologba kerüljön.
Tessék mindnyájoknak helyre telepedni,
Úgyis a muzsikus most kezd melegedni.
Legyünk csendességben, hogy beszédem halljék!
Szomorúság, bánat most tőlünk távozzék,
Aki nem tud semmit, az tőlem tanuljék!
Urak és asszonyok foglaljanak helyet!
Terítve az asztal már, ki-ki leülhet.
Én, ami tőlem telik, mindent elkövetek,
Hogy jó étvággyal egyenek kelmetek!
Vacsora előtti beszédek, étkek felsorolása [247]
Hiszen a szakácsné készül, megnéztem az imént.
Úgy láttam én éppen, bagolynyerítést fő.
Első ételképpen.
Borjú köhögéssel, vadbivaly mártással.
Végül ehetünk itt üres kocsizörgést,
Hozzá sündisznómáj lesz majd a körítés.
Egy öreg kocsinak agya bepácolva.
Megeszünk mi mindent, csak hozzák hát menten,
Amit elénk tenni a szakácsnénk nem restell.
Az imént hogy éppen a konyhába mentem,
Finom étket láttam, mindjárt elmesélem.
Patkánycomb lehetett, úgy vélem.
A legjobb falatokat el ne hanyagoljam,
Vad csalánnal tépdelt egérfark leve.
Készült nagy serényen, de lehet, hogy nyest.
Meglesni, hogy mi lesz ízes vacsorára.
Egyet fordulok és visszajövök menten,
Lehet, hogy sohasem, borjúnyúzó kedden.Evés előtti második beköszöntő [248]
Nagytányér kanállal, villával készítve.
Jönnek az étkek is most mindjárt sorjában,
Ez a sok vendég itt nem ülhet hiába.
És a melegítése dologba kerüljön,
Tessék hát mindenik helyre telepedni,
Mert a muzsikus már meg fog merevedni.
Azt hogy üljenek le kegyelmetek menten.
Ami tőlem telik mindent elkövetek,
Hogy az étek mellé vidámságot tegyek.Vacsora előtti köszöntő I. [249]
Adjon az Isten szerencsés jó estét mindenkinek,
E menyegzős házban összejött vendégeknek!
Víg öröm szárnyaljon, szálljon fel az égig,
Az Isten áldása legyen rajtunk végig!
Míg remegő hangom szárnyra eresztem,
Szemeimet a magas égre emelem.
Onnan várok áldást szép magyar hazánkra,
És az itt összegyűlt vidám társaságra.
Várjuk még azokat, akik még itt nincsenek,
A nagy dolgaik miatt ide nem érhettek.
Addig e vendégsereg mulattassa magát,
Lassú és friss táncra egyengesse talpát!
Csak vígan!
Vacsora előtti köszöntő II. [250]
Esküvőtök ünnepnapján köszöntelek titeket.
Azt kívánom, legyen boldog páros éltetek,
A jó Isten áldása legyen mindig veletek!
Vacsora előtti köszöntő III. [251]
Hadd kívánjak az esthez jó szerencsét!
Megtekintettem az ételeket a konyhában,
Hozzuk is őket nemsokára szépen sorjában.
Kötelességemnek vagyok a mestere,
Amire a jó gazdám rendelt erre.
Tudják uraim, derék gyerek vagyok,
Az arcom, mint a kikirics, úgy ragyog.
Ismernek engemet urak és hadnagyok,
Tudják, hogy Attilának híres fia vagyok.
A lányok körül forgolódni tudok,
Szeretem a bort is, ha adnak, szaladok.
Vőfélyünk érkezett híres Perzsiából,
Követek érkeztek hozzátok Szittyából.
Utána érkeztek megterhelt tevéink,
És most jönnek elő a pompás étkeink.
Az első tál étel lesz a borjú nyerítés,
Utána érkezik a kemencenyögés,
Csirkeordítása, borjúköhögése,
És az ördögöt hozó kocsi zörgése.
Készülnek az ételek, süt-főz a szakácsné,
Jobban ért ő mindenhez, mint a papné.
Az ételeket jól tudja kavargatni,
De a boroskancsót is tudja hajtogatni.
Nos, uraim, most kimegyek a konyhára,
A sok finom ételek pompás illatára.
Majd megjelenek mindenki láttára,
Ha előbb nem, hát Szent György napjára.Vacsora előtti köszöntő IV. [252]
Kegyelmedhez volna egy-két szavam.
A vőlegény uramnak hallom korgó hasát,
Mindjárt főzetek neki egy kis tejbedarát.
Vacsorát is kap majd szúnyog oldalbordát,
Egész légy dereka keresztcsontját.
Kap cserebogár szárnyát,
Ökörszemnek máját,
Fiatal egérnek tüdejét, zúzáját.
A leveses fazékból válogatok neki csontot,
Ha a násznagy uram nem ad borából egy kortyot.
Csak vígan!
Vacsora előtti köszöntő V. [253]
A szakácsasszonyunk meg igen nagyon beteg,
Mert megrontotta az a kutya pálinkásüveg.
Csak vígan!
Asztalhoz ültetéskor I. [254]
Tányér, kanál, villa, minden elkészítve.
Jönnek majd az ételek szépen sorjában,
Hogy ez a sok vendég ne várjon hiába.
Nehogy az asztalon az étel kihűljön,
És a felmelegítése dologba kerüljön.
Ezért, uraim, tessék helyre telepedni,
Mert állva a gyomrát nem töltheti meg senki!
Asztalhoz ültetéskor II. [255]
Hogy mulatságunk jól mehessen végbe!
Kívánom mindenkinek, kik itt megjelentek,
Erőben, egészségben az Isten tartsa meg!
Most pedig vendégeim, foglaljanak helyet,
Terítve az asztal, már ki-ki leülhet!
Ott kinn a konyhában zaklat a szakácsné,
Hogyha sokat várunk, mind elhűl a lé.
Vőfélytársamnak is viszket már a talpa,
Itt áll mellettem e szép szolgálatra,
Hogy az ételeket gyorsan behordhassa,
Azután meg a sok szép lányt megforgathassa.
Méltóztassanak hát helyre telepedni,
Ételből-italból bőségesen venni!
Asztalhoz ültetéskor III. [256]
Foglaljanak helyet, közben hallgassanak engemet!
Erre van hely, erre üljön!
Vigyázzon Mari néni, fel ne dűljön!
Jancsi bácsi, itt a helye, majd vigyázunk,
Hogy itt szélül ne öntsék le.
Neked jó lesz asztalvége,
Ott sem maradsz, tudom éhes.
Üljön ide komámasszony,
Szomjan azért ne maradjon!
Talán nincs is több hely? Semmi.
Aki ezután érkezik, hol fog enni.
Gyorsan, gyorsan az asztalhoz ülni,
Mert én is el fogok tűnni,
Hisz az az utolsó rendelést, hozzák az ételeket!
Imára való felhívás [257]
Bár a jókedvtől ég jó magyar szemünk,
Hogy keresztények vagyunk, azt se feledjük.
Mielőtt leülünk, mielőtt étkezünk,
Emeljük Istenhez imára a kezünk!
Miatyánk….Asztalhoz ültetéskor I. [258]
Fiatalt, öreget, férfi- és asszonynépet.
Istentől kapjanak minden segítséget,
Uraim, hölgyeim, foglaljanak helyet!
A vacsora következik, csak még kicsit meleg,
Odakint a szakácsok sürögnek-forognak,
A boroskancsókból is nagyokat kortyolnak.
Az első tál étel patkánynyerítés,
Utána következik a kemencenyögés.
Csirketurbékolás, vadgalambköhögés,
Végre következik a spékelt kocsizörgés.
Egy öreg sündisznó lesz majd bepácolva,
Bolha pedig nyársra húzva.
Kirántott hús helyett egy tarisznya foka,
Háromszáz esztendős megveszett vén róka.
Káposztás hús is lesz, kása szalonnával,
Kifőtt kakas combja rizskásával.
Ez a magyarok híres eledele, remélem mindenk.
Meg lesz elégedve vele.Asztalhoz ültetéskor II. [259]
És fájintos vacsora lészen.
Bolondgomba leves tyúkszem csipetkével,
Patkánysült leöntve mosogatólével.
Bolhatüdő szépen barnára pirítva,
Szurokkal megrakott finom palacsinta.
Kapja szétmetélve, dohánnyal behintve,
Tetőnek zsindelye barnára megsütve,
Agárnak a farka lószőr salátával,
Kirántott nagy kavics gyerekkocsonyával.
Berúgott kocsisnak a vöröses orra,
Apácamellekkel lesz szervírozva.
Bakasarkantyú valódi halenyvvel,
Szagos sajtpapíros lócitrom levével,
Megtoldva nyúzott szúnyogpecsenyével.Asztalhoz ültetéskor III. [260]
Akik renddel szépen helyre telepedtek,
Tessék csak maguknak csöndességben lenni,
Mert az ételekről fogok mostan szólni!
Mivel ma én vagyok a szakács,
Mesterségem értem, jobban, mint egy takács.
Sokféle étkek nemsokára jönnek,
Vendégeim ott kint egyre-másra főznek.
Hogy ne kelljen várni óráról órára,
Adtam már foglalót tizenhét öl fára.
Ámde most, uraim, napszámost kell fogadni,
Mert a fát fel kell vágatni, hogy idejébe.
Megfőjön az étel, és hogy senki meg ne haljon éhen.
Hogy a tehénhús megfőjön idején,
Itt vár taglójával a mészáros legény.
Azt mondta, hogy mindenki készítse a gyomrát,
Mert ő holnap délben levágja a marhát.
Kilenc legény itt kint reszeli a tormát,
Mindenkinek igen tekeri az orrát.
A malomba is elment egy jó béres szolga,
A tésztának való lisztet majd meghozza.
Magam pedig megyek káposztát gyalulni,
Mert itt van az ideje megsavanyítani.
Feleségem a piacra ment tikot vásárolni,
A holnapi napra.
Most még egy van hátra, bor kell az ételhez,
Elküldtem már érte két kocsit messzire.
Lesz itt minden elég, amíg hozom a többit,
Addig egyék meg a semmit!
Asztalhoz ültetéskor IV. [261]
Figyeljenek reám! A sok ételek nemsokára jönnek,
Szakácsim ott kinn egyre-másra főznek,
De hogy ne kelljen várni óráról-órára,
Foglalót adtam már tizenkét öl fára.
No, de uraim, a fát fel is kell metélni,
Magam pedig megyek napszámost keresni.
Ott kinn a konyhában zaklat a szakácsné,
Ha még sokat várunk, mind megpuhul a lé.
Kegyelmeskedjenek helyre telepedni,
Ételből, italból, ami lesz, részt venni.
És, hogy jó levessel vessék meg az ágyat,
Kívánok mindenkinek jó étvágyat!
Asztalhoz ültetéskor V. [262]
Ki ilyen szép rendben helyre telepedett!
Tessék kelmeteknek csendességben lenni,
Mert az ételekről akarok beszélni.
Mert én vagyok ma a legelső szakács,
Mesterségem értem, jobban, mint egy takács!
Mert most az ételek nemsokára jönnek,
Legényeim a konyhában egyre-másra főznek.
Hogy ne kelljen várni óráról-órára,
Adtam már foglalót tizenkét öl fára.
Most pedig napszámost kellene fogadni,
Mert a fát uraim, fel is kell metélni.
Azért hát idején megfőjön az étel,
Hogy itt nálunk senki meg ne haljon éhen!
Itt áll taglójával a mészároslegény,
Azt mondja ő, ki-ki készítse a gyomrát,
Mert ő holnap délre levágja a marhát.
Kilenc legény reszeli a tormát,
Az majd mindegyiknek tüzeli az orrát.
Szegedre is küldtem paprikáért kettőt,
Elvittek magukkal két nagy sütőteknőt.
Mert sok paprika kell holnap a levesbe,
Hogy ne legyen hiba az ételbe!
Malomba is elment egy jó béres szolga,
Tésztának való lisztet majd meghozza!
Magam pedig megyek káposztát gyalulni,
Ideje lesz már most besavanyítani.
Feleségem elment a piacra, tyúkot vásáro.
A holnapi napra.
Még csak egy van hátra, bor kell az ételhez,
Elküldtem már érte két kocsit Eszékre.
Lesz itt minden elég, majd hozom a többit,
Addig hát uraim, egyék meg a semmit!
Asztalhoz ültetéskor VI. [263]
Azt gondoltam, hogy senki sincs bent.
Ha tudtam volna, hogy van itt benn valaki,
Mindjárt főzettem volna valamit.
Nosza, majd mindjárt megfő a hátsó kerék,
Ha behozom ide, azt mondják, derék!
Egy jó hírt mondok, mi történt az udvaron,
Nagybeteg szúnyogot heten verték agyon.
Lesz is jó leves, igazi vacsora,
Reggel a csülökből valódi kocsonya.
Holnap majd ebédre, hisz mindenki kívánja,
A szúnyog úrfiból hájas pogácsa.Asztalhoz ültetéskor VII. [264]
Azt gondoltam, hogy senki sincsen itt benn.
Ha tudtam volna, hogy van itt benn valaki,
Mindjárt behoztam volna valamit.
Na, de majd mindjárt megfő a hátulsó kerék,
Ha behozom, azt mondják hogy derék!
Na, de azért mégsem jöttem én hiába,
Mert híres gazdasszonyok érkeznek Perzsiából.
Azok hozzák a finom ételeket Szkítiából.
Elsőnek érkezik: bagolynyerítés, csirkeordítás,
Borjúköhögés, utána érkezik egy üres kocsizörgés.
Azon egy beteges sündisznó lesz bepácolva,
Egy nagy beteg szúnyog nyársra húzva.
Sült pecsenye helyett nagyfejsze foka,
Százesztendős keréknek az agya.
No, de most nem tréfálok, kimegyek a konyhába,
Elrakom az ételeket sorjában.
De majd mindjárt visszajövök én nemsokára,
Ha előbb nem, Habakkuk napján.Asztalhoz ültetéskor VIII. [265]
Elmondom én magam, mi lesz feltálalva.
Gőzölgő finom sárgaszínű leves,
Mely halálra vált szegény tyúkok leve.
Ezután jön a paradicsommártá.
Nagydarab húsokkal, s következik a váltás.
Finom, omlós túrós rétes lesz itt ma minálun.
A harmadik fogás.
Negyediknek hozzák a savanyú vadast,
A násznagy uraknak pedig az elárvult kakast.
Lesz itt még borjúcomb, s tyúktest pirítva,
Disznókaraj sülve, s marhahús fasírtba.
Szorgoskodik közben a jó csaposlegény,
Az italt bőven hordja, ürüljön az edény.
Nem szűkölködik itt tésztában sem senki,
Minden gazdaasszony egy-egy tállal hoz ki.
Hogy a lakomának méltó vége legyen,
És az új házaspár sokáig élhessen,
Jóízű torta is kerül az asztalra,
Sok szerencsét kíván, aki azt behozza.Beköszöntő [266]
Hogy közétek jöttünk, meg ne ijedjetek .
Engedjetek egy pár szót szólni,
Hogy minek jöttünk, meg fogom mondani.
Hogy nem tudom megmondani, hogy hány kilométerre.
Eltévedt juhunkat keresni jöttünk,
Az örömatyánktól követül küldöttük.
Mivel nyomon jöttünk egészen idáig.
Ami kis seregünk idekint vagyon,
A hosszú út után elfáradt nagyon.
Fogadják be őket vidám hajlékukba,
Részesítsék őket vidám mulatságba.Vacsora előtti vers I. [267]
Az itt egybegyűlt tisztelt vendégeknek.
Mostanában jöttem híres Perzsiából,
Követül jöttem én messziről, Kínából.
Aztán érkeznek pompás étkeim.
Az első tál étel bagolynyerítés,
Ezt követi majd a kemencenyögés.
Végre érkezik az üres szekér zörgés.
Odakinn vaddisznó is van megláncolva,
Két beteg bolha pedig nyársra van húzva.
Tudtam, amit készít, az igenis jóízű.
Ti pedig szép lányok ne szomorkodjatok,
Ebből a farsangból hogy kimaradtatok.
Kívánom, hogy pár nélkül akkor ne legyetek,
Nosza zenészek ne szunnyadozzatok,
Hanem szünet nélkül víg nótát húzzatok.
Ezen jó étkek feltálalására.
Megnézem a levest, nem dőlt-e a padkára,
Nem esett-e a nagy fazék a szakácsnő lábára.Vacsora előtti vers II. [268]
Kés, kanál, és villa el vagyon készítve.
Ragyog a sok fazék, piros a pecsenye,
Most kerül a nyársra egy félöles kecsege.
Rántott kocsizörgés párolt káposztával.
Vékony cinegeszó túrós derelyével,
Macskanyavúkolás cukrozott gyömbérrel.
Levesért vágtatok a füstös konyhába.
Gondolkozik mostan a tehén magában,
Emberbe kerül-e, vagy csak a kutyáknak.
Hej! Ha maguknak is bor mossa torkukat,
Nem minden szeméten találni párjukra!
Tányértörésre [269]
Lett már az ifjú pár,
Kikre még az életbe.
Sok küzdelem vár.
Először is vár ráto.
Egy ritka szép feladat,
Tányércserepeket sepern.
Rövid idő alatt.
A hangsúly itt azon van,
Hogy bár a tányér széthullik,
Szerelmetek örök legyen,
Mi soha el nem múlik.Örömszülők köszöntése [270]
Szeretettel köszöntöm,
Mit a fiatalokért tettek,
Magam is tisztelem-becsülöm.
Kívánok neki.
Kiváló egészséget,
És hogy unokáikba.
Mielőbb gyönyörködhessenek.Násznagyok köszöntése [271]
Kit násznagyságra felkérnek,
Mert vállaira nag.
Felelősséget mérnek.
Sorsdöntő papiros.
Kell neki aláírni,
Majd pedig a táncba.
Jó példát mutatni.
A jó násznagy ú.
Jussa el nem marad,
A szép menyasszony.
Elsők közt forgathatja.Násznép köszöntése [272]
Tanúnak hívom,
Hogy a mai napnak fény.
Soha ne halványuljon.
Rosszindulat-viszál.
Mindenkit elhagyjon,
S rózsás jókedvve.
Hajnalig mulassunk.Köszöntő a beérkezett vendégeknek I. [273]
E menyegzős háznál látott vendégeknek.
A házba tartozók bort majd készítenek,
Hogy vendégeink majd szomjan ne legyenek.
Várjunk még azokra, akik itt nincsenek,
Vagy dolgaik miatt ide nem érhettek.
Addig vigadjanak, egymást mulattassák,
Igaz jó kedvre biztatgassák egymást.
Vígság és szent öröm szálljon a szívekbe,
Nemes magyar hazánk éljen egészségbe.Köszöntő a beérkezett vendégeknek II. [274]
Örömmel látjuk a fiatalt, s a vénet.
Aki hord szívében tiszta indulatot,
Nyitva találja az e szerény hajlékot.
Hogy a mai szép nap ide vezérelte,
Hogy osztozni kíván szívük örömébe,
Tisztességet adván fiuk ünnepére.
Hálás szívvel mondunk köszönetet érte.
Egy tálból ha eszünk, egy pohárból iszunk,
Vidám szón, adomán jó kedvvel komázunk,
Erősebb lesz köztünk a boldogság szála,
Összeköt bennünket szeretet és hála.
Kerüljenek hát be szívünkbe, szobánkba,
Legyenek vendégek este, vacsorára.Köszöntő a beérkezett vendégeknek III. [275]
Nagyon sok örömet, békét, boldogságot.
Vendégek érkeztek e víg társaságba,
Vőlegényt, menyasszonyt hogy ő is meglássa.
Itt szívesen szokás mindenkit fogadni,
Tessék tehát nekik egy kis helyet adni!
Köszöntő a beérkezett vendégeknek IV. [276]
S az ide egybegyűlt becses társaságnak.
Örülnek annak, hogy itt megjelenhettem,
Megbízott munkámban sikerrel működtem.
Mert íme egy tisztelt vendéggel szolgálok,
Akit násznagy uram kegyébe ajánlok.
Fogadják szívesen e tisztes családot,
S az általuk adott becses ajándékot.
Tessék, násznagy uram, fogjon velük kezet,
És az asztalunknál adjon nekik helyet!
Vendégek köszöntése az esküvő után [277]
Minden vendégünknek, akit itten látok.
Szerencsés jó estét legények, leányok,
Paradicsombéli, ékes, szűz virágok.
A többi érdemes vendégek mindnyájan,
Éljenek örömben, tartós boldogságban.
Ússzék majd szívük jókedv tengerében,
Ne legyen most bánat senki kebelében.
Csendüljön, zendüljön a szép magyar nóta,
Mely hol sír, hol vigad már ezer év óta.
Had szóljon vidámja, szóljon szomorúja,
Ettől oszlik el a magyar ember újra.
Éltesse az Isten a magyar nemzetet,
Mindenkit megtartson, ifjat és öreget.
Ahogy eltöltöttünk itt már ezer évet,
Érjen ez a kis nép sok számos ezret.
Igyunk majd egy nagyot szép magyar hazánkra,
Mert nincs e hazának a világon párja.
Isten kalapjának ez a bokrétája,
Maradjon el tőle háborúk viszálya.
Az Isten áldása szálljon most e hazára,
S az egész családra.
Ne legyen sohasem üres a kamrája,
Legyen mindig bőven bora, s gabonája.
Engem választottak ezen tisztességre,
Hogy legyek őnekik szolgáló vőfélye.
Étkeket rakjak az asztal tetejére,
S hogy nyissam az ajkam ékes köszöntésre.
Ezért jó uraim, becses asszonyaim,
Tűrjék el, ha lesznek fogyatkozásaim.
Nem sokat tanultam, tudják ezt mindnyájan,
Sokszor sírva mentem el az iskolába.
De a tanító úr mogyoró pálcáj.
Mégis rászoktatott egy kis tudományra.
Amit megtanultam, azt használom pedig,
Meg fognak győződni erről majd reggelig.
Először is mindig az Istent dicsérjük,
Tőle szerencsénket munkáinkra kérjük.
Bőséges áldását mindenkor reméljük,
Életünket híven, szava szerint éljük.
Mondjunk ház Istennek buzgó imádságot,
Segítse mindenkor szép Magyarországot.
Adjon tisztes termést, adjon vigasságot,
Tartson tőlünk távol minden drágaságot.
Ki ma e házban van, ne legyen bánata,
Kerüljön el minket keserveknek hada.
Virágozzék e kör, tartós békességben,
Tartsa meg az Isten friss, jó egészségben.
Örvendjünk mindnyájan e ritka szerencsének,
Mert íme, véle van a szent ünnepélynek.
A családi ünnep jöve most utána,
Foglaljanak helyet egy kis vacsorára.Vacsora felkonferálása I. [278]
És mindent a legjobb rendben találtam.
Megnéztem ott kinn a tömérdek fazekat,
Üstöket, tepsiket, kerek lábasokat.
Sorra kóstolgattam egy öles kanállal,
Elláttam jó bőven sóval, paprikával.
Marhahúsleves fő mintegy kilenc akó,
Tejfölös, tormás is, van egy hétre való.
Töltött káposzta is fő disznó orrával,
Ugyanannak füle ecetes tormával.
Ki ebből jóllakik, könnyen beszél azzal,
Aki nem evett már ezelőtt két nappal.
Fő a paprikáshús pedig a javából,
Két tinót vágattunk a csáki gulyából.
Aki ezt lemossa tíz hektós hordóból,
Keveset veszen az fejbe a gondból.
Hát a sok sütemény, mely el van készítve,
Annyi, hogy a háznál alig férünk tőle.
Túrós lepénnyel van egy nagy hombár tele,
Van háromszáz tepsi jó zsíros derelye.
Béles pedig van egy tíz vékás ládával,
Hát még a tengernyi rétes mazsolával.
Érzi az illatát a dobos az orrával,
Azért is alig bír már szegény magával.
De már nem tréfálok, elég ez egyszerre,
Nehogy valakinek ne essék kedvére.
Most dolgomhoz látok, a konyhára megyek,
Ha étket nem hozok akármi legyek.
Lesz itt mindenféle pecsenye, meg málé,
Lesz török császártól tegnap kapott kávé.
Hajnali szép csillag, tündöklő fényesség,
Magyaros virtusság, ékeskedő szépség.
Tisztes szép mulatság, mindenkor dicsőség,
Kívánom Istentől, hogy legyen békesség.Vacsora felkonferálása II. [279]
Amíg a konyhában elkészül az étek,
Igyunk egy pohár bort a nagy ijedtségre,
A boldog ifjú pár jó egészségére.
Ne féljen senki se, nem is fél, úgy látom,
Hogy a bor nem csúszik a nemes gigákon.
Szép lány szüretelte, szép leány sajtolta,
Így van ebben minden: csók, szerelem, nóta.
Áldassék az Ég, s Föld s minden jó lélek,
Készült a konyhában a sok finom étek.
Ne folytassuk hát már a nótát, a táncot,
Mert megharagszanak érte a szakácsok.
Kapjunk inkább majd a kanálra,
Várnak itt bennünket egy kis lakomára.
Aztán jöhet a tánc, és jöhet az ének,
Telt gyomorral nézve vidámabb az élet.Toborzó [280]
Seregem is van már, örömmel jelentem.
Most már kiállhatok a csatamezőre,
Törökkel tatárral véres menyegzőre.
Amíg ezt a tábort összeverbuváltam,
Szép magyar hazánkat mindenütt bejártam.
Voltam túl a Dunán, s a bérces Erdélyben,
Nagy magyar Alföldön, Kárpátok tövében.
Zászlóm alatt van már az egész ország népe,
A magyar ifjúság, országunknak éke.
A székely testvérek, a kunok, a jászok,
Meglátják, hogy futnak tőlünk a kozákok.
Harcban a magyarnak soha se volt párja,
A magyar katona Isten katonája.
Muszkát vagy németet ágyúval, puskával,
Tönkrever a magyar egy szál pipaszárral.
Bölcs Isten, aki e földet igazgatod,
S az ég abroszát fel s alá forgatod.
Mi az akaratom te azt jól tudhatod,
És, hogy min igyekszem, azt is gondolhatod.
Kiállott egy új vezér Marsnak mezejére,
Villog a kard, legény kellene végre.
Segítsd meg Jézusom, s légy dolgom vezére,
Szálljon áldás tőlünk mindnyájunk fejére.
A felszolgálókhoz:
Érdemes ifjak! Jó újságot mondok,
Egy új király támadt, jól meghallgassatok.
De nincs katonája, amint láthatjátok,
Azért seregébe ti is beállhattok.
Csapjatok föl tüstént, adjatok hát kezet,
Látom én, hogy ti jó vitézek lehettek.
Lénunggal megrakom mindjárt zsebeteket,
Mert hiszem, hogy derék katonáim lesztek.
Asztalt, tányért, kancsót hordozni eleget,
Vendégek számára mind könnyen tehettek.
Mielőtt megkezdem szép mesterségemet,
Násznagy úr hírével választom ezeket.
Van már egy regrutám, indulhatunk táncra,
Nem szedem homlokom, s Isten ujját ráncba.
Kiállhatok ezzel mindenkor a sáncra,
Legyünk pajtás vígan, míg lesznek a láncba.
1., Derék legény vagy te, eszem a lelkedet,
Verebek árnyékát mind a földhöz vered.
Tudod a kenyeret vágni a rostába,
S idehordani a vendégek számára.
2., Legyél vígan öcsém, s adjál kezet,
Hogyha még egészen el nem ment az eszed.
Látom, ma nem ettél, de ki nem nézhetem,
Ugyan hol termettél? Tán napkeleten.
3., Kilenc üres falut akárki bejárhat,
Míg ilyen lőcslábú, nyalka legényt láthat.
Hát te öcsém, talán feleséged szánod,
Azért nem adsz kezet? Hidd el, majd megbánod.
4., Ez a vitéz pedig Botond nemzetsége,
Zömök ő egy kissé, de van jó egészsége.
Tréfálkozni vele nem is igen merek,
Nyúlszívű a lelkem, azonnal pityereg.
5., Ez meg Rákóczi-faj, elszánt kuruc gyerek,
Úgy elalszik néha, beköpik a legyek.
Él-hal a lányokért, persze csak titokba,
Söprűnyéllel táncol maga egy sarokban.
6. Ennek az őse meg Kinizsi lehetett,
Mert mióta él, még sohase nevetett.
Olyan savanyúan áll neki a szája,
Mintha néger asszony lett volna dajkája.
A násznéphez:
Vannak már vitézim, amit láthatjátok,
Tudom, bölcsességem nagyon csodáljátok.
E hős hadseregnek vezére én vagyok,
Számunkra lénungot, menázsit én adok.
Mindegyik vitézem magyar vérből való,
Hiszem, hogy egyik sem lesz közülük áruló.
Harcban edzett hősök, akárcsak jó magam,
Vizsgálja meg őket, tisztelt násznagy uram!
Most már minden legény essék a térdére,
Nyújtsa föl az ujját, s esküdjön fejére.
Hogy a főkáplárnak lesz segítségére,
Adjanak hát jó bort, ezek segélyére.
Ti érdemes ifjak, kik kezet adtatok,
Mindenkinek itt ma híven szolgáljatok.
S nekem kiváltképp szavam fogadjátok,
A hitnek formáját utánam mondjátok.
Az eskü szövege:
Az erdőben, a mezőben valamennyi makkfa,
Ugyanannyi tölgyfa, a szarkában a tarkába.
Valamennyi fehér toll, ugyanannyi fekete.
Van egy nagy kerek erdő, azon nagy kerek erdőbe.
Egy nagy fa, azon nagy fában egy nagy odú,
Azon nagy odúban egy nagy madár.
Az a madár olyan madár, hogy csakugyan az madá.
Ássa ki a szemetek világát, ha ezen főkáplárna.
Nem fogadjátok meg a szavát! Ámen!
Miután a hitet szépen letettétek, az lészen nekte.
Az első teendőtök, hogy a nagydobosról ne feledkezzetek,
Mit neki szántok, elébe tegyetek.
Mert a szegény dobos egy tál mellé üle,
Melyben semmi sem volt, s jól evett belüle.
És az üres táltól szegény megcsömörle,
Jaj szegény dobosnak az idő mit szüle.
Már mostan legények, nincsen egyéb hátra,
Készen a toborzó, menjünk a konyhára.
Csakhogy minden legény vigyázzon magára,
És ráfigyeljen a káplárja szavára.
Ki hű katonám lesz, bőrét kitömetem,
A gyávákat pedig főbe lövetem.
Most tehát uraim, ismerik seregem,
Mellyel a törököt, franciát megverem.
Ha e sereg fölkel, régen meg van írva,
Nem vigad a magyar soha többé sírva.
Mivel szavaimnak a végére érek,
Násznagy uraméktól egy pohár bort kérek.Zenészek bekonferálása [281]
Elfogyott a gyanta? A vonó nyikorog.
Jó szemem, van, látom: ma még nem is ettek,
A nagy koplalástól hogy elfehéredtek.
De ne búsuljatok, gondolok én rátok,
Nehogy szégyenszemre benőjön a szátok.
Majd hozok én nektek bőven italt,
Most rendeltem Bécsből három vagon pacalt.
Megfőztek nekik kilenc zsidózsákot,
Mindegyik kap sülve egy lovas kozákot.
És, hogy valamennyi elfeledje gondját,
Főzettem részükre egy zsák bolondgombát.
Üstszámra főzik már timsóval a csáját,
Mitől a dobos is megnyalja a száját.
Fűrészporból sütik számukra a málét,
Kőszénből főzik a jó feketekávét.
Az ecetes hordók csapra vannak ütve,
Három napja le van a kakastej hűtve.
A bort a tengerből szamáron hordatom,
A sörös hordókat éppen most fúratom.
Lesz itt még egyéb is, gyertek közelebb már,
Lópata reszelve, sörben főzött kantár.
Ráspollyal spékelve egy régi rozsdás zár,
Malacocska helyett egy egész sült szamár.
A serpenyő mellett nevet egy vén kakas,
Döglötten nyújtózik egy ordító farkas.
Hóból sült perecekből telve van egy nagy kas,
Nyárson számotokra pirul egy tarka sas.
Ezek után lesznek: tök, lencse olajjal,
Innivaló pedig timsós víz sóhajjal.
Pacal, ménlóhurka, döglött kutya nyárson,
A szaxis, a dobos, hasára vigyázzon!
Ne féljetek tehát, nem haltok meg éhen,
Meghíztok, mint a lúd házunknál a télen.
De ne örüljetek, nem fogtok bolondot,
Ledolgoztatom én veletek a kosztot.
Most majd evés után addig muzsikáltok,
Míg szemetekkel az ajtóig elláttok.
A kertben is lesz még egy pár napi dolog,
Legyetek hát vígan, ne szomorkodjatok!
Vacsora előtt [282]
Hogy késik a vacsora,
Mert elveszett bizon.
A nagy kamra kulcsa.
Gondoltam betöröm az ajtó.
A nagy fejsze fokával,
De ennek meg a nyele vol.
Igen nagyon szúrágta.
Nyelezni sem tudtam,
Mert az erdő kiszáradt,
S az utána járástó.
Lettem igen fáradt.
De a baj nem jár egyedül,
Hátravan a java,
Óljából megszököt.
Minden disznó és birka.
Pörköltalapanyagnak íg.
Csak a Bodri kutya maradt,
Ki sorsával meg is békélt,
Mert már nem uga.
És nem harap.
Láthatja mindenki,
Sokat fáradoztam,
Vacsora nélkü.
Eddig senkit sem hagytam.
El is megyek, ha kell,
Hortobágyi hegyeket mozgatni,
Létra tetejérő.
Az eget kékre festeni,
Végül vízilóval a Dunát felszántani.
Egyet viszont meg tudok ígérni.
Az ünnepi lakomá.
Fel fogom tálalni.
Vacsora előtt II. [283]
Sok embert tartott jó.
Két hallal és öt kenyérrel.
Szavára a kútvízből is bor lett,
Ezért is áldotta ő.
Minden jámbor lélek.
Efféle csodáka.
Én tenni sajnos nem tudok,
De ami földi jót csa.
A konyhán találok,
A vendégek kedvéér.
Mindent idehordok.
Lesz itt mindenfél.
Ízlés szerint való,
Sós is édes is,
Hideg avagy forró.
De nem is jártato.
Már tovább a számat,
Hanem megyek, mer.
Már vár a szolgálat.Vacsora előtt III. [284]
Mindenhol bejártam,
De ilyen jó násznépe.
Még sehol sem láttam.
Minden tiszteletem az önöké,
Drága uraim-hölgyeim,
Mert látom, hogy értékeli.
Nehéz fáradozásaim.
De hogy a jó hangula.
Köztünk megmaradjon,
Azonnal indulok,
S a vacsorát tálalom.
Felszolgálókhoz [285]
Ti is derék felszolgálók,
Szavamat hallgassátok,
A vendégek kívánságá.
Mindig kutassátok.
Ha így tesztek, senk.
Sem neheztel majd rátok,
És ti is várhatjáto.
Méltó jutalmatok.
Zenészek bekonferálása [286]
Kit ugat a kutya.
Az imént hogy kinézek,
Látom, hogy jönnek má.
A nagyhírű zenészek.
……… város szülöttei ők,
A népnyelv úgy tartja,
Játszatok hát valamit,
Nosza gyerünk rajta!
Hanem odafigyeljetek á.
A vendégek óhajára,
Mert csakis akkor tudlak titeke.
Ellátni vacsorával.
Zenészek asztalhoz ültetésekor [287]
Összesúgtak az imén.
A nagyhírű zenészek,
Hogyan muzsikálhatun.
Tovább a tisztelt násznépnek.
Mert száraz lett a pohár,
Asztalunk üresen áll,
Irgalmas nagy Isten,
Mivé lesz a világ?!
Szeretnénk kiszárad.
Torkunkat öntözni,
Korgó gyomrunk zajá.
Evéssel csitítani.
Ha szerény óhajunka.
Lesz, ki teljesítse,
Ígérjük nem fogun.
Adósok maradni érte.
Egészen reggeli.
Fogunk mulattatni,
Készítse lábai.
A násznépből mindenki.
Vőfélyként szólok mos.
Hozzátok zenészek,
Művészi lelk.
Széparcú testvérek.
Ígéretet teszek,
Gondoskodom rólatok,
Amíg engem láttok,
Étlen-szomjan nem maradtok.
Zenészek itatása [288]
Kedves násznagy uram!
A segítségét kérem,
Mert hogy a két keze.
Már kevés lesz nekem.
Szomjazik erőse.
A derék zenekar,
Melynek porzó veséj.
Nagy felhőt kavar.
Úgy hiszem, megérdemli.
Ők a torokolajozót,
Hisz muzsikájuk mellet.
Még nem volt,
Ki bóbiskolt.
Jöjjön már násznagy úr,
Az égre kérem,
Hogy a szomjas zenészeke.
Itatni segítsen.
Úgy igyatok egészséggel,
Ti kedves jó barátok,
Hogy hamarosa.
Szükség lesz még rátok!
Felszolgálók itatása [289]
Kedves násznagy uram!
A segítségét kérem,
Mert hogy a két keze.
Már kevés lesz nekem.
Szomjazik erőse.
A derék pincérhad,
Melynek porzó veséj.
Nagy felhőt kavar.
Úgy hiszem, megérdemli.
Ők a jó innivalót,
Hiszen szolgálatukr.
Eddig panasz még nem volt.
Jöjjön már násznagy úr,
Az égre kérem,
Hogy a szomjas pincéreke.
Itatni segítsen.
Úgy igyatok egészséggel,
Ti kedves jó barátok,
Hogy hamarosa.
Szükség lesz még rátok!
Vőfély itatása [290]
A sok jó étek utá.
Alig bírom mozdítani számat,
Mert italnak híjá.
A torkom kiszáradt.
Hogy bajomat orvosolni tudjam,
És a jó násznépe.
Nehogy vőfély nélkül hagyjam,
Innivalóért egy 70 éve.
Menyecskét szalajtottam.
Hanem kivárni a sor.
Én még így sem tudtam,
Inkább porzó vesékke.
Önök elé álltam.
Hadd kérdezzem meg,
Ki lesz olyan kedves,
Ki a szomjas vőfélyne.
Jó itallal kedvez.
(megtörténik az itatás)
Áldja meg az Isten,
Drága kedves barátom,
Mert nem várta meg,
Míg beáll szomjhalálom.
Nevét ezért imáimba foglalom,
És becses személyé.
A vendégeknek ajánlom.
Vacsora előtt [291]
Szerencsés jó estét szívemből kívánok,
Minden jó vendégnek, akit itten látok.
Jó estét legények, jó estét leányok,
Paradicsombéli szép szűzi virágok!
Igyunk egy jó nagyot szép magyar hazánkra,
Mert nincsen e hazának e világon párja!
Hazánk a Duna-völgy gyönyörű országa,
A földgolyóbisnak gyönyörű virága.
Maradjon el tőlünk háború viszálya!
Mielőtt azonban a vendégséghez látunk,
Kedves vendégeink még egy kicsit várunk.
Vannak néhányan még kik nincsenek nálunk,
Bárha el is késnek, felkeresik házunk.
Drága jó uraim, drága asszonyaim,
Kedves rokonaim, minden szomszédim.
Akik látták sok fáradozásaim, tűrjétek el,
Ha lesznek fogyatkozásaim!
Nem sokat tanultam, tudják ezt mindenki,
Sokszor sírva kellett iskolába menni.
De a tanító úr mogyoró pálcáj.
Mégis rászoktatott egy kis tudományra.
Amit megtanultam, azt most használom is,
Meg fognak győződni erről még reggelig.
Mindazt mi szegény házunktól kitelik,
Behordom maguknak, tudom, megszeretik.
Gazdám, most víg lesz a lakoma szava,
Lesz itt mindenkinek ennie-innia.
Füstös muzsikusok el ne aludjatok,
Szünet nélkül folyton csak muzsikáljatok!
Ne hagyjátok sokáig biztatni magatok,
Mert tudjátok meg, mostan én mulatok!
Indítom is ismét lépésre a lábam,
Ám de még nem táncra ebben az órában.
Megnézem mi hír van ott kinn a konyhába,
Hátha van valami számunkra a tálban.
Arra kérem most, legyenek csendesen,
Hogy elvégezhessem dolgomat rendesen!
Mert annak szolgálok e házban szívesen,
Ki békében mulat és becsületesen.
Beköszöntő I. [292]
Tisztelt jó uraim, vagyon-e kedvetek.
Látogatástokra régóta sietek.
Fel vagyon jegyezve nálam a nevetek,
Hogy meg is érkeztem, meg ne ijedjetek.
Három napja már hogy mindég utazunk,
De szállást ez idáig se kaptunk.
Kérjük, fogadjatok e hajlékba bennünket,
Ahol vigasztalják mindnyájan szívünket.
Alázatossággal lépünk be e házba,
Tisztelt házigazda és kedves családja.
E családba hoztam egy új családtagot,
Kinek szószólója én vagyok.
Kedves új szülők drága körében,
Lakása ezentúl neki is itt lészen.
Szeretettel kéri mindnyájatokat,
Fogadjátok be őt, mint saját fiatokat.
Ma hajnalban alig, hogy virradt a reggel,
Összegyülekeztünk szép számos sereggel.
Jöttünk aztán tisztes hajlékukhoz rendben,
Kedves menyasszonyunk tiszteletére.
E ház gazdáihoz van egy kis kérésünk,
Ott kinn várakozik szép sereg vendégünk.
Legyenek szívesek őket befogadni,
Mi sem fogunk érte adósak maradni.
Beköszöntő II. [293]
Nagy érdemű atya, jó anya, hív nevelő!
Most kegyes színetek előtt avégre álltam elő,
Hogy jól nevelt leányotokkal, köszönjek hajlékotokhoz,
Ki a hit felvételéről megtért hív rokonaihoz.
Íme eltelt az az időpont, hogy választott párjáva.
Összeköttetett ő a szent házasságnak láncával.
Örökké tartó hűséget esküdött jó férjének,
Akit az atya és anya fogadjon el menyének!
Vacsora előtt I. [294]
Ímhol a vőlegény, ki velem érkezett,
Ki e tisztelt háznál egy leányzót eljegyzett.
Itt van jegyesével, párosan megjelent,
Hogy a vacsorában részt vegyen idebent.
Kérek egy padot számukra szívesen,
Hogy kedves párjával ő is leülhessen.
Násznagy uram pedig el ne felejtkezzen,
Jól tartsa ám őket, azon igyekezzen.
És szerencsés jó estét tisztelt vendégsereg,
Mely igen szép renddel helyre telepedett.
Tessék kérem szépen csendességben lenni,
Mert hát az étkekről akarnék beszélni.
Mivelhogy én vagyok az első szakács,
Mesterségem jobban értem, mint száz takács.
A sokféle ételek nemsokára jönnek,
A szakácsnék odakint egyre-másra főznek.
Hogy ne kelljen várni óráról-órára,
Adtam már foglalót egy pár vágott fára.
Most pedig két embert szeretnék fogadni,
Mert hát bizony a fát fel is kell vágni!
Hogy a tehénhús is följön meg idején,
Kint van taglójával a mészáros legény.
Azt mondja, hogy ki-ki készítse el gyomrát,
Mert ő holnap reggel levágja a marhát.
Kilenc legény pedig reszeli a tormát,
Mindegyiknek szörnyen csavargatja az orrát.
A boltba is elküldtem paprikáért kettőt,
Elvitték magukkal egy nagy cigány teknőt.
Mert sok paprika kell holnap a levesbe,
Hogy ne legyen hiba semmi az ételbe.
A malomba is elment egy pár sánta szolga,
Hogy tésztának való lisztet onnan hozza.
Én pedig megyek káposztát gyalulni,
Hisz itt van az ideje besavanyítani.
A gazdaasszony pedig elment a piacra,
Tyúkot vásárolni a holnapi napra.
Tisztelt uraim közt lesz tán ki bort iszik,
Elküldtem már érte, megjön tán holnapig.
Lesz itt minden elég, majd hozom a többit,
Addig kinek tetszik, egye meg a semmit.
Csakhogy a semmi nem könnyű eledel,
Megjárja, ki abból igen sokat lenyel.
Mert ha mohón kapja, megfekszi az ágyat,
Különben kívánok hozzá jó étvágyat.
Vacsora előtt II. [295]
Megtekintettem a konyhán mindeneket,
Sorjában vizsgáltam a drága étkeket.
Kötelességem ez, mert vagyok mestere,
Engem a mi örömatyánk rendelt erre.
Szüzek, szűz virágok, mind mellém álljanak,
Mert én fia vagyok híres Attilának,
Karján nevelkedtem szép Lukréciának,
Most is harmada enyém az országnak.
Uraim ugye én derék gyerek vagyok,
Az arcom is, mint a kikirics, úgy ragyog.
Ösmernek engem urak és hadnagyok,
Tudják, hogy a híres Attila fia vagyok.
A lányok körül forgolódni tudok,
Szeretem a bort is, no lelkem adjatok!
Mert ha nem adtok én mesterséget tudok,
Ördögöm van, egyet közületek magamhoz csábítok.
Csókot adok piros ajakára szépen,
Úgy megragad nálam, mint madár a lépen.
Már innom adtatok angyalok,
Utánatok sokat fáradtam tudjátok.
Majd szerzek én nektek is egy igaz, hű társat,
Lámpással sem bírtok találni más formábbat.
Tányér, kanál, villa kés el van már készítve,
Az asztal is szépen meg van már terítve.
De nehogy az asztalon az étel meghűljék,
És a felmelegítése dologba kerüljék.
Vőfélyek érkeztek híres Perzsiából,
Követül küldöttek hozzánk Szittyából.
Utána érkeztek megterhelt edényi,
Most már előkerülnek pompás étkei.
Az első tál étel lesz bagoly nyerítés,
Csirkeordítás, meg borjú köhögés.
Végre megérkezik a kemencenyögés.
Egy öreg sündisznó lészen bepácolva,
Egy beteges bolha lesz a nyársra húzva.
Háromszáz esztendős keréknek az agya,
Sült pecsenye helyett egy nagy fejsze foka.
De már nem tréfálok, megyek a konyhára,
A sok jó ételek drága illatára, és majd megjelene.
Mindnyájuk láttára, ha előbb nem,
Hát Habakkuk napjára!
Esküvőről hazatérés [296]
Drága jó uraink, kedves asszonyaink,
Nem voltak hiába fáradozásaink.
Szép menyasszonyt kaptunk a vőlegény mellé,
Ők már egybeforrtak, mindketten egymásé.
Összeköttettek már hittel, szeretettel,
Mind megannyi ágú erős kötelékkel,
Örvendezzünk tehát ritka szerencsénknek,
Mivel már vége van a szent ünnepélynek.
Cigány, te húzzad rá, szóljon a hegedű!
Ládd, az egész háznép vigadoz és örül.
Vőlegénnyel való beköszöntő [297]
Jó estét kívánok, meleg-e a szoba,
Azt kérdem, hogy van-e jó meleg borocska.
A mi menyasszonyunk, ki odakint vagyon,
A hosszú út alatt elfáradt nagyon.
Fogadják szívesen vidám hajlékukba,
Részeltessék őket a szép mulatságban.
Vacsora bekonferálása [298]
Szerencsés jó estét kívánok mindennek,
Ez ide egybegyűlt tisztes vendégeknek,
Ide beszólított ékes, szép szüzeknek,
Ezek közt itt lévő magyar legényeknek.
Éppen most érkeztem Óperenciáról,
Barátságban váltam meg angoltól, muszkától.
Sok minden jót hoztam a török császártól,
A török császártól ékes udvarából.
Utánam érkeznek megterhelt tevéim,
Mindjárt következnek ím pompás étkeim.
Az első tál étel lesz bagoly nyerítés,
Ezt fogja követni a kemence-nyögés.
És csirke-ordítás, kisborjú köhögés,
Negyedik tál étel lészen üres kocsizörgés.
Odakint egy vadkan is meg van láncolva,
Két beteg nőstény-bolha nyársrahúzva.
Sült pecsenye helyett a nagyfejsze foka,
Hetvenhét esztendős keréknek az agya.
Ezután lesz még gereblye-nyél rántva,
Kukorica-csutka urasan meghántva.
Aztán olyan is lesz, aminek nincs mása,
Fenyőfa tetején termelt pergelt kása!
Tavalyi cigánynak töltött sóhajtása,
Túlságos finom lesz, akárki meglássa.
De már nem tréfálok, megyek a konyhára,
Sok jó eledelnek drága illatára.
Megnézem a levest, nem dűlt-e konyhára,
Nem esett-e fazék szakácsné lábára.
Ülök is szaporán lóbőr-paripámra,
S tán visszaérkezem Péter-Pál napjára.
Vacsora előtt [299]
Drága jó uraim, nagy jó asszonyaim,
Kik tekintvén szorgos fáradozásaim,
Meg nem vetették a hívogatásaim,
Tűrjék el, ha lesznek fogyatkozásaim.
Tudjátok mindnyájan, nem sokat tanultam,
Az iskola elől gyakran elszaladtam.
Nem sokat pofozták az én alfelemet,
És nem is ütötték az én tenyeremet.
Amit imitt-amott tél-túl tanulgattam,
Azért ám keveset nyughatatlankodtam.
Hanem ami szegény házunktól kitelik,
Szolgálok vele, ha kedvetekre telik.
Mivel jó gazdánknak is az az akarata,
Hogy vendégei vígan legyenek, bíztatja,
Általam jelenti, készül a vacsora,
Csapra is van verve pálinkája, bora.
Vacsora tréfás bekonferálása [300]
Uraim, a konyhán mindent megvizsgáltam,
Mindeneket a legjobb rendben találtam.
Kötelességem ez, mert vagyok mestere,
A mi örömatyánk rendelt engem erre.
Készülnek az étkek, süt-főz a szakácsnénk,
Mondhatom, hogy jobban magunk sem tehetnénk!
Az édes étkeket tudja kavargatni,
A boros kancsót is tudja hajtogatni.
Marhahúsleves fő tizenkilenc akó,
Tejfeles torma is van egy hétre való.
El se bírjuk élni, van kása hat akó,
Meg nem bírna vele ötven tót arató.
Töltött káposzta is fő, disznó orrával,
Ugyancsak a füle ecetes tormával.
Ki abból jól lakik, könnyen beszél azzal,
Ki múlt hét óta koplal éjjel-nappal.
Fő a paprikáshús, pedig a javából,
Két tinót vágattunk a Csáki-gulyából.
Aki leöblíti tízakós hordóból,
Keveset veszen az fejébe a gondból!
Készülnek az étkek, a szakácsné süt-főz,
Sok lusta kuktára perlekedni nem győz.
Ugrál jobbra-balra, mint erdőben az őz,
Azóta az orrát felverte a gőz.
No, de nem fecsegek, megyek a konyhára,
Sok jó eledelnek drága illatára.
Megnézem a levest, nem dőlt-e padkára,
Nem dőlt e a fazék szakácsné lábára.
Sietek, nyargalok, mint tüzes villámlás,
Meg ne kozmásodjék valahogy a rántás.
Itt is leszek gyorsan, csak figyelmet kérek,
Ha ma nem, hát holnap bizton visszatérek.
Kinek a mulatás nem tetszik rendesen,
Nyitva van az ajtó, fut ki egyenesen!
Asztalhoz ültetéskor [301]
Isten kegyelméből már ide begyűltünk,
Kedves jó házigazdánk házába beléptünk.
Hivatalos vendég szép renddel begyűltünk,
Egymást jól megértve helyre telepedtünk.
Ki tiszta szívből ígérte minékünk,
Hogyha az Isten az estét megengedi érnünk.
Étellel-itallal kedveskedik nékün.
Melyekből mindnyájan majdan részt is veszünk.
Tréfás versek vacsora előtt [302]
Kedves vendégeim üljenek rendjében,
Ott künn a konyhában megmondták már nékem,
Hogy készen az étel, fel is hordjuk szépen,
Tudom, jól ízlik majd mindenféleképpen.
Kedves vendégeim jó estét kívánok,
Tudom hogyha volna ennének-innának.
Ha egy kicsit várnak hozunk mi enni,
Addig ne legyen a vacsorából semmi.
Örüljön, vigadjon minden tisztelt vendég,
Híres vacsoránk lesz, talán nem is hinnék.
Mindjárt megfő ott kinn a hátulsó kerék,
Tudom, ha azt behozom, azt mondják rá derék.
Rendben van az asztal, csak az hiányzik itt,
Hogy a tányérokba nem látok még semmit.
Na de majd mindjárt lesz egy néhány perc alatt,
S lesz itt az asztalon sok jóféle falat.
Jelentem alássan, készen a vacsora,
Mindjárt be is hozzuk, rendre az asztalra.
De akinek nincsen kés, villa, kanala,
Az majd az ételt a kezével kaparja.
Legelső tál étel lesz mogyorócsörgés,
Második tál étel gyenge borjúbőgés.
Harmadik tál étel vénasszony nyöszörgés,
Utoljára pedig üres kocsizörgés.
Jegyeseknek helykéréskor [303]
Midőn a világot Isten teremtette,
Fákat és füveket felékesítette.
Paradicsom kertjét szépen készítette,
Ádám ősapánkat abba elhelyezte.
És hogy elvehessen még több boldogságot,
Azért teremtette a szent házasságot.
Mely a hű szíveknek ad öröm órákat,
Akik hív segítő társai egymásnak.
Íme vőlegényünk, ki velünk érkezett,
Ki e tisztelt háznál egy leányt eljegyzett.
Itt van jegyesével párosan megjelent,
Hogy a mulatságban részt vegyen időben!
Vacsora tréfás felkonferálása [304]
Hosszú utunk porát letöröltük szépen,
El is helyezkedtünk kellő tisztességben.
Csak hát, míg az éhség gyomrunk marja belül,
A prímás szép nótákat hiába hegedül.
Sajnos a főszakács sztrájkot jelentett be,
Tiltakozásul a minimálbér ellen.
Így vacsora most nem lesz, de hozom az étlapot,
Hogy éhen ne haljanak, ebből felolvasok.
Rá van erre írva mindenféle étek,
Egyet is kihagyni értelmetlen vétek.
Aperitif gyanánt igyunk kecsketejet!
Előételnek egy lúdtojást egyenek!
Kisgazdapárt leves, módos gazda módra,
Szakácsné ülepe beforgatva sóba.
Elhunyt vaddisznóláb nyereg alatt törve,
Kakas töke, ürge, rágós anyósnyelve.
Sovány pörkölt szaftja, rántott békaborda,
Hosszú lé nagy hanggal szűz kisleány módra.
Lesz itt még imádság, szúnyogláb kirántva,
Aki végigeszi, elfárad a szája.
Addig is nótával eddzétek a szátok,
S mindkét lábatokkal járjátok a táncot!
Ti meg segítsetek, húzzátok, zenészek!
Vőlegény bekérése az asztalhoz [305]
A Balaton partján én amint sétáltam,
Páratlan gerlicét a nád mellett láttam.
Hogy párja nem lévén, nagyon megsajnáltam,
Gondolkodtam azon, párját hol találjam.
De most már azóta elöl áll párjával,
Életének legszebb nyíló virágjával.
Megmutatja magát férfi virtussággal,
Köszönti e népet ünnepi szavával.
Kisvőfény a vendéget bíztatja [306]
Víg az öreg atya, mi is vígan legyünk,
Nosza jó uraim vígan igyunk, s együnk.
Nem siralomház ez, hogy itt szomorkodjunk,
Az öreg atya is víg, mi is vigadjunk.
Zsákul hordom a sört, rostával a jó bort,
Lakjuk még kedvünkre a lakodalmi tort.
Kerítsük a kancsót ugyancsak szaporán,
Hozok bort, hiszen nincs lakat a kamrán.
Ételversek és italköszöntők
Leves behozatalakor I. [307]
Szakácsasszonyunknak mesterkélt munkáj.
Ez első tál étel, csirkehússal csiga.
Tessék uraim, ebből vacsorálni,
Majd a magyar táncot könnyen fogjuk járni.
Kivált, aki szép asszonnyal szokott hálni,
Mindenkor ilyennel fogjuk megkínálni.
Én is gyakran szoktam menyecskével hálni,
Én is fogok talán ebből vacsorálni.
Leves behozatalakor II. [308]
Megérkeztem immár, népes seregemmel,
Köszöntünk mindenkit kellő tisztelettel.
Leves van e tálban: kotló, varjú, vércse,
Válogatott hús, megszenvedtünk érte.
Sajnos egy kis baj van. Ki eddig kóstolta,
Mindenki rosszul lett, s az orvos ápolja.
Gyanús is volt nekem, a szakácsnő lelkem,
Túl sovány, túl nyelves, de szólni nem mertem.
Az üstöt először klórmésszel beszórta,
Aztán egy timsó került bele, s szóda.
De amikor egy szappant reszelt bele,
Bizony, aki látta, könnyes lett a szeme.
Aztán jött a kotló. Tán még most is vertyog,
Félerdőnyi varjú, no meg vércse, jó sok.
Nem volt víz a csapban, nem esett kétségbe,
Vedret merített a fürdőmedencében.
Bors van benne bőven, paprika meg só is,
Néhány csepp sóhajtás, no meg harangszó is.
Szedjék azért bátran! Kezdje a menyasszony!
Neki kakastökét hoztam, hogy jóllakjon.
Oly kemény a töke ennek a kakasnak,
Mint mikor a tyúkkal egy jó ízűt …. Esznek.
Egyenek belőle, keményedjen től.
A menyasszony melle, és vőlegén.
Gyermekteremtő nemes szerkentyűje.
Leves behozatalakor III. [309]
Itt van étkünk, látják ím behozom,
És hogy el ne ejtsem egyet imádkoztam.
Szakácsné asszonnyal jól megfűszereztük,
Bors, paprika, sáfrány ízét beletettük.
Kedves násznagy uram itt vagyon a metélt,
Amit asszonynép készített az imént.
Hat tojásból készült, három kappan bánja,
Olyan sárga és friss, akárki meglátja.
Most már véget vetek hosszas beszédemnek,
Kérem, hogy mindenki fogjon az evésnek.
Előbb viszont kérem ünneplő népemet,
E napért is adjunk hálát az Istennek.
Leves behozatalakor IV. [310]
Újra megjelentem, de szomorú hírrel.
A szívem is dobog, reszketek, higgyék el!
A szakácsnénk a levest nagy tálba öntötte,
A forró lé az tálat széjjel vetette.
A tál darabjai meg mind összetörtek,
A leves meg mind elöntötte a földet.
Jaj, hogy még földre zuhant a vastag hurka,
Látta, és ezt megmondhatja Jóska, Laji, Gyurka.
Mit tegyünk most a sok bajban, tőletek azt kérdem,
Megoldjuk mi ezt a gondot, úgy vélem.
Asszonynépek rátok vár ez most sietve,
Fogjunk össze, egymást kisegítve.
Vendégek számára süssenek, főzzenek,
Nehogy az éhségben így mind elvesszenek.
Van otthon még krumpli, kömény, vöröshagyma,
Jó sűrű rántással jó lesz nekik az ma.
Leves behozatalakor V. [311]
Itt az első tál ételünk, behoztam,
Hogy azt el ne ejtsem, sokat imádkoztam.
Jó gazdasszonyunkkal meg is fűszereztük,
Ne firtassa senki mit és mennyit tettünk.
Merjenek belőle bátran és sebesen,
Hogy a vendég gyomra ne legyen üresen.
Hölgyeim uraim, nyúljanak utána,
Szeretném ha semmi sem maradna a tálban.
Üres tálat rögtön kicseréljük újra,
Úgy jó a leves is, hogyha frissen fújja.
Kinek nem lesz elég az magára vessen,
Jó étvágyat mondok én hozzá szívesen.
Leves behozatalakor VI. [312]
Búsul a kis jérce, mert oda lett párja,
Apró jószág kis királyát mind hiába várja.
Lakodalmas násznép miatt nincs vigasztalása,
Násznagy uram bendője még, ha nagyon sajnálja.
Első tál ételünk adja a kakas hús,
Ettől nem lesz senki kedve sosem bús.
Ezek után csendüljön végre el a rigmus,
Ezzel pedig dicsértessék az Úrjézus Krisztus.
Én előttem most bizony már ne forogjon senki,
Mert a nyakát úgy véletlen leforrázom néki.
Lássunk hozzá az evéshez gyorsan kanalazzunk,
A jó leveshez mindenkinek jó étvágyat kívánunk!
Leves behozatalakor VII. [313]
Becses gazdánk vendégeit házába hívatta,
Vacsorára és nagy vígságra örömmel fogadta.
Irántunk való érzését bőven kimutatta,
Mindannyiunkkal a házát megszaporította.
Ügyes szakácsnőink készek már mindennel,
Legelőször is a jó metélt levessel,
Amit megcsináltak a vendégek kedvére,
Fogyasszák is mindannyiunk egészségére!
Egyet szólok a kedves vőlegényünkhöz,
Ő is lásson hozzá a finom főzetünkhöz!
Kívánok sok bő esztendőt életéhez,
Kapcsolja szívét a menyasszony szívéhez!
Mindnyájan vigadjunk a menyasszonyunkért,
Kit nemrégiben a vőlegény megkért!
Uraim! Az asztalon adjanak egy kis tért,
A vendégek számára a leves ideért!
Leves behozatalakor VIII. [314]
Itt van a jó leves tele van metélttel,
Mint a kiskutyám bolhával, tetűvel.
Jó a metélt, mert szépasszony főzte,
Egypárszor meg is puszilgattam érte.
Jó étvággyal fogyasszák el, üzeni a gazda,
Csak a Jancsi bácsinak bele ne érjen a bajsza!
Csak vígan!
Leves behozatalakor IX. [315]
Itt a forró leves, az étkek alapja,
Vigyázzon szájára, aki ezt bekapja!
Jó ételnek látszik, nem lehet rossz fajta,
Lássunk tehát hozzá, és fogjunk ki rajta!
Leves behozatalakor X.. [316]
Tisztelt vendégsereg, nem üresen jöttem,
Étellel terhelve mind a két kezem.
Hogy én itt hosszan ne dumáljak,
És a forró táltól sebet ne kapjak,
Vegyék hát el tőlem ezt a tálat,
Melyet a kezeim tovább már nem állnak.
Ne tántorogjon előttem hát senki,
Mert a nyakát én leforrázom neki.
Ezen első tálban jó húslevest hoztam,
Tudom érte nem hiába fáradoztam.
Aki ebből eszik, az étvágya megjön,
Kinek nincsen kanala, kérjen mástól kölcsön.
Uraim, az asztalnál adjanak egy kis tért,
Vendégek számára, hol a leves befér!
Nosza, muzsikusok, szóljon most a virtus,
Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Leves behozatalakor XI. [317]
Itt az első tál étel, behoztam,
Hogy el ne ejtsem, azon imádkoztam.
A gazdaasszonyokkal összebarátkoztam,
Ezt a finom levest jól be is sózattam.
Bors, sáfrány, gyömbérrel jól be is szórattam.
Vegyék hát el tőlem ezt a forró tálat,
Melyet a kezem már tovább nem állhat!
Kívánok mindenkinek nagyon jó étvágyat!
Leves behozatalakor XII. [318]
Itt van a leves, immáron behoztam,
A főszakácsnéval összebarátkoztam.
Jól megborsoztattam, megsáfrányoztattam,
Annyi benne a tyúk, se szeri, se száma,
Belefőtt zúzája, veséje, mája.
Kukorékolnak a kakasok ott kinn a konyhában,
Marcsa szakácsnő nagykéssel rájuk ijesztett máma.
Azért ne sajnáljuk most a kakasokat,
Aki keveset szed, az is egyen sokat!
De előbb Istennek hálánkat kell adni,
Azután úgy lehet a tálba belenyúlni.
Kívánom, hogy az egész sereg felálljon,
Ez étel felett buzgón imádkozzon!
Nagykegyelmű Atyám, ki bírsz mindenekkel,
Mennyei és földi minden seregekkel,
Mi élni akarunk az eledelekkel,
Hogy gyarló testünket tápláljuk ezekkel.
Szenteld meg hát, kérünk, az eledeleket,
Hogy tápláljuk ezzel erőtlen testünket.
Tehessük ezután kötelességünket,
Dicsérhessünk téged, Istenünket!
Leves behozatalakor XIII. [319]
Kedves vendégeim, nem üresen jöttem,
Étkektől terhelt mind a két kezem.
Mielőtt a kanállal ételhez nyúlnának,
Buzgó szívvel adjanak hálát az Úrnak!
De hogy én itten sokat ne papoljak,
A forró táltól sebeket ne kapjak,
Vegyék hát el tőlem ezen forró tálat,
Amelyet ujjaim már nem sokáig állnak.
A hátam mögött is sok szép leány vagyon,
Azoknak ujjait is süti igen nagyon.
Ezért hát előttem ne tántorogjon senki,
Mert a nyakát hamar leforrázom neki.
Itt van hát a leves, mit adott a jó hús,
Ezért a szíve senkinek se legyen bús.
Nosza muzsikusok, szóljon hát a rigmus,
Ezzel dicsértessék a Jézus Krisztus!
Leves behozatalakor XIV. [320]
Halljunk szót, uraim, egy új hírt beszélek,
Nem hazudok többet, csak amire érek.
Nem a nagyvilágból szedem az igéket,
Hanem beszélem a köztünk történteket.
Meghívták a kakast a lakodalomba,
Azt gondolta szegény, hogy megy a vigalomba.
Pedig személyében nagyot csalatkozott,
A szakácsnő asszonyunk a vérére ásított.
Hogy ezt megnyerhesse, nyakán eret vágott,
Rimánkodott szegény, ha vérét kibocsájta,
Vigyázzon, hogy a nyakát egész el ne vágja.
De a szakácsné asszony jó be volt pálinkázva!
Nem tudott vigyázni éles bicskájára,
Megszaladt a kése, a nyakát elvágta.
Itt van kiterítve, itt ebben a tálban,
Csigatésztából van az ő szemfedője,
Felfűszerelt leves az ő temetője.
Temetője lesz majd a vendégek gyomra,
Nem tudom, hogy a mennybe jut-.
Vagy a pokolba.
De már uraim azt soha ne keressék,
Hanem őtet szegényt mindjárt eltemessék.
Ez volt szegény kakas utolsó szólása,
Ki belőle eszik, szolgáljon javára.
Leves behozatalakor XV. [321]
Érdemes vendégeim, íme, hát megjöttem,
E tál levessel a rendet már megkezdtem.
Mivelhogy a tálhoz kanállal nyúlnak,
Mondjunk buzgó szívvel könyörgést az Úrnak.
Mindenható Isten, kérünk segíts minket,
Hogy e mulatságunk érjen boldog véget.
Kívánom egyenként ki-ki megérje,
Békével, erővel az Isten segélje.
De hogy én most itten ne álljak,
E leveses tállal még pórul ne járjak,
Vegyék el kezemből ezt a meleg tálat,
Amelyet a kezem már tovább nem állhat.
A mögöttem álló ügyes menyecskéknek,
Azoknak is süti kezét szegénykéknek.
Itt a jó leves, melyet adott a jó hús,
Azért a szíve senkinek se legyen bús.
Te meg, cigány, hadd szóljon a ritmus,
Evvel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Örvendek, ha tálat visznek ki üresen,
Úgy a vendég gyomra nem marad éhesen.
Leves behozatalakor XVI. [322]
Itt van hát az első tál leves, behoztam,
És hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam.
A szakáccsal jól megfűszerszámoztattam,
Bors-sáfrány-gyömbérrel, és meg is sózattam.
Örvendek, ha tálat viszek ki üresen,
Úgy a vendég gyomra nem marad üresen.
Lássanak hát hozzá uraim jó frissen,
Jó apetitussal kívánom szívesen.
Rút a vén katona, rút a vén szerelmes,
Mivel mind a kettőnek dolga veszedelmes.
Rút dolog, ha vőfély ilyenkor nem szemes,
Nem is vagyok uraim én szemérmes!
Leves behozatalakor XVII. [323]
Tudom, hogy mosolyog mindenki magába,
Hogy nem üres kézzel jövök a szobába.
Gyönyörű leves van töltve ezen tálba,
Sem sós, sem sótlan, épp el van találva.
Tisztelt vendégsereg jó vacsorát hozok,
Elég ideje, hogy mindig hazudozok.
Marhahús leves ez gyönyörű a színe,
Tudom, megdicsérik, egyenek belőle!
Leves behozatalakor XVIII. [324]
Ne szomorkodjanak kegyelmetek ottan,
Csak annyit mondok, legyenek nyugodtak.
Szakácsné asszonytól jót hallottam,
Készen a vacsora, a levest felhoztam.
Ez a jó kis leves most van kitöltve még,
Másfélét is hozok, ha ez nem lesz elég.
Kérem, ha csak lehet, ne egyék a felét,
Mert még megharagszik még a főzőcseléd.
Leves behozatalakor XIX. [325]
Istennek nevében íme, megérkeztem,
Tudom, hogy azt mondják, biz jól cselekedtem.
Íme, itt a leves, az étkek királya,
Násznagy uram a példát tudom, megmutatja.
Az első tál étel marhahússal csiga,
Amellyel megtelik a menyasszony gyomra.
Ne legyen hát erre senkinek panasza,
Aki nem szereti, inkább nekem adja.
Leves behozatalakor XX. [326]
Aranyló húsleves,Amit én most hoztam,
Hogy elkészüljek vele,
Sokat fáradoztam.
Verebeket, rigóka.
Sokat megkergettem,
Míg végül a tyúkólb.
Be nem keveredtem.
Meg is fogtam szépe.
A legöregebb kotlóst,
Aminek a hús.
Kissé talán szívós.
De oda se neki,
Hisz van idő reggelig,
Addigra majd,
Kinek nincs foga,
Az is megeheti.
Leves behozatalakor XXI. [327]
Mester! Szólt a kis kukta,
Hadd főzzem a leves.
Magam a lagzira!
Lelkesedését a főszakác.
Hamar le is nyomta,
„Ne vállalkozz édes fia.
Ily nagy feladatra,
Sok minden kell ahhoz,
Maradj csak magadnak!.
Hanem aztán, ahogy jött az este,
Az alkohol a szakácso.
Lábáról levette.
Eldőlt az istenadta,
Akár egy zsák búza,
Így munka rámarad.
A lelkes kis kuktára.
Duna vizet forral.
A kormos aljú üstbe,
Mihez húst és zöldségfélé.
Gazdagon készített.
Elküldte most vele.
A kész remekművet,
Remélve, hogy jóllakato.
Minden kedves vendéget.
Leves behozatalakor XXII. [328]
Áldja meg az Isten kedves vendégeinket,
Jóakaróinkat és szeretteinket.
Uraim, mi eddig még csak úgy éhesen mulattunk,
Hogy ki-ki könnyebben férhessen.
Mivel, ha tánc közben a hasunk tele van,
Muzsikálás közben valami elillan.
De hát mégis bajos éhesen örülni,
Fogunkat piszkálni, és szánkat törülni.
Tehát házigazdánk föltette magában,
Hogy jóltart bennünket Isten igazában.
Ki-ki sültet, főttet itt eleget ehet,
Sőt, ha meg nem látják, zsebébe is tehet.
Íme, itt a leves, végre már behoztam,
És mindenfélével fölfűszerszámoztam.
De gondolom, úgyis jó fűszerszám az éhség,
Egyenek hát, hiszen lesz itt minden elég.
Itt van a szakácsné mesterkélt munkája,
Tizenkét asszonynak megcsavart csigája.
Tessék jó uraim, ebből vacsorálni,
Így a magyar táncot jobban fogják járni.
Kivált, aki szép asszonnyal szokott hálni,
Mindenkor ilyennel fogják megkínálni.
Én is fogok talán ebből vacsorálni,
Hisz én is szeretek menyecskével hálni.
Most pedig kívánom, hogy vígan legyenek,
Mindnyájan igen jóízűen egyenek!
Leves behozatalakor XXIII. [329]
Gazdánk vendégeit mind fölszólította,
Tisztes becsülettel házába hívatta.
Irányunk érzését bőven kimutatta,
Szakácsnékkal házát megszaporította.
Míg a konyha előtt vitt el a jó sorsom,
Valami erősen megcsavarta orrom.
Gondoltam, megnézem, hogy mi bűzlik ott bent,
S beléptem, kiáltván hangos „adjon Isten”-t.
A szakácsnét láttam ott bent a sparheltnál,
Amint kotyvasztott egy szörnyű nagy fazéknál.
Párolgó tartalmát én is megkóstoltam,
S Isten uccse, nagyon finomnak találtam.
Hogyha nem hiszik el, kóstolják meg szinte,
Gyöngytyúk vére gőzöl galambtejjel benne.
Ádám apánknak is ilyet főzött Éva,
Ettől lett ő olyan könnyelmű és léha,
Hogy a Mindenható parancsát megszegve,
Éva anyánkkal a nagy bűnt elkövette.
Hagyjuk el, hogy aztán mi történt Évával,
Fogyasszák a levest kitűnő étvággyal.
Mert az első tállal, íme most behoztam,
És hogy el ne ejtsem, sokat imádkoztam.
Örvendünk, ha tálat viszek ki üresen,
A vendégek gyomra nem áll úgy üresen.
Az asztalunkra rakjuk a sok teli tálat,
Kívánok hozzá nagyon jó étvágyat.
Leves behozatalakor XXIV. [330]
Halljunk szót, uraim, hadd mondjam el szépen,
Hogy itten, minálunk mi történt a héten.
Féltékenyek lettek az ifjú asszonyok,
Mert, hogy a nagy kakas oly sok tyúkot fogott.
Meg sem elégedett még a sajátjával,
Elrepült petélni a szomszéd tyúkjával.
Megirigyelték ezt a szakácsasszonyt,
Halomra öldösték a rengeteg tyúkot.
Megkértek engemet, hogy én osszam széjjel,
Hogy legyen békesség itt, ezen az éjjel.
Násznagy uramé a nyaka, meg a feje,
Hogy megeszegesse, úgyis lesz ideje.
Menyasszonyt illeti kapóra a szárnya,
A menyasszonytáncot, hogy vígabban járja.
Vőlegény uramé melle meg a fara,
Hogy a mások tyúkját már ne tapogassa.
Vendégeknek marad combja, s apróléka,
Nem marad itt éhen az öreg anyóka.
E szép sereg élén én most megérkeztem,
Kezemben a tállal majdnem összeestem.
Ebben a tálban van a Balaton vize,
Fel van fűszerezve, jobb legyen az íze.
Sok kis apró csiga benne úszkálgat,
Kívánok önöknek nagyon jó étvágyat!
Leves behozatalakor XXV. [331]
Kedves vendégeim, megjöttem valahára,
De merem állítani nem jártam hiába.
Mert most olyan ételt hoztam valójában,
Mely az első az étkek sorában.
Ezért az ételért nagy próbát is tettem,
Egy büszke kakassal hét nap verekedtem.
De oda se neki, csakhogy legyőzhettem,
Belőle a legjobb húslevest főzettem.
Tele van házunk illatos szagával,
Egye ki-ki bátran legnagyobb étvággyal.
Örülnek ha a tálat elvinném üresen,
Mert így a vendég gyomra nem marad üresen.
Lássanak hát hozzá emberek, de frissen,
Hozzá jó étvágyat kívánok szívesen.
Leves behozatalakor XXVI. [332]
Isten szent nevében, íme megérkeztem,
Tudom, hogy azt mondják, hogy jót cselekedtem.
Itt van a marhahús párolgó levese,
Aki ebből eszik, lesz jó egészsége.
Szószóló úr, tessék tőlem általvenni,
Mert már a kezemet nagyon kezdi sütni.
Tréfás vers leves evés alatt [333]
Tisztelt vendégeink, tudják mi az újság.
Gazdánkat az éjjel kirabolták!
Az étel megették, a húst is elhozták,
Most várjanak, míg más sül, azt mondták.
Kedves vendégeim, legyenek nyugodtan,
Amint én az előbb a konyhába jártam,
Nem csak levest főznek, de még sok másféle,
Szakácsné asszonyunk érti már az effélét.
Becsinált leves behozatalakor I. [334]
Itt van a becsinált leves ecetes babérral,
Jól van ízesítve paprikával és borssal.
Igen jó eledele a szegény embernek,
Jó talajt ad ez a többi jó ételnek.
Becsinált leves behozatalakor II. [335]
Itt van a becsinált leves szegfűvel, babérral,
Szedjen ki mindenki egy rendes tányérral!
Nemrég beszéltem egy nagy gavallérral,
Akinek a zsebe tele volt tallérral.
Csodálatos volt az ő kövérsége,
Kérdeztem, mitől van ilyen egészsége.
Azt mondta, becsinált leves az ő eledele,
Ettől aztán nem romlik meg az egészsége.
Így hát maguk is nehogy megbetegedjenek,
Ebből a levesből jó sokat egyenek!
Ha a bort is kedvelik, abból igyanak,
A tálban és kancsóban semmit se hagyjanak!
Becsinált leves behozatalakor III. [336]
Okos ember lehetett, ki ezt föltalálta,
Aki a becsináltat először csinálta.
Finom az illata, zamatos az íze,
Ha ránéz az ember, már örül a szíve.
Szülék, szép leányok, ne beszélgessetek,
Ha ebből nem esztek, férjhez nem mehettek!
Tihozzátok meg úgy szólok legények,
Ki ebből nem eszik, nem kap feleséget!
Csak vígan!
Leves evés közben [337]
Mindenkit kérek, hogy lakjon jól levessel,
Mert még mindig sztrájkol a főszakács mester.
A birka még szénáz valahol az ólban,
A vendégseregnek azt üzeni, jól van.
Most hoztak elébb új szakácsot, a Zsigát,
Ki anyatej helyett is kérte már a piát.
Úgy látom most is be van kicsit rúgva,
Hogy mikor ébred fel, azt az Isten tudja.
Kis vőfénynek, ha a leves elfogy [338]
Úgy bizony gyorsabban forgatom magamat,
Minthogy bolhák csípnék a két oldalamat.
Mikor a bor áztatja meg száraz torkomat,
Nem mindenütt lehet találni páromat!
Élőétel behozatalakor [339]
Sor került végre az előételekre,
Gondolom, hogy mindenki éhes az ebédre.
Ízét nem ismerem, neve igen furcsa,
Magyarul úgy hívják: franciasaláta!
A mi salátánkhoz nincsen semmi köze,
Próbálják használni, háthogyha ízlene.
S ha valaki véletlen nem tud franciául,
Fogjon szépen hozzá, s egye meg magyarul.
Főtt hús behozatalakor I. [340]
Gyenge tyúkhúst hoztam tormával, meg is van koppasztva,
Tegnap még a kertben a homokot kaparta,
De a szakácsnék jól megkopozták,
Minden kis darabját a levesbe rakatták.
Ízletes jó a hús, kóstolja mindenki,
Ki a lábát, ki a nyakát vegye ki!
Főtt hús behozatalakor II. [341]
Gyenge csirkehúst hoztam én mártással,
Szegény még veszekedett tegnap a kakassal.
Addig kergetőztek odakint a kertben,
Míg a gazdaasszony odaosont szépen.
Megszólítja őket szépen és csendesen.
Hallja-e kappan úr, jöjjön velem, kérem!
Vesse le a tollát, a tyúkanyóval együtt,
Mindkettőjüknek a húsát megesszük.
Nem volt hát mit tenni, szegény szerelmesek,
Jó ízt adtak nekünk, a forró levesnek.
Erőt, egészséget, mindenki jó étvággyal egyen,
Ha én is kappan lennék, tennének velem!
Főtt hús behozatalakor III. [342]
Behoztam a kakast a nagy taréjával,
Ez sem vajákol már szomszédunk tyúkjával.
Hogy jutottam hozzá mindjárt elmesélem,
Én rám hallgassanak figyelemmel kérem.
Szaladgált a kakas a jérce nyomában,
Így hát fogtam magam, futottam utána.
Jól bírta a futást, mert még fiatal volt,
Elcsíptem a nyakát, bárhogy is rikácsolt.
Nem élt már hosszú időt csak hajnal hasadtáig,
Megkopaszítva, megtisztítva nem várt az sokáig.
Forró tűzön jól megfőztük és megfűszereztük,
Püspökfalat legjobb része azt mi meg is esszük.
Főtt hús behozatalakor IV. [343]
Behoztam a főtt húst, mégpedig két félét,
Behoztam a kakast, és melléje a jércét.
Hogy jutottam hozzá, én azt elmesélem,
Hallgassanak hát rám figyelmesen, szépen.
Szaladgált a kakas, a jérce nyomában,
Én meg fogtam magam, futottam utána.
Elcsíptem mindkettőt hamar, szerencsésen,
Megöltem őket és leforráztam szépen.
Lábukat szépecskén össze is kötöttem,
S őket egy fazékba belegyömöszöltem.
Meg is főtt sárgára, ropogósra bőrük,
S lett királynak való főtt hús belőlük.
Nyúljanak utána, ízes a falatja,
Tessék násznagy uram, bátran kóstolhassa.
Főtt hús behozatalakor V. [344]
Itt hozom a kakast, egész taréjával,
Nem tojózkodik már a szomszéd tyúkjával.
Kakas volt az egyik, kakas volt a másik,
Kakas lesz az éjjel a Pista barátunk is!
Főtt hús behozatalakor VI. [345]
Frissen főtt húst hoztam én e tálban,
Fel is van szeletelve kellő darabokra.
De a szakács asszony azt rám parancsolta,
Hogy a násznagy uramé ebből csak a farka.
Vőlegény urunké pedig a két combja,
Mivel a combokat ő úgyis rég kívánja.
A menyasszonyé pedig a melle, jó ropogós,
Tudom a lányoknak is ez lesz a kapós.
Menyecskék, legények, néktek az eleje,
Nős embereknek a háta közepe.
A többi vendégé pedig a két szárnya,
Hogy reggel könnyebben repüljenek haza!
Mártásos leveshús behozatalakor I. [346]
Itt hozom a finom paradicsommártást,
Azért ilyen finom, mert leégett a rántás.
Akinek ez nem tetszik, nézze a padlást!
Mártásos leveshús behozatalakor II. [347]
E szegény tyúkocska tegnap még kapargatott,
S már késő este a vére kiontatott.
Később forró vízben meg is koppasztatott,
Most meg itt a tálban feltráncséroztatott.
Ez is benne főtt ám a jó leveskében,
Tessék, kóstolják meg, kérem igen szépen!
Tiszta szívből adják, gazdám, gazdasszonyom,
Ha el nem fogyasztják, engem szidnak, tudom!
Mártásos leveshús behozatalakor III. [348]
Meghoztuk a mártást, vele a kakas aprólékát,
A nászuram az ízétől megmássza a bükkfát,
A vőfélyek meg a koszorúslányt.
Csak vígan!
Mártás behozatalakor I. [349]
Behoztam a paradicsommártást,
Amitől a népek csússzák-másszák egymást.
De nem ám azok vén kecskék,
Hanem a fiatal szüzecskék.
Mártás behozatalakor II. [350]
Ezért a mártásért sokat fáradoztam,
Nagy Magyarországot széltében bejártam.
Ezt a keveset is a Maros völgyében találtam,
Szerencsémnek tartom, hogy ráakadtam.
Itt hát a mártás jó főtt hússal,
Egyék hát uraim, jó étvággyal!
Kínáljuk egymást egy pohár borral,
Ehhez is tartozik a cigány egy tussal!
Torma behozatalakor I. [351]
Drága jó uraim jóízű tormát hoztam,
Este a konyhába nagyon sokat várakoztam.
A tepsiből éppen most lett véve,
Átható szagától alig vagyok élve.
Régi időből van ennek eredete,
Híres Attilának volt ez kedves eledele.
Menyegzője napján ilyen jóízű tormát eve,
Úgy jól lakott vele, hogy megszakadt a bele.
De azért csak bátran egyenek belőle,
Egészséges étel, jót állok felőle.
Jó nagy kanalakkal vegyenek belőle,
Ki ebből jól lakik nem lesz baja tőle.
Torma behozatalakor II. [352]
A leves elfogyott, most hozom a tormát,
Melynek erejétől csókolgassuk egymást.
Itt van a jó torma, a jó erős étek,
Ezt a magyaroknak megenni nem vétek!
Nagyvőfénynek marhahúsról [353]
Itt a jó marhahús, mellette a torma,
Tessék jó uraim, metéljék el sorba.
Ejnye talán méreg van abba a borba,
Igyanak legények, jó kedvükben sorban.
Itt a jó marhahús jóféle mártással,
Metéljék azt széjjel, osszák el egymással.
Ez adja az erőt, a leve is jó volt,
Ihatnak reája két-három kancsó bort.
Azt mondják, jó a káposzta gombóccal,
De jobb a marhahús paradicsomszósszal.
Akinek sótlan, pergesse meg sóval,
Aztán igyék reá jó bort egy kancsóval.
Tormás hús behozatalakor I. [354]
Jó puha húst hoztam finom tormával,
Én már tele vagyok az illatával.
Ne higgyék, hogy a hús olyan öreg volna,
Pedig még élt, mikor mi játszottunk a porban.
Mint fürge gyerekek megkergettük páran,
Most pedig behoztam ezen a szép tálon.
A szakácsnőnk tormát is tett melléje,
Orromat csiklandozza az erőssége.
De ez csak így jó, a magyar így szereti,
Az erős eledelt a gyomrunk kedveli.
Tessék hát a torma a finom hússal,
Ehhez is tartozik a cigány egy tussal!
Tormás hús behozatalakor II. [355]
Itt a jó tehénhús ecetes tormával,
Vagy akinek tetszik, másféle mártással.
Ez adja az erőt, a leve is jó volt,
Erre már ihatnánk egy pohárka bort!
Tormás hús behozatalakor III. [356]
Itt van a gyeptúró tormás mártással,
Szakácsasszonyunk jó ajánlásával.
Szedjék csak ki mindet hegyes villájukkal,
Aztán fogyasszák el Isten áldásával!
De a kancsóhoz is hozzá lehet nyúlni,
A disznóhús után jó eleget inni.
A kancsót kézről-kézre tessék adogatni,
Ha fogy, tele lehet azt majd megint hozni!
Tormás hús behozatalakor IV. [357]
Borjúhúst hoztam finom tormával,
Csak harminc éve járt ki az anyjával.
Ne törődjenek az állat bajával,
Fogyasszák el mindet jó étvággyal.
Kenyér behozatalakor I. [358]
Egyszerű kis kenyér van most a kezemben,
De sok szép gondolat forog a fejemben.
Egyszerű kis kenyér, szürke, szerény falat,
Mégis ennél drágább nincs a kék ég alatt.
Rajta becsületes munkánk verejtéke,
Benne a családi szeretet és béke.
Egyszerű kis kenyér mondja most e szókat,
Hogy midőn élvezzük mind e földi jókat,
Szemünk irgalommal arra is tekintsen,
Akinek betevő kis falatja sincsen.
Kenyér behozatalakor II. [359]
Meg ne dobáljanak most kővel, avagy sárral,
Mert kenyeret hoztam egy egész kosárral.
Az oroszok cárja a világot járta,
Egy magyar úr sóval, kenyérrel kínálta.
Én is hoztam sót is, hogy majd a sült veré.
Nehogy édes legyen, s jóízűen egyék!
Befőtthez [360]
Gyümölcsünk az idén nagyon szépen termett,
Meg is töltöttünk mi minden kis üveget.
Én most behoztam a meggyet a magjával,
Éljen a menyasszony, élete párjával!
Savanyúság behozatalakor [361]
Jó savanyúságot, ím, most behoztam,
Hová tegyem, elébb azon gondolkoztam.
Hiszem, hogy a szagát a fején találom,
Legelőször is a menyasszonyt kínálom.
Tessék, jó lesz szokni már a savanyúsághoz,
Úgy is az élet is elég savanyút hoz.
Ej, de mit beszélek én a jövendőről,
Számukra a malom, ha vize van, őröl.
Uborkát is hoztam a jó pecsenyéhez,
Aki okos tudja, étvágygerjesztő ez.
Kedves vendégeim egyenek belőle,
Fogadom, hogy beteg senki nem lesz tőle.
Pecsenye behozatalakor I. [362]
A minap a pósvári völgyön vitt el utam,
Az erdőből vaddisznóröfögést hallottam.
Gondoltam, megfogom, szükség lesz még rája,
Jó lesz a menyasszony lakodalmára.
Nem nagy idős lehet, mit tudom én, mennyi,
Nyilván a Vidróczki nyájából maradt ki.
Pecsenye behozatalakor II. [363]
Ne csörögj most zenész! Látod, hogy én jövök,
Tálamon van éppen egy sült malackölyök.
Malacpecsenye ám igazában neve,
Királyoknak étke, ételeknek feje.
Itt hozom a sült húst, tudom nagyon várják,
Ennek a világon nem találni párját.
Merem ajánlani minden halandónak,
Aki kedvelője mindenféle jónak.
Ételek királya jött be a tálcámon,
Az evéshez ki-ki jó étvággyal lásson.
Bökjék villájukat a sült pecsenyébe,
Mer az étkek étke került terítékre.
Pecsenye behozatalakor III. [364]
Finom gyenge a malacsült, alig három hetes,
Húsa omlós és ehető, ez már természetes.
Igazán azt elmondhatom, vitát nem is nyitok,
Ezt szereti minden asszony, ez már nem is titok.
Mivel hogy őseink ezt igen szerették,
Utána torkukat bőven öblögették.
Ma is ezt szereti mindenféle személy,
Ha borral öblögeti, száz évig is elél.
Ez aztán az étel, magyaroknak való,
Göthös idegenek torkán megakadó.
Jó orvosság ez a beteg gyomorra,
Aki ebből eszik, nem költ az orvosra.
Pecsenye behozatalakor IV. [365]
Behoztam a kakast egész tarajával,
Szép pirosra sült a maga zsírjában.
Sajnálom ám szegényt, mert jó példát mutatott,
A sok tik között milyen szép rendet tartott.
Nem kukorékol most már hajnal hasadtára,
Nem gubbaszkodik a szomszédasszony tikjára.
Egyék azért csak jó étvággyal!
Pecsenye behozatalakor V. [366]
Libapecsenyével küldtek be éppen,
Hogy még ezt is hozok, magam sem hittem.
Hisz víz-szerető volt ez az ártatlan liba,
Hogy mégis idekerült, nem’tom hol a hiba.
Azt mondom, hogy most bort igyanak rája,
Hadd ússzon borban is ez a szegény pára!
Pecsenye behozatalakor VI. [367]
Malacpecsenyét hoztam jó salátával,
Meg is van hintve minden finomsággal.
Különös eledel, legjobb a javából,
Igyanak is rá a jó borocskából!
Pecsenye behozatalakor VII. [368]
Jól esik a bor a pulykapecsenyére,
Egyen belőle mindenki kedvére!
Ha ilyen nagy lenne nálunk a veréb,
Bizony Isten, mindig pecsenyével élnék!
Pecsenye behozatalakor VIII. [369]
Itt van a kezemben a szép piros pecsenye,
Oly mutatós, mint a szép piros cseresznye.
Erőt ad, mint a falusi menyecske,
Ezért hát mindenki fogyasszon belőle!
Pecsenye behozatalakor IX. [370]
Pecsenyét is hoztam, mégpedig kétfélét,
Behoztam a kakast, és melléje a jércét.
Hogy jutottam hozzá? Szépen elmesélem,
Csak hallgassanak figyelemmel kérem!
Szaladgált a kakas a jérce nyomában,
Én meg fogtam magam, szaladtam utána.
Éppen ráugrott a kakas a jércére,
Így egyszerre kettőt fogtam, szerencsére.
Leöltem őket, leforráztam szépen,
Meg is pucoltam annak rendjében.
A boncolással sok időt töltöttem,
Aztán a tepsibe belegyömöszöltem.
Szép pirosra, barnára sült meg a bőre,
Így lett aztán ropogós pecsenye belőle.
Én már megkóstoltam, ízlett a falatja,
Így hát mindenki bátran megkóstolhatja.
Pecsenye behozatalakor X. [371]
Pecsenyét is hoztam, nem is csak egy félét,
Azért köszörülje jól meg ki-ki a kését,
Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét!
Húzza meg kend, komám, rekedt hegedűjét!
Nincs párja étkek közt a jó pecsenyének,
Mert ez vidámságot okoz az elmének.
Ősatyáink miért voltak olyan vének.
Azért mert borral meg pecsenyével éltek.
De ha idehoztam, leteszem kezemből,
Jó nagy darabokat metéljenek ebből!
Pecsenye behozatalakor XI. [372]
Itt hozok sülteket, számtalan sokfélét,
Ezért köszörülje meg ki-ki jól a kését.
Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét!
Inkább a pecsenye vegye el a késük élét!
Gyenge borjúsültet is hozok káposztával,
Csak harminc tavasszal járt ki az anyjával.
Gyengesége miatt a szénát nem ehette,
Szegény gyönge állat csak a tejet nyelte.
Jobb íze van neki, mint a krumplipipicének,
Ősapáink miért voltak olyan vének.
Azért, mert jó borral s pecsenyével éltek.
Tessék hát uraim, vegyék el kezemből,
Jó nagy darabokat metéljenek ebből!
Bort is igyanak rá, aki szik ebből,
Mert ha bort nem iszik, nagy foga nő ettől!
Pecsenye behozatalakor XII. [373]
Pecsenyét hoztam, mégpedig kétfélét,
Behoztam a kakast és vele a jércét.
Hogyan jutottam hozzá, elmesélem szépen,
Csak hallgassanak rám figyelemmel, kérem!
Szaladgált a kakas, a jérce nyomában,
Én meg fogtam magam, és futottam utána.
Mind a kettőt megcsíptem szerencsésen,
És őket egy tepsibe belegyömöszöltem.
Szép piros-barnára sült meg ott a bőrük,
Lett is királynak való pecsenye belőlük.
Bort is igyanak ám rá, aki eszik ebből,
Mert aki nem iszik, nagy foga nő ettől!
Pecsenye behozatalakor XIII. [374]
Halljunk szót, uraim!
Harminchárom széplány, ki a céklát üvegbe tette,
Mikor ez a disznó utolsót röffentette.
Fiatal kis állat, siska volt a füle,
Kinek jó foga van, nem fullad meg tőle.
A kanász kutyája addig terelte,
Míg vacsoránk ékét meg nem tette.
Megmaradt a farka, egész szép hosszával,
Amit a szakácsok most szépen feltálalának.
Vőlegény urunk már súrolja a markát,
Kedves nejének átengedi a farkát!
Ki ebből eszik, forduljon javára,
Ne pedig a szakácsnőkhöz a konyhába.
Pecsenye behozatalakor XIV. [375]
Halljunk szót, uraim!
Most hozunk sülteket, számtalan sokfélét,
Ezért köszörülje meg ki-ki jól a kését,
Hogy ki ne csorbítsa a tányérja szélét.
Főtt csirke, rántott hús, fasírozott és natúr,
E tál tartalma az étkek sorában nagy úr!
Aki ezt nem hiszi, és nem eszik belőle,
Zeneszóval visszük ki a régi temetőbe!
Pecsenye behozatalakor XV. [376]
Hogy éhen ne haljunk, ezen a szent napon,
Egy Riska tehénnel megbirkóztam nagyon.
Lám itt van a húsa tormával, céklával,
Harminc esztendeig jártak a csodájára.
De tegnap a mészáros bárdjával levágta,
Egye hát mindenki nagyon jó étvággyal.
Pecsenye behozatalakor XVI. [377]
De jó szakácsnénk van küldi nyakra-főre,
Még sincs leforrázva piros keze bőre.
Régi jó apáink miért voltak oly vének.
Azért mert borral és pecsenyével éltek!
Hogyha minálunk is nagy volna a veréb,
Hozzálátnánk mi is ahhoz mi volt rég.
Két szuka malacból vagyon ez az étel,
Fogyassza a násznép friss jó egészséggel.
Pecsenye behozatalakor XVII. [378]
Behoztam tisztelette.
A pecsenyés tálat,
Amit a násznép má.
Bizonyára várhat.
Ne várjanak tovább,
Drága urak-hölgyek,
Mert a teli hasná.
Bizony mondom nincs szebb.
Pecsenye behozatalakor XVIII. [379]
Figyeljen mindenki,
Mert életmód tanácsadá.
Fog most következni.
A kenyér csak hizlal,
A burgonya lábizzasztó,
Még szerencse,
Hogy a sült hú.
Önmagában is fogyasztható.
Pálinkával készítsük el.
Az ő nehéz útját,
Sörrel-borral locsolgassuk,
Adjuk meg a módját!
Pecsenye behozatalakor XIX. [380]
Pálinkával készítsü.
Gyomrunkban a helyet,
Mert oly jeles étket hoztam,
Amit ez megillet.
Fűszerezése és zsírj.
Pont el van találva,
Átadom tisztelette.
A pecsenyés tálat.
Pecsenye behozatalakor XX. [381]
Tisztelt vendégeink, tessék a jó sült hús,
Aki ebből eszik, tudom hogy nem lesz bús.
Ha talán szomjasak, bort is hozok mindjárt,
Kivált, ha elkapom a kakasnak combját.
Malac pecsenye ez, nem varjú, nem holló,
Tudom, megenné ezt sok szegény vándorló.
Tán mindenki tudja, hogy erre a bor jó,
Igyanak, állja még az iccés hordó.
Pecsenye behozatalakor XXI. [382]
Itt van a pecsenye mártással tormával,
Jobb ez, mint a hering a vereshagymával.
Ábrahám ilyennel éle Sárájával,
Azért élt oly soká a kedves párjával.
Bátran tehát ebből mindnyájan egyenek,
Jó nagy szeleteket tányérra tegyenek.
Arra bőven mártást, de sót is tegyenek,
Húzd rá, Bandi koma, vígan hadd legyenek!
Pecsenye behozatalakor XXII. [383]
Itt hozom a sült húst, tudom, hogy már várják,
Ennek a világon nem találni párját.
Nagy szerencsétlenség történt ma hajnalban.
Megdöglött a disznó a hátsó udvarban.
Gyilkos kéz okozta szomorú halálát,
Bizonyításképpen elhoztam a húsát.
Ne féljenek tőle, meg van ez már sülve,
Már Kinizsi Pál is jóllakott belőle.
Egy tállal bevágott, s oly erőre kapott,
Hogy fél kézzel ötven törököt levágott.
Merem ajánlani minden halandónak,
Aki kedvelője pálinkának, bornak.
Ételek királya jött be a tálcámon,
Evéshez ki-ki jó étvággyal lásson.
Bökjék a villát a piros pecsenyébe,
Mert az estebédnek közel már a vége.
Pecsenye behozatalakor XXIII. [384]
Sok szép tavaszokat íme én megéltem,
De még úgy mint most, még meg nem ijedtem.
Pedig az árnyéktól én bizony nem félek,
Sőt a szúnyoggal is bátran szembenézek.
Híres bátorságom, vitéz tetteim oly nagyok,
Nincs vitézebb ember nálam, ahol magam vagyok.
Azonban ez egyszer mégis megijedtem,
Mert a tálat kicsi híján elejtettem.
Pedig rettenetes szörnyű kár lett volna,
Mert ilyet nem evett senki ember fia.
Mert ebben a tálban jó pecsenye vagyon,
Amit az ifjak, vének, szeretnek mind nagyon.
Kik pecsenyét esznek, mind sokáig élnek,
Őseik is ettől lettek ilyen vének,
Mivel a pecsenyét mind nagyon szerették,
Utána torkukat borral öblögették.
Kedves vendégeim, valaha én is bátor legény voltam,
Egész közös erdőt összebarangoltam.
Bagolyhuhogástól hazáig szaladtam.
Azonban egyszer érdemjegyet nyertem,
Mert egy sült bagolyra puskám rásütöttem.
Úgy vélem hát, hogy jól is céloztam,
Mert íme önöknek eledelül hoztam!
Pecsenye behozatalakor XXIV. [385]
Most pecsenyét hoztam, jó puhára sülve,
Hogy ez kis borjú volt, annak hetven éve.
Életében nem volt soha egészséges,
Mert a mészárosok csak beteget vesznek,
Hogy a takarékba többet tehessenek.
Hús-látó itt volna, mond’nám a szemébe,
Hogy hány forint csúszott érte a zsebébe.
Mert ő a javából kap aztán egy kilát [386],
Így a mészárosnak elnézi a hibát.
De ez meg van most finomra csinálva,
Tessenek uraim, lássanak hozzája!
A nyoszolyóasszonyok ajándékára I. [387]
Szép vendégkoszorú, a nyoszolyóasszon.
E kis ajándékát elkészíté otthon.
Ide elküldött, hogy asztalra tennék,
Hogy itt egészséggel szépen elköltenék.
Hallgasson meg engem minden becsületes,
Ez a gyönge malac még csak háromhetes.
Meggyilkolták szegényt, ó de rettenetes,
De a húsa jó ám, nagyon természetes.
Ó te kis malacka, jer hát búcsúszóra,
De hamar eljött neked a végóra!
Tessék, násznagy uram, metélje apróra,
Egy darab belőle nekem is jó volna.
Költse el hát neki minden porcikáját,
De úgy, hogy nekem is jusson majd belőle,
Hogy engemet is érjen a ritka szerencse.
A nyoszolyóasszonyok ajándékára II. [388]
Halljunk szót, uraim!
Hát ti legények idebent a legyet csapjátok,
Odakint a nagy kárt nem is tudjátok.
Erre jött egy tarka macska,
A hordóból a csapot kirúgta,
Uccu neki, elfutott, katonának felcsapott.
No hát, nem jöttök.
Nem baj, hordok bort nektek eleget.
Éppen most hallottam, hogy a molnáro.
A Balatonban beverték a jeget.
Hát, ahogy a Balaton partján jöttem-mentem,
Ezt a kis kakaskát én megleltem.
Gondoltam, a bor mellé hús is kell,
Én megfogtam, megsütöttem, megpirítottam,
A násznagy uraknak pedig ajándékul hoztam.
Isten éltesse násznagy urakat sokáig,
Keddtől fogva szerdáig.
Adjon Isten közibük olyan lótást-futást,
Hogy a marcali vásárban tíz év múlv.
Találják meg egymást.
Tüskefához / életfához I. [389]
Dicsérem szívemből az Úristen nevét,
Midőn megkóstoljuk a tüskefa érdemét,
A mi koszorúslányunk ajándéka jelét,
Aki tüskefára rakta szívének jobb felét.
Tüskefa hajtása vót vesszeje Áronnak,
Tüskéből fontak koronát az Úr Jézus Krisztusnak,
Ne szidják, uraim, tehát a tüskének hegyét,
Ha megbántott is valaha sok Pannit vagy Böskét,
Hát vegye elő mindenki gombostűjét,
A tüskének hegyét.
Aki a fáról eszik, az nyer jó erkölcsöt,
Ezzel én bevégzem a köszöntő verset.
Tüskefához / életfához II. [390]
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Mózes a pusztában egy rézkígyó.
Mutatott be népének,
Én is bemutatom az élet fáját,
Amiért én magam voltam a Paradicsomban.
A szépségtől semmit sem láttam,
A gyönyörűségtől meg mindjárt elájultam.
Odajött hozzám egy angyal, és kérdi tőlem.
Mit keresel te itt, alvó gyermek.
Én mondtam, hogy ezért a fáért jöttem.
Hogy jöttél, mikor nem hoztá.
Sem fejszét, sem fűrészt.
Én megfogtam, és tövestől felhúztam,
És az ékes menyasszonynak ajándékul hoztam.
Van ezen alma, dió, mogyoró,
S a tetejébe egy nemzeti lobogó.
Annak tetejébe egy aranyos gerlice,
Amely azt rebegi aranyos kis szájával.
Szálljon áldás az új házaspárra!
Kakas behozatalakor I. [391]
Ez a délceg kakas vol.
A baromfi ól éke,
Gyászolja is immá.
Minden nemzetsége.
Számtalan árváj.
És számos sok özvegye,
Gyomrunkban les.
Neki végső nyugvóhelye.
Adjuk meg most nek.
A végső tisztességet,
Igyunk egy pohár bor.
A kakas emlékére!
Kakas behozatalakor II. [392]
Itt hozom a kakast vörös tarajával,
Ez sem cicerél már többet a szomszéd tyúkjával!
Ez a kakas csínyt csinált menyasszonyunk lába közé.
Vőlegényünk azt ígéri, hogy a kakast elintézi.
Kakas behozatalakor III. [393]
Behoztam a kakast egész taréjával,
Jó puhára főzött apró rizskásával.
Nem gondolt a gazdánk a maga tyúkjával,
Fogyasszák jóízűen Isten áldásával!
A szakácsnőnk erősen esküszik, hogy mialat.
A szép nap alatt sütkérezik, jobb ízű eledel.
Ennél még nem kóstolt,
Bár hetven évet keresztülgázolt.
Kakas behozatalakor IV. [394]
Hallgasson meg engem minden becsületes,
Ez a szegény kakas még csak három hetes.
Meggyilkolták szegényt, ó, de rettenetes,
De azért a húsa jó és ízletes.
Ó, te pici kakas, gyere búcsúzóra,
Jaj, de hamar eljött neked a végóra.
Tessék, násznagy uram, metélje apróra,
Egy jó darab bizony nekem is jó volna.
Sült baromfi behozatala előtt [395]
Loptam én egy tyúkot, de ki ne beszéljék,
Hozom mindjárt sülve, el ne híreszteljék.
Hogy el ne áruljon vagy farka vagy feje,
Egyék meg egészen ne maradjon belőle.
Sült baromfi behozatalakor I. [396]
Most, hogy már ettünk a fiatal birkából,
Mást hoztam ki kérem, mostan a konyhából.
Mit az előbb ettünk, nem bölcs volt, de barom,
Most baromfit hoztam, az lesz az asztalon.
Tyúkhúst hoztam tehát, s elmondom, hogy hogyan,
Összegyűlt a sok tyúk, a sok boldogtalan.
Közülük néhányan érezték a végét,
De minden hiába, nem leltek mentséget.
Sorshúzás lesz köztük, s ők lesznek a tétek,
Tudta a szakácsné, miből lesz jó étek.
Hej, szegény kis csirke, bizony ezt megjárta,
Ily keserű sorsát egy cseppet se várta.
Kegyetlen szakácsné kését elővette,
S a jámbor jószágnak gégéjére tette.
Azután hirtelen egyet rántott rajta,
Ó, drága Istenem, de kegyetlen fajta.
Majd megirigyelte a szép drága tollát,
Vizet melegített, s lehúzta subáját.
Majd kegyetlen módon a körmét elszedte,
S mezítelen testét a sütőbe tette.
Ily rettentő módon került ezen tálba,
Pedig szaladt volna inkább Torontálba.
Ott kint a tyúklétra jaj, de nagyon magas,
Ezzel a kistyúkkal már nem cicerél kakas.
Én hozom a kakast piros tarajával,
Ez se hág már többet a szomszéd tyúkjával.
Az nem mondja többet, hogy kot-kot-kotkodács,
Ezáltal már nem lesz több a fias tojás.
A vőlegény urunk is nagyon vigyázzon,
Hogy az új asszonynak sok tojást juttasson.
Ne járjon más házhoz, tele legyen a kas,
Mert különben úgy jár, mint ez a kiskakas.
Sült baromfi behozatalakor II. [397]
Tudják-e, hogy mi ez? Nem tudják.
De furcsa! Lám, ott kint a Bodr.
Már egy hete tudja.
Egy hete tán sok lesz, de három nap óta,
Az apró jószágra jár szomorú nóta.
Gunarak és kacsák, kakasok és jércék,
Sőt még a birkák is a vesztüket érezték.
Ahogy meglátták a gazdasszonyt a késsel,
Melyik merre látott, úgy szaladtak széjjel.
Ámde, hasztalan volt az iparkodásuk,
Annak bizonyságát itt e tálban látjuk.
Kegyetlen Heródes, a zsidók királya,
Betlehemben oly nagy ricsajt csinála.
Mikor megölette az aprószenteket,
Mint midőn vérontást a gazdasszonyunk tett.
Úgy állnak a tálak ott kint a konyhában,
Miként a katonák sorjában, glédában.
Karom a hordásban máris igen fáradt,
Azért hát leteszem a pecsenyés tálat.
Sült baromfi behozatalakor III. [398]
Ennek sem kapirgál többé már a lába,
Tiszta véletlenül bekerült a tálba.
Ügyes a szakácsné, megsütötte szépen,
El is szortírozta a következőképpen:
Az új asszonyé a farka, és a töke,
Hisz eddig nem volt ezekhez semmi köze.
Az új ember része a szép fehér melle,
Csak szopogatni kell, jaj nehogy lenyelje!
Nászoké a fara: ismerik már régen,
Szokták simogatni paplanon és pléden.
Eladó lányoké a kakasnak a nyaka,
Hajlékony és kemény, mint a legény … izma!
Legyen a fiúké két szép húsos combja,
S a combja közével gyűljön meg a gondja.
Többi részét kapják idősek, gyerekek!
Mindenkit kérek, hogy jó szájízzel egye meg!
Ha netán valakit kihagytam a sorból,
Egye minden részét, s igyon rá a borból!
Sült baromfi behozatalakor IV. [399]
Sült húst hoztam kérem, még pedig két félét.
Behoztam a kakast, és vele a jércét.
Hogy hogyan jutottam hozzájuk.
Kérem, el is mesélem, hallgassanak rá.
Egy kicsit kérem!
Szaladgált a kakas a jérce nyomában,
Én meg kaptam, futottam utánuk.
El is csíptem mind a kettőt, nem is sokára,
És beszaladtam velük a konyhára.
Ott a szakács jól leforrázta,
Megkoppasztotta őket, és a tepsibe gyömöszölte.
Szép piros-barnára sült bőrrel az asztalra kerültek,
Na, ez nem kaparja senki szemétdombját,
Mindjárt megkaparja a násznagy uram torkát!
Pecsenye után [400]
Az imént hoztam egy fogás ételt,
Ebből többet nem hozok,
Mert ettől menyasszony kez.
A vőlegény zsebében mozog.
Koszorúslányaink vágyakozva nézik,
Mert ezt az anyjuk megtiltotta nékik.
A nyoszolyóasszonyok mosolyognak magukban,
Hisz nekik már sok ilyen megfordult markukban.
Rántott hús behozatalakor I. [401]
Nagy baleset történt itt bizony hajnalban,
Megdöglött a disznó a hátsó udvarban.
Gyilkos kéz okozta szomorú halálát,
Feldolgozták szépen, kirántották húsát.
Így hát kirántott húst kerítettem sorba,
Bizony legjobb falat, akárki megmondja.
Már Kinizsi Pál is jóllakott belőle,
Malomkövet emelt azon nyomban tőle.
Tessék hát uraim, átadom a tálat,
Rántott hús illata töltse be a házat.
Igyanak rá bort is, ürüljön a pohár,
A krumplit s a vizet nyelje el a szamár.
Rántott hús behozatalakor II. [402]
Hogy konyhánkra rosszat senki sosem mondjon,
Házunknál valaki éhen ne maradjon.
Most a kirántott húst kerítettem sorra,
Ha ilyet kapna a baka a táborba,
S utána a torkát borral öblögetné,
Még az ördögöt is pokolba kergetné.
Ősapáink, mikor háborút viseltek,
Télen-nyáron mindig kirántott húst ettek.
Tessék hát uraim, átadom a tálat,
Bűbájos illata töltse be a házat.
Igyanak rá bort is, ürüljön a pohár,
A krumplit, s a vizet nyelje el a szamár.
Pörkölt behozatalakor I. [403]
Nagysoká felébredt az az istenverte,
A fél liter borát kapásból lenyelte.
Azután azt mondta, főzést azt nem vállal,
De én rábeszéltem egy nagy fakanállal.
Meg is főtt oly szépen, ez a szegény pára,
Csak a kemény beton puhább kicsit nála.
Csernobilból lett a krumpli mellé hozva,
Sugárzik is szépen, mint az atombomba.
Azért nem kell félni! Állítom, hogy jót tes.
Gyomorrontás ellen a sok finom, jó szesz!
Hashajtót ne szedjen, nem lesz szükség arra,
Száz tabletta van a pörköltbe kavarva.
Úgyhogy készüljünk fel mindenféle rosszra,
A vécé-ülőkét senki le ne …. Tegezze!
Ez tán a legdúsabb, ezt kapja az új pár,
A menyasszony biztos a farkáért nyúlkál.
Meg is kérem szépen, hogy tartsa a markát,
S így tisztelje majd a vőlegény farkát!
Tudjuk, hogy a húsban erő, az van bőven,
A vőlegénynek meg fonnyad kicsit tőben.
Úgyhogy ő most sok húst egyen vitaminnal Á-val,
Hogy a nagyszülőket árassza el unokával!
Pörkölt behozatalakor II. [404]
Hoztam finom marhahúst mind a két szarvával,
Jó tizenhat évig szaladt az anyjával.
Addig legelgetett, s ette az abrakot,
Amíg tegnap este végül a fűbe harapott.
Mészáros taglója vetett neki véget,
Látom nem nagyon búsulunk evégett.
Ennyi tisztesség még a marhának is kijár,
Fogyasszuk is el jó étvággyal mindjárt.
Pörkölt behozatalakor III. [405]
Sok jó ételt láttunk ilyen alkalommal,
Mifelénk így szokás a lakodalomban.
De a pörkölthúsnak nincs közöttünk mása,
Melyet a szolgafán főz a juhász bográcsa.
Ez nem gulyásos hús, amit más nép majszol,
Ki rántást tesz bele hagymából és vajból.
Nincs ebben semmi pancs, csak úgy egyszerűe.
Pásztortudománnyal ízesítve bőven.
Tudja azt a juhász, ha módját megadja,
Mind a vérünkké lesz az összes falatja.
Nos hát vendégeim elloptam egy tállal,
Hozom a többit is szíves ajánlással.
Pörkölt behozatalakor IV. [406]
Ismét megérkeztem nem is oly sokára,
Merem állítani, nem vártam hiába.
Olyan ételt hozok most valójában,
Mely első lehet az étkek sorában.
Ezért az ételért is sok próbát tettem,
Egy szilaj bikával két nap verekedtem.
Fejét nyakastól lemetszettem,
A bőrét bicskával lefejtettem.
Ezt a finom ételt is ebből készítettem,
Mondják csak uraim, ugye jól cselekedtem.
Úgy tartom, hogy ennél a húsnál nincs jobb étek,
Erre a magyarnak vizet inni vétek.
Itt van a jó paprikás, uraim csak vegyétek,
Ne sajnáljuk a gazdát, jó étvággyal egyétek!
Pörkölt behozatalakor V. [407]
A magyar ember a paprikást kedveli,
Sok hússal készítve módfelett szereti.
De ez az étel csak magyarnak való,
Cingár nemzetnek a torkának nem való.
Azt mondom, a paprikásnak nincs is párja,
Erre vizet inni bűn, és nem is járja.
Egyék csak uraim, hogy ne vesszen kárba,
Ne hagyjanak semmit sem ebben a tálban!
Pörkölt behozatalakor VI. [408]
Itt van a paprikás tele minden jóval,
Jól meg van ijesztve tejfellel és zsírral.
Tessék, násznagy uram, egyenek belőle,
Aki ebből eszik, megjön a kedve tőle!
Te meg cigány húzzad, pezsdüljön a szívem,
Akinek kedve nincs, annak szíve sincsen!
Pörkölt behozatalakor VII. [409]
Itt van a jó pörkölt, amit most behoztam,
Melyre a konyhában sokat alkudoztam.
A gazdaasszonnyal jól összebarátkoztam,
Egy-egy húsdarabért őket mind sorba csókoltam.
Pörkölthöz VIII. [410]
Látják vendégeim, hordjuk szép sorjában,
És mind eltűnnek a kendtek gyomrában.
Nem sajnálom ám, hordom én, ahogy adják,
Azt mondta a szakácsné, most jönnek a marhák.
Mindenki a bicskáját jól megfenje,
Nehogy elmenjen az evéstől a kedve.
Fiatal marha volt, alig harminc éves,
Ennek a húsára vár itt ez a sok éhes.
Gyöngesége miatt a szénát nem ehette,
Szegény állat, csak a korpát nyelte.
Addig legelgetett, ette az abrakot,
Míg tegnap szegény a fűbe harapott.
A mészáros taglója vetett neki véget,
De mi azért ne búsuljunk evégett.
Pörköltet készített a szakácsné belőle,
Tudom, betyárosan jól lehet lakni tőle.
Tust húzzon a banda, ennyi egy marhának is jár,
Mi meg gyorsan nekiállunk, és elfogyasztjuk már.
Pörkölt behozatalakor IX. [411]
Tisztelt vendégsereg, most pörköltet hoztam,
Melyért a konyhán sokat hadakoztam.
Ezen eledelért nagy próbát is tettem,
Egy szilaj disznóval hét nap verekedtem.
Kicsin múlt, hogy fogam ott nem felejtettem,
De sebaj, fő hogy legyőzhettem,
Ezen finom ételt ebből készítettem.
A magyar paprikásnak a világon nincs párja,
De reá a víz minálunk nem járja.
Benne van ebben minden, ami ízét adja,
Aki ebből eszik, még az ujját is megnyalja.
No de nem dicsérem, dicsérje ő magát,
Hentesünk belevágta a disznó hátulját,
A menyasszony keresse ki a farkát!
Pörkölt behozatalakor X. [412]
Gyönge borjúhús, mit hoztam tormával,
Csak harminc tavasszal járt az anyjával.
Gyöngesége miatt szénát nem ehette,
Szegény gyönge állat csak a korpát nyelte.
Ezen jó tormáért jó sokat fáradtam,
Magyarországnak jó részét bejártam,
Ezt a keveset is a Maros tőben ástam,
Szerencsémnek tartom, reá találtam.
Ez aztán az étel, magyaroknak való,
Németnek torkán akadó.
Jó medicina ez, ugye, öcsém, Pista,
Ki ebből eszik, nem lesz cucilista.
Pörkölt behozatalakor XI. [413]
Ismét megérkeztem, nem jártam hiába,
Oly ételt hoztam valójában,
Mely első eminus az étkeknek sorában.
Ezen eledelért nagy próbát tettem,
Egy szilaj bikával hét nap verekedtem.
Kicsinybe múlt, fogam hogy ott nem feledtem,
De oda se neki, csakhogy legyőzhettem!
Tessék hát uraim, vegyél el kezemből,
Jó nagy darabokat metéljenek ebből!
Bort is igyék ám rá, aki eszik ebből,
Mert ha nem iszik rá, nagy foga nő ettől!
Pörkölt behozatalakor XII. [414]
Fiatal marha volt, alig harminc éves,
Kinek a húsára vágyik a sok éhes.
Addig ette az abrakot, míg a fűbe harapott.
Egyék hát uraim, jó ápitussal,
Ehhez is tartozik a cigány egy tussal.
Pörkölt behozatalakor XIII. [415]
Életunt marha volt,
Az már egyszer biztos,
El is kapta lábá.
A derék mészáros.
Bőrét levette,
Húsát kimérte,
A szakács kezéb.
Hűen le is tette.
Kérdezte a szakács.
Hát most mit csináljak,
Mit főzzek a húsbó.
Ünnepi vacsorára.
Mert tudta azt a szakács,
Hogy a vendéggel nem játszhat,
Mondott is a pörkölt felet.
Buzgón hű imákat.
Átadom hát végr.
A szakács remekművét,
Fogyassza jóízűe.
Minden kedves vendég.
Pörkölt behozatalakor XIV. [416]
Mikor Árpád apánk nép.
A Kárpátokon átkelt,
Maga előtt számos marhát terelt.
Vigyáztak is ráju.
Híven a pásztorok,
Hanem aztán a legszeb.
Ökör mégis elkujtorgott.
Ezt a szilaj ökrö.
Volt szerencsém megfogni,
És örömmel jelentem,
Most fogom tálalni.
Húsa kissé szívós,
De annál zamatosabb,
Aki foggal nem boldogul,
Bicskával darabolja!
Pörkölt behozatalakor XV. [417]
Gyomorbeteg embe.
Hozzá se lásson,
Nehogy ez a pörköl.
Hasának megártson.
Legjobb ízűt ebbő.
Csakis az bír enni,
Ki a tálnyi pörkölte.
Borral leöblíti.
Pörkölt behoz XVI. [418]
Mire e pörkölthöz valóka.
Mindent felkutattam,
Kis hazánk szegletei.
Végig bebarangoltam.
Makóról hoztam hagymát,
Kalocsáról paprikát,
Erdélyben bányászta.
Apró szemű sóját.
Tisza vizet merítettem,
Egri bort is szereztem,
Legvégül a húsho.
Egy szürke marhát kimértem.
Láthatják tehát,
Hogy mindent elkövettem,
Amit emberi számítás elvárhat,
Kívánok önöknek nagyon jó étvágyat!
Pörkölt behozatalakor XVII. [419]
Ismét megérkeztem, uraim, sokára,
De merem mondani, nem jártam hiába.
Mert jó ételt hoztam valójában,
Mely első eminens az étkek sorában.
Ezen eledelért nagy próbát is tettem,
Egy szilaj bikával hét nap verekedtem.
Kicsibe múlt, hogy a fogam ott nem felejtettem.
Oda se neki, fő, hogy legyőzhettem.
Nosza hevenyében a bőrét levettem,
A nyakát fejestől leszeleteltem,
Ezen jó eledelt ebből készítettem.
Megvallom uraim én is azt szeretem,
De mivel nincs több ilyen ízes étek,
Erre a magyarnak vizet inni vétek.
Itt van a jó paprikás, vegyék,
Széles jó étvágyat kívánok és egyék!
Pörkölt behozatalakor XVIII. [420]
Míg a levest ettük, odakint mi történt.
Szakácsné leverte lábáról a birgét.
Itt gőzölög e tálban, s ha szólni tudna,
Megkérdezné mostan: kinek van étvágya.
Most pedig egyenek, nagyon jó étvággyal,
Csak ne kanalazzanak a másik tálba által!
Pörkölt behozatalakor XIX. [421]
Ez, mi a magyarnak való a gyomrába,
Ez a jó paprikás, finomra csinálva!
Tessenek uraim, jóízűen megenni,
Egy kis bort is lehet majd utána inni.
Pörkölt behozatalakor XX. [422]
Ez a magyarok híres eledele,
Öt tartalmas tál van belőle tele.
Irigy ránk az ecsenyi sváb férfi,
Mert a készítését soha meg nem érti.
Sárga irigységét vidáman nevetjük,
Ezen pörköltet vígan meg is esszük.
Csirkepörkölt behozatalakor [423]
Kedves vendégeink, egy titkot mondanék,
Ami rajtam történt, de ki ne beszéljék.
Senkinek sem lehet hinni a világon,
De ha már elkezdtem, mégis csak elmondom.
Tegnap a kertünkben, mikor kisétáltam,
Egy fekete kakast kazalunkon láttam.
Hiába raktam a kazalra krumpliszárat,
Mint egy templom tornya, akkora lyukat vájt.
Elkezdtem zavarni reggeltől idáig,
Egész a tizedik szomszéd kapujáig.
Addig futottam, míg kiizzadt a hátam,
Majdnem csizma nélkül maradt a fél lábam.
Ólak, boglyák mellett űztem és zavartam,
Nem tudtam elérni, akárhogy akartam.
Hát egyszer, amint a kazal mellé jutott,
Kapta bósza lelkét, és lenyomott egy tyúkot.
Nagy méregbe jöttem, s fölkapván a puskát,
Szépen eltaláltam a kakas derekát.
Hát, a puskaszóra a tyúkok serege,
Úgy jöttek rám, mint a télnek fergetege.
Minden testrészemet úgy összeröpdöste,
Mondhatom, hogy lettem a fészek betege.
Egy kotlós csőrével mindjárt felém kapott,
S kirúgta fejemből a csárdás kalapot.
Rúgott, vágott, utoljára pedig pofon csapott,
Úgy, hogy fél szememmel nem láttam a napot.
Egyre jobban forrt a méreg a kotlóban,
Úgy megvágtam, kiment a combja forgóban.
Ekkor eszembe jut hirtelen, hogy holnap,
Tartanak e háznál egy nagy lakodalmat.
Elhoztam én ide, jó lesz a konyhára,
Minél több, annál jobb, a gazdánk se bánja.
Úgy tettem, elhoztam, de ki ne beszéljék,
Be is hoztam mostan, jól összemetéljék.
Hogy el ne áruljon a farka vagy a füle,
Sőt, még hírmondó se maradjon belőle.
Mert, ha már így esett, róla nem tehetünk,
Sőt, nyugodt lélekkel belőle ehetünk.
Igyanak rá bort is, mentől szaporábban,
Cseppet se féljenek, van még a kamrában.
Disznótoros behozatalakor [424]
Tisztelt vendégsereg! Hurkát, kolbászt hoztam,
Érte kint a konyhán sokat várakoztam.
A szakács nénivel összebarátkoztam,
Minden darabjáért ugyan hadakoztam.
Jó ám ez uraim, az étkek vezére,
Nemes magyar hazánk dicső híressége.
Nem dicsérem én őt, dicsérje ő magát,
Beledaraboltam hat oldal szalonnát.
Tizenkét disznónak elejét, hátulját,
Az új ember most keresi a fülét,
Az új asszony meg a farkát.
Rizses hús behozatalakor [425]
Ihol a magyarok híres eledele,
Rizskása az alja, tyúkhús a teteje.
Ami itt párolog ebbe a nagy tálban,
Azt mondják rá, hogy az Isten áldása.
Aki ebből egyszer jól bekanalazott,
Zsákhordó legényből földhöz vág vagy hatot.
Aki a tányérját kétszer is tetézi,
Magát a hetedik mennyországban érzi.
Itt hát a rizses hús egy jókora tállal,
Egyenek belőle, ne csak ímmel-ámmal.
Mert azt mondja róla egy pecsétes levél,
Ki száz évig ezt eszi, az jó sokáig él.
Kocsonya behozatalakor I. [426]
A hideg kocsonya pompás étel nagyon,
Jól megkeményedett odakint a fagyon.
Egyenek belőle, jó szívvel ajánlom,
Akár mind megeszik, én még azt se bánom.
Ezen ételért tettem egy nagy próbát,
Kilenc vaddisznónak törtem el a lábát.
Fülét-farkát-orrát levagdostam szépen,
Ilyen jó kocsonyát nem is ettek régen.
Jó hatással van az teli gyomorra,
Szomjazik is mindenki tőle a jó borra.
Borunk pedig van még, bőven adja a csap,
Kérem mindenkitől, jól hozzálássanak.
Kocsonya behozatalakor II. [427]
Jó estét kívánok e menyegzős házban,
Ne sajnáljanak ám, nem vagyok én lázban.
Tudom én, mit kell az asztalra hordani,
Nem hiába voltam kétszer vándorolni.
A hideg kocsonya pompás étel nagyon,
Jól megkeményedett odakint a fagyon.
Egyenek belőle, jó szívvel ajánlom,
Hogyha mind megeszik, én azt se bánom.
Ezen eledelért tettem egy nagy próbát,
Kilenc vaddisznónak szedtem el a lábát.
Fülét, farkát, orrát lemetéltem szépen,
Ilyen jó kocsonyát nem ettek régen.
Jó hatással van a fölhevült gyomorra,
És az ember tőle szomjazik a borra.
Borunk pedig van még, bőven adja a csap,
Tehát, kérem szépen, jól hozzálássanak.
Kocsonya behozatalakor III. [428]
Háromszáz ökörnek lefagyott a füle,
Levágtam, megfőztem, elhoztam előnkbe.
Lábát, farkát, orrát szinte közé tettem,
Mikor jól megfagyott, idehoztam néktek.
Káposzta behozatalakor I. [429]
Kedves uraim, aki a múlt nyáron nem kapált,
Ne vegye fel a kalánt!
Mert a násznagy uram sem kapált,
Csak elé- s hátra a vendéglőben sétált,
Kérem szépen, tegye le a kalánt!
A Paradicsomkertből éppen most érkeztem,
Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.
Mivelhogy én ottan sokat kertészkedtem,
Sok fejes káposztát bőven termesztettem.
Erdélyországnak nagy részét bejártam,
Ilyen jó káposztát sehol sem találtam.
Nem dicsérem én, dicsérje meg magát,
Mert belevágtam én sok fejes káposztát.
Tizenkét disznónak elejét, hátulját,
Keresse meg mindenki elejét és farkát.
Mivelhogy a káposzta itt vagyon,
Mindenki frissen hozzányúljon,
Hogy a lustasága miatt éhen ne maradjon,
És később hozzám, vagy szakácsného.
Panasszal forduljon.
Káposzta behozatalakor II. [430]
Itt van a káposzta, ínyencek étele,
Ebből a tányérját ki-ki merje tele.
Tál tisztességére ne maradjon semmi,
Jó gazdánk óhajtja, hogy mind meg kell enni.
Szakács asszonyunkat senki ne szólja,
Hogy nincs a káposztában disznó farka,
Mert malac korában farkas elharapta.
Hasa szalonnával jól meg vagyon rakva.
Itt van a jó káposzta a jó disznóhússal,
Bőven meg van rakva finom falatokkal.
Egyenek belőle étvággyal, gusztussal,
Vetekszik az íze a királyi halhússal.
Káposzta behozatalakor III. [431]
Megjött a káposzta, dicséri is magát,
Mert hát belevágtunk két vagy három sonkát.
Tizenkét disznónak elejét, hátulját,
Mindenki pakolja csak meg a tányérját!
Káposzta behozatalakor IV. [432]
A káposzta is az étkek vezére,
A magyar nép egyik legjobb eledele.
Még a királyoknak is gondja volt erre,
Áldott föld az, ahol terem a gyökere.
De én nem dicsérem, dicsérje az magát,
Mert belevágtam vagy fél oldal szalonnát,
Tizenkét disznónak elejét-hátulját.
Mindenki keresse benne a legjavát,
A menyasszony is keresse meg a farkát!
Káposzta behozatalakor V. [433]
Paradicsomkertből éppen most érkeztem,
Mely gyönyörű gyümölcséből ettem.
Mivel hogy ottan soká kertészkedtem,
Szép fejes káposztát bőven termesztettem.
Nagy Magyarországnak nagy részét bejártam,
De ily káposztafélét keveset találtam.
Szárma és káposzta az étkek vezére,
Nemes magyar hazánk, országunk címere.
De én nem dicsérem, dicsérje meg magát,
Mert belevágattam egy félholdas szalonnát.
Tizenkét disznónak elejét-hátulját,
Keresse meg benne ki fülét, ki farkát!
Mivel pedig hogy most a káposzta itt vagyon,
Ki-ki az evéshez buzgón hozzáfogjon!
Káposzta behozatalakor VI. [434]
Paradicsomkertből éppen most érkeztem,
Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.
Mivel hogy én ottan sokat kertészkedtem,
Szép fejes káposztát sokat termesztettem.
Nagy Magyarországot széltében bejártam,
De ilyen káposztát sehol sem találtam!
De annyit mondhatok, amerre csak jártam,
Káposztát dicsérték, fülemmel hallottam.
De én nem dicsérem, dicsérje meg magát,
Mert belevágattam két oldal szalonnát,
Tizenkét disznónak elejét-hátulját,
Keresse meg benne, ki fülét, ki farkát!
De mikor a konyhából kiindultam,
A gazdasszony utánam kiáltozta.
„Káposzta, káposzta, benne van a farka,
Kit a menyasszony billeget hajnalba!”
Káposzta behozatalakor VII. [435]
Jó nagy tállal hoztam a húsos káposztát,
Ez tudom, meghozza mindenki étvágyát.
Ettől a beteg is, ha magyar, felépül,
Míg a német sógor jobblétre szenderül.
Káposzta behozatalakor VIII. [436]
Fejedelmi étel a töltött káposzta,
Kivált, ha benne főtt a disznónak a farka.
Beléje vágattam két oldal szalonnát,
Tizenkét malacnak elejét, hátulját.
Keresse meg benne ki fülét, ki farkát,
Tudom, hogy megnyalja utána a száját.
Káposzta behozatalakor IX. [437]
Tekintélyes étel a töltött káposzta,
Kivált, ha benne főtt a disznónak az orra.
Keresse meg benne ki-ki fülét-farkát,
Tudom, hogy megnyalja utána a száját.
De azért nem muszáj nagyon mohón enni,
Nehogy az orvosért kelljen majd sietni.
Káposzta behozatalakor X. [438]
Töltött káposzt.
Rejtélyes egy étel,
A finom darált hú.
Hitvány káposztalevéllel.
Örök rejtvény marad,
Hogy a húst miért kel.
Káposztával elrontani,
De együnk inkább csak húst,
És nem fog fejünk fájni.
Káposzta behozatalakor XI. [439]
Nagy volt a szárazság, tudjuk, most a nyáron,
Föl lehet mérni a burgonyaszáron.
Nem is termett semmi fejes káposztából,
Hozatni kellet azt nagy Bulgárországból.
Rizskása meg hozzá ott termett Kínában,
Hat kuli öntözte keserves kínjában.
Benne jóféle bors nagy Argentínából,
Marhadagadó meg Ausztráliából.
Majoránna-pelyva szép Olaszországból,
Sót hoztak reá a német tengerpartról.
Tekintetes étel ám a töltött káposzta,
Kivált, ha asztalra szép menyecske hordja.
Egyenek hát bőven a jó káposztából,
De ne merjenek enni senki a húsából.
Mert annak a húsa nagy hasfájást okoz,
Jobb, ha abból csak a vőfély úr falatoz.
Káposzta behozatalakor XII. [440]
Itt ez a tál étel, az állott káposzta,
Ezt az országunkba Káp elvtárs hozta.
A szakács asszonyunk hússal megfoltozta,
Gondolom, hogy tízszer nemcsak egyszer sózta.
Olvastam a minap, az volt az újságban,
Hogy egy szakácsnő káposztát főzött vacsorára.
Nagyon forró volt, mikor tálba rakta,
Kitette meghűlni, oszt odaki hagyta.
Ám én ezt messziről megláttam.
Bezzeg becses nekem bent ám a káposzta,
Ki fog zsebébe egyenként berakni.
Különben leteszem, hogy mindenki lássa,
Násznagy uramnak meg nem jut,
Nézzen a padlásra!
Káposzta behozatalakor XIII. [441]
Hogy a vendégeink éhen ne lennének,
Hogy üres gyomorral haza ne mennének,
Más ételt is hoztam, azért hát egyenek,
Isten áldásával megelégedjenek!
Úgy látom, elfogyott az első tál étel,
Kezemben tartom már a második ételt.
Káposzta a neve, be van sodorítva,
Pergelt ételek közt nincs is ennek párja!
Piros röstölése van disznó zsírjával,
Ki-ki lásson hozzá evővillájával.
Káposzta behozatalakor XIV. [442]
Itt a jó káposzta, a friss disznóhússal,
Jól meg van kötözve, mint szekér a gúzzsal.
Tessenek uraim, vegyenek belőle,
Darabonként ötven fillér kell majd érte!
Szószóló úr, tessék, vegye el kezemből,
Maga meg forintot vágjon ki zsebéből!
Kis vőfénynek a káposztáról (XV.) [443]
Tekintetes étel a töltött káposzta,
Kivált, ha asztalra szép menyecske hordja.
Egy kicsit savanyú, senki nem cukrozta,
Hanem a szakácsnénk hússal megfoldozta.
Káposzta a magyarnak híres eledele,
Kegyelmeteket is megtisztelem vele.
Szakácsné asszonyunk húst is rakott bele,
Szeretném, ha annak enyém lenne fele.
Itt a jó káposzta, érdemes vendégek,
Az asztalra teszem elfogyasztás végett.
Tűzön volt, de azért nem forró, nem éget,
Kívánok utána erőt, egészséget!
Nagy vőfénynek káposztáról (XVI.) [444]
Tessék vendégeink, itt a jó káposzta,
Szakácsné asszonyunk nekem már megmondta.
Igazán jó étel, ritkítja a párját,
Látom kelmetek már óhajtva várják.
Ha az ember ezt a jó ételt vizsgálja,
Van ebben malacláb és disznó bordája.
Ha még szomjaznak, majd jól igyanak rája,
Csak el ne tévesszék, hol az üveg szája.
Kása behozatalakor I. [445]
Kedves vendégeim!
Hozzák már a kását, ennek a széles Földö.
Nem találni párját.
Tettünk rá zsírt bőven, nem sajnáltuk tőle,
Éltesse az Isten, aki vesz belőle!
Kása behozatalakor II. [446]
E tálon párolog a jó ízes kása,
Melyről azt mondják, hogy az Isten áldása.
Kivált húsfélékkel nincsen ennek mása,
Aki ebből nem eszik, saját kárát lássa.
Ne várjanak ám a sok kínálgatásra,
Itt van a nagy tál, nyúljanak csak utána!
Kása behozatalakor III. [447]
Itt van a kása egy kis pecsenyével,
Akinek foga nincs, szopogassa szépen.
Aki ebből eszik, fizet erszényével,
Mert majd megböködik a kanál nyelével.
Gyorsan hoztam egy tállal a tisztelt uraknak,
Akkor diskuráljanak róla, ha jóllaknak!
Kása behozatalakor IV. [448]
Behoztam a kakas egy rész taréjával,
Jó puhára főzve apró rizskásával.
A szakácsnőnk telerakta zúzával, májával,
Fogyasszák jóízűen Isten áldásával!
Szakácsasszonyunk erősen esküszik,
Mióta kását eszik, azóta hízik.
Az anyja is azt mondta, eledelt nem kóstolt,
Pedig ő már a kilencven esztendőn is túl volt.
Kása behozatalakor V. [449]
Nincsen lakodalom ludaskása nélkül,
Erre a szakácsné különösen készül.
Ha tán megégeti ügyes kis kacsóját,
Szépen összeszedi szenvedése árát.
Kása behozatalakor VI. [450]
Halljunk szót, uraim!
Hozzák már a kását, melynek széles földö.
Nem találják mását.
Mert ha a szakácsnő megégeti ügyes kis kacsóját,
Majdan összeszedi szenvedése árát.
Az Isten éltesse sokáig a tótot,
Ne kelljen magyarnak cipelni a drótot.
Kása a tótoknak kedves eledele,
Azt hiszem, meg lesznek vele elégedve.
Kása behozatalakor VII. [451]
E tálban párolog a jó illatos kása,
Amelyről azt mondják, az Isten áldása.
Ne várjanak ugyan a sok kínálásra,
Ímhol a tál, nyúljanak utána!
Kása behozatalakor VIII. [452]
Itt van násznagy uram, a harmadik étel,
Amit éppen most hoztam el egészséggel,
Szívesen adja ezt e háznak gazdája,
Ételét-italát tőlünk nem sajnálja.
Jó a vajas kása a sült pecsenyével,
Akinek nincs foga, rágja az ínyével.
A sült pecsenyével együtt jár a kása,
Mint a szabólegénynek kék, avagy zöld, sárga.
Visoghatsz jó asszony, majd jól megdöfködnek,
Ha a főzőkanál-nyelet elővesznek,
A szakácsasszonyok most igen örülnek,
Mert tudják, hogy az árát megfizetik!
Kása behozatalakor IX. [453]
Ne hagyjuk el öregapáink szokását,
A vacsora végén együnk egy kis kását!
Tekintsük azt úgy, mint az Isten áldását,
Nem ehetünk mindég pecsenyét, meg mártást.
Tessenek uraim, egyék jóízűen,
Akinek foga nincs, rágja az ínyével!
Kása behozatalakor X. [454]
Hiss, te veréb! Ne edd meg a kölest a szárán.
Kelepre gyermek a falu határán!
Tán nem hallották torkom kiáltását.
A veréb akarta megenni a kását.
Mivel vitézeim nekik nem engedték,
Szakácsasszonyaink jól elkészítették.
Mindjárt hát mindenki rakja a gyomrába,
Mert mindjárt betoppan egy beteges bába,
Aki izenetét ilyenformán teszi.
Hogy a kása árát szent uccse megveszi.
Kása behozatalakor XI. [455]
Nevessen mindenki, berukkol a kása,
A konyhán már tovább nem volt maradása.
Pöfögött, rotyogott olyan víg nótával,
Nem győzte volna a muzsikus kottával.
Előbb vigasztaltam, szépen békéltettem,
Nem használt a szép szó, nekitüzesedtem.
Belefordítottam őkelmét a tálba,
Hogy csak úgy gőzölgött szörnyű fájdalmába.
E drága eledelt Tótországból hoztam,
Mikor a világot körülvándoroltam.
Tót házigazdáim ilyennel traktáltak,
Amíg náluk voltam, ők is ezt zabáltak.
Nem tagadom, én is szeretem a kását,
Meg is főzettem itt éppen kilenc vékát.
Elláttam jó zsírral, megadtam a módját,
Megnyalja utána mindenki a száját.
Itt van, násznagy uram, e jóízű étel,
Mivel, hogy nincsen más, egyék egészséggel.
Tiszta szívből adja gazdám, gazdasszonyom,
Ha ürül majd a tál, újra telehozom.
Rizskók behozatalakor [456]
Tisztelt jó uraim, én most kókot hoztam,
Érte kint a konyhán sokat várakoztam.
A tepsiből most van kimetélve szépen,
Eme tálra rakva frissen azonképpen.
Régi időkből van a kók eredete,
Dáriusnak volt a kedvenc eledele.
Nyúljanak hát hozzá, ízes a falatja,
Tessék násznagy uram, bátran kóstolhatja.
Fánk behozatalakor I. [457]
Az Isten kegyelme mosolyogjon reánk,
Olyan jókedvűen, mint ez a piros fánk.
Fánk behozatalakor II. [458]
Halljunk szót, uraim!
Kőtt fánkot hoztam a tisztelt uraknak,
Olyan a formája, mint a piros almának.
Kettő-három elég lehet egy embernek,
Mely ágya a bornak, de gondja a betegnek.
Túrós lepény behozatalakor I. [459]
Itt a túrós lepény, mily pompás eledel,
Aki lepénnyel él, semmit sem feled el.
Ezt a túrós lepényt éppen most készítették,
Tüzes kemencében pirosra sütötték.
A nagy konyhakéssel darabokra szelték,
Hogy nekünk e tálba hamar ide tegyék.
Egyenek hát sokat, vegyenek belőle,
Egészséges étel, jótállok felőle.
Vegyenek belőle, ki-ki ahogy tudja,
Nyúljanak hát hozzá, ízes a falatja.
Hogyha nem lesz elég, ezzel a pár tállal,
Mindenkinek hozok akár egy kosárral.
Túrós lepény behozatalakor II. [460]
Drága jó uraim, túrós lepényt hoztam,
Érette a konyhán nagyon várakoztam.
A tepsiből éppen most jön kimetélve,
Áhító szagától alig vagyok élve.
Régi időből van ennek eredete,
Decebálnak ez volt kedves eledele.
Menyegzője napján túrós rétest eve,
Úgy jól lakott vele, megszakadt a bele.
De azért csak bátran egyenek belőle,
Egészséges étel, jót állok felőle.
Jó nagy darabokat vegyenek belőle,
Ki ebből jól lakik, nem lesz beteg tőle.
Rétes behozatalakor I. [461]
Finom rétest hoztam kibélelve mákkal,
Van még a kosárban tizenhárom tállal.
Almás, túrós, meggyes, mákos és káposztás,
Amint látjátok, jó nagy itt a választás.
Egészséges étel, én jót állok érte,
Rosszul nem lett eddig senki sem tőle.
Sőt ha beteg eszi, akkor erőre kap,
Vegyenek csak sokat, egyenek belőle.
Többféle rétest is felraktam a tálra,
De a káposztásnak alig lehet párja.
Ebből is, abból is vegyenek uraim,
Meg nem fogják bánni kedves asszonyaim.
Ez a finom étel jól meg van cukrozva,
Meghintették jócskán az én parancsomra.
Van, aki e tésztát nagyon is szereti,
Ízlelj meg az is, aki nem kedveli.
Rétes behozatalakor II. [462]
Megjött már a rétes, túrós, mákos, béles,
Annak lesz csak kedves, ki megeszi egyre.
Rétes behozatalakor III. [463]
Okos ember volt, ki ezt kitalálta,
Ki a túrós rétest először csinálta.
Finom az illata, zamatos az íze,
Ha ránéz az ember, megörül a szíve.
Szüzek, szép virágok ne beszélgessetek,
Ha ebből nem esztek, férjhez sem mehettek.
Egyben tihozzátok is szólok, legények!
Ha ebből nem esztek, nem kaptok feleséget!
Rétes behozatalakor IV. [464]
Finom, fehér lisztből készült a rétes,
Túró, mák, cukor is van benne, attól ilyen édes.
Olyan édes ez, mint a menyasszony csókja,
A vőlegény is mondta, hisz ezt ő csak tudja.
No, de hogy a titkot mi is megtudjuk, a sokféle rétesbő.
Jó étvággyal fogyasszunk!
Ebbéli mondókámat tovább már nem nyújtom,
Hisz, amit most tálalunk, már nyújtották az asztalon.
Rétes behozatalakor V. [465]
Halljunk szót, uraim!
Itt a finom rétes, kibélelve mákkal,
Láttam a konyhában három üres zsákkal.
Van túrós, mákos, káposztás,
Kinek milyen tetszik, szabad a választás!
Rétes behozatalakor VI. [466]
Érdemes vendégek, túrós rétest hoztam,
Miért a konyhában sokat várakoztam.
Éppen most lett a tepsiből kimetélve,
Alig vagyok áhító szagától élve!
Dece Pálnak volt legkedvesebb eledele,
Jó étvággyal fogyasszák kelmetek!
Rétes behozatalakor VII. [467]
Itt a rétes, kerekes,
Öreganyám, ne kergess!
Sütemények behozatalakor I. [468]
Nullás lisztből készült e finom sütemény,
Cukorral és vajjal készült, meglestem én.
Tejjel és tojással kenve a teteje, piros ropogósr.
Sült a tészta vele.
Most a süteménnyel vagyok megrakodva,
Még egészen meleg, meg is van cukrozva.
Van itt rétes, ízes, szőlős és jó mákos,
Apró sütemények, kifli és lekváros.
Kinek habos tetszik vegyen a habosból,
Ki meg lekvárost kér, egyen a másikból.
Kívánságból nálunk törvényt senki sem szab,
Mindenki olyat vesz amilyent éppen kap.
Sütemények behozatalakor II. [469]
Finom fehér lisztből készült e sütemény,
Cukorral vegyítve nem is igen kemény.
Szereti is nagyon minden asszonyféle,
De a lányok sem tudnak betelni véle.
Tessék még sokféle jóízű sütemény,
Gonddal készítették, nem égett nem kemény.
Vaj, tojás, és cukor liszttel megkeverve,
Szakács tudománnyal süteménnyé verve.
Nézzék csak, milyen szép! Szájunkban elomló,
Jöhet majd utána sör, bor, és minden jó.
A férfi ember is többnyire szereti, főleg ha a torká.
Borral öblögeti.
Sütemények behozatalakor III. [470]
Itt van a sok finom, jóízű sütemény,
Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.
Kívül-belül meg van szépen cukrozva,
Mint a borbélynál, be van púderozva.
Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz,
Fogjon hát villát, ha kell, minden kéz!
Sütemények behozatalakor IV. [471]
Behoztam, íme a szép süteményeket,
Sok különfélét, nagyokat, kicsiket.
Ne mondják, hogy sok már,
Mert nincsen olyan szekér,
Amelyre még egy-két szalmaszá.
Rá nem fér !
Nagyon jók, mondhatom, a szép sütemények,
Hogy megártanának, attól én nem félek!
Megehetik bátran, lányok és legények,
Sőt egy darabkát még magam is kérek!
Sütemények behozatalakor V. [472]
Íme, itt a tálban a sok édes sütemény,
Azt mondják róla, nem is olyan kemény.
Abban az országban, ahol én lakom,
Ilyen terem a fán, én ezt onnan hozom.
Cukor is méz is van belekeverve,
Nos, kedves vendégeink,
Fogyasszanak belőle!
Sütemények behozatalakor VI. [473]
Itt a jó sütemény, kibélelve mákkal,
Láttam a konyhában, egy egész nagy zsákkal.
De van itt túrós is, diós meg káposztás,
Kinek milyen tetszik, szabad a választás.
Sütemények behozatalakor VII. [474]
Cukrásznak lenn.
Bizony mondom gyászos,
Mert az ember kez.
Folyton cukormázos.
De szép hivatás is lehe.
Süteményt gyártani,
Az emberek életé.
Azzal édesíteni.
Behoztam készségge.
A cukrász remekművét,
Édes finomságo.
Földi édenkertjét.
Sütemények behozatalakor VIII. [475]
A rostélyos kalács a magyarok híres eledele,
Öt tartalmas tálunk van belőle tele.
Nyúljanak csak bátran, örömmel bele,
Éljenek, kívánom, egészséggel vele.
Irigy ránk a német, az asszony, a férfi,
Mert a készítését soha meg nem érti.
Sárga irigységét vidáman nevetjük,
A rostélyos kalácsot buzgón eszegetjük.
Sütemények behozatalakor IX. [476]
Tésztás ételt hoztam jó ez változásnak,
Engedjünk hát helyet a régi szokásnak.
Ez meg különösen el vagyon készítve,
Azon friss még, meg se volt melegítve.
Tessék, násznagy uram!
Sütemények behozatalakor X. [477]
Kedves vendégeim, itt a jó sütemény,
Ahogy a garaton, a malomban lemén.
Egy kis tiszta vízzel van összevegyítve,
Nyúljanak hozzája, egyék jóízűen.
Sütemény behozatalakor XI. [478]
Itt a finom lisztből jóféle sütemény,
Nincs ebben sem mustár, sem ánizs, sem kömény,
Cukorral vegyítve nem is igen kemény,
Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.
Tudom, hogy szeretik az itt jelenlévő szüzek,
Még annál is inkább öregek és őszek,
Nincsen ezen a fán sem zuzmó, sem penész,
Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz.
Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz,
Fogjon meg hát minden darabot kilenc kéz.
Sütemények behozatalakor XII. [479]
Uraim itt vagyon ez a jó sütemény,
Csak tegnap sütötték még nem nagyon kemény.
Ne hagyjon el soha bennünket a remény,
Bor is lesz, a csapost előbb elküldtem én.
A nyoszolyóasszony ajándékáról [480]
Dicséret dicsőség adassék Istennek,
Tisztesség becsület e ház mindenének.
Mind a gazdagoknak úgy a szegényekne.
Az ifjaknak és szép szüzeknek.
Köszönt benneteket a nyoszolyóasszonyunk,
Akinek mi mostan követői vagyunk.
Ily szép ajándékát küldötte általun.
Amelyért mi mostan messze fáradoztunk.
Azért is hát ebbül mindnyájan egyenek,
Reánk komor szemmel ne tekintgessenek.
Jó kedvünk van nekünk, legyen hát mindene.
Szomorúságokat itt félretegyenek.
Egészség utána ki ebből részt veszen,
Mindaddig míg teste földi porrá lészen.
Áldjon meg titeket aki mindent tészen,
Amivel kérkedtem, ímhol legyen készen!
Mikor a nyoszolyóasszony ajándékát viszi [481]
Halljon szót Ádámnak minden maradéka,
Akit befogadott a gazdánk hajléka.
Míg előbeszélem mi szívemnek szándéka,
Ne legyen szívemnek semmi akadéka.
Nyoszolyóasszonyunk a vendég számár.
Ajándékot küldött üres asztalára.
Egyék csak meg, hiszen mert meghűl, ha várnak,
Aki ebből eszik, forduljon hasznára!
Nagynyoszolyó süteményéről [482]
Nagynyoszolyó-asszony, e ház gazdájának,
Véle egyetemben kedves násznagyána.
Ily szép tortával kívánt kedveskedni,
Melyet mindenkinek muszáj megkóstolni.
Míg az ajándékot kezemből elvennék, .
Illő, hogy reája szép áldást mondanék.
Áldja meg az Isten, aki ezt sütötte,
Áldja meg azt is, aki részt veszen belőle!
Kisnyoszolyó süteményéről [483]
Kisnyoszolyó-asszony szíves ajándéka,
Általam üzenvén, ez volt a szándéka,
Hogyha tortájának lenne fogyatéka,
A vőfély-úrnak is lenne maradéka.
Utolsó ajándék, szívesen vegyétek,
Melyet kisnyoszolyó-asszony ad tinéktek.
Ha megelégedtek vele, eltegyétek,
Vígsággal, örömmel borocskát töltsetek!
Menyasszonyi kalács behozatalakor I.
De mi nem jöttünk, üres kézzel útra,
Két örömkaláccsal láttuk el magunkat.
Öröm annak neve, annak emlékére,
Midőn Krisztus urunk a pusztában tanított,
Ötezer embert őt árpakenyérrel jól tartott.
Most pedig násznagy uram, tessék,
Úgy ossza el ezt a menyasszonyi ajándékot,
Hogy minden vendég megelégedve távozzék.
Menyasszonyi kalács behozatalakor II. [484]
Násznagy uram, jó estét kívánok,
Elhoztuk a menyasszonykalácsot.
Nem jöttünk mi üres kézzel ide,
Násznagy uram, fizessen meg érte!
Torta behozatalakor I. [485]
A szerelem szele lisztet összefújt,
Egy péklegény tejjel, mézzel összegyúrta.
Tetejébe ezt a szép virágot szúrta,
Azt mondta, hogy ennek igaz neve torta.
Amint szemébe tűnt szép, ékes formája,
Azt hittem, fehérnép bodros cicomája.
Később hogy megtudtam mily drága sütemény,
Behozatalkor vigyázva jöttem én.
Nem is lett hibája, nézzék ím felteszem,
Szép menyasszonyunk majd hogyan örül ezen!
Ha megízleli és kedvesét kínálja, bút feledv.
Csókra áll szép pici szája.
Becsülettel adom, tessék hogy, ehessék!
Torta behozatalakor II. [486]
Uraim, a szél a morvánt összehordta,
Tetejébe ezt a szép virágot szúrta.
Azt mondják, hogy ennek igaz neve: torta.
Tessék, násznagy uram, szabdalja apróra,
Aztán egy darab nekem is jó volna.
Torta behozatalakor III. [487]
Túl vagyunk már néhány jóízű fogáson,
De még nem volt annyi, hogy a gyomrunknak ártson.
Most tortát együnk, míg el nem fogy egészen,
Következő fogás a mázsálás lészen.
Bele van ám sütve minden e tortába.
Fűrészpor, fokhagyma, korpa, dara, árpa,
Fürjtojás, majonéz, paprika, meg zsálya,
Kilenc kofa asszony minden tudománya.
Lába között keverte a krémet rá Nagy Julcsa,
Az illata ettől egy kicsikét furcsa.
Nézzék, milyen fényes, körömlakk van rajta,
No meg három kutya egy egész nap nyalta.
Torta behozatalakor IV. [488]
Itt a finom torta, rajta a sok írás,
Jövő ilyen korra halljék gyereksírás!
Adjon az Isten olyan kis magzatot,
Ki a két kezével kiveri az ablakot!
Torta behozatalakor V. [489]
Halljunk szót, uraim!
Most egy nagy tortával jöttem megrakodva,
Olyan nehéz volt, hogy az úton majdnem eldobtam,
Könnyebbé tette ez a csodás látvány,
És hogy én hozhattam be az óriás tortát.
Nincsen ebben sem mustár, sem paprika, sem kömény,
Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.
Ezt a csodás mestermunkát a menyasszonynak ajánlom,
Hisz éjt nappallá téve csinálták a kollégák.
Üzenik, hogy szív küldi szívnek szívesen, és az ifjú pá.
Nagyon soká boldogságban éljen!
Torta behozatalakor VI. [490]
Nagyanyáink most ha előjönnének,
Bizony nem maradna szeme a vőfélynek.
Ha elbeszélem szép ékes szólással,
Mi lett a télire elrakott tojással.
Negyven darab lett a cukros lisztbe verve,
Újabb negyven darab a krémesbe keverve,
Húsz darab hab lett e mű tetejére,
Így vertünk száz darab tojás fenekére.
No de minket ezért nem érhet csalódás,
Mert hisz nincs még oly közel a feltámadás.
Aki teheti, a tortából egyen, hogy ezen a földö.
Hosszú éltű legyen.
Torta behozatalakor VII. [491]
Fejedelmi étek .
Lakodalmas torta,
A belevaló cukro.
Három teve hordta.
Tésztáját hét cukrás.
Keverte és gyúrta,
És mazsolás tejszínne.
Gazdagon locsolta.
Fogyasszák hát jóízűe.
Kedves urak-hölgyek,
Mert ki ebből eszik,
Annak álma könnyebb.
Torta behozatalakor VIII. [492]
Kedves vendégeim, itt van már a torta,
A sovány disznónak ettől nő a torka.
De ezt a tortát a menyasszony fogyasztja,
Neki nem a torka, de megnő a hasa.
A vőlegény szidni fogja a tortát,
Hogy elvette a menyasszony formáját.
De hogy visszanyerje előbbi formáját,
Gyorsan elszalad, és hívja a bábát!
Torta behozatalakor IX. [493]
Itt van a kezemben egy gyönyörű torta,
Kedves menyasszonyunk drága ajándéka.
Gyönyörű a színe és finom az íze,
Ha ránéz az ember, már örül a szíve.
Fogadják uraim, szép keze sütötte,
Mennyei eledel, angyal készítette,
Hej, ha éhül kapnám, szívem meggyógyulna,
Mert mostan – úgy érzem – mintha beteg volna.
Édes ez uraim, mint a tiszta szín-méz,
Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz.
Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz,
Fogjon meg hát minden darabot kilenc kéz!
Torta behozatalakor X. [494]
Itt van a menyasszony szíves ajándéka,
Jó szívességének a bizonyítéka,
Fogadják szívesen ezen ajándékát,
Nagyon szépre sütött menyasszonyi tortát!
Áldja meg az Isten ezen új párokat,
Soha semmi veszély ne érje házokat!
Legyenek boldogok, éljenek sokáig,
És szeressék egymást sírjuk bezártáig!
Gyümölcsök behozatalakor [495]
Most jövök ám még csak igaz étellel,
Amivel legelsőbb élt az előember.
Almát hozok, almát, az Éva almáját,
Amire Ádám is föltátotta száját.
Hiába tiltotta Isten az almától,
Csak rákívánkozott, persze, nem magától.
Éva anyánk csalta, csábította arra,
Azóta van minden Éván két nagy alma.
Feszít is az alma, szép piros, fehéres,
Kőkemény a húsa, az íze meg édes.
Még ízesebb talán, ha savanykás kissé,
Kóstolják meg kérem, használják a kiskést.
Van itt egri piros, starking, meg jonatán,
Ilyenből harapott régen Ádám apánk.
Van itt mindenféle színű, s ízű alma,
Ezektől lett híres Mélykút, s Jánoshalma.
Az alma mellé még szép diót is hoztam,
Szétgurult a padlón, amint megbotlottam.
De egy pár maradt a szakajtó tetején,
Ettől lesz a lányok almahegye kemény.
Alma, dió mellé a szőlő is ízlik,
Az éléskamrában pihent szegény eddig.
Meg is ráncosodott szegénynek a héja,
De azért édes ám, nincsen semmi baja.
Olyan ráncos ez a jó, kései szőlő,
Mint az eladó lány, kinek nem jut kérő.
De ha egyszer aztán az ajkához érünk,
Megédesül a szánk, megpezsdül a vérünk.
Van még mogyoróm is, sült gesztenyém, tököm,
Aki megtapintja, nem ütöm üstökön.
Én azonban ezt csak hölgyekre értem,
Ők nem bánnak vele talán túl keményen.
Kívánok én nekik olyan hosszú éltet,
Amilyent hajdanában Matuzsálem ért meg.
Kávé behozatalakor I. [496]
Érdemes vendégek! Ismét megérkeztem,
Engedelmet kérek, hogy ily soká késtem.
De azt mondhatom, hogy nem hiába késtem,
Önöknek a legjobb italt megszereztem.
Jártam én utána Törökországban is,
Láttam többek között, milyen az a hasis.
Ópiumos dohány, meg minden efféle,
De amondó vagyok, sosem élnék véle.
Hanem a kávéjuk igen pompás fajta,
Aki csak hozzáfér, örömmel kap rajta.
Hoztam is belőle, meg is főztük mára,
Íme, föl is adom, a dús lakomára.
Ezt az italt hívják fekete kávénak,
Kedves itala ez németnek, magyarnak.
Tessék hát uraim, cukor is van benne,
Igyák egészséggel, nem kell hozzá zsemle.
Kávé behozatalakor II. [497]
Messziről jöttem, szultán országából,
Kávét hoztam, erőset a javából.
Jó ital, be sem lehet rúgni tőle,
Ezért hát bátran igyanak belőle!
Kávé behozatalakor III. [498]
Idehallgassanak, mert beszélni akarok,
Én egy mexikói fiatalember vagyok.
A koszorúslány már ivott belőle,
Csak maguknak mondom, szerelmes lett tőle.
Fekete a színe, finom az illata, aki ezt megissza,
Nem lesz álmos soha.
Kis vőfénynek italról [499]
Nem célom az nekem hogy én itt papoljak,
A hosszas beszéddel unalmat csináljak.
Célom hogy hivatalomban serényen eljárjak,
Előbb italt hozok, azután ételt i.
Azután innen odébb is álljak!
Ivásra invitálás [500]
Az átlag magyar embe.
Csakis akkor iszik,
Ha öröme van, ha bánata van,
Vagy netán megszomjazik.
Igyunk hát most mi is,
Mindannyiunk egészségére,
Csak arra kérek mindenkit,
Vigyázzon a mértékre.
Gondolom, senki sem aka.
Taligán ébredni,
Mert kellemetlen dolo.
A nyikorgást hallgatni.
Sör behozatalakor I. [501]
A hűs, habzó sör sokaknak kedves jó ital.
Ezt adja két szép növény: a komló és maláta.
Azt szokás mondani, a sör folyékony kenyér,
Igyon is mindenki, amennyi belefér!
Sör behozatalakor II. [502]
Folyékony kenyérkén.
Érkezett hazánkb.
Az erjesztett komló l.
És benne a maláta.
Édes anyanyelvün.
A „sör” névre keresztelte,
Nevét azóta sok ember elrebegte.
Volt, aki áldotta,
És volt, aki átkozta,
De a sör természeté.
Meg nem változtatta.
Legelőször is csa.
A hólyagot feszíti,
Majd a jó fogyasztó.
Térdre kényszeríti.
Érdemes hát e nedűn i.
Gyorsan úrrá lenni.
S kapacitás szerin.
Mértékkel fogyasztani.
Sör behozatalakor III.
Sörivó emberek hívtak a színpadra,
Adjak jó tanácsot belső használatra.
Mert nem mindegy ám az,
Hogy miben hány maligán,
Mert aki bután iszik, viszik majd taligán.
De aki odafigyel, hogy hogyan, miből, mennyit,
Az majd, ha hazaér, ihat egy liternyit.
A disznó vályúból iszik, a ló pedig vödörbül,
Ha utánzod őket, asszonyod bepördül.
Kutya a tócsából, cica a tányérból,
Ne legyél már állat! Igyál te pohárból!
Mert az ivás, az tudomány!
Okosodj minden nap!
Az jár a legjobban, aki csak kortyolgat!
Annak nem fáj feje, gyomra,
Hanem csak jókedvvel gondol a mámorra.
Pálinka behozatalakor I. [503]
E háznak gazdája kér engemet arra,
Hogy viseljek gondot vendégek javára,
Akik ide gyűltek, ide, vacsorára,
Egy-avagy két üveg szilvapálinkára.
Kezemben az üveg, pálinkával teli,
Mert ez mindeneknek kedvét felemeli.
Aki ebből iszik, és ha jócskán benyel,
Egy furcsa menyecskét mindjárt meg is ölel.
Deuszpálinka kikérése (II.) [504]
Évek óta fáradozunk, kapuról kapura járkálunk,
Időközben magukra találtunk.
Láttuk a gazdasszony járkálását,
Egy szép Szent János kehely készítését,
Egy kupa pálinka mézesítését,
Ezen sok fáradságainkért egy kis tiszteletet elvárunk.
Lenne szíves a Szent János poharát kiadni.
Asztali áldás!
Mindeneknek szeme, tebenned bízunk, Úristen!
Te adsz nekünk eledelt alkalmas időkben.
Felnyújtod szent kezeidet,
És betöltesz minden élőket áldásaiddal.
Áldd meg, Uram, ezen ifjú pároka.
Az égnek harmatjával, és földnek zsírjával.
Aki velem mondja háromszor: Deusz, Uram, Deusz .
Ebből tudom, nem iszik!
Pálinka behozatalakor III. [505]
Asztalunkra került a jó szilvapálinka,
De amire ideért, keserves volt útja.
Az Istenadta gyümölcsö.
Meleg nyári verőfény érlelte,
Mire néhány szorgos kéz a hordóba szedte.
Hosszú sötét rabság várt a nemes gyümölcsre,
Aminek végére szagos cefre nem lett.
A pokol tüze gyúlt alatta, és rézüstbe lett öntve,
Hogy az emberiség javára kifőhessen leve.
Így került poharunkba, valahára végre,
Jó szilvapálinka, térdre rogyunk érted!
Pálinka behozatalakor IV. [506]
Tisztelt vendégeink, legények és lányok!
Még a pálinkáról egy kicsit dumálok.
Furcsa ez az ital, nem tudom, ki főzte,
Hogy oly hatásosan reánk kente-fente.
Ez mindenütt ott van, kísért ha kell, s ha nem,
Ránk tukmálja magát, ha engedjük egyben.
Ha gyerek születik, ott már jelentkezik,
Nélküle keresztség nem is történhetik.
A lakodalmon is előtolja magát,
Vele kezdődik meg hajnali vacsoránk.
És ha nem ügyelünk, úgy elbánik velünk,
Hogy a jó étkekhez már nem is lesz kedvünk.
S ha maghal az ember, már virraszt felette,
S végül tort ül neki, hogy ő úgy szerette.
Elhiteti végül, hogy ő jó barátunk,
És ha nem vigyázunk, elveri a lábunk.
A múltkor egy helyen megkínáltak vele,
És egy-két pohárral felhajték belőle.
De kínáltak tovább, no csak igyam-igyam,
Hát, kezd meglágyulni lent a horgas inam.
Szemeim szép lassan behomályosodtak,
Ajkaim beszélni alig-alig tudtak.
Az eszem se volt meg a maga rendjén,
Nem is csoda ám, hogy a sárt megkevertem.
No, aztán volt másnap igen drága dolgom,
Míg ruhámból a sárt szépen kipucolom.
Szégyelltem magam, mikor újságolták,
Hogy mint egy vadállat, úgy fújtam a nótát.
Ettől kezdve aztán nem tudom elhinni,
Hogy hát a pálinkát szükség fogyasztani.
Nem is jó barátunk, hanem ellenségünk,
Bármely mennyiséget belőle élvezünk.
De ha már ide is föltuszkolta magát,
Én is megragadok egy kis tele pohárt,
Kiiszom az új pár áldott örömére,
Kedves mindannyijuk jó egészségére.
Ha ilyen pálinka mindenfelé járna,
Mindenik bolondból híres tudós válna.
Ne várjatok tőlem bölcset, se bolondot,
Hisz egy pálinkától mind megokosodtok.
Helyettem majd akkor bölcs dolgokat mondtok.
Nagy vőfénynek pálinkáról (V.) [507]
Azt kiáltja szájam, legyenek csendesen,
Hogy elvégezhessem dolgomat rendesen.
Annak szolgálok én e házban szívesen,
Aki szépen mulat és becsületesen.
Mint hogy házatoknak ígéretet tettem,
Ételt-italt nektek szívesen ígértem.
Amint jó gazdámmal itthon megérkeztem,
Amelyeket mostan kezembe is vettem.
Kezemben az üveg jó pálinka lenne,
Várja a menyasszony, ha rá kerülhetne.
Még a vőlegény uram is gondolom, rámenne,
Más is hozzá nyúlna, ha előtte lenne.
Isten áldása ez, ezért hát bátorságga.
Ki-ki hozzá lásson örömmel-vígsággal.
Ne legyen e házban senki komorsággal,
Ne töltsék az időt itt szomorúsággal!
Az én bizodalmas gazdám azt kívánja,
Ki ebből részt vesz, egészség utána,
Hogy a hideg csömör ne essék hasába.
Bor behozatalakor I. [508]
Ó édes mennyei atyám,
Mint az utolsó vacsorán,
Megáldottad a poharat,
Úgy áldd meg a mi borunkat!
Íme, itt van a szép pohár,
Asztalunknál az ifjú pár.
Áldd meg a bort poharunkban,
Ez ifjú párt kis honunkban.
Áldd meg őket, óh Isten atyám,
A házasság szent hajnalán.
Legyenek boldogságban,
Sose legyenek botrányban.
Éljenek együtt sok évet,
Boldogságban, békességben.
Hogy egykoron fönn az égbe.
Legyünk együtt dicsőségben.
Kedves gyermekeim, kedves ifjú pár,
Íme ezen pohár, mely kiürült már.
Váljon ez a jó bor, legyen épségére,
Kedves mindnyájuknak friss egészségére.
Bor behozatalakor II. [509]
Szervusz, te bor! Hol van benned az a nagy erő,
Akitől az ember oly nagyon vakmerő.
Már tegnap is ittalak, mégis olyanná tettél,
Mint a csap.
Hanem már nem perlekedtem veled,
Hanem mars be, az áristomba!
Föld szülte fáját, fája szülte ágát,
Ága szülte virágát, virága szülte Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte a világ Megváltóját,
Isten éltesse az egész kompániát!
Bor behozatalakor III. [510]
Halljunk szót, uraim, szólok igazságot,
Nem beszélek tréfát, hanem valóságot.
Az igaz Messiás már eljött, sokfél.
Csodákat köztünk tett.
A vizet is borrá tette, a násznépet vendégelte,
Kánaán menyegzőjében, a nagy vendégségben.
Bor behozatalakor IV. [511]
Halljunk szót uraim! Tudom, hogy örülnek,
Akik engem látnak, több becsületem van,
Mint kétszáz barátnak.
Nem csoda ez, hiszen mindent én hordok be,
Én nézem meg, hogy van-e a pintes üvegbe.
Ha nincs, majd hozok, hisz a pince közel van,
Van még kilenc icce tízakós hordóban.
Ne panaszkodjék senki, én azt akarom,
Most is egyik lábam kint van az udvaron!
Nagyapáinknak is ettől jött meg kedve,
Örömében ugrált, táncolt, mint a medve.
Mi se legyünk búsak és elkeseredve! Igyunk!
Most töltöttem jó bort az üvegbe.
Bor behozatalakor V.
Mikor öreg Noénk Isten parancsár.
A vízözön elöl futott a bárkába,
Azt az egyet aztán mégis csak jól tette,
Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette.
Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük,
Amitől erőnket, jó kedvünket nyerjük.
Legyen ezért most itt mindenkinél hála,
Igyunk emlékére és mulassunk máma.
Ha ilyen fehérbor mindenfelé járna,
Mindegyik bolondból híres tudós válna.
Ősszel még én tapostam őt a nagy kádba,
De ha így folytatom, ő lök engem ágyba.
Bor behozatalakor VI.
Kedves vendégeink, feddjenek meg nagyon,
Rovásomon nekem nagy mulasztás vagyon.
Beszélek itten tücsköt és bogarat, fűt-fát,
Legényt, lányt, okost és oktalant.
Beszéltem én eddig mindről tisztességgel,
Lehet, hogy épültek egynémely beszéddel.
Azt azért magamtól, én rossz néven veszem,
Hogy a borról eddig még szót nem ejtettem.
A hűtlenség bizony csúnya öreg hiba,
Főleg ha bajtársról folyik itt a vita.
Mert bizony valljuk be, sokszor a társunk,
Bánatunkban vigaszt néha tőle várunk.
Jó barátnak tűnik mikor duhaj kedvben,
Vele élünk gyakran tűnő szerelemben.
Két-három pohárral leöntve garatra,
Feledés homályát takarja agyadra.
Csak az a baj vele, hogyha gyakran fogod,
Összeszokik sokszor véred és a borod.
Elhagyott a babád, szerelmed elszakadt.
Megvigasztal a bor, és lelkedbe szalad.
Ha otthon civódik veled feleséged,
Pokolba kíván már és becsmérel téged,
Gyerünk a kocsmába, ez lenne a megoldás.
Úgy gondolod, máris jöhet a bor pajtás.
Ha rossz a termés, felment a gép ára,
Minden pénzed kevés a bank kamatjára,
Több már az adósság, mint fejeden a hajszál,
Lelkedben a gondok bús serege kaszál.
Gyere pajtás, gyere, van egy jó barátod,
Majd ő megvigasztal, hamarjában látod.
Ha a bor zamatja simogatja gégéd,
Olvasztja lelkednek nagy keserűségét.
Vagy pedig, teszem fel, vidám kedvedben vagy,
Szereted az asszonyt, és a termés ára is nagy,
Kabátban, nadrágban, nem férsz a kedvedtől,
Mindjárt ki szeretnél bújni a bőrödből.
Társaddal szegül ő, ki véled örüljön,
Vígságodban véled ily könnyen derüljön.
Bor az élet gyöngye, kedved pezsdülése,
Bánatról örömre való serdülése.
Ámde őneki is van egy nagy hibája,
Nem egy embernek lett gyilkos galibája.
Csak addig jó barát, szerető élettárs,
Amíg belőle is csak keveset kíván.
Hogyha uraddá lesz, és nem marad szolgád,
Bizony elhúzhatja hátadon a nótád.
Hogyha elengedik kapzsi, mohó, éhes,
Ellenséggé válik, és gyakran veszélyes.
Elvitte gyakran gazdák házát, földjét,
Pajtáját és gépét, jószágát és bőrét.
Aki szenvedélyét mindig megfékezi,
Alkohol hatalmát gyötrőn meg nem érzi.
Minden földi gyönyört mértékkel szeretni,
Az élet tengerén józanul evezni.
Látjátok barátim, fiatal házasok,
Sokkal nagyobb kincs ez, mint gondolnátok.
Ezért hát én nektek minden jót kívánok,
A bort egészséggel sokáig igyátok.
Üresen ne álljon pincétekben hordó,
Színig töltse meg mind az új és az ó.
Gondoljatok arra, hogy borotok legyen,
Dolgozzatok fürgén fönt a szőlőhegyen.
Ti, ifjú házasok, ha beteltek mézzel,
A szerelmi csókok sok édességével.
Van nektek is szőlő, és milyen gyönyörű,
De azt bekarózni nem is olyan könnyű.
Függőlegesen áll, nehéz rá felmászni,
Így a karózáshoz vízszintbe kell hozni.
A mi vőlegényünknek van oly derék ember,
Hogy e nehézséget legyőzze ő könnyen.
Éppen ezért nem hív bennünket karózni,
Megoldja magától, tud ő boldogulni.
Karózás gyümölcse élvezzék ők ketten,
Hogy mielőbb itten keresztelő legyen.
Erre a beszédre tegyünk igazságot,
Borral megpecsételt élő tanúságot.
Emelem poharam, s ürítem fenékig,
Legyetek boldogok éltetek végéig!
Bor behozatalakor VII. [512]
Ahol vígan vannak lányok és legények,
Ha szerit tehetem, én oda benézek.
Hogy ott jó bor is van, hiszen ebben va.
Egy nagy tapasztalatom.
Ne csodálkozzon hát így senki sem azon,
Hogy a bort szeretem, annak oka vagyon.
Őseim szokását el sem feledhetem,
Szent Boriska napján, pincében születtem.
Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
A jó bort csapról itta mind a kettő.
Ha az én gégémen egy csepp víz lefolyna,
A sírjában rögtön mindkettő forogna.
Én az Úristentől mindig azt kívánom,
Fulladjak a borba, az legyen halálom.
Húszhektós hordóba, borral legyen tele,
Hogyha vesztem érzem, abba ülök bele.
Kitátom a számat, dűl a jó bor belém,
Megfulladok, lelkem repül az ég felé,
Mennyország kapuja tárva áll előttem,
Mert a vizet még csizmámban sem tűrtem.
Na de most már elég, térjünk komoly szóra,
Hol van már a zenész, zengjen hát a nóta.
Halljuk az ifjú pár legkedvesebb dalát,
Isten adjon boromnak szerencsés éjszakát.
Bor behozatalakor VIII. [513]
Borban az igaz tűz, nem árpalé sörben,
Ázhatunk, fázhatunk még a sírgödörben.
Bort hoztam uraim! Ettől éled a kedv,
Nem is ad annyi virtust semmilyen más nedv.
De aztán rólam is megemlékezzetek,
Kiszáradt torokkal én sem beszélhetek.
Tessék násznagy uram! És ha nem sajnálja,
A hűen szolgáló vőfélyt is kínálja.
Tust rá zenész uram, később nektek jut,
Bírja még reggelig az udvaron a kút.
Ki nem akar inni, tovább az beszéljen,
Emelem poharam, s ki velem tart, éljen!
Bor behozatalakor IX. [514]
Egyenek, igyanak szavammal, biztatom,
A következő ételt mindjárt be is hozom.
Nincs itt szomorúság, hanem lakodalom,
Ételhez ital jár, biz azt én jól tudom.
Kerítsünk hát kancsót ide az asztalra,
Nosza rajta igyunk, minden jó falatra.
Nincs itt szomorúság, félre most a bajjal,
Vigadozzunk jól, míg ránk virrad a hajnal.
No csak mi ez a sok teli pohár sorban,
Asszonyok, menyecskék bátrabban, bátrabban.
Csak hogy aztán az is köztünk legyen mondva,
Ne álljon ma félre senkinek a kontya.
Borból a fehérnép keveset fogyasszon,
Mert nincs rútabb látvány, mint a részeg asszony.
Egyszer láttam egyet, jaj de megutáltam,
Hogyha rágondolok, borsózik a hátam.
Bor behozatalakor X. [515]
Emelem poharam! De tudják-e, kire.
Nem találják ki, csak várjanak végire.
Látom a szép nőknek élő bokrétáját,
Szerelmes ifjaknak szívbéli rózsáját.
Makacs agglegények hallgatag reményét,
Boldog házasságok egy-két szeme fényét.
Látom házigazdának jókedvű családját,
S e szép lakomának sok-sok jó barátját.
Azok, akik isznak, vagy inni készülnek,
Mind azok is, akik a konyhában sütnek.
Szép lányok, menyecskék, nézzetek most én rám,
No most már mit tegyek? Szót kire köszöntsek?
A jó házigazda, ki ellát szívesen,
Élete párjával soká-soká éljen.
A bőség, boldogság földi édenében,
Szép vendégkoszorú, minden szála éljen.
Éljen a kőműves, az asztalos, az ács,
S mind, ki részes benne, hogy épült ez a ház.
Mert, ha nem épül fel, most nem ülnénk benne,
Nem lenne most vígság ily vidám színhelye.
Éljen az útbiztos, meg az útkaparó,
Aki jó kedvünket hosszan biztosító,
Ezt az utat ide olyannak csinálta,
Hogy a násznép aztat könnyen megtalálta.
Éljen a bölcs tanács, mely nappal világít,
Az lészen az oka, hogy senki nem tágít.
A naptárcsináló, valamennyi éljen,
Hogy a mai napot mára tette éppen.
Éljen a pince is, a jó bornak telke,
Éljen a pincésznek nagyra becsült lelke.
Pince lelke a bor, s emberben a lélek,
A részeg emberben szépen összeférnek.
Éljen Noé apánk odafenn az égben,
Egy filoxériátlan hegyalja tövében.
Éljenek a torok, piktorok, kántorok,
Szóval tehát minden jó borivó torok.
Éljen soká a bor, éljen aki issza,
Józanság mindig másnap térjen vissza.
Ki nem akar inni, tovább az beszéljen,
Emelem poharam, s ki velem tart, éljen!
Bor behozatalakor XI. [516]
Most tehát magamnak bátorságot veszek,
Régi szokás szerint poharat emelek.
Köszöntöm sok vérrel megszentelt hazánkat,
Legyen áldott e hon, Istentől megáldott.
Mátrának bércei büszke koszorúján,
A Balaton partján, Duna-Tisza táján,
Örökkön-örökké szép magyar szó zengjen,
Népének szívében magyar vér pezsegjen.
Véres, borús napok ránk ne virradjanak,
Szabadság virágai mind viruljanak.
Legyen áldott a föld, melynek járjuk porát,
Áldott legyen a föld, melynek isszuk borát.
Múltunk is, jövőnk is magyar földben székel,
Tudja minden magyar, ez milyen szép hely.
Ha volt is hazánknak sok nehéz órája,
Osztoztunk mindnyájan nehéz fájdalmában.
Jöttek a fellegek, s el is mentek megint,
Borúra derű jött, az igazság szerint.
Ne búsulj jó hazám, nem hagyunk el téged,
Hűséges fiaid voltunk, s leszünk is neked.
Van még virág, van még az avaros réten,
Van még napfény, van még fönn a magyar égen.
A haza az első, feledni nem szabad,
Hazánkért ürítem most a poharamat.
Mind, ki együtt vagyunk jókedvű társaság,
Igya ki mindenki végső cseppig borát.
S míg iszik, magában mondja szíve, szája,
Adj Uram szép jövőt a magyar hazára!
Bor behozatalakor XII. [517]
Isten a vidámsághoz a bort adta,
Mint Szent Dávid már réges-régen megírta.
A gazdánk az összes hordóját kifúratta,
És minden üveg borát velem felhozatta.
Nem kocsmában vagyunk, nem kell itt fizetni,
Három éjjel, három nap mulathat mindenki.
Bor behozatalakor XIII. [518]
Uraim, töltsünk jó bort a pohárba,
A finom ételek áldomására!
A jó házigazdánknak az a nagy gondja,
Mivel csapra van ütve minden hordója.
Igyanak bőséggel, nehogy megfölösödjék,
Ne adj’ Isten, még a fia újra nősüljön.
Töltsék tele a poharat, igyunk az új párra,
Boldogságukra, és az öt-hat apróságra!
Bor behozatalakor XIV. [519]
Adjon az Isten mindnyájunkna.
Jó zamatú, fehér színű,
Tőkéből termett sok bort!
Dicsérlek is, szidlak is, te jóízű lőre,
Tudni, az este is leültettél a pince fenekére.
Csak az Isten tudja, mi lelte a lábam,
Nem akart megbírni, csak a földet kereste a hátam.
Húztál, vontál, lökdöstél, taszigáltál,
Az árokban kutyákkal nyalogattattál.
Máskülönben jóban vagyunk ám vele,
Mert igazi szőlőtőkének a leve.
Kapafokkal kocogtatott, ollóval kanyargatott,
Permetlével lepriccelt, berregő nyavalyával körbejárt,
Cukorral megkeresztelt áldott jó leve.
Azt mondják, ez a bor: pincébe csalogató,
Asszonyszomorító, ruharongyosító,
Elmeháborító, bugyellárislaposító,
Árokba taszigáló, anyósharagító.
Ej, te bor, hát szabad ezt tenni.
Emberrel, asszonnyal ilyet cselekedtél.
Gyerünk elő, a katonai regulával!
Parancs, az parancs. Irány jobbra, balra,
Mars az áristomba!
Bor behozatalakor XV. [520]
Vigad az asszony, nem pörget most orsót,
A kezemben látok egy tele boroskorsót.
Adjon neki az Isten máskor is egy kis bort,
Részegen az urán nem tudja elverni a port.
Bor behozatalakor XVI. [521]
Kedves vendégeink!
Nem tudom, mi van magukkal,
Oly kevésszer hívtak, pedig Maróco.
Eddig már ötször is ittak.
Igyanak csak vendégeim, van még a hordóban,
Tehetségem szerint járogatok a korsóval.
Ha engem nem látnak, legyen azért víg kedvük,
Ha mégis szomjaznak, vakarják a fülük!
Bor behozatalakor XVII. [522]
Áldott legyen a szőlőtőke, mely a bort termi,
A szorgos gazda leszüreteli, kezeli.
A jó vendégeinek általam beküldi,
Ígérem, hogy a kancsó sosem ürül ki.
Töltsenek a poharukba, igyunk egyet rája,
Nem is magyar ember, kinek marad a poharába!
Csak le vele!
Bor behozatalakor XVIII. [523]
Ej, kedves vendégek, de keveset isznak,
Nincs itt sok barátja Noé bácsinak.
Ő a szőlőt megmentette, gondolt a mára,
Maguk meg csak néznek a teli pohárra.
Vagy talán ő házban mindenki vízzel él.
Vagy megülte a gyomrát a sok sütemény.
Bíztassák csak egymást, fogyjon a pohárból,
Fogyasszanak csak ebből az orvosságból!
Mit szól majd a gazda, ha nem fogy a bora.
Igyunk akkor egyet a gazduramra!
Bor behozatalakor XIX. [524]
Noé apánk bölcsen tette, hogy a szőlőtőkét megmentette.
Kedvünk hát most mitől volna, ha a nedve meg nem volna.
Igyunk tehát gondra, búra, mert hátha vízözön lesz újra!
E poharat az ő nevére, Noé apánk emlékére.
Egészségünkre!
Bor behozatalakor XX. [525]
Szívünk vidámítására Isten a bort adta,
Amint zsoltárában Szent Dávid megírta.
Azért a jó gazdánk a hordóját kifúrta,
Tele kancsó borát ide fölhozatta.
Azért jó uraim, a borból igyanak,
A lakodalomban vígan mulassanak.
Köszöntsék e kancsót, el ne aludjanak,
A vőfélyeknek kis borocskát adjanak.
Bor behozatalakor XXI. [526]
Isten a bort szívvidámításra adta,
Szent Dávid zsoltárában megírta.
Ezért jó gazdánk hordóját kifúrta,
Tele üveg bort ide fölhozta,
Hogy vendégei igyanak, és nehogy elaludjanak.
De egy kis itókát a csaposnak is hagyjanak,
Így aztán majd én is jobban forgatom magamat,
Ha a bor áztatja száraz torkomat.
Minthogy bolhák csípnék az oldalamat.
Bor behozatalakor XXII. [527]
Elhoztam a görbe csajkos fának levét,
Habár tudom, hogy nem én kapáltam tövét.
Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
Így tehát a jó bort csapról itta mind a kettő.
Mert ha az én torkomon egy csepp víz lefolyna,
Nagyapám sírjában rögtön megfordulna.
Az Úristentől most is azt kívánom,
Fulladjak egy hordóba, ott legyen halálom!
Százakós hordó borral legyen tele,
Ha vesztemet érzem, abba ülök bele!
Eltátom a számat, dűl a jó bor belém,
Ha meg kell halnom, lelkem repül az ég felé.
Angyalok visznek mennybe, ahogy dukál,
Szent Péter az ajtóban szalutál.
Azt mondja: „Uram, vedd be ezt kebledre,
Mert életében a vizet csizmáján se szerette..
És most hát uraim, igyanak belőle,
Meglássák, hogy mindenkinek jó kedve lesz tőle!
Bor behozatalakor XXIII. [528]
Nagy Ivó az én becsületes nevem,
A bort én szeretem.
Szent Borbála napján pincében születtem.
Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
A bort csap alul itta mind a kettő.
Ha az én gégémen egy csepp víz lefolyna,
Sírjában mindkettő rögtön megfordulna.
Egészségünkre!
Bor behozatalakor XXIV. [529]
Adjon Isten minden jót, de főképpen lelki jót!
Tele legyen minden icce,
Minden pince, minden bolt.
Mint régen, görög, lengyel, muszka, tót,
Idejében hogyan volt.
Ez ám az a girbe-görbe tőkének a leve,
Amit görbe késsel tisztogatnak,
Kapafokkal kopogtatnak, bor ennek a neve.
Ez nem egyéb, mint elmebódító,
Erszénytisztító, széplány csábító.
És velem is a múltkor mit cselekedtél,
Még a sárba is kevertél.
A jóravaló lányokat mind rám csábítottad,
Még a kutyákat is utánam uszítottad.
Na, most felelj!
De nem mersz, mert megijedtél.
Na, most tudod, mi a katonai regula.
Egy, kettő, mars le az áristomba!
Bor behozatalakor XXV. [530]
Te bor, te szép és jó vagy,
Becsületed előttem igen nagy.
Mivel hogy szép hegyoldalban teremtél,
Sok jó munka által szépen megnevelődtél.
De tudod-e, énvelem a múltkor mit tettél.
Utamat álltad, és jól földhöz vertél.
Aztán az asszonyok is téged átkoznak mindenben,
Mert csak te általad esnek ők szégyenbe.
Mert ha megjárod valamelyiknek a fejét,
Félrerántod annak a fejkötőjét.
Mert mit tesz az asszony, fut a faluba,
Úgy fut, hogy majd elveszik előle az előruha.
Fut, fut, végre mégis betér egy házhoz,
Tudniillik a komaasszonyához.
„Komámasszony, mondok egy újságot.
Telemertem otthon búzával a zsákot.
Nem tudja-e, hogy kell a kocsmába,
Mert már nem merem otthon tartani a kamrába.
Szövetkezzünk, édes komámasszony,
Vigyük el hát ketten, kettőnknek elég lesz mulatni a héten!.
Úgy tesznek, fogják és elviszik,
A fene tudja, máig is mind a kettő hol iszik!
Ezért hát asszonyok, titeket büntetni nem árt,
Mert nem csak néha-néha,
Hanem sokszor megteszitek a kárt!
Neki, te bor, meg büntetés lesz a fejeden,
Miért nem maradtál meg előbbi helyeden.
Hallottad-e, hogy mi a katonai regula.
Magyarul mondom: egy-kettő, mars be az áristomba!
Bor behozatalakor XXVI. [531]
Jó szőlőtőke vala, aki a bort termé,
Az is jó ember vala, aki szüretelé,
De még az is jó vala, aki ide küldé,
Igyanak hát!
Bor behozatalakor XXVII. [532]
A Föld virágozzék, bátor megmaradást,
Hajnali szellő fújjon reánk áldást,
Ragyogó napfény mondjon vigasztalást!
Verseimnek végét ezzel bekapcsolom,
Most már mindnyájunkat Istennek ajánlom.
Kezemben régóta a szőlőnek leve,
Ezzel dicsértessék az Úr Jézus neve!
Bor behozatalakor XXVIII. [533]
Nagy forradalom van lent a pincében,
Csapot ütöttek a hordó fenekére.
Megölték a hordót, már folyik a vére,
A tisztelt vendégek nem kis örömére.
Egy teli üveget, íme fel is hoztam,
Hogy el ne ejtsem, jól magamhoz szorítottam.
Mert szívvidámító a hordónak a vére,
Aki issza, váljék jó egészségére.
Bor behozatalakor XXIX. [534]
Ahol vígan vannak lányok és legények,
Ha szerét tehetem, magam is benézek,
Mert ott borocska van, biztosan tudom,
Hisz ilyesmiben van tapasztalatom.
Nem csoda, biz Isten, a jó bort szeretem,
Szent Borbála napján pincében születtem.
Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
A jó bort szörnyen szerette mind a kettő.
Ha az én torkomon egy kis víz lefolyna,
Mindkettő a sírban rögtön megfordulna.
Én az Úristentől most csak azt kívánom,
Hogyha beteg leszek, és eljő a halálom,
Húszakós nagy hordó borral legyen tele,
Ha vesztemet érzem, abba ülök bele.
Kitátom a számat, dűl a jó bor belé,
Ha meghaltam, lelkem repül a mennyekbe.
Angyalok visznek a mennybe, amint dukál,
Szent Péter a kapuban szalutál.
„Uram, ezt a fogadd a te kebeledre,
Éltében a vizet csizmáján se tűrte.
De most már elég lesz ebből a szövegből,
Igyunk e jó borból, töltsünk az üvegből!
Bor behozatalakor XXX. [535]
Törökök császár.
Mikor hazánkban járt,
Megkérdezett eg.
Fogoly magyar katonát.
„Ugyan édes fiam,
Áruld már el nekem,
Miért nem bí.
A magyarra.
Egész török népem?.
A derék magyar vité.
Erre azt felelte,
Hogy „jó veresbor.
Iszik itt fiatalja-öregje..
Kövessük hát mi i.
Ezt a szép hagyományt,
Ürítsünk fenéki.
Minden borospohárt!
Bor behozatalakor XXXII. [536]
Tisztelt uraimék, kik e kancsót látják,
Hogy miért én hozom, nem tudják az okát.
Csapláros uramnak félre van sapkája,
Hogyha szólok hozzá, be nem áll a szája.
Szakácsnénk a kontyát már a fülén hordja,
Nincsen a konyhára többé semmi gondja.
Ennélfogva mondom, hogy jó lehet az íze,
Mert ezek bizonnyal ittak már belőle.
Tessék önöknek is tehát megpróbálni,
Aki szemérmes volt, meg kell azt kínálni.
Násznagy boráról (XXXIII.) [537]
A mi násznagy-urunk jóakaratábó.
Kívánt kedveskedni drága-jó borából,
Amint itten látják, tele korsójával,
Ily szép kalácsot is ajánlva javával.
El merem mondani e bornak felőle,
Hogy aki csak egy kicsit részt vesz belőle,
Mindjárt olyan vidám kedve támad tőle,
Minden bút-bánatot félreűz előle.
Bor behozatalakor XXXIV. [538]
Urak, asszonyságok, mért olyan szomorúk,
Hiszen már elmúlt a világháború!
A mi kedves gazdánk már rég azon fárad,
Hogy innen másfelé kotródjék a bánat.
Legyenek vígak, mint kint a kamrába.
A kamra-gazdának félre a sapkája,
– Ha szólok hozzája – mindig jár a szája,
Szakácsasszonyunknak fülünkön a kontya.
Azt mondják, hogy semmi gondjuk a konyhára,
– Úgy látom, – nem is lesz ma este vacsora,
De azért még nem kell mindjárt szomorkodni,
Hoztam jó borocskát, tessenek mulatni!
Kontyoló-bor behozatalakor (XXXV.) [539]
Kedves vendégeim, a mi újasszonyun.
Nem nézheti így el a mi fáradságunk,
Mivel hogy őt megforgattuk kedvére,
Ily szép ajándékot küldött fel részünkre.
A mi újasszonyunk igen szép ajándékka.
Kedveskedik az ő vendégeinek: kívánja Istentől,
Aki ebből egy kis részt is vészen,
Adja Isten mindenki kedves egészségére!
Bor behozatalakor XXXVI. [540]
Halljunk szót uraim, egy újságot mondok,
A csaplár fenekén fúrta meg a hordót,
És beleállított egy nagy, bolond csapot,
Amelyen csorgatta tele a kulacsot.
De mi az, ami az embert vígasságr.
Gerjeszti a legszebb vidor mulatságra.
Isten áldása ez, bornak neveztetik,
Ezt az asszonyok is tudom, szeretik!
Közakaratra van osztva szegénynek, gazdagnak,
Azért hát belőle egyformán igyanak,
Köszöntsék egymásra, vígan mulassanak,
De a vőfélynek is borocskát adjanak!
Menyasszonyra:
Végig maradandó, virágzó hűsé.
Legyen életetekben kívánt gyönyörűség!
Kerülje szívetek bánat, keserűség,
Kövessen halálig, kívánom, békesség!
Vőlegényre:
Az Úr, ki hajnalát a páros életne.
Reátok derítve, ma a szeretetne.
Tüzével szívetek eggyé forrasztotta,
Azzal szándékozok, aki megáldotta.
Adja, hogy mindennap az ő felkeltéve.
Békességet hozzon, az enyészéséve.
Tinéktek örömet maga után hagyjon,
Gond, búbánat rátok soha ne szakadjon.
Hajlékotok legyen szeretet szállása,
Veletek lakozzék az Isten áldása,
Mint ékes pálmafák, úgy gyümölcsözzetek,
Gyermekeitekben örömet leljetek!
Unokáitokban lássátok fiait,
Éljétek örömben éltetek napjait!
Csók-pohár köszöntő (XXXVII.) [541]
Ennek a pohárnak bazsalyik a neve,
Jeruzsálemből hozták, meg is aranyozták.
Igyunk a jókért, a megmondott szókért,
Igyunk az új házasokért!
Násznagy uram, hiba van, a szeretőm otthon van.
Ha szeretőm itt volna, nékem jobb kedvem volna.
Kis vőfénynek a borról (XXXVIII.) [542]
Szívünk vidámítására Isten a bort adta,
Amint zsoltárában Szent Dávid beírta.
Azért is jó gazdánk hordóját kifúratta,
S tele kancsó borát ide felhozatta.
Kánaán menyegzőjéből küldöttem ti néktek,
Isten akaratából érdemes vendégek.
Akarjátok tudni jövetelem célját,
Hirdetem tinéktek Isten akaratát.
Mikor Krisztus urunk lakodalmat tartott,
Tanítványaival nagy mulatságban volt.
Mivelhogy ő maga termeszté a jó bort,
Azért rendelt nekünk is lakodalmi bort.
Köszöntsék meg a kancsót el ne aludjanak,
A kancsóba s a tálba semmit se hagyjanak,
Itt van hát a jó bor, uraim igyanak,
De ebből a vőfénynek is adjanak.
Kis vőfénynek a borról (XXXIX.) [543]
Hej tisztelt vendégek be keveset isznak,
Nincs is sok barátja jó Noé bácsinak.
Ki a bort termeszté, jó kedvre is kapott,
Igyanak uraim, van még, Isten adott.
Tessék jó uraim jó borru.
Ezen jó orvosságból és dicső nektárbó.
Tiszta szívből adja gazdám s gazdasszonyom,
Ha ürül a pohár, ismét tele hozom.
Ejnye, no talán mindannyi vízzel él,
Aki bort nem iszik, úgy talán attól fé.
Hogy holta után is mindig köhögni fo.
Igyanak uraim, hordónk még nem mozog.
Bor behozatalakor (XXXX.) [544]
Hogyha én meghalok, koporsóm abbó.
A nagy hordóból legyen megcsinálva,
Ecetes kabattyúval és túrós kalafantyúval kicifrázva.
Két szál gyertya helyett két kolbászt tegyetek,
És egy tizennyolc éves kislányt szemfedél helyett.
Egy nagy sonka legyen a fejem alja,
Három oldal szalonna testem takarja.
Ki a temetőbe hatökrös szekéren vigyetek,
Az ökrök szarvára két-két kulacsot tegyetek.
Az két-két kulacs borral legyen teli,
Hadd igyon a násznép, míg folynak könnyei.
Szőlővessző legyen a leeresztő kötelem,
Igaz magyar bor meg a szenteltvizem.
Vár majd Filoxéria, a bor ellensége,
Én leszek majd neki az első testőre.
Addig iszom, míg a fogam ki nem ázik,
Míg a szőlő a hasamban kicsírázik.
Hogyha szép lányt látok, köszönök,
Olyat iszom, csakúgy nyöszögök.
Kedves egészségükre!
Bor behozatalakor XXXXI. [545]
Mit látnak szemeim, násznagy uram kérem!
Szomorúak-e, vagy ez csupán szemérem.
Ugyan mit búsulnak, hát vigadjanak fel,
A rossz kedvet pedig az ördög vigye el!
Tán szökni akar máris örömapánk,
Csalafintasággal úgy nézeget miránk.
Vőlegény, menyasszony nagyon sugdolózik,
Attól tartok, hogy még másfelé lopózik.
Most senkinek a kedvét el nem szabad venni,
Illik a bor mellett jó kedvben lenni.
Ha volna itt finánc, fogát ki kell verni,
Hogy se húst, se kolbászt meg ne tudjon enni.
Látjátok barátim, az asztal terítve,
Ételtől, italtól a szívünk hevítve.
Húzza a zenész is, a lakodalmas táncát,
Lányok és legények mindjárt vígan járják.
A gazdasszony arcán virulnak a rózsák,
Tűzhely mellett nyíltak, piros lángok olták.
Látjátok leányok? Ez a legszebb virág,
Akármit mondjon is ez a huncut világ.
Minden menyecskének ez áll a legjobban,
Ha sütés-főzéstől az arca fellobban.
Tűzpiros lángjától hevüljön orcátok,
A fakanalat ti csínján forgassátok.
Az ám mesterség: fakanálforgatás,
Nem is lehet ennél hasznosabb soha más.
Az olyan menyecskét ura megbecsüli,
Ki a konyha táján soha nem kerüli.
Akkor szép az élet, ha vagyon mit enni,
Pecsenyéért nem kell a szomszédba menni.
A jó ételt pedig borral leöntözzük,
A boros üveget vidáman körözzük.
Csengjen az ének is, teljen a pohár is,
Nagyon szeretünk mi enni is, inni is.
Ide hát a jó bort, tálakba kalácsot,
Kivetjük helyéből az egész világot.
Bor behozatalakor XXXXII. [546]
A mai ünnepnek látóhatárába,
Emelem poharam az egész országra.
Az egész országnak egész határára,
Minden emberpárnak kedves családjára.
Áldjon meg az Isten minden kis hajlékot,
Azt a rengeteg sok kígyót, békát, gyíkot,
Amivel a népek egymást hajigálják,
Az utolsó szálig falják fel a gólyák.
Azzal hálálják meg a sok táplálékot,
Minden házba hoznak öt-hat sarjadékot.
Egyetlen sójának ne legyen nyugvása,
Több legyen a gyerek, mint az aprókása.
Legényembereknek, ifjú leányoknak,
Kik egymás után még titkon vágyakoznak.
Szívemből kívánom a nyilvánosságot,
Mindnyájunk végzetét, a szent házasságot.
Evezzenek bele ők is a sorsukba,
Kedves anyósoknak édes karmaiba.
Az ifjú házasoknak, mind a páros csillagoknak,
Legyen fényes csillogási, együtt volt ragyogási.
Férfinél az értelem, asszonynál az érzelem,
Ameddig az értelem, ne tovább az érzelem.
Az öregebb házasoknak, megedződött harcosoknak,
Kívánok nagy békességet, diplomata bölcsességet.
Az új pór eszméknek adják meg magukat,
Cseréljék már föl a szabadságjokat.
Férfié legyen ám a szólásszabadság,
Asszonynak elég a gondolatszabadság.
Szívemből kívánom, hogy a jóságos Úr Iste.
Adjon önöknek bort, búzát, békességet,
Jó erőt és egészséget, gondolataikba bölcsességet,
Házaséletükben csendességet,
Hajlandóságaikhoz képességet,
Gyermekeikhez örömet, s bőséget.
Áldja meg az Isten a férfiak értelmét,
Az asszonyok hatalmát,
Kedves családjuknak minden egyes tagját.
Bor behozatalakor XXXXIII. [547]
Azt kiáltja szájam: legyenek csendesen!
Hogy elvégezhessem a dolgom rendesen.
Annak szolgálok én e házban szívesen,
Aki szépen mulat és becsületesen.
Tudom, hogy örülnek, mikor engem látnak,
Több becsületem van mostan, mint sok másnak.
Nem csoda, amikor én hordok be mindent,
Én nézem meg, van-e a borosüvegben.
Ha nincs, majd hozok még, a pince közel van,
Van még néhány korty a tízakós hordóban.
Ne panaszkodjon ám senki, azt akarom,
Az egyik lábam már kint van az udvaron.
Bort iszik a magyar, nem pediglen vizet,
Kocsmában is sörért csak a német fizet.
Noé apánknak is ettől jó a kedve,
Örömében táncolt, ugrált, mint a kecske.
Bor az igaz nedv, ebben van a virtus,
Mindenik más lőrét verje meg a Krisztus.
Ne legyünk hát búsak, se elkeseredve, igyunk!
Most töltöttem e bort az üvegbe.
Bor behozatalakor XXXXIV. [548]
Szívünk vidámítására Isten a bort adta,
Amint a zsoltárában Szent Dávid mondotta.
No, ezért jó gazdánk hordóját kifúrta,
Tele köcsög borát ide behozatta.
Adja Isten, hogy sült lúd járjon az utcában,
Kovászos uborkát tartson a szájában.
Az ökör is sülve járjon, kis kulacs oldalán álljon,
Az is hozzánk közel járjon.
Jaj, de nagyon jól gondolta, ki a szőlőfát plántálta,
S Egert vele körülrakta.
Rövid köszöntők [549]
– Egyen-igyon minden vendég, van még a kamrában elég!
– Nem kell a tálban semmit sem hagyni, úgy holnap szép időt fogunk kapni!
– Vendégeim! Azt az angyalát, a lesők megették a legjavát, maguknak behoztam az utolját!
– Égi harmat, zúzmarát, behoztam az utolját!
– Azt mondta az öreg Kiss, hogy egy kicsit igyunk is!
– Aki bort inni nem mer, az bizony nem is magyar ember.
– Hogy mennyire lapos a hasam, látnátok, akkor egy darab hússal megkínálnátok. Előttetek egy teljesen új embert látnátok, ha még egy pohár borral is megkínálnátok!
– Azt mondják rám, hogy ilyen-olyan vagyok, hogy én mindig a menyecskék közt pusmogok. Ott vagyok, ahol vagyok, akármilyen vagyok, ugye komámasszony, derék gyerek vagyok?
Pohárköszöntő I. [550]
Tisztelt vendégsereg, kérek egy kis csendet,
Mert csak így lesz értelme a rövid beszédemnek!
Most nemcsak a nyelvem, a szívem is beszél,
És a jó akarat, amely bennem él.
Szívem kívánságát szép szavakba gyűjtöm,
És mindnyájunk nevében az új párt köszöntöm.
Ők most lépnek az élet útjára, ragyogjon ráju.
A boldogság sugára!
Szívemből kívánom a fiatal párnak,
Szerezzen sok örömet egymásnak.
Legyen az életük hosszú, boldog, áldott,
Soha meg ne bánják ezt a házasságot!
Bennem a jó szándék van, a kezem sem remeg,
Kövesse példámat a szép vendégsereg!
Pohárköszöntő II. [551]
Majd én áldom ám még az új házasokat,
És az itten lévő hivatalosokat!
Csak bankót adjanak a számomra sokat,
Máriás petákot, avagy húszasokat!
Szaporodjon öreg és apró marhátok,
A házatokból soha el ne fogyjon bolhátok!
Récétek, pulykátok cserfagubát tojjon,
Arra a szomszédtok kakasa kotoljon!
Tyúkotok költsön varjút, a ludatok szarkát,
A lovatok csikózzon minden idén tarkát!
Az egér rágja el a macskátok farkát,
Mert nem áztatjátok a versmondó torkát!
Húzd rá cigány az ifjú párért!
Pohárköszöntő III. [552]
Adjon az Isten az új párna.
Olyan egy Mariskát, aki anyja helyet.
Majd megfeji a Riskát!
Adjon az Isten az új párna.
Jövő ilyen korra olyan egy Miskát,
Aki majd kihúzza az ólból a Siskát!
Pohárköszöntő IV. [553]
Poharamat új pár, értetek emelem,
Fűzzön össze titeket az örökös szerelem!
Boldogok legyetek az egész életben,
Örvendjetek ti is sok apró gyerekben!
Nem kívánok sokat, de nem is keveset,
Legalább tizenkét lányt, és vagy nyolc gyereket!
Pohárköszöntő V. [554]
Hallgat, hallgat, hallgattassék,
Jézus neve dicsértessék!
Násznagy uraim,
Én is egyet szólnék.
Ha szavammal nem vétenék.
A mi menyasszonyun.
Ekképpen szólanék.
Adjon Isten boldogságot,
Esztendőre komaságot!
Kezemben a szőlő leve,
Dicsértessék Jézus neve!
Pohárköszöntő VI. [555]
Násznagy uram nézzen ide,
Ez a pohár színig tele!
Az én nevem Ipszilon,
Ezt fenékig kiiszo.
Az új pár egészségére!
Pohárköszöntő VII. [556]
Pici víznek pici a folyása,
Pici halnak pici az úszása,
Én is olyan friss vagyo.
A boriváshoz, mint a menyasszon.
A vőlegény csókolására.
Ahányszor a szarka csóválja a farkát,
Annyi bankó üss.
A menyasszony markát!
Pohárköszöntő VIII. [557]
Isten éltesse az ifjú párt sokáig,
Pénzben járjanak bokáig!
Esztendőre adjon az Iste.
Nekik egy olyan kis Pistát,
Aki az édesapjának pisál pálinkát!
Háromra egy olyan kis Mariskát,
Aki az édesanyja helyett kisöpri a szobát!
Ötre pedig egy olyan kis Miskát,
Aki az ólból kihajtja a Siskát! Éljen!
Pohárköszöntő IX. [558]
Matuzsálem hegyén vár egy kis fa,
Nyáron kivirágzik, éppúgy, mint viola.
Virágzik vígsággal, leszakítják búval,
A mi menyasszonyunk szíve tele bánattal.
Vígság mezején hallatszik a jajszó,
A mi menyasszonyunk idecsal egy pár szót.
Jól megbecsüld férjedet, hogy boldogan élhess,
Hogy hitves párodnak örömére lehess.
Húzd rá cigány, Isten éltesse az ifjú párt,
Éltesse őket sokáig, míg a haju.
Le nem ér majd bokáig!
Pohárköszöntő X. [559]
Vőlegény, menyasszony, kik itt ülnek ketten,
Éltesse sokáig a kegyes Úristen!
Ezen a Földön legyenek szerencsések mindig,
Szeressék hűen egymást holtig, amint illik! Éljen!
Pohárköszöntő XI. [560]
Adjon az Úristen a fiatal párna.
Jövő ilyen korra olyan kis Miskát,
Aki kihajtja az ólból a Siskát!
Adjon az Úristen az ifjú párna.
Annyi sok magzatot, hogy a Föl.
Ne győzzön teremni elég gatyamadzagot!
Pohárköszöntő XII. [561]
Poharat emelünk mos.
Nem akármi okért,
Mint az ifjú pár boldogságáért.
Egészség és bék.
Kísérje léptüket,
Áldottak legyene.
Egész életükben.
Mutassanak példá.
Minden gyermeküknek,
És tisztelettel gondoljana.
Kedves szüleikre.
Szomorúság-bána.
Őket elkerülje,
Lássák meg együt.
Milyen szép az élet.
Versek a vacsorától a menyasszonytáncig
Vacsora végeztekor [562]
Tisztelt násznagy uram! Vége az evésnek,
Mindjárt szól a zene, nem sokáig késnek.
Muzsikus szerszámok gazdái most esznek,
A finom étkekből hamar tele lesznek.
Mondja hát násznagy úr! Álljon fel mindenki,
Hálafohász nélkül ne távozzék senki.
Hanem szép csendesen mondja el utánam,
Amint érthetően felmondja azt szájam:
Megköszönjük jó Istenünk a sok jót,
Mit közlél velünk, az elmúlt időkben, ámen.
Most pedig így szólok tiszta szívből végre.
Kívánom mindennek jó egészségére.
Vacsora utáni köszöntő [563]
Vacsoránknak vége, betelt a fogása,
Belül van a leves, a hús és a kása.
Nincs már éhség, ami a gyomorban fájjon,
Nincs már több üres lyuk a derékszíjon.
Jól vagyon ám itt már minden vendég lakva,
És folyik a borból a száraz garatra.
Kérem, hogy kicsit még nyugodtan üljenek,
Egynémely szavamra hűen figyeljenek.
Két háznál történt ma öröm, s vigadozás,
Hol szülők örültek, hol a házasulás.
Kedvükre ütött ki jó gyermekeikben,
Bátran örülhetnek szívük rejtekében.
Sok örömkönny folyt le gondos orcájukról,
Nem gondolhatnak már fiukról, lányukról.
Ők új család lesznek, és békében élnek,
Rajtuk lesz áldása a tiszta erénynek.
Az örömszülőkhöz forduljunk arcunkkal,
Köszönjük jóságuk mindnyájan szép szóval!
Köszönjük meg azt, hogy asztalt terítettek,
És sok ételt-italt elébünk tétettek.
Az örömszülőket köszöntse hát ajkunk,
Kiknek tekintete áldón pihen rajtunk.
Áldja az új frigyet, áld bennünket sorba,
Mintha az áldáson kívül más se volna.
Annak, kit behavaz életének tele,
Mindent szépre fest már hű emlékezete.
Szép emlékű múlthoz szép jelent fűz e nap,
Szemeitek oly áldón ezért mosolyognak.
Mert kinek élete már az őszbe hajlik,
Csak szépet tud arról, kinek még hajnallik.
Kiket most látogat az életük nyara,
Ezért olyan áldó szemük lágy sugara.
Megfogant áldásuk, hisz az új pár arca,
Ragyogóbb, mint a tündértavasz maga.
Ám, e fény reátok visszasugározzon,
Hogy a redős arcon csak derű fakadjon.
Örömszülők, ti is áldottak legyetek,
Hogy sose változzék mostani nevetek.
Öröm, vígság, legyen éltetek folyása,
Gondűző legyen az új pár boldogsága.
Emelje fel mostan, ki-ki a poharát,
Éltesse az Isten mindkét apát, anyát.
Adjon az Isten nekik boldog öregséget,
És még sok örömet adjon ez az élet.
Vacsora megköszönése [564]
Testi táplálékka.
Immáron elteltünk,
Minden földi jóva.
Gazdagon töltekeztünk.
Köszönet illess.
E lakomáért a házat,
Az örömszülőke.
És a derék szakácsokat.
De még mielőt.
A násznép elálmosodna,
Megkérek mindenkit,
Hogy vegyen részt a táncban.
Ropja hát mindenki,
Gyerünk rajta tessék,
Hogy az éjféli men.
Minél jobban essék.
Bölcsőpénz szedésekor [565]
Tisztelt násznép! Újra nagy baj esett,
Menyasszonyunk így szól: „nincs semmi kereset”.
Miből vegyen bölcsőt, madzagot, kisruhát,
Mibe tegye gólya hozta piciny fiát?
Meg herbateára, cuclira, cukorra,
Hogy el ne romoljon szegénynek a gyomra.
Nehogy soká sírjon, nehogy elpusztuljon,
És anyai szíve mély gyászba boruljon.
Óh szánjuk meg szegényt! Nyissuk erszény száját,
Hogy felnevelhesse drága angyalkáját.
Hogyha ezrest nincs már, ötszázas is jó lesz,
Mert azt így hozza az igaz magyar móres.
Kásapénz szedésekor I. [566]
Tisztelt vendégsereg! Szomorú hír vagyon,
Szegény szakácsnénknak keze sebes nagyon.
Amint a konyhában a kását keverte,
A tűz a jobb kezét szörnyen megégette.
Íme jön szegény a nagy kanalával,
Jobb kezét forgatja szörnyű fájdalmával.
De ami még szörnyűbb, sánta a lábára,
Mert a friss kása ráfröccsent ujjára.
Szörnyű nagy kínjában már szinte ájuldoz,
Két gyereket küldtünk ezért az orvoshoz.
De annak pénz kell ám! És pedig mennyi sok,
Nyíljanak meg hát a telt bugyellárisok.
Ezért hát uraim, most zsebbe nyúljanak,
Kis bankót, nagy bankót e kanálba rakjanak!
Adjon hát mindenki, amennyit bír zsebe,
Hadd gyógyuljon meg a szakács néni keze.
Kásapénz szedésekor II. [567]
Amilyen ételeket eddig behoztam,
Azért a konyhában nagyon megdolgoztam.
A kóstolgatás tudományára is szert tettem, persze,
A szakácsnőket is jól megölelgettem.
Most, mikor a kása volt a soron,
Egyszer csak fölkiált a sógorasszony.
Szegény lélek, amikor a kását kevergette,
Az kifröccsent és a kezét szörnyen megégette.
Most nézte a sebét az egyik pajtása,
S azt mondta, nem forr az be hamarjába.
Legyünk hát szegénynek segítségére,
Gyűjtsünk egy kis pénzt a költségére!
Minden ember nyissa ki bukszáját,
Vegye ki belőle húszasát, százasát!
Násznagy uram is veszi a bankóját,
Hogy ki ne átkozzák hasából a kását.
Kásapénz szedésekor III. [568]
Szomorú hírt hozok mostan a konyhából,
Szegény szakácsnénak jutott ki a gyászból.
A forró kásának kiloccsant a leve,
S bizony jól megégett szegénynek a keze.
Nem hozhat orvost, kicsi ám a bére,
Adakozzunk mi most a beteg részére!
Elkel majd neki holmi patikára,
Angol flastromot venni az ujjára.
Kásapénz szedése IV. [569]
Érdemes uraim, szomorú hír vagyon,
A szakácsasszonyunk keze sebes nagyon.
Mikor a konyhában a kását keverte,
A tűz a jobb kezét szörnyen megégette.
A kásás fazéknak kipukkant oldala,
Mivel a szakácsné igen közel vala,
Oly vakütés érte, még peniglen vágás,
Mint a liszteszsákon egy korc egérrágás.
Most azért uraim, hát erszényt nyissanak,
Petákot, poltúrát számára adjanak.
Hogy Pestről, Budáról flastromot hozzanak,
Hogy mérges sebei begyógyuljanak!
Segéljék uraim, ki mivel tudja,
Az erszényét senki el ne tagadja!
Kásapénz szedése V. [570]
Kedves vendégsereg! Szomorú hír vagyon,
Szegény szakács néni keze fáj nagyon.
Míg nekünk a kását kevergette,
A jobb kezét a tűz szörnyen megégette.
Még ennél is nagyobb baj, sántít a lába,
A kása kifröccsent mind a tíz ujjára.
Kis bankót, nagy bankót tányérra rakjanak,
Neki orvosságra pénzt adjanak,
Hogy csúnya sebei minél előbb begyógyuljanak!
Kásapénz szedésekor VI. [571]
Halljunk szót uraim!
Visszágunkat búsítja egy szomorú eset,
A sürgés-forgásban egy kis baj is esett.
Ahogy a szakácsné a kását keverte,
Ráfröccsent egy kevés a keze fejére.
Sírdogál szegényke, bánat nézni rája,
Jó volna elmenni a patikába.
De a gyógyszerhez, bizony urak, pénz kell,
Ezért ezt a kérést közlöm kelmetekkel:
Adjon hát mindenki, mennyit elbír zsebe,
Hogy gyógyuljon meg a szakácsné keze.
Aztán táncolhatunk derűre-borúra,
Míg a csizmánkról a talp le nem szakadna.
Kásapénz szedésekor VII. [572]
Nagy szerencsétlenség történt ma e házban,
Szegény szakácsnénknak ott künn a konyhába.
Oda van a keze, szörnyű fájdalmában,
Nem tudja, mit tegyen iszonyú kínjában.
Hogy a kása forrott, kiloccsant reája,
Mégpedig szegénynek a jobbik karjára.
Jámbornak mai nap nem lévén több bére,
Segedelmet kérnek a beteg részére.
Hogy bánatos embert orvosért küldhessek,
Különben csonka lesz, mint számos egyebek,
Soha se szeretnék meg a magyar legények.
Kásapénz szedésekor VIII. [573]
Jaj, kedves vendégsereg, a konyhában baj történt,
(szakács neve) a szakácsunk leforrázta kezét.
Amíg kendteknek a finom levest merte.
Forró zsírral a jobb kezét csúnyán megégette.
A többi ételeket nem tudja most hozni,
Előbb a kezét meg kell gyógyítani.
Reform, ÁFA, bruttósítás, drága lesz a gyógyulás!
Csörgő forint kell most nekünk, abból lesz orvosság!
Aki nekünk csak fillért ad, az csúnyán megjárja,
Fakanalas ütésektől megkékül az ujja.
Dollárt, márkát, schillinget is szívesen fogadunk,
(szakács neve) gyógyulására szakácstáncot járunk!
Mikor a szakácsnénak pénzt szednek (IX.) [574]
Amely étkekkel eddig kedveskedte.
Gyakran a konyhából ide emelgettem.
Szakácsnékat mellé frisseket szereztem,
Elkészítésére szert nehezen tettem.
Midőn már mindenben véget értek volna,
Egyéb a levesnél hátra nem lett volna.
Az egyik közülünk, amit kavargatta,
Kiloccsant az, és rossz helyen találta.
Megégette, tudom, nagy seb esett rajta,
Most nézte szegénynek az egyik pajtása.
De soha nem forr be, azt kiáltja szája,
Valaki nem hiszi, menjen látására.
Azért is engemet mostan arra kére,
Hogy lennék neki oly segítségére,
Valamicskét kérnék úti költségére.
Adjanak hát neki, tekintvén sebére.
Mindegyik ember azért erszénynek szájá.
Megnyitván vegye ki belőle garasát.
Násznagy uram pedig ne szánja forintosát,
Hogy ki ne átkozzák hasából a káposztát!
Más a szakácsnéknak (X.) [575]
Halljunk szót, uraim, még itt peroválok,
A szakácsnőnek felett, mivel most felállok.
Addig kelmetektől én el sem válok,
Míg azt meg nem nyerem, amit instálok.
Hogy szegény szakácsnénk a levest keverte,
Kezét a meleg gőz nagyon felverte.
Nagyon pöffedezvén szörnyen megégette,
De csak hamarjában mindjárt beköttette.
Öregbül szüntelen fájdalma sebének,
Már az orvosságért doktorhoz küldenek.
Kéri kelmeteket megszánván sebéne.
Ha e tányérkába egy-két pénzt vetnének!
Kásapénz megköszönése [576]
Köszöni általam szívességeteket,
Hogy meg nem vontátok tőle pénzeteket,
De kik megvontátok tőle pénzeteket,
Kívánja, hogy a moly egye erszényeteket!
Ami pénzt most kapott, viszi a kocsmába,
Majd meg is olvassa, hány liter bor ára.
Engem is invitál egy pohár borára,
De most már el vele, egészség utána!
Gyűjtés a szakácsoknak és muzsikusoknak [577]
Halljunk szót uraim, mivel most felállok,
A szakácsunk mellett meg itt szónokolok.
Addig kelmetektől én el sem is válok,
Míg azt meg nem nyerem, amiért instálok.
Bezzeg jó uraim, szomorú hír vagyon,
A szakácsunk keze sebes igen nagyon.
Szegény, hogy a kását odakinn keverte,
A tűz a jobb kezét nagyon megégette.
Már panaszkodik, s igen sopánkodik,
Költsége nem lévén azon rimánkodik,
Sebével nem gondol, csakhogy nem ihatik,
Holnap reggel mézes borra kívánkozik.
Ennek hát szavára most erszényt oldjanak,
Garast és petákot számára adjanak.
A pénzen orvostól flastromot hozzanak,
Hogy mérges sebei jól begyógyuljanak.
Új hír a városban érdemes uraim,
Becsületre méltó jeles asszonyaim,
Míg elbeszélem itten panaszaim,
Kérem, hallgassák meg együgyű szavaim.
A muzsikusunknak nagy baja érkezett,
Véletlen szerencse reá következett,
Mert a hegedűje összetöredezett.
Melyet a minap jól összeenyvezett.
Akinek hát a tánc vagyon jó kedvében,
Tekintsen jól bele teli erszényébe.
A vajda szép nótát von majd örömében,
Csak százast meg ezrest hányjanak elébe.
Pénzgyűjtés zenészeknek I. [578]
Várjatok zenészek, drága muzsikások,
Hadd szóljak most ékes hangon tihozzátok.
A jó násznagy uram küldi ezt tinéktek,
Merthogy bizony derekasan zenéltek.
Két tányér közt van az nektek letakarva,
Tegyen hozzá más is, hogyha azt akarja.
Ne halkuljon el a hegedűtök húrja,
Szóljon hát a nóta derűre s borúra.
Fordítsátok azt mind húrra és gyantára,
Hiszen drágább lett a hangszeretek ára.
Ropogós nótátok meg ne szűnjön addig,
Míg vendégünk lesz világos hajnalig.
Pénzgyűjtés zenészeknek II. [579]
A mi zenészeink nagyon szomorkodnak,
Mert a hegedűk alig nyikorognak.
Húrjaik is már összeakaszkodnak,
Hogyha a zsidótól jó gyantát nem hoznak.
Csakhogy nincsen pénzük, hogy vennének gyantát,
Húrt sem tudnak venni, szegények, azt mondják.
Hogy a nótákat is tovább húzhassák,
Vessünk a bőgőbe egynéhány krajcárt!
Pénzgyűjtés a zenészeknek III. [580]
A cigányokra nagy baj érkezett,
A vajda hegedűje összetöredezett.
Szánja-bánja, majd megöli magát,
Hogy a hóhér vágja el a fekete nyakát!
Azt mondja, hogy szép nótát húz örömibe,
Csak sok pénzt szórjanak a hegedűjébe!
Egy pengőt is elvesz, ha kettőt nem adnak,
De még jobban örül, ha hármat mutatnak.
Reggelig vígan táncolhatnak,
Ha számára pénzt bőven adogatnak.
Pénzgyűjtés a zenészeknek IV. [581]
Tisztelt uraim és becses asszonyaim!
Hallgassák meg e néhány szavaim!
Úgy látom, most már nem éhes senki,
Evés helyett mulasson mindenki!
Mivel én ide felválasztva lettem,
A muzsikusokat ide bevezettem.
A prímás engem azzal bíztatott,
Ha sok erszényt nyittatok,
Megkeresi szaporán a kottát,
És muzsikál nekünk mindenféle nótát.
De sokkal szívesebben nyúl a vonójáért,
Ha néhány fillért csapunk a homlokához.
Húzd rá, cigány!
Pénzgyűjtés zenészeknek V. [582]
Szeretett vendégek, behozta.
A rozmaringos poharat,
Emeljük az új párra, kívánjuk boldogságukat!
Kívánjunk nekik erőt, egészséget,
Esztendőre gyermeket.
A félszemű bőgőst láttam, a tányérra kacsint,
Mindenki nótáját elhúzza menten itt.
Uraim, a tányérra csak fehér pénzt tegyenek,
Mert sírnak otthon a rajkók, éhesek szegények.
Pénzgyűjtés zenészeknek VI. [583]
Halljunk szót, uraim! Tisztelt vendégsereg!
Míg jókedvünk alatt a prímás hegedűjérő.
A húr leszakadt, a kontrás elmenne,
Megvenné a boltba, ha a farzsebébe.
Reá való volna.
A bőgős vonója repedt, mint a tepsi,
A cimbalmos füle a taktusát elveszti.
De hogy a mulatság félbe ne szakadjon,
A banda részére ki-ki adjon,
Amennyit a jókedve megér!
Pénzgyűjtés zenészeknek VII. [584]
A muzsikusoknak nagy baja esett,
A véletlen szerencse rájuk következett,
A hegedűjük mind összetöredezett,
Az, amit a minap jól összeenyvezett.
Tehát akinek nóta lészen kedvébe,
Nyúljon bele, bele erszényébe,
Sok szép nótát húznak majd örömére!
Pénzgyűjtés zenészeknek VIII. [585]
Tisztelt vendégsereg!
Azon idő alatt, míg fogyasztották a vacsorát,
A zenészek eljátsszák az önök nótáját.
Elhúzni nem fogják, mert nem is engedjük,
Magyarok vagyunk, a szép nótát szeretjük.
A szokást mifelénk a dusoltatásnak mondják,
Pénzzel rakják tele a vőfények tányérját.
Rozmaringos pohárból egészséggel igyanak,
Az ifjú párnak minden jót kívánjanak!
Pénzgyűjtés zenészeknek IX. [586]
Tegyétek le muzsikások drága muzsikátok,
Hadd szóljak ékes hangon tihozzátok!
A násznagy uram küldi ezt tinéktek,
Mert olyan derekasan zenéltetek.
Két tányér között van valami letakarva,
Én is kíváncsi lennék, mi lehet alatta.
Talán nem eleven béka? Vagy szúnyogok.
De ha az van benne, nevetni fogok.
Bármi legyen benne, ide figyeljetek,
Kedvünknek eddig is már sokat tettetek.
Fordítsátok ezt húrra és gyantára,
De aztán nem lazsáltok, rajta munkára!
Ropogós nótátok meg ne szűnjön addig,
Míg egy vendég lesz, világos virradatig!
Pénzgyűjtés zenészeknek X. [587]
Kedves násznagy uram, kedves vendégsereg!
Tolmács vagyok én most, szólni igyekezek.
A zenészekről szóljon most az ének,
Roppant baja esett fáraó népének.
A szegény prímásnak elszakadt a húrja,
Szörnyű bánatában majd a földet túrja.
A szaxis elesett, elesett, s betörte az orrát,
Közben agyoncsapta drága jó szerszámát.
A szegény dobosnak még jobban megesett,
Dobját széknek nézvén, beletelepedett.
Ki táncolni akar, de ki ne akarna.
Az most egy pár százast dobjon a tányérba.
Akkor egész biztos, hogy vidáman húzzák,
A szakadt húrokat holtfáradtra nyúzzák.
Tartsad hát e tányért, jó zenész barátom,
Hogyha ötezrest kapsz, én már azt se bánom.
Nosza, Laci komám, trombitád zendüljön,
Hogy a vendégeknek füle megcsendüljön.
Fújd el a Rákóczi híres indulóját,
Melyet dalolt, mikor vívta Regéc várát.
Húzd rá!
Kis vőfénynek muzsikusokról (XI.) [588]
Nemes frekvencia még egy vagyon hátra,
A szegény bőgős is suttogva búvik hátra.
Majd megöli szegény magát bánatában,
Attól fél, hogy nem jut neki brúgójába.
Szánom-szánom szegényt ki nem szánná tehát,
Mert már haragjában kitépte a haját.
Evődik magában, majd megöli magá.
Vágja el a hóhér a fekete nyakát.
Hopp, mit mondanak, talán kár is volna,
Mert aztán nekünk ki brúgolna,
És a sok szép vendég vajon mit csinálna,
Ne vágja el inkább, húzza fel a fára.
De mindazonáltal megemlékezzenek,
És a muzsikusokról se feledkezzenek.
Erszényt és zsebeket jól megkeressenek,
Amit elszántanak, ide letegyenek.
De aztán velük majd én is húzatom,
Ha pedig nem húzzák, mind sorra nyúzatom.
Bőrüket kaptára, sámfára húzatom,
Gondolván helyet biz én el nem árultatom!
Mikor a násznagy muzsikusoknak ajándékot küld (XII.) [589]
A muzsikusoknak fő egy fakalapács,
Dróttal megspékelve egy pár tatár korbács.
Lesz még itt egyéb is, csitt, egyet se kiálts,
Mint éhes farkas szád előre eltátsd.
Ezek után lesznek ily drága ételek már,
Csizma sarkok reszelve, serben pirult kantár,
Ráspollyal reszelve egy régi rozsdás zár,
Malacocska helyett egy egész sült szamár.
Egy görcsös botot is elé vezetek,
Amit eddig tudom, hogy a konyhába tettek.
Kénköves levessel jól megkészítették,
Ez szájatok ízét meghozza, higgyétek.
A malacok bőgnek, nevet a vén kakas,
Döglötten nyújtózva ordít egy nagy farkas.
Tele van kőből sült perecekkel egy nagy kas,
Nyárson számotokra pirul egy tarka sas.
Ezek után lesznek tök, lencse olajjal,
Inni végül pedig timsós víz a hajjal.
Pacal, meg ló hurka, döglött kutya vajjal,
Egyetek purdéstól, földre zuhanással.
Ajándék a zenészeknek (XIII.) [590]
Itt van valami szépen betakarva,
Násznagy uram küldi, nektek jót akarva.
Nézzük meg mi van a két tál zárva,
Ihol ni marék érdemes istrángja.
Úgy vigyázzatok, hogy rá ne kerüljetek,
Vagy hogy tán evvel verést is nyerjetek!
Jól fel van írva minden érdemetek,
Kaptok hát vacsorát, szúnyog-oldalbordát,
Egész légy derekát, lepke keresztcsontját.
Cserebogár szárnyát, ökörszemnek máját,
Kicsike egérnek tüdejét-zúzáját.
Húzzátok hát reá, nem lesz hiányotok,
Akár reggelig is elmuzsikálhattok.
Ital gyanánt tőlünk vizet nem kaphattok,
Lesz aludttej elég, lesz friss savótok.
Azért muzsikusok csak muzsikáljatok,
Ti lány-legények szaporán járjatok!
A régi jó ropogós csárdást frissel,
Forogjatok sokat, az új menyecskével!
A muzsikusok tréfás köszöntése [591]
Kedves násznagy uram, engedelmet kérek,
A jelenlévőktől pedig csendességet.
A tisztelt zenész urak megkértek engemet,
Hogy ismertessem az ő szerény életüket.
Mondjam el én itten, hogy milyen emberek,
Hallgassunk most ide, ők tehát ilyenek.
Kezdjük legelőször mindjárt a prímáson,
Ezen a zenészen, nem pediglen máson.
Ő a feje mindig az ő bandájának,
A többi hangászok mindig csak rá várnak.
Hibája van elég, sőt nagyon szeszélyes,
Nők dolgában pedig nagyon veszélyes.
Következik most a szép cimbalmos,
Kit nem hívnak másképpen,
Mint szélhámos, mert hiába van nek.
Akkora nagy feje, és nem ésszel,
Hanem korpával van tele.
Hogyha megy az utcán, topog a ló lába,
Gyerekek ujjukkal mutogatnak utána.
Harmadsorban pedig a kontrás jön tehát,
Ki nem igen váltja be a szavát.
Mert van egy igen furcsa szenvedélye neki,
Rájön a rohama, falnak megy neki.
Még hiányzó eszét szüntelenül várja,
Egy lattal se különb, mint a többi társa.
Jöjjön hát negyedszer a második kontrás,
Ki bandájában szerencsétlen flótás.
Ha megnéz valakit, eltátja a száját,
Szinte úgy óhajtja a döglött csótány máját.
Ő is észhiányban még sokáig szenved,
Az Isten tartsa meg, így míg él, kendet.
Ballagjon hát elő az a lelő bőgős,
Ki egész életében nem volt más, mint göthös.
Mert aki rátekint a szép pofájára,
Elámul a szeme, tátva marad szája,
Mert olyan ábrája van, az én barátomnak,
Akárcsak egy csimpánz, gorilla majmának.
Most, hogy elmeséltem ezen érdemeket,
Aki megharagszik, és szólni mer rája,
Vakuljon meg rögtön, dagadjon be mindjár.
A ronda pállott szája.
Zenészekhez I. [592]
Gyere muzsikus barátom, hangszered zendüljön,
Kedves vendégeinknek a füle megcsendüljön.
Verd el a Rákóczi híres áriáját,
Melyet dalolt, mikor vívta Regéc várát.
Húzzad csak pajtás, nem látsz itt egy apácát,
Járjuk el hát frissen a magyarok táncát!
Zenészekhez II. [593]
Nosza muzsikusok, ne szunnyadozzatok,
Hanem most szünet nélkül muzsikáljatok!
Nevetekről tudom, nagy hírűek vagytok,
Ennek a társaságnak csárdást rántsatok!
Csak vígan!
Zenészekhez III. [594]
Fáraók utódi, nektek is beszélek,
Nehogy azt higgyétek, hogy már nem is élek.
A jó magyar zenét szeretem ám nagyon,
Bandátokat ezért szó nélkül nem hagyom.
Húzzátok talp alá, sírjon száraz fátok,
Mennyi reszkető talp várakozik rátok.
Fújjad hát a szaxit, a trombita zendüljön,
Billentyűd lassú, s friss magyar dalt zengjen.
A kitörő jókedv közbekurjantása,
Ami a magyarnak ősrégi szokása.
Ha nem bír kedvével hosszába-széltében,
Csak húzzátok egyre, ne szakasszon félbe.
Lassan andalogjon, majd mint szélvész frissen,
Ahogy csak tudnotok adta a jó Isten.
Perdüljön a leány, peregjen, mint orsó,
Ne jusson eszükbe temető, koporsó.
Nosza muzsikások, el ne aludjatok,
Hanem szünet nélkül csak muzsikáljatok.
Ne hagyjátok soká biztatni magatok,
Mert tudjátok meg, hogy most én mulatok!
Asztalbontásra I. [595]
Muzsika szól hangosan, kérem alázatosan,
Kérem násznagy urakat, kérem násznagy urakat,
El ne állják utamat, kerítsék ki karomra,
Nyoszolyóasszonyunkat, nyoszolyósi lányunkat!
Muzsika szól, zengedez, gyenge nádszál lengedez,
A mi menyasszonyunk is párja mellett örvendez.
Muzsika szól hangosan, lábamra komótosan,
Kérem alázatosan, kérem násznagy urakat,
El ne állják utamat, kerítsék ki karomr.
A mi menyasszonyunkat!
Asztalbontásra II. [596]
Muzsika szól, hangosan, lábamra komótosan,
Kérem násznagy urakat, kérem násznagy urakat,
Kerítsék ki utamra, kerítsék ki kezemr.
A mi menyasszonyunkat egypár táncra.
Asztalbontásra III. [597]
Muzsikaszó zengedez a lábam alá,
Ujjam senyvedezve pengedez,
Megkérem a násznagy urakat,
Adják ki az új asszonyunkat!
Az új asszonyunk azt súgta fülembe,
Hogy az urával táncolni szeretne.
Megkérem a násznagy urakat,
Hogy adják ki a vőlegény urunkat!
Asztalbontásra IV. [598]
Felkérem tisztelt násznagy uraimat,
Engedjék kiszállni az új házasokat,
Nyoszolyóasszonnyal, silányokkal egyben,
Bocsássanak utunkra az Isten nevében!
Asztalbontásra V. [599]
Kérem a násznagy urakat,
Adják ki asztalon keresztül menyasszonyunkat!
Menyasszonyunk azt súgta fülembe,
Hogy a vőlegényünkkel táncolni szeretne!
Megkérjük a násznagy urakat,
Adják ki asztalon keresztül vőlegény urunkat!
Majd megkérem a násznagyokat,
Hordják ki az asztalokat!
A koszorúslányok meg seperjék ki a csontokat!
Asztalbontásra VI. [600]
Köszöntöm a vőlegényt a menyasszonnyal,
Tessék kiszállni: táncolni!
Köszöntöm a vőlegényt a menyasszonnyal,
És az egész vendégsereget!
Először, másodszor, harmadszor,
Tessék kiszállni: táncolni!
Asztalbontásra VII. [601]
Csendességet kérek, hallják kegyelmetek,
Elbeszélek egy kis furcsa esetet,
Amely házigazdánk kamrájában esett,
Mindjárt el is mondom, várjanak keveset!
De azért röstellem, hogy csendet parancsolok,
Mindjárt azt gondolják, hazudni akarok!
Sohasem szoktam hazudni, mondhatom,
Csak akkor, amikor nyelvemet mozdítom.
Hanem amellett megesküszni merek,
Hogy elszaporodtak tőlem az egerek!
Múltkor is egy kis kölest kötöttem egy zsákba,
Valami száz helyen ki van körül rágva!
Fel kellene szedni ezt a kölest mindjárt,
Evégett kikérem ezt az új házaspárt.
Míg itt mulatunk, ezen majd felszedik,
Úgyis túlságosan nagyok a körmeik.
Jegyesek kikérése az asztaltól [602]
Becses vendégei ezen tisztelt háznak,
Tisztelettel kérem, ha meghallgatnának.
Három mérő kölest mikor kicsépeltünk,
Zsákokba bekötve a kamrába tettük.
A macskára bíztuk, hogy ügyeljen rája,
Hogy az egereknek ne legyen prédája.
De a macska rest volt, csak a kályhát bújta,
És számtalan egér a zsákot kirágta.
A sok drága köles kidűlt szerte-széjjel,
Fel kellene szedni, még most itt az éjjel.
Ezen egypár személyt választottam én ki,
Kérem, eresszék el őket kölest szedni.
Táncra invitálás I. [603]
Ha a mai napró.
Íródna krónika,
Abba a derék históriá.
Vajon mit is írna.
Leírná bizonnyal,
Hogy mily szépen összejöttünk,
Az ifjú pár boldogságá.
Mennyire örvendeztünk.
A terített asztak mell.
Csendben letelepedtünk,
A fenséges falatokka.
Torkig töltekeztünk,
A szép muzsikaszór.
Mind táncra perdültünk.
Hát itt indul a hiba!
Rúgja meg a macska!
Alszik a zenekar,
Vagy csak nincs hangulata.
Játszatok valamit,
Az Isten szerelmére,
Ne várjátok meg,
Míg a násznép szétszéled!
Kedves vendégeinket pedi.
Tisztelettel hívom,
Hogy most már mindenk.
Talpra felugorjon!
A lakodalmi krónik.
Tánccal folytatódjon,
Közülünk mindenk.
Reggelig mulasson!
Táncra invitálás II. [604]
Öregapám Doberdóná.
Felbukott egy fűszálban,
Beütötte fejét,
És bekerült a kórházba.
Lemondtak már ról.
Régóta az orvosok,
Mikor egy szép ápolón.
Jó vörösbort hozott.
Öregapám arc.
A bortól felhevült,
És a szép ápolónőve.
Vígan táncra perdült.
Tanulsága az esetnek,
Hogy ez kell a magyarnak.
Vörösbor, szép leány,
Na meg persze nóta.
Táncra invitálás III. [605]
Nagyon bölcs beszéd az, amit én most mondok,
Fojtsuk borba a bút, és vele a gondot.
Tesszük a mély sírba, örök nyugalomra,
Azután vidáman szóljon itt a nóta.
A nóta hadd szóljon, a tánc hadd ropogjon,
Minden bátor férfi egy nőtáncost fogjon!
Mindenkinek azt a jó tanácsot adom.
Tánccal és nótával szép a lakodalom!
Bevallom, hogy nem aludtam egész éjjel,
Ébren tartott a babám a szép szemével,
Próbáljon hát valaki is aludni,
Mikor ilyen szép szemet lát ragyogni.
Mikor az én rózsám szeme rám ragyog,
A világon a legboldogabb én vagyok.
Megcsókolom azt az anyát ezerszer,
Aki nékem ilyen leányt nevelt fel.
Táncra invitálás IV. [606]
Kedves násznagy uraim!
Ifjak, tisztes vének, illő tisztességge.
Egy kis csendet kérek!
Szeretetre méltó házigazdánk vendégei,
Hisszük, hogy elverődött gyomrunknak éhei.
Szívesen adatott ételünk-italunk,
Egészségünkre váljon eledelünk!
Kedves násznagy uraim! A tánc szabaduljon!
A muzsika szóljon és harsogjék!
A csárdást járjuk világos virradatig,
Nyugalomra senki ne gondoljon addig.
Kedves násznagy uraim!
Elfogyott a borunk, higgyék el,
Nem csöpög el már a csapunk.
Koszorús legények!
Idebent a legyet csapjátok,
Odakint meg a nagy kárt nem is tudjátok.
A tarka macska kihúzta a csapot,
A borunk egy toborzó káplárnak felcsapott.
De ne búsuljanak, azért hozok én bort eleget,
Mert a molnárok a Tiszán beverték a jeget.
De míg a másik után kalandoztam,
Véletlenül egy kis borra akadtam.
Aki küldte tőlem azt üzente,
Hogy itt fogták drága ajándékát,
Háromezer tyúknak a bőrit lenyúzták.
Hat a menyasszonyunk miért ilyen szomorú.
Hiszen régen elmúlt a török háború.
Hej ha én szép menyasszony, vagy mi a kő volnék,
Ennék, innék, világos virradatig táncolnék.
Világos virradatig táncolnék.
A vőlegény uram is min töri a fejét.
Talán hó lepte el a háza tetejét.
Ördög vigye a bút, hagyjuk el máskorra,
Kérünk egy pohár bort, igyunk rovására.
Kedves egészségére kíváno.
Mindenkinek a vacsorát, kezdődjék a tánc!
Táncra invitálás V. [607]
Vőlegény, menyasszony megunták az ülést,
Kívánok hát nekik egy-két perdülést!
A menyasszonyt majd én is megtáncoltatom,
Hogy lába nem sánta, azzal megmutatom.
Minden legénynek joga lesz, nem bánom,
Hogy a menyasszonnyal egy vagy két perdülést járjon.
Kezdhetjük Rudikám, kezdhetjük nem bánom,
Ennek engedelmét a násznagy úrtól várom!
Osztótáncra [608]
Engedelmet kérek, hogy újra szólhassak,
Sok bölcs beszédre már egyet, s mást mondhassak.
Ettünk is, ittunk is pedig a javából,
Bölcselkedtünk szintén emberek bajáról.
Étellel, itallal immár, hogy beteltünk,
Búról és örömről eleget beszéltünk,
Térjünk át barátim, beszédről a táncra.
Legfőbb ideje már, mondom szedte-vedte!
Vagy miért van zenész ezen a világon,
Hogyha nem azért, hogy nekünk muzsikáljon.
Lánynak, menyecskének viszket már a talpa,
Kopogós táncot jár a cipője sarka.
Alig várja szegény, hogy magát riszálja,
Táncra a derekát szívesen kínálja.
Húzd rá zenész menten, ha életed kedves,
Tüzes az ifjúság, köztük egy se gethes.
Hej, a magyar táncnak értjük ám a módját,
Lányok és legények mind egyformán róják.
Előbb csak tempósan, büszkén ficánkolva,
Azután mind jobban, nekiágaskodva.
Éljen a tánc, éljen!
Szívből kurjantgassunk, rúgjuk a falakat,
De ma csak mulassunk.
Nosza, Jani komám, ne lógasd az orrod,
Amíg a babádat a kebleden tartod.
Forgasd jobbra-balra, repüljön a szoknya,
Ne bánd, ha bomlik is nyakadba a kontya.
Menyasszony táncra kérése [609]
Álljatok meg legények, még nem kerültök sorra,
A lakodalmas táncnak megvan a maga módja.
Ifjú férj, te félreállsz, míg neked üt az óra,
Én viszem a menyasszonyt az első fordulásra.
Szép fiatal menyasszony, tedd kezed kezembe,
Ne félj tőlem sohase, nem vezetlek verembe.
Asszonyfejjel utadra én indítlak táncolva,
Bármint vagyis örökre a férjedhez láncolva.
Vígan kezdd az életed, nem búsulunk éretted,
Járjad vígan, ügyesen, serdülj-fordulj tüzesen.
Én vittelek oltárhoz, híven ősi szokáshoz.
A táncba is én viszlek, tisztelettel illetlek.
Útból félre mindenki, hajoljatok meg neki.
Ez a nap az ő napja, megáldotta a papja.
Húzd rá banda a zenét, holnapig sem megyünk szét.
Itt az idő mulassunk, lagzin vagyunk, vigadjunk.
Be takaros menyasszony, ilyet bírni szerencse,
Én vagyok a vőfélye, büszkén állok mellette.
Majd utánam többiek, ti is sorra jöhettek,
Ki-ki maga párjával, szíve választottjával.
Húzd rá!
Első koszorús lány táncra kérése [610]
Szőke kislány, kék szemű, veled járni nagyszerű.
Könnyen lépsz a padlóra, fordulj be a karomba.
Ropjuk vígan reggelig, akár holnap estelig.
Ihaj-csuhaj mulatunk, nem igaz, hogy meghalunk.
Ez a világ be kicsi, mennyi szűk fal keríti.
Kedvem el se fér benne, bárcsak mindig így lenne.
Húzd rá!
Hőrészesek bekérése [611]
Békesség e háznak, jó estét kívánok,
Én egy nászseregnek követeként állok.
Bátor vagyok e ház urához fordulni,
Hol van a fő násznagy, azt akarom tudni.
Mert násznagy uramhoz van egy nagy kérésünk,
Itt kint várakozik sereg vendégünk.
Messziről jöttek ők, jó estét kívánnak,
Majd prédául estek rablónak, zsiványnak.
Ámde hősiesen magukat mentették,
Ajándékot hoztak, no meg jó szerencsét.
Nászuramék küldték azon üzenettel,
Fogyasszák el ezt most egészséges kedvvel.
Letesszük e háznak becses asztalára,
Az értéke nem nagy, nem is olyan drága.
Sütemény, meg jó bor, az egész csak ennyi,
Hogy meg ne romoljon, meg kell még ma enni.
Felkérem én mostan e tisztelt násznépet,
Adjanak hát helyet elfáradt népünknek.
Fogadják be őket víg társaságukba,
Részeltessék őket egy kis mulatságba.
Mint amely madárnak a fészkét szétszedik,
Kedves fiókáit szerte-szét eresztik.
Nagy nyomozás után minekünk úgy tetszik,
Hogy a mi lányunkat itten rejtegetik.
Azt a szép lányt pedig, amely után jöttünk,
Szíveskedjenek most megmutatni nekünk.
Köszönjük uraim vendéglátástokat,
Hogy befogadtatok minket, utasokat.
Megosztva mivelünk itt e földi jókat,
Isten fizesse meg tinéktek azokat.
A hőrészesek elkérik a menyasszonyt [612]
Víg lakodalmi nép, ékes gyülekezet,
Bátor kis csapatom hozzátok érkezett.
Óhajtástok betelt, türelemmel vártunk,
Míg ti vigadtatok, mi meg szomorkodtunk.
De már most eljött a nehezen várt óra,
Hogy a mi munkáink forduljanak jóra.
Ezért eljöttünk, és tisztelettel kérjük,
Vőlegényt, menyasszonyt hogy haza kísérjük.
Gazdánk engem vádol, bennem talált hibát,
Miért nem viszem hozzá kedves lányát, fiát.
Most, ha ki nem adják, erő, hatalommal,
Viszem hű apjához bátor csapatommal.
Csak megnézzük őket, és megtáncoltatjuk,
Egy óra múltával tán vissza is adjuk.
Ezen tisztes házat az Isten áldja meg,
Poharunkat pedig jó borral töltse meg,
Éljen a jó gazda, s egész háza népe,
Éljen ez a víg nász, nincs még világvége.
További jó mulatást!
Az ágyrugó panasza [613]
Kedves Rugó Sára! Remegek, h.
Rágondolok a nászéjszakára.
Rekamié-rugó vagyok, és a sorsom rémes.
Huzat alatt nehéz a sors, míg felette krémes.
Úgy történt a szörnyű eset, megnősült a gazda,
Azóta az éjszakának nincsen nyugodalma.
Rusnya az a nőstény-fajzat, terebélyes seggel,
Mázsás súlya megnyomorít, szép ünnep ha felkel.
Képzeld csak! Az első este, amikor ledőltek,
Viháncoltak, mozgolódtak, el nem szenderültek.
S mikor már egy jó ideig ment a hancur-hence,
Valamilyen kemény nyomás sújtott a fejemre.
Aztán újra, aztán újra, s egyre hevesebben,
Alig bírtam kitartani, úgy kétségbe estem.
Kétszázhuszonhárom lökés!
Rágondolni rémes!
Huzat alatt nehéz a sors, míg felette krémes.
Azóta is minden este járja ez a torna,
Mintha a két szörnyetegne.
Más dolga se volna.
Irigyellek, Rugó Sára, nyomdagép a sorsod,
Míg nekem az orrom alá ketten törnek borsot.
Be is zárom levelemet, kedves Rúgó Sára,
Pihennem kell: készülök az újabb nagy csatára.
Udvarlástól a házasságig [614]
Mikor udvarol a férfi, költekezni sosem rest,
Pénztárcáját nem kíméli, Isten neki fakereszt.
Menyasszonyát ellátja ő üvegházi rózsával,
Bonbonnal és színházjeggyel, mindenféle jósággal.
De ha férj lesz, máris más lesz, pénztárcáját félti ő,
„Szerényebben vásároljál, ne legyél költekező!.
Mindig otthon vacsoráznak, zsebből szól a rádió,
„Légy fiacskám takarékos, minek ez a dáridó!”
Magányos legénynek unalmas az élet,
Nincs kivel megossza, hogyha kedve éled.
Nincs ki vigasztalja, ha meggyűlt a gondja,
Nincs ki édes szóval drágájának mondja.
Boldog ember kinek van hű felesége,
Mert az ilyen asszony a ház ékessége.
Vígság, öröm, áldás, száll vele a házra,
Kivirágzik tőle a boldogság fája.
Vers a párosságrul, házasságrul [615]
I. vőfély:
Uraim! Ifjak! Tisztes vének!
Illő becsülettel egy kis csendet kérek,
Hogy elbeszéljem a szent házasságot egybe,
Méltassanak engem egy kis figyelemre!
A szent házasságot Isten maga szerzé,
Évát Ádám mellé, hogy legyen hű társ.
Örömben és bajában.
Mindezt Mózes könyve bőven elénk adja.
De boldog is, akinek van hű felesége,
Mert a hű feleség a ház gyöngye és éke.
Víg öröm és áldás száll vele a házra,
Kivirágzik szépen boldogság fája.
A rideg legénynek unalmas az élet,
Nincs kivel megossza a kis eleséget.
Nincs ki vigasztalja, ha meggyűlik a gondja,
Nincs ki kedvesének édes csókkal mondja.
Azért hát legények, kinek nincsen párja,
Tegyen szert mielőbb Évára, Jutkára.
Gondolkoztam ám már én is sokat felőle,
De lett is valami végére belőle!
Csak hogy az a baj, hogy a jó asszony ritka,
Azért sok nő száll ellenem síkra.
De nem bánom, ha szemem kiássák is,
Mégis csak kimondom:
Hogy némely asszony rosszabb, mint az áspis!
Dühös, dörmög, pöröl, savanyú az arca,
Mint a vackor, az éretlen vadalma.
Jaj aki ilyet kap, azt megverte az Isten,
Rossz asszonynak a földön párja nincsen!
II. vőfély:
Hallod-e barátom, állj meg csak egy szóra,
Majd megfelelek én az előbbi szódra!
Arra is kell menni, hogy a menyecskének,
Vagyis a picinynek bölcsőt is kell venni.
Ebből áll a házasság, párosság,
Akik csak próbálták, ezt mind így találták.
De azért angyali szüzek, akik köztünk örvendeztek,
Csak lelki szépségeteket őrizzétek meg,
S bárány szelíd legyen szerető szívetek!
Ezen szólásomon ne szomorkodjatok,
Ha ezen a farsangon már kimaradtatok!
Jön majd másik, akiben lesz részetek,
Van még legény, kivel megesküdhettek.
Csak nézzetek körül! De most már többe.
Efelől nem szólok, látom, ürülnek a tálak,
Én meg újra dolgomhoz látok.
Köszöntő az ifjú párra [616]
A boldog házaspárt üdvözli most ajkam,
Amennyi üdvözlet elfér egy kis dalban.
Fényben úszó oltár csodás tündöklése,
Életének útján fényével kísérje.
Ragyogjon az emlék, ünneplően rátok,
Ha már hétköznapi is lesz a ruhátok.
Ha már súlyosbodik az élet keresztje,
Zúgolódás, átok akkor se viselje.
Utatokat tehát szegélyezze bármi,
Könny avagy mosolygás, utat kell találni.
Hisz, ha könny fakadna egyikőtök szemén,
Lecsókolja másik, s boldogság nő helyén.
Szentség, szentség e frigy, el ne feledjétek,
Tőle lesz csak áldott ez a kurta élet.
Amely úgy elszáll, mint azok a percek,
Melyet két kézzel szór, s örömet szereztek.
Köszöntő a jelenlévő egyházi képviselőhöz [617]
Poharat emelek és szállok az Úrhoz,
Pár szót intézek a tisztelendő úrhoz.
Ki megtisztelt minket eljövetelével,
Áldja meg az Isten számos vidám évvel.
Tisztelendő úrhoz tisztelettel szólok,
Bár feltett céljaim nekem igen nagyok.
De a tudományban oly gyenge vagyok én,
Egy áldást fejére mégis csak mondanék.
A szent szolgálatért illő tisztelette.
Fordulok most hozzá, méltó köszönettel.
Mivel két ifjút ő, hittel,
Szeretettel összekötött itt, egy páros élettel.
Isten jó szolgája, mondunk köszönetet,
Hogy e szép ifjú pár már összeköttetett.
Szépen megköszönjük életük áldását,
Tisztelendő urunk hű fáradozását.
Megköszönjük mi most minden intő szavát,
És a szent eskünek előttünk mondását.
Kívánjuk Istentől: legyen megáldva,
Hitünk prófétája, és a szent munkája.
Kívánom Istentől, hogy sokáig éljen,
Az anyaszentegyháznak hű őrzője legyen.
Amit hirdet, véssük a lelkünkbe mélyen,
Tartsa meg az Isten friss, jó egészségben.
Köszöntő a jelenlévő anyakönyvvezetőhöz [618]
Teljesült a törvény bölcs rendeltetése,
Megtörtént az új pár összeköttetése.
A törvény nevében házaspárrá lettek,
Benne egész sírig örömöt leljenek.
Szívemből köszöntöm a közreműködőt,
Éltesse Isten az anyakönyvvezetőt.
Szépen megköszönjük ünneplő szavait,
Szavaiban kifejezett bölcs útravalóit.
Éltesse az Isten sok jó egészséggel,
Munkáját végezze hasonló erővel.
Éltesse sokáig, hogy hazánk javára,
Rózsaláncot rakjon sok szerelmes párral.
A házasságról [619]
Ifjú legény vagyok, sokat gondolkodtam,
Magam sorsáról eleget aggódtam.
Ideje volna már jó társra szert tenni,
Szüleim kérésének eleget tenni.
Csak az van előttem, kit kéne elvenni.
Mely úton induljak, hogy örömet szerezzen.
Első volt a szépség, amely kívánatos,
Második a rútság, ami utálatos.
Harmadik a munkás, amely jó, tanácsos.
Negyedik a gazdag, amely igen hasznos.
Elindulok hát szerencsét próbálni,
Jó lenne már egyszer vele is hálni.
Ha szépet veszek, nyugtalanságot hoz,
Ha oka nem is lesz, féltékenység kínoz.
Ha meg rútat veszek, azt én nem szeretem,
Minden víg örömöm vele eltemetem.
Semmit sem bízhatok gazdaasszonyságára.
Pedig a sült galamb nem repül szájába,
Ha csak szerény nem lesz a maga dolgában.
Ha gazdagot veszek, lesz súlyos keresztem,
Azt hányja szememre, hogy csak készre jöttem.
Övé a jószág, amit nem én szereztem,
Azt is panaszolja, amit iszom-eszem.
Belenéztem tehát az igaz tükörbe,
Jó lesz csak maradni tovább legénységben.
A nászokról I. [620]
Kedves násznagy uram jó egészségér.
Iszom ki boromat kívánt életéért.
Minden jókkal a nagy Úristen megáldja,
Kérjük, boldogítsa minden szándékában!
Megszólalna, de nem tud, látom bús arcáról,
Én majd nyilatkozom szíve fájdalmáról.
Nincs egy árva lélek, ki koccintana vele,
Na vendégek, akkor igyunk egyet véle!
A nászokról II. [621]
Násznagy uraim! Éltesse magukat az Isten!
Legyenek e földön mindig jó egészségben!
Szálljon az Isten áldása magukra is, míg élnek,
Szolgálhassanak sok jóval ennek a vőlegénynek!
Legényekről I. [622]
Éljen a legénység, szívemből kívánom,
Örvendjenek itt is, mint a másvilágon.
Adjon az ég nekik is, nekem is olyan lánykát,
Kivel átugorhatjuk a földi bú árkát!
Legényekről II. [623]
Nem szívesen búcsúzom el tőled nőtlen élet,
De nem maradhat az ember örökké legénynek.
Szívem óhaját teljesíteni fogom, nőtlen élet,
Akkor tőled elbúcsúzom.
Elég volt az árvaságból, elég volt már idáig,
Nem csoda, ha a szívem a páros életre vágyik.
Boldogtalan voltam, de boldog leszek ezután,
Ha ebben a pillanatban férjnek kér meg egy lány.
Vendégekről I. [624]
Éltesse az Isten a ház összes vendégét,
Apraját, nagyját, asszonyát, emberét!
Legyenek jókedvben és ily vígan mindvégig,
Hangjukat hadd hallják az egész faluban végig!
Vendégekről II. [625]
Minthogy már a nagyján átestünk,
Vigadjunk, ha eddig pityeregtünk.
Eddig is volt valahogy, ezután is lesz,
Hogyhogy nekem is egy jó feleségem lesz.
Aztán irigykedhet rám a szomszédasszony,
Mert a lánya már tíz éve menyasszon.
Kedvemet szegi, ha itt körülnézek,
Meggondolom, hogy asszony után nézzek.
Nézzék a Pista bácsit, duzzog magában,
Mert a felesége mindig ott a nyomában.
Jóska bácsinak is elege van a házasságból,
Nézzék csak, öt méterre ül az asszonyától.
A Mariska néni örömében iszik,
A Juliska néni a nevetéstől hízik.
Többet nem példázgatok, inkább mulassunk,
Ezzel a zenésszel jó nótát húzassunk!
Daloljunk együtt világos reggelig,
Szívünk-lelkünk az örömtől megteli.
Isten éltesse kedves vendégeinket,
Tartsa távol tőlünk ellenségeinket!
Erre igyunk!
Férjek tízparancsolata [626]
I.Feleséged kívánságait mindenkor és mindenben teljesítsd, ha sokat is akar!
II. Szabad idődben ne szökjél el feleséged elől, hanem ilyenkor is mulattasd!
III. Feleségedet mindig többre becsüld mint a – marhádat, akarom mondani, magadat! Őt tartsd a legjobbnak, legszebbnek, legokosabbnak, ha nem is az!
IV.Ha szomjas vagy, ne menj a kocsmába! Feleséged csókjával oltsd otthon a szomjadat!
V. Kártyázni, biliárdozni csak a feleségeddel szabad. Dohányozni meg csak akkor, ha ő megengedi. Cukrot rágni az ő engedélye nélkül nem lehet!
VI.Feleséged főztjét mindenütt dicsérd, még akkor is, ha megbetegszel tőle.
VII.Légy mindenben takarékos, hogy új ruhára jusson feleségednek minden hónapban.
VIII. Ha a feleséged eltöri a fejeden a fazekát, tekintsd ezt a legnagyobb megtiszteltetésnek, élvezetnek!
IX.Ne kívánd a felségedtől, hogy a gyereket ő ringassa, pelenkázza. Ringasd és pelenkázd te magad!
X. Ne kívánd meg soha más feleségét! Ne kacsintgass a szép lányokra, és ne menj soha azért máshoz, amit feleségednél is megtalálsz!
Cirkuszműsor [627]
Közhírré tétetik minden jámbor hívőnek, hogy ma este hét órai kezdettel a ………-i kultúrotthonban nagyszabású cirkuszi előadást láthatnak. Műsoron lesz.
– egy óriás szúnyog, melynek egyik lába az égben a műholdat éri, a másik lába a föld alá jár kotorni.
– Egy óriáskígyót is láthatnak, melynek a hossza a fejétől a farkáig húsz méter, a farkától a fejéig szintén húsz méter, tehát negyven méter lesz ez a szegény pára.
– Be lesz mutatva a véres lábnyomok a levegőben.
– Egy óriás békaugrásra is sor kerül. A béka az égből ugrik a Jeges-tengerbe, mert éppen halászni van kedve.
– Rossz idő esetén a cirkusz a múlt vasárnap mutatkozik be.
– A belépődíjak nem egyformák. A vakok ingyen nézhetik. A sánták csak egyenesen jöhetnek be. A süketnémáktól felárat szedünk. Aki megjelenik, annak harminc dínár lesz a belépő. Aki otthon marad, az öt tojást köteles küldeni. Szükségből a lányát is elfogadjuk.
A házasság értelméről I. [628]
Halljunk szót uraim, szólok igazságot,
Nem beszélek tréfát, hanem valóságot,
Adjanak hát egy kis szabadságot,
Míg elbeszélem a szent házasságot!
Ádámot az Isten mikor teremtette,
A szent házasságot még akkor szerzette.
Ádámnak egy oldala csontját kivette,
Melyből Éva asszonyt mellé készítette.
Maga volt a vőfély az Egek Királya,
Mint bizonyítja ezt Mózes szent históriája.
Bőven előadja, bárki is vizsgálja,
Ezt minden értelem bámulva csodálja.
Ez szent rendelése az Egek Urának,
Tetszett Atyánk maradékának, mint pátriárkáknak,
Mind evangélistáknak, páratlan életet kevesen tartának.
Bizony boldognak is lehet azt mondani,
Kit az Úr jó társsal szeret megáldani.
Sokféle példát lehetne felsorolni,
Mivel be is lehetne bizonyítani.
Boldog, kinek van hű jó felesége,
Mert a jó feleség a ház ékessége.
Ezt mindenki elhiggye! Itt a versem vége!
A házasság értelméről II. [629]
Halljunk szót, uraim!
Isten az embert is midőn teremtette,
Mindjárt az Évát is melléje helyezte.
Nem jó, ha az ember mindig egyedül van,
Azért kell élnünk nekünk házasságban.
Csakhogy ahol teljes egyetértés nincsen,
Azt s házasságot megverte az Isten.
Hol s férj pazarló, kártyás, meg iszákos,
Szegény feleségét megverte a balsors.
De ha a nő zsémbes, egész nap kelepel,
Szegény férj nyugalmát az ördög vitte el.
Ha egyik sem hajlik szépen, okos szóra,
Az ilyen házasság nem vezethet jóra.
A házi perpatvart csöndben végezzék el,
Nem jó a szomszédba szaladni mindennel!
Az ember legyen szorgalmas és dolgos,
Az asszony szerény, gyors, és takarékos.
Ne vesszenek össze minden csekélységen,
Éljenek majd mindig boldogan, békében!
Csak ezt elmondani volt most a szándékom,
Azért beszédem ím ezzel bezárom!
A házasság értelméről III. [630]
Mikor az Isten Ádámot teremtette,
Mindjárt Évát is melléje helyezte.
Nem jó, ha az ember mindig egyedül van,
Ezért kell hát élni boldog házasságban.
A férj legyen szorgalmas és dolgos,
Az asszony meg gyors és takarékos.
Ne vesszenek össze minden csekélységen,
Éljenek csöndben, boldogan, békességben!
Csak ezt elmondani volt hát a szándékom,
Ezért hát beszédem, íme most bezárom!
A házasság értelméről IV. [631]
Halljunk szót, uraim!
Mi hát a házasság? Világi párosság.
Aki csak próbálta, vagy pedig vizsgálta,
Íme, erre mindenki azt mondja, ki okos,
Hogy szegény legénynek házasodni bajos.
Aki a maga fejétől ezt mind nem tudja,
De az asszony majd néki tudtára adja,
Hogy mi kell néki, egy szálig elmondja!
A gazdaasszonynak először kell tűzhely,
Mert ha ez nincs, nagyon könnyen hagy el.
Szobára, konyhára legyen elég bútor,
És ilyennemű, ami csak szükséges.
Duzzog, morog aztán őkelme urára,
Hogy a ménkű hozta őtet a nyakára.
Hogy tehát ezt kerüld, és a kedvét keresd,
Mindent végy, hogy a gondját elvesd!
Seprű, ruhakefe, és még bőröstáska,
Mángorló, sótartó, motolla, és rokka,
Fali cifra tükör, szobába szék, asztal,
Toll, ágy, láda, karszék jó puha vánkossal.
Tele üveg jóféle ecettel, ínyivel,
Több jóféle, jó szagú kenettel.
Házad előtt, ha lát járni zsidót,
Íme, úgy hajt, úgy tuszkol ki, mint a tatár,
Hogy végy kendőt, gyűszűt,
Ládára lakatot, meg ilyennemű tűt.
Vásárra kell menni, mert kerget az asszony,
Selyem vagy más színű keszkenő,
Ez aztán barátom, az igazi bökkenő!
Sok kis és nagy fazék, bögre, szürke tál,
Hidd el, barátom, hogy nagyon megrostál!
Pohár, sütőlapát, tökgyalu, pemet,
Így mindezeket sem termi ám a szemet!
No de, kell ezen felül sajtára és teknő,
Rézlábas, vaslábas, üst és serpenyő.
Levesmerő, fényes réz, vasnyelű kanál,
Sótartó, más eszköz lógjon a konyha falán!
Ja, de a szobának sokkal több kell ám, mint a konyhának!
Nem is szólottam aranyos képekről,
Ágyterítőkről meg ilyenneműekről,
Mert amit elmondtam, ez is elég baj,
Azonban még hátra is maradt egy nagy jaj!
Mondanám is nem is, igazán átallom,
De utoljára is el nem titkolhatom,
Mi tűrés-tagadás, arra is kell menni,
Hogy az új asszonynak bölcsőt is kell venni!
Ebből áll röviden a házasság, párosság.
De azért angyali szüzek örvendjetek,
Kik testi szépségnek köztünk örvendeztek,
Galamb szelíd legyen szerető szívetek!
Ezen szólásomon ne szomorkodjatok,
Hogy a farsangból kimaradtatok,
Jön a másik is, lesz benne részetek,
Lesz legény, kivel megesküdhettek.
Nem könnyű a legénynek I. [632]
Igen tisztelt vendégsereg!
Látjátok, hogy nem vagyok én mai gyerek!
Múltkoriban így szólt apám az anyámhoz.
Ez a gyerek menyecskét hozhatna a házhoz.
Ott voltam a közelben, én is meghallottam,
Ezért háztűznézni mindjárt elindultam.
Fogtam a tarisznyát, a hátamra tettem,
De előbb magamat otthon teleettem.
Bejártam tíz várost, harminchárom falut,
Egyet sem találtam magam mellé valót!
Az egyik csúnya volt, a másik meg szegény,
A harmadikat meg ölelte a legény.
Negyediket szörnyen megszerettem,
Harminchárom percig a bolondja lettem,
De azt az egyet nem vehettem el ám,
Mert száz évvel vénebb volt, mint az öreganyám!
Így hát, tisztelt násznép, most is legény vagyok,
Reggeltől napestig lányokra gondolok.
Hogyha tudnak egyet, ki hozzám eljönne,
Megtartjuk a lagzit jövő esztendőre!
Nem könnyű a legénynek II. [633]
Még tizennyolc éves sem voltam,
Már házasodni akartam, tizenkét lányt megkérettem,
De mindannyi hibát talált bennem.
Az egyiknek pici voltam, az volt a baj.
A másiknak szőke voltam, az volt a baj.
A harmadiknak, hogy a szemem kancsal,
Az volt a baj.
A negyediknek a termetem nem tetszett,
Az volt a baj.
Az ötödiknek, hogy paripán jöttem,
Az volt a baj.
A hatodiknak, hogy nem Párizsból jöttem,
Az volt a baj.
A hetediknek, hogy üres a bukszám,
Az volt a baj.
A nyolcadiknak, hogy a csizmám rongyos,
Az volt a baj.
A kilencedik a pipafüstöt nem szívlelte,
Az volt a baj.
A tizediknek nagyobb bajusz kellene,
Az volt a baj.
A tizenegyediket az édesanyja nem adta,
Az volt a baj.
A tizenkettedik nem megy férjhez sohasem,
Az volt a baj.
Így hát nékem nem lesz feleségem,
Gyalázattal kell a világot élnem.
Gyalázattal élem világomat,
Katonának beírattam magamat.
Búcsú a legényélettől [634]
Isten veled, legénység, reád többé nincs szükség.
Asszonyt hoztál te a házhoz,
Nem lesz jogod többé máshoz.
Míg idáig csavarogtál, és idegen csókot loptál,
Idegen csók többé nem jár,
Téged legény többé nem vár.
Ezt már többé nem teheted,
Mert ha teszed, jaj lesz neked!
Idehaza lesz a helyed, legényélet, Isten veled!
Prímás, húzzál neki egy nótát,
Azt a kidűlt keresztfát,
Mert maga még jó bort ihat,
De holnap te is minket siratsz!
Szakadjon el minden húrod,
Mert neki most már ritkán húzod.
Ami nóta még hátravan, légy nyugodt,
Azt az asszony majd elrántja! Húzd rá, cigány!
Köszöntők násznagyokra, nyoszolyólányokra [635]
Adjon az Isten a násznagyokra olyan lótás-futást,
Hogy a másvilágon találják meg egymást!
Száraz ágon döglött veréb fütyörész, násznagy ura.
A nyoszolyóasszonynak gügyörörész!
A mi nyoszolyóasszonyunk nagyon szép asszony,
Csak egy a hibája: kopasz a kupája!
Kimentem a kertbe, ráültem a tökre,
Násznagyunk a világ legnagyobbik ökre!
A mi násznagyunk olyan, mint a cápa,
Ha meglát egy szép menyecskét, tátva marad a szája!
A mi násznagyunk olyan, mint a macska,
Meglát egy menyecskét, már feláll a farka!
Téeszúton megy a gebe, násznagy uram, rakják bele!
Minél jobban megy a gebe, annál jobban rakják bele!
Köszöntő vőfélyekre [636]
Násznagy urak, fene látta mását,
Ezek a vőfények mindenbő.
Megesznek egy mázsát!
De én azért nem hányom szemükre,
Adja Isten kedves egészségükre!
Éltemben nagy utat bejártam,
De ilyen tátott szájú vőfényeket nem láttam!
Szomorú fűzfának lehajlik az ága,
A köszöntővőfénynek tátva áll a szája!
Jól van pajtás, neked is illik a szó,
Akár a csiratehénnek a nyakravaló.
Az legyen a borivó poharad,
Amit a tehén a farka alatt tartogat!
Anyósköszöntő [637]
Kedves örömanya, született (örömanya neve)!
Az anyósok táborát már kegyed is gyarapítja.
Az anyósok modoráról oly sokat beszélnek,
Ezért egy-két jó tanácsot ajánlok kegyednek.
A sok-sok beszéd helyett, mely az anyóst jellemzi,
A csomag tartalma önmagáért fog beszélni.
Az egyik kellék formája, mint egy fél labda,
Amely drótból készült hézagosan fonva.
Egy anyóstól vettem a használt piacon,
Aki alig beszélt, és roppant aranyos volt.
Hogy miről beszélek, az már biztos kiderült,
Hisz az említett anyósnak a kúra jól sikerült.
Drága anyósom, beszélt Ön már sokat,
Használja egészséggel e díszes szájkosarat!
Utókezelésre van még egy használati tanács,
Arra az esetre, ha a kosár nem használt.
Fél hüvelyk hosszúságot kell a tekercsből levágni,
És az ajkak szélére gyengéden rányomni.
Az eredmény biztos, orvosilag garantált,
A felhasznált ragtapasz napokig le nem vál.
Roppant előnyös, még haszon is van benne,
Fogyókúrás módszer, hisz nem tud enni tőle!
Vers a lánykérésről [638]
Mélyen tisztelt násznép, tisztelt vendégsereg,
Láthatják, nem vagyok én már mai gyerek.
Édesapám így szólt a múltkor az anyámhoz.
„Hozhatna a gyerek menyecskét a házhoz.”
Ott voltam a közelben, én is meghallottam,
Ezért háztűzt nézni én is elindultam.
Fogtam a tarisznyát, a hátamra vettem,
De előbb magamat otthon felejtettem.
Bejártam tíz várost, harminchárom falut,
Nem találtam leányt sehol nekem valót.
Az egyik csúnya volt, a másik meg szegény,
Harmadikat láttam, ölelte a legény.
Negyediket pedig szörnyen megszerettem,
Harminchárom falut nemhiába mentem.
Csakhogy azt az egyet nem vehettem el ám,
Száz évvel volt vénebb, mint az én nagyanyám.
Így tisztelt násznép még most is legény vagyok,
Reggeltől napestig lányokra gondolok.
Láthatják nem vagyok én utolsó legény,
Ne vegyék rossz néven, asszonyt keresek én.
Hogyha tudnak egyet, aki hozzám jönne,
Megtartjuk a lagzit jövő esztendőre.
Férfitól csontot kapsz [639]
Ajándékot kaptam egy jó darab csontot,
Melyet én mostan szívesen fogadok.
De mivel nincsen ezüstöm, aranyam,
Ezen szívességet mivel viszonozzam.
Ennek én mindössze nem sok hasznát veszem,
De mint ajándékot magamnak elteszem.
Neked pedig érte csontadó barátom,
Köszönetet mondok, amíg megszolgálom.
Azonkívül pedig ezeket kívánom.
Jutalombért nyerjél a világon.
Farkasok mondjanak reád ítéletet,
Aztán darabokra széjjel is szedjenek.
Mindezen csont, ilyen darabokra,
Minden daraboddal szaladjon morogva.
De ha ezen veszély téged elkerülne,
És menekülésed tőlük sikerülne,
Majd eléred egykor az utolsó napot,
A budai hóhér legyen a te papod.
Egy nagy akasztófa legyen a palotád,
Aztán tegyenek egy nagy boros hordóba,
Szegekkel kiverve legyen a dongája,
Fejed alja legyen egy nagy vasgerebeny,
Aztán gurítsanak le a boszorkányhegyen,
Ezen darab csontért kívánom szívesen,
Megelégszel vele?
Legénység-sirató [640]
Vőlegény urun.
Elcsukló hangon kért meg,
Hogy adjak kifejezés.
Mélységes érzelmeinek.
Temetni vagyok it.
Most a legényéletet,
Nem pedig dicsérni,
De az elmúlt időkrő.
Érdemes lesz szólni.
Említésre mélt.
Az a sok tivornya,
Amelyek végér.
Néha forgott a szoba.
Mit is tehet a legényember,
Ha gömbölyű a talpa,
A legjobb családban i.
Előfordul ez néha.
El is kell a legényne.
Járni a bolondját,
Míg meg nem találj.
Élete igaz párját.
De most, hogy ez sikerült,
Több lesz a komolyság,
Mert férjnek lenni immáro.
Magasabb hivatás.
Legénybúcsú története [641]
Összejöttünk néhányan,
Mi kedélyes cimborák,
Hogy a (vőlegény neve) legényéleténe.
Megüljük a torát.
Részben meg egy szentmisét i.
Megrendeztünk neki,
Legalábbis a misebor.
Buzgón itta mindenki.
Illő komolyságga.
(vőlegény neve) körbevettük,
És a házaséletr.
Jól felkészítettük.
Elmondtuk azt neki,
Hogy tekintélyére vigyázzon,
Zoknit-inget-gatyá.
Soha ne vasaljon.
Minket a kocsmáb.
Sűrűn látogasson,
De élete párjáho.
Sírig hű maradjon.
Papucsférjek monológja [642]
Azt beszélik rólam,
Hogy papucsférj vagyok,
Pedig hatáskörei.
Vannak igen nagyok.
Reggel, mint a j.
Kakas a baromfiudvarban,
Elsőként ébredek,
Csak kevésbé hangosan.
Vigyáznom is kel.
Ám nagyon, nehog.
Kedves felesége.
Zajra felriadjon.
Ráér még aludni,
Hisz még alig múlt fél tíz,
Mire pedig felébred,
A reggelije úgyis kész.
Napközben, ha kívánja,
Vele vagyok mindig.
Mit vásároltat cipelem,
Őt magát követem.
Kocsmába nem enged,
Mert erkölcseimre vigyáz,
Rossz társaság helyet.
Rám oszt némi házimunkát.
Ebéd után ismé.
Pihenni tér, de há.
A mosogatóhoz tőle.
Úgysem fér.
Porszívóznom viszon.
Csakis akkor lehet,
Ha más dolgom már nincsen,
És kedvenc tv-sorozata is lement.
Este masszírozhato.
Fáradt lába szárát,
Aminek végér.
Fellövi számomra a pizsamát.
Ezek ismeretébe.
Minden pletykát cáfolok,
Mert házasságomba.
Igenis úr vagyok.
Engem illet egyedü.
Az utolsó szó joga,
Mert ha nejem szól,
Hogy „ugorj!.
Csak azt kérdem.
„milyen magasra?”
Házisárkány anyósok monológja [643]
Azt pletykálják róla.
A rossz nyelvek,
Hogy uralmam alat.
A vejem igen szenved.
Nem vagyok én boszorkány,
Mert köztudott, hogy ezek nincsenek,
Seprűmet a pókhál.
Réges-rég belepte.
Beleszólni soha,
Semmibe nem szoktam,
Bár nem tarthatnak vissza,
Hogy véleményem osszam.
Gondoskodásom egés.
Addig terjed,
Hogy reggel a kávé.
Vejemnek ágyba viszem.
Kérésem hozz.
ilyenkor csak annyi,
Hogy a friss babkávé.
Tessék ledarálni!
Lányos örömapák monológja [644]
Aki még nem nevelt leánygyermeket,
Fogalma sincs arról,
Hogy az atyai szív mit érez.
Minden édesapa kicsi kis leány.
Az ő második szerelme,
Örök boldogsága.
De a kicsi leán.
Ahogy térül-fordul,
Utána egyre több férf.
Feje megfordul.
Álmatlan éjszaká.
Sorát hozza a gondolat,
Hogy az én kis kincsem utá.
Ilyenkor ki koslat?
Miként is védhetné.
Meg a sok akasztófáravalótól.
Ássak talán vizes árkot,
Vagy elég lesz szögesdrót?
A kutyát elengedtem,
A puskát megtöltöttem,
Szememet a kapuró.
Soha le nem vettem.
Éberségemet egy legén.
Mégis kijátszotta,
S leányom szívé.
Orvul elrabolta.
Ez az élet rendje,
Nem tehettem mást,
Hulló könnyek közöt.
Adtam rájuk áldást.
Drága gyermekeim,
Legyetek boldogok,
Apai szívemmel mos.
Csak ennyit kívánok.
Legények monológja [645]
Jó legénytársaim,
Kik még itt megvagytok,
Én lettem most nekte.
Igaz szószólótok.
Látjátok hát ti is,
Mivé lett a világ,
……….. barátunk i.
Nős embernek állt.
Felfoghatatlan dolog,
Hogy benne vajon mi zajlott,
Mikor a szép legényéletne.
Így hátat fordított.
Nem lesz tovább kimaradás,
De ez még csak kis dolog,
Ugrás az asszonyi szóra.
Ez jelent nagy feladatot.
De ha már így alakult,
Viselje a sorsát,
Találja meg párjába.
Igaz boldogságát.
Hajadonok monológja [646]
Szép hajadon lányok,
Kik itt még megvagytok,
Én lettem most nekte.
Igaz szószólótok.
Látjátok hát ti is,
Mivé lett a világ,
……….. barátnőnk i.
Asszonynak állt.
Felfoghatatlan dolog,
Hogy benne vajon mi zajlott,
Mikor a szép leányéletne.
Így hátat fordított.
Ugyanaz mellett ébred fel,
Minden áldott reggel,
Ki éjszaka még ráadásu.
Horkolással is hergel.
Ilyen ébresztő utá.
Jön a napi robot,
Ami minden szépe.
Egyszeriben leront.
Van persze, kinek rendes férj jut,
Netán nem iszik és nem dohányzik,
De az ilyennek a párj.
Ugyan mit fog tiltani?
De ha már így alakult,
Viselje a sorsát,
Kívánom, találja meg párjába.
Igaz boldogságát!
Kardos menyecskék monológja [647]
Alapigazság az,
Hogy a rendes embe.
Nem iszik és nem dohányzik,
Így tehát valószínűtlenségéné.
Fogva nem is létezik.
Nekem is erős kézzel kel.
A rendet fenntartanom,
Háztartásunkban a kalapot én hordom.
Jobb vagyok, mint sok miniszter.
Ennek az országnak,
Oktatás-gazdaság,
Nép- és egészségüg.
Mind hozzám tartoznak.
Teret hagyok persze olykor,
Férjem kívánságának.
Hogy zsömlét enne,
Vagy kiflit, szabadon választhat.
Az Úristen sem hiába teremtett.
Előbb Ádámot s csak aztán Évát,
Mert a tökéletes mű előt.
Látni akarta piszkozatát.
Csapodár férjek monológja [648]
Valamikor régen,
Egy elgyöngült percemben,
Magam is házas igáb.
Hajtottam fejem.
A lényegen ez mit sem változtat,
Most is gyakran felkerese.
A régi cimborákat.
Együtt keseregjük k.
Ennek a világnak,
Hogy ezek az asszonyo.
Tőlünk mily sokat várnak.
Jól tette az Úristen is,
Hogy csak sorrendben teremtett,
Asszonyt a világna.
Csak a férfi után rendelt.
Tudhatta a nagy igazságot,
Mit én is jól ismerek,
Hogy asszonynéppel az embe.
Semmi esetre se kezdjen.
A hideg ágy monológja [649]
Régi bútordara.
Vagyok már e házban,
Az évek sorá.
Sok mindent megláttam.
Eleinte forró, nagy csatákna.
Adtam én helyet,
Minek az oká.
Sok eresztékem recseg.
De ahogy az éve.
Elszálltak szép sorban,
Egyre kevesebb mozgás.
Érzek matracomban.
Tudom már előre,
Hogy mi jön szép sorban,
Tudja meg mindenki,
El is mondom gyorsan.
Hétfőn a gazdái.
Még üdék a hétvégétől,
De a kedvük furcsamó.
Mégsem jön meg ettől.
Kedden leginkáb.
A feje fáj valamelyiknek,
Aminek oká.
A másik a falra megy.
Szerda a hét csúcsa,
Villan reményszikra,
Ám leginkább ilyenko.
Ugrik be túlóra.
Fáradt gazdáim maguka.
Csütörtökön pihenik,
Mely hosszú folyamat,
Mert eltart egész péntekig.
Szombaton elmenne.
Inkább kirándulni,
Engem meg itt hagyna.
Kétségben vergődni.
Vasárnap „készülni kel.
A hosszú jövő hétre..
Jó kifogás nem mondom,
De mi szükség van erre?
Miért nem lehet az.
Végre megérteni,
Hogy a hitvesi ág.
Akkor legjobb,
Ha hagyják nyikorogni.
Lakodalmas miatyánk [650]
Mi atyánk, ki vagy a mennyekben,
Mi pedig itt a lagzis gyülekezetben.
Jöjjön el az új párnak örök boldogsága,
És legyen ma a kedves násznépne.
Derűs vigassága.
Bocsásd meg a mi előfordul.
Kedélyes részegségünket,
Miképpen mi is megbocsátun.
A lábunkra lépőknek.
És ne vígy minke.
A szertelenségbe,
De szabadíts meg örökr.
Bajtól és bánattól,
Mert tiéd az ország,
De miénk a lakodalom,
Ezt rebegi alázatta.
Az egész sokadalom. Ámen.
Vőfélyek monológja [651]
Ahogy a lakodalmakba.
Mindenfelé térülök-fordulok,
Kérdezgetik sokan,
Hogy-hogy vőfély vagyok?
Hogy lehet az,
Hogy valaki erre adja fejét,
Mit olykor követe.
Az elégedetlen násznép.
Mindig új helye.
Mindig új emberek,
Nem is csoda hát,
Hogy a vőfélytérd is remeg.
Nehéz ám a forró étel.
Verseléssel vinni,
És azt, mint egy jó pincér,
Ügyesen tálalni.
Táncban első lenni,
Olykor énekelni,
Kedélyes-mosolygósa.
Soha nem fáradni.
Lehetetlent nem ismerv.
Mindent elkövetni,
Hogy mindenki számár.
Jó legyen a lagzi.
Saját fogyasztásr.
Mértékkel ügyelni,
Ugyanakkor másoka.
Ivásra ösztökélni.
Mindez nehéz kenyér,
Tessék csak elhinni,
Bár nem is kell azér.
Engem megsiratni,
Mert ha nem szeretném,
Nem tudnám csinálni.
Jó pap is holtig tanul,
Úgy tartja a mondás,
Higgyék el azt nekem.
Vőfélynek lenni is hivatás!
Világjáró vers [652]
Szerencsés jó estét tisztelt jó uraim,
S e háznál összegyűlt becses asszonyaim.
Minden jót kívánok e szép ifjúságnak,
Kikben kedve telik jó házigazdának.
Jó házigazdánknak királyi hatalma,
Kinek e menyegzős ház a birodalma.
Kinevezett engem belügyminiszternek,
Remélem ebbe önök is beleegyeznek.
Hogy e nehéz állást itten betölthessem,
Házunk vendégeit kielégíthessem,
Nemrég én egy nagy körutat tettem,
A világ négy táján mindent megfigyeltem.
Párizst hét nap, s éjjel szamárháton jártam,
Sötét Afrikában hét hétig tanyáztam.
Valamennyi négert nevéről ismertem,
Nekik a Szaharán paprikát ültettem.
Afrikából mentem Ausztráliába,
Ezen nehéz úttól fáj a lovam lába.
Boldog világ van ott, el sem hiszik talán,
Sült malacok mennek az emberek után.
Ha egy kutat ásnak, borral szalad tele,
Mézeskalácsból van a házak teteje.
Szalonnahidakkal kötik át a folyót,
És ami a legfőbb: nem fizetnek adót.
Hogy onnan eljöttem, épp egy mázsa voltam,
De én még hét tengert végigbarangoltam.
Nagy-nagy cethalakra és fókákra vadásztam,
Nem is csoda hát, hogy így lesoványodtam.
Amerikában megfordultam én kétszer,
Ázsiát bejártam össze-vissza hétszer.
Voltam ebéden a kínai császárnál,
Ott aludtam el a fekete kávénál.
Tehát mint láthatják, sokat tapasztaltam,
Én a politikát nem könyvből tanultam.
A vőfélykedéshez csak imígy-amúgy értek,
Ezért most önöktől bocsánatot kérek.
De ott kint, a konyhán egy kicsit szétnézek,
Nem-e a szakácsnék ottan csak henyélnek.
Ha rendben találtam én ottan a dolgot,
Visszajövök ide, s eljárunk egy táncot.
Áldás a násznagyra [653]
Közelebb lépek e virágzó asztalhoz,
Egy kérésem lenne fő násznagy uramhoz.
Ha ezen kérésem szépen meghallgatná,
Egy pohár borral torkom megáztatná.
Bizony Isten akkor én egyet gondolnék,
Násznagy uramékra bő áldást mondanék.
(megkapja a bort)
Éljen, násznagy uram még vagy ötven évig,
Családi örömmel töltse azt mindvégig.
Ne bánja, hogy itt van ifjak kérésére,
E pohár bort iszom az egészségére.
Engedélykérés a játékok előtt [654]
Násznagy uraimat tisztelettel kérem,
Engedélyt adjanak egy pár szóra nékem.
Pár őszinte szóra, tréfás mondókára,
Nem lesz abból tudom, senkinek se kára.
Mivel önöknél is rég volt már az ebéd,
Nem fog megártani, egy kis tréfabeszéd.
Áldáskérés [655]
Petőfi költő volt, szava csengett-bongott,
Nekem nehezebb lesz követnem a dolgot.
Nem kenyerem nekem az írás, a versek,
Mégis megpróbálok most faragni egyet.
Bicska se kell nekem eme faragáshoz,
Csak az eszem vágna jobban a mondáshoz.
S ami jókívánság van az én szívemben,
Azt most szép rendjén itten végbe szedjem.
Úgy lesz jó, hogyha nem teketóriázok,
Szavam, s tekintetem fordítom reátok.
Kik a mai napon szent esküt tettetek,
Isten, s ember előtt egymásé lettetek.
Tisztelt vendégsereg! Kérek egy kis csendet,
Mert így lesz értelme rövid beszédemnek.
Most nem csak a nyelvem, a szívem is beszél,
És a jókívánság, amelyik bennem él.
Szívem kívánságát szavakba öntöm,
Mindnyájunk nevében az új párt köszöntöm.
Ők most léptek reá az élet útjára,
Ragyogjon hát rájuk a boldogság sugára.
Legyen az életük hosszú, boldog áldott,
Soha meg ne bánják ezt a házasságot.
Miként a menyasszonyi koszorú fényezte,
Oly koszorú legyen az új pár élete.
Levelét képezze szeretet és béke,
Igaz hűség tartsa összeköttetésbe.
Naponkint élte több virágát nevelje,
A szétoszthatatlan szerelem gyümölcse.
A fejlő nemzedék, mit szívük gyümölcsöz,
Holtig vigasztalást kössön életükhöz.
Menyasszonyhoz:
Menyasszony, az áldás szálljon a fejedre,
Gyászba borult homály ne jöjjön egedre.
Istennek áldása kísérjen utadon,
Kívánom, hogy legyél nagyon boldog asszony.
Öröm legyen veled, a gond elkerüljön,
Családod körében a szíved derüljön.
Vőlegényhez:
Vőlegény, tehozzád van most néhány szavam,
Kívánom Istentől, éljetek boldogan.
Egész életedet családodnak szenteld,
Az Isten megáldja mindig a jó embert.
Megáld majd téged is, segíti munkáidat,
Te meg jóságáért Istent mindig áldjad.
Lányokhoz:
Mától a zenénél kisebb lesz a lárma,
Kevesebben járnak holnaptól a táncba.
Zokoghattok most már szőke, barna lányok,
Mától egy legénnyel kevesebb vár rátok.
Ide figyeljen most mindegyik leányka,
Az édesanyjának legszebbik virága.
Tirátok is ragyog majd még a verőfény,
S a lagzitokon én leszek a vőfély.
Tanácsosztás [656]
Tisztelt vendégsereg! Mondok egy köszöntőt,
De előbb kortyintok én egy kis fölöntőt.
Most hozzákezdek egy alapos beszédhez.
Te lány! Miért mennél ehhez a legényhez.
Hisz ez korhely, lusta, eszem-iszom fajta,
Mindig csak a kártyát, a kocsmát óhajtja.
A dolog, az bezzeg, miatta pihenhet,
Mert hogy e betyárnak sohase nem kellett.
Nem kellett ennek a dolog, a tanulság,
Hogy huncut csapodár, az bizony nem újság.
Nem mondom, de hiszen más se nagyon mondja,
De én e legényhez sose mentem volna.
Most, mondom, egy kicsit talán későn késve,
Mert, hogy meg van kötve kéz a kézben.
Így jár ám a leány, ha nincs esze, látod.
Miért nem kértél előbb éntőlem tanácsot?
És te legény! Ember vagy-e, vagy ugyan mi.
Hogy engeded magad ily könnyen becsapni.
Ilyen leányt kellett venned feleségül.
Amint a kisujjam, úgy maradsz te végül.
Mert hidd el, hogy téged mindenből kiforgat,
Titkon mindent majd a zálogházba hordat.
Szükség lesz majd neki pénzmagra szert tenni,
Kománékkal fog majd bőven inni-enni.
A tésztát is estig dagasztatlan hagyja,
Mert, hogy sütni-főzni nem tanítá anyja.
No meglásd, neked majd olyan lesz ebéded,
Hogy mérgedben még a hajadat is téped.
A dolog? – hagyjuk csak el, talán dolog? – hogyne!
A minap néztem épp az ő ablakán be.
A Nap jól besütött a tisztaszobába,
Ő még akkor fordult másik oldalára.
Hát ilyen asszony kell neked, öreg tatár.
Bolond voltál te, hogy legény nem maradtál.
Mondtam én neked még az elmúlt ősszel,
Hogy akár a tészta, álljunk ketten össze.
Kettőnket nem lepett volna meg a család,
S volna minden: mint más tisztességes háznál.
Most már nem adhatok neked segítséget,
Vettél volna inkább különb feleséget.
De ha már a dolog tiköztetek így áll,
Kívánom, legyetek ti egymás közt víg pár.
Mert nem mind igaz ám, amit eddig mondtam,
Hanem víg szó illik a lakodalomban.
Most fogja mindenki poharát és igyék,
Látom, hogy az új pár is nagyon ihatnék.
Örömanya születésnapjára [657]
Ó, édes jó anyám, kinek párja nincsen,
Kit meg nem vehetnék semmiféle kincsen.
Ismét elérkezett születésed napja,
Egyet fordult ismét életed könyvlapja.
Születésed napján mit kívánjak neked.
Legszentebb érzéstől a szívem is remeg.
Ha volna szózatom, mint szélvész zúgása,
Mint roppant tengernek hatalmas búgása,
Ha volna az én szóm madár dalolása,
Avagy bájos zene édes áradása.
Mégis gyenge volna, mégis tehetetlen,
Kimondani, amit érzek, lehetetlen.
Neked édesanyám annyival tartozom,
Hálám teljességét én ki nem mondhatom.
Tavasszal az erdő tele van virággal,
Zöld erdőben hangzik bűbájos madárdal.
Ősszel dér hervassza kertünk szép virágát,
Messze délen járnak a dolgos madárkák.
Most az én szívem is nyíló virágzókert,
És madárcsicsergés száll ajkamról.
Ez mind neked szól, drága édesanyám,
Fogadd el lányodat születésed napján.
Öröm járja át most lelkemnek világát,
Hogy neked adhatom legszebbik virágát.
Gyermeki szeretet, tisztelet és hála,
E szép bokrétának minden virágszála.
Örömkönnyeimet öntözgettem rája,
Mert anyámnak adom születésnapjára.
Fogadd el anyám, lelkemnek virágát,
Elmondom a szívem forró kívánságát.
Adjon reád Isten nagyon hosszú békét,
Soha el ne érjed boldogságod végét.
S amíg életedet e világon éled,
Gyermekszeretetem öleljen át téged.
Vers a hazáért I. [658]
Most, hogy a jókedvünk tetőpontra hágott,
S rózsaszínnek látjuk az egész világot,
Álljanak meg mostan víg gondolataim,
Néhány komoly szóra kedves barátaim.
Mi itten magunkat pompásan érezzük,
Az élet örömét vidáman élvezzük.
De az, ki bennünket örömre nevele,
Gondokkal telt háznak, vajon mi van vele.
Vigasság, mulatság, magyarnak szokása,
Nem is magyar ember, aki ezt nem állja.
Illő, ha igaz, jó magyarok mulatnak,
Hazájuk sorsára mindig gondoljanak.
Anyánk nekünk e föld, mindnyájan tudjátok,
Sok, nehéz bánatát szívből sajnáljátok.
Szegény, jó hazánknak nagy keresztje vagyon,
Tán az egész világ csak ellene vagyon.
Mennyit kell küzdeni a gyermekeiért,
És vajon mit adunk a szenvedéseiért.
Törődünk eleget hazánk balsorsával.
Vagy csak azt keressük tegnappal és mával,
Hogy bendőnk megteljen, házunk gyarapodjék,
Marhánk, gazdagságunk egyre szaporodjék?!
Pedig a mi hazánk tőlünk mást érdemel,
Nem jó hazafi az, kit sorsa nem érdekel.
Mert gyönyörű nemzet ez a magyar nemzet,
Ilyet az Úr Isten nem sokat teremtett.
Becsületes, derék, kicsiny, s mégis ragyog,
Hej, de örülök, hogy én is magyar vagyok!
Magyar hál’ Istennek mi tagadás benne,
Ha e szót kimondom, könny szökik szemembe.
A múltak fájdalma, s az öröm benne ragyog,
Büszke vagyok rá, hogy én is magyar vagyok!
Ezen poharamat midőn felemelem,
Megdicsérem vele szép magyar nemzetem.
De nem azért ám, hogy én is magyar vagyok,
Dicsérje méltó nem is igen vagyok.
Megdicséri magát a bátor magyar szív,
Aki a hazáért mindig bátor és hív.
Vonulj el sötét gyász magyarok egéről,
Hiszem a jó Istent, hogy majd még kiderül.
Derült piros hajnal, nap, hold, csillagok,
A magyarok egén mindig ragyogjatok.
Miért nem ad az Isten nekem vagy száz éltet,
Hogy imádott hazám, föláldoznám érted.
Kilencvenkilencet szívből neked adnék,
Egyet pedig kedves galambomnak hagynék.
Gondoljunk most hazánk boldogulására,
Emeljük poharunk fölvirulására.
Mire való a bor az asztalon, fiúk.
Ne legyetek azért oly nagyon szomorúk!
Kezetekbe mostan poharat fogjatok,
És a hazáért egy pohár bort igyatok.
Bármily nagy is szegény hazánknak fájdalma,
Volna az a teli poharunk tartalma.
Nemsoká szenvedni úgy a mi szép hazánk,
Kínjait borunkkal együtt fölhajtanánk.
Ha magyarok vagytok, vígan mulassatok,
Hadd rá nekem zenész! Én is magyar vagyok!
Vers a hazáért II. [659]
Amikor őseink nagyon megörültek,
Akkor aztán díszes, nagy lakomát ültek.
Az asztalra teli serlegek kerültek,
S az atyák áldomást mondva felhevültek.
Ezt a híres szokást én is hadd kövessem,
Teli poharamat én is emelhessem.
Az áldomást én is elzenghessem,
Utána poharam fenékig ürítsem.
Mert az unokának legfőbb tartozása,
Hogy hasonlót tegyen, ha vagyon vigassága.
Ha már annyit szóltam, s koptattam a nyelvem,
Megteszem szívesen ez ősi tisztségem.
És násznagy uramnak bölcs engedelmével,
Fölköszöntésemet ekképpen kezdém el.
Legelsőbb is amint atyáink tevének,
Dicséretet mondok Isten szent nevének.
Áldjuk őt mindnyájan égi kegyelméért,
Hogy ez az esküvő ily szépen véget ért.
Kérjük, hogy fogadja ő be kegyelmébe,
S tartsa meg az új párt friss, jó egészségbe.
A két örömapa az örömanyákka.
Örvendezzenek majd a kisunokákkal.
Násznagy uraimék ő szívességükért,
Nyerjenek Istentől égi és földi bért.
A többi érdemes vendégek mindnyájan,
Éljenek örömben, tartós boldogságban.
Szép magyar hazánkról emlékezzünk végre,
Szálljon áldás, béke a jó magyar népre.
Tisztelje mindenki a kormányt, a törvényt,
Így kerül el minden veszedelmet, örvényt.
Gazdag a szegénnyel fogjon testvérkezet,
Mert ez az út, mely a boldogsághoz vezet.
A házasság titkáról [660]
Nagy munkát végeztünk mi a mai napon,
Ezért mindnyájunknak friss jó kedve vagyon.
Két szerető szívnek útját egyengettük,
Isten látja lelkünk, mind jó szívvel tettük.
De már elkészülünk, templomot megjártunk,
A pap áldására nemhiába vártunk.
Vőlegény, menyasszony: ők most már házasok,
Ti pedig esküvőt szépet is láttatok.
De most már leányok és ifjú legények,
Rátok kerül a sor, ti, fényes erények.
Mert, aki leányzó a világon vagyon,
Mind csak azon töri kicsi fejét nagyon,
Hogy szegény legénynek ellopja a szívét,
S ha már megszerezte, elvegye az eszét.
Bizony, hamis a lány, ezt mindenki tudja,
Mindenkit bolondít, míg a fénye futja.
De, ha majd főkötőt tűzünk a fejére,
Megszelídül menten férjének kedvére.
Menyecskék, s lányok díszes koszorúja,
Ennél az asztalnál a szemünket szúrja.
Ők az életünknek szép virágos kertje,
Boldog, ki kedvére mulatozhat benne.
Csak ne lenne olyan hamis, csalfa szívük,
Lennék én szívesen holtig igaz hívük.
De menyecske, s leány huncut valamennyi,
Ne higgy nekik legény, meg akarnak enni!
De asszonyt és lányt is lehet szolidítni,
Van annak egy módja, meg kell kísérelni.
Szeretik ők nagyon a csókot, s a szép szót,
Ne kíméld hát tőlük a szerelmes cécót.
Csakis addig tüskés a fehérnép fajta,
Míg szemed messziről felejtkezik rajta.
De ha egyszer bátran a karodba zárod,
Megszelídül menten, ahogy tőle vártad.
Szavának letörik szúrós tüske hangja,
Szíve hű lángjától piroslik az ajka.
Azért hát, legények, jól megjegyezzétek,
Ne legyetek rabja szeme nézésének.
Ajkatok, ha súgja: „te leszel a párom!
Testedet, lelkedet a szívembe zárom..
Galamb lesz belőle, meglátjátok menten,
Pirulva suttogja: „majd ha férjhez mentem!.
Azért hát, legények, tegyetek csak próbát,
Hamar nősüljetek, s jönnek boldog órák.
Asszony nélkül élni ostobaság lenne,
Nektek is az Isten ugyanazt rendelte.
Már most, ti leányok, ti is úgy vigyázzatok,
Rátok is sor kerül, ne csak cicázzatok.
Éljen majd nektek is a boldog órátok,
Akkor majd nevetve gondolunk mi rátok.
Elmúlik nektek is a tolvajkedvetek,
Nem csenitek mind el a legényszívetek.
Jó lesz az az egy is, ki oltárhoz vezet,
Akit a szívetek tiszta szívvel szeret.
Ámbár, én nős vagyok, már nem is számítok,
Talán éppen ezért él bennem egy titok.
El is mondom nektek, ha szépen kéritek,
Ha néhány szavamat jó szemmel nézitek.
Van a szerelemnek egy hamis fogása,
Amióta fennáll a világ forgása.
Ám de ezt az ifjú soha nem tudhatja,
Csak az éltesebbnek lőn tapasztalata.
Aki azt akarja, hogy párja szeresse,
Babáját az életforráshoz vezesse.
Ennél a forrásnál van egy fülemüle,
Annak a dalából lelkét megmerítse.
A kis fülemüle dalol csodaszépen,
Azt kell megérteni neki mindenképpen.
Különösen két szót fütyül élesebben.
„Türelem, elnézés”, mondja egyre szebben.
Fiatal nem hiszi, de az öreg tudja,
E két szón át vezet a boldogság útja.
Aki még fiatal, sokat berzenkedik,
Élete párjával sokat veszekedik.
Tüzeli vad féltés, zsarnok, uralkodó,
Szavait, tetteit sosem fontolgató.
Egyik a másiknak sok bánatot okoz,
Haragos szavakkal csak bánatot fokoz.
Ám, az öregebbje érti a varázsszót,
Nem keres dühében kapát, kaszát, ásót.
Fejét megnyitotta bölcsesség kilincse,
Szívét már nem veri vad harag bilincse.
Nem pattog és kattog, mint sistergő menykő,
Kezében nem suhog asszonyt verő vessző.
Indulatát inkább szó nélkül megállja,
Hogy a vihar múljon, nyugodtan megvárja.
Nyugalom, békesség bölcsessége titka,
Szájában soha nincs káromlások szitka.
Mivel, hogy haragja párját nem ingerli,
Szerelemnek csakis jóságát ízleli.
Menyecskék és lányok, azt mondom tinéktek,
Férfinépség közül csak azt szeressétek,
Akinek benőtt ám már a feje lágya,
De azért fiatal maradt szíve vágya.
Így, szerelemből több boldogság leszen,
Illik, hogy fiatal tapasztalt vezessen.
Két fazék egy tűzön hamar felfortyanván,
Egyik is, másik is kifut indulatján.
Ám de az egyiket lassúbb tűzre téve,
Nem lesz a fövésből mindjárt világvége.
Hanem félni jó lesz addig is tőletek,
Szemeitek felénk villámot lövelget,
Ködmönbe rejtem én is a szívemet.
Másképp elrabolja a hamis szemetek,
Elébb e vacsorát békésen fogyasszuk,
És majd csak azután a szívet sorvasszuk.
Éljen a vigalom, éljenek a lányok!
Mindkettőből én is jó sokat kívánok.
Éljen a házasság, no meg, a legények,
Éljen a vacsora, húzzátok, zenészek!
Csókvers [661]
A csókról mondanék én mostan egy srófát,
Hogy, aki szereti, hallja annak sorját.
Mert a csók bizony egy nagyon csuda étek,
Adni is, kapni is éppen olyan édes.
Róla eddig is már sok mindent regéltek,
Csak az a baj, hogy néha egy kicsit veszélyes.
Pláne régen ment ez titokban, suttyomban,
Nem is mint manapság, minden kiskapuban.
Hogy azt az anyuka soha meg ne sejtse,
A szomszédasszony meg ki ne csiripelje.
Sötétségbe bizony ezért bújni kellett,
A petróleumos lámpát fújni kellett.
Ám, de mostanára a divat megfordult,
Nem úgy van már, ahogy az réges-régen volt.
Csókolózunk télben, nyárban,
Hideg házban, meleg ágyban.
Utcán, buszon, villamoson, mátéi kiránduláson.
Vásárhelyi Kossuth téren, vásárban és piactéren.
Budapesten, Gellért-hegyen, Kecskeméten és Szegeden.
Ha esküszünk, ha elválunk, évek múlva találkozunk.
Valakinek neve napja, született vagy hat hónapja,
Pertut iszunk, ünnepelünk, évforduló mind jó nekünk.
Csókolózunk nyakra-főre, fényes délbe, estidőbe.
Ha azért lássuk most ennek is a hasznát,
Vőlegény, menyasszony, csókolják meg egymást!
A boldog házasságról [662]
Násznagy uraimat tisztelettel kérem,
Engedélyt adjanak egy pár szóra nékem.
Pár őszinte szóra, tréfás mondókára,
Nem lesz abból tudom, senkinek sem kára.
A szent házasságról mondanék egyet, s mást,
Én is viselem már nyakamon az igát,
Húzom és vonszolom a házas taligát.
Többet is értek én a családi léthez,
Mint a hajdú a harangöntéshez.
Mi kell ahhoz, hogy a család boldog legyen.
Szépség, fiatalság, vagy a vagyonból sok.
Grófi cím? Földbirtok? Hozomány? Műveltség.
Rang és mód, hogy minél többen irigyeljék.
Mindez csak múlandó, nem tart holnapig se,
Nem, hogy a szívetek holtig összefűzze.
Szeretet, békesség, ez kell a szíveknek,
Ha ez megvan, akkor boldogok is lesztek.
S ha néha össze is akad majd a tengely,
És néha borúsan kel fel a Nap reggel,
Villámlik és dörög, de csak le ne csapjon,
Békesség, türelem, csak az megmaradjon.
Akkor beköltözik ide a boldogság,
Mert ez az igazi keresztény házasság.
Ellenben, ha a férj házsártos és korhely,
A az asszony egész nap szorgalmasan nyelvel,
Ha még a „jó nap” is hangzik káromlásnak,
A hitvesi frigynek, óh régen sírt ástak.
Kedves ifjú pár! Szeretet és béke,
Legyen házatoknak örökös vendége.
Hogy ki frigyeteket ily boldognak látja,
Maga is mihamar szánja magát rája,
Hogy a nyoszolyókból egy virágot tépjen,
S vele kéz a kézben oltár elé lépjen.
Magam is, ha mostan valaki megszánna,
S egy pohárka borral szépen megkínálna,
Isten-uccse én is valamit gondolnék,
Ha ily szerencsétlen, nős ember nem volnék.
Most akartam szívem kiönteni szépen,
Lágy furulyaszóval, édesdeden, szépen.
S íme, most hívnak ki lányok a konyhára,
Friss pecsenyét raktak éppen most egy tálba.
Vénlány-siralom [663]
Kedves násznagy uram, tisztelt vendégsereg,
Mivel tolmács vagyok, szólni igyekezek.
A szent házasságot az Isten rendelte,
Amikor Ádámot porból teremtette.
Egy oldalbordából Évát mellé tette,
Merthogy magányosan élni nem szerete.
Éva utódai mégis sokan várják,
Hogy az élet útját ne egyedül járják.
Oly sok él a Földön, kinek nincsen párja,
S vénlánykorában nyílik ily panaszra szája.
Ó, én magas egek! Csak azért születtem.
Hogy férfi sohase feküdjék mellettem.
Miért jutottam el hatvan esztendőre,
Ha nem tehetek szert egy rossz főkötőre.
Vártam, sokat vártam, nem tagadhatjátok,
Várásomnak bérit mert meg nem adnátok.
Mindig jóhiszemben ültem az Adventet,
Hogy tesz tán egy kérő nálam komplimentet.
A farsangot mindig töltöttem vígsággal,
Hogy végzem majd egyszer én is mátkasággal.
De hiába hittem, mert megjött Húshagyó,
Húshagyó, az engem ismét csak itt hagyó.
Mivel érdemeltem? Egek, ugyan mivel.
Hisz lett volna mivel, csak lett volna kivel.
Sem pénzt, sem szépséget nem vártam volna én,
Csak jött volna elém násznagy és vőlegény.
No, de még nem késő, várt leány várat nyer,
Fogok még táncolni a vőlegényemmel….
Agglegény-sirató [664]
Azért maradt bizony csúfra öreglegény,
Mert úgy volt ő is ám a házassággal,
Mint azelőtt Markalf az akasztófával.
Alkalmatos, jó fát nem talált magának,
Pedig egy nagy erdőt elébe adának.
Mert nem kapott illőt vagy az idejéhez,
Vagy állapotához, vagy természetéhez,
Erre nézve tehát egyszer egy valaki,
Nagy elbúsultában imígy fakadá ki.
A leányhoz úgy mind leghajlandóbb vérem,
De ha az idejét hozzám nem jól mérem.
Ha nagyon gyenge lesz, csúfolhat apjának,
A fiatal fickók házamhoz kapnának.
Ha élteset veszek, a rossz nyelv azt mondja,
Anyád lehetne az, te világ bolondja!
Özvegyasszonyt kérnék, de mivel szomorú,
Annak minden szava egy égi háború.
Vehetnék valami tehetős vén ráncot,
De vajon ki visel ily unalmas láncot.
Jó volna a pénze, de soká fog élni,
Nehéz a vén fának dőlését remélni.
Szegény leányt úton-útfélen kaphatnék,
Egy koldusból kettőt minek is csinálnék.
A jó szaporítót sem viszem házamba,
Mert csak a gyereket hordja a nyakamba.
Jól tudom, kaphatnék – ha kéne – magtalan,
Ám, de gyümölcs nélkül a fa is hasztalan.
Vehetnék olyat is, ki hozna eleget,
De kevély kontyától féltem a süveget.
Takaros vagyok én, kaphatnék is szépet,
De a cimboráim szeretik a lépet.
Veszedelemnek hát szépet el nem veszek,
Rútat holtig tartó csömörnek nem veszek.
Ezért van az ember elméje kétségbe,
Ezért vénül bele így a nőtlenségbe.
Meg is gyűlt a bajuk ebbe a világba,
Mert a szépet és jót adják fáradtságra.
Vőfély kifogása [665]
Nem tudom látták-e, hív a szakács néni,
Azt hiszem, neki kell a szemébe nézni.
Divatmonológ [666]
Tisztelt vendégsereg! Még nem nyughat a szám,
Nem bánom, ha meg is haragszanak reám.
Elmondom én, amit rég óta akarok,
Hátha van itt, akit nem untat a dolog.
Valamikor régen, apáink mesélik,
Nem nőhetett meg lány otthon, csak úgy félig.
Férjhez ment, elvitték a kurta ruhába,
Egy se divatozott, egy se járt a bálba.
Más világ van ma már, csinosak a lányok,
A jó szülők pénze gyakran fölmegy rájuk.
Farsangkor mit sem tesz, csak készül a bálra,
Mégis megöregszik otthon lányruhába.
Ma selyemruha kell, holnap szövet járja,
Tenyérnyi csipkéket fölvarratnak rája.
Kecskemétit, pestit, párizsit, majd bécsit,
Így fecsérlik el az édesapjuk pénzit.
Tegnap még farmer volt, ma már más a divat,
Eldobják a régit, pedig még nem szakadt.
A szegény apának nincsen másra gondja,
Költhet a lánykára addig, amíg bírja.
Nem tud már eladni egy jó darab földet,
Sem lovat a házból, sem fejőstehenet.
Mindegy, a ruhának mégis meg kell lenni,
Hogyha másképp nem, hát kölcsönt kell fölvenni.
De hát, olyan mindegy, annak sincs más vége,
A kölcsönt is vissza kell fizetni végre.
S ha a leány puccos, túl rátartja magát,
Legtöbbje lányfővel hányja el a fogát.
Tegyük föl, hogy végre kap egy kérőt a lány,
Az se a leányt nézi, hanem a hozományt.
Hogyha a kérőnek tetszik a hozomány,
Több a bizonyságnál, hogy hozzámegy a lány.
Igaz, hogy a lány is megfigyeli jól azt,
Úr-e kérője, vagy valami paraszt.
Megvolt az esküvő, elviszik a leányt,
Hamar elköltik a menyasszonyhozományt.
Az asszony mindig sír: kártyás, lusta férje,
A férj meg rájön, hogy rút a felesége.
Ha pénzt ád az apa, újra szép az asszony,
Csakhogy nincsen olyan vagyon,
Mely örökké tartson.
Egy reggel a szegény apa arra virrad.
Öreg napjaira nincs betevő falat.
Hát, a szegény apa ezután mit csinál.
Tudják önök jól, hogy megszánót nem talál.
De mivel én itten hoztam már kalácsot,
Fogadjatok el most tőlem egy tanácsot.
A szegény legénynek szegény lány a fele,
Még, hogyha nincs is ám a ládája tele.
Jó, ha bír keresni kenyérre és másra,
Józan ésszel úrnőt nem vesz a nyakára.
Szép a jó lány, mindegy gazdag-e vagy szegény,
Jobban is kap rajta hozzá való legény.
Ha egyszerűen jár, divattal nem rohan,
Elég neki hogyha két-három bugyi van.
Az ilyen lány apja nem aztán tönkre,
Férjhez megy, elviszik, nem lesz lány örökre.
Nagyon szépen mondta régente a bíró,
Idején meglátszik, mely tejből lesz túró.
Lányok, szavaimat ne vegyétek zokon,
Akire nem illik, csak nevessen azon.
És csak beszéljetek rólam! Mindent lehet,
Én akkor is szeretni foglak benneteket.
Házassági tanácsadás [667]
Igen tisztelt násznép, kissé figyeljetek,
Mindent, amit mondok, jól megjegyezzétek!
A házasságról szól beszédemnek tárgya,
Mely a vénlánynak is legkedvesebb vágya.
Isten rendelése, tudjuk, a házasság,
Családi életben terem a boldogság.
A magányos élet mindenkire átok,
Kivétel a papság, nekik megbocsátok.
A házaséletet én, biz jól ismerem,
Bú és baj között is ezer rózsa terem.
Boldog nő vagy férfi, kinek van hű párja,
Akivel az élet útjait bejárja.
Sokan azt mondják, a jó házastárs ritka,
Mert épp itt rejtőzik a házasság titka.
Asszonyok mondják, hogy van sok férj, ki részeg,
Nem más az nejének, mint lassan ölő méreg.
De rossz asszonytól is mentsen meg az Isten,
Annál nagyobb átok itt a Földön nincsen.
Mert, ha bár ő rossz, a férjét tartja annak,
Higgyék el, ilyen nők nagyon sokan vannak.
A legtöbb házasság azért nem visz jóra,
Mert sokszor hallgatnak a sok pletykás szóra.
Ha az egyik fél a másiknak nem enged,
Akkor pedig bizony mind a kettő szenved.
Vannak, akik azért nem boldogulhatnak,
Mert szülői szóra sokszor nem hallgatnak.
Pedig idősebbtől tanulni nem szégyen,
Akár férj, akár új menyecske is légyen.
De minek kutassam én a bajok okát,
Az asszony és ember vizsgálja meg magát.
Mert kinek élete örökös perpatvar,
Bizonnyal rájönnek, mi is köztük a baj.
Gyógyítsák meg maguk közös akarattal,
Gyógyítsák szép szóval, ne pedig átokkal.
Szép szóval higgyék el, sokkal többre mennek,
Mintha edényt, bútort, mindent összevernek.
Nem is ez lett volna beszédemnek tárgya,
De hát sokszor eljár az embernek szája.
Mert manapság már oly rossz világban járunk,
Hogy nap-nap után mi ezer hibát látunk.
De már szaladnom kell ismét a konyhára,
Hogy a szakácsnénak ne járjon a szája.
Férfiak elvárásairól [668]
Lányok! Látta-e már a ti szép szemete.
Mily sok derék legény vár itt új embernek.
Egy ilyen szerezni ti is próbáljatok,
Nehogy öreglánynak ti megmaradjatok.
Mert az öreglánynak keserű ám sorsa,
Nincs, aki a pénzt házhoz hazahordja.
Nincs aki ölelje, nincs, aki csókolja,
Éjszaka a paplant rajt megigazítsa.
Igaz, az ágyvetés csak asszonynak való,
De benne aludni csakis kettesben jó.
Meg aztán új ruhát, szép cipőt ki venne,
Mint a menyecskének az ő drága férje.
Legyen akár szájrúzs, retikül vagy kölni,
Így hát a férjükkel jól ki kell ám jönni.
Mert egy se szereti, ha férje szomorú,
Ha otthon fogadja nagy égiháború.
Az se tetszik neki, ha piszkos a szoba,
Az asszonynak pedig csupa kóc a haja.
Mert a menyecskének csinosnak kell lenni,
Illik azért minden dolgot elvégezni.
A tükör előtt csak addig szabad lenni,
Ameddig a kontyot helyre lehet tenni.
Az se tetszik neki, ha szalad a konyha,
A mosatlant meg a macska nyalogatja.
Ha a férj netalán azért talán szólni,
Hogy a mákos tésztát el tetszettek sózni,
Azért nem kell mindjárt a plafonon lenni,
Nem kell minden tányért a fejéhez verni.
Mert bizony a tányért Hollóházán gyártják,
És egyelőre azt ingyen nem adják.
Célba dobni azért drága dolog vele,
Kivált, ha kemény a drága urunk feje.
Mert a tányér helyett másikat kell venni,
A pénzt meg jobb volna bölcsőre költeni.
Az meg csak akkor kell, hogyha egyet értünk,
Sose lesz rá szükség, ha mindig veszekszünk.
Menyecskék, hát azért sem kell haragudni,
Ha férjük másnak is fog netán tetszeni.
Sőt! Erre még inkább büszkének kell lenni,
Hogy sikerült ilyen jó férjre rálelni.
De, ha a kocsmából két oldalon ballag,
Hát, azért se kell még fogni a fakanalat.
Lehet, hogy őtet a jó szándék vezette,
Amikor az időt ottan eltöltötte.
Nem akart a háznál ő lábatlankodni,
Hogy a derék asszony tudjon mosogatni.
Az ilyen figyelmet meg kell ám köszönni,
Azonnal a tiszta ágyra lefektetni.
Körülötte pedig lábujjhegyen járni,
Orcájára sűrűn páros csókot nyomni.
Hát, kedves leányok, amint láthatjátok,
Menyecskének lenni csuda egy szép dolog.
Ezért nem is kell hát soká gondolkodni,
És egy derék legényt meg kell szédíteni.
Persze ha megszédül, két karba kell zárni,
Élete végéig ölelni, csókolni.
Kifogytam a szóból, megyek konyhára,
A készülő étkek édes illatára.
Pro és kontra a házasságról [669]
Pro:
Uraim! Halljunk szót! Szólok igazságot,
Nem beszélek tréfát, hanem valóságot.
Adjanak hát nekem egy kis szabadságot,
Amíg elbeszélem a szent házasságot.
Ádámot az Isten mikor teremtette,
A szent házasságot akkor megszerzette.
Egy oldala csontját Ádámnak kivette,
Melyről Éva asszonyt mellé készítette.
Maga volt a vőfély az Egek Királya,
Amint azt Mózesnek szent históriáj.
Bőven elé mondja, akárki vizsgálja,
S ezt minden értelem bámulja, csodálja.
E szent rendelése az Egek Urának,
Tetszett Ádám apánk sok maradékának.
Mint pátriárkáknak, s evangélistáknak,
Páratlan életet kevesen tartának.
Bizony, boldognak is lehet azt mondani,
Kit az Úr jó társsal szeret megáldani.
Sok példát lehetne itt előhordani,
Mellyel meg lehetne ezt bizonyítani.
Boldog, kinek vagyon szép, s jó felesége,
Mert a jó feleség a ház ékessége.
Boldog, kit így megáld Isten őfelsége,
Ezt mindenki higgye, itt a versnek vége.
Kontra:
Vőfélytárs, az előbb beszéltél sok szépet,
Jókedvre hangolván itt az egész népet.
Meg kell mindnyájunknak őszintén vallani,
Öröm volt ajkadról perelve hallani.
Ékes dicséretét a szent házasságnak,
Amit előadtál e víg társaságnak.
De engedd meg pajtás, én is hadd meséljek,
S vőfélyi jogommal hasonlóképp éljek.
Igaz, Isten szerzé a szent házasságot,
Boldogítván ezzel a férfivilágot.
Igaz, hogy kit mellé adott segítőnek,
Dicső hivatása van a kedves nőknek.
Egy kedves nő mellett, hogy az élet,
Ebben is osztozom, kedves pajtás véled.
Egy angyal a jó nő, azt is elismerem,
De nem mondtad meg azt, az ilyen hol terem.
Hogy melyik bokorban találni e nőket,
A mi életünket megédesítőket.
Hiszen lányfővel mind oly kedves fajta,
Szemünk, szívünk, eszünk ott feledjük rajta.
Oly édesen folyik ajkukról a beszéd,
Egy professzornak is elvenné az eszét.
De gyerünk csak bele a közeljövőbe,
Bújtassuk csak őket bodros fejkötőbe.
Bezzeg akad köztük sok oly Böske, Sára,
Hogy a főkötő helyett kő kéne nyakára.
Ki miatt menyegző után néhány napra,
Bánkódva gondolsz az esküdtető papra.
Alig, hogy egy-két nap szóba állasz véle,
Már akkor kitűnik nyelvének az éle.
Hát meg aztán, később majd mennyire viszi,
Ki ilyet nem látott, talán el sem hiszi.
Az, aki lányfővel báránynak látszott,
És legénykorodban szelíd angyalt játszott,
Most konty alá jutva ott találod magad,
Hogy minden hatalmat körme közé ragad.
A szelíd bárányból fogas sárkány válik,
S kiszedné, ha hagynád, hajadat egy szálig.
Jaj neked, ha vele szembe s perbe szállasz,
Egész életedben hadilábon állasz.
A legutolsó szó mindig övé lészen,
Nyelve sohasem rest, mindig csatakészen.
Ha kitérsz előle bírván békés elvvel,
Csapdossa az ajtót, utánad megy, s nyelvel.
Ha hallgatsz, az is baj, és olaj a tűzre,
Akadni, jó pajtás, sok ily jámbor szűzre.
Ha egy kedves nővel édes ez az élet,
Nemde egy ilyennel egy istenítélet.
Az, aki véletlen egy ilyenre téved,
Elveszt életéből minden nap egy évet.
Ilyen példányokat szemlélve és látva,
Sok legénynek marad szeme-szája tátva.
S látván, hogy hány helyütt őröl így a garat,
Halálos-holtig agglegénynek marad.
Hogy jó nőre találj, jó órában kelj fel,
Mert megcsal a látszat, csak a színe tejfel.
Félve, hogy ily sors ér el irgalmatlanul,
Mert a magyar ember maga kárán tanul.
Megvallom én neked, édes jó barátom,
Hogy a házasságtól viszolyog a hátam.
Pro II.:
Gyere csak vőfélytárs, jer ide egy szóra,
Felelnem kell neked, figyelj, s fordítsd jóra.
Szívesen hallgattam észrevételeid,
S nem alap nélküli ellenvetéseid.
A házasság ellen mind szívesen, sorba,
De engem nem csalsz át a te táborodba.
Hol az agglegények lézengve tanyáznak,
S mikor a nap is süt, dideregve fáznak.
Hogyha egy almafán egy-két férges vagyon,
Nem volnék-e dőre, még pediglen nagyon,
Ha a többi almát mind megvetném érte,
Mik egészségesek, miket mi sem ére.
Hogy itt-ott házsártos nőkre is akadok,
Tehet nem nősülök, agglegény maradok.
Ellenvetéseidnek homok az alapja,
Az aranynak is van jól tudjuk, salakja.
Azt is szentén tudja Baranya, mint Tolna,
Nincs dolog, mi alól kivétel nem volna.
Akit nőül kívánsz, azt titokban lesd meg,
Otthon, s künn dologban váratlanul lepd meg.
Amilyennek őtet ilyenkor találod,
Olyan fog az lenni asszonyfővel nálad.
Ha hon szüleivel feleselni látod,
Házsártos lesz, hagyd ott, fordítsd neki hátat.
Ha emberbecsülő, alázatos, csendes,
Folyton munkában van, házias és rendes,
Mint nő is ilyen lesz, soha se tarts tőle,
Férjtisztelő, kedves, jó nő lesz belőle.
Ha templomba járni, imádkozni szeret,
Nem lesz az ilyennel keserű kenyered.
Ha kerül rágalmat, s pletykakompániát,
Nem fogja búsítni sem napát, sem fiát.
Ki apró testvérit nem rest becézgetni,
Az ön gyermekét is fogja majd szeretni.
Bizton állíthatjuk előre felőle,
Jó nő, feleség, és anya lesz belőle.
Ennek tudására csak titokban jutunk,
Óvatos legyen hát lépésünk és utunk.
Dobszóval nem fogott még senki madarat,
Ez igaz közmondás, itt is igaz marad.
Kontra II.:
Nem tagadja senki, jól beszél kend, bátya!
Hogy van szép asszony, azt a vak is látja.
De ám az asszonyhoz sok egyéb is kéne,
Különben az egész fabatkát sem érne.
Asszonynak munka kell, szalag és kaláris,
Sok jószág, baromfi, kétlábú madár is.
Kell neki tornyos ágy puha derékaljjal,
Meg aztán gazdagság, fürdő tejjel-vajjal.
Kell neki rokolya suhogó selyemből,
Kell neki cipellő finom szattyánbőrből.
Kell neki gyermek is, legalább vagy kettő,
Mindez sokba kerül, tudja a Teremtő.
Se szeri, se száma, asszonynak soha ninc.
Vágytól békessége.
Új színt a falra, sarokba új seprű,
Kabát és keszkenő, a kezére kesztyű.
Aztán, ha mindebből egy fitying se telik,
A szegény férjet talán el is verik.
Drága kincs az asszony, az Írás jól mondja,
Aki nőül veszi, annak van is gondja.
Lám, a legényélet nem kerül oly sokba,
Nekünk nincs szükségünk sok cifra dologra.
Egy kis csók, ölelés, legénynek is kerül,
Szívet megpuhítni neki is sikerül.
De a házaséletre adni a derekát,
Házról leszakítni a támasztógerendát.
Nem! Ehhez a szívemnek nem adódik kedve,
Gyöngyélet az enyém, nem vagyok megverve.
Hanem azért lányok, viruló menyecskék,
Szavaimnak ne csak a tüskéjét vegyék.
Elismerem szívvel, messze hangzó szóval,
Meg is erősítem egy jó pohár borral.
Hogy e nagy világnak legszebb ékessége,
Testnek és léleknek boldog békessége.
Az egész életnek öröme, virága,
A férfi szíveknek egész nagy vígsága.
Az asszonyi szépség, az asszonyi jóság,
Ilyesmit tagadni ostoba botorság.
Most még egy-két évig én is berzenkedem,
Aztán majd lehajtom igába a fejem.
Addig is, leányok, sose bánkódjatok,
Van itt elég legény, íme válasszatok.
Majd, ha a páromat én is megtalálom,
Egy-kettőre meglesz boldog házasságom.
Pro III.:
Íme elvettem pajtás, fegyverednek élét,
Fogd meg hát előttem kalapodnak szélét.
Jó sokat beszéltünk földnek és az égnek,
Ugyancsak kijutott szegény menyecskéknek.
Aztán még azt mondják: az asszonyok nyelve,
Minden masinánál gyorsabban peregne.
Már én csak megvédem az igazat, ejsze,
Még ha meg is szólna sarokban a fejsze.
Nagyon hetykén beszél a legény nemzetség,
Megszólja így, meg úgy a derék menyecskét.
Hogy az asszony vágya be sok pénzbe kerül,
Házasság egére napfény pénzért derül.
Hát az asszony nem kincs? Segít az urának,
Megfogja nyelét is az eke szarvának.
Be finoman süt-főz pompás ételeket,
Jobbat a királynál sem ehetnek kendtek.
Azonkívül mos, varr, és baromfit etet,
Reggel is, este is feji a tehenet.
Ragyogó tisztaság szobán és konyhán,
Bizony, ő maga sem jár piszkosan és lomhán.
Bölcsőt is ringatja, gyermekét szoptatja,
Veteményes kertjét maga dolgozgatja.
Ásót, kapát könnyen forgat a kezében,
Csak a ház sok gondját forgatja fejében.
A példabeszéd is mindig csak azt mondta.
A gazda szerezte, az asszony tartotta.
Ezért hát könnyedén derék, hős legények,
Ti a menyecskéket ne becsméreljétek.
Azért, hogy néhanap pörölünk, pattogunk,
Máskor jókedvünkben csicsergünk, csattogunk.
Jól tartjuk a gazdát, megbecsüljük házát,
Azért, hogy megnősült, nem vallotta kárát.
Ezen szép lányokból, ha asszonyok lesznek,
Ritkítják párjukat, olyan munkát tesznek.
Azért hát, legények, ti ne csüggedjetek,
Csak minél hamarabb, bátran nősüljetek.
Íme itt a példa a szemetek előtt,
Az ifjú pár arcán a napsugár feljött.
Nézzétek, lássátok, hogy szeretik egymást,
Boldog házasságot kívánnak, semmi mást.
Nézzétek, lássátok hogy ragyog a szemük,
Igaz örömötök telhetik őbennük.
Azt mondom, legények, ti is úgy tegyetek,
Magatoknak asszonyt mihamar vegyetek.
Fogadd el, vőfélytárs, te is a tanácsot,
Így a te lagzidon is eszünk kalácsot.
Ezzel már a vőfélyversengésnek vége,
Húzd rá zenész, s igyunk, hadd ázzék a gége.
Bibliai vers vacsora közben I. [670]
Vígsággal tündöklő menyegzős vendégek,
Érdemekkel fénylő ékes nemzetségek,
Öregek és ifjak, vidám legénységek,
A szerencse szárnyán szálló szüzességek.
Mint, hogy immár látom, a muzsika megszűnt,
Vele jókedvetek tőletek, lám eltűnt.
Tudom én, hogy ezzel nem cselekszem ám bűnt,
Hogy a hideg szélben nem álldogáltok ott künt.
Hanem tihozzátok e házba belépek,
Ó, ezer jósággal megtetézett népek.
S míg a muzsikusok zsíros szakállukat,
Megtörlik a hústól penészes állukat,
Ha megengeditek, mondok újságokat,
Való igazságként tálalván azokat.
Én ama nagy, híres Szent Gellért hegyéről,
Jöttem tihozzátok igen is messziről.
Annak elvetemült, magas tetejéről,
Közel háromezer-hatszáz mérföldnyiről.
Csak tegnap érkeztem, meg sem is nyughattam,
Máris három vagy négy helyre hivattattam.
De ezt a menyegzőt én ki nem hagyhattam,
Azért is itten ma magamat mutattam.
Az életsorsomról fogok most beszélni,
Ha talán nem hinnék, tudom bizonyítani.
Ó-Testamentumban ott van bizonyságom,
Hogy a legidősebb vagyok a világon.
Tudom, el sem hiszik a tisztelt vendégek,
Ismertem Ádámot fiatal legénynek.
Amikor meg aztán nőül vette Évát,
Én voltam a vőfély, kaptam szép bokrétát.
Jó volt ám a lagzi úgy péntek délelőtt,
Csicsó bandájával jártuk a tyúkverőt.
Láttam, amikor Káin meggyilkolta Ábelt,
Amiért az apja vagy nyolcat-tízet rávert.
Káin csak csecsergett a sátor közepén,
Másnap útnak indult, mint egy vándorlegény.
Mikor Araráton befagyott a hólé,
Sokat szánkóztunk ott, én, s az öreg Noé.
Sokszor feldöntöttem Sémet és Jáfetet,
Ilyenkor az öreg jóízűt nevetett.
Pincéjébe sokszor lehítt Noé koma,
Kivált, ha jó bőven termett a faskoma.
Egyszer a jó bortól becsíptünk annyira,
Kinevetett minket Noé gonosz fia.
Mikor gazdálkodott az öreg Ábrahám,
Én voltam ám nála a számadó kanász.
Én fújtam az üszköt Lót szolgái között,
Amit Lót nem szívlelt, és így elköltözött.
Ismertem Jákobnak a tizenkét fiát,
Láttam Józsefen is a szép tarka ruhát.
Amiért bátyjai irigykedtek rája,
Én voltam akkor az arató gazdája.
Láttam, mikor Jákob Józsefet siratta,
Majd’ a sírba szállott bújában miatta.
Nem tudta szegény, hogy én voltam a cenzár,
Amikor a fiát megvette Putifár.
Putifár nejével is egyetértettem,
Mert sokszor háltunk mi a sátorba ketten.
Ő Józsefet hívta, de az nem volt bátor,
Én voltam akkor Rómában kurátor.
Mikor Mózes juhász volt ott, kint a pusztában,
Én voltam akkor a papnál, az ipánál ispán.
A házasulásnál én voltam a násznagy,
Én kértem meg a lányt a szegény juhásznak.
Mikor a zsidók elfoglalták Kánaánt,
Én osztottam el a földjüket egyaránt.
De mire teljesen készen lett a térkép,
Nem kellett a mérnök, elkergettek végképp.
Mikor Sámson bíró volt ott, a zsidóknál,
Én vitéz voltam a filiszteusoknál.
Sokszor meg is vertük őket alaposan,
Sámsont megfogtuk, és kínoztuk gúnyosan.
S hogy Saul pusztába kergette Dávidot,
Szegény Dávid, mindig csak énrám számított.
Bezzeg, ha énnálam mentsvárat nem talál,
Nem is lett volna ő a zsidóknál király.
Nem épített volna templomot Salamon,
Ha én azt a tervet jól meg nem csinálom.
Nem papolok tovább, elég egy szuszra,
Egy kis nedű kéne a száraz tyúkhúsra.
Nyelvem jobban járna, ha megkínálnátok,
Több verset mondanék, ha innom adnátok.
Vőlegényt, menyasszonyt jobban megáldanám,
Sok-sok áldásomat reájuk mondanám.
„Ha tőlük is azt az áldott szót hallanám,
Igyál jó barátom, messziről jöttél ám!”
Bibliai vers vacsora közben II. [671]
Halljanak újságot az életben,
Ádámról, s Éváról az Édenben.
Egykoron megunván magát az Úr,
Egy nagy darab sárból Ádámot gyúr.
S hogy Ádám is meg ne unja magát,
Azért gondolá ki az Úr Évát.
Így mihelyt Ádám fölhorkantott,
Éva asszony a szemébe vigyorgott.
A Paradicsomot csodálkozva járják,
És egy fa gyümölcsét szörnyen megkívánják.
Vágyakozva néznek a fán az almára,
De visszariadnak az Úr intő szavára.
„Hohó! Megálljatok! Egy fa vagyon,
Amelyről, ha esztek, ütlek agyon!.
Az alma szépen piroslik a fán,
És a női ösztön győze Éván.
Kígyó tanácsára egy párat lelopva,
S nagy kívánsággal belé harapa.
Mondá Ádámnak: „no, kóstold te is,
Igazán édes, ennek a leve is!.
Ádám a szép szóra megkóstolá,
De a torkán akadt, ahogy befalá.
Ekkor mindjárt megbánták a lopást,
S jobbnak látták ők az elillanást.
Éva a bűn után a bokorba fut,
Ádám siettében melléje bútt.
De ím jó az Úr nagy haragjában,
Tűzseprűjével Paradicsomban.
S szóla: „hol vagy Ádám? Hová lettél.
A tiltott gyümölcsből miért ettél?.
Ádám szepeg, de Éva szaggatja,
Fügefa levelét, s a bőrére rakja.
Most mondá az Úr: „ fáradtság, fájdalom,
Lészen számotokra a nem várt jutalom..
Ezzel tűzseprűjét előveszi, s parancsolá.
„A Paradicsomból ki!”
Halbiológia [672]
A fiatal, bájos, érintetlen leányka,
Olyan, mint a pisztráng pléhdobozba zárva.
Sokan vágyakoznak, tekintgetnek rája,
Pláne, hogyha szép a doboz vignyettája.
Aki nyitogatja, arra jó falat vár,
csak a fölnyitása sok üggyel-bajjal jár.
Mert, ha fölnyílik is, ott van még a hártya,
Amely a halacskát légmentesen zárja.
Ennek a nyílása vagy nyúlik vagy reped,
A szép mennyországba csak ezután enged.
Az eladó lányka, kis aranyhalacska,
Tanyája sekély víz vagy kicsiny tavacska.
Hogyha süti a nap, néha hanyatt fordul,
Érte sok halásznak nyála kicsordul.
Tudja ezt a kishal, azért kacérkodik,
De a csalétektől most még vonakodik.
Lopkodja a csalit, pedzi, rángatja,
A szegény úszót meg fekteti-állítja.
Egyszer elérkezik azonban a napja,
S ha elég nagy a horog, diszkréten bekapja.
A fiatal asszony olyan, mint a harcsa,
Álló vízben lenni szerencsésnek tartja.
Nyáron sokan vannak bent a Balatonban,
Sok rosszat művelnek, de csak alattomban.
Könnyen megismerik messziről a horgot,
De nem sietik el sohasem a dolgot.
Bárhogy is izgatja őket a csalétek,
Kissé vigyáznak, mert ez „társadalmi vétek”.
De ha vár a halász, munkája sikerül,
Egyszer a harcsa is csak horogra kerül.
A nagyvilági nő olyan, mint a cápa,
Ravasz, kiszámított minden pillantása.
Látszólag csak tiszta, mély vízben tanyázik,
Éjjel-nappal is zsákmányra vadászik.
Nem árt neki eső, se vihar, se orkán,
Már nagyon sok… csali lecsúszott a torkán.
Aki rá vadászik, nagy veszélyben forog,
Mert, ha nem óvatos, tönkre megy a horog.
A damil csak líg-lóg, elfekszik az úszó,
Az ember azt hinné, elromlott a rugó.
Az öreg asszony meg olyan, mint a cethal,
Ő már nem válogat, mindenfélét fölfal.
Amikor kitátja rettenetes száját,
Reszket a halász, s viszi az irháját.
Félve is halásszák, mert könnyen megesik,
Hogy ki rá vadászik, nyakig beleesik.
Az ilyen halaknak az már meg sem kottyan,
Ha a szigonyágyú kétszer is eldurran.
Hiába hatol be a halász méretes szigonya,
A vén cet elképed: „jé, csak ekkora?
Nyaralási beszámoló [673]
Tisztelt vendégsereg! Én most elmondanám,
Hogyan rándultam ki én, s a Jani komám.
Beutalót kaptunk, két üdülőhelyet,
De mivel látni nálunk vizet, völgyet,
A tengerhez küldtek a perzselő napra,
Kint, lakás, ellátás tizenhárom napra.
A két asszony persze hadat üzent nekünk,
Tányérok röpködtek, kapkodtuk a fejünk.
„No még csak az kéne! Próbáljuk megtenni!.
Tudják ők, hun viszket, miért akarunk menni.
Tudják ők – csárogták vörösre gyúlt képpel,
Tele a tengerpart pucér fehérnéppel!
De Jani komámmal a sarkunkra álltunk,
A két asszonynak addig agitáltunk,
Amíg elhitték, hogy nélkülünk a brigá.
Nem érne egy rongyos, agyonszívott pipát.
Az önkormányzattól is segítséget kértünk,
Így a polgármester szót is emelt értünk.
Hogy bizony nélkülünk igen nagy baj lenne,
Egész Abony város ripityára menne.
A két asszony csak állt, és nagy szemeket vetett,
Sose kaptunk tőlük ennyi dicséretet.
S ahogy a büszkeség hizlalta a májuk,
Oly mértékben állt le lassanként a szájuk.
A végén nagy büszkén, égig emelt orral,
Kikísértek minket, s fölpakoltak borral.
Mi meg alig bírtuk tartani a szánkat,
Módfelett dicsértük a diplomáciánkat.
Reggeltől estig vitt minket a vonat,
Mire odaértünk, már lement a nap.
Kaptunk egy szép szobát, ággyal, rádióval,
Perzsaszőnyeggel, televízióval.
Fényes vendéglő volt a szálloda alatt,
„No – aszongya Jani – itt ehetünk halat..
Mert, ha már itt vagyunk, lesz is annyi eszünk,
Nem költünk már húsra, csakis halat eszünk.
Mikor a főúr a rendelést felvette,
S a hozzávalókat előteremtette, egy fehér kabáto.
Kihoz két nagy halat,
„No – aszongya Jani – ez már komoly falat!.
De abban a helyben elakadt a szava,
Meglátta, hogy villát, s kést is tettek oda.
Kicsit körülnéztünk, nem tetszett a dolog,
Hát akkor derült ki, ott mindenki balog.
Jobbra is, balra is kínlódnak a hallal,
A kést jobba forgatják, a villát meg ballal.
Hát, ez a divat, éhen nem maradunk,
Egyet fohászkodunk, s mi is nekifogtunk.
Láttam, amint Jani megfeszített állal,
Célozgat bal kézzel, reszkető villával.
A kést jobb kezével fekteti a halra,
Az meg két darabban ugrik fel a falra.
Onnan mint a villám egy nagy akácfába,
Egy külföldi vendég söröspoharába.
Rágondolni is rossz, hogy milyen blamás volt,
„No – mondom Janinak – ez repülőhal volt..
Az én porciómat szépen megfeleztük,
De azt az egyet is két óráig ettük.
Mert, amíg én s Jani fogván a villánkat,
Egy-egy darab hallal megtaláltuk szánkat.
Én kétszer szúrtam meg az orromnak tövit,
Jani egyszer majdnem kiszúrta a szemit.
Megsétáltattuk a fülünk cimpájánál,
Mint a polgármester, mikor telefonál.
Szóval, ott kínlódtunk, míg észre nem vett.
A fehér kabátos, és meg nem kérdezte.
„Meddig billegtetik a bajuszuk alatt,
Szagolgatják maguk azt a finom halat?.
„Jaj! – azt mondja a Jani – elég kellemetlen,
Meg ne haragudjon, de ez ehetetlen..
Azt mondja a pincér: „olyan nem létezik!.
Tessék körülnézni, hogy még hányan eszik!
Az viszont meglehet, hogy egy másik fajt.
Jobban fog ízleni, majd segítünk rajta..
„Hohó! – azt mondja Jani – álljon meg a menet,
Ha többféle halból válogatni lehet!
Hozzon nekünk kérem, olyan fajta halat,
Amit itt megenni jobb kézzel is szabad!.
De ekkor már én is részt kértem a szóból.
„Kiszáradt a torkunk, elég volt a halból.
S hogy a szomjunktól ne másszuk a falra,
Inkább inni hozzon valamit a halra!.
Gondoltam magamban: inkább éhen veszek,
De én a bohóca senkinek nem leszek.
Mert mióta tudom, hogy a világ forog,
S a jó bor mindig a hordóból csorog,
Abony városától Londonig, meg vissza,
Mindenki pohárból, és jobb kézzel issza.
Szomjasak is voltunk, mint az őszi vetés,
Gondoltuk, nem érhet semmi meglepetés.
A fehér kabátos szedte is a lábát,
S elébünk prezentált két nagy, cifra vázát.
Bennük ott az ital, mint a tinta, olyan,
Mi egymásra néztünk a komámmal komoran.
A poharak szája a lilás lén fölül,
Porcukorba mártva, úgy kívül, mint belül.
Benne karikába citromszeletecskék,
Mint a sürgönydróton gyűléskor a fecskék.
De ez még mind semmi, mert egy fényes tálcán,
Megakadt a szemünk két kicsinyke pálcán.
Ültünk a Janival a két páros széken,
Megszorulva, mint a kutya petrencében.
Itt a két szép váza, itt az innivaló,
De a szalmaszállal mi a tennivaló.
Fordítom fejemet a szomszédok felé,
Hát itt is, meg túl is a suly üssön belé,
Az egész vendégsereg szalmából szipkázik,
Mint mikor a tehén kórót vacsorázik.
Figyeltük eleget, hogy miképp csinálják,
A szalmát eszik-e fújják, vagy szívják.
Végül leszavaztuk, megosztozunk rajta,
Én szívtam csendesen, Jani pedig fújta.
Szappan is volt benne, mert a Jani koma,
Olyan hólyagot fújt, hogy valami csuda.
Úgy látszik, arra még olyat sose láttak,
Még az angolok is csudájára jártak.
Egyszóval leégtünk, de mindezek mellett,
Hátra volt a java: fizetni is kellett.
A fehér kabátos hozta is a számlát,
Mi meg emlegettük a kedves mamáját.
Mert mikor a számlán futva végignéztünk,
Éreztük, hogy ma még itt egyszer leégünk.
Mikor ballagtunk ki, Jani csak legyintett,
S tőből kicsavarta az ajtókilincset.
De másnap a parton még jobban csudálták,
Mikor bemutattuk a fürdőgatyánkat.
Otthon a két asszony zsákvászonból varrta,
Mert ugye divatos kell a tengerpartra.
Úgy néztünk ki ketten a forró homokon,
Mint a jéghokisták otthon Magyarországon.
A tengerparton az élet igen vidám,
A melegbe sok ember elernyed a pián.
A hőségben a nők is félmeztelen járnak,
Ott még a boldog is örül a faszálnak.
Mi is elkábultunk, kapkodtuk a fejünk,
Szép kerek popsikon nyugtattuk a szemünk.
Az a sok szép kebel minket hülyévé tett,
Bajunkon csupán a hidegvíz segített.
De mire a tenger oltotta a vágyunk,
Egy hullám elvitte a fürdőgatyánkat.
Ott álltunk a vízben teljes ruhátlanul,
A többiek fölül, mi meg fölül s alul.
Azt hittük, a homok elsüllyed alattunk,
Szemünket behúztuk, s a partra futottunk.
Ott kint meg magunkat mi hasra vetettük,
Pucér hátsó felünk élnek meresztettük.
Így a sok szépségből mi csak annyit láttunk,
Amíg pecsenyére leégett a hátunk.
S a hátralévő időt negyven fokos lázban,
Szórakoztuk végig ketten a kórházban.
Bőrünk levetettük, s újat növesztettünk,
Nagyobb részt csak főtt rizst s aludttejet ettünk.
Meg is vékonyodott Jani komám nyaka,
Ötször is leégtünk, pont mint Zetelaka.
Két hét után aztán szépen hazamentünk,
De egy árva szót se de egy árva szót s.
Vettek ki belőlünk.
Hogyha kérdeztek, csak fölnéztünk az égre,
Úgy emlékeztünk a sok gyönyörűségre.
A két asszony persze veri földhöz magát,
Nem tudják kivenni hallgatásuk okát.
Mert annak oka van, hogy így megnémultunk,
Biztos, hogy piszkosul kikúráltuk magunk.
Esküdöztünk, hogy majd jövő esztendőre,
Ők mennek nélkülünk tengeri üdülőre.
Így, a jövő nyáron, ha törik, ha szakad,
Küldjük a két sárkányt, hadd vigye a vonat.
Hadd égjen a bőrük, ha nekik az kellett,
Abból a hét rendből egyet levethetnek.
Na de most már elég, be kéne fejezni,
Mindjárt szól a zene, tánc fog következni.
Tehenészvers [674]
Kedves vendégeink! Azt nagyon jól tudják,
Hogy milyen nehéz is megélni manapság.
Drága máma minden, a tojás, a tejfel,
Csak az boldog ember, aki tehenet fej.
Nem ad az drága pénzt a híg zacskós tejért,
Nem mérgelődik a savanyú túróért.
A minap azt mondja a nejem, a Zsuzsi.
„Tudod-e apukám, mit kéne csinálni?.
Épp szólni akartam, hogy majd este, Zsuzsi!
De már mondta tovább a csicsergő ajka.
„Ne vegyük mi ezt a méregdrága tejet,
Inkább vegyünk mi is egy fejős tehenet..
Tetszett ez az ötlet, rá is álltam menten,
Mást is hadd fejjen már, ne csak mindig engem.
Másnap aztán mindjárt mi Kőrösre mentünk,
És ott, a vásárban egy tehenet vettünk.
Fehér volt a háta, fekete, meg tarka,
Száztizennyolc centi volt neki a farka.
Ezt a tehénkét mi nagyon megszerettük,
Éjszakára bent a szekrényhez kötöttük.
Énekeltük neki a szép szerenádot,
Alája is tettünk egy új szalmazsákot.
Egész éjjel aztán nem mertünk szuszogni,
Hogy csak a tehénkénk jól tudjon lakni.
Ámde, uram fia! Ilyet még ki látott.
Reggelre megette a nagy szalmazsákot.
Másnap aztán mindjárt nekiálltunk fejni,
Még a szomszédot is hívtuk segíteni.
Ekkor ijedtünk meg, hogy rákos a tehén,
Tőgyében két csomó volt a csöcsök helyén.
Nem volt mit húzgálni, meglepetten álltunk,
De kicsit előrébb egy csöcsöt találtunk.
Ezen mi fölváltva jókat húzogattunk,
De bizony még csak egy csepp tejet se kaptunk.
Mikor pont én fejtem,
S fáradt már a kezem, két deci savóval kiszúrta a szemem.
Ekkor megörültünk, hogy ad majd tejet is,
Helyette behúzta azt az egy csöcsöt is.
Ebből én rájöttem, ó, Szent Veronika,
Nem is tehén volt az, hanem egy csúf bika.
Vőlegény fogadalma [675]
Megfogadom, nem élek a bizalmaddal vissza,
Mint a ma született bárány, testem bűntől tiszta.
Nem járok én kuplerájba, ahol a bűn fészkel,
Visszariaszt a gondolat, édes kincsem, hidd el!
No, de minek szabadkozom össze-vissza ennyit.
Rajtad kívül nem csalok meg soha-soha senkit!
Álesküvő [676]
Szerencsés jó estét kívánok ezeknek,
Akik csak itt vannak, úgy, mint kegyelmetek.
Messzi földről jöttünk, nagyon elfáradtunk,
Amióta jöttünk, nem ettünk, nem ittunk.
Nagyon szépen kérem, a násznagy urakat,
Hogy elmondhassam most komoly szándékunkat.
Tiszteletre méltó jelen gyülekezet,
Férfi és asszonynépből álló felekezet!
Mondanék valamit, még pediglen olyat,
Mely nevetés nélkül bizony el nem múlhat.
Most közben megkérem a násznagy urakat,
Adjon a kezembe egy boros poharat.
Minek tartják aztat borral ottan tele,
Mikor a papnak meg száraz a gégéje.
A könyörgésünknek itt van már a vége,
A szent áldásnak meg most lészen kezdése.
Most már Szent Szaturnusz áldjon meg tégedet,
Ezer lapostetű lepje be s…edet.
Szél az akasztófán pörgesse testedet,
Szélkólika járja végig a lelkedet.
Beleddel a varjú mérje fel a határt,
S dicsekedve mondja: ez már nekem nem árt!
Állj Lídia lányom, szembe az élettel,
Csapd szájon férjedet sz..os tenyereddel!
Nem is olyan régen olvastam egy nagy hírt,
Csecsbillentő Lidi egy kemény bakát bírt.
És hogy a készültség sehol se találja,
Szegény, ijedt baka belebújt Licába.
Hogyha hideg tél lesz, kedves Gyurka fiam,
Ha fázol, belebújhatsz majd te is nyugodtan.
Tisztelt gyülekezet! Ha csendben lennének,
Azt hinnék, hogy egy vén kandisznót herélnek.
De tisztelt vendégek! Nem a sertés röfög,
Menyasszonyunknak az alsó fele böfög.
Menyasszony, menyasszony, lehetsz te már nagyra,
Nemsokára visznek fel a szalmás padra.
Most már násznagy urak, tihozzátok szólok,
Kik e házasságnak tanúi volnátok.
Én tirátok mostan gazdag áldást kérek,
Amit majd Lucifer meg is ad tinéktek.
Vájja ki a holló mind a két szemetek,
Úgy járjon be vele hegyeket, völgyeket.
Hajatokból a sas puha fészket rakjon,
Kutya a macskának húsotokból adjon.
Cserzett bőrötökkel tímár dicsekedjen,
Lelketek a pokol fenekére menjen.
Ezzel befejezem minden könyörgésem,
Hisz az ifjú pár itt áll nászra készen.
Ha eltűnnek is, ne szóljunk ellene,
Mert az új asszonynak viszket a feneke.
Megérzi azt a szív, megérzi azt a mell,
Midőn a gatyához odaér a pendel.
Ilyen szép pár ökröt, jaj de ritkán látni,
Érdemes volna tán pénzért mutogatni.
Termetük hasonlít az igás ökrökhöz,
Ragyogó két szemük a lapos tetűhöz.
Én most mér több áldást nem mondok reátok,
De amit elmondtam, jól megfogadjátok.
Ezzel mondókámat már be is fejezem,
Nehogy itt a krach is pont beüssön nekem.
Táncoljatok hát majd egyet-egyet körbe,
Szőrötök a köszvény göndörítse össze.
Sokasodjatok, mint varjú a tölgyfákon,
Úgy zizegjetek, mint sáska a fűszálon.
Töltsétek meg földünk majom nemzetséggel,
Arcvonásotoknak minden szépségével.
Ejnye, az áldóját, de nagyot botlottam,
Szent igék mezején jól elkalandoztam.
Pedig, alig várja e kedves menyasszony,
Hogy viszkető seggel még egyet mulasson.
Csak le ne tépkedjék a bugyija korcát,
Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták.
A vőlegény úrral is táncolhat mindenki,
Csak a gatyájára rá ne lépjen senki.
Tisztelt nászi sereg! Durumó népével,
Induljunk hát táncra csendes békességgel.
Induljon a násznép, szóljon az induló,
Jöjjön a nótás kedv, halljon a nótaszó.
Húzd rá az ifjú párért!
Temetési paródia [677]
Uraim, uraim! Szegény legény vagyok,
Amint láthatjátok, ha nem tök az agyatok.
Ismernek engem urak és hadnagyok,
Mert én Attilának kedves fia vagyok.
Gyászban tisztelgő keresztény hívek,
Akik szemetekkel itten reám néztek.
Kegyelmetek itten szép búcsúszót várnak,
Ezért van eltátva a szája mindnyájuknak.
Megkövetem én most e tisztes násznépet,
Tessék elérteni a tréfabeszédet.
Tudva van énnálam minden kutyaságom,
Majd elprédikálom én, mint atyaságom.
Itt vagyon előttem egy hívő Biblia,
Amelyből olvashat minden atyámfia.
Az örök életről csak annyit mondhatok,
Lehet, hogy ezáltal egy kicsit hazudok.
Rettenetes hely az! Már most egyre iszom,
S ha nedves lesz gégém, azonnal folytatom.
Most pedig, szeretett testvéreim, imádkozzatok!
Ó felséges gólya, ki a nyakát lehajtja a tóba,
Kígyónak-békának pusztítója. Uram!
Büntesd meg a hagymát, mert olyan keserű,
Lám a répa milyen édes, hogyha megfőzi.
Disznóhússal, orjával, apád is megeheti tormával.
Üdvözlégy csizmadia, bőr vagyon teveled,
Szurok az üdvösséged, b…d meg a mesterséged.
B….m a csizmadia teremtésed.
Eddig az ige! Most pedig imádkozzunk!
Áldja meg az Isten a kántor szakácsnéját,
De sokszor is adott szőrös alamizsnát.
Szőrös alamizsna, jaj de finom, édes,
De keserű is lehet, ha rajtakapnak téged.
Ezért ne nyúlj hozzá, vigye el a fene,
Addig legyen eszed, míg nem kezdesz bele!
Halljunk szót, uraim, e nagy tőgy történetéről,
Hogy mondott le ez az ifjú az életről.
Letörött vele az uborkafaág,
Lakodalom után így vész el a világ.
Meghalt életének legszebb virágjában,
Nem dobog már többet szíve a gatyában.
Kifingott a világ kéménye oldalán,
Gazember volt nyilván.
Ezen a szél deszkán nyújtózó boldogult,
Ki a tobzódásnak így nekibolondult.
Ma az ebéd fölött megcsömörlött szegény,
A jó káposztától e nőtlen legény.
Torkára forrt neki a jó káposzta,
Mitől öreganyja a pöndölét elf…a.
Végzett vele végre átkos nyavalyája,
Amelyet Lucifer bocsátott reája.
Mint egy kimúlt liba, itt fekszik dögölve,
Egy rongyos réklibe így lesz eltemetve.
A mi jó kedvünk így siralomra fordult,
Mulatós jókedvünk talán végleg elmúlt.
Szomorú történet, példa ez nekünk,
Hogy egy kedvesünket így kell eltemetnünk.
Meghalt a jónál jobb, ó, jaj, hova legyünk.
Rövid tanítással róla emlékezzünk!
Eredetét vette egy nagy, nemes ágból,
Anyja rázta ki egy nagy rongyos zsákból.
Nemzetsége pedig olyan érdemű volt,
Hol puttonyt hordozott, hol meg taligát tolt.
Ezektől ő aztán szépen neveltetvén,
Bocskorfoltozásban ki is képeztetvén.
Nem bírván szerelmes nagy hülye fejével,
Szép páros életre lépett a nejével.
Nyertek ők egymástól tizennyolc gyereket,
Kik közül életben van még tizenegy.
Nagy rangból való ám minden ivadéka,
Háromnak van sokszor egy főzőfazeka.
Lenben és kenderben nem tettek ők sok kárt,
Mind rongyos gatyában, s szakadt bugyiban járt.
Felesége, mikor járta az utcákat,
Meszelővel verte fejbe a kutyákat.
De, hogy nemzetségük ne terjedjen messze,
Az Úr az öreget ma magához vette.
De azt nem vette el, amit megkeresett,
Így végrendeletében hagyhatott eleget.
Vigye hát az ördög, ha nem szánja őtet,
Szánja meg azokat, akik itten bőgnek.
Jönnek barátai, jönnek siratói,
Jönnek gyerekei, s hátul maradói.
Kezemben veszem most eme hosszú listát,
S elmondom, mit vártok, a testamentumát.
Én tudom, milye volt, ti meg nem tudjátok,
Gyertek hát közelebb, majd fölosztom rátok.
Nemes levelét tűznél pirította,
Testamentum szerint ezeket meghagyva.
Végső tisztelői, kik e jussból vártok,
Látom is, hogy miként emelkedik szátok.
Most e boldogultnak sok szép vagyonait,
Rátok osztom én most temérdek javait.
Hagyott erre a násznépre egy gyönyörű lovat,
Én tudom, hogy senki nem látott még olyat.
Egy, az orrán járó szép rihes paripát,
Amelyik nem evett egyebet, csak szalmát.
Vagyon neki hátul a kötője alatt,
Az lesz nekünk itt, a legjobb ízű falat.
A menyasszonyra is maradt ám valami,
Mindjárt elmondom, csak tessék meghallgatni.
Rámaradt az elhunyt sömörös ködmöne,
Mivel a kutyákat ő elijesztette.
Vagyon benne tetű, vagyon benne bolha,
Amit az örökös ki nem veszthet soha.
Vőlegényére hagyott egy rossz, szakadt bocskort,
Amelyikben egész életében csoszogott.
Ezt hagyta hát neked, gyönyörködhetsz benne,
Ha a fiad nősül, jó lesz neki jegybe.
Testamentum szerint a rihes szamara,
Bizony, ez csak a két násznagy úrra maradt.
Jó gondját viseljék a hátsó részének,
Jó lesz az asszonynak majd komacsészének.
Násznagyoknak maradt egy nagy bika szarva,
Melyet, hogyha harap, törjön ki a foga!
Volt egy lánytestvére, kilencven esztendős,
Többet nem hazudok, mert csak annyi idős.
Kedves, jó testvérem, átkom hagyom neked,
Járvány el ne múljon soha nélküled.
Volt egy rossz nadrágja, meg az övsömöre,
Ezt hagyta a többi hű testvéreire.
Kedves testvérei, kik itt siratjátok,
Rozzant taligáját hagyta tireátok.
De igen elnyűtt már, egy szeg se jó benne,
Titeket a fene még ma beleenne.
Most a gyermekei jönnek elő rendre,
Mert búcsúzásomnak most lészen kezdete.
Jer ide közelebb, kedves fia, Jóska,
Hagyatékod neked is meg vagyon írva.
Régen nem volt már a te zsebedben tallér,
Akasszon föl téged a váradi hóhér.
Másik fia, Balázs, min töri a fejét.
Talán, hogy fedje be a háza tetejét.
Kérjed a jó Istent, bocsássa meg bűnöd,
És minél hamarabb hűtse rád a bőröd.
Gyere hát közelebb, kedves fia, Miklós,
Tudom, a kurváknál sokkal vagy te adós.
Ne tagadd apádnak a keze járását,
Te is megfoghatod a lányok kantárját.
Kedves gyermekei, Ákos, meg a Peti,
Mivel hogy még kilenc testvérük volt nekik.
Ők egy döglött kappant tízen csaptak agyon,
Mégis úgy elszaladt, hogy azt sem tom’ hol vagyon.
A birkáját hagyta a Laci fiára,
Pápaszemnek húzza s…ét az orrára.
Hogyha ez nem elég, eztet keveselli,
Három macskáéval meg fogom tetézni.
András nevű fia szemét furcsán tartja,
A többiek közül igen irigy fajta.
Övé lesz az apja régi, rossz subája,
Amelynek már rég lekopott az irhája.
A lányai is itt hallgatnak állva,
Föl is vannak nyalkán öltöztetve, cifrázva.
A csillagos eget reátok raknátok,
Ki az ördög f…a föl nem állna rátok.
Eszterem, te mindig zörgős, morgós voltál,
Mikor a sátorból néha kiugrottál.
Kicsípted magadat, ha városba mentél,
De sok magyar legényt hasadra fektettél.
Lídia, akinek vékony a dereka,
Mert a lába között viszket már a lika.
Hiába vakarja, nem csihad a lángja,
Pedig Iccig szomszéd jól meg subafázta.
Ágnes lánya is jól kijött az apjával,
Hogy hálnál már egyszer e halott papjával.
Volt egy rossz nadrágja, s egy rongyos ködmöne,
A hátulját a moly teljesen megette.
A gatyája alján van egy ráncos zacskó,
Azt terád hagyta, hű komája, Jankó.
Temesváron is volt neki elesége,
Nagyságos uraknak büdös árnyékszéke.
Abban vannak ám, a jóízű falatok,
Amihez barátom jussodat tarthatod.
Legszebb részét hagyta felebarátjának,
Fele drága részét a s…e lyukának.
A zenészekről sem feledkezett ő meg,
Azoknak is hagyott rendesen eleget.
A dobosnak hagyott ezer kereszt búzát,
Hogy betegágyban nyomja a szalmáját.
Az ördög nyugtasson, mint egy tetves libát,
Kopogjon a szemed, mégse láss több piát!
Trombitásnak hagyta rengeteg erdejét,
Hogy hónaljmankónak görbéjét.
A szaxisnak hagyott egy szép gulya bikát,
Hogy az mind egyenként nyomja bele nyomát.
A harmonikásnak oly rendelést teve,
Hogyha ötezrest lát, folyjék ki a szeme.
Mert ez a muzsikás tátott szájjal várta,
Valamelyik részét kapja hamarjába.
Türelmének fogytán mégis idekapott,
S…e pratját kapva ő is elballagott.
Kedves zenészek, még hozzátok fordulok,
Végső búcsúm közben rátok áldást mondok.
Kívánom, mint eddig, szeressétek egymást,
Mint a tarka kutya a fekete macskát.
Végső szavam mégis az lészen hozzátok,
Csókoljátok meg most a Laci komátok!
Most a szakácsnétól kezdi búcsúzását,
Merthogy ő okozta e szörnyű halálát.
Túl forró volt neki a töltött káposzta,
Ami miatt történt az ő meghalása.
Ezért ahány zsírgyöngy úszott levesében,
Annyi ördög bújjon az ő fenekébe.
Csapos uramnak már csak nyaka jutott,
Ő ezzel már félre rég el is ballagott.
Egy valaki hátul nagyon tolakodik,
Az elmaradt jussára ő is várakozik.
Az elhunyt házánál van az öröksége,
Igaz, hogy a neve csak pervánt széke.
Abban vagyon neked a te gazdag jussod,
Melybe, ha beszagol, ájul a gusztusod.
Ennek is itt nicsak, hogy ásít a szája,
Durrogós valaga jó lesz az orrára.
Egy nagy, füstös s….
Cigányasszony nem egyébként hagyta,
Tudom, kedves komám, örömmel kapsz rajta.
Mert ha megdolgozod kedvére egészen,
A lócseréléshez jobb szerencséd lészen.
De nicsak, az is ott miként zúgolódik,
Hogy őtet a jussból miként kimérgelik.
Hagyott ám neked is egy nemes kúriát,
Megunt k….jának hétrétű p…ját.
Az egyik lánynak is, bizony szépet szánt,
Egy nagy szőrös talpú cigányt.
Lefekhetsz te azzal, be is takarhatod,
Ha kedvét akarod, jól föltartsd a farod!
A vőfély uraknak, mivel ő is vendég,
A szegény ekképpen rendelkezzék.
Tartsál bűnbánatot, mégpedig azonnal,
S melegedj össze egy szép szakácsasszonnyal!
Kiket meg nem hívtak, mégis eljöttek,
Egy ásónyom mélyen pálljon ki s…etek.
Vájja ki a holló mindőtöknek szemét,
Úgy járjátok be az egész Pest megyét.
Hajatokból pedig gólya fészket rakjon,
Amelyet a szélvész szerte-széjjel hordjon.
Fületekre pedig süketeljetek meg,
Egymás szavát soha meg ne érthessétek.
Végül, egyen meg a fene benneteket,
A hóhér hurkoljon reátok kötelet.
Azzal oldalak én most fel benneteket,
A szóda egy ki mindkét szemeteket.
E halott testét én felosztom köztetek,
Hogy e bűzlő testért nehogy megverjetek.
Na, de hátra még egy félszemű drótostót,
Vagyon az ülepén kilencvenkilenc fót.
Azon belülről meg vagyon a dagadó,
Az lesz nektek reggel a dupla porció.
Nem papolok tovább, elég lesz ez mára,
Inkább bort kérek a száraz gigámra.
Ó, életnek és halálnak fejedelme,
Ezen férfiúnak most lesz temetése.
Búcsúzó szavaim kezdem elbeszélni,
Kedves gyülekezet, tessék meghallgatni.
A nagy zokogásnak békét kell már hagyni,
Búcsú szavaimra jól kell hallgatni.
Szavam násznagy úrhoz fordítom legfeljebb,
Kérem, a poharat adogassák lejjebb.
Minek tartják aztat ottan borral tele,
Kántor uramnak is száraz a gégája.
Végbúcsúzásomnak most lészen kezdése,
Legyünk csendesen, míg lészen végzése.
Körülöttem álló takaros kis sereg,
Kik a megholt mellett itten pityeregnek.
Mivel mind itt vannak sok atyafiai,
Kár volna őt tőlük el nem búcsúztatni.
Tegyen hát az Isten titeket boldoggá,
Mint a szederindát, oly földönfutóvá.
Isten veled feleségem, Szöglágyító Nóra,
Ki feleségül jöttél hozzám Nagyabonyba.
Nem főzöl már nekem disznóállat,
Isten veled már most hű asszonyi állat.
Kedves feleségem, tedd rám a kezedet,
Nem fogom már meg a két löttyedt csecsedet.
Itt az Iccig szomszéd legjobban sajnálja,
Látom, hogy az állán csurog le a nyála.
Oda a jó kuncsaft, Liktágító János,
Többet geberduszodért el nem megyek már most.
Kedves Iccig szomszéd, ne sajnálj oly nagyon,
Orrodtól a szádig ott fénylik a takony.
Áldjon meg az Isten, üssön meg a guta,
Temetésed napján sz..jon le a kutya.
Jaj annak, jaj annak az édesanyának,
Ki a fiát adja most csizmadiának.
Egyenes ár, görbe ár, csirizes és vizes tál,
Tőletek is megválok, csizmadiaszerszámok.
Tőletek búcsúzik, nőtelen legények,
Akik tanácsait mindig követtétek.
Addig iparkodjatok, míg kemény a farakás,
Ahány fűszál terem a réten, annyi lányt próbáljato.
Ki minden héten.
Tihozzátok szól most, menyecskék és lányok,
Kik e világi jót már megkóstoltátok.
Főképpen menyecskék, ez tihozzátok szól,
Hogy amelyik legényt fürgébbnek látjátok,
Ne nyugodjatok meg, míg véle nem háltok.
Uratokon kívül sokkal jót tegyetek,
Ezen jó tanácsot híven kövessétek.
És ti pedig lányok, ó, ti kegyes szüzek!
Akik e világon éppen ezért éltek,
Szeressétek a jót, s híven kövessétek!
Az anyák szavára hallgatni is vétek!
Tartsatok szeretőt, nem egyet, de százat,
Töltsetek el velük vidám éjszakákat.
Azon a lányon megy könnyen az éjszaka,
Kinek kemény farkú legény a babája.
Az a lány érzi ám igazán jól magát,
Kinek a lába közt éjjel tapogatják.
Ó te kislány, most már meg ne mond apádnak,
Hogy befüttyentettem az édesanyádnak.
Tihozzátok pedig, becsülendő férjek,
Nem a halottunk, hanem én beszélek.
Hallgasson mindenki, reszkessen az ina,
Itt nyugszik egy jámbor, kit megölt a p..a.
Sírján a kőkereszt legyen nektek példa,
Egyik férj se váljék nőknek zsíros préda.
Ez a víg ifjú született és megholt,
A halálra ő még talán sose gondolt.
A nők után szaladt éltében e mafla,
Míg azután az egyik ágyékon nem rúgta.
Elment ő buszozni a más asszonyával,
Visszafelé hozták Szent Mihály lovával.
Jött érte a Halál, megfente a kaszát,
„Érted jöttem!” – így szólt, és megfogta a nyakát.
Porviskóban imigy teltek le napjai,
E szemfedél alatt nyugosznak tagjai.
Kellett is neki, miért volt oly csapodár,
Így jár, ki mindig a pia után jár.
Elrepül az élet, akár a gyors madár,
Jön értünk a Halál, és rendre lekaszál.
Ez az élet olyan, akár a motolla,
Úgy jár össze-vissza, mint a bolond óra.
Gondold meg hát te is, te földi halandó,
Ragadj meg alkalmat, ahány csak adódó.
Ezért ti szent férjek, akik nem így tesztek,
Jusson eszetekbe, hogy rosszul végeztek.
Azt mondják a bölcsek, az a legszebb halál,
Amikor a mámor karjai közt talál.
Ha szemed fönnakad, pofád pedig beáll,
A kutya is könnyen a sírjára k..ál.
Kedves kantestvérek! Szép fekete sereg,
A fekete fene egyen meg titeket!
Ti az gondoljátok, hogy ez döglött gólya,
Pedig mindenkinek a kedves sógora.
A halott fölmegy most az Úr kebelére,
Onnan fűrészel a fejetek tetejére.
Búcsúzásom zárom, fogok az imához,
Hátha közelebb visz engem a piához.
Keserves disznószar, de megrepedeztél,
Talán egész nyáron a napon szenvedtél.
B…d meg az Ilonkát, ki két szemére nem lát,
Edd ki a s…éből a töltött káposztát.
Szeretőd, ha sz..ik harapd rá a nevit,
Hogyha híg lesz, akkor hörpintsd le a levit!
Kikelti fa alatt, kipállott a valaga,
Ha beköpik a legyek, annak oka ne legyek!
Imádkozzunk!
Mi atyánk Pápában, ki született Rómában,
Keresztelték Budán, lakik Pesten.
Jó bort mérnek Peregen,
Fehér kenyeret sütnek Szegeden.
Mi is oda megyünk lakni!
Ó, de bús a hely, melyen összejöttünk,
Hisz mindenki meg van hatva miközülünk.
Midőn e koporsót látjátok lezárva,
Liktágító Jánost foglalja magába.
Ó János! Ó János! Mily sorsra jutottál.
A Halál! Ó Halál! Rossz bőrre akadtál!
Szívtelen vagy Halál, kegyetlen is valál,
E szegény párának irgalmat nem adtál.
Harminckilenc évig verte a kaptafát,
Végül belédugta a Halál kaszáját.
De nem hala ő meg, csak mélyen aluszik,
A sok barátkozás után teste megnyugoszik.
Megnyugoszik most végre ez a szegény fiú,
Akinek a szívét nem nyomja már a bú.
Nyugtasd meg, Istenem, a földnek gyomrában,
Mint szép tiszta búzát a ritka rostában.
Merevvé vált már a színnek húzott teste,
Szemeitek előtt ette meg a fene.
Ó, ne sirassátok annyira a szegényt,
Egye ki a fene mind a két szép szemét.
Kik ide gyűltünk, ugyan kit sirassunk.
Jajgatástok közben hozzátok fordulok.
Jöjjetek baráti, sírjunk keservesen,
De mégse sirassuk, hadd vigye a fene,
A tüzes pokolnak kellős közepébe.
Hisz, neki már úgyis odavan mindene,
Hadd kuruttyoljon hát odalent őkelme.
Temessük hát jól el, a föld borítsa be,
Hogy ne legyen útba, tegyük a verembe.
Keskenynek mondják a nagy Mennyország útját,
Oly keskenynek szűknek, mint az ürge lyukát.
De elég jó széles a pokolnak útja,
Vigyétek hát gyorsan ezt a dögöt oda.
Rövid már az idő, így nem beszélhetek,
Csak még egyet iszom, azután elmegyek.
Tisztelt gyászoló nép, szép gyülekezetek,
E gyásztemetésen kik megjelentetek.
Áldást mindenkire már Istentől kérek,
Ne fogjon rajtatok, sem szitok, sem vétek.
Már minekután a sírig kísértük,
Testét ti a földbe jól beletegyétek.
Ne sirassátok hát, ne bőgjön senki se,
Igyunk inkább majd, hogy bánatunk enyhítse.
Még ti megülitek a halottunk torát,
Addig föltámasztom az égi lajtorját.
Hogyha megérkezik oda föl, a mennybe,
Azt mondja Szent Péter: eredj fiam, menj be!
Ujjong majd a mennybe az a sok-sok angyal,
Ilyet sem láttak még: holtat álló f…szal.
Veszkődhet Szent Péter szent nők seregével,
Göncöl is megáll majd rozzant szekerével.
A Halál rigmusa [678]
Csend, figyelem legyen, ezzel kezdem szómat,
Hamar eldarálom mondanivalómat.
Ha el is titkolnám, jól tudjátok, ki vagyok,
Ifjat és öreget sírgödörbe zárok.
Másvilágról jöttem, Halál az én nevem,
Sürgős az én dolgom, miért idejöttem.
Egy pár szavam volna hozzátok, halljátok,
Majd búra fordítom minden mulatságtok.
Sült tökön meghízott násznagyok, hol vagytok.
Bakkecske módjára ne ugrándozzatok!
Széles fejeteket majd búra fordítom,
Jól kalapált kaszám jól megsandarítom.
Halljátok násznagyok! Nem soká mulattok,
Koporsó, szemfedél vár itt most reátok.
Szép időt értetek, útra készüljetek,
Azért az Istenhez térni siessetek!
Boroskancsó helyett Bibliát vegyetek,
Azzal aztán szépen kuckóba üljetek!
Köszörülöm kaszám, levágom nyakatok,
Így múlik el most már földi boldogságtok.
Nyoszolyó asszonyok, útnak induljatok,
Mégpediglen hamar, s ne kalamajkázzatok!
Mert, hogy keserves sors vár itt most reátok,
Tudom, ha elmondom, félre áll a szátok.
Nem használ a kérés, sírás ás a zokogás,
Nyelveteknek éle: perpatvar karmolás.
Ütött végórátok, készen a passzustok,
Pecsétet ráütni majd én iparkodok.
Megfenem kaszámat, kicsorbult az éle,
Nem mehetek ezzel a lányok elébe.
De nem tudok fenni, kiszáradt a kövem,
A házigazdánkat ezért megkövetem.
Nem kívánom én, hogy itten üljenek tort,
Csak gégémre kérek egy vagy két pohár bort.
Ha megkeni gégám, szépen megköszönöm,
Nevét a listámról rögtön letörlöm.
Adtatok hát innom, köszönöm is nektek,
Nyakatokon ezért megmarad fejetek.
Tovább megyek már, mert vannak, akit várnak,
Találok még munkát frissen fent kaszámnak.
Ha széjjel tekintek, szép koszorúslányok,
Látom szívetekben, nagy a kívánságtok.
Asszonyok sorába szeretnétek jutni,
De ezt az én kaszám meg nem engedheti.
Még a férjeteket meg sem találjátok,
S szép vőlegény helyett koporsó vár rátok.
A Szent Mihály lova föl van kantározva,
Én vagyok a kocsis, aki azt elhajtja.
Látom, a vőlegény félre húzza száját,
Hogy itt kell hagyni szerelmes mátkáját.
Legyél megnyugodva, ő is megy utánad,
Még ma fölpakolom, s elviszem, csak várjad!
Még egy kevés időt adok enyelgésre,
Szép menyasszonyodat öleld a kebeledre.
A menyasszonyt viszem, téged pedig hívlak,
Padmalyos gödörbe majd belehajítlak.
Konyhán forgolódó sok számos asszonyok,
Kik az ételeket szépen elsóztátok.
S kancsót hajtogatva kipirult orcátok,
A halál óráját nem is gondoljátok.
Tiveletek is lesz ma nagy számadásom,
Elmegy a kedvetek, ha én azt elmondom.
Pokol tornácán készen vasfazék,
Minden szakácsasszony abba hurcolkodjék.
Másvilág határán van egy híres csárda,
Minden borisszának végleges szállása.
A mi csaposunknak ott lesz jó lakása,
Ne félj, a sírásó sírodat már ássa.
Somlai, tokaji, szekszárdi, csopaki,
Ménesi, neszmélyi, savanyú bábonyi,
Ott csöbrökben folyik, s ingyen kínáltatik,
Hurkát, kolbászt, sonkát pedig szádba nyomják.
Sarokban tanyázó kedves muzsikusok,
Zavarnának innen széjjel a tatárok.
Harmonika, nagydob, trombita, meg szaxi,
Vár már tirátok pokolbeli lagzi.
A főördög is már várakozik rátok,
Szedelőzködjetek, meg ne várassátok.
Lucifer titeket taligára tegyen,
Minél jobban bőgtök, annál jobban vigyen!
Most megtelt szekerem, már másfelé megyek,
Leszámolás után újakat keresek.
Mind elhordom a sok korhely naplopót,
Holtra szeppent zenész! Húzd rá az indulót!
Részeg férj és feleségének párbeszéde [679]
– Asszony: Gyere haza a kocsmából, akasztófa címere!
– Férj: Megint utánam jöttél, te, gyermekek ijesztgetője.
– Asszony: Ugyan, hagyd el! Nem ittál még eleget, te tékozló.
– Férj: Nekem sokkal jobban tetszik az idei, mint az ó!
– Asszony: Tán elég is volna már!
– Férj: Még most kezdtem, te szamár!
– Asszony: Már csak igyál, míg meg nem fúlsz, veled senki nem tehet!
– Férj: Gyere kedves, szép galambom, igyál te is eleget!
– Asszony: Egész héten alig látom színét is a kenyérnek.
– Férj: Feleségem, bort legjobbat húsz forintért itt mérnek.
– Asszony: Majd meglátom, mit eszel.
– Férj: Ha nem iszol, elveszel!
– Asszony: Nekem meg a gyermekimmel éhséget kell szenvednem.
– Férj: Enyém vagy te, édes kincsem! El nem hagylak soha sem!
– Asszony: Egy fiunkat bántja köszvény, másikat a kelevény.
– Férj: Jobb szeretném volna inkább istállónkban két tehén.
– Asszony: Hallanád csak, mit beszélnek felőled az emberek!
– Férj: Ismersz engem, ne higgy nekik, cincognak az egerek.
– Asszony: Szerencsétlen az az óra, melyben terád akadtam.
– Férj: Mért kértél, hogy vegyelek el? Ellened nem állhattam!
– Asszony: Ha hozzád nem mentem volna, szerencsésebb lennék tán.
– Férj: Megnősültem volna régen, és te most is volnál lány.
– Asszony: Bár sohase léptem volna egyet se a kedvedért.
– Férj: Téged nem is láttalak még, s már ittam kedvedért.
– Asszony: No, már megestem én bizony.
– Férj: A szoknyád is megiszom!
– Asszony: Ha megiszod a ruhámat, miből veszel nekem mást.
– Férj: Majd tégedet megnyúzatlak, lesz bőrödből jó palást.
– Asszony: Ha úgy van, hát üss agyon!
– Férj: Boldog lennék a fagyon!
– Asszony: Te mindenkor, mikor fölkelsz, mindjárt iszol jó korán.
– Férj: Siess haza, egy kis levest főzzél nekem szaporán!
– Asszony: Nem hallod, hogy beteg vagyok? Ha meghalok, mit teszel.
– Férj: Persze! Hát azt nem hallottad, hogy rossz fejsze nem vesz el.
– Asszony: Nem hallod, hogy mindenkinek tele veled a szája.
– Férj: Locsogjanak, fecsegjenek, hiszen nekem nem fáj az!
– Asszony: De fáj nekem, te sátán!
– Férj: Hát, vigyen el a hátán!
– Asszony: Szerencsétlen az az óra, melyben megismertelek!
– Férj: Én akkor is részeg voltam, mikor elszöktettelek.
– Asszony: Azért lettünk szegények.
– Férj: Igyunk, mint a gödények!
– Asszony: Te Sátánnak tölcsére!
– Férj: Bort iszom még estére!
– Asszony: Fajankónak beszélek.
– Férj: Iszom bizony, míg élek.
– Asszony: Óh, gondold meg a jövendőt, légy már egyszer emberül!
– Férj: Dejsz nehezen várom én azt, míg a kulacs rám kerül!
– Asszony: Azt tanítja-e a pap.
– Férj: Úgy ihatnám, mint a csap!
– Asszony: Az adósság növekszik, nincsen honnan fizetni!
– Férj: Kölcsönözzünk kétszeresen, könnyebb lesz kifizetni.
– Asszony: Odahaza az adósok kihúznak már a pénzért.
– Férj: Eridj haza, mondjad nekik, sok pénz kell itt a borért.
– Asszony: Nem törődnek a boroddal!
– Férj: Fizesd hát a faroddal!
– Asszony: Adósságért, ha rád ütnek, mit fogsz te majd csinálni.
– Férj: Részeg vagyok. Mond, hogy nem tudok most aranyat csinálni.
– Asszony: De ha így élsz, koporsódat nem kísérik ki papok.
– Férj: Bánom is én, hogyha egy pár kupányi bort becsapok!
– Asszony: Ó, de boldog állapotban tartott engem a párta!
– Férj: Vén fejedről, hogy letépjem, nem csoda, ha kívánta.
– Asszony: Hisz erővel vettél el!
– Férj: Mára fél vederrel kell.
– Asszony: Ha mindenkor így iszol, nem jutsz fel a mennyekbe.
– Férj: Ha izzadtam az ivásba, fel kell mennem Egerbe.
– Asszony: Hát az Isten, ha lever.
– Férj: Ismer engem Szent Péter!
– Asszony: Tudod, Isten országába egy bűnös se nem mehet.
– Férj: Ki jól iszik, jól aluszik, s ki alszik, bűnt nem tehet.
– Asszony: Máris látom, a halállal szerencsésen tusakodsz.
– Férj: Annál inkább jobban esik, minél többet bosszankodsz.
– Asszony: Tégy hát végső rendelést!
– Férj: Adj torkomnak enyhülést!
– Asszony: Testamentumot csinálj!
– Férj: Hadd igyam héj, megállj!
– Asszony: Hova temesselek el.
– Férj: Oda, hol a bor közel.
– Asszony: De mért a bor közelébe temetkezni akarnál.
– Férj: Ott engemet holtom után borral purgálhatnál.
– Asszony: Már eleget ittál, készítsd magad a földbe.
– Férj: Ha az égben sok bor nincsen, nem megyek a mennyekbe.
– Asszony: Mi lesz végső rendelésed, jegyezd fel hát egy sorba!
– Férj: Az, hogy értem idd le magad, okádásig a torba.
– Asszony: És hát, ha most itt meghalnál, gyermekidre mit hagynál.
– Férj: Csak az utat és a kocsmát, mert nyugalmat ott talál.
– Asszony: Hát, ha meghalsz most részegen, én rám mit hagysz, Istenem.
– Férj: Feleségem, amim vagyon, tied lészen mindenem.
– Asszony: Szépen lenne halálod.
– Férj: Mind rakáson találod.
– Asszony: térj ki, kérlek, bűneidből, szómat ne vedd tréfának!
– Férj: még van itt egy pár fillérem, azt hagyom a kocsmára.
– Asszony: hát az enyém mi lészen.
– Férj: A szőrkankóm egészen.
– Asszony: Nem kell nekem szőrkankód, meg sem lehet foltozni.
– Férj: De hisz a te másik urad majd fogja még hordozni.
– Asszony: Mond meg immár, holtod után mihez tartsam magamat.
– Férj: Csak te minden nap jó borral tartsd az én két fiamat!
– Asszony: Temetésed hol legyen.
– Férj: Borral teli pincében.
– Asszony: De épp a pincében, azt én fel se foghatom.
– Férj: Azért, mert ott mindenkor, mikor tetszik, ihatom.
– Asszony: Mond meg hát, miképp fesse képíró a koporsót.
– Férj: Egy oldalra kolbászt írjon, a másikra két korsót!
– Asszony: Ki sirat meg? Azt se tudom.
– Férj: A kocsmáros – én már tudom!
– Asszony: Kik visznek a temetőbe, ha így meghalsz részegen.
– Férj: Akikkel ittam éltemben, vannak azok elegen.
– Asszony: Tehát azok vigyenek.
– Férj: Mások föl se vegyenek!
– Asszony: Mit írjon a kőfaragó sírodnak kövére.
– Férj: Itt nyugszik, ki éltében sok jó bornak járt végére.
– Asszony: Ki részeg volt ezerszer.
– Férj: De minden nap csak egyszer!
– Asszony: Gyere haza, szállj magadba, hogy ne halj meg vétekben!
– Férj: Feleségem, vígy pincébe, ott meghalok könnyebben!
– Asszony: Szerencsétlen! Nem sokára lelked megkéri az Ég!
– Férj: Azon hosszú útra is még egy liter bort meginnék.
– Asszony: Lelked merre vándorol.
– Férj: A kocsmába kóborol.
– Asszony: Bár csak már az ivásodban a nyavalya kitörne!
– Férj: Akkor téged mindhalálig a búbánat gyötörne.
– Asszony: Meddig tart még bánatom.
– Férj: Mindaddig, míg ihatom.
– Asszony: Ó, te pokol pozdorjája, nem gondolsz a lelkeddel.
– Férj: Ha szeretnél, töltenéd a bort is saját kezeddel.
– Asszony: Az átkozott ital miatt két szemed már zavaros.
– Férj: Mert nem válik aszú borrá, az a zavaros Maros.
– Asszony: A bor miatt kiütöttek rajtad már az orbáncok.
– Férj: Terajtad meg látszanak a kút vizétől a ráncok.
– Asszony: Nagy ünnep van a templomban, teneked is menned kell!
– Férj: Ha ünnep van, azt is tudom, részegnek is lenni kell.
– Asszony: Hallod-e, a részegség lelkednek is gyötrelem.
– Férj: Hogyne innám, mikor mondod, fúj mér a Halál szele.
– Asszony: Az Istenért, a Halálhoz elkészülni nem így kell!
– Férj: Ha a mennyben nincsen jó bor, inkább nem is megyek fel.
– Asszony: Már készen van ám mindenki a te temetésedre.
– Férj: Hadd igyak hát utoljára a te egészségedre.
– Asszony: Hagyj már fel az ivással, légy már egyszer emberül.
– Férj: Én azt is nehezen várom, hogy a kancsó rám kerül.
– Asszony: Könyörüljön rajtad az Ég, én Istentől azt kérem.
– Férj: Én addig szeretnék inni, míg ujjammal elérem.
– Asszony: Ah! Térj már meg bűneidből, kérlek a nagy Istenre!
– Férj: Jaj! Nehezen halhatok meg, tégy egy korsót szívemre!
– Asszony: Ha már élhetek gond nélkül, halj meg Isten hírével!
– Férj: Holnap ismét föltámadok a Napnak feljövetelével.
– Asszony: Megállj csak, majd nem így beszélsz, ha torkon mar a Halál!
– Férj: Én a Halált is megiszom, ha jókedvemben talál.
– Asszony: Ha pokolba találsz jutni, ott minden nap nyereség.
– Férj: Még ott egyet táncolhatunk, igyunk egyet feleség!
– Asszony: Némulj már meg, pincetok!
– Férj: Három kanna bor nem sok.
– Asszony: Nézd hát, készen áll számodra a pokolban a verem.
– Férj: Én a poklot fel sem fogom, ha ott is jó bor terem.
– Asszony: Terem kín és kárhozat.
– Férj: Ott is iszik, ki hozat.
– Asszony: Majd megkérik az ördögök rajtad a sok bor árát.
– Férj: Fújd el torkom a Szent Dávid legkedvesebb nótáját.
– Mindketten: „Kiinnám a, kiinnám a piros bort a pohárból,
Kár volna még, kár volna még kimúlni a világból.”
Elmaradt kínáláskor [680]
Minek szólítsalak? Töhötöm vagy Béla.
Egyet biztos tudok: a családod léha.
Elmész a kocsmába, vagy kimész pisilni,
Azért, hogy a havert ne kelljen kínálni.
Nőjön oda szemölcs, ahová kívánom,
Fulladj a borodba drága jó barátom!
Ezért hát most én is etetlek fenével,
Itatlak boldogan a k…ák vérével.
Ha nem hívsz meg most, hogy kiengesztelj nyomba,
Legyen eledeled egy zsák bolondgomba.
Ezt kívánja neked egy hűséges barát,
Kinek szagolgasd meg az alsó potrohát.
Cirkalmas köszöntő I. [681]
Miként a pocsolya vizétől átázott,
Kalucsnira ragadt agyagnak ölelő karjaib.
Kapaszkodó kullancsnak kidülledt szemeibő.
Alágördülő könnycseppjeiben tükröződő holdvilágná.
Illuminált rablólovagvár zötyögő.
Fölvonó hídjából kiálló rozsdás szege.
Századokig összetartják annak alkatrészeit,
Akképpen tartson össze minke.
Az egymás iránti szeretet számos éveken át.
És miképpen a falon függő kakukkos ór.
Lengő ingájától átszelt maró pipafüs.
Karcoló mivoltától tüszkölő cirmos kandú.
Kacskaringós bajuszától csiklandozott svábbogá.
Tubák színű potroháról visszaszökellő napsugárba.
Felolvadt tót kalapon csillogó zsírfolto.
Tartóssá teszik annak matériáját,
Akképpen tegye tartóssá életünket az Isten.
Hasznos munkában és boldog megelégedésben.
És végül miképp a mindenszenteke.
Égből lehorgászó huszárkáromkodá.
Utolsó akkordjaitól elájuló apácanövendé.
Sóhajaitól megreszkettetett gyertyavilág lángjáná.
Silabizáló diák mesterember tintás mancsikájáér.
Lamentáló háziasszony kötényében csiripelő kiscsibé.
Után szaladgáló kotlóstyúk kotkodálása álta.
Fölriadt kalendáriumcsináló lapos csizmasarkától letaposott,
Vakond által föltúrt szántóföldre hull a minden.
Megtermékenyítő záporeső, akképpen hulljo.
Az Isten áldása az itt jelen lévő vendégség fejére!
Cirkalmas köszöntő II. [682]
Mélyen tisztelt, szeretett, kedves ifjú pár!
Mennyi fűszál s virág nyílik a mezőben,
Hány madár csiripel egy szép zöld erdőben,
Eső mennyi hull egész esztendőben,
Mennyi sok jó remény megyen veszendőbe.
Budán ahány zsidó, Bécsben mennyi görög,
Nyáron át ahányszor villámlik és dörög.
Varjú mennyit károg, szarka mennyit cserreg,
Télen fonás közben orsó mennyit pörög.
Pesti, komáromi várban mennyi a sánc,
Német bugyogón, s hacsukán mennyi a ránc,
Farsang napjaiban mennyi mulatság és tánc.
Mennyi kilót nyomott pesti hídon a lánc.
Erdőn mennyi medve, hegyen mennyi kecske,
Nyáron mennyi szúnyog, mennyi partifecske.
Hányszor csókolja meg férjét a menyecske,
Kivált addig, amíg nemigen vénecske.
Végre hány liter bor fér el egy pincében,
Mennyi csepp vagyon egy miklósi iccében.
Mennyi suszter van a budapesti céhben,
Hány kalász vagyon egy búzapetrencében.
Annyi áldás szálljon nekik a fejünkre,
Kiknek összegyűltünk a tiszteletükre.
Most már igyunk egyet az egészségükre,
Legyenek boldogok késő vénségükre.
Obsitos huszár papolása [683]
Jó estét kívánok! Ide hallgassatok,
Savanyú csukával engem jól tartsatok.
A legnagyobb kancsója én nekem adjátok,
E levél ganéból én nektek papolok.
Keresztény társaim! Kik köröttem álltok,
Kik prédikációmra hallgatni akartok.
Kérlek hát barátim, most figyelmezzetek,
Amit most elmondok, bátran elhiggyétek.
Mert ott is aratnak, ahol sose vetnek.
Mikor az erdőben én sokat bujdostam,
Rongyos bocskoromat gyakran nyársra húztam.
A disznóröfögést majd tíz nap kergettem,
A nyúlnak fekvésit majd agyon ütöttem.
Vén fa nyikorgását tarisznyába szedtem,
Falevélzörgésből jó nagyokat nyeltem.
Mikor Várad alatt bolhán nyargalóztam,
S fűzfaparipámon magamat hányattam.
Jóllehet, akkor még a világon se voltam,
Mégis egy tarisznyát a nyakamba vontam.
Mindjárt megtöltöttem fényes holdsugárral,
Téli csillagoknak szagos virágával.
Tarka kakasoknak görbe tojásával.
Így indultam útnak egy tarisznya makkal,
Egy hordó aranyat a zacskómba varrtam,
Lovam hátára, hogy föltenni akartam,
Soha így nem jártam: a gatyámba szartam.
De ne keressétek, tegnap kikapartam.
Mikor kikapartam, a dobos jól lakott,
Mind egyszeribe a pofájába hányta.
Bátyád a szakállát félvállra vetette,
Ami kis esze volt, zacskóba kötötte.
A zacskó zsíros volt, a kutya megette,
Haj, szegény bátyádnak odalett az esze.
Ismerem apád is, szőrös bocskorban járt,
Mindig macskaszarral kente a szakállát.
Mégis oly kényesen hordozod magadat,
Töröld meg az orrod, mert most is taknyos vagy!
A bócsai hegy hol van, a bócsai puszta,
Ahol két vénasszony a p…ját mosta.
Egy vén cigány ottan három kutyát ellett,
Kitéptem a hajam, mert nevetnem kellett.
Eb hazudjon többet, már ezt is unjátok,
Jobb, ha erszényetek száját megnyitjátok,
És a forintokat zsebembe dugjatok,
Fillérjeiteket pedig megtartjátok.
Aki e versekért meg nem fizet nekem,
Egy nagy barna medve sz…a le a hegyen.
A medve itt, s amott egy kis sz..t hagyott el,
Aki keveset ad, az azt mind szedje fel!
Szürke ló búcsúztatása [684]
Szerencsés jó estét az Úristen adjon,
Akinek áldása közöttünk maradjon!
Azért is e háznál senki ne búsuljon,
Sőt, inkább vigadjon, vígan mulatozzon!
Nagy, jó békességet e háznál kívánunk,
Mivel e háznépnek mi is tagja vagyunk.
Ezt a békességet a Krisztus szerzette,
Amidőn életét a Földön megkezdte.
Hallják hát, uraim, legyenek csendesen,
Hogy szómat intézzem szépen és rendesen.
Azt kívánjuk mi, hogy az ifjú pár éljen,
Mindent rózsaszínű üvegen szemléljen.
Boldog az az anya, ki jó gyermeket szül,
Jó hírt hall felőle mindenkor minden fül.
Kedves násznagy uram, ha kedvét találnánk,
Nem játékunkat itten bemutatnánk.
Ne gondolja senki, hogy mi itt meghalunk,
De pár csárdást itt még szívesen eljárunk.
Azt mondja a gazda, annyiért nem adja,
Ha többet nem adnak, inkább fejbe vágja.
Holta fölött így pihegél sorsa fölött bújába,
Halálának legelején egy szürke ló magában.
Méltó panaszát meghagyta ezekben a versekben,
Minek előtte téteték hűlt teste az ebekben.
Ifjúságom, szép állásom míg virágzott hazánkban,
Kedves voltam minden előtt, míg csikófog volt számban.
Nagy reménység volt irántam sebes futásom végett,
Szememet, ha felvetettem, mint a tűzláng égett.
Büszke fejem, rövid nyakam, széles volt szegyem, vállam.
Hosszú hátam, kerek testem, talán szebb nem is volt nálam.
Ötven esztendeig szolgáltam egy gazdát,
Mindig csikó módon húztam én az igát.
Zabot nem is ettem, mégis öreg lettem,
Sokszor kukoricaszáron kiteleltem.
Ó, mily szomorú is a lónak élete,
Mikor megöregszik, nincsen becsülete!
Ütik, verik, dobják, a malomba fogják,
A bognárnak adják, küllővel tanítják.
Így hát, nekem nagy bajt csupán az okozott,
Hogy az anyám engem kancának csikózott.
Adtak-vettek mindig, hol pedig cseréltek,
Hol hintóba, hol meg kocsiba itéltek.
Így jutottam én e csiszárnak kezére,
Aki többet most már nem bocsát cserébe.
Utánam ő maga akasztott taligát,
Minden áldott napra kiszabta az igát.
Volt gazdám sajnálta számból az abrakot,
Hátamra még mindig nagyobb terhet rakott.
Este, későn mindig kivert a mezőre,
Reggel meg szántani, nyomtatni szérűre.
Jaj, de sokszor vittem Csongrádra a szalmát,
De sokszor megjártam annak sáros útját.
Mégis fejbe vágott ez a rusnya állat,
Nem eszem házánál már több bordó szalmát.
Így most barátimtól, szeretett gazdámtól,
Végbúcsúmat veszem az egész világtól.
Kedves lópajtásim, hozzátok fordulok,
Megnyúzásom előtt nektek egyet súgok.
Ütésről, rúgásról, és korbácsolásról,
Törvényt hozzatok ti, a lovak sorsáról.
Görcsös bot és korbács, maradj meg magadnak,
Mert ti vagytok oka az én bánatomnak.
Köteles, szíjgyártó, mind kötélre való,
Minden kupec ember igazi csavargó!
Bőrös! Ki bőrömre rég előjegyeztél,
Már csikó koromban arra, te szert tettél.
Verjen meg az Isten földön és a mennybe,
Holtod után téged vessen a tengerbe.
Által mentem én már a világ kínjain,
Kifeszítve fekszem a pokol padjain.
A bőrömre is már a tímárlegény vár,
A sok juhászkutya is testem körül áll.
Isten veled gazdám: Gyuri Szabó Dávid,
Széles, Gyűrűs, meg a Kányácska pusztáid.
Sokszor megbotoztál barkócás botoddal,
Sokszor meg-megvágtál hosszú ostoroddal.
Kedves gazdám, jobb, ha nem veszel több lovat,
Mert, hogyha még veszel, duplázod bajodat.
Jobb néked a szamár, mely ütésre vár,
A te neved úgyis Örökké Lócsiszár.
Sintér gazdám, miként bánt a Földön velem,
Úgy érje őt fönt az isteni kegyelem.
Egy fiatal disznó esete [685]
Ó, te disznó élet, mostoha vagy nagyon,
Azért válok tőled olyan fiatalon.
Jókedvű vendégség, végtisztességemen,
Épül-okul az én panaszos végemen.
Köszörülték a kést, már rosszat sejtettem,
A finom moslékot ímmel-ámmal ettem.
A gazdasszony kezén majoránna érzett,
Halálfélelmemben szívem is mér vérzett.
Ez a szörnyű gyanú bennem nem volt alaptalan,
Az udvar közepén ott állt már a katlan.
Hajnalok hajnalán törtek rám orozva,
Először azt hittem, be vannak borozva.
Böllérsógor elöl, nagykés a kezében,
És ádáz, gyilkos tűz égett szemében.
Fülére! Farkára! Rikkantotta fennen,
Úgy, hogy az ütőér mindjárt megállt bennem.
Jöttek a fogdmegek jó pálinkás szaggal,
Késfenést tartottak minden akarattal.
Az egyik be is jött utánam az ólba,
Kukoricát hozott, s mind elibém szórta.
A kukoricához nem volt semmi kedvem,
Ezt az ócska trükköt mindjárt észrevettem.
Nekirontottam hát az embergyűrűnek,
Hiszen mindegy most már, úgyis csak megölnek.
Fülembe akadt egy, másik farkam fogta,
Forgott körülöttem már az egész porta.
Nagy élet-halálharc szakadt a nyakamba,
De nem bírtam soká, görcs állt a farkamba.
Ömlött piros vérem egy zománcos tálba,
Rajtam már nem segít, se orvos, se bába.
Szent Vendelt is kértem, de nem hallgatott rám,
Így hát lassan-lassan kileheltem párám.
Majd nagy üggyel-bajjal hasamra fektettek,
A pocakom mellé egy-egy téglát tettek.
Tűzokádó géppel csiklandozták bőröm,
És mind leégették göndör szőke szőröm.
Ott állt az asszonynép felgyürkőzve szépen,
Eltanácskoztak belső, melli részen.
Aztán nekiestek a vastag belemnek,
Nem kívánok ilyet az ellenségemnek.
Orrukat csavarja belem dús tartalma,
Majd legyőzi azt az éhség hatalma.
De még nem ért véget borzalmas esetem,
Késsel, bárddal hamar szétvagdosták testem.
A vén fateknőbe kerültek tagjaim,
Nem érnek mér semmit panaszos sóhajim.
Ilyen nem történt még egész életembe.
Töltelék lettem én a saját belembe.
Ottan a sok fűszer csiklandozza húsom,
Végső történetem nem sokáig húzom.
Itt a vérravatal, fehér abrosz rajta,
Tetemeimet már a vendégsereg falja.
Könnyezve tisztelgő koma, sógor, rokon,
A disznótor után ne lássatok viszont!
A drótostót verse [686]
Adjon kend asszonyom, fazekat drótozni,
Bográcsot foltozni, rostát igazítani.
Kész az én szerszámom, igazán emberül,
Megdolgozom, ami lábam közé kerül.
Nem kell nekem tőke, térdemen dolgozom,
Szerszámom, műhelyem magammal hordozom.
Tízet, tizenkettőt alig csavarítok,
Kész a munkám, tudom, nem ér érte szitok.
Szilke-e vagy bögre, ha szivárog leve,
Ha ki van lukadva, ónnal töltöm tele.
Nyolc-kilenc hónapig jót állok felőle,
Hogy ami benne fő, folyik ki belőle.
A csodadoktor verse [687]
Tudja azt az ács, és tudja azt a piktor,
Én magam vagyok a híres csodadoktor.
Ha megvész a véred, én azt meggyógyítom,
Artériád vagy más eredet megnyitom.
Kínlódjál szifiliszben, én azt meggyógyítom,
Halálos sebedet flastrommal gyógyítom.
Légy rühes, ótvaras, francus: meggyógyítalak,
Hurutból, náthából, sülyből kitisztítlak.
Köszvényből csakhamar lábadra állítlak,
Betegágyból könnyen táncba igazítlak.
Ez mellett, mint borbély, tudok borotválni,
Odvas, fájós reves fogat vonogálni.
Kristályt, köpölyt, frissen, helyen applicálni.
Ha nem hiszed komám, meg lehet próbálni.
A koldus verse [688]
Áron vettelek meg, mégpedig nagy áron,
A pesti vásáron, öt új krajcáron.
Nem is akarok el minden kicsi sáron,
Sem meg nem fázok én a jó meleg nyáron.
Tekintsék meg, kérem, ezt az öreg vezért,
Keményebb volt szívem, mint a kiásott érc.
Nem szántam ontani én a hazáért vért,
Mégis koldulnom kell egy-két krajcárért.
Hej mikor Belgrádnál török vért gázoltam,
A nagy csatázásban, jaj, de elfáradtam.
Sose ijedtem meg ágyúdurranástól,
Egyszer ijedtem meg lóhortyanástól.
Egy újságot mondok, ez merő valóság,
Nem tudom, ki ismerte Jákob pátriárkát.
Az is úgy szedte rá Ézsaut, a bátyját,
S orjátlan lencsével megvakítá atyját.
Én is így jártam most itten egy fiúval,
Alamizsnát nyújtva, bámultam a számmal.
Kétgarasos helyett egy nagy bőrpénzt ada,
Keserűségemben szívem elfogóda.
Szívesen cserélném én ezt egy másikra,
Vagy nevezetesen egy fehér hatosra.
Kiben jó érzés van, váltsa fel annyiért,
Sok áldást kívánok én őreá ezért.
Itt megint akadtam egy másik bolondra,
Darab kalács helyett egy darab sz..t ada.
Nesze fiam, itt van, vidd haza anyádnak,
Mondjad, hogy sz..t hoztál, főzze meg apádnak.
Co, feljebb, te sárga, itt nem adnak semmit,
Menjünk az asztalhoz, ha kapnánk valamit.
Nem kívánom én, hogy itten tegyenek tort,
Csak gégémre kérnék egy vagy két pohár bort.
Üres perselyembe egy vagy kér krajcárt,
A lovamnak pedig szabad megitatást.
Mert messziről jövünk, nagyon elfáradtunk,
Amióta jövünk, nem ettünk, nem ittunk.
Hej! Mikor Lázár is nagy szegénységben volt,
Egy gazdától kért volna egy kis ennivalót.
Nem adott a gazda, sajnálta őtőle,
Miért el is szállott pokol mélységére.
Tekintsék meg, kérem, nyomorult voltomat,
Taligán kínlódok, látják a lábamat.
Meg is könnyezhetik nyomorult voltomat,
Hogy itt sírni látják mindegyik fiamat.
Kedves asszonyom! Rájuk tekintsenek,
Látom, szemeikkel én reám könnyeznek.
Itt látom, hogy szánják nyomorult sorsomat,
Fizetnek itt, fiam, told följebb farodat!
Mert nem tudok menni, csúszok a faromon,
Tudom, fáj a szívük szörnyű mivoltomon.
Szánják az én sorsom, kivált az olyanok,
Akiknek odavan katona a fiuk.
Szánják, bizony szánják, szánhatják magának,
Mert előtte állnak sok minden csapásnak.
Mert azok félhetnek mindenkor a bajtól,
Megtöltött puskától, ágyúgolyóbistól.
Adjanak, adjanak egy garasnak felét,
Mert nagyon fájlalom a lábam szélesét.
Még meg, hogy itt hallom árváim sirámát,
Bizony, megszánhatják e két szegény árvát.
Kártonykötő alatt a kis hasítékon,
Nyúljanak be kérem, ott a jobb horpaszom.
Alább egy kicsivel, csak mint egy araszra,
Van tán még egy krajcár a koldus számára.
Co följebb, te sárga! Itt nem adakoznak,
Kendert nyűni vannak, b…om az anyjukat.
Mondjunk hát fiaim, reájuk átkokat,
P…ájuk a ti farkatokat.
Már az enyém öreg, csonttá vált egészen,
Tövétől hegyéig csak két arasz éppen.
Nem tehetek róla, magam is szégyellem,
Hogy az idő eljárt, elhaladt felettem.
– Megtököllek anyjuk, én téged estére!
– Úgy, úgy édes apjuk, most van benne része.
Úgysincs már egyebem két lapostetűnél,
Az is megdöglött már a fülem tövénél.
Nem kanolok többet a száraz malomba,
Mert már kétszer esett a tököm a porba.
Kétszer beleesett, el is keveredett,
Az én sárga lovam elidegenedett.
Co följebb te sárga! B…ik még Kiss Mihály,
Hogy minden kapunál meg nem állanál.
– Mit adtak itt, fiam.
– Tojást, apámuram!
– Vágd a kerékagyhoz, b…d meg, aki adta!
Aki adakozik, annak jót kívánok,
Aki pedig nem ad, aztat megátkozom.
Nyűjenek el rajta három szántóvasat,
Szántsanak rajtatok csutkaföld ugart.
Nektek, muzsikusok, éneket éneklek,
Vagytok e világon legszerencsésebbek.
Kis száraz fátokkal pénzt tudtok keresni,
Szomorúságot is örömre vidítni.
Adjatok hát abból, amit ti kerestek,
A szegény koldusnak, aki itt kéreget.
Hogyha adakoztok, akkor gyarapodtok,
Ha nem adakoztok, akkor nyomorogtok.
Szánjátok meg kérlek, az ilyen öreget,
Ki a háborúban kapott sok sebeket.
Árva gyermekeim, kik így körülvettek,
Ha nem adtok semmit, a guta üssön meg.
Már a többi adott, a dübögős nem ád,
A pokolban nyerjen ő érte koronát.
Mert, hogy nem jól viszi itt a sáfárságát,
A métely lepje el merevül a máját.
Hogy az ördög téged talyigára tegyen,
Minél jobban sikoltsz, annál jobban vigyen.
Mert be kell számolnod a sáfárságodról,
A fene egyen ki abból a sutzugból.
Tarts penetenciát te, bűnbánó módra,
A hóhér hurkoljon kötelet nyakadra!
Hogy hátadon csússzál mélységes pokolba,
Mért nem adsz krajcárt az én tarisznyámba.
Folyjék ki a szemed, mivel most rám nézel,
Törjön el a kezed, mit most szádhoz veszel.
Elevenen téged egyen meg a tetű,
Két lábadnál fogva legyél egy V betű.
Co szürke, co fakó, már nem adakoznak,
Vesztelényi k..vák lent áztatni vannak.
Többet nem koldulok, már meggazdagodtam,
Koldulásom után kőházat rakattam.
Eladom a lovam is, ezt mindenki értse,
Megér húsz ezüstöt, még pedig ezt üsd be.
Nos, szabad a vásár, meg lehet kéretni,
Derék bivaly ló ez, lehet ütni, verni.
Nem adom annyiért, inkább levágatom,
Fiaim sajnálják, velük megb…atom.
A bőrét pediglen ostornak fonatom,
Megélek már így is, fiaim elcsapom.
Bolondos ajándékokhoz [689]
Kedves, jó barátunk! Esküvőd napjára,
Összejöttünk egy kis vidám mulatságra.
Hogy sorsodnak eme döntő fordulatát,
Piros betűs ünnep gyanánt vészeljük át.
Mivel régi szokás, hogy a lakodalom,
Ritkán ismétlődő, csodás egy alkalom.
Ok a mulatságra sógornak, komának,
Röviden szólva: az egész társaságnak.
Barátaidat is itt láthatod tehát,
Mindenki elhozta ide saját magát.
És tiszta szívéből kívánja számodra,
Legyen neked e nap boldogságod napja.
S hogy hiányod soha, semmiben se legyen,
Szerény ajándékunkat is fogadd szívesen.
Nem nagy dolgok ugyan, ámde szükségesek,
A házaséletben nem nélkülözheted.
Itt ez a kis rugó, sokszor hasznát veszed,
Ha majd lanyhulni kezd férfi büszkeséged.
Ősapáink hogyha ezt használták volna,
Ma a magyar nemzet sokkal nagyobb volna.
S ha döbbenten állsz majd az égi kapunál,
Mely rohamodnak, mint erős fal ellenáll,
Jó szolgálatot tesz neked ez a fúró,
Átsegít majd téged oda, hol lenni jó.
De lehetséges, hogy mindez mit sem használ,
Elzárja utadat, egy ismeretlen zár.
Akkor se ijedj meg, íme, itt a kulcsa,
Forgasd meg jól benne, s tiéd lesz Julcsa.
Berozsdál a lakat, hogyha nem használják,
Ha benne a kulcsot csak ritkán forgatják.
Ha majd így jársz, ezzel a gépzsírral kend be,
S kulcsod a kulcslyukba könnyebben csúszik be.
Sajna, a világon minden oly változó,
Ma csak száraz meder, hol régen volt folyó.
Termő föld idővel sivataggá szárad,
A sok forgástól még a föld is fárad.
Szintúgy az ember is ifjúsága múltán,
Csitulnak a vágyak, régi kedve fogytán.
S hol ma csörgedez az üdvnek forrása,
Idővel várható a kiszáradása.
No, de találékony az emberi elme,
A baj ellenszerét fűben-fában lelte.
Fogadd hát tőlünk e vazelin kenőcsöt,
Ezzel néha napján megkenheted lőcsöd.
Ajándékaink közt bicska is lelhető,
Élesre van fenve, könnyen kezelhető.
S bár nem túl nagy szerszám,
De könnyen nyitható, az új szalonnáho.
Bízvást használható.
Juli, a menyasszony takaros feleség,
Hisszük, hogy ez a frigy számodra nyereség.
De hogyha balhézik, hát itt van e papucs,
Ezt húzd a lábadra, s boldog leszel – apus!
És mindezen felül azt kívánjuk nektek,
Békesség és öröm legyen közöttetek.
El sosem viruljon szívetek virága,
Száz évig zöldelljen a boldogság fája.
Kis vőfénynek, ha szomorú a menyasszony [690]
Mit látok, hiszen közülünk egy szomorkodik,
Búnak adta fejét felette bánkódik.
Kedves vőlegényünk akit a bánat ére,
Hogy sokára mehet nyugodni estére.
Nézzék csak uraim, kedves asszonyai.
Had fedezem majd minden titkaim.
Szomorú menyasszonyunk lehajtotta fejé.
Kinek szörnyű bú fogta el a szívét.
Mert szép vőlegényét nem csókolgathatja,
Pici karjaival át nem karolhatja.
Ne búsuljon kedves, elmegyünk mi,
Lehet még azután együtt enyelegni.
Nagy vőfély beszél a házasságról [691]
Uraim, halljunk szót, szólok igazságot,
Nem beszélek tréfát, hanem valóságot.
Adjanak nekem egy kis szabadságot,
Míg előbeszélem a szent házasságot.
Ádámot ez Isten mikor teremtette,
A szent házasságot még akkor szerzette.
Ádámnak egy oldalcsontját kivette,
Melyből Éva asszonyt mellé készítette.
Maga volt vőfély az Egek Királya,
Amint Mózesnek szent históriája bőven elénk adja.
Bár ki-ki vizsgálja, s ezt minden értele.
Bámulva csodálja.
E szerint rendelése az Egek Urának,
Tetszett talán atyánk sok maradékának.
Mind pátriárkáknak és evangélistának,
Páratlan életet kevesen tartanának.
Bizony boldognak is lehet azt mondani,
Kit az Úr jó társsal szeret megáldani.
Sok példát lehetne itt elő mondani,
Mellyel be lehetne azt bizonyítani.
Boldog, akinek van hív s jó felesége,
Mert a jó feleség a ház ékessége.
Boldog, akit így megáld Isten őfelsége,
Higgye el mindenki, itt versemnek vége!
A kisvőfény a házasság ellen mond [692]
Állj félre barátom, had én is beszéljek,
Még olyan legénytől hidd el hogy nem félek.
Magányos életemmel véled nem cserélek,
Éljél te párosan én egyedül élek.
Nem vala Szent Pálnak soha felesége,
A Krisztus keresztje volt gyönyörűsége.
Ugyan a Krisztus lett az ő öröksége,
Meg is adatik örök dicsősége.
Soknak a házasság nagyon nagy kárára,
Nem mindenki talál a kegyes Sárára.
Nem Szent Erzsébetre, s Mária anyjára,
Sőt talál sok ember hazug Delilára.
Amaz erős Sámson hogy társa szavának,
Hitt mézes beszédű rossz Delilának,
Halálos sérelmet okozott magának,
S ez alatt vége lett élete napjának.
Jobb pajtás, ha te is meg nem házasodol,
Majd úgy a konyháról nem is gondolkodol.
De hidd el, ha te egyszer megpárosodol,
Mit egyetek ketten, azon sopánkodol.
Kell a gazdaasszonynak szita, rosta, kanál,
Azt akarná mindig, száz ökröt hajtanál.
Majd ott is vakarod, ahol nem is viszket,
Ha a feleség ily dolgokra késztet.
Felel az első vőfény [693]
Látom a garatra most jól felöntöttél,
S a szekszárdi borból jól felhörpintettél,
A házasság ellen azért beszélgettél.
De tudd meg, hogy engem most el nem hitettél!
Kis vőfény beszél a házasságról [694]
Sok szerencsétlenek voltak a világon,
Kik nagy mohón kaptak a szent házasságon.
De utóbb állottak meg ez igazságon,
Hogy egyedül élni jobb volna a világon.
Mert a páros élet némelynek kalitka,
Mivel az igaz társ igen nagyon ritka.
Itt van a szívemnek minden belső titka,
Bár fejemre szálljon sok asszonynak szitka.
Azért dicsőült meg Szent Pál is régente,
Hogy életét folytatá sok ideig szenten.
Nem vett feleséget, nem is csalatkozott,
Nem volt az asszonytól neve is átkozott.
Nagyvőfény felel I. [695]
Megállj nemsokára felelek szavadra,
Tudom lakatot vetsz, pittyet ajakadra.
Neked gondod legyen csupán csak magadra,
Különben ütleget kaphatsz a hátadra.
De most már megyek bort és ételt hozok,
Jövök hamarosan: sokat nem mondhatok!
Nagyvőfény felel II. [696]
Hallod-e barátom, állj elő egy szóra,
De nem hívlak ám most borra sem savóra.
Hanem megfelelek az előbbi szódra,
Hogy megbomlott agyad fordíthassam jóra.
Igaz hogy Szent Pálnak nem volt felesége,
De nem azért lett ám örök dicsősége.
Hanem mivel példás vala ő szentsége,
Azért leve neki a menny öröksége.
Lám hiszen Júdás is nőtlen legény volt,
De hogy mesterétől büntetlen elpártolt,
Felakasztá magát, pokolba is lábolt,
Hol álnokságáért keservesen lakolt.
Rossz Deliája volt az igaz Sámsonnak,
De hogy oly ebül járt, maga oka annak.
Nem kell kibeszélni mindent az asszonynak,
Mivel hogy ők titkot tartani nem tudnak.
Igaz az asszonyok olyat is kívánnak,
Amiket a férjek nekik nem adhatnak.
De meg kell engedni barátom, azoknak,
Kik a férfiaknak bordáiból vannak.
Aztán egy pár ember jobban boldogulhat,
Mivel hogy két pár kéz csak jobban dolgozhat.
Egy ember csakugyan nem messzi haladhat,
Azonban mily könnyen veszélybe akadhat.
Nagy kincs a jó asszony, barátom, a háznál,
Ha ők nem volnának, most te sem papolnál.
Ki tudja mely ország szélin kuruttyolnál,
Azért hát jobb volna, ha egyet sem szólnál.
Sok példát hozhatnék ez históriából,
Mind a régi, mind az újabb világból.
Mennyi jó származik a szent házasságból,
Látod atyámfia, nem vetsz ki sarkamból!
A hatvan esztendős menyecskék temetési búcsúja [697]
Itt nyugszik egy előbb halni,
Mint hallgatni tudó szűz,
Akinek a nyelve pattogóbb volt,
Mint a fenyőfatűz.
A per, lárma oly vastago.
És keményen gőzö.
Gyomrából és torkából,
Mint a füst a kéményen.
Mint a tűzmoslé.
Etna vagy Vezúv hegyéből,
Úgy virít az átok-szito.
Méreggel telt melléből.
Nabukodunozur királ.
Kétszer fűtött kályháj.
Katlannak sem lett volna j.
Hasonlítva hozzája.
A hét országot bebolyongot.
Abesszín medvének bőgés.
Ezekhez képest lakodalmi ének.
Minden hámornál és hutánál,
Hol az érc s kő kínjába.
Csikorogva olvadt össze,
Több tűz lángol szájában.
Egyszóval az égő poklo.
Minden ördöggel egyb.
A világ megtestesülv.
Szemlélhetné ez egyet.
Az ő lármáihoz képes.
Kivált, ha volt szomorú,
Csak piano muzsik.
Minden égi háború.
Ámbár a meredek helyrő.
Eső Rajna vízér.
Épülne malom,
Vagy a Stix rohanó kerekére.
Tíz vagy tizenkét kőve.
Annyit nem darálhatna,
Mint amennyit fecsegett,
S ha élne még locsoghatna.
Nyelvének csattogásától,
Szája mennydörgésétő.
Marhája is idétlenü.
Könnyebbült meg terhétől.
Ijedten a tyúkjai i.
Gyakran tojtak köveket,
S látták sokan megnémuln.
Házán a verebeket.
Ha a többi asszony nem is,
De ez volt oldalborda,
Mert egyedül is úgy zörgött,
Mint egy egész csorda.
Nem csak felelettel adósna.
Nem maradt soha,
Sőt választ nem kérőnek i.
Kérés nélkül adott.
Nem találsz annyi szócskár.
A Jób Bibliájában,
Mint amennyit meggyalázot.
Ennek nyelve napjában.
Kolozsvári nagyharangna.
Ily nyelv kéne ütőnek,
Bezzeg így parancsolna á.
Fennhangon az menykőnek.
Csak tízesztendős volt,
Mikor a vénasszonyi lárm.
Elsőt dördült a szájába.
S hatvan éves már ma.
Amidőn csacsogni megszűnt,
Azt a jót Halálna.
Meg nem köszönhetjük soha,
Hogy választá magának.
Isten őrizz, hogy e helye.
Ilyen csak tíz is lenne,
Mert úgy arra a határr.
Eső nem menne.
Elszaggatná vagy kergetn.
Morgásuk a felleget,
Sőt Jupiter lyukadástó.
Félthetné ott az eget.
Az álom sem volt lakatna.
Elegendő szájára,
Álmában is mérgelődött,
Vagy másra, vagy magára.
Gyakran még a holdvilág i.
Mikor magát éjszakán elordított,
Rémülve kiugrott az ablakán.
Ha a nyelv szóval elköpné.
Mint más egyéb műszerek,
Neki hatvan esztendőr.
Mintegy ötszáz ezere.
Lettek volna szükségesek.
Mert majd minden órár.
Gyökérig elkopna egy-eg.
Annyi lármája.
Ha mind tudomány lett volna,
Amennyit ő fecsegett,
Péter és Pál i.
Az ő háta meget.
Hallói lettek voln.
Hallatlan leckéinek,
Sőt most is süvegelhetn.
Az ő hamvok eszének.
Mert amint a hatezredi.
Főre menendő vilá.
Kezdettől fogva tud,
S talált e leányasszonyság,
Mindazt egy reggeltő.
Estig beszélte volna el.
Óh természet, miért nem ju.
Ilyen nyelvhez egy vető?
Csupán csak a szószátyári hír vol.
Szerencsés vele,
Mert maga száz nyelvnél i.
Ez egyet többet ére.
Nem volt, de nem i.
Egyhamar lesz ily örök harangja,
Melynek a fellegekben i.
Rostát csinál hangja.
Ugyanezért, mint házra való.
Ő siratja egyedül,
Midőn más jó megdűlésér.
Örvendezve hegedül.
Mondván, hogy itt hallga.
A hírnek megvermelt trombitája,
Ítélet napjáig sem készü.
Több hasonló hozzája.
Kevés híján csúffá tett.
Még magát a Halált,
Mert szája bedugulvá.
Mondatot nehezen talált.
Sok jó ember vénségér.
Rábízta a vénségre,
Hogy a bőbeszédű szüze.
Tanítná csendességre.
Az a lánynak ráncba szedt.
S kigyomlálta fogait,
De ezzel nem csendesíti,
Csak csúfította hangjait.
Óh ti szüzek, mert az előt.
Csak a hallás szenvedett,
De a ráncos pofától a látás is elijedt.
Azért jött a Halál,
De azt úgy legázolta,
Hogy midőn mást készült ölni,
Majd neki történt holta.
Coki – úgymond sovány kutya,
Ördög hozott még értem,
Nem látod csak bolond,
Hogy még házasságot sem értem.
Még legalább főkötőme.
Fel nem teszik, nem megyek,
Hogy a másvilág csúfjár.
Ott is pártában legyek.
Ott is vénlány maradjo.
Mindörökké a nevem,
Hallod-e, ha vén vagyok is,
De ifjú még nevem.
Előbb hát kontyot tétete.
Ősz fejemre egy férjjel,
S attól nem bánom, még azna.
Lefekvés előtt kérj el.
De most lódulj,
Mert ha seprűt kapok, kiseperlek,
Piszkafával vagy guzsallya.
Máknál apróbbra verlek.
Az én szemem ki nem tolo.
A hatvan esztendővel,
S koporsómba nem akaro.
Menni hajadonfővel.
Ha nem is lehet párosa.
Boldogságomat élni.
Legalább poromat fogo.
Férfiporral keveri.
Akkor esett a Halálon,
Ami még nem hallatott,
Elpirult, és kapát-kaszá.
Féltében lehullatott.
Végre minden nyavalyáka.
Be kellett kiáltani,
S a vén sátánt nagy neheze.
Úgy tudták megfojtani.
Gyertek! Kiált a Halál,
Kínok, kétség, félelem,
Ha valaha szolgáltatok,
Tegyetek jót énvelem.
Amilyen áldomást adok,
Nem is képzelhetitek,
Ezt a kopott kolompo.
Ha megütitek.
Nosza mindjárt a főfájás,
Hideglelés, megkapták,
Egy üstökön, más derékon,
Ragadva ágyba csapták.
A nyilalás nekieset.
Mindkét oldalának,
Úgy minden porcogó.
Helyből kimozdulának.
Lélegzete gyalogútjá.
A hurut elállotta,
Átok s lárma torá.
Köhögés elrontotta.
Beugrott a fogfájás i.
Segíteni a Halált,
De a vak szipa szájába.
Csak üres ínyre talált.
Azért magát a fejfájá.
Kínjaihoz csatolta,
A két vak szemé.
Ökölnyi daganatig kitolta.
A köszvény is a két lábá.
Mindjárt gúzsnak tekerte,
A guta tetőtől talpi.
Tagjait rendre verte.
Kiszorult a levegő is bedőlt tüdejében,
És mind az öt érzékenysé.
Jégcsappá vált vérében.
Akkor lelke vevén észre,
Hogy vára megvétetett,
Olyformán mint amel.
Ürge lyukából kiöntetett.
Kimászott szája partjár.
Reszketve és morogva,
Melyet a Halál kirántot.
Kopoltyújánál fogva.
A győzedelmes nyavalyá.
Akkor eget táncoltak,
Mert ily nagy munkában ő.
Még soha nem voltak.
Így jött meg sok bedugul.
Füleknek a hallása,
S ekképpen előzteték,
Mely sokaknak romlása.
E haldokló mondás kellett,
Ajánlom a lelkemet.
Párája e szón alól i.
Jaj, nem bírom nyelvemet!
Csak az nehéz hamvaina.
Most is a koporsóban,
Hogy neki hallgatás lévé.
Ott nincs mondója a szóban.
De volna csak ott is szabad,
Mint itt tereferélni,
Csak addig tartott voln.
Meghalni is, mint élni.
Azért tétetett magáná.
Nem sokkal jobb anyjához,
Mert a gyümölcsnek szokás.
Közel esni fájához.
Jó, hogy ott a törvény „hallgass”,
Mert ha ők szólhatnának,
Lármáik miat.
A szomszéd hamva.
Nem alhatnának.
Kár lesz neki, ha büntetés.
Érdemel feltámadni,
Mert nagyobb kín ot.
Az örök hallgatásban maradni.
Majd fel sem veszi a poklot,
Mert ott ismét beszélhet,
S talán majd nem is ő,
Hanem tőle az ördög félne.
Mily sokan élnek ilyenek,
És még szegény Halá.
Ilyen nyelvi bajnokr.
Hány házi csatában talál.
Főkötők és párták,
Kik ezt olvassátok,
E sírban hallgató nyel.
Kiált hozzátok.
Hogy a szácskátoka.
Zabolán tartsátok,
Másként így gyaláz me.
A koporsófátok.
Egyéb tréfás versek I. [698]
Tisztelt jó uraim, mily szerencsés is vagyok,
Mikor ajándékba ily csontot kapok.
Ha én ezt a csontot el is fogadnám,
De fizetetlenül nem hagyom sokáig.
Olyan nagy kolbász lesz annak jutalma,
Amelyik nincs megsütve, párolva.
Két fehér oszlop közt fel van az akasztva,
Úgy fityeg fejénél lefelé lógatva.
Utána következik a bajuszos pecsenye,
Nagyon jó portéka, két tojás van ráütve.
Mindezen csonton nem sok hús vagyon,
Így a bajuszpecsenye násznagy uram, ide adódjon.
Aztán mit kell tennem, az az én dolgom,
Így hát versemet nem folytatom.
Egyéb tréfás versek II. [699]
Kedves násznagy uraim!
Ifjak, tisztes vének, illő tisztességge.
Egy kis csendet kérek.
Azt hiszem, hogy ösmerték az apámat,
Az egyszer elvette szegény édesanyámat.
De nem azért mondom, hogy rosszul járt volna,
Hanem így kezdődik a versem eleje.
Azt mondta az apám, „hallod-e te gyerek,
Úgy látom az eszed mán elég kerek.
De hogy károdra voltam valaha,
Engem ne átkozz, házasodj meg fiam,
Hozz asszonyt a házhoz.
Üssétek, verjétek a világot ketten,
Majdcsak megsegít a felséges Isten..
Én ilyet az apámtul sose láttam,
Hogy igazat mondott, mindjárt beláttam.
Felvettem mindjárt az ünneplő ruhámat,
Kisubickoltam a sarkantyús csizmámat,
Kipedrettem bajuszom amúgy magyarosan,
Elindultam aztán, hetykén, takarosan.
De az úton ütött szöget fejembe a dolog,
Hogy megkérni vajon milyen lányt fogok.
Mert nekem minden lány szép, szeretni mind tudnám,
De vajon mint lenne az, amíg majd eljön hozzám.
Összejártam én a falu minden lányos házát,
Megkértem a bíró, kántor, jegyző lányát.
Szóval én minden lányos házhoz bekopogtattam,
Egy hét alatt csak negyven kosarat kaptam.
Kerestem, kutattam, mi az oka annak,
Hogy a lányok engem kikosaraznak.
Hisz részeges nem vagyok, kártyázni sem szoktam,
Életemben egy legyet se bántottam.
Tudják-e násznagy uraim, mi hiba vót bennem.
Buta voltam. Meg a szám eltátottam.
Mint tót az anyját, a jányt úgy bámultam.
De nem is merek szólni mostanában lányhoz,
És nem keresek menyecskét a házhoz.
De azért násznagy uraim!
Ha valami jóravaló lányt ha tudnának,
Súgják meg a nevét, belém szeret talán,
Most már megjött az eszem, nem tátom a szám!
Bérészpénz szedés [700]
A menyasszony kezében van egy üres tányér,
Tegye hát bele mindenki a pénzét.
Hadd vegyen magának szép süldő malacot,
Kisbabájának főkötőjére szalagot.
Jó akaratjokat megköszönjük szépen,
Ezerannyit adjon helyette az Isten.
Kurjantások mulatozás közben [701]
Az én bicskám de hegyes, a menyasszony de begyes! Megnéztem én magam is, hogy kinyílott a bicskám is!
Háromágú gereblye, vigyázz jól a nejedre! Nem lesz könnyű ellopni, ha téged fog csókolni.
A vőlegény ne féljen, ne csak padlót keféljen!
Felkérjük a násznagyot, mondjon néhány mondatatot! Tud-e cifra verseket, mikre senki nem tehet!?
Jaj, Istenem, jaj annak, kinek leányt nem adnak!
Zavaros a Tisza vize, édes a te csókod íze.
Odakünn most fúj a szél, jobb a nyár biz, mint a tél!
A pohárban nincsen bor, mit csináljak hát akkor?!
Minden ember azt mondja, jó a szép leány csókja!
Beteg az én szívem tája, te vagy annak patikája!
Három meg tíz tizenhárom, ezt a leányt táncra várom.
Négy meg tíz az tizennégy, könnyen táncolsz, mint légy!
Sárga csikó, sárga nyereg, ez aztán szép barna gyerek.
Aki itt a táncot járja, mindenkinek van már párja.
Akinek nincs szeretője, fejében nincs agyvelője.
Jaj de cifra ez a szoknya, ide-oda fityeg fodra.
Mond meg kedves Juliskám, szeretsz te még igazán?!
Nem mind arany, ami fényes, a te szíved tekervénye!
Ha eltelik három ősz, pici babám, hozzám jössz!
Aki nem tud táncolni, menjen haza aludni!
Hortobágy innen nincs messze, ki nem táncol, nincs esze!
Öt meg öt az csupán tíz, jobb a bor, mint a víz.
Húzd rá te vén muzsikus, jer egy táncra, szép cicus!
Maros vize zavaros, ez a kislány takaros.
Ezt a táncot vígan járom, majd nekem is lesz párom.
Száraz korsó nem nedves, a vénasszony nem kedves.
Duna-Tisza-Dráva-Száva, büszke vagy te, mint a páva!
Húzd rá cigány a csillagát, ne sajnáljad senki talpát!
Éjfél vagyon már régen, csillag ragyog az égen.
Kint az utcán kutya ugat, itt még sok jó ember mulat!
Sírtam eleget utánad, majd megölt érted a bánat!
Te vén bőgős ne aludjál, reggelig mind folyton húzzál.
Egy legénynek lába görbe, olyan mint a vizesbögre.
A macskának nincs nadrágja, fáj a babám szíve tája!
Akik csak a széken ülnek, unalmukban meghülyülnek!
A szakácsnő olyan bátor, nem fél ő a fakanáltól.
Egy szem búza, két szem búza, ez a banda de jól húzza!
Mi van ott a nadrágodban, olyan kemény állapotban? Szégyellem most elővenni, nincsen az csak harminc centi!
A nászágyon egy szép szőke, boldog, ha ráül a lőcsre!
A nászágyon egy fekete, ha kefél, csukva van a szeme!
A nászágyon egy szép barna, sajnos csak egy luk van rajta!
A nászágyon egy szép veres, tököt a gatyában keres!
Almárium kis kulcsa, násznagy uram, de furcsa!
Fekete bő a kötényem, derék gyerek a vőfélyem!
Szép piros a tulipán, táncra ugrik friss leány!
Víz alatt a vasmacska, ne csalogass, te csacska!
Hideg a szűr, a suba, bújjunk alá, szép tuba!
Jön a tehén, de nem bánt, kerüljed a csalfa lányt!
Kimegyünk a ligetbe, ott végy rózsám öledbe!
Ha nem rest a menyecske, táncba rántják az este!
Nem kell nekem hagyma mártás, hogy volt, hogy volt az a csárdás!
Cifra suba akárhány, de kedvemre való lány!
Koszorúslány nem az enyém, mert az anyja még többet ér!
Jaj, de kicsi ez a szék, násznagy uram ihatnék!
Csípős csalán az árokban, vőfély uram a sarokban!
Elveszett a pincelakat, jaj de szép szeretőm akadt!
Piros rózsa tulipán, szépen táncol ez a lány!
A menyasszony irul-pirul, lába közé szorult a nyúl!
Menyasszonyunk aranyszál, vőlegényünk vele hál!
Kútágasra száll a fecske, menyasszonyunk ki lesz festve!
Fogadjunk egy liter borban, gyerek van a menyasszonyban!
A te szoknyád domborodik, ez a világ szaporodik! Hagyd el babám, domborodjon, csak az anyád ne morogjon!
Kicsi liba, kicsi bőr, kicsi kupán nagy a szőr!
Gyere rózsám a kocsimba, olaj kell a dugattyúdba!
Három szekér szilva, alma, az új asszony meg lesz dugva!
Cseréptányér törj össze, menyasszonyunk szedd össze!
Násznagy uram gyalázata, nem válik a cipőm talpa!
Sima kendő főkötőm, násznagy úr a szeretőm.
Koszorúslány meg a vőfély, összecsúsznak, mint a győtény.
Paradicsom száratlan, Varga Mari páratlan.
Új a csizmám most vették, Komáromban fejelték. Sárga szeggel kiverték, húzd rá cigány, hadd vássék!
Ez a lábam ez ez ez, jobban járja, mint emez.
Három éjjel, három nap, nem elég a lábamnak.
Kinek nem áll táncra lába, menjem a másik szobába! Ne foglalja itt a helyet, ne rontsa a táncos kedvet!
Járd meg, hegyezd meg, hogy a fene egyen meg!
Fehér rózsa, tulipán, húzd a nótám, te cigány!
Húzd rá cigány, csak addig, hadd táncolok hajnalig!
Húzzátok csak cigányok, én leszek a babátok!
Ha kicsinyek vagyunk is, térességet nekünk is!
De csikorog ez a lánc, gyerekeké ez a tánc!
Ihaj-csuhaj lakodalom, hónapokig szánom-bánom.
Hej, de füstöl ez a kémény, tudom, hogy ma jól lakom én.
Új a hordó, új a luk, még ma éjjel bedugjuk.
Fogason lógnak a bundák, ezt az asszonyt jól meg…ták!
Sárgarépa, pipitér, a menyasszony amit ér. A vőlegény annyit se, a vőfélyek annyit se!
Bárcsak ez az éjszaka Szent György napig tartana!
Fehér tányért csapd össze, tepsi szádat fogd össze!
A kakas az udvaron cicerél, a menyasszony az asztal alatt birizgél!
Fényes legyen a vadgalamb tolla, ékes legyen a menyasszony kontya! Vastag legyen a vőlegény farka, hogy jól megteljen vele a menyasszony marka!
Decis poharamnak rózsás a feneke, a mi menyasszonyunknak lyukas az eleje!
Három szekér szilva, murva, az új asszony ki lesz fúrva!
A menyasszonytánctól reggelig
Menyasszonytánc kezdetekor [702]
Tisztelt vendégsereg no hála Istennek,
Megmutathatom már most minden embernek.
Hogy nem lett, hiába amit fáradoztunk,
Mert vőlegényünknek szép menyasszonyt hoztunk.
Ím itt van előttünk megmutatom tehát,
Mindenki táncolhat vele egy nótát,
Csakhogy megfizetik a csizmája árát,
Mert a lábbelit most drágáért csinálják.
Éljen a menyasszony, éljen a vőlegény,
Egész vendégsereg, szívből kívánom én.
Te meg cigány húzd rá, a szokott versecskét,
Ennek az új párnak egészségéért!
Menyasszonytáncára I. [703]
Az asztal közepén van egy üres tányér,
Én kezdem a táncot, a többi még ráér.
Addig menjenek el százasért, ezresért,
Húzd rá cigány, húzd rá az új házaspárért!
Menyasszonytáncára II. [704]
Kedves vendégeim, no hála Istennek,
Megmutatom már most minden embernek,
Hogy nem volt hiába, amiért fáradoztunk,
Mert vőlegényünknek szép menyasszonyt hoztunk.
Íme, itt áll előttem, megmutatom tehát,
Mindenki táncolhat vele egy-egy nótát.
De megfizetik ám a cipője árát,
Mert most a lábbelit drágán csinálják.
A csizmadiának feljebb áll ilyenkor,
És hogy rossz topánkát csinálnak mindenkor.
Éljen a menyasszony! Éljen a vőlegény!
És az egész sereg, szívből kívánom én!
Menyasszonytáncára III. [705]
Enyém a menyasszony, senkinek sincs pénze,
Akinek van pénze, nyúljon a zsebébe!
Menyasszonytáncára IV. [706]
Hogy ficánkol, hogy riszálja,
Táncra termett kicsi lába.
Minden mozdulata élet,
Új asszonynak nagy ígéret.
Ez a csípő, mint az alma,
Szinte minden megvan rajta.
Hátul kerek, elöl édes,
A vőlegény vágy rá régen.
És a derék? Fogni álom,
El is múlt a fejfájásom!
Hajlik, mint a nád a szélben,
Jó róla a véleményem.
És e mellek? Mint a labda,
Tán még bimbó is van rajta.
Háta íve, karja szépe,
Andalító ölelése.
Andalító fej csábos szemekkel,
Kacsintani sosem restell!
Szája pici, nyelve éles,
Nem unalmas, jó beszédes.
Szép e termet fejtől lábig,
Szeretni kell mindhalálig.
Mint egy illatos virágot,
Kezdjük a menyasszonytáncot!
Menyasszonytáncára V. [707]
Itt áll előttünk az ékes menyasszony,
Hogy menyasszony fővel még egyet táncoljon.
Az ajándékból új cipőt varrasson,
De uraim arra nagyon vigyázzanak ám,
Hogy le ne tapossuk a cipője sarkát.
Húzd el cigány a Rákóczi nótáját,
Melyet dalolt, mikor vívta Buda várát.
Járjuk el hát a menyasszony táncát!
Száz forintért eladó a menyasszony,
De csak nem kell végleg eladni,
Kell az új embernek is valami!
Menyasszonytáncára VI. [708]
Jó reggelt kívánok, ide hallgassanak,
Közhírré kell tennem,
Mert itt egy nagy újság van.
A leányok serege egyel megfogyott,
A menyecskék száma egyel szaporodott.
Gondolják mindnyájan meg elméjükben,
Hogy aki itten áll díszes keszkenőben,
Már az este láttuk hajadon lányfővel,
Most pedig aranyos, piros fejkendővel.
Szerelmet kívánok egymáshoz tinéktek,
Mely össze kösse boldognak szívetek.
Sok édes gyümölcse ez a házasságnak,
Többet ér, mint minden kincse a világnak.
Mivel két szívet egymáshoz tettetek,
Sok számos évet egymással éljenek.
Mint a fák pompáznak sok szép virágokkal,
Úgy örvendezzetek majd családtokkal.
Családtokban végre, ha testetek elenyész,
Nyissa meg boldogan kapuit az Ég.
Szívemből kívánom!
Menyasszonytáncára VII. [709]
Jó reggelt kívánok e ház gazdájának,
Vele egyetemben kedves násznagyának.
Minden közönséges frekvenciájának,
Úgy az elejének, mint a hátuljának.
Biz nagyon szerencsés ez a mai napunk,
Gonosz ellenséggel nincsen semmi bajunk.
Életünk ládája örömmel van tele,
Vőlegény, menyasszony megvan egészségben.
Midőn az új párra tekintek hirtelen,
Akkorát tévedtem, magam is restellem.
Vőlegényünk felől azt hittem, megvallom,
Hogy hirtelen kapott valami alkalmon.
Koszorús menyasszony neki tán nem elég,
Elcsúsznak mellette egy kis menyecske még.
Ki volt ilyen csinos, amilyet itt látok,
Biz Isten ilyenért felhánynám a sáncot.
Már azon is csavartam az eszem srófját,
Hogyha ilyen könnyen cserélhetnék szoknyát,
Ha vőlegény urunknak jól esik a másé,
Nekem is jó lenne az egyik szakácsné.
Már a menyasszonyra is gondoltam, hogyh.
Fölkeresném őt valahogy lopva.
Iparkodni kéne, hogy valami jusson,
Nekem, mint vőfélynek volna legtöbb jussom.
Gondoltam, hogy úgysem gondol vele férje,
Ha ő mást ölelget, akkor én miért ne.
De megcsalatkoztam ezen csalfa hitben,
Hisz a menyasszony most párjával van itten.
Fején nincs koszorú, azért tévedtem meg,
Nem is hiszek többet sompolygó eszemnek.
Most pedig uraim, bocsássák meg vétkem,
Hogy a gondolatom ilyen szerencsétlen.
Még az este neki lány formája vala,
De most már a fején menyasszony korona.
Koszorú helyett azt tették fejére,
Áldja meg a nagy Ég minden lépésében!
Csendesség, szép vendég, nem kell zsinatolni,
Egy is közületek ne merjen most szólni.
Valaki e házban nem akar táncolni,
Még a pitvar ajtón is ki kell azt tolni.
Valakik itt vagytok, rám figyelmeztek,
Mint egy derék vitézt engem úgy nevezzetek.
Bátor ember vagyok, nem félek tőletek,
Éles fegyveremtől meg ne ijedjetek.
Éles fegyveremnek megtompult az éli,
Látom násznagy uram erősen szemléli.
Senki közületek, nem’tom ki ismeri,
Úgy megvágom vele, hogy kiomlik véri.
Most szalmavárból érkeztem hozzátok,
Derék vitéz vagyok, ebből láthassátok.
Egy újságot mondok, jól meghallgassátok.
Előbb egyet iszom, ha nem sajnáljátok.
Ahogy a várajtón a lábam betettem,
Mindjárt rám is lőttek, akkor csak szédültem.
Ahogy szólt a fegyver, szintén megijedtem,
Kicsibe múlt hogy vissza nem estem.
Most igazat mondok, eddig csak tréfáltam,
Nem esett hiába, hogy innen megváltam,
Nálam a korona, amelyet találtam,
A kardom végén van, melyért harcot álltam.
Mivelhogy fáradtsággal szereztem magamnak,
Levettem fejemről a menyasszonyunknak.
Akinek pénze van, váltsa meg magának,
Mert bizony én ingyen nem engedem másnak!
Becsületes ifjak, kik itt jelen vagytok,
Kik mellettem idáig híven szolgáltatok!
Felszabadult a tánc, de jól vigyázzatok,
Hogy a becsületet el ne tapossátok!
Menyasszonytáncára VIII. [710]
Halljunk szót uraim!
Itt áll előttünk az ékes menyasszony,
Hogy menyecske fejjel először táncoljon,
Az ajándékból majd új cipőt varrasson.
Táncoljon vele mindenki egy kurtát,
Csak le ne tapossák a cipője sarkát!
Én kezdem a táncot, a többi még ráér,
Húzd rá te cigány, az új házaspárért!
Menyasszonytáncára IX. [711]
Igen tisztelt násznép,
Eljött hát az óra,
Egy ékes szép menyasszon.
Vár a nótaszóra.
Táncoljon hát mindenki,
De csak szép sorjában,
Adományaikat tegyé.
Az alkalmi kasszába.
Ezt majd a fiatalo.
Bölcsen felhasználják,
Na de járjuk el most előb.
A menyasszony táncát.
Menyasszonytáncára X. [712]
Új vendéget hoztam be a szobába,
Menyasszonyunk átöltözött más ruhába.
Itt áll mellettem a szép kis menyasszony,
Hogy menyecske fejjel először táncoljon.
Ruhájának egy része itt van a tálcán,
Vőlegényét pedig őrzik kint a konyhán.
Kinek pénze van, váltsa ki magának,
Utána adja át kedves barátjának!
A leányok serege eggyel megfogyott,
Az asszonyoké eggyel gyarapodott.
Ha valaki nem akar vele táncolni,
Azt a pitvar ajtaján kell kidobni!
Eladó a menyasszony!
Menyasszonytáncára XI. [713]
Talpra hát vendégeim, ugorjunk táncra,
Ihatunk is egyet a szép áldomásra!
Kezemben egy zálog, egy szűznek pártája,
Kinek nem lesz többé szüksége rája.
Ők egymásra leltek, éljenek hát sokáig,
Éltesse őket az Isten sírjuk bezártáig!
Most itt áll mellettem az ékes menyasszony,
Hogy menyecske fejjel először mulasson,
Mindenkinek egy víg táncot juttasson,
Az ajándékából új cipőt varrasson.
Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát,
Csak le ne tiporják a cipője sarkát!
Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták,
Aztán most tömjék meg bankóval a markát!
Itt van a kezemben egy fényes tányér,
Én kezdem a táncot, a többi még ráér!
Addig menjenek el tízesért, százasért,
Húzd rá te cigány az új házaspárért!
Menyasszonytáncára XII. [714]
Éjfél van, és nagy dolog lesz mostan,
Menyasszonyunk szíve most gyorsabban dobban.
Azt mondja magában, lánnyá se régen avatták,
A kiskorúságból épp hogy kiragadták.
Ünnepélyesen most lesz csak nagykorú,
Fejéről lehull a menyasszony koszorú.
Itt van már mellettem menyecske fővel,
Táncolni akar minden ünneplővel.
Én kezdem a táncot, a többi még ráér,
Húzd rá te banda, az új házaspárért!
Eladó a menyasszony!
Menyasszonytáncára XIII. [715]
Mielőtt elköszön a mi ifjú párunk,
Kérem a násznépet, még egy táncot járjunk!
Lehet egy kis pénzt is elhelyezni a tálba,
Az házasok boldogulására!
Kérem a zenekart, húzza olyan szépen,
Hogy a menyasszonyunk csak csendesen lépjen!
El ne fáradjon a dereka s a lába,
Hogy fel tudjon készülni a nászéjszakára.
Köszönetnyilvánítás az örömszülőknek [716]
Kedves jó szüleink, ez a meghitt ór.
Ifjú életünknek megboldogítója.
Általatok kedves ez a csendes este,
Benne van szívetek minden szeretete.
Megköszönjük mindent, ételt-italt kedvet,
Ettől óhajtani nem lehetne szebbet.
Mi most elköszönünk, de csak rövid útra,
Visszatérünk, s aztán folytatjuk majd újra.
Gyertyás tánchoz [717]
Miért tartom e szép szüzet jobb kezemben.
Mire valók ezen gyertyák a kezemben.
Azért, hogy elmenjek vele egy ösvényen,
Melyen elment már egy legény is nemrégen.
El is jött az idő, hallgatok e szóra,
Mert már éjfélt régen elütött az óra.
Ragyognak az égen a csillagok is immár,
Megszűnt minden munka, az utazó sem jár.
Összeölelkezve alszik sok kedves pár,
Téged is, menyasszony, nyoszolyád készen vár.
Ballag a Fiastyúk, az idő is eljár,
Későn lefeküdni, korán felkelni kár.
Most megengedik már, mert az én galambo.
Engem óhajtva vár.
Először szent atyám, tehozzád fordulok,
Nagy érdemed előtt földig leborulok,
Mert hiszem a Jézust, Mária magzatát,
Az ő szent nevében gyújtom meg e gyertyát.
Első szál gyertyámat meggyújtom előre,
Az Atya Istennek dicső, szent nevébe.
Dicsérjük és áldjuk, míg e földön élünk,
Holtunk után vele mennyben örvendezzünk.
Második szál gyertyámat meggyújtom középen,
A Fiú Istennek örök, szent nevében.
Leszállott a magas egekből a földre,
Emberi testet vőn Mária méhében.
Harmadik szál gyertyám gyújtom meg végére,
A Szentlélek Isten dicső szent nevében.
Dicsérjük és áldjuk, mert megszentelt minket,
Szent keresztség által törlé bűneinket.
Hallod-e vőlegény, oltsd el bosszúd szomját,
Hogy én hitvesednek fogom a derekát.
Most még várj egy kicsit, mert mindjár.
Megyünk ám, lefekhettek együtt, s eloltom a gyertyát.
Elaludt egy gyertyám, sötétedik az ég,
A mi vőlegényünk szerelemtől már ég.
Páratlan gerlice száll a házunk fölé,
Téged hű kedvesed vár most maga mellé.
Elaludt két gyertyám, már csak egy világít,
Isten szent emléke vígasztal, s bátorít.
Ez is azt jelenti, elmúlik víg órám,
Sok bú-bánat éri már.
Ez az egy szál gyertyám de homályosan ég,
Neked is homályba borult a tiszta ég.
Lányságod virága nem virít fejeden,
Csak még ezen gyertya ég a bal kezemben.
Gyertyafény keringőre I. [718]
Véget ért egy szép út, kezdődik egy másik,
Ahonnan szívetek néha visszavágyik.
Mégis elengedünk e percben titeket,
Kívánjuk nektek, hogy boldogok legyetek!
Térjetek majd vissza, átöltözve, szépen,
S fogadtatásotok barátságos lészen.
Gyertyafény keringőre II. [719]
Lezárult egy korszak,
Küszöbön egy másik,
Lám a menyasszonyból i.
Új menyecske válik.
Vőlegény urunk is beál.
Most a sorba, karikagyűrűjé.
Immáron jobb kezén hordja.
Maradjatok meg együt.
A házasélet útján,
Világítsa meg ez.
Örökfényű gyertyaláng.
Három dolgot nektek mos.
Tiszta szívből kívánok.
Ezüst legyen hajatok,
Arany a szívetek,
És gyémánt a lakodalmatok.
Gyertyafény keringőre III. [720]
Kezeteken fényes aranygyűrű csillog,
Szívós anyagból van, biztatóan villog.
Legyen ilyen erős kettőtök szerelme,
Hogy ne árthasson neki az életnek gyötrelme.
Szóljon a keringő mélabús dallama,
Záruljon le véle a sorsnak egy korszaka.
Szeleburdi álmok immár valósággá váltak,
Szép legyen élete az ifjú párnak!
Bolond menyasszony táncára [721]
Engedelmet kérek, itt jön egy új vendég,
De mivel idegen, nem beszél ez mindég.
Ez a csúnya szerzet, mikor kifordultam,
Tisztelt násznagy uram, elállta az utam.
Dús keble által kér tőletek szállást,
Mivel megunta már odakint az állást.
Esküszik ő, hogy ő a vőlegény jegyese,
Nagyobb bizonyság rá a melle hegyese.
Tarcsa Marcsa ennek becsületes neve,
Ha megsimogatod, rögtön gerjed heve.
Nem szorít ki senkit, táncol kanca módra,
S ha nem viszket a segge, megy eloldalogva.
Ha befogadnátok, tudom, megköszönné,
A jó híreteket messze földre vinné.
Tessék, násznagy uram, szépen meggusztálni,
Szabad e neki a vőlegénnyel hálni.
No vőlegény, itt van a te szerelmesed,
Akinek érkeztét tudom, régen lesed.
Ez a te szívbéli, régen várt kedvesed,
Párját nem találod, hiába keresed.
Ez visel már gondot egész életedre,
Mulathatsz, játszódhatsz véle már kedvedre.
Általadom neked, bízván a kezedre,
Ha van emberséged, ültesd az öledbe.
Amikor ezt itt kint neked megtaláltam,
Érte fáradtságom, bizony, nem sajnáltam.
Részemről én most ezt nagyon kommendálom,
Hátha megkedveled, örömmel ajánlom.
Lehetsz te ezzel, mindig szeretheted,
Szerelmed tüzét vele enyhítheted.
Napjaidat holtig mind vele töltheted,
Szépségében magad gyönyörködtetheted.
Illik neki a konty, mert fiatal ő és szép,
Ha fordulok vele, nézd, milyen csinosan lép.
Kívánok én neki friss, jó egészséget,
Viselhessen holtig csendet, békességet.
Áldja meg az Isten, üsse meg a guta,
Születése napján b….a meg a kutya.
Nosza Sanyi komám, a szaxi zendüljön,
Hogy e menyecskének füle megcsendüljön.
Kedves nótájára én is táncoltatom,
Hogy lába nem sánta, azt majd megmutatom.
Maskarások beköszöntése [722]
No vőlegény, itt van a te szerelmesed,
Akinek bejöttét tudom, régen lesed.
Ez a te szívbéli, régen várt kedvesed,
Ennek párját nem lelsz, hiába keresed!
Ez visel már gondot egész életedre,
Mulathatsz, játszódhatsz vele majd kedvedre.
Általadom neked, bízván a kezedre,
Ha van emberséged, ültesd az öledbe!
(második maskarás érkezésekor)
Kimegyek még egyszer, hogyha föltalálom,
Ért fáradtságom bizony nem sajnálom.
Én részemről eztet jobban komendálom,
De hogyha már nem kell, többé nem kínálom.
(harmadik maskarás érkezésekor)
A másik nem kellett, ezt már szeretheted,
Szerelmednek tüzét vele enyhítheted.
Napjaidat vígan mind holtig töltheted,
Szépségében magad gyönyörködtetheted.
„Törökök” bekonferálása [723]
Törökök érkeztek nagy Törökországból,
Észak-indiánok vadmajom fajából.
Elöl jön a dühös, kicsit biccent balra,
Mindjárt elsorolom, hogy kinek faja.
Itt ez az első Attilának vére, ha táncol,
Biccent a keze fejére.
Szereti a kártyát, a borból meg sokat,
Kijövendölte a híres táltosokat.
Itt ez a második: Rákóczi unokája,
Ha szól a muzsika, rezeg a bokája.
Bajsza még nincsen, de lesz, mondhatom,
Ha bekeni a száját lekvárral vastagon.
Itt ez a harmadik: megint derék legény,
Olyan mint egy tepsi jól kiszáradt lepény.
No komám, mondhatom, oda a becsület,
Mert ez a sok szép lány mind szemedbe nevet.
Mikor mosdottál? Talán a múlt nyáron.
Állj egy kicsit hátra, hogy senki se lásson!
Ennek a neve meg Kutyaütő Péter,
Az én szavamat hallgasd meg még egyszer.
Kívánom tenéked a könnyű nyavalyát,
Hideglelés érjen, s negyednapos rontás.
Több neved napját töltsd egy nagy tenger partján,
Utoljára csüngjél magas akasztófán.
No és te, ötödik, vitéznek termettél,
Mert, amint látom, sok gombócot ettél.
Nyáron a legyekkel sokat vitézkedtél,
Kövess engem pajtás, hogyha megszerettél.
Na és te, hatodik, eszem a lelkedet,
Jó erővel bírsz te, hallottam híredet.
A verebek árnyékát mind a falhoz vered,
Kerekedj a táncra, az lesz majd a béred.
Itt vannak ezen a hivatalon vendégek, szívesen fogadjuk,
Egy pár pohár borra mi meg is kínáljuk.
Itt vannak ezek az egyformák,
Még ezeken kívül kettő van a csordán.
Látom, életetek nem nagyon gyönyörű,
Hátatok közepén búcsút jár a tetű.
Honnan kerültetek, hogy ilyen csúnyák vagytok.
Ki faragott benneteket, ti bárdolatlanok.
Talán a földből bújtatok a világ csúfjára.
Onnan jöttetek rá szép Magyarországra.
Nálunk ilyen állatok talyigákat tolnak,
Vagy a juhászoknak élelmet hordanak.
Olyan rútak vagytok, hogy aki rátok néz,
Tüstént megcsömörlik, elveszti az eszét.
De mindezeket én mostan nem tekintem,
Ábrázatotokat én már nem is nézem.
Minden jót kívánok most nektek szívesen,
Hallgassátok meg hát ti figyelmesen.
Adjon nektek Isten egészséget jajjal,
Sok szerencsés napot, sok üggyel és bajjal.
Üres kamrátoknak még több ürességet,
Pincétekbe vizet, de borba szükséget.
Ruhát nektek a sors oly bőséggel adjon,
Kimentek a házból, semmi se maradjon.
Pénzetek sok legyen, mint szőr talpatokon,
Legjobb szomszédotok üljön orrotokon.
Ha nem lesz mit ennetek, akkor se féljetek,
Dínom-dánom között ordítva éljetek.
Éltetek napjait töltsétek börtönben,
És Pestről Budára hordjanak kötözve.
Zöld erdőben tekerik a gúzst,
A rosseb enné le hátatokról a húst.
Egye ki a fene két sor fogatokat,
Hogy egy kis borért így elcsúfítottátok magatokat.
Ezeket kívánom végezetül pajtás,
Szemetek az úton verje majd ki egymást.
Eleven titeket egyen meg a tetű,
Lábatoknál fogva legyetek V betű.
De már abbahagyom a jók kívánását,
Járjuk el hát mostan a törökök táncát.
De már most hozzátok fordulok barátom,
Mert ez nagyon sok azt magam is látom.
Nem beszélek tovább én már fűnek-fának,
Nem szántam valónak, hanem csak tréfának.
Most már írja fel a vajda neveteket egy tökre,
Azt vigye fel montenegrói nagy hegyre.
Onnan görgesse le egy nagy völgybe,
Híretek, nevetek vesszen el örökre!
Húzd rá a törököst!
Fekete tyúkom tollastól, vigye a fene gazdástól!
Eleget ittál, táncoltál, vigyen a fene haza már!
Kis vőfénynek a menyasszony felkontyolásáról [724]
Napkeleti bölcsek módjára érkeztem,
A Párisz fiával a tengeren eveztem,
E szép társaságnak követője lettem,
Melyet szeretettel szépen megtiszteltem.
Mint hogy szeretetről szólok ajkaimmal,
Mindjárt megjelenek ajándékaimmal,
Magammal együtt több jó pajtásimmal,
Vígan zengedező jó barátaimmal.
Nosza mármost Feri cimbalmod zendüljön,
Úgy, hogy a menyasszony füle megcsendüljön.
Verd el a Rákóczi híres szép nótáját,
Amelyet dobolt mikor vívta a belgrádi várat.
Lám hiszen nem látsz itt egyet is apácát,
Járjuk el hát gyorsan a menyasszony táncát!
Párta felköszöntés [725]
Legyen áldott az Úr ki élteteke.
Eddig megtartotta egészségeteket.
Be nem borította gyásszal fejeteket.
Ezután is híven őrizzen titeket.
Csendesség szép vendég nem kell zsinatolni,
Egy is közülünk ne merjen most szólni.
Valaki e házban nem akar táncolni,
A pitvarajtón ki kell aztat lökni.
Mióta kimentem nagy viadalt láttam,
Kukoricatorzsát nagyon sokat vágtam.
A nagy viadalba szintén elbágyadtam,
A vár tetejére keményen felhágtam.
Valakik itt vagytok rám figyelmezzetek,
Mint egy derék vitéz, engem úgy nézzetek.
Bátor ember vagyok nem félek tőletek,
Éles fegyveremtől meg ne ijedjetek.
Éles fegyveremnek megtompult az éle,
Láttam násznagy uram, erősen szemléle.
Nem tudom köztetek senki is ösmérne,
Úgy megvágtam vele, kiömlött a vére.
Most szalmavárból érkeztem hozzátok,
Derék vitéz vagyok, íme láthatjátok.
Egy újságot mondok, jól meghallgassátok,
Előbb iszom egyet, ha nem sajnáljátok.
Mihelyt a várajtón a lábam betettem,
Mindjárt reám lőttek, attól csak szédültem.
Hogy szólott a fegyver attól megijedtem,
Csak egy kicsinyben múlt hogy vissza nem hőköltem.
Már igazat mondok eddig csak tréfáltam,
Nem esett hiába, hogy innen meg nem váltam.
Nálam a korona melyet találtam,
A kardom végén van melyért harcot álltam.
Mint hogy fáradtsággal szereztem magamnak,
Levetém fejéről szerelmes húgomnak.
Akinek pénze van, váltsa meg magának,
De úgy ingyen nem engedem másnak.
Becsületes ifjak kik itt jelen vagytok,
Mint eddig mellettem híven szolgáljatok.
Felszabadul a tánc, de úgy vigyázzatok,
Hogy a becsületet el ne tapossátok.
Azok a személyek, kik megpárosodtak,
Az urunk nevében szépen lenyugodtak.
Kívánom békével felvirradhassanak,
Legyenek áldottak, búra ne jussanak.
A ti mulatságotok, mely itt végbe megyen,
Isten előtt kedves, tisztességes legyen.
Távozzék tőletek búbánat és szégyen,
Nemes kompánia, ezt kívánom, ámen!
Menyasszony felkontyolására [726]
Jó reggelt kívánok e ház gazdájának,
Véle egyetemben kedves násznagyának.
Mint közönségesen a frekvenciájának,
Úgy az elejének, mint az utoljának.
Tekintsenek reám, ó de pórul jártam,
Minden szabadságot magamtól elzártam.
Ezt a kedves órát végtől fogva vártam,
Ami rajtam történt régen így akartam.
Szaporodj, kívánom, terjedj ki messzire,
A te famíliád kívánt örömére.
Az Úr Isten legyen életed vezére,
Sok jókat kívánó szájam ért végére!
Menyasszony kontyolása után [727]
A főkötő lányom, már fejeden vagyon,
A te liliom arcodhoz illik igen nagyon.
Miként egy királyné, koszorúzott fővel,
Úgy állsz előttünk pompás főkötővel.
Üdv, áldás, szerencse kísérje életed,
Légy boldog, amíg csak főkötőd viseled.
Hit, remény, szeretet tette azt fejedre,
Egészséggel viseld egész életedben!
A párta elfogadása [728]
Látom, hogy nem vagy lány, menyecskévé lettél,
Hajadban nincs szalag, hanem kontyot tettél.
Viseld egészséggel a felrakott kontyot,
Egész életedben légy szerencsés, boldog!
Áldjon meg az Isten szerető férjeddel,
Páros életetek boldogan folyjék el,
Hogy mindig örömmel, megelégedésse.
Éljetek Istennek tetsző szép életet!
Menyecskeköszöntő [729]
Ki ne szeretne nagyon boldog lenni,
Ki ne szeretne bánatot temetni.
Ki ne szeretne bajt sohasem látni,
Csak mindig örülni, kacagva járni.
Ki ne szeretne szép menyasszony lenni,
Az élet útján mosolyogva menni.
Kéz a kezet fogva virágokat tépni,
Egy szív egy lélekkel örök partot érni.
Hol soha nincsen tél, sosem megy le a napunk,
Hol mindig ifjak és szépek maradunk.
(menyasszony neve) légy te ilyen boldog asszony,
Nálad az élet könnyet ne fakasszon.
Mosoly derüljön tisztes homlokodra,
Béke és szeretet földi otthonodra.
Házatokat kerülje el gond és bánat,
Panaszra ne nyissad sohase a szádat.
Vígan járjad földi életed útját,
És nyerd el egykor az égi koronát.
Légy boldog feleség, áldott mintaasszony,
Lépéseidre Isten bő áldást fakasszon.
Úgy élj, mint madár a virágos ágon,
Te légy legboldogabb széles e világon.
Te elmégy innen messze már, repülsz gyorsan,
Mint költöző madár.
Új fészked hívogat, ölelve vár,
Éljetek boldogan, mint egy gerlepár.
Utad most elvezet az új hajlékba,
De a szülő hajlékot se feledd el soha.
És a szívetekből a szeretet se fogyjon el soha!
Szívemből kívánom!
Menyecsketánc előtt [730]
Kedves vendégeink, milyen rosszul jártam,
Szép menyasszonyunkat sehogy sem találtam.
Végre megtaláltam a szomszédos házban,
Akkor öltöztették menyecske ruhába.
Menyasszony koszorú lehullott fejéről,
Tanúbizonysága e kendője erről.
Itt áll hát előttünk az ékes menyasszony,
Hogy menyecske fővel először mulasson.
Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát,
De le ne tapossák a cipője sarkát.
Gondoljanak arra, hogy drágán varrták,
Aztán tömjék tele forinttal a markát.
Az asztal közepén van egy üres tányér,
Én kezdem a táncot, a többi még ráér.
Menjen addig haza mindenki forintért,
Húzd rá zenész, az új házaspárért!
Menyecsketáncára I. [731]
Engedelmet kérek tisztelt vendégeink,
Álljanak az útból egy kicsit félre mind.
Nem voltak hiába lépteink, tetteink,
Olyan igaz ez, mint hogy száz fillér egy forint.
Íme, itt áll előttünk az ékes menyasszony,
Hogy menyecske fejjel először mulasson.
Minden vendéginek egy táncot juttasson,
Majd az ajándékból új cipőt varrasson.
Táncoljon hát vele mindenki egy kurtát,
De le ne tapossák a cipője sarkát.
Gondoljanak arra, hogy drágán varrták,
De aztán tömjék bankóval a markát.
A násznagy úr kezében egy üres tányér,
Én kezdem a táncot, a többi ráér.
Addig menjen el tízesért, százasért,
Te meg zenész húzd rá az új házaspárért.
Menyecsketáncára II. [732]
Halljunk szót, uraim!
Tisztelettel kérek egy kis csendet!
Ifjú menyasszonyunk ékes menyecske lett.
Egy szál gyertyának lobogó fényéve.
Kezdi meg életét menyecske fejével.
Fogjunk hát össze így lakodalmi kedvvel,
Mivel nem jöttünk üres kézzel, zsebbel!
Lám az új embernek tányérja még üres,
Ezért mindenki legyen ügyes és szemfüles.
Itt az új menyecske, hogy nékünk mulasson.
Én kezdem a táncot, a többi még ráér,
Húzd rá cigány, az új házaspárért!
Menyecsketáncára III. [733]
Istenadta kis menyecske,
Többet ér, mint ezer kecske,
Jövő ilyenkor a bölcsőt rengesse!
Adjon az Isten neki egy Miskát,
Aki majd kihúzza az ólból a Siskát!
Mindenki táncolhat vele egy kurtát,
Csak le ne tiporják a cipője sarkát!
Gondoljanak arra, hogy drágáért varrták,
De pengőkkel jól tömjék meg a markát!
Menyecsketáncára IV. [734]
Hála az Istennek, hogy felvirradtatok,
Váljon egészségetekre a friss álmotok!
Ha kezembe egy jó pohár bort adnátok,
Mondanék én akkor néktek egy újságot!
Már én megtudtam, hogy mit történt az éjjel.
Kevesebb egy lánnyal, több egy menyecskével.
Akit itt behoztam kontyos keszkenővel,
Tegnap este láttuk még hajadonfővel.
Íme itt áll előttünk viruló orcával,
Menyecskésen fésült legelső konytával.
Az Isten segítse, vezérelje jóra,
Legyen olyan boldog, mint ma virradóra!
Most pedig táncoljon mindenki vele egy kicsit,
De le ne tapossa a cipője szélit!
Most kezemből addig el nem bocsáthatom,
Ameddig kedvemre jól meg nem forgatom.
Új házasok köszöntése I. [735]
Egyszer egy királyf.
Csak azért kelt útra,
Hogy megtudja,
Mi is a boldogságnak titka.
Kérdezett sok bölcset,
Tanítót és papot,
De kérdésére válasz.
Senkitől sem kapott.
Búsan hazatérve,
Öregapja látta,
Hogy valami miat.
Nyugtalan unokája.
Kérdezte is tőle,
Hogy vajon mi bántja,
Ugyan mitől oly gondterhelt orcája.
Felelte a fiú: nem lelem sehol sem,
De keresem a választ,
Hogy mi a titka a boldogságnak.
Felelte az öreg.
A válasz kézenfekvő,
Hisz élőnek élő a párja,
Így rendelte a Teremtő.
Keress magadnak párt,
Szeresd és tisztelt őt,
S ha ezt ő viszonozza,
Úgy a boldogság sem várat.
Átadta a titko.
Az öreg az ifjúnak,
S általam üzen.
Ugyanezt az új házasoknak.
Új házasok köszöntése II. [736]
Egymásé lettetek hát,
Így akarta az élet,
Kívánunk most nekte.
Mindenféle szépet.
Gazdag gyermekáldást,
Földi tisztességet,
Békét, boldogságot,
És jó egészséget.
Legyen ez a mai na.
Legszebb emléketek,
Bonthatatlan barátsá.
Kössön a jó násznéphez.
Új házasok köszöntése III. [737]
Arany karikagyűr.
Szerelmetek záloga,
Ujjatokon csillogv.
Mutatja az utat.
Utat mutat mos.
A rejtélyes jövőbe.
Az élet sokszo.
Nem könnyű,
De soha ne feledjétek.
Ha az embe.
Társat lelt,
A kihívás is könnyebb.
Új házasok köszöntése IV. [738]
A tisztelt násznéptő.
Engedelmet kérek,
Hogy az ifjú párra.
Elsők között beszéljek.
Hallgassátok mos.
Vőfélyetek szavát,
Mert hisz többévnyi házassá.
Nyomja széles vállát.
Élőnek élő a párja,
Így van ez rendelve,
Mióta világ a világ,
Ez a dolgok rendje.
Örüljetek egymásnak,
Okozzon boldogságot,
Hogy oly sok emberbő.
Egymásra találtatok.
Egymás hibái előt.
Hajtsatok inkább fejet,
S így nem lesz majd,
Mi közétek férhet.
Gyarapodjatok mindi.
Erkölcsben és erényben,
Éljétek az életete.
Boldog békességben.
Áldás az új párra I. [739]
Mózes csipkebokra int eszembe nékem,
Amikor a család életét szemlélem.
Mózes sarut oldva mehetett csak oda,
Ahol lobogott az ószövetségi csoda.
Ószövetség-csoda, de oly nagy a fénye,
Hogy elsugárzik az a világ végére.
Az a csipkebokor, mely lángolva égett,
Így rejté magába a szent istenséget.
Mózes csipkebokra a családi tűzhely,
Mely a lángja közt szent életet rejt el.
Hová mindenkinek – kivétel nincs senki – ,
Sarut oldva, tisztán szabad csupán menni.
Az élet vásáros zsibongása között,
Legyen e hely, hová a béke beköltözött.
Hol a láng csak ég, ég jobban minden tűznél,
Mert még a sírban sem alszik el, ott is ég!
Boldog, új házaspár, kívánságom mondja,
Tűzhelyetek legyen Mózes csipkebokra.
Hogy a lobogását védelmezze, óvja,
Égnek, földnek, kegyes, bölcs Mindenhatója.
Áldás az új párra II. [740]
Mikor az esküvőn a templomban voltam,
És elgyönyörködtem a gyertyalángokban,
Úgy elkápráztatott a remegő fénye,
Másként láttam mindent a nagy tündöklésbe.
Nőtt a templom, nőtt, nőtt, átvoltozott minden,
Templom ez az élet, e percben azt hittem.
Az a sok gyertya is úgy pislogott benne,
Mintha hittől égő sok emberszem lenne!
Szerte a sok gyertyák emberként rám néztek,
Míg szemem az új pár alakjára tévedt.
Egy karos tartóban egymás mellett álltak,
Mint tavaszi kertben páros virágszálak.
S akkor megértettem e hasonlat mily szép,
Két testben egy lélek, ezt példázza a kép.
Erre adott áldást az oltár királya,
Ki egyben király volt, egyben a szolgája.
Testvére, mindene ennek a világnak,
Mely a gyertyafényben akkor elém támadt.
Elmúlt a látomás, most csak azt kívánom,
Teljesedjék be e boldog látomásom.
Legyetek, legyetek két testben egy lélek,
Mert így szép, így szentség a családi élet.
Fohászom égbe száll, miként fehér galamb,
Az ajkam esdekel, akár az estharang.
Ki a kék csillagok uralkodója vagy,
Boldog házasoknak örök hűséget adj!
Hisz úgy is mulandó minden a Föld ölén,
Legyen az szerelem, szeretet, hit, remény.
Érzelmük szívükbe oltsa: legfőbb a hit,
Mely fergetegben is remélni megtanít.
S tanítja minden, hogy úgy szépség, ha örök,
Koszorút fejükre az eszmékből kötök.
Koszorúm csak úgy nem veri ősz, se dér,
Ha áldja kegyelmed, amely véget nem ér.
Áldd meg hát e frigyet, ó áldd meg Istenem,
Hisz életük téged dicsér szüntelen.
Áldás az új párra III. [741]
Valamikor hajdanában, Jeruzsálem városában,
Jeruzsálem városában, valamikor hajdanában,
Jézust pálma, kedv fogadta, megfürdették diadalba.
A házasság szent révébe, ki boldogan lépdegél be.
Azt is virág, dal fogadja, mint hajnali madár dala.
De feledni sosem szabad, hogy a virág hamar hervad.
S Gechemáné hervadt lombja szenvedésről szól suttogva.
Mert az élet kálvária, végig küzdi minden fia.
Az is út, kinek útja mellett Veronikák kísérgetnek.
Veronika a feleség, aki tartja a kendőt,
Férje arcát törölgeti, ha a munka gyöngyözteti.
Százszor szebb az ily házasság, melyet el a halál vág.
A megosztott édes könnyek örök boldogságot szülnek.
Erre a nagy boldogságra, mely a földön, s égben várja,
A hű szívet: erre zengem, hogy áldja meg a jó Isten!
Új asszony köszöntése I. [742]
Nagy változás a te életed folyása,
Tegnap idehoztak tégedet pártában.
De ifjúságodnak dísze levétetett,
Helyébe asszonyi korona tétetett.
Ezt a szép koronát holtodig viseljed,
Kerülj el pároddal minden veszedelmet.
Kikötött hajótok a virágos révben,
Boldogan borultok egymás kebelére.
Minden lépteteknek szerelem az őre,
Vidáman néztek a fényes jövendőbe.
Mert a virágos rév színes folytatása,
Viruló mezőknek tarka ujjongása.
Ezer szín virágfej bólint jobbra-balra,
Veszteglő lábatok száz kies út csalja.
Hová induljatok? Merre kerüljetek.
Tanácstalanul ver lábatok gyökeret.
Egyik út két szélén babérerdők állnak,
Másutt fehérlenek szép liliomszálak.
Mintha ez a hitről, az hazáról szólna,
Mintha ez az egész élő mese volna.
Itt szelíd galambok turbékolgatása,
Ott a vad sasoknak szárnya csattogása.
Bent meg szelíd szellő csókja áltatja a csendet,
Ugye, a szent révből minden, minden szebb lett.
Most, hogy tapogattok, tamáskodtok félve,
Mint a vadon erdő két kis őzikéje,
Megmondom én nektek, melyik út a legjobb,
Melyiken lehet a szívetek víg, s boldog.
Az az út a legjobb, melyet nem kerestek,
Melyre titkos keze vezet a végzetnek.
Annak a végzetnek, amely szíveteket,
Úgy összehozta, mint szél a falevelet.
Bízzátok hát rája, és csak nekivágni,
Nem kell tőle félni, történjék akármi.
Lehet, hogy ott nem nyit sem tövis, sem rózsa,
Bogáncs, tüske az út bekoszorúzója.
Ha igaz boldogság riadt rajta végig,
Lábaitok azt is lágy sziromnak érzik.
Ó, mert az életben az soha se számít,
Hogy talán jobb úton sétálgat a másik.
Mert a boldogságnak az a megfejtése,
Milyen szívvel megyünk az élet elébe.
Szerelmet kívánok egymáshoz tinéktek,
Amely összekösse boldog szíveteket.
Szép, édes gyümölcse ez a házasságnak,
Többet ér, mint minden kincse a világnak.
Mivel ti két szívet egymáshoz tettetek,
Sok, számos esztendőt örömmel éljetek.
Sokáig lobogjon éltetek fáklyája,
S öröm közt végződjék e földön pályája.
Újasszony köszöntése II. [743]
Tisztelt násznagy uram, egy csudát mutatok,
Amit még nem látok, azért én jótállok!
De tessék elhinni, hogy igazat mondok,
Amit igen könnyen be is bizonyítok.
Mert szép menyasszonyunk még az elébb lány volt,
De tessék megnézni, hogy már elváltozott.
A haját nem látom, nem’tom hova tette,
Annyi bizonyos, hogy feje beköttetett.
Feje beköttetett, haja felkontyolva,
Kérem tehát szépen násznagy uramékat,
Hadd vegyen megint részt a szép társaságban,
Engedjék először részt venni a táncban.
Nosza, füstös koma, hegedűk zengjenek,
Hogy a menyasszonyunk fülei csengjenek.
Húzd ez a Rákóczi híres indulóját,
Amelyet zengett, mikor vívta Regéc várát!
Úgy sem látni itten egyet se’ apácát,
Járjuk el most tehát a menyasszony táncát!
Menyecskeszöktetésre [744]
Legények, lányok sietve jöjjetek!
Hej, legény, menyecske! Ti meg ne szökjetek!
A motor indítva, port ver fel a gumi,
Álljátok az útját: Palkó, Józsi, Gyuri!
Ti meg szökevények, álljatok egy szóra,
Nem addig-a zenész! Hátra van egy nóta!
Ifjú férj párjával boldogság mezején,
Egy-két szót barátim, nektek hadd mondjak én.
Ez a szép menyecske, házigazdánk lánya,
Váltságdíjat fizess, ha viszed utadra.
A házunkat tőle, hogyha te megfosztod,
A gazdagságunkat bizony, nagyon rontod.
Mert a mi leányunk igen drága nagy kincs,
Hetedhét országban őneki párja nincs.
Falu drága gyöngye, dísze, ékessége,
Egykönnyen nem válunk mi, bizony, meg tőle.
Ha elviszed innen, váltságdíjat fizess,
Még pedig szaporán, ne gondolkozz, siess!
Ha te a fejünkre bánatot ontottál,
Ettől a virágtól minket megfosztottál,
Hogy búbánatunkat borba, dalba fojtjuk,
Szívüknek fájdalmát, hogy zenével oltjuk.
Az bizony ifjú férj, te számláidra megyen,
Így kell, hogy fájdalmunk elégtételt vegyen.
Szaporán, ifjú férj, fizesd a váltságot,
Azután indulhatsz, élheted világod.
Elröppen a madár messzire a fától,
Búcsúzik a leány szülőfalujától.
Hull az eső, verdes a szürke felhőből,
Könnyek hullanak a szépasszony szeméből.
Ám de ő, szegényke, nagyon kevés szavú,
Isten hozzád most már drága, kicsi falu.
Isten hozzád most már lányságomnak helye,
Bús szívemet vajon ki hozhatja helyre.
Elválok most tőled drága kis otthonom,
Nem lesz nekem soha, sehol ilyen jó dolgom.
Nyáron a zöld levél, ha ágról leszakad,
Éltének akkor hamar vége szakad.
De, aki párjával erős, új fészket rak,
Annak búslakodni sohase nem szabad.
Másik faluban is zeng neked az ének,
Ott is vannak ifjak, ott is élnek vének.
Madárka száll ott is a virágos ágra,
Gerlice vár ott is a kedves párjára.
Ha neked az Isten ezeket rendelte,
Az új hazádban is boldog leszel majd te.
Megmondta már régen az írások bölcse,
Férjét a feleség örökké kövesse.
Most hát, ifjú asszony, menj a férjed után,
Megszokod új élted talán holnapután.
Mert, aki a párját szívéből szereti,
A világ végére is híven követi.
Indulj hát utadra, te kedves menyecske,
Kísérjen el téged rigó és a fecske.
Egész úton neked mindig azt dalolják,
Mindig egy úton jár veled a boldogság.
Falu gyöngye, mostan elbúcsúzunk tőled,
Barátaid kérnek, ne feledd el őket.
Ezen határkőnél mi most már megállunk,
Falunk lánya, itt mi tetőled elválunk.
Isten áldjon téged, szülőfalunk lánya,
Kísérjen utadon szívünknek áldása.
Találj kedves otthont, az idegen helyen,
De szülőfalud is a szívedben legyen.
Akik itt tégedet igazán szerettek,
Eddig életedben jó szívvel részt vettek,
Ne felejtsd el őket, tartsd meg emlékedben,
Véled lesznek mindig hűséges lélekben.
Kísérjen szerencse, áldjon az Ég Ura,
Mához esztendőre látogass meg újra.
De ne egyedül ám, és ne csak férjeddel,
Hanem egy aprócska, kicsiny kis gyermekkel.
Reggeli beköszöntő [745]
Dicsérjük mindnyájan az Úr Istent,
Aki e reggelre virrasztott bennünket.
Kívánom, hogy több reggelekre i.
Virrasszon éjszakai nyugodalmat,
És jó egészségünk szolgáltatás.
Ma is életben maradjon.
Reggelre és estvére békével jussanak,
Mindezeket szívemből kívánom,
Őket is az Úr oltalmazásába ajánlom.
Az új házasok hazakísérése [746]
Íme, hogy megvirradt, szerepem is betelt,
A fiatal pár is már szépen egybekelt.
Nászi éjszakára hasad már a hajnal,
Lezajlott a lagzi, és nem is járt bajjal.
A vőlegényből már tisztes ifjú férj lett,
Szép menyasszonyunk is asszonyi esküt tett.
A rokonságnak is apraja, meg nagyja,
Ünneplő áldását már e párra adta.
Mulattunk, vigadtunk jó egészségünkre,
Emlegetni fogják talán vénségükre.
Ám, az ifjú pártól én még nem búcsúzom,
Házuk küszöbéig őket eljuttatom.
Ne menjenek haza ők kíséret nélkül,
A vőfélynek ezt is tennie kell végül.
Szóljon a muzsika, zengjen ház az ének,
Ifjú párt kísérnek lányok és legények.
Tisztelt nászi népség, érdemes vendégek,
Talán ez útban is önök részt vennének.
Elöl a boldog pár, aztán a vőfélye,
A koszorús párok, s a többi vendége.
Készen állunk immár, indulhat a menet,
Utunkra, amely egy új fészekhez vezet.
Köszöntő az új háznál [747]
Berepül a madár jó puha melegbe,
Férje oltalmába, édes szerelembe.
Fészkéből a meleg soha ki ne hűljön,
Belsejéből mindig boldogság derüljön.
Ezt – nem csak mint vőfély – szívemből kívánom,
És baráti hittel szavamat ajánlom.
Ha szívetek boldog örömökre dobban,
S a szerelem lángja magasra fellobban,
Ezt a mai napot el ne feledjétek,
Tartsátok jó szívvel mai esküvéstek.
Fiatal feleség, és te, ifjú férje,
Az Isten éltesse, bánat sose érje.
Ameddig éltetek szép, boldogan folyik,
Egetek felhősre el nem szomorodik,
Élvezzétek addig a fiatalságot,
Magatok körül az egész nagy világot.
De ha jön a felhő, és zivatar készül,
Akkor se legyetek ti meg egymás nélkül.
Akik igaz szívvel, s hűn szeretik egymást,
Bajban sem felejtik soha a kitartást.
Húzzátok zenészek itt kint, a kapuban,
Ne kezdjék életük ők daltalan búban.
A vidám nótákat a szívük is zengi,
Őket a szerelem körös-körül lengi.
Beköszöntő a vőlegényháznál [748]
Itt áll előttünk az ékes menyasszony,
Hogy az új családnak most bemutatkozzon.
Nem mint idegen jött, s nem is mint vendég,
Ismerős ő régen, jól tudják ezt kendtek.
Haza jött ezért hát, és mégsem egészen,
Az új kedves szülők ölelő körében.
Arra kéri ezért itt mindannyijukat,
Fogadják be őt, mint kedves leányukat.
A vőlegény házába érkeznek [749]
Ismét visszatértem, mint galamb a fiához,
Ki odaszegődik saját csapatához.
Csapatra találtam, vezérévé lettem,
Ugye násznagy uram, de jól cselekedtem?!
Itt jött a menyasszony, velünk megérkezett,
Tessék vendégsereg, fogjanak vele kezet!
Megérkezés az új házba I. [750]
Mi, akik e háznak küszöbére léptönk,
Fogadjanak bennünket, engedjék be népünk!
Új tagot hoztam e becses házba,
El is fáradtunk a hosszú utazásban.
Itt van két fiatal, kinek itt lesz a lakása,
Legyen rajtuk végig az Isten áldása!
Szeretettel kérjük mindannyijukat,
Fogadják be a menyasszonyt/vőlegény.
Mint lányukat/fiukat!
Adja Isten, úgy legyen!
Megérkezés az új házba II. [751]
Tisztelt örömapa, íme hazajöttünk,
Szeretettel lépek be e házba, Szeretettel kérem, kedves vendégeim, Lakása ezentúl itt lészen őneki,
Isten szent nevében köszöntöm e házat, Nem mint idegen jött ebbe a házba, Dicsértessék a Jézus Krisztus! Isten hozott rózsám, fehér liliomszál,
Halljunk szót uraim! Tisztelt vendégsereg! Előállt a szekér, el kell indulni,
Olyan szépen ragyognak odakint a csillagok, Megkapta az új pár immáron az áldást, Három fő szükség van: étel, ital, álom, Hadd álmodozzanak édes boldogságban,
Szent János áldása terjedjen fejünkre, Szent János áldása, szálljon ezen házra, Ti, akik e házban megjelentetek, Kifelé áll kocsink rúdja, elmegyünk mi messzi útra. Megkapta az új pár délután az áldást,
Most már mondhatom, hogy sikerrel működtünk.
Új vendégünk (vőlegény neve),
Oldalán (menyasszony neve).
A tegnapi napon szent esküt tettek,
Megfogadták, hogy örökké egymásé lesznek.
Vendégeim, hadd adjam át őket,
Örömapa és anya fogjon vele kezet!
Fogadják be őtet e víg társaságba,
Részesítsék aztán egy kis mulatságba!
Jó szülők, fogadják az új párt gyermeküknek,
Ők is fogadják be magukat szüleiknek!
Tisztelt örömapa, még egy kérésem van,
Mert az én táborom még odakint van.
Engedjék meg nekik bebocsátásukat,
Ők már elvégezték nehéz munkájukat!
Én Szentlélekkel megáldott új híveket hozok,
Akiknek én egy bátor bevezetőjük vagyok.
Alázattal megkérem a lakodalmasokat,
Engedjenek be, és hallgassák meg szavaimat!
Alázattal lépünk a vőlegényes házba,
Mert egy új személyt hoztunk ebbe a családba.
Új személy, de nem idegenként jött ide,
Hazajött kedves új szülei körébe.
Lakása itt lesz, s kéri mindnyájukat,
Fogadják be őt, mint hűséges leányukat!
Fogadják be szívesen vidám hajlékukba,
És részesítsék őt szép mulatságukban!
Az új házba beköszöntő [752]
Tisztelt házigazda kedves hajlékába.
Egy új tagot hoztunk a családba,
A vőlegény kívánságára.
Hallgassák meg ezért e pár soraim.
Nem mint idegen jött ő ide, hazajött ő az új fészekbe,
Kedves új szülei drága körébe.
Remélem fogják is őt itt szeretni.
Már véglegesen kérem mindnyájukat,
Fogadják be őt, mint édes leányukat.Beköszöntő a vőlegényes háznál [753]
Amelynek lakóit sose érje bánat.
Egy új tagot hoztunk szeretettel ide,
Melynek e házban lakik a jegyese.
Hanem mint a fiuk élete párja.
Fogadjuk őt úgy, mint kedves leányukat,
Erre kérik szépen kedves mindnyájukat.Menyasszony beköszöntése [754]
Először is csendességet kérek,
Mielőtt házukba belépek!
Elhagytam szüleim, születésem helyét,
Mindezt tettem kedves, hű páromért.
Kedves anyósom, apósom,
Magukhoz így szólok, szüleim helyet.
Legyenek gyámolóm!
Ha szeretetüket éreztetik velem,
Hű menyük leszek egész életemben.
Kedves hitves párom, fogjál velem kezet,
Mielőtt hallanám, mielőtt házadná.
Adnál nekem helyet.
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
Menyasszony befogadása [755]
Az Isten előtt is így illatozzál.
Fel vagy öltözve szép fehér ruhába,
Be is vagy költözve férjed hajlékába.
Tartson meg az Isten anyósod, apósod örömire,
De legfőképpen Isten dicsőségére.Búcsúztató a lagzi végén I. [756]
Búcsúzóra int az óra, induljunk a hosszú útra!
Fehér galamb szállt a házra, szüleimet Isten áldja!
Köszönöm a felnevelést, tőlük kapott sok jó érzést.
Elbúcsúzok mindenkitől, áldott jó szeretteimtől.
Elmegyek, de nem örökre, visszatérünk kérésükre.
Hitves párom fogom kezed, szülői ház, Isten veled!
Búcsúztató a lagzi végén II. [757]
Mielőtt elindulnánk a hosszú nagy útra,
Szenteljünk néhány szót most a búcsúzóra!
Illő, mikor ilyen nagy útra indulunk,
Isten és ember előtt híven beszámoljunk.
A vőlegény is ekképpen szólna,
Ha szíve érzelmétől szavakhoz jutna.
Kedves édesanyám, tudom, mint szerettél,
Jóra tanítottál, a rossztól intettél.
Bocsánatot kérek kedves édesanyám,
Ha megbántottalak életem folyamán.
Kedves édesapám, szívemből kívánom,
Minden földi terved valósággá váljon!
Testvéreimhez fordítom szavamat,
Köztetek nagyon jól éreztem magamat.
Rokonok, barátok, bocsássatok meg, kérlek,
Ha valaha bármit is vétettem tinéktek.
Vendégeim! Idejöttem magányosan,
És most távozom tőletek párosan.
Mulassatok tovább, érezzétek jól magatokat,
Mi most elindulunk, Isten vezérelje utunkat!
Búcsúztató a lagzi végén III. [758]
A kedves vendégektől el kell búcsúzni.
Édesanyám/édesapám mikor hozzád beszélek,
A szívemben mindig nagy fájdalmat érzek.
Teneked köszönöm, hogy a Földön élek,
És hogy felneveltél, hálát adok néked.
Te irányítottad eddigi utamat,
Lelkemről elűzted minden bús gondomat.
Egyedül neveltél, kormányoztad életem,
Mindenféle jókat te adtál énnekem.
Isten rendelése, hogy tőled elváljak,
Választott párommal külön úton járjak.
De azért lelkemben mindig veled leszek,
Irántad ezután is mindig együtt érzek.
Habár tetőled most másfelé haladok,
Mégis mindenkoron fiad/leányod maradok.
Csak azért az egyért könyörgök tenéked,
Tartsd meg irányomban mindig szereteted!
Áldja meg az Isten minden lépésedet!
Dicsértessék a Jézus Krisztus!
A fiatal házasok szobába kísérése I. [759]
Mindenhol sötétek a muskátlis ablakok.
Csak egy mély fohász jött k.
Az egyik ablakon,
Ahol a vőlegény azt mondta: asszonyom.
Kedves násznagy uram, engedjék meg, kérem,
Hogy az ifjú párt szobába kísérjük!
Hadd álmodhassanak édes boldogságban,
Legyenek boldogok ebben a világban!
Mi majd visszajövünk, és tovább mulatunk,
Addig is vendégeink, minden jót kívánunk!
A fiatal házasok szobába kísérése II. [760]
Egész éjjel ittuk rá az áldomást.
Most, hogy hajnal vagyon és hazaindulunk,
A boldog házaspártól szépen elbúcsúzunk.
Őket e kis házban most magukra hagyjuk,
Hogy szerelmüket nótánkkal se zavarjuk.
Turbékoljanak csak galambok módjára,
Szaporodjanak el jövő ilyen tájra!
Majd eljövünk akkor a keresztelőre,
És megint jót mulatunk, mondhatom előre.
Az Isten áldása legyen rajtuk váltig,
Így majd minden álmuk valósággá válik.
Legyen minden napjuk szép ezen a világon,
Addig az Úristen mindnyájunkat áldjon!
A fiatal házasok szobába kísérése III.
És csakugyan igaz, kell ez mind a három.
Látom vőlegényünket, tán bánat érte!
Hogy sokára mehet nyugodni kedvére.
Menyasszonyunknak is nehezek a szemei,
Szívében meggyűltek forró érzelmei.
Kedves vendégeim, mi most elmegyünk,
Az Isten legyen továbbra is mivelünk!
Az ifjú párnak megnézzük az ágyát,
Talán a szú nem rágta szét fáját.
Utána otthagyjuk őket szép kettesben,
Sokasodjanak az új esztendőben!
Csak vígan!
Menyasszonyfektető [761]
Legyenek boldogok a földi világban.
Mi majd visszajövünk, s még egyet mulatunk,
Addig is maguknak minden jót kívánunk.Szent János áldása búcsúpohár ürítésekor I. [762]
Bú- és bánatunkat fordítsa örömre!
Bor, búzaterméssel, arany-ezüst pénzze.
Mindezekből szükséget ne lássunk ebben.
Jók legyünk magunknak, jót tegyünk másoknak,
Ez fundamentuma földi boldogságnak.
Örömnek, jókedvnek, minden vígasságnak,
Így, ha megöregszünk, halni készen legyünk,
Holtunk után mennyben együtt örvendhessünk.Szent János áldása búcsúpohár ürítésekor II. [763]
A benne valókat indítsa vígságra.
Hogy a kisded Jézus tőlük szállást kérjen,
Istennek áldása mindig rajtuk légyen.
Szent János áldása szálljon a fejünkre,
Búnkat, bánatunkat fordítsa örömre.
Bor, búza, és gyümölcs hogy bőven teremjen,
Istennek áldása mindig rajtunk legyen.Vendégek elbocsátása [764]
Alsó, középső és felső becsületes rendek,
Tisztesség kedvéért kik gyülekeztek,
A Mennyei Úrtól áldottak legyenek.
Megkapta az új pár immáron az áldást,
Most hogy reggel vagyon, már haza indulunk,
Boldog házasoktól szépen búcsúzunk,
Egész éjjel ittuk rá az áldomást,
Őket e kis szobában most magukra hagyjuk,
Hogy szerelmüket szóval ne zavarjuk.
Turbékoljanak ők galambok módjára,
És szaporodjanak jövő ilyen tájra.
Akkor aztán jövünk majd keresztelőre,
Megint jót mulatunk, mondhatom előre.
Az lesz a legszebb nap ezen a világon,
Addig a magos Ég mindnyájunkat áldjon.Vőfély elköszönő verse I. [765]
Fehér galamb száll a házra, házigazdát Isten áldja.
Ég fölöttünk, föld alattunk, egész éjjel jót mulattunk.
Elszakadt a csizmánk talpa, már eleget jártunk rajta.
Köszönjük a vendégséget, s a tapasztalt szívességet.
Egyenes a rózsa szára, elég volt a táncból mára.
Ilyen tájba, esztendőre, jövünk a keresztelőre.
Reggel van már, dél kezd lenni, jó lesz végre hazamenni.
Jól mulattunk, hazamegyünk, az Úr Isten legyen velünk.
Mondjátok meg egy-kettőre, kinek lesz majd esküvője.
Ma éjszaka jól mulattunk, egész reggelig maradtunk.
Nem is tudom, merre nézzek, jobbra lépnék, balra lépek.
Elég volt már bizony mára, házigazdát Isten áldja!
Balra kelet, jobbra nyugat, Isten áldja mindnyájukat!
Vőfély elköszönő verse II. [766]
Egész éjjel ittuk reá az áldomást.
De most már reggel van, s én hazaindulok,
Boldog házasoktól mostan elbúcsúzok.
Őket kis házukba most magukra hagyom,
Szép szerelmüket már szómmal nem zavarom.
Turbékoljanak ők galambok módjára,
S szaporodjanak is jövő ilyen tájra.
Akkor aztán jövünk a keresztelőre,
Megint jót mulatunk, mondhatom előre.
Isten áldja most már e tisztes násznépet,
Pirkad a friss hajnal, és én hazatérek.
Köszönöm a sok jót, miben itt volt részem,
Ha tán rosszat tettem, bocsássák meg nékem.
Megköszönök mindent feltűnő hajnalban,
Részem volt itt sok-sok ételbe-italba.
De most úgy gondolom, elég lesz ez mára,
Kívánok sok áldást az ifjú párra.
Szerencse kísérje jártukat, léptüket,
Áldja meg az Isten egész életüket.
Egymásé lettek ők, éljenek sokáig,
Legyenek boldogok sírjuk bezártáig.
És most elérkezett utolsó mondásom,
Legyünk mind boldogok szép Magyarországon.