Nagy vőfélykönyv

Felszolgálókhoz [285]

Ti is derék felszolgálók,
Szavamat hallgassátok,
A vendégek kívánságá.
Mindig kutassátok.
Ha így tesztek, senk.
Sem neheztel majd rátok,
És ti is várhatjáto.
Méltó jutalmatok.

Zenészek bekonferálása [286]

Kit ugat a kutya.
Az imént hogy kinézek,
Látom, hogy jönnek má.
A nagyhírű zenészek.
……… város szülöttei ők,
A népnyelv úgy tartja,
Játszatok hát valamit,
Nosza gyerünk rajta!
Hanem odafigyeljetek á.
A vendégek óhajára,
Mert csakis akkor tudlak titeke.
Ellátni vacsorával.

Zenészek asztalhoz ültetésekor [287]

Összesúgtak az imén.
A nagyhírű zenészek,
Hogyan muzsikálhatun.
Tovább a tisztelt násznépnek.
Mert száraz lett a pohár,
Asztalunk üresen áll,
Irgalmas nagy Isten,
Mivé lesz a világ?!
Szeretnénk kiszárad.
Torkunkat öntözni,
Korgó gyomrunk zajá.
Evéssel csitítani.
Ha szerény óhajunka.
Lesz, ki teljesítse,
Ígérjük nem fogun.
Adósok maradni érte.
Egészen reggeli.
Fogunk mulattatni,
Készítse lábai.
A násznépből mindenki.
Vőfélyként szólok mos.
Hozzátok zenészek,
Művészi lelk.
Széparcú testvérek.
Ígéretet teszek,
Gondoskodom rólatok,
Amíg engem láttok,
Étlen-szomjan nem maradtok.

Zenészek itatása [288]

Kedves násznagy uram!
A segítségét kérem,
Mert hogy a két keze.
Már kevés lesz nekem.
Szomjazik erőse.
A derék zenekar,
Melynek porzó veséj.
Nagy felhőt kavar.
Úgy hiszem, megérdemli.
Ők a torokolajozót,
Hisz muzsikájuk mellet.
Még nem volt,
Ki bóbiskolt.
Jöjjön már násznagy úr,
Az égre kérem,
Hogy a szomjas zenészeke.
Itatni segítsen.
Úgy igyatok egészséggel,
Ti kedves jó barátok,
Hogy hamarosa.
Szükség lesz még rátok!

Felszolgálók itatása [289]

Kedves násznagy uram!
A segítségét kérem,
Mert hogy a két keze.
Már kevés lesz nekem.
Szomjazik erőse.
A derék pincérhad,
Melynek porzó veséj.
Nagy felhőt kavar.
Úgy hiszem, megérdemli.
Ők a jó innivalót,
Hiszen szolgálatukr.
Eddig panasz még nem volt.
Jöjjön már násznagy úr,
Az égre kérem,
Hogy a szomjas pincéreke.
Itatni segítsen.
Úgy igyatok egészséggel,
Ti kedves jó barátok,
Hogy hamarosa.
Szükség lesz még rátok!

Vőfély itatása [290]

A sok jó étek utá.
Alig bírom mozdítani számat,
Mert italnak híjá.
A torkom kiszáradt.

Hogy bajomat orvosolni tudjam,
És a jó násznépe.
Nehogy vőfély nélkül hagyjam,
Innivalóért egy 70 éve.
Menyecskét szalajtottam.

Hanem kivárni a sor.
Én még így sem tudtam,
Inkább porzó vesékke.
Önök elé álltam.

Hadd kérdezzem meg,
Ki lesz olyan kedves,
Ki a szomjas vőfélyne.
Jó itallal kedvez.
(megtörténik az itatás)

Áldja meg az Isten,
Drága kedves barátom,
Mert nem várta meg,
Míg beáll szomjhalálom.

Nevét ezért imáimba foglalom,
És becses személyé.
A vendégeknek ajánlom.

Vacsora előtt [291]

Szerencsés jó estét szívemből kívánok,
Minden jó vendégnek, akit itten látok.
Jó estét legények, jó estét leányok,
Paradicsombéli szép szűzi virágok!
Igyunk egy jó nagyot szép magyar hazánkra,
Mert nincsen e hazának e világon párja!
Hazánk a Duna-völgy gyönyörű országa,
A földgolyóbisnak gyönyörű virága.
Maradjon el tőlünk háború viszálya!
Mielőtt azonban a vendégséghez látunk,
Kedves vendégeink még egy kicsit várunk.
Vannak néhányan még kik nincsenek nálunk,
Bárha el is késnek, felkeresik házunk.
Drága jó uraim, drága asszonyaim,
Kedves rokonaim, minden szomszédim.
Akik látták sok fáradozásaim, tűrjétek el,
Ha lesznek fogyatkozásaim!
Nem sokat tanultam, tudják ezt mindenki,
Sokszor sírva kellett iskolába menni.
De a tanító úr mogyoró pálcáj.
Mégis rászoktatott egy kis tudományra.
Amit megtanultam, azt most használom is,
Meg fognak győződni erről még reggelig.
Mindazt mi szegény házunktól kitelik,
Behordom maguknak, tudom, megszeretik.
Gazdám, most víg lesz a lakoma szava,
Lesz itt mindenkinek ennie-innia.
Füstös muzsikusok el ne aludjatok,
Szünet nélkül folyton csak muzsikáljatok!
Ne hagyjátok sokáig biztatni magatok,
Mert tudjátok meg, mostan én mulatok!
Indítom is ismét lépésre a lábam,
Ám de még nem táncra ebben az órában.
Megnézem mi hír van ott kinn a konyhába,
Hátha van valami számunkra a tálban.
Arra kérem most, legyenek csendesen,
Hogy elvégezhessem dolgomat rendesen!
Mert annak szolgálok e házban szívesen,
Ki békében mulat és becsületesen.

Beköszöntő I. [292]

Tisztelt jó uraim, vagyon-e kedvetek.
Látogatástokra régóta sietek.
Fel vagyon jegyezve nálam a nevetek,
Hogy meg is érkeztem, meg ne ijedjetek.
Három napja már hogy mindég utazunk,
De szállást ez idáig se kaptunk.
Kérjük, fogadjatok e hajlékba bennünket,
Ahol vigasztalják mindnyájan szívünket.
Alázatossággal lépünk be e házba,
Tisztelt házigazda és kedves családja.
E családba hoztam egy új családtagot,
Kinek szószólója én vagyok.
Kedves új szülők drága körében,
Lakása ezentúl neki is itt lészen.
Szeretettel kéri mindnyájatokat,
Fogadjátok be őt, mint saját fiatokat.
Ma hajnalban alig, hogy virradt a reggel,
Összegyülekeztünk szép számos sereggel.
Jöttünk aztán tisztes hajlékukhoz rendben,
Kedves menyasszonyunk tiszteletére.
E ház gazdáihoz van egy kis kérésünk,
Ott kinn várakozik szép sereg vendégünk.
Legyenek szívesek őket befogadni,
Mi sem fogunk érte adósak maradni.

Beköszöntő II. [293]

Nagy érdemű atya, jó anya, hív nevelő!
Most kegyes színetek előtt avégre álltam elő,
Hogy jól nevelt leányotokkal, köszönjek hajlékotokhoz,
Ki a hit felvételéről megtért hív rokonaihoz.
Íme eltelt az az időpont, hogy választott párjáva.
Összeköttetett ő a szent házasságnak láncával.
Örökké tartó hűséget esküdött jó férjének,
Akit az atya és anya fogadjon el menyének!

Vacsora előtt I. [294]

Ímhol a vőlegény, ki velem érkezett,
Ki e tisztelt háznál egy leányzót eljegyzett.
Itt van jegyesével, párosan megjelent,
Hogy a vacsorában részt vegyen idebent.
Kérek egy padot számukra szívesen,
Hogy kedves párjával ő is leülhessen.
Násznagy uram pedig el ne felejtkezzen,
Jól tartsa ám őket, azon igyekezzen.
És szerencsés jó estét tisztelt vendégsereg,
Mely igen szép renddel helyre telepedett.
Tessék kérem szépen csendességben lenni,
Mert hát az étkekről akarnék beszélni.
Mivelhogy én vagyok az első szakács,
Mesterségem jobban értem, mint száz takács.
A sokféle ételek nemsokára jönnek,
A szakácsnék odakint egyre-másra főznek.
Hogy ne kelljen várni óráról-órára,
Adtam már foglalót egy pár vágott fára.
Most pedig két embert szeretnék fogadni,
Mert hát bizony a fát fel is kell vágni!
Hogy a tehénhús is följön meg idején,
Kint van taglójával a mészáros legény.
Azt mondja, hogy ki-ki készítse el gyomrát,
Mert ő holnap reggel levágja a marhát.
Kilenc legény pedig reszeli a tormát,
Mindegyiknek szörnyen csavargatja az orrát.
A boltba is elküldtem paprikáért kettőt,
Elvitték magukkal egy nagy cigány teknőt.
Mert sok paprika kell holnap a levesbe,
Hogy ne legyen hiba semmi az ételbe.
A malomba is elment egy pár sánta szolga,
Hogy tésztának való lisztet onnan hozza.
Én pedig megyek káposztát gyalulni,
Hisz itt van az ideje besavanyítani.
A gazdaasszony pedig elment a piacra,
Tyúkot vásárolni a holnapi napra.
Tisztelt uraim közt lesz tán ki bort iszik,
Elküldtem már érte, megjön tán holnapig.
Lesz itt minden elég, majd hozom a többit,
Addig kinek tetszik, egye meg a semmit.
Csakhogy a semmi nem könnyű eledel,
Megjárja, ki abból igen sokat lenyel.
Mert ha mohón kapja, megfekszi az ágyat,
Különben kívánok hozzá jó étvágyat.

Vacsora előtt II. [295]

Megtekintettem a konyhán mindeneket,
Sorjában vizsgáltam a drága étkeket.
Kötelességem ez, mert vagyok mestere,
Engem a mi örömatyánk rendelt erre.
Szüzek, szűz virágok, mind mellém álljanak,
Mert én fia vagyok híres Attilának,
Karján nevelkedtem szép Lukréciának,
Most is harmada enyém az országnak.
Uraim ugye én derék gyerek vagyok,
Az arcom is, mint a kikirics, úgy ragyog.
Ösmernek engem urak és hadnagyok,
Tudják, hogy a híres Attila fia vagyok.
A lányok körül forgolódni tudok,
Szeretem a bort is, no lelkem adjatok!
Mert ha nem adtok én mesterséget tudok,
Ördögöm van, egyet közületek magamhoz csábítok.
Csókot adok piros ajakára szépen,
Úgy megragad nálam, mint madár a lépen.
Már innom adtatok angyalok,
Utánatok sokat fáradtam tudjátok.
Majd szerzek én nektek is egy igaz, hű társat,
Lámpással sem bírtok találni más formábbat.
Tányér, kanál, villa kés el van már készítve,
Az asztal is szépen meg van már terítve.
De nehogy az asztalon az étel meghűljék,
És a felmelegítése dologba kerüljék.
Vőfélyek érkeztek híres Perzsiából,
Követül küldöttek hozzánk Szittyából.
Utána érkeztek megterhelt edényi,
Most már előkerülnek pompás étkei.
Az első tál étel lesz bagoly nyerítés,
Csirkeordítás, meg borjú köhögés.
Végre megérkezik a kemencenyögés.
Egy öreg sündisznó lészen bepácolva,
Egy beteges bolha lesz a nyársra húzva.
Háromszáz esztendős keréknek az agya,
Sült pecsenye helyett egy nagy fejsze foka.
De már nem tréfálok, megyek a konyhára,
A sok jó ételek drága illatára, és majd megjelene.
Mindnyájuk láttára, ha előbb nem,
Hát Habakkuk napjára!

Esküvőről hazatérés [296]

Drága jó uraink, kedves asszonyaink,
Nem voltak hiába fáradozásaink.
Szép menyasszonyt kaptunk a vőlegény mellé,
Ők már egybeforrtak, mindketten egymásé.

Összeköttettek már hittel, szeretettel,
Mind megannyi ágú erős kötelékkel,
Örvendezzünk tehát ritka szerencsénknek,
Mivel már vége van a szent ünnepélynek.

Cigány, te húzzad rá, szóljon a hegedű!
Ládd, az egész háznép vigadoz és örül.

Vőlegénnyel való beköszöntő [297]

Jó estét kívánok, meleg-e a szoba,
Azt kérdem, hogy van-e jó meleg borocska.
A mi menyasszonyunk, ki odakint vagyon,
A hosszú út alatt elfáradt nagyon.
Fogadják szívesen vidám hajlékukba,
Részeltessék őket a szép mulatságban.

Vacsora bekonferálása [298]

Szerencsés jó estét kívánok mindennek,
Ez ide egybegyűlt tisztes vendégeknek,
Ide beszólított ékes, szép szüzeknek,
Ezek közt itt lévő magyar legényeknek.
Éppen most érkeztem Óperenciáról,
Barátságban váltam meg angoltól, muszkától.
Sok minden jót hoztam a török császártól,
A török császártól ékes udvarából.
Utánam érkeznek megterhelt tevéim,
Mindjárt következnek ím pompás étkeim.
Az első tál étel lesz bagoly nyerítés,
Ezt fogja követni a kemence-nyögés.
És csirke-ordítás, kisborjú köhögés,
Negyedik tál étel lészen üres kocsizörgés.
Odakint egy vadkan is meg van láncolva,
Két beteg nőstény-bolha nyársrahúzva.
Sült pecsenye helyett a nagyfejsze foka,
Hetvenhét esztendős keréknek az agya.
Ezután lesz még gereblye-nyél rántva,
Kukorica-csutka urasan meghántva.
Aztán olyan is lesz, aminek nincs mása,
Fenyőfa tetején termelt pergelt kása!
Tavalyi cigánynak töltött sóhajtása,
Túlságos finom lesz, akárki meglássa.
De már nem tréfálok, megyek a konyhára,
Sok jó eledelnek drága illatára.
Megnézem a levest, nem dűlt-e konyhára,
Nem esett-e fazék szakácsné lábára.
Ülök is szaporán lóbőr-paripámra,
S tán visszaérkezem Péter-Pál napjára.

Vacsora előtt [299]

Drága jó uraim, nagy jó asszonyaim,
Kik tekintvén szorgos fáradozásaim,
Meg nem vetették a hívogatásaim,
Tűrjék el, ha lesznek fogyatkozásaim.
Tudjátok mindnyájan, nem sokat tanultam,
Az iskola elől gyakran elszaladtam.
Nem sokat pofozták az én alfelemet,
És nem is ütötték az én tenyeremet.
Amit imitt-amott tél-túl tanulgattam,
Azért ám keveset nyughatatlankodtam.
Hanem ami szegény házunktól kitelik,
Szolgálok vele, ha kedvetekre telik.
Mivel jó gazdánknak is az az akarata,
Hogy vendégei vígan legyenek, bíztatja,
Általam jelenti, készül a vacsora,
Csapra is van verve pálinkája, bora.

Vacsora tréfás bekonferálása [300]

Uraim, a konyhán mindent megvizsgáltam,
Mindeneket a legjobb rendben találtam.
Kötelességem ez, mert vagyok mestere,
A mi örömatyánk rendelt engem erre.
Készülnek az étkek, süt-főz a szakácsnénk,
Mondhatom, hogy jobban magunk sem tehetnénk!
Az édes étkeket tudja kavargatni,
A boros kancsót is tudja hajtogatni.
Marhahúsleves fő tizenkilenc akó,
Tejfeles torma is van egy hétre való.
El se bírjuk élni, van kása hat akó,
Meg nem bírna vele ötven tót arató.
Töltött káposzta is fő, disznó orrával,
Ugyancsak a füle ecetes tormával.
Ki abból jól lakik, könnyen beszél azzal,
Ki múlt hét óta koplal éjjel-nappal.
Fő a paprikáshús, pedig a javából,
Két tinót vágattunk a Csáki-gulyából.
Aki leöblíti tízakós hordóból,
Keveset veszen az fejébe a gondból!
Készülnek az étkek, a szakácsné süt-főz,
Sok lusta kuktára perlekedni nem győz.
Ugrál jobbra-balra, mint erdőben az őz,
Azóta az orrát felverte a gőz.
No, de nem fecsegek, megyek a konyhára,
Sok jó eledelnek drága illatára.
Megnézem a levest, nem dőlt-e padkára,
Nem dőlt e a fazék szakácsné lábára.
Sietek, nyargalok, mint tüzes villámlás,
Meg ne kozmásodjék valahogy a rántás.
Itt is leszek gyorsan, csak figyelmet kérek,
Ha ma nem, hát holnap bizton visszatérek.
Kinek a mulatás nem tetszik rendesen,
Nyitva van az ajtó, fut ki egyenesen!

Asztalhoz ültetéskor [301]

Isten kegyelméből már ide begyűltünk,
Kedves jó házigazdánk házába beléptünk.
Hivatalos vendég szép renddel begyűltünk,
Egymást jól megértve helyre telepedtünk.

Ki tiszta szívből ígérte minékünk,
Hogyha az Isten az estét megengedi érnünk.
Étellel-itallal kedveskedik nékün.
Melyekből mindnyájan majdan részt is veszünk.

Tréfás versek vacsora előtt [302]

Kedves vendégeim üljenek rendjében,
Ott künn a konyhában megmondták már nékem,
Hogy készen az étel, fel is hordjuk szépen,
Tudom, jól ízlik majd mindenféleképpen.

Kedves vendégeim jó estét kívánok,
Tudom hogyha volna ennének-innának.
Ha egy kicsit várnak hozunk mi enni,
Addig ne legyen a vacsorából semmi.

Örüljön, vigadjon minden tisztelt vendég,
Híres vacsoránk lesz, talán nem is hinnék.
Mindjárt megfő ott kinn a hátulsó kerék,
Tudom, ha azt behozom, azt mondják rá derék.

Rendben van az asztal, csak az hiányzik itt,
Hogy a tányérokba nem látok még semmit.
Na de majd mindjárt lesz egy néhány perc alatt,
S lesz itt az asztalon sok jóféle falat.

Jelentem alássan, készen a vacsora,
Mindjárt be is hozzuk, rendre az asztalra.
De akinek nincsen kés, villa, kanala,
Az majd az ételt a kezével kaparja.

Legelső tál étel lesz mogyorócsörgés,
Második tál étel gyenge borjúbőgés.
Harmadik tál étel vénasszony nyöszörgés,
Utoljára pedig üres kocsizörgés.

Jegyeseknek helykéréskor [303]

Midőn a világot Isten teremtette,
Fákat és füveket felékesítette.
Paradicsom kertjét szépen készítette,
Ádám ősapánkat abba elhelyezte.

És hogy elvehessen még több boldogságot,
Azért teremtette a szent házasságot.
Mely a hű szíveknek ad öröm órákat,
Akik hív segítő társai egymásnak.

Íme vőlegényünk, ki velünk érkezett,
Ki e tisztelt háznál egy leányt eljegyzett.
Itt van jegyesével párosan megjelent,
Hogy a mulatságban részt vegyen időben!

Vacsora tréfás felkonferálása [304]

Hosszú utunk porát letöröltük szépen,
El is helyezkedtünk kellő tisztességben.
Csak hát, míg az éhség gyomrunk marja belül,
A prímás szép nótákat hiába hegedül.

Sajnos a főszakács sztrájkot jelentett be,
Tiltakozásul a minimálbér ellen.
Így vacsora most nem lesz, de hozom az étlapot,
Hogy éhen ne haljanak, ebből felolvasok.
Rá van erre írva mindenféle étek,
Egyet is kihagyni értelmetlen vétek.

Aperitif gyanánt igyunk kecsketejet!
Előételnek egy lúdtojást egyenek!
Kisgazdapárt leves, módos gazda módra,
Szakácsné ülepe beforgatva sóba.
Elhunyt vaddisznóláb nyereg alatt törve,
Kakas töke, ürge, rágós anyósnyelve.
Sovány pörkölt szaftja, rántott békaborda,
Hosszú lé nagy hanggal szűz kisleány módra.

Lesz itt még imádság, szúnyogláb kirántva,
Aki végigeszi, elfárad a szája.
Addig is nótával eddzétek a szátok,
S mindkét lábatokkal járjátok a táncot!
Ti meg segítsetek, húzzátok, zenészek!

Vőlegény bekérése az asztalhoz [305]

A Balaton partján én amint sétáltam,
Páratlan gerlicét a nád mellett láttam.
Hogy párja nem lévén, nagyon megsajnáltam,
Gondolkodtam azon, párját hol találjam.

De most már azóta elöl áll párjával,
Életének legszebb nyíló virágjával.
Megmutatja magát férfi virtussággal,
Köszönti e népet ünnepi szavával.

Kisvőfény a vendéget bíztatja [306]

Víg az öreg atya, mi is vígan legyünk,
Nosza jó uraim vígan igyunk, s együnk.
Nem siralomház ez, hogy itt szomorkodjunk,
Az öreg atya is víg, mi is vigadjunk.

Zsákul hordom a sört, rostával a jó bort,
Lakjuk még kedvünkre a lakodalmi tort.
Kerítsük a kancsót ugyancsak szaporán,
Hozok bort, hiszen nincs lakat a kamrán.

Ételversek és italköszöntők

Leves behozatalakor I. [307]

Szakácsasszonyunknak mesterkélt munkáj.
Ez első tál étel, csirkehússal csiga.
Tessék uraim, ebből vacsorálni,
Majd a magyar táncot könnyen fogjuk járni.

Kivált, aki szép asszonnyal szokott hálni,
Mindenkor ilyennel fogjuk megkínálni.
Én is gyakran szoktam menyecskével hálni,
Én is fogok talán ebből vacsorálni.

Leves behozatalakor II. [308]

Megérkeztem immár, népes seregemmel,
Köszöntünk mindenkit kellő tisztelettel.
Leves van e tálban: kotló, varjú, vércse,
Válogatott hús, megszenvedtünk érte.

Sajnos egy kis baj van. Ki eddig kóstolta,
Mindenki rosszul lett, s az orvos ápolja.
Gyanús is volt nekem, a szakácsnő lelkem,
Túl sovány, túl nyelves, de szólni nem mertem.

Az üstöt először klórmésszel beszórta,
Aztán egy timsó került bele, s szóda.
De amikor egy szappant reszelt bele,
Bizony, aki látta, könnyes lett a szeme.

Aztán jött a kotló. Tán még most is vertyog,
Félerdőnyi varjú, no meg vércse, jó sok.
Nem volt víz a csapban, nem esett kétségbe,
Vedret merített a fürdőmedencében.

Bors van benne bőven, paprika meg só is,
Néhány csepp sóhajtás, no meg harangszó is.
Szedjék azért bátran! Kezdje a menyasszony!
Neki kakastökét hoztam, hogy jóllakjon.

Oly kemény a töke ennek a kakasnak,
Mint mikor a tyúkkal egy jó ízűt …. Esznek.
Egyenek belőle, keményedjen től.
A menyasszony melle, és vőlegén.
Gyermekteremtő nemes szerkentyűje.

Leves behozatalakor III. [309]

Itt van étkünk, látják ím behozom,
És hogy el ne ejtsem egyet imádkoztam.
Szakácsné asszonnyal jól megfűszereztük,
Bors, paprika, sáfrány ízét beletettük.

Kedves násznagy uram itt vagyon a metélt,
Amit asszonynép készített az imént.
Hat tojásból készült, három kappan bánja,
Olyan sárga és friss, akárki meglátja.

Most már véget vetek hosszas beszédemnek,
Kérem, hogy mindenki fogjon az evésnek.
Előbb viszont kérem ünneplő népemet,
E napért is adjunk hálát az Istennek.

Leves behozatalakor IV. [310]

Újra megjelentem, de szomorú hírrel.
A szívem is dobog, reszketek, higgyék el!
A szakácsnénk a levest nagy tálba öntötte,
A forró lé az tálat széjjel vetette.

A tál darabjai meg mind összetörtek,
A leves meg mind elöntötte a földet.
Jaj, hogy még földre zuhant a vastag hurka,
Látta, és ezt megmondhatja Jóska, Laji, Gyurka.

Mit tegyünk most a sok bajban, tőletek azt kérdem,
Megoldjuk mi ezt a gondot, úgy vélem.
Asszonynépek rátok vár ez most sietve,
Fogjunk össze, egymást kisegítve.

Vendégek számára süssenek, főzzenek,
Nehogy az éhségben így mind elvesszenek.
Van otthon még krumpli, kömény, vöröshagyma,
Jó sűrű rántással jó lesz nekik az ma.

Leves behozatalakor V. [311]

Itt az első tál ételünk, behoztam,
Hogy azt el ne ejtsem, sokat imádkoztam.
Jó gazdasszonyunkkal meg is fűszereztük,
Ne firtassa senki mit és mennyit tettünk.

Merjenek belőle bátran és sebesen,
Hogy a vendég gyomra ne legyen üresen.
Hölgyeim uraim, nyúljanak utána,
Szeretném ha semmi sem maradna a tálban.

Üres tálat rögtön kicseréljük újra,
Úgy jó a leves is, hogyha frissen fújja.
Kinek nem lesz elég az magára vessen,
Jó étvágyat mondok én hozzá szívesen.

Leves behozatalakor VI. [312]

Búsul a kis jérce, mert oda lett párja,
Apró jószág kis királyát mind hiába várja.
Lakodalmas násznép miatt nincs vigasztalása,
Násznagy uram bendője még, ha nagyon sajnálja.

Első tál ételünk adja a kakas hús,
Ettől nem lesz senki kedve sosem bús.
Ezek után csendüljön végre el a rigmus,
Ezzel pedig dicsértessék az Úrjézus Krisztus.

Én előttem most bizony már ne forogjon senki,
Mert a nyakát úgy véletlen leforrázom néki.
Lássunk hozzá az evéshez gyorsan kanalazzunk,
A jó leveshez mindenkinek jó étvágyat kívánunk!

Leves behozatalakor VII. [313]

Becses gazdánk vendégeit házába hívatta,
Vacsorára és nagy vígságra örömmel fogadta.
Irántunk való érzését bőven kimutatta,
Mindannyiunkkal a házát megszaporította.
Ügyes szakácsnőink készek már mindennel,
Legelőször is a jó metélt levessel,
Amit megcsináltak a vendégek kedvére,
Fogyasszák is mindannyiunk egészségére!
Egyet szólok a kedves vőlegényünkhöz,
Ő is lásson hozzá a finom főzetünkhöz!
Kívánok sok bő esztendőt életéhez,
Kapcsolja szívét a menyasszony szívéhez!
Mindnyájan vigadjunk a menyasszonyunkért,
Kit nemrégiben a vőlegény megkért!
Uraim! Az asztalon adjanak egy kis tért,
A vendégek számára a leves ideért!

Leves behozatalakor VIII. [314]

Itt van a jó leves tele van metélttel,
Mint a kiskutyám bolhával, tetűvel.
Jó a metélt, mert szépasszony főzte,
Egypárszor meg is puszilgattam érte.
Jó étvággyal fogyasszák el, üzeni a gazda,
Csak a Jancsi bácsinak bele ne érjen a bajsza!
Csak vígan!

Leves behozatalakor IX. [315]

Itt a forró leves, az étkek alapja,
Vigyázzon szájára, aki ezt bekapja!
Jó ételnek látszik, nem lehet rossz fajta,
Lássunk tehát hozzá, és fogjunk ki rajta!

Leves behozatalakor X.. [316]

Tisztelt vendégsereg, nem üresen jöttem,
Étellel terhelve mind a két kezem.
Hogy én itt hosszan ne dumáljak,
És a forró táltól sebet ne kapjak,
Vegyék hát el tőlem ezt a tálat,
Melyet a kezeim tovább már nem állnak.
Ne tántorogjon előttem hát senki,
Mert a nyakát én leforrázom neki.
Ezen első tálban jó húslevest hoztam,
Tudom érte nem hiába fáradoztam.
Aki ebből eszik, az étvágya megjön,
Kinek nincsen kanala, kérjen mástól kölcsön.
Uraim, az asztalnál adjanak egy kis tért,
Vendégek számára, hol a leves befér!
Nosza, muzsikusok, szóljon most a virtus,
Ezzel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!

Leves behozatalakor XI. [317]

Itt az első tál étel, behoztam,
Hogy el ne ejtsem, azon imádkoztam.
A gazdaasszonyokkal összebarátkoztam,
Ezt a finom levest jól be is sózattam.
Bors, sáfrány, gyömbérrel jól be is szórattam.
Vegyék hát el tőlem ezt a forró tálat,
Melyet a kezem már tovább nem állhat!
Kívánok mindenkinek nagyon jó étvágyat!

Leves behozatalakor XII. [318]

Itt van a leves, immáron behoztam,
A főszakácsnéval összebarátkoztam.
Jól megborsoztattam, megsáfrányoztattam,
Annyi benne a tyúk, se szeri, se száma,
Belefőtt zúzája, veséje, mája.
Kukorékolnak a kakasok ott kinn a konyhában,
Marcsa szakácsnő nagykéssel rájuk ijesztett máma.
Azért ne sajnáljuk most a kakasokat,
Aki keveset szed, az is egyen sokat!
De előbb Istennek hálánkat kell adni,
Azután úgy lehet a tálba belenyúlni.
Kívánom, hogy az egész sereg felálljon,
Ez étel felett buzgón imádkozzon!
Nagykegyelmű Atyám, ki bírsz mindenekkel,
Mennyei és földi minden seregekkel,
Mi élni akarunk az eledelekkel,
Hogy gyarló testünket tápláljuk ezekkel.
Szenteld meg hát, kérünk, az eledeleket,
Hogy tápláljuk ezzel erőtlen testünket.
Tehessük ezután kötelességünket,
Dicsérhessünk téged, Istenünket!

Leves behozatalakor XIII. [319]

Kedves vendégeim, nem üresen jöttem,
Étkektől terhelt mind a két kezem.
Mielőtt a kanállal ételhez nyúlnának,
Buzgó szívvel adjanak hálát az Úrnak!
De hogy én itten sokat ne papoljak,
A forró táltól sebeket ne kapjak,
Vegyék hát el tőlem ezen forró tálat,
Amelyet ujjaim már nem sokáig állnak.

A hátam mögött is sok szép leány vagyon,
Azoknak ujjait is süti igen nagyon.
Ezért hát előttem ne tántorogjon senki,
Mert a nyakát hamar leforrázom neki.

Itt van hát a leves, mit adott a jó hús,
Ezért a szíve senkinek se legyen bús.
Nosza muzsikusok, szóljon hát a rigmus,
Ezzel dicsértessék a Jézus Krisztus!

Leves behozatalakor XIV. [320]

Halljunk szót, uraim, egy új hírt beszélek,
Nem hazudok többet, csak amire érek.
Nem a nagyvilágból szedem az igéket,
Hanem beszélem a köztünk történteket.

Meghívták a kakast a lakodalomba,
Azt gondolta szegény, hogy megy a vigalomba.
Pedig személyében nagyot csalatkozott,
A szakácsnő asszonyunk a vérére ásított.

Hogy ezt megnyerhesse, nyakán eret vágott,
Rimánkodott szegény, ha vérét kibocsájta,
Vigyázzon, hogy a nyakát egész el ne vágja.
De a szakácsné asszony jó be volt pálinkázva!
Nem tudott vigyázni éles bicskájára,
Megszaladt a kése, a nyakát elvágta.
Itt van kiterítve, itt ebben a tálban,
Csigatésztából van az ő szemfedője,
Felfűszerelt leves az ő temetője.
Temetője lesz majd a vendégek gyomra,
Nem tudom, hogy a mennybe jut-.
Vagy a pokolba.

De már uraim azt soha ne keressék,
Hanem őtet szegényt mindjárt eltemessék.
Ez volt szegény kakas utolsó szólása,
Ki belőle eszik, szolgáljon javára.

Leves behozatalakor XV. [321]

Érdemes vendégeim, íme, hát megjöttem,
E tál levessel a rendet már megkezdtem.
Mivelhogy a tálhoz kanállal nyúlnak,
Mondjunk buzgó szívvel könyörgést az Úrnak.
Mindenható Isten, kérünk segíts minket,
Hogy e mulatságunk érjen boldog véget.
Kívánom egyenként ki-ki megérje,
Békével, erővel az Isten segélje.
De hogy én most itten ne álljak,
E leveses tállal még pórul ne járjak,
Vegyék el kezemből ezt a meleg tálat,
Amelyet a kezem már tovább nem állhat.
A mögöttem álló ügyes menyecskéknek,
Azoknak is süti kezét szegénykéknek.
Itt a jó leves, melyet adott a jó hús,
Azért a szíve senkinek se legyen bús.
Te meg, cigány, hadd szóljon a ritmus,
Evvel dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Örvendek, ha tálat visznek ki üresen,
Úgy a vendég gyomra nem marad éhesen.

Leves behozatalakor XVI. [322]

Itt van hát az első tál leves, behoztam,
És hogy el ne ejtsem, mindig imádkoztam.
A szakáccsal jól megfűszerszámoztattam,
Bors-sáfrány-gyömbérrel, és meg is sózattam.

Örvendek, ha tálat viszek ki üresen,
Úgy a vendég gyomra nem marad üresen.
Lássanak hát hozzá uraim jó frissen,
Jó apetitussal kívánom szívesen.

Rút a vén katona, rút a vén szerelmes,
Mivel mind a kettőnek dolga veszedelmes.
Rút dolog, ha vőfély ilyenkor nem szemes,
Nem is vagyok uraim én szemérmes!

Leves behozatalakor XVII. [323]

Tudom, hogy mosolyog mindenki magába,
Hogy nem üres kézzel jövök a szobába.
Gyönyörű leves van töltve ezen tálba,
Sem sós, sem sótlan, épp el van találva.

Tisztelt vendégsereg jó vacsorát hozok,
Elég ideje, hogy mindig hazudozok.
Marhahús leves ez gyönyörű a színe,
Tudom, megdicsérik, egyenek belőle!

Leves behozatalakor XVIII. [324]

Ne szomorkodjanak kegyelmetek ottan,
Csak annyit mondok, legyenek nyugodtak.
Szakácsné asszonytól jót hallottam,
Készen a vacsora, a levest felhoztam.

Ez a jó kis leves most van kitöltve még,
Másfélét is hozok, ha ez nem lesz elég.
Kérem, ha csak lehet, ne egyék a felét,
Mert még megharagszik még a főzőcseléd.

Leves behozatalakor XIX. [325]

Istennek nevében íme, megérkeztem,
Tudom, hogy azt mondják, biz jól cselekedtem.
Íme, itt a leves, az étkek királya,
Násznagy uram a példát tudom, megmutatja.

Az első tál étel marhahússal csiga,
Amellyel megtelik a menyasszony gyomra.
Ne legyen hát erre senkinek panasza,
Aki nem szereti, inkább nekem adja.

Leves behozatalakor XX. [326]

Aranyló húsleves,
Amit én most hoztam,
Hogy elkészüljek vele,
Sokat fáradoztam.
Verebeket, rigóka.
Sokat megkergettem,
Míg végül a tyúkólb.
Be nem keveredtem.
Meg is fogtam szépe.
A legöregebb kotlóst,
Aminek a hús.
Kissé talán szívós.
De oda se neki,
Hisz van idő reggelig,
Addigra majd,
Kinek nincs foga,
Az is megeheti.

Leves behozatalakor XXI. [327]

Mester! Szólt a kis kukta,
Hadd főzzem a leves.
Magam a lagzira!
Lelkesedését a főszakác.
Hamar le is nyomta,
„Ne vállalkozz édes fia.
Ily nagy feladatra,
Sok minden kell ahhoz,
Maradj csak magadnak!.
Hanem aztán, ahogy jött az este,
Az alkohol a szakácso.
Lábáról levette.
Eldőlt az istenadta,
Akár egy zsák búza,
Így munka rámarad.
A lelkes kis kuktára.
Duna vizet forral.
A kormos aljú üstbe,
Mihez húst és zöldségfélé.
Gazdagon készített.
Elküldte most vele.
A kész remekművet,
Remélve, hogy jóllakato.
Minden kedves vendéget.

Leves behozatalakor XXII. [328]

Áldja meg az Isten kedves vendégeinket,
Jóakaróinkat és szeretteinket.
Uraim, mi eddig még csak úgy éhesen mulattunk,
Hogy ki-ki könnyebben férhessen.
Mivel, ha tánc közben a hasunk tele van,
Muzsikálás közben valami elillan.
De hát mégis bajos éhesen örülni,
Fogunkat piszkálni, és szánkat törülni.
Tehát házigazdánk föltette magában,
Hogy jóltart bennünket Isten igazában.
Ki-ki sültet, főttet itt eleget ehet,
Sőt, ha meg nem látják, zsebébe is tehet.
Íme, itt a leves, végre már behoztam,
És mindenfélével fölfűszerszámoztam.
De gondolom, úgyis jó fűszerszám az éhség,
Egyenek hát, hiszen lesz itt minden elég.
Itt van a szakácsné mesterkélt munkája,
Tizenkét asszonynak megcsavart csigája.
Tessék jó uraim, ebből vacsorálni,
Így a magyar táncot jobban fogják járni.
Kivált, aki szép asszonnyal szokott hálni,
Mindenkor ilyennel fogják megkínálni.
Én is fogok talán ebből vacsorálni,
Hisz én is szeretek menyecskével hálni.
Most pedig kívánom, hogy vígan legyenek,
Mindnyájan igen jóízűen egyenek!

Leves behozatalakor XXIII. [329]

Gazdánk vendégeit mind fölszólította,
Tisztes becsülettel házába hívatta.
Irányunk érzését bőven kimutatta,
Szakácsnékkal házát megszaporította.
Míg a konyha előtt vitt el a jó sorsom,
Valami erősen megcsavarta orrom.
Gondoltam, megnézem, hogy mi bűzlik ott bent,
S beléptem, kiáltván hangos „adjon Isten”-t.
A szakácsnét láttam ott bent a sparheltnál,
Amint kotyvasztott egy szörnyű nagy fazéknál.
Párolgó tartalmát én is megkóstoltam,
S Isten uccse, nagyon finomnak találtam.
Hogyha nem hiszik el, kóstolják meg szinte,
Gyöngytyúk vére gőzöl galambtejjel benne.
Ádám apánknak is ilyet főzött Éva,
Ettől lett ő olyan könnyelmű és léha,
Hogy a Mindenható parancsát megszegve,
Éva anyánkkal a nagy bűnt elkövette.
Hagyjuk el, hogy aztán mi történt Évával,
Fogyasszák a levest kitűnő étvággyal.
Mert az első tállal, íme most behoztam,
És hogy el ne ejtsem, sokat imádkoztam.
Örvendünk, ha tálat viszek ki üresen,
A vendégek gyomra nem áll úgy üresen.
Az asztalunkra rakjuk a sok teli tálat,
Kívánok hozzá nagyon jó étvágyat.

Leves behozatalakor XXIV. [330]

Halljunk szót, uraim, hadd mondjam el szépen,
Hogy itten, minálunk mi történt a héten.
Féltékenyek lettek az ifjú asszonyok,
Mert, hogy a nagy kakas oly sok tyúkot fogott.
Meg sem elégedett még a sajátjával,
Elrepült petélni a szomszéd tyúkjával.
Megirigyelték ezt a szakácsasszonyt,
Halomra öldösték a rengeteg tyúkot.
Megkértek engemet, hogy én osszam széjjel,
Hogy legyen békesség itt, ezen az éjjel.
Násznagy uramé a nyaka, meg a feje,
Hogy megeszegesse, úgyis lesz ideje.
Menyasszonyt illeti kapóra a szárnya,
A menyasszonytáncot, hogy vígabban járja.
Vőlegény uramé melle meg a fara,
Hogy a mások tyúkját már ne tapogassa.
Vendégeknek marad combja, s apróléka,
Nem marad itt éhen az öreg anyóka.
E szép sereg élén én most megérkeztem,
Kezemben a tállal majdnem összeestem.
Ebben a tálban van a Balaton vize,
Fel van fűszerezve, jobb legyen az íze.
Sok kis apró csiga benne úszkálgat,
Kívánok önöknek nagyon jó étvágyat!

Leves behozatalakor XXV. [331]

Kedves vendégeim, megjöttem valahára,
De merem állítani nem jártam hiába.
Mert most olyan ételt hoztam valójában,
Mely az első az étkek sorában.
Ezért az ételért nagy próbát is tettem,
Egy büszke kakassal hét nap verekedtem.
De oda se neki, csakhogy legyőzhettem,
Belőle a legjobb húslevest főzettem.
Tele van házunk illatos szagával,
Egye ki-ki bátran legnagyobb étvággyal.
Örülnek ha a tálat elvinném üresen,
Mert így a vendég gyomra nem marad üresen.
Lássanak hát hozzá emberek, de frissen,
Hozzá jó étvágyat kívánok szívesen.

Leves behozatalakor XXVI. [332]

Isten szent nevében, íme megérkeztem,
Tudom, hogy azt mondják, hogy jót cselekedtem.
Itt van a marhahús párolgó levese,
Aki ebből eszik, lesz jó egészsége.
Szószóló úr, tessék tőlem általvenni,
Mert már a kezemet nagyon kezdi sütni.

Tréfás vers leves evés alatt [333]

Tisztelt vendégeink, tudják mi az újság.
Gazdánkat az éjjel kirabolták!
Az étel megették, a húst is elhozták,
Most várjanak, míg más sül, azt mondták.

Kedves vendégeim, legyenek nyugodtan,
Amint én az előbb a konyhába jártam,
Nem csak levest főznek, de még sok másféle,
Szakácsné asszonyunk érti már az effélét.

Becsinált leves behozatalakor I. [334]

Itt van a becsinált leves ecetes babérral,
Jól van ízesítve paprikával és borssal.
Igen jó eledele a szegény embernek,
Jó talajt ad ez a többi jó ételnek.

Becsinált leves behozatalakor II. [335]

Itt van a becsinált leves szegfűvel, babérral,
Szedjen ki mindenki egy rendes tányérral!
Nemrég beszéltem egy nagy gavallérral,
Akinek a zsebe tele volt tallérral.
Csodálatos volt az ő kövérsége,
Kérdeztem, mitől van ilyen egészsége.
Azt mondta, becsinált leves az ő eledele,
Ettől aztán nem romlik meg az egészsége.
Így hát maguk is nehogy megbetegedjenek,
Ebből a levesből jó sokat egyenek!
Ha a bort is kedvelik, abból igyanak,
A tálban és kancsóban semmit se hagyjanak!

Becsinált leves behozatalakor III. [336]

Okos ember lehetett, ki ezt föltalálta,
Aki a becsináltat először csinálta.
Finom az illata, zamatos az íze,
Ha ránéz az ember, már örül a szíve.
Szülék, szép leányok, ne beszélgessetek,
Ha ebből nem esztek, férjhez nem mehettek!
Tihozzátok meg úgy szólok legények,
Ki ebből nem eszik, nem kap feleséget!
Csak vígan!

Leves evés közben [337]

Mindenkit kérek, hogy lakjon jól levessel,
Mert még mindig sztrájkol a főszakács mester.
A birka még szénáz valahol az ólban,
A vendégseregnek azt üzeni, jól van.

Most hoztak elébb új szakácsot, a Zsigát,
Ki anyatej helyett is kérte már a piát.
Úgy látom most is be van kicsit rúgva,
Hogy mikor ébred fel, azt az Isten tudja.

Kis vőfénynek, ha a leves elfogy [338]

Úgy bizony gyorsabban forgatom magamat,
Minthogy bolhák csípnék a két oldalamat.
Mikor a bor áztatja meg száraz torkomat,
Nem mindenütt lehet találni páromat!

Élőétel behozatalakor [339]

Sor került végre az előételekre,
Gondolom, hogy mindenki éhes az ebédre.
Ízét nem ismerem, neve igen furcsa,
Magyarul úgy hívják: franciasaláta!
A mi salátánkhoz nincsen semmi köze,
Próbálják használni, háthogyha ízlene.
S ha valaki véletlen nem tud franciául,
Fogjon szépen hozzá, s egye meg magyarul.

Főtt hús behozatalakor I. [340]

Gyenge tyúkhúst hoztam tormával, meg is van koppasztva,
Tegnap még a kertben a homokot kaparta,
De a szakácsnék jól megkopozták,
Minden kis darabját a levesbe rakatták.
Ízletes jó a hús, kóstolja mindenki,
Ki a lábát, ki a nyakát vegye ki!

Főtt hús behozatalakor II. [341]

Gyenge csirkehúst hoztam én mártással,
Szegény még veszekedett tegnap a kakassal.
Addig kergetőztek odakint a kertben,
Míg a gazdaasszony odaosont szépen.
Megszólítja őket szépen és csendesen.
Hallja-e kappan úr, jöjjön velem, kérem!
Vesse le a tollát, a tyúkanyóval együtt,
Mindkettőjüknek a húsát megesszük.
Nem volt hát mit tenni, szegény szerelmesek,
Jó ízt adtak nekünk, a forró levesnek.
Erőt, egészséget, mindenki jó étvággyal egyen,
Ha én is kappan lennék, tennének velem!

Főtt hús behozatalakor III. [342]

Behoztam a kakast a nagy taréjával,
Ez sem vajákol már szomszédunk tyúkjával.
Hogy jutottam hozzá mindjárt elmesélem,
Én rám hallgassanak figyelemmel kérem.

Szaladgált a kakas a jérce nyomában,
Így hát fogtam magam, futottam utána.
Jól bírta a futást, mert még fiatal volt,
Elcsíptem a nyakát, bárhogy is rikácsolt.

Nem élt már hosszú időt csak hajnal hasadtáig,
Megkopaszítva, megtisztítva nem várt az sokáig.
Forró tűzön jól megfőztük és megfűszereztük,
Püspökfalat legjobb része azt mi meg is esszük.

Főtt hús behozatalakor IV. [343]

Behoztam a főtt húst, mégpedig két félét,
Behoztam a kakast, és melléje a jércét.
Hogy jutottam hozzá, én azt elmesélem,
Hallgassanak hát rám figyelmesen, szépen.

Szaladgált a kakas, a jérce nyomában,
Én meg fogtam magam, futottam utána.
Elcsíptem mindkettőt hamar, szerencsésen,
Megöltem őket és leforráztam szépen.

Lábukat szépecskén össze is kötöttem,
S őket egy fazékba belegyömöszöltem.
Meg is főtt sárgára, ropogósra bőrük,
S lett királynak való főtt hús belőlük.

Nyúljanak utána, ízes a falatja,
Tessék násznagy uram, bátran kóstolhassa.

Főtt hús behozatalakor V. [344]

Itt hozom a kakast, egész taréjával,
Nem tojózkodik már a szomszéd tyúkjával.
Kakas volt az egyik, kakas volt a másik,
Kakas lesz az éjjel a Pista barátunk is!

Főtt hús behozatalakor VI. [345]

Frissen főtt húst hoztam én e tálban,
Fel is van szeletelve kellő darabokra.
De a szakács asszony azt rám parancsolta,
Hogy a násznagy uramé ebből csak a farka.
Vőlegény urunké pedig a két combja,
Mivel a combokat ő úgyis rég kívánja.
A menyasszonyé pedig a melle, jó ropogós,
Tudom a lányoknak is ez lesz a kapós.
Menyecskék, legények, néktek az eleje,
Nős embereknek a háta közepe.
A többi vendégé pedig a két szárnya,
Hogy reggel könnyebben repüljenek haza!

Mártásos leveshús behozatalakor I. [346]

Itt hozom a finom paradicsommártást,
Azért ilyen finom, mert leégett a rántás.
Akinek ez nem tetszik, nézze a padlást!

Mártásos leveshús behozatalakor II. [347]

E szegény tyúkocska tegnap még kapargatott,
S már késő este a vére kiontatott.
Később forró vízben meg is koppasztatott,
Most meg itt a tálban feltráncséroztatott.
Ez is benne főtt ám a jó leveskében,
Tessék, kóstolják meg, kérem igen szépen!
Tiszta szívből adják, gazdám, gazdasszonyom,
Ha el nem fogyasztják, engem szidnak, tudom!

Mártásos leveshús behozatalakor III. [348]

Meghoztuk a mártást, vele a kakas aprólékát,
A nászuram az ízétől megmássza a bükkfát,
A vőfélyek meg a koszorúslányt.
Csak vígan!

Mártás behozatalakor I. [349]

Behoztam a paradicsommártást,
Amitől a népek csússzák-másszák egymást.
De nem ám azok vén kecskék,
Hanem a fiatal szüzecskék.

Mártás behozatalakor II. [350]

Ezért a mártásért sokat fáradoztam,
Nagy Magyarországot széltében bejártam.
Ezt a keveset is a Maros völgyében találtam,
Szerencsémnek tartom, hogy ráakadtam.
Itt hát a mártás jó főtt hússal,
Egyék hát uraim, jó étvággyal!
Kínáljuk egymást egy pohár borral,
Ehhez is tartozik a cigány egy tussal!

Torma behozatalakor I. [351]

Drága jó uraim jóízű tormát hoztam,
Este a konyhába nagyon sokat várakoztam.
A tepsiből éppen most lett véve,
Átható szagától alig vagyok élve.

Régi időből van ennek eredete,
Híres Attilának volt ez kedves eledele.
Menyegzője napján ilyen jóízű tormát eve,
Úgy jól lakott vele, hogy megszakadt a bele.

De azért csak bátran egyenek belőle,
Egészséges étel, jót állok felőle.
Jó nagy kanalakkal vegyenek belőle,
Ki ebből jól lakik nem lesz baja tőle.

Torma behozatalakor II. [352]

A leves elfogyott, most hozom a tormát,
Melynek erejétől csókolgassuk egymást.
Itt van a jó torma, a jó erős étek,
Ezt a magyaroknak megenni nem vétek!

Nagyvőfénynek marhahúsról [353]

Itt a jó marhahús, mellette a torma,
Tessék jó uraim, metéljék el sorba.
Ejnye talán méreg van abba a borba,
Igyanak legények, jó kedvükben sorban.

Itt a jó marhahús jóféle mártással,
Metéljék azt széjjel, osszák el egymással.
Ez adja az erőt, a leve is jó volt,
Ihatnak reája két-három kancsó bort.

Azt mondják, jó a káposzta gombóccal,
De jobb a marhahús paradicsomszósszal.
Akinek sótlan, pergesse meg sóval,
Aztán igyék reá jó bort egy kancsóval.

Tormás hús behozatalakor I. [354]

Jó puha húst hoztam finom tormával,
Én már tele vagyok az illatával.
Ne higgyék, hogy a hús olyan öreg volna,
Pedig még élt, mikor mi játszottunk a porban.
Mint fürge gyerekek megkergettük páran,
Most pedig behoztam ezen a szép tálon.
A szakácsnőnk tormát is tett melléje,
Orromat csiklandozza az erőssége.
De ez csak így jó, a magyar így szereti,
Az erős eledelt a gyomrunk kedveli.
Tessék hát a torma a finom hússal,
Ehhez is tartozik a cigány egy tussal!

Tormás hús behozatalakor II. [355]

Itt a jó tehénhús ecetes tormával,
Vagy akinek tetszik, másféle mártással.
Ez adja az erőt, a leve is jó volt,
Erre már ihatnánk egy pohárka bort!

Tormás hús behozatalakor III. [356]

Itt van a gyeptúró tormás mártással,
Szakácsasszonyunk jó ajánlásával.
Szedjék csak ki mindet hegyes villájukkal,
Aztán fogyasszák el Isten áldásával!
De a kancsóhoz is hozzá lehet nyúlni,
A disznóhús után jó eleget inni.
A kancsót kézről-kézre tessék adogatni,
Ha fogy, tele lehet azt majd megint hozni!

Tormás hús behozatalakor IV. [357]

Borjúhúst hoztam finom tormával,
Csak harminc éve járt ki az anyjával.
Ne törődjenek az állat bajával,
Fogyasszák el mindet jó étvággyal.

Kenyér behozatalakor I. [358]

Egyszerű kis kenyér van most a kezemben,
De sok szép gondolat forog a fejemben.
Egyszerű kis kenyér, szürke, szerény falat,
Mégis ennél drágább nincs a kék ég alatt.
Rajta becsületes munkánk verejtéke,
Benne a családi szeretet és béke.
Egyszerű kis kenyér mondja most e szókat,
Hogy midőn élvezzük mind e földi jókat,
Szemünk irgalommal arra is tekintsen,
Akinek betevő kis falatja sincsen.

Kenyér behozatalakor II. [359]

Meg ne dobáljanak most kővel, avagy sárral,
Mert kenyeret hoztam egy egész kosárral.
Az oroszok cárja a világot járta,
Egy magyar úr sóval, kenyérrel kínálta.
Én is hoztam sót is, hogy majd a sült veré.
Nehogy édes legyen, s jóízűen egyék!

Befőtthez [360]

Gyümölcsünk az idén nagyon szépen termett,
Meg is töltöttünk mi minden kis üveget.
Én most behoztam a meggyet a magjával,
Éljen a menyasszony, élete párjával!

Savanyúság behozatalakor [361]

Jó savanyúságot, ím, most behoztam,
Hová tegyem, elébb azon gondolkoztam.
Hiszem, hogy a szagát a fején találom,
Legelőször is a menyasszonyt kínálom.

Tessék, jó lesz szokni már a savanyúsághoz,
Úgy is az élet is elég savanyút hoz.
Ej, de mit beszélek én a jövendőről,
Számukra a malom, ha vize van, őröl.

Uborkát is hoztam a jó pecsenyéhez,
Aki okos tudja, étvágygerjesztő ez.
Kedves vendégeim egyenek belőle,
Fogadom, hogy beteg senki nem lesz tőle.

Pecsenye behozatalakor I. [362]

A minap a pósvári völgyön vitt el utam,
Az erdőből vaddisznóröfögést hallottam.
Gondoltam, megfogom, szükség lesz még rája,
Jó lesz a menyasszony lakodalmára.
Nem nagy idős lehet, mit tudom én, mennyi,
Nyilván a Vidróczki nyájából maradt ki.

Pecsenye behozatalakor II. [363]

Ne csörögj most zenész! Látod, hogy én jövök,
Tálamon van éppen egy sült malackölyök.
Malacpecsenye ám igazában neve,
Királyoknak étke, ételeknek feje.

Itt hozom a sült húst, tudom nagyon várják,
Ennek a világon nem találni párját.
Merem ajánlani minden halandónak,
Aki kedvelője mindenféle jónak.

Ételek királya jött be a tálcámon,
Az evéshez ki-ki jó étvággyal lásson.
Bökjék villájukat a sült pecsenyébe,
Mer az étkek étke került terítékre.

Pecsenye behozatalakor III. [364]

Finom gyenge a malacsült, alig három hetes,
Húsa omlós és ehető, ez már természetes.
Igazán azt elmondhatom, vitát nem is nyitok,
Ezt szereti minden asszony, ez már nem is titok.

Mivel hogy őseink ezt igen szerették,
Utána torkukat bőven öblögették.
Ma is ezt szereti mindenféle személy,
Ha borral öblögeti, száz évig is elél.

Ez aztán az étel, magyaroknak való,
Göthös idegenek torkán megakadó.
Jó orvosság ez a beteg gyomorra,
Aki ebből eszik, nem költ az orvosra.

Pecsenye behozatalakor IV. [365]

Behoztam a kakast egész tarajával,
Szép pirosra sült a maga zsírjában.
Sajnálom ám szegényt, mert jó példát mutatott,
A sok tik között milyen szép rendet tartott.
Nem kukorékol most már hajnal hasadtára,
Nem gubbaszkodik a szomszédasszony tikjára.
Egyék azért csak jó étvággyal!

Pecsenye behozatalakor V. [366]

Libapecsenyével küldtek be éppen,
Hogy még ezt is hozok, magam sem hittem.
Hisz víz-szerető volt ez az ártatlan liba,
Hogy mégis idekerült, nem’tom hol a hiba.
Azt mondom, hogy most bort igyanak rája,
Hadd ússzon borban is ez a szegény pára!

Pecsenye behozatalakor VI. [367]

Malacpecsenyét hoztam jó salátával,
Meg is van hintve minden finomsággal.
Különös eledel, legjobb a javából,
Igyanak is rá a jó borocskából!

Pecsenye behozatalakor VII. [368]

Jól esik a bor a pulykapecsenyére,
Egyen belőle mindenki kedvére!
Ha ilyen nagy lenne nálunk a veréb,
Bizony Isten, mindig pecsenyével élnék!

Pecsenye behozatalakor VIII. [369]

Itt van a kezemben a szép piros pecsenye,
Oly mutatós, mint a szép piros cseresznye.
Erőt ad, mint a falusi menyecske,
Ezért hát mindenki fogyasszon belőle!

Pecsenye behozatalakor IX. [370]

Pecsenyét is hoztam, mégpedig kétfélét,
Behoztam a kakast, és melléje a jércét.
Hogy jutottam hozzá? Szépen elmesélem,
Csak hallgassanak figyelemmel kérem!
Szaladgált a kakas a jérce nyomában,
Én meg fogtam magam, szaladtam utána.
Éppen ráugrott a kakas a jércére,
Így egyszerre kettőt fogtam, szerencsére.
Leöltem őket, leforráztam szépen,
Meg is pucoltam annak rendjében.
A boncolással sok időt töltöttem,
Aztán a tepsibe belegyömöszöltem.
Szép pirosra, barnára sült meg a bőre,
Így lett aztán ropogós pecsenye belőle.
Én már megkóstoltam, ízlett a falatja,
Így hát mindenki bátran megkóstolhatja.

Pecsenye behozatalakor X. [371]

Pecsenyét is hoztam, nem is csak egy félét,
Azért köszörülje jól meg ki-ki a kését,
Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét!
Húzza meg kend, komám, rekedt hegedűjét!
Nincs párja étkek közt a jó pecsenyének,
Mert ez vidámságot okoz az elmének.
Ősatyáink miért voltak olyan vének.
Azért mert borral meg pecsenyével éltek.
De ha idehoztam, leteszem kezemből,
Jó nagy darabokat metéljenek ebből!

Pecsenye behozatalakor  XI. [372]

Itt hozok sülteket, számtalan sokfélét,
Ezért köszörülje meg ki-ki jól a kését.
Hogy el ne csorbítsa a tányérja szélét!
Inkább a pecsenye vegye el a késük élét!
Gyenge borjúsültet is hozok káposztával,
Csak harminc tavasszal járt ki az anyjával.
Gyengesége miatt a szénát nem ehette,
Szegény gyönge állat csak a tejet nyelte.
Jobb íze van neki, mint a krumplipipicének,
Ősapáink miért voltak olyan vének.
Azért, mert jó borral s pecsenyével éltek.
Tessék hát uraim, vegyék el kezemből,
Jó nagy darabokat metéljenek ebből!
Bort is igyanak rá, aki szik ebből,
Mert ha bort nem iszik, nagy foga nő ettől!

Pecsenye behozatalakor XII. [373]

Pecsenyét hoztam, mégpedig kétfélét,
Behoztam a kakast és vele a jércét.
Hogyan jutottam hozzá, elmesélem szépen,
Csak hallgassanak rám figyelemmel, kérem!
Szaladgált a kakas, a jérce nyomában,
Én meg fogtam magam, és futottam utána.
Mind a kettőt megcsíptem szerencsésen,
És őket egy tepsibe belegyömöszöltem.
Szép piros-barnára sült meg ott a bőrük,
Lett is királynak való pecsenye belőlük.
Bort is igyanak ám rá, aki eszik ebből,
Mert aki nem iszik, nagy foga nő ettől!

Pecsenye behozatalakor XIII. [374]

Halljunk szót, uraim!
Harminchárom széplány, ki a céklát üvegbe tette,
Mikor ez a disznó utolsót röffentette.
Fiatal kis állat, siska volt a füle,
Kinek jó foga van, nem fullad meg tőle.
A kanász kutyája addig terelte,
Míg vacsoránk ékét meg nem tette.
Megmaradt a farka, egész szép hosszával,
Amit a szakácsok most szépen feltálalának.
Vőlegény urunk már súrolja a markát,
Kedves nejének átengedi a farkát!
Ki ebből eszik, forduljon javára,
Ne pedig a szakácsnőkhöz a konyhába.

Pecsenye behozatalakor XIV. [375]

Halljunk szót, uraim!
Most hozunk sülteket, számtalan sokfélét,
Ezért köszörülje meg ki-ki jól a kését,
Hogy ki ne csorbítsa a tányérja szélét.
Főtt csirke, rántott hús, fasírozott és natúr,
E tál tartalma az étkek sorában nagy úr!
Aki ezt nem hiszi, és nem eszik belőle,
Zeneszóval visszük ki a régi temetőbe!

Pecsenye behozatalakor XV. [376]

Hogy éhen ne haljunk, ezen a szent napon,
Egy Riska tehénnel megbirkóztam nagyon.
Lám itt van a húsa tormával, céklával,
Harminc esztendeig jártak a csodájára.
De tegnap a mészáros bárdjával levágta,
Egye hát mindenki nagyon jó étvággyal.

Pecsenye behozatalakor XVI. [377]

De jó szakácsnénk van küldi nyakra-főre,
Még sincs leforrázva piros keze bőre.
Régi jó apáink miért voltak oly vének.
Azért mert borral és pecsenyével éltek!
Hogyha minálunk is nagy volna a veréb,
Hozzálátnánk mi is ahhoz mi volt rég.
Két szuka malacból vagyon ez az étel,
Fogyassza a násznép friss jó egészséggel.

Pecsenye behozatalakor XVII. [378]

Behoztam tisztelette.
A pecsenyés tálat,
Amit a násznép má.
Bizonyára várhat.
Ne várjanak tovább,
Drága urak-hölgyek,
Mert a teli hasná.
Bizony mondom nincs szebb.

Pecsenye behozatalakor XVIII. [379]

Figyeljen mindenki,
Mert életmód tanácsadá.
Fog most következni.
A kenyér csak hizlal,
A burgonya lábizzasztó,
Még szerencse,
Hogy a sült hú.
Önmagában is fogyasztható.
Pálinkával készítsük el.
Az ő nehéz útját,
Sörrel-borral locsolgassuk,
Adjuk meg a módját!

Pecsenye behozatalakor XIX. [380]

Pálinkával készítsü.
Gyomrunkban a helyet,
Mert oly jeles étket hoztam,
Amit ez megillet.
Fűszerezése és zsírj.
Pont el van találva,
Átadom tisztelette.
A pecsenyés tálat.

Pecsenye behozatalakor XX. [381]

Tisztelt vendégeink, tessék a jó sült hús,
Aki ebből eszik, tudom hogy nem lesz bús.
Ha talán szomjasak, bort is hozok mindjárt,
Kivált, ha elkapom a kakasnak combját.
Malac pecsenye ez, nem varjú, nem holló,
Tudom, megenné ezt sok szegény vándorló.
Tán mindenki tudja, hogy erre a bor jó,
Igyanak, állja még az iccés hordó.

Pecsenye behozatalakor XXI. [382]

Itt van a pecsenye mártással tormával,
Jobb ez, mint a hering a vereshagymával.
Ábrahám ilyennel éle Sárájával,
Azért élt oly soká a kedves párjával.

Bátran tehát ebből mindnyájan egyenek,
Jó nagy szeleteket tányérra tegyenek.
Arra bőven mártást, de sót is tegyenek,
Húzd rá, Bandi koma, vígan hadd legyenek!

Pecsenye behozatalakor XXII. [383]

Itt hozom a sült húst, tudom, hogy már várják,
Ennek a világon nem találni párját.
Nagy szerencsétlenség történt ma hajnalban.
Megdöglött a disznó a hátsó udvarban.
Gyilkos kéz okozta szomorú halálát,
Bizonyításképpen elhoztam a húsát.
Ne féljenek tőle, meg van ez már sülve,
Már Kinizsi Pál is jóllakott belőle.
Egy tállal bevágott, s oly erőre kapott,
Hogy fél kézzel ötven törököt levágott.
Merem ajánlani minden halandónak,
Aki kedvelője pálinkának, bornak.
Ételek királya jött be a tálcámon,
Evéshez ki-ki jó étvággyal lásson.
Bökjék a villát a piros pecsenyébe,
Mert az estebédnek közel már a vége.

Pecsenye behozatalakor XXIII. [384]

Sok szép tavaszokat íme én megéltem,
De még úgy mint most, még meg nem ijedtem.
Pedig az árnyéktól én bizony nem félek,
Sőt a szúnyoggal is bátran szembenézek.
Híres bátorságom, vitéz tetteim oly nagyok,
Nincs vitézebb ember nálam, ahol magam vagyok.
Azonban ez egyszer mégis megijedtem,
Mert a tálat kicsi híján elejtettem.
Pedig rettenetes szörnyű kár lett volna,
Mert ilyet nem evett senki ember fia.
Mert ebben a tálban jó pecsenye vagyon,
Amit az ifjak, vének, szeretnek mind nagyon.
Kik pecsenyét esznek, mind sokáig élnek,
Őseik is ettől lettek ilyen vének,
Mivel a pecsenyét mind nagyon szerették,
Utána torkukat borral öblögették.
Kedves vendégeim, valaha én is bátor legény voltam,
Egész közös erdőt összebarangoltam.
Bagolyhuhogástól hazáig szaladtam.
Azonban egyszer érdemjegyet nyertem,
Mert egy sült bagolyra puskám rásütöttem.
Úgy vélem hát, hogy jól is céloztam,
Mert íme önöknek eledelül hoztam!

Pecsenye behozatalakor XXIV. [385]

Most pecsenyét hoztam, jó puhára sülve,
Hogy ez kis borjú volt, annak hetven éve.
Életében nem volt soha egészséges,
Mert a mészárosok csak beteget vesznek,
Hogy a takarékba többet tehessenek.
Hús-látó itt volna, mond’nám a szemébe,
Hogy hány forint csúszott érte a zsebébe.
Mert ő a javából kap aztán egy kilát [386],
Így a mészárosnak elnézi a hibát.
De ez meg van most finomra csinálva,
Tessenek uraim, lássanak hozzája!

A nyoszolyóasszonyok ajándékára I. [387]

Szép vendégkoszorú, a nyoszolyóasszon.
E kis ajándékát elkészíté otthon.
Ide elküldött, hogy asztalra tennék,
Hogy itt egészséggel szépen elköltenék.
Hallgasson meg engem minden becsületes,
Ez a gyönge malac még csak háromhetes.
Meggyilkolták szegényt, ó de rettenetes,
De a húsa jó ám, nagyon természetes.
Ó te kis malacka, jer hát búcsúszóra,
De hamar eljött neked a végóra!
Tessék, násznagy uram, metélje apróra,
Egy darab belőle nekem is jó volna.
Költse el hát neki minden porcikáját,
De úgy, hogy nekem is jusson majd belőle,
Hogy engemet is érjen a ritka szerencse.

A nyoszolyóasszonyok ajándékára II. [388]

Halljunk szót, uraim!
Hát ti legények idebent a legyet csapjátok,
Odakint a nagy kárt nem is tudjátok.
Erre jött egy tarka macska,
A hordóból a csapot kirúgta,
Uccu neki, elfutott, katonának felcsapott.
No hát, nem jöttök.
Nem baj, hordok bort nektek eleget.
Éppen most hallottam, hogy a molnáro.
A Balatonban beverték a jeget.
Hát, ahogy a Balaton partján jöttem-mentem,
Ezt a kis kakaskát én megleltem.
Gondoltam, a bor mellé hús is kell,
Én megfogtam, megsütöttem, megpirítottam,
A násznagy uraknak pedig ajándékul hoztam.
Isten éltesse násznagy urakat sokáig,
Keddtől fogva szerdáig.
Adjon Isten közibük olyan lótást-futást,
Hogy a marcali vásárban tíz év múlv.
Találják meg egymást.

Tüskefához / életfához I. [389]

Dicsérem szívemből az Úristen nevét,
Midőn megkóstoljuk a tüskefa érdemét,
A mi koszorúslányunk ajándéka jelét,
Aki tüskefára rakta szívének jobb felét.
Tüskefa hajtása vót vesszeje Áronnak,
Tüskéből fontak koronát az Úr Jézus Krisztusnak,
Ne szidják, uraim, tehát a tüskének hegyét,
Ha megbántott is valaha sok Pannit vagy Böskét,
Hát vegye elő mindenki gombostűjét,
A tüskének hegyét.
Aki a fáról eszik, az nyer jó erkölcsöt,
Ezzel én bevégzem a köszöntő verset.

Tüskefához / életfához II. [390]

Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus!
Mózes a pusztában egy rézkígyó.
Mutatott be népének,
Én is bemutatom az élet fáját,
Amiért én magam voltam a Paradicsomban.
A szépségtől semmit sem láttam,
A gyönyörűségtől meg mindjárt elájultam.
Odajött hozzám egy angyal, és kérdi tőlem.
Mit keresel te itt, alvó gyermek.
Én mondtam, hogy ezért a fáért jöttem.
Hogy jöttél, mikor nem hoztá.
Sem fejszét, sem fűrészt.
Én megfogtam, és tövestől felhúztam,
És az ékes menyasszonynak ajándékul hoztam.
Van ezen alma, dió, mogyoró,
S a tetejébe egy nemzeti lobogó.
Annak tetejébe egy aranyos gerlice,
Amely azt rebegi aranyos kis szájával.
Szálljon áldás az új házaspárra!

Kakas behozatalakor I. [391]

Ez a délceg kakas vol.
A baromfi ól éke,
Gyászolja is immá.
Minden nemzetsége.
Számtalan árváj.
És számos sok özvegye,
Gyomrunkban les.
Neki végső nyugvóhelye.
Adjuk meg most nek.
A végső tisztességet,
Igyunk egy pohár bor.
A kakas emlékére!

Kakas behozatalakor II. [392]

Itt hozom a kakast vörös tarajával,
Ez sem cicerél már többet a szomszéd tyúkjával!
Ez a kakas csínyt csinált menyasszonyunk lába közé.
Vőlegényünk azt ígéri, hogy a kakast elintézi.

Kakas behozatalakor III. [393]

Behoztam a kakast egész taréjával,
Jó puhára főzött apró rizskásával.
Nem gondolt a gazdánk a maga tyúkjával,
Fogyasszák jóízűen Isten áldásával!
A szakácsnőnk erősen esküszik, hogy mialat.
A szép nap alatt sütkérezik, jobb ízű eledel.
Ennél még nem kóstolt,
Bár hetven évet keresztülgázolt.

Kakas behozatalakor  IV. [394]

Hallgasson meg engem minden becsületes,
Ez a szegény kakas még csak három hetes.
Meggyilkolták szegényt, ó, de rettenetes,
De azért a húsa jó és ízletes.

Ó, te pici kakas, gyere búcsúzóra,
Jaj, de hamar eljött neked a végóra.
Tessék, násznagy uram, metélje apróra,
Egy jó darab bizony nekem is jó volna.

Sült baromfi behozatala előtt [395]

Loptam én egy tyúkot, de ki ne beszéljék,
Hozom mindjárt sülve, el ne híreszteljék.
Hogy el ne áruljon vagy farka vagy feje,
Egyék meg egészen ne maradjon belőle.

Sült baromfi behozatalakor I. [396]

Most, hogy már ettünk a fiatal birkából,
Mást hoztam ki kérem, mostan a konyhából.
Mit az előbb ettünk, nem bölcs volt, de barom,
Most baromfit hoztam, az lesz az asztalon.
Tyúkhúst hoztam tehát, s elmondom, hogy hogyan,
Összegyűlt a sok tyúk, a sok boldogtalan.
Közülük néhányan érezték a végét,
De minden hiába, nem leltek mentséget.
Sorshúzás lesz köztük, s ők lesznek a tétek,
Tudta a szakácsné, miből lesz jó étek.
Hej, szegény kis csirke, bizony ezt megjárta,
Ily keserű sorsát egy cseppet se várta.
Kegyetlen szakácsné kését elővette,
S a jámbor jószágnak gégéjére tette.
Azután hirtelen egyet rántott rajta,
Ó, drága Istenem, de kegyetlen fajta.
Majd megirigyelte a szép drága tollát,
Vizet melegített, s lehúzta subáját.
Majd kegyetlen módon a körmét elszedte,
S mezítelen testét a sütőbe tette.
Ily rettentő módon került ezen tálba,
Pedig szaladt volna inkább Torontálba.
Ott kint a tyúklétra jaj, de nagyon magas,
Ezzel a kistyúkkal már nem cicerél kakas.
Én hozom a kakast piros tarajával,
Ez se hág már többet a szomszéd tyúkjával.
Az nem mondja többet, hogy kot-kot-kotkodács,
Ezáltal már nem lesz több a fias tojás.
A vőlegény urunk is nagyon vigyázzon,
Hogy az új asszonynak sok tojást juttasson.
Ne járjon más házhoz, tele legyen a kas,
Mert különben úgy jár, mint ez a kiskakas.

Sült baromfi behozatalakor II. [397]

Tudják-e, hogy mi ez? Nem tudják.
De furcsa! Lám, ott kint a Bodr.
Már egy hete tudja.
Egy hete tán sok lesz, de három nap óta,
Az apró jószágra jár szomorú nóta.
Gunarak és kacsák, kakasok és jércék,
Sőt még a birkák is a vesztüket érezték.
Ahogy meglátták a gazdasszonyt a késsel,
Melyik merre látott, úgy szaladtak széjjel.
Ámde, hasztalan volt az iparkodásuk,
Annak bizonyságát itt e tálban látjuk.
Kegyetlen Heródes, a zsidók királya,
Betlehemben oly nagy ricsajt csinála.
Mikor megölette az aprószenteket,
Mint midőn vérontást a gazdasszonyunk tett.
Úgy állnak a tálak ott kint a konyhában,
Miként a katonák sorjában, glédában.
Karom a hordásban máris igen fáradt,
Azért hát leteszem a pecsenyés tálat.

Sült baromfi behozatalakor III. [398]

Ennek sem kapirgál többé már a lába,
Tiszta véletlenül bekerült a tálba.
Ügyes a szakácsné, megsütötte szépen,
El is szortírozta a következőképpen:

Az új asszonyé a farka, és a töke,
Hisz eddig nem volt ezekhez semmi köze.
Az új ember része a szép fehér melle,
Csak szopogatni kell, jaj nehogy lenyelje!
Nászoké a fara: ismerik már régen,
Szokták simogatni paplanon és pléden.
Eladó lányoké a kakasnak a nyaka,
Hajlékony és kemény, mint a legény … izma!
Legyen a fiúké két szép húsos combja,
S a combja közével gyűljön meg a gondja.
Többi részét kapják idősek, gyerekek!
Mindenkit kérek, hogy jó szájízzel egye meg!
Ha netán valakit kihagytam a sorból,
Egye minden részét, s igyon rá a borból!

Sült baromfi behozatalakor IV. [399]

Sült húst hoztam kérem, még pedig két félét.
Behoztam a kakast, és vele a jércét.
Hogy hogyan jutottam hozzájuk.
Kérem, el is mesélem, hallgassanak rá.
Egy kicsit kérem!
Szaladgált a kakas a jérce nyomában,
Én meg kaptam, futottam utánuk.
El is csíptem mind a kettőt, nem is sokára,
És beszaladtam velük a konyhára.
Ott a szakács jól leforrázta,
Megkoppasztotta őket, és a tepsibe gyömöszölte.
Szép piros-barnára sült bőrrel az asztalra kerültek,
Na, ez nem kaparja senki szemétdombját,
Mindjárt megkaparja a násznagy uram torkát!

Pecsenye után [400]

Az imént hoztam egy fogás ételt,
Ebből többet nem hozok,
Mert ettől menyasszony kez.
A vőlegény zsebében mozog.
Koszorúslányaink vágyakozva nézik,
Mert ezt az anyjuk megtiltotta nékik.
A nyoszolyóasszonyok mosolyognak magukban,
Hisz nekik már sok ilyen megfordult markukban.

Rántott hús behozatalakor I. [401]

Nagy baleset történt itt bizony hajnalban,
Megdöglött a disznó a hátsó udvarban.
Gyilkos kéz okozta szomorú halálát,
Feldolgozták szépen, kirántották húsát.

Így hát kirántott húst kerítettem sorba,
Bizony legjobb falat, akárki megmondja.
Már Kinizsi Pál is jóllakott belőle,
Malomkövet emelt azon nyomban tőle.

Tessék hát uraim, átadom a tálat,
Rántott hús illata töltse be a házat.
Igyanak rá bort is, ürüljön a pohár,
A krumplit s a vizet nyelje el a szamár.

Rántott hús behozatalakor II. [402]

Hogy konyhánkra rosszat senki sosem mondjon,
Házunknál valaki éhen ne maradjon.
Most a kirántott húst kerítettem sorra,
Ha ilyet kapna a baka a táborba,
S utána a torkát borral öblögetné,
Még az ördögöt is pokolba kergetné.
Ősapáink, mikor háborút viseltek,
Télen-nyáron mindig kirántott húst ettek.
Tessék hát uraim, átadom a tálat,
Bűbájos illata töltse be a házat.
Igyanak rá bort is, ürüljön a pohár,
A krumplit, s a vizet nyelje el a szamár.

Pörkölt behozatalakor I. [403]

Nagysoká felébredt az az istenverte,
A fél liter borát kapásból lenyelte.
Azután azt mondta, főzést azt nem vállal,
De én rábeszéltem egy nagy fakanállal.

Meg is főtt oly szépen, ez a szegény pára,
Csak a kemény beton puhább kicsit nála.
Csernobilból lett a krumpli mellé hozva,
Sugárzik is szépen, mint az atombomba.

Azért nem kell félni! Állítom, hogy jót tes.
Gyomorrontás ellen a sok finom, jó szesz!
Hashajtót ne szedjen, nem lesz szükség arra,
Száz tabletta van a pörköltbe kavarva.
Úgyhogy készüljünk fel mindenféle rosszra,
A vécé-ülőkét senki le ne …. Tegezze!
Ez tán a legdúsabb, ezt kapja az új pár,
A menyasszony biztos a farkáért nyúlkál.
Meg is kérem szépen, hogy tartsa a markát,
S így tisztelje majd a vőlegény farkát!
Tudjuk, hogy a húsban erő, az van bőven,
A vőlegénynek meg fonnyad kicsit tőben.
Úgyhogy ő most sok húst egyen vitaminnal Á-val,
Hogy a nagyszülőket árassza el unokával!

Pörkölt behozatalakor II. [404]

Hoztam finom marhahúst mind a két szarvával,
Jó tizenhat évig szaladt az anyjával.
Addig legelgetett, s ette az abrakot,
Amíg tegnap este végül a fűbe harapott.

Mészáros taglója vetett neki véget,
Látom nem nagyon búsulunk evégett.
Ennyi tisztesség még a marhának is kijár,
Fogyasszuk is el jó étvággyal mindjárt.

Pörkölt behozatalakor III. [405]

Sok jó ételt láttunk ilyen alkalommal,
Mifelénk így szokás a lakodalomban.
De a pörkölthúsnak nincs közöttünk mása,
Melyet a szolgafán főz a juhász bográcsa.

Ez nem gulyásos hús, amit más nép majszol,
Ki rántást tesz bele hagymából és vajból.
Nincs ebben semmi pancs, csak úgy egyszerűe.
Pásztortudománnyal ízesítve bőven.
Tudja azt a juhász, ha módját megadja,
Mind a vérünkké lesz az összes falatja.
Nos hát vendégeim elloptam egy tállal,
Hozom a többit is szíves ajánlással.

Pörkölt behozatalakor IV. [406]

Ismét megérkeztem nem is oly sokára,
Merem állítani, nem vártam hiába.
Olyan ételt hozok most valójában,
Mely első lehet az étkek sorában.
Ezért az ételért is sok próbát tettem,
Egy szilaj bikával két nap verekedtem.
Fejét nyakastól lemetszettem,
A bőrét bicskával lefejtettem.
Ezt a finom ételt is ebből készítettem,
Mondják csak uraim, ugye jól cselekedtem.
Úgy tartom, hogy ennél a húsnál nincs jobb étek,
Erre a magyarnak vizet inni vétek.
Itt van a jó paprikás, uraim csak vegyétek,
Ne sajnáljuk a gazdát, jó étvággyal egyétek!

Pörkölt behozatalakor V. [407]

A magyar ember a paprikást kedveli,
Sok hússal készítve módfelett szereti.
De ez az étel csak magyarnak való,
Cingár nemzetnek a torkának nem való.
Azt mondom, a paprikásnak nincs is párja,
Erre vizet inni bűn, és nem is járja.
Egyék csak uraim, hogy ne vesszen kárba,
Ne hagyjanak semmit sem ebben a tálban!

Pörkölt behozatalakor VI. [408]

Itt van a paprikás tele minden jóval,
Jól meg van ijesztve tejfellel és zsírral.
Tessék, násznagy uram, egyenek belőle,
Aki ebből eszik, megjön a kedve tőle!
Te meg cigány húzzad, pezsdüljön a szívem,
Akinek kedve nincs, annak szíve sincsen!

Pörkölt behozatalakor VII. [409]

Itt van a jó pörkölt, amit most behoztam,
Melyre a konyhában sokat alkudoztam.
A gazdaasszonnyal jól összebarátkoztam,
Egy-egy húsdarabért őket mind sorba csókoltam.

Pörkölthöz VIII. [410]

Látják vendégeim, hordjuk szép sorjában,
És mind eltűnnek a kendtek gyomrában.
Nem sajnálom ám, hordom én, ahogy adják,
Azt mondta a szakácsné, most jönnek a marhák.
Mindenki a bicskáját jól megfenje,
Nehogy elmenjen az evéstől a kedve.
Fiatal marha volt, alig harminc éves,
Ennek a húsára vár itt ez a sok éhes.
Gyöngesége miatt a szénát nem ehette,
Szegény állat, csak a korpát nyelte.
Addig legelgetett, ette az abrakot,
Míg tegnap szegény a fűbe harapott.
A mészáros taglója vetett neki véget,
De mi azért ne búsuljunk evégett.
Pörköltet készített a szakácsné belőle,
Tudom, betyárosan jól lehet lakni tőle.
Tust húzzon a banda, ennyi egy marhának is jár,
Mi meg gyorsan nekiállunk, és elfogyasztjuk már.

Pörkölt behozatalakor IX. [411]

Tisztelt vendégsereg, most pörköltet hoztam,
Melyért a konyhán sokat hadakoztam.
Ezen eledelért nagy próbát is tettem,
Egy szilaj disznóval hét nap verekedtem.
Kicsin múlt, hogy fogam ott nem felejtettem,
De sebaj, fő hogy legyőzhettem,
Ezen finom ételt ebből készítettem.
A magyar paprikásnak a világon nincs párja,
De reá a víz minálunk nem járja.
Benne van ebben minden, ami ízét adja,
Aki ebből eszik, még az ujját is megnyalja.
No de nem dicsérem, dicsérje ő magát,
Hentesünk belevágta a disznó hátulját,
A menyasszony keresse ki a farkát!

Pörkölt behozatalakor X. [412]

Gyönge borjúhús, mit hoztam tormával,
Csak harminc tavasszal járt az anyjával.
Gyöngesége miatt szénát nem ehette,
Szegény gyönge állat csak a korpát nyelte.

Ezen jó tormáért jó sokat fáradtam,
Magyarországnak jó részét bejártam,
Ezt a keveset is a Maros tőben ástam,
Szerencsémnek tartom, reá találtam.

Ez aztán az étel, magyaroknak való,
Németnek torkán akadó.
Jó medicina ez, ugye, öcsém, Pista,
Ki ebből eszik, nem lesz cucilista.

Pörkölt behozatalakor XI. [413]

Ismét megérkeztem, nem jártam hiába,
Oly ételt hoztam valójában,
Mely első eminus az étkeknek sorában.
Ezen eledelért nagy próbát tettem,
Egy szilaj bikával hét nap verekedtem.
Kicsinybe múlt, fogam hogy ott nem feledtem,
De oda se neki, csakhogy legyőzhettem!
Tessék hát uraim, vegyél el kezemből,
Jó nagy darabokat metéljenek ebből!
Bort is igyék ám rá, aki eszik ebből,
Mert ha nem iszik rá, nagy foga nő ettől!

Pörkölt behozatalakor XII. [414]

Fiatal marha volt, alig harminc éves,
Kinek a húsára vágyik a sok éhes.
Addig ette az abrakot, míg a fűbe harapott.
Egyék hát uraim, jó ápitussal,
Ehhez is tartozik a cigány egy tussal.

Pörkölt behozatalakor XIII. [415]

Életunt marha volt,
Az már egyszer biztos,
El is kapta lábá.
A derék mészáros.
Bőrét levette,
Húsát kimérte,
A szakács kezéb.
Hűen le is tette.
Kérdezte a szakács.
Hát most mit csináljak,
Mit főzzek a húsbó.
Ünnepi vacsorára.
Mert tudta azt a szakács,
Hogy a vendéggel nem játszhat,
Mondott is a pörkölt felet.
Buzgón hű imákat.
Átadom hát végr.
A szakács remekművét,
Fogyassza jóízűe.
Minden kedves vendég.

Pörkölt behozatalakor XIV. [416]

Mikor Árpád apánk nép.
A Kárpátokon átkelt,
Maga előtt számos marhát terelt.
Vigyáztak is ráju.
Híven a pásztorok,
Hanem aztán a legszeb.
Ökör mégis elkujtorgott.
Ezt a szilaj ökrö.
Volt szerencsém megfogni,
És örömmel jelentem,
Most fogom tálalni.
Húsa kissé szívós,
De annál zamatosabb,
Aki foggal nem boldogul,
Bicskával darabolja!

Pörkölt behozatalakor XV. [417]

Gyomorbeteg embe.
Hozzá se lásson,
Nehogy ez a pörköl.
Hasának megártson.
Legjobb ízűt ebbő.
Csakis az bír enni,
Ki a tálnyi pörkölte.
Borral leöblíti.

Pörkölt behoz XVI. [418]

Mire e pörkölthöz valóka.
Mindent felkutattam,
Kis hazánk szegletei.
Végig bebarangoltam.
Makóról hoztam hagymát,
Kalocsáról paprikát,
Erdélyben bányászta.
Apró szemű sóját.
Tisza vizet merítettem,
Egri bort is szereztem,
Legvégül a húsho.
Egy szürke marhát kimértem.
Láthatják tehát,
Hogy mindent elkövettem,
Amit emberi számítás elvárhat,
Kívánok önöknek nagyon jó étvágyat!

Pörkölt behozatalakor XVII. [419]

Ismét megérkeztem, uraim, sokára,
De merem mondani, nem jártam hiába.
Mert jó ételt hoztam valójában,
Mely első eminens az étkek sorában.
Ezen eledelért nagy próbát is tettem,
Egy szilaj bikával hét nap verekedtem.
Kicsibe múlt, hogy a fogam ott nem felejtettem.
Oda se neki, fő, hogy legyőzhettem.
Nosza hevenyében a bőrét levettem,
A nyakát fejestől leszeleteltem,
Ezen jó eledelt ebből készítettem.
Megvallom uraim én is azt szeretem,
De mivel nincs több ilyen ízes étek,
Erre a magyarnak vizet inni vétek.
Itt van a jó paprikás, vegyék,
Széles jó étvágyat kívánok és egyék!

Pörkölt behozatalakor XVIII. [420]

Míg a levest ettük, odakint mi történt.
Szakácsné leverte lábáról a birgét.
Itt gőzölög e tálban, s ha szólni tudna,
Megkérdezné mostan: kinek van étvágya.
Most pedig egyenek, nagyon jó étvággyal,
Csak ne kanalazzanak a másik tálba által!

Pörkölt behozatalakor XIX. [421]

Ez, mi a magyarnak való a gyomrába,
Ez a jó paprikás, finomra csinálva!
Tessenek uraim, jóízűen megenni,
Egy kis bort is lehet majd utána inni.

Pörkölt behozatalakor XX. [422]

Ez a magyarok híres eledele,
Öt tartalmas tál van belőle tele.
Irigy ránk az ecsenyi sváb férfi,
Mert a készítését soha meg nem érti.
Sárga irigységét vidáman nevetjük,
Ezen pörköltet vígan meg is esszük.

Csirkepörkölt behozatalakor [423]

Kedves vendégeink, egy titkot mondanék,
Ami rajtam történt, de ki ne beszéljék.
Senkinek sem lehet hinni a világon,
De ha már elkezdtem, mégis csak elmondom.
Tegnap a kertünkben, mikor kisétáltam,
Egy fekete kakast kazalunkon láttam.
Hiába raktam a kazalra krumpliszárat,
Mint egy templom tornya, akkora lyukat vájt.
Elkezdtem zavarni reggeltől idáig,
Egész a tizedik szomszéd kapujáig.
Addig futottam, míg kiizzadt a hátam,
Majdnem csizma nélkül maradt a fél lábam.
Ólak, boglyák mellett űztem és zavartam,
Nem tudtam elérni, akárhogy akartam.
Hát egyszer, amint a kazal mellé jutott,
Kapta bósza lelkét, és lenyomott egy tyúkot.
Nagy méregbe jöttem, s fölkapván a puskát,
Szépen eltaláltam a kakas derekát.
Hát, a puskaszóra a tyúkok serege,
Úgy jöttek rám, mint a télnek fergetege.
Minden testrészemet úgy összeröpdöste,
Mondhatom, hogy lettem a fészek betege.
Egy kotlós csőrével mindjárt felém kapott,
S kirúgta fejemből a csárdás kalapot.
Rúgott, vágott, utoljára pedig pofon csapott,
Úgy, hogy fél szememmel nem láttam a napot.
Egyre jobban forrt a méreg a kotlóban,
Úgy megvágtam, kiment a combja forgóban.
Ekkor eszembe jut hirtelen, hogy holnap,
Tartanak e háznál egy nagy lakodalmat.
Elhoztam én ide, jó lesz a konyhára,
Minél több, annál jobb, a gazdánk se bánja.
Úgy tettem, elhoztam, de ki ne beszéljék,
Be is hoztam mostan, jól összemetéljék.
Hogy el ne áruljon a farka vagy a füle,
Sőt, még hírmondó se maradjon belőle.
Mert, ha már így esett, róla nem tehetünk,
Sőt, nyugodt lélekkel belőle ehetünk.
Igyanak rá bort is, mentől szaporábban,
Cseppet se féljenek, van még a kamrában.

Disznótoros behozatalakor [424]

Tisztelt vendégsereg! Hurkát, kolbászt hoztam,
Érte kint a konyhán sokat várakoztam.
A szakács nénivel összebarátkoztam,
Minden darabjáért ugyan hadakoztam.
Jó ám ez uraim, az étkek vezére,
Nemes magyar hazánk dicső híressége.
Nem dicsérem én őt, dicsérje ő magát,
Beledaraboltam hat oldal szalonnát.
Tizenkét disznónak elejét, hátulját,
Az új ember most keresi a fülét,
Az új asszony meg a farkát.

Rizses hús behozatalakor [425]

Ihol a magyarok híres eledele,
Rizskása az alja, tyúkhús a teteje.
Ami itt párolog ebbe a nagy tálban,
Azt mondják rá, hogy az Isten áldása.
Aki ebből egyszer jól bekanalazott,
Zsákhordó legényből földhöz vág vagy hatot.
Aki a tányérját kétszer is tetézi,
Magát a hetedik mennyországban érzi.
Itt hát a rizses hús egy jókora tállal,
Egyenek belőle, ne csak ímmel-ámmal.
Mert azt mondja róla egy pecsétes levél,
Ki száz évig ezt eszi, az jó sokáig él.

Kocsonya behozatalakor I. [426]

A hideg kocsonya pompás étel nagyon,
Jól megkeményedett odakint a fagyon.
Egyenek belőle, jó szívvel ajánlom,
Akár mind megeszik, én még azt se bánom.

Ezen ételért tettem egy nagy próbát,
Kilenc vaddisznónak törtem el a lábát.
Fülét-farkát-orrát levagdostam szépen,
Ilyen jó kocsonyát nem is ettek régen.

Jó hatással van az teli gyomorra,
Szomjazik is mindenki tőle a jó borra.
Borunk pedig van még, bőven adja a csap,
Kérem mindenkitől, jól hozzálássanak.

Kocsonya behozatalakor II. [427]

Jó estét kívánok e menyegzős házban,
Ne sajnáljanak ám, nem vagyok én lázban.
Tudom én, mit kell az asztalra hordani,
Nem hiába voltam kétszer vándorolni.
A hideg kocsonya pompás étel nagyon,
Jól megkeményedett odakint a fagyon.
Egyenek belőle, jó szívvel ajánlom,
Hogyha mind megeszik, én azt se bánom.
Ezen eledelért tettem egy nagy próbát,
Kilenc vaddisznónak szedtem el a lábát.
Fülét, farkát, orrát lemetéltem szépen,
Ilyen jó kocsonyát nem ettek régen.
Jó hatással van a fölhevült gyomorra,
És az ember tőle szomjazik a borra.
Borunk pedig van még, bőven adja a csap,
Tehát, kérem szépen, jól hozzálássanak.

Kocsonya behozatalakor III. [428]

Háromszáz ökörnek lefagyott a füle,
Levágtam, megfőztem, elhoztam előnkbe.
Lábát, farkát, orrát szinte közé tettem,
Mikor jól megfagyott, idehoztam néktek.

Káposzta behozatalakor I. [429]

Kedves uraim, aki a múlt nyáron nem kapált,
Ne vegye fel a kalánt!
Mert a násznagy uram sem kapált,
Csak elé- s hátra a vendéglőben sétált,
Kérem szépen, tegye le a kalánt!
A Paradicsomkertből éppen most érkeztem,
Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.
Mivelhogy én ottan sokat kertészkedtem,
Sok fejes káposztát bőven termesztettem.
Erdélyországnak nagy részét bejártam,
Ilyen jó káposztát sehol sem találtam.
Nem dicsérem én, dicsérje meg magát,
Mert belevágtam én sok fejes káposztát.
Tizenkét disznónak elejét, hátulját,
Keresse meg mindenki elejét és farkát.
Mivelhogy a káposzta itt vagyon,
Mindenki frissen hozzányúljon,
Hogy a lustasága miatt éhen ne maradjon,
És később hozzám, vagy szakácsného.
Panasszal forduljon.

Káposzta behozatalakor II. [430]

Itt van a káposzta, ínyencek étele,
Ebből a tányérját ki-ki merje tele.
Tál tisztességére ne maradjon semmi,
Jó gazdánk óhajtja, hogy mind meg kell enni.

Szakács asszonyunkat senki ne szólja,
Hogy nincs a káposztában disznó farka,
Mert malac korában farkas elharapta.
Hasa szalonnával jól meg vagyon rakva.

Itt van a jó káposzta a jó disznóhússal,
Bőven meg van rakva finom falatokkal.
Egyenek belőle étvággyal, gusztussal,
Vetekszik az íze a királyi halhússal.

Káposzta behozatalakor III. [431]

Megjött a káposzta, dicséri is magát,
Mert hát belevágtunk két vagy három sonkát.
Tizenkét disznónak elejét, hátulját,
Mindenki pakolja csak meg a tányérját!

Káposzta behozatalakor IV. [432]

A káposzta is az étkek vezére,
A magyar nép egyik legjobb eledele.
Még a királyoknak is gondja volt erre,
Áldott föld az, ahol terem a gyökere.
De én nem dicsérem, dicsérje az magát,
Mert belevágtam vagy fél oldal szalonnát,
Tizenkét disznónak elejét-hátulját.
Mindenki keresse benne a legjavát,
A menyasszony is keresse meg a farkát!

Káposzta behozatalakor V. [433]

Paradicsomkertből éppen most érkeztem,
Mely gyönyörű gyümölcséből ettem.
Mivel hogy ottan soká kertészkedtem,
Szép fejes káposztát bőven termesztettem.
Nagy Magyarországnak nagy részét bejártam,
De ily káposztafélét keveset találtam.
Szárma és káposzta az étkek vezére,
Nemes magyar hazánk, országunk címere.
De én nem dicsérem, dicsérje meg magát,
Mert belevágattam egy félholdas szalonnát.
Tizenkét disznónak elejét-hátulját,
Keresse meg benne ki fülét, ki farkát!
Mivel pedig hogy most a káposzta itt vagyon,
Ki-ki az evéshez buzgón hozzáfogjon!

Káposzta behozatalakor VI. [434]

Paradicsomkertből éppen most érkeztem,
Mely gyönyörű kertnek gyümölcséből ettem.
Mivel hogy én ottan sokat kertészkedtem,
Szép fejes káposztát sokat termesztettem.

Nagy Magyarországot széltében bejártam,
De ilyen káposztát sehol sem találtam!
De annyit mondhatok, amerre csak jártam,
Káposztát dicsérték, fülemmel hallottam.

De én nem dicsérem, dicsérje meg magát,
Mert belevágattam két oldal szalonnát,
Tizenkét disznónak elejét-hátulját,
Keresse meg benne, ki fülét, ki farkát!
De mikor a konyhából kiindultam,
A gazdasszony utánam kiáltozta.
„Káposzta, káposzta, benne van a farka,
Kit a menyasszony billeget hajnalba!”

Káposzta behozatalakor VII. [435]

Jó nagy tállal hoztam a húsos káposztát,
Ez tudom, meghozza mindenki étvágyát.
Ettől a beteg is, ha magyar, felépül,
Míg a német sógor jobblétre szenderül.

Káposzta behozatalakor VIII. [436]

Fejedelmi étel a töltött káposzta,
Kivált, ha benne főtt a disznónak a farka.
Beléje vágattam két oldal szalonnát,
Tizenkét malacnak elejét, hátulját.
Keresse meg benne ki fülét, ki farkát,
Tudom, hogy megnyalja utána a száját.

Káposzta behozatalakor IX. [437]

Tekintélyes étel a töltött káposzta,
Kivált, ha benne főtt a disznónak az orra.
Keresse meg benne ki-ki fülét-farkát,
Tudom, hogy megnyalja utána a száját.
De azért nem muszáj nagyon mohón enni,
Nehogy az orvosért kelljen majd sietni.

Káposzta behozatalakor X. [438]

Töltött káposzt.
Rejtélyes egy étel,
A finom darált hú.
Hitvány káposztalevéllel.
Örök rejtvény marad,
Hogy a húst miért kel.
Káposztával elrontani,
De együnk inkább csak húst,
És nem fog fejünk fájni.

Káposzta behozatalakor XI. [439]

Nagy volt a szárazság, tudjuk, most a nyáron,
Föl lehet mérni a burgonyaszáron.
Nem is termett semmi fejes káposztából,
Hozatni kellet azt nagy Bulgárországból.
Rizskása meg hozzá ott termett Kínában,
Hat kuli öntözte keserves kínjában.
Benne jóféle bors nagy Argentínából,
Marhadagadó meg Ausztráliából.
Majoránna-pelyva szép Olaszországból,
Sót hoztak reá a német tengerpartról.
Tekintetes étel ám a töltött káposzta,
Kivált, ha asztalra szép menyecske hordja.
Egyenek hát bőven a jó káposztából,
De ne merjenek enni senki a húsából.
Mert annak a húsa nagy hasfájást okoz,
Jobb, ha abból csak a vőfély úr falatoz.

Káposzta behozatalakor XII. [440]

Itt ez a tál étel, az állott káposzta,
Ezt az országunkba Káp elvtárs hozta.
A szakács asszonyunk hússal megfoltozta,
Gondolom, hogy tízszer nemcsak egyszer sózta.
Olvastam a minap, az volt az újságban,
Hogy egy szakácsnő káposztát főzött vacsorára.
Nagyon forró volt, mikor tálba rakta,
Kitette meghűlni, oszt odaki hagyta.
Ám én ezt messziről megláttam.
Bezzeg becses nekem bent ám a káposzta,
Ki fog zsebébe egyenként berakni.
Különben leteszem, hogy mindenki lássa,
Násznagy uramnak meg nem jut,
Nézzen a padlásra!

Káposzta behozatalakor XIII. [441]

Hogy a vendégeink éhen ne lennének,
Hogy üres gyomorral haza ne mennének,
Más ételt is hoztam, azért hát egyenek,
Isten áldásával megelégedjenek!
Úgy látom, elfogyott az első tál étel,
Kezemben tartom már a második ételt.
Káposzta a neve, be van sodorítva,
Pergelt ételek közt nincs is ennek párja!
Piros röstölése van disznó zsírjával,
Ki-ki lásson hozzá evővillájával.

Káposzta behozatalakor XIV. [442]

Itt a jó káposzta, a friss disznóhússal,
Jól meg van kötözve, mint szekér a gúzzsal.
Tessenek uraim, vegyenek belőle,
Darabonként ötven fillér kell majd érte!
Szószóló úr, tessék, vegye el kezemből,
Maga meg forintot vágjon ki zsebéből!

Kis vőfénynek a káposztáról (XV.) [443]

Tekintetes étel a töltött káposzta,
Kivált, ha asztalra szép menyecske hordja.
Egy kicsit savanyú, senki nem cukrozta,
Hanem a szakácsnénk hússal megfoldozta.

Káposzta a magyarnak híres eledele,
Kegyelmeteket is megtisztelem vele.
Szakácsné asszonyunk húst is rakott bele,
Szeretném, ha annak enyém lenne fele.

Itt a jó káposzta, érdemes vendégek,
Az asztalra teszem elfogyasztás végett.
Tűzön volt, de azért nem forró, nem éget,
Kívánok utána erőt, egészséget!

Nagy vőfénynek káposztáról (XVI.) [444]

Tessék vendégeink, itt a jó káposzta,
Szakácsné asszonyunk nekem már megmondta.
Igazán jó étel, ritkítja a párját,
Látom kelmetek már óhajtva várják.

Ha az ember ezt a jó ételt vizsgálja,
Van ebben malacláb és disznó bordája.
Ha még szomjaznak, majd jól igyanak rája,
Csak el ne tévesszék, hol az üveg szája.

Kása behozatalakor I. [445]

Kedves vendégeim!
Hozzák már a kását, ennek a széles Földö.
Nem találni párját.
Tettünk rá zsírt bőven, nem sajnáltuk tőle,
Éltesse az Isten, aki vesz belőle!

Kása behozatalakor II. [446]

E tálon párolog a jó ízes kása,
Melyről azt mondják, hogy az Isten áldása.
Kivált húsfélékkel nincsen ennek mása,
Aki ebből nem eszik, saját kárát lássa.
Ne várjanak ám a sok kínálgatásra,
Itt van a nagy tál, nyúljanak csak utána!

Kása behozatalakor III. [447]

Itt van a kása egy kis pecsenyével,
Akinek foga nincs, szopogassa szépen.
Aki ebből eszik, fizet erszényével,
Mert majd megböködik a kanál nyelével.
Gyorsan hoztam egy tállal a tisztelt uraknak,
Akkor diskuráljanak róla, ha jóllaknak!

Kása behozatalakor IV. [448]

Behoztam a kakas egy rész taréjával,
Jó puhára főzve apró rizskásával.
A szakácsnőnk telerakta zúzával, májával,
Fogyasszák jóízűen Isten áldásával!
Szakácsasszonyunk erősen esküszik,
Mióta kását eszik, azóta hízik.
Az anyja is azt mondta, eledelt nem kóstolt,
Pedig ő már a kilencven esztendőn is túl volt.

Kása behozatalakor V. [449]

Nincsen lakodalom ludaskása nélkül,
Erre a szakácsné különösen készül.
Ha tán megégeti ügyes kis kacsóját,
Szépen összeszedi szenvedése árát.

Kása behozatalakor VI. [450]

Halljunk szót, uraim!
Hozzák már a kását, melynek széles földö.
Nem találják mását.
Mert ha a szakácsnő megégeti ügyes kis kacsóját,
Majdan összeszedi szenvedése árát.

Az Isten éltesse sokáig a tótot,
Ne kelljen magyarnak cipelni a drótot.
Kása a tótoknak kedves eledele,
Azt hiszem, meg lesznek vele elégedve.

Kása behozatalakor VII. [451]

E tálban párolog a jó illatos kása,
Amelyről azt mondják, az Isten áldása.
Ne várjanak ugyan a sok kínálásra,
Ímhol a tál, nyúljanak utána!

Kása behozatalakor VIII. [452]

Itt van násznagy uram, a harmadik étel,
Amit éppen most hoztam el egészséggel,
Szívesen adja ezt e háznak gazdája,
Ételét-italát tőlünk nem sajnálja.

Jó a vajas kása a sült pecsenyével,
Akinek nincs foga, rágja az ínyével.
A sült pecsenyével együtt jár a kása,
Mint a szabólegénynek kék, avagy zöld, sárga.

Visoghatsz jó asszony, majd jól megdöfködnek,
Ha a főzőkanál-nyelet elővesznek,
A szakácsasszonyok most igen örülnek,
Mert tudják, hogy az árát megfizetik!

Kása behozatalakor IX. [453]

Ne hagyjuk el öregapáink szokását,
A vacsora végén együnk egy kis kását!
Tekintsük azt úgy, mint az Isten áldását,
Nem ehetünk mindég pecsenyét, meg mártást.
Tessenek uraim, egyék jóízűen,
Akinek foga nincs, rágja az ínyével!

Kása behozatalakor X. [454]

Hiss, te veréb! Ne edd meg a kölest a szárán.
Kelepre gyermek a falu határán!
Tán nem hallották torkom kiáltását.
A veréb akarta megenni a kását.
Mivel vitézeim nekik nem engedték,
Szakácsasszonyaink jól elkészítették.
Mindjárt hát mindenki rakja a gyomrába,
Mert mindjárt betoppan egy beteges bába,
Aki izenetét ilyenformán teszi.
Hogy a kása árát szent uccse megveszi.

Kása behozatalakor XI. [455]

Nevessen mindenki, berukkol a kása,
A konyhán már tovább nem volt maradása.
Pöfögött, rotyogott olyan víg nótával,
Nem győzte volna a muzsikus kottával.
Előbb vigasztaltam, szépen békéltettem,
Nem használt a szép szó, nekitüzesedtem.
Belefordítottam őkelmét a tálba,
Hogy csak úgy gőzölgött szörnyű fájdalmába.
E drága eledelt Tótországból hoztam,
Mikor a világot körülvándoroltam.
Tót házigazdáim ilyennel traktáltak,
Amíg náluk voltam, ők is ezt zabáltak.
Nem tagadom, én is szeretem a kását,
Meg is főzettem itt éppen kilenc vékát.
Elláttam jó zsírral, megadtam a módját,
Megnyalja utána mindenki a száját.
Itt van, násznagy uram, e jóízű étel,
Mivel, hogy nincsen más, egyék egészséggel.
Tiszta szívből adja gazdám, gazdasszonyom,
Ha ürül majd a tál, újra telehozom.

Rizskók behozatalakor [456]

Tisztelt jó uraim, én most kókot hoztam,
Érte kint a konyhán sokat várakoztam.
A tepsiből most van kimetélve szépen,
Eme tálra rakva frissen azonképpen.
Régi időkből van a kók eredete,
Dáriusnak volt a kedvenc eledele.
Nyúljanak hát hozzá, ízes a falatja,
Tessék násznagy uram, bátran kóstolhatja.

Fánk behozatalakor I. [457]

Az Isten kegyelme mosolyogjon reánk,
Olyan jókedvűen, mint ez a piros fánk.

Fánk behozatalakor II. [458]

Halljunk szót, uraim!
Kőtt fánkot hoztam a tisztelt uraknak,
Olyan a formája, mint a piros almának.
Kettő-három elég lehet egy embernek,
Mely ágya a bornak, de gondja a betegnek.

Túrós lepény behozatalakor I. [459]

Itt a túrós lepény, mily pompás eledel,
Aki lepénnyel él, semmit sem feled el.
Ezt a túrós lepényt éppen most készítették,
Tüzes kemencében pirosra sütötték.

A nagy konyhakéssel darabokra szelték,
Hogy nekünk e tálba hamar ide tegyék.
Egyenek hát sokat, vegyenek belőle,
Egészséges étel, jótállok felőle.

Vegyenek belőle, ki-ki ahogy tudja,
Nyúljanak hát hozzá, ízes a falatja.
Hogyha nem lesz elég, ezzel a pár tállal,
Mindenkinek hozok akár egy kosárral.

Túrós lepény behozatalakor II. [460]

Drága jó uraim, túrós lepényt hoztam,
Érette a konyhán nagyon várakoztam.
A tepsiből éppen most jön kimetélve,
Áhító szagától alig vagyok élve.
Régi időből van ennek eredete,
Decebálnak ez volt kedves eledele.
Menyegzője napján túrós rétest eve,
Úgy jól lakott vele, megszakadt a bele.
De azért csak bátran egyenek belőle,
Egészséges étel, jót állok felőle.
Jó nagy darabokat vegyenek belőle,
Ki ebből jól lakik, nem lesz beteg tőle.

Rétes behozatalakor I. [461]

Finom rétest hoztam kibélelve mákkal,
Van még a kosárban tizenhárom tállal.
Almás, túrós, meggyes, mákos és káposztás,
Amint látjátok, jó nagy itt a választás.

Egészséges étel, én jót állok érte,
Rosszul nem lett eddig senki sem tőle.
Sőt ha beteg eszi, akkor erőre kap,
Vegyenek csak sokat, egyenek belőle.

Többféle rétest is felraktam a tálra,
De a káposztásnak alig lehet párja.
Ebből is, abból is vegyenek uraim,
Meg nem fogják bánni kedves asszonyaim.

Ez a finom étel jól meg van cukrozva,
Meghintették jócskán az én parancsomra.
Van, aki e tésztát nagyon is szereti,
Ízlelj meg az is, aki nem kedveli.

Rétes behozatalakor II. [462]

Megjött már a rétes, túrós, mákos, béles,
Annak lesz csak kedves, ki megeszi egyre.

Rétes behozatalakor III. [463]

Okos ember volt, ki ezt kitalálta,
Ki a túrós rétest először csinálta.
Finom az illata, zamatos az íze,
Ha ránéz az ember, megörül a szíve.
Szüzek, szép virágok ne beszélgessetek,
Ha ebből nem esztek, férjhez sem mehettek.
Egyben tihozzátok is szólok, legények!
Ha ebből nem esztek, nem kaptok feleséget!

Rétes behozatalakor IV. [464]

Finom, fehér lisztből készült a rétes,
Túró, mák, cukor is van benne, attól ilyen édes.
Olyan édes ez, mint a menyasszony csókja,
A vőlegény is mondta, hisz ezt ő csak tudja.
No, de hogy a titkot mi is megtudjuk, a sokféle rétesbő.
Jó étvággyal fogyasszunk!
Ebbéli mondókámat tovább már nem nyújtom,
Hisz, amit most tálalunk, már nyújtották az asztalon.

Rétes behozatalakor V. [465]

Halljunk szót, uraim!
Itt a finom rétes, kibélelve mákkal,
Láttam a konyhában három üres zsákkal.
Van túrós, mákos, káposztás,
Kinek milyen tetszik, szabad a választás!

Rétes behozatalakor VI. [466]

Érdemes vendégek, túrós rétest hoztam,
Miért a konyhában sokat várakoztam.
Éppen most lett a tepsiből kimetélve,
Alig vagyok áhító szagától élve!
Dece Pálnak volt legkedvesebb eledele,
Jó étvággyal fogyasszák kelmetek!

Rétes behozatalakor VII. [467]

Itt a rétes, kerekes,
Öreganyám, ne kergess!

Sütemények behozatalakor I. [468]

Nullás lisztből készült e finom sütemény,
Cukorral és vajjal készült, meglestem én.
Tejjel és tojással kenve a teteje, piros ropogósr.
Sült a tészta vele.

Most a süteménnyel vagyok megrakodva,
Még egészen meleg, meg is van cukrozva.
Van itt rétes, ízes, szőlős és jó mákos,
Apró sütemények, kifli és lekváros.

Kinek habos tetszik vegyen a habosból,
Ki meg lekvárost kér, egyen a másikból.
Kívánságból nálunk törvényt senki sem szab,
Mindenki olyat vesz amilyent éppen kap.

Sütemények behozatalakor II. [469]

Finom fehér lisztből készült e sütemény,
Cukorral vegyítve nem is igen kemény.
Szereti is nagyon minden asszonyféle,
De a lányok sem tudnak betelni véle.

Tessék még sokféle jóízű sütemény,
Gonddal készítették, nem égett nem kemény.
Vaj, tojás, és cukor liszttel megkeverve,
Szakács tudománnyal süteménnyé verve.

Nézzék csak, milyen szép! Szájunkban elomló,
Jöhet majd utána sör, bor, és minden jó.
A férfi ember is többnyire szereti, főleg ha a torká.
Borral öblögeti.

Sütemények behozatalakor III. [470]

Itt van a sok finom, jóízű sütemény,
Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.
Kívül-belül meg van szépen cukrozva,
Mint a borbélynál, be van púderozva.
Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz,
Fogjon hát villát, ha kell, minden kéz!

Sütemények behozatalakor IV. [471]

Behoztam, íme a szép süteményeket,
Sok különfélét, nagyokat, kicsiket.
Ne mondják, hogy sok már,
Mert nincsen olyan szekér,
Amelyre még egy-két szalmaszá.
Rá nem fér !
Nagyon jók, mondhatom, a szép sütemények,
Hogy megártanának, attól én nem félek!
Megehetik bátran, lányok és legények,
Sőt egy darabkát még magam is kérek!

Sütemények behozatalakor V. [472]

Íme, itt a tálban a sok édes sütemény,
Azt mondják róla, nem is olyan kemény.
Abban az országban, ahol én lakom,
Ilyen terem a fán, én ezt onnan hozom.
Cukor is méz is van belekeverve,
Nos, kedves vendégeink,
Fogyasszanak belőle!

Sütemények behozatalakor VI. [473]

Itt a jó sütemény, kibélelve mákkal,
Láttam a konyhában, egy egész nagy zsákkal.
De van itt túrós is, diós meg káposztás,
Kinek milyen tetszik, szabad a választás.

Sütemények behozatalakor VII. [474]

Cukrásznak lenn.
Bizony mondom gyászos,
Mert az ember kez.
Folyton cukormázos.
De szép hivatás is lehe.
Süteményt gyártani,
Az emberek életé.
Azzal édesíteni.
Behoztam készségge.
A cukrász remekművét,
Édes finomságo.
Földi édenkertjét.

Sütemények behozatalakor VIII. [475]

A rostélyos kalács a magyarok híres eledele,
Öt tartalmas tálunk van belőle tele.
Nyúljanak csak bátran, örömmel bele,
Éljenek, kívánom, egészséggel vele.
Irigy ránk a német, az asszony, a férfi,
Mert a készítését soha meg nem érti.
Sárga irigységét vidáman nevetjük,
A rostélyos kalácsot buzgón eszegetjük.

Sütemények behozatalakor IX. [476]

Tésztás ételt hoztam jó ez változásnak,
Engedjünk hát helyet a régi szokásnak.
Ez meg különösen el vagyon készítve,
Azon friss még, meg se volt melegítve.
Tessék, násznagy uram!

Sütemények behozatalakor X. [477]

Kedves vendégeim, itt a jó sütemény,
Ahogy a garaton, a malomban lemén.
Egy kis tiszta vízzel van összevegyítve,
Nyúljanak hozzája, egyék jóízűen.

Sütemény behozatalakor XI. [478]

Itt a finom lisztből jóféle sütemény,
Nincs ebben sem mustár, sem ánizs, sem kömény,
Cukorral vegyítve nem is igen kemény,
Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.
Tudom, hogy szeretik az itt jelenlévő szüzek,
Még annál is inkább öregek és őszek,
Nincsen ezen a fán sem zuzmó, sem penész,
Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz.
Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz,
Fogjon meg hát minden darabot kilenc kéz.

Sütemények behozatalakor XII. [479]

Uraim itt vagyon ez a jó sütemény,
Csak tegnap sütötték még nem nagyon kemény.
Ne hagyjon el soha bennünket a remény,
Bor is lesz, a csapost előbb elküldtem én.

A nyoszolyóasszony ajándékáról [480]

Dicséret dicsőség adassék Istennek,
Tisztesség becsület e ház mindenének.
Mind a gazdagoknak úgy a szegényekne.
Az ifjaknak és szép szüzeknek.

Köszönt benneteket a nyoszolyóasszonyunk,
Akinek mi mostan követői vagyunk.
Ily szép ajándékát küldötte általun.
Amelyért mi mostan messze fáradoztunk.

Azért is hát ebbül mindnyájan egyenek,
Reánk komor szemmel ne tekintgessenek.
Jó kedvünk van nekünk, legyen hát mindene.
Szomorúságokat itt félretegyenek.

Egészség utána ki ebből részt veszen,
Mindaddig míg teste földi porrá lészen.
Áldjon meg titeket aki mindent tészen,
Amivel kérkedtem, ímhol legyen készen!

Mikor a nyoszolyóasszony ajándékát viszi [481]

Halljon szót Ádámnak minden maradéka,
Akit befogadott a gazdánk hajléka.
Míg előbeszélem mi szívemnek szándéka,
Ne legyen szívemnek semmi akadéka.

Nyoszolyóasszonyunk a vendég számár.
Ajándékot küldött üres asztalára.
Egyék csak meg, hiszen mert meghűl, ha várnak,
Aki ebből eszik, forduljon hasznára!

Nagynyoszolyó süteményéről [482]

Nagynyoszolyó-asszony, e ház gazdájának,
Véle egyetemben kedves násznagyána.
Ily szép tortával kívánt kedveskedni,
Melyet mindenkinek muszáj megkóstolni.
Míg az ajándékot kezemből elvennék, .
Illő, hogy reája szép áldást mondanék.
Áldja meg az Isten, aki ezt sütötte,
Áldja meg azt is, aki részt veszen belőle!

Kisnyoszolyó süteményéről [483]

Kisnyoszolyó-asszony szíves ajándéka,
Általam üzenvén, ez volt a szándéka,
Hogyha tortájának lenne fogyatéka,
A vőfély-úrnak is lenne maradéka.
Utolsó ajándék, szívesen vegyétek,
Melyet kisnyoszolyó-asszony ad tinéktek.
Ha megelégedtek vele, eltegyétek,
Vígsággal, örömmel borocskát töltsetek!

Menyasszonyi kalács behozatalakor I.

De mi nem jöttünk, üres kézzel útra,
Két örömkaláccsal láttuk el magunkat.
Öröm annak neve, annak emlékére,
Midőn Krisztus urunk a pusztában tanított,
Ötezer embert őt árpakenyérrel jól tartott.
Most pedig násznagy uram, tessék,
Úgy ossza el ezt a menyasszonyi ajándékot,
Hogy minden vendég megelégedve távozzék.

Menyasszonyi kalács behozatalakor II. [484]

Násznagy uram, jó estét kívánok,
Elhoztuk a menyasszonykalácsot.
Nem jöttünk mi üres kézzel ide,
Násznagy uram, fizessen meg érte!

Torta behozatalakor I. [485]

A szerelem szele lisztet összefújt,
Egy péklegény tejjel, mézzel összegyúrta.
Tetejébe ezt a szép virágot szúrta,
Azt mondta, hogy ennek igaz neve torta.

Amint szemébe tűnt szép, ékes formája,
Azt hittem, fehérnép bodros cicomája.
Később hogy megtudtam mily drága sütemény,
Behozatalkor vigyázva jöttem én.

Nem is lett hibája, nézzék ím felteszem,
Szép menyasszonyunk majd hogyan örül ezen!
Ha megízleli és kedvesét kínálja, bút feledv.
Csókra áll szép pici szája.
Becsülettel adom, tessék hogy, ehessék!

Torta behozatalakor II. [486]

Uraim, a szél a morvánt összehordta,
Tetejébe ezt a szép virágot szúrta.
Azt mondják, hogy ennek igaz neve: torta.
Tessék, násznagy uram, szabdalja apróra,
Aztán egy darab nekem is jó volna.

Torta behozatalakor III. [487]

Túl vagyunk már néhány jóízű fogáson,
De még nem volt annyi, hogy a gyomrunknak ártson.
Most tortát együnk, míg el nem fogy egészen,
Következő fogás a mázsálás lészen.
Bele van ám sütve minden e tortába.
Fűrészpor, fokhagyma, korpa, dara, árpa,
Fürjtojás, majonéz, paprika, meg zsálya,
Kilenc kofa asszony minden tudománya.

Lába között keverte a krémet rá Nagy Julcsa,
Az illata ettől egy kicsikét furcsa.
Nézzék, milyen fényes, körömlakk van rajta,
No meg három kutya egy egész nap nyalta.

Torta behozatalakor IV. [488]

Itt a finom torta, rajta a sok írás,
Jövő ilyen korra halljék gyereksírás!
Adjon az Isten olyan kis magzatot,
Ki a két kezével kiveri az ablakot!

Torta behozatalakor V. [489]

Halljunk szót, uraim!
Most egy nagy tortával jöttem megrakodva,
Olyan nehéz volt, hogy az úton majdnem eldobtam,
Könnyebbé tette ez a csodás látvány,
És hogy én hozhattam be az óriás tortát.
Nincsen ebben sem mustár, sem paprika, sem kömény,
Aki ilyennel él, nem bántja a köszvény.
Ezt a csodás mestermunkát a menyasszonynak ajánlom,
Hisz éjt nappallá téve csinálták a kollégák.
Üzenik, hogy szív küldi szívnek szívesen, és az ifjú pá.
Nagyon soká boldogságban éljen!

Torta behozatalakor VI. [490]

Nagyanyáink most ha előjönnének,
Bizony nem maradna szeme a vőfélynek.
Ha elbeszélem szép ékes szólással,
Mi lett a télire elrakott tojással.

Negyven darab lett a cukros lisztbe verve,
Újabb negyven darab a krémesbe keverve,
Húsz darab hab lett e mű tetejére,
Így vertünk száz darab tojás fenekére.

No de minket ezért nem érhet csalódás,
Mert hisz nincs még oly közel a feltámadás.
Aki teheti, a tortából egyen, hogy ezen a földö.
Hosszú éltű legyen.

Torta behozatalakor VII. [491]

Fejedelmi étek .
Lakodalmas torta,
A belevaló cukro.
Három teve hordta.
Tésztáját hét cukrás.
Keverte és gyúrta,
És mazsolás tejszínne.
Gazdagon locsolta.
Fogyasszák hát jóízűe.
Kedves urak-hölgyek,
Mert ki ebből eszik,
Annak álma könnyebb.

Torta behozatalakor VIII. [492]

Kedves vendégeim, itt van már a torta,
A sovány disznónak ettől nő a torka.
De ezt a tortát a menyasszony fogyasztja,
Neki nem a torka, de megnő a hasa.
A vőlegény szidni fogja a tortát,
Hogy elvette a menyasszony formáját.
De hogy visszanyerje előbbi formáját,
Gyorsan elszalad, és hívja a bábát!

Torta behozatalakor IX. [493]

Itt van a kezemben egy gyönyörű torta,
Kedves menyasszonyunk drága ajándéka.
Gyönyörű a színe és finom az íze,
Ha ránéz az ember, már örül a szíve.

Fogadják uraim, szép keze sütötte,
Mennyei eledel, angyal készítette,
Hej, ha éhül kapnám, szívem meggyógyulna,
Mert mostan – úgy érzem – mintha beteg volna.

Édes ez uraim, mint a tiszta szín-méz,
Mindjárt megkívánja az ember, ha ránéz.
Bátran lehet enni, gyomornak nem nehéz,
Fogjon meg hát minden darabot kilenc kéz!

Torta behozatalakor X. [494]

Itt van a menyasszony szíves ajándéka,
Jó szívességének a bizonyítéka,
Fogadják szívesen ezen ajándékát,
Nagyon szépre sütött menyasszonyi tortát!
Áldja meg az Isten ezen új párokat,
Soha semmi veszély ne érje házokat!
Legyenek boldogok, éljenek sokáig,
És szeressék egymást sírjuk bezártáig!

Gyümölcsök behozatalakor [495]

Most jövök ám még csak igaz étellel,
Amivel legelsőbb élt az előember.
Almát hozok, almát, az Éva almáját,
Amire Ádám is föltátotta száját.
Hiába tiltotta Isten az almától,
Csak rákívánkozott, persze, nem magától.
Éva anyánk csalta, csábította arra,
Azóta van minden Éván két nagy alma.
Feszít is az alma, szép piros, fehéres,
Kőkemény a húsa, az íze meg édes.
Még ízesebb talán, ha savanykás kissé,
Kóstolják meg kérem, használják a kiskést.
Van itt egri piros, starking, meg jonatán,
Ilyenből harapott régen Ádám apánk.
Van itt mindenféle színű, s ízű alma,
Ezektől lett híres Mélykút, s Jánoshalma.
Az alma mellé még szép diót is hoztam,
Szétgurult a padlón, amint megbotlottam.
De egy pár maradt a szakajtó tetején,
Ettől lesz a lányok almahegye kemény.
Alma, dió mellé a szőlő is ízlik,
Az éléskamrában pihent szegény eddig.
Meg is ráncosodott szegénynek a héja,
De azért édes ám, nincsen semmi baja.
Olyan ráncos ez a jó, kései szőlő,
Mint az eladó lány, kinek nem jut kérő.
De ha egyszer aztán az ajkához érünk,
Megédesül a szánk, megpezsdül a vérünk.
Van még mogyoróm is, sült gesztenyém, tököm,
Aki megtapintja, nem ütöm üstökön.
Én azonban ezt csak hölgyekre értem,
Ők nem bánnak vele talán túl keményen.
Kívánok én nekik olyan hosszú éltet,
Amilyent hajdanában Matuzsálem ért meg.

Kávé behozatalakor I. [496]

Érdemes vendégek! Ismét megérkeztem,
Engedelmet kérek, hogy ily soká késtem.
De azt mondhatom, hogy nem hiába késtem,
Önöknek a legjobb italt megszereztem.

Jártam én utána Törökországban is,
Láttam többek között, milyen az a hasis.
Ópiumos dohány, meg minden efféle,
De amondó vagyok, sosem élnék véle.

Hanem a kávéjuk igen pompás fajta,
Aki csak hozzáfér, örömmel kap rajta.
Hoztam is belőle, meg is főztük mára,
Íme, föl is adom, a dús lakomára.

Ezt az italt hívják fekete kávénak,
Kedves itala ez németnek, magyarnak.
Tessék hát uraim, cukor is van benne,
Igyák egészséggel, nem kell hozzá zsemle.

Kávé behozatalakor II. [497]

Messziről jöttem, szultán országából,
Kávét hoztam, erőset a javából.
Jó ital, be sem lehet rúgni tőle,
Ezért hát bátran igyanak belőle!

Kávé behozatalakor III. [498]

Idehallgassanak, mert beszélni akarok,
Én egy mexikói fiatalember vagyok.
A koszorúslány már ivott belőle,
Csak maguknak mondom, szerelmes lett tőle.
Fekete a színe, finom az illata, aki ezt megissza,
Nem lesz álmos soha.

Kis vőfénynek italról [499]

Nem célom az nekem hogy én itt papoljak,
A hosszas beszéddel unalmat csináljak.
Célom hogy hivatalomban serényen eljárjak,
Előbb italt hozok, azután ételt i.
Azután innen odébb is álljak!

Ivásra invitálás [500]

Az átlag magyar embe.
Csakis akkor iszik,
Ha öröme van, ha bánata van,
Vagy netán megszomjazik.

Igyunk hát most mi is,
Mindannyiunk egészségére,
Csak arra kérek mindenkit,
Vigyázzon a mértékre.

Gondolom, senki sem aka.
Taligán ébredni,
Mert kellemetlen dolo.
A nyikorgást hallgatni.

Sör behozatalakor I. [501]

A hűs, habzó sör sokaknak kedves jó ital.
Ezt adja két szép növény: a komló és maláta.
Azt szokás mondani, a sör folyékony kenyér,
Igyon is mindenki, amennyi belefér!

Sör behozatalakor II. [502]

Folyékony kenyérkén.
Érkezett hazánkb.
Az erjesztett komló l.
És benne a maláta.
Édes anyanyelvün.
A „sör” névre keresztelte,
Nevét azóta sok ember elrebegte.
Volt, aki áldotta,
És volt, aki átkozta,
De a sör természeté.
Meg nem változtatta.
Legelőször is csa.
A hólyagot feszíti,
Majd a jó fogyasztó.
Térdre kényszeríti.
Érdemes hát e nedűn i.
Gyorsan úrrá lenni.
S kapacitás szerin.
Mértékkel fogyasztani.

Sör behozatalakor III.

Sörivó emberek hívtak a színpadra,
Adjak jó tanácsot belső használatra.
Mert nem mindegy ám az,
Hogy miben hány maligán,
Mert aki bután iszik, viszik majd taligán.
De aki odafigyel, hogy hogyan, miből, mennyit,
Az majd, ha hazaér, ihat egy liternyit.
A disznó vályúból iszik, a ló pedig vödörbül,
Ha utánzod őket, asszonyod bepördül.
Kutya a tócsából, cica a tányérból,
Ne legyél már állat! Igyál te pohárból!
Mert az ivás, az tudomány!
Okosodj minden nap!
Az jár a legjobban, aki csak kortyolgat!
Annak nem fáj feje, gyomra,
Hanem csak jókedvvel gondol a mámorra.

Pálinka behozatalakor I. [503]

E háznak gazdája kér engemet arra,
Hogy viseljek gondot vendégek javára,
Akik ide gyűltek, ide, vacsorára,
Egy-avagy két üveg szilvapálinkára.

Kezemben az üveg, pálinkával teli,
Mert ez mindeneknek kedvét felemeli.
Aki ebből iszik, és ha jócskán benyel,
Egy furcsa menyecskét mindjárt meg is ölel.

Deuszpálinka kikérése (II.) [504]

Évek óta fáradozunk, kapuról kapura járkálunk,
Időközben magukra találtunk.
Láttuk a gazdasszony járkálását,
Egy szép Szent János kehely készítését,
Egy kupa pálinka mézesítését,
Ezen sok fáradságainkért egy kis tiszteletet elvárunk.
Lenne szíves a Szent János poharát kiadni.

Asztali áldás!
Mindeneknek szeme, tebenned bízunk, Úristen!
Te adsz nekünk eledelt alkalmas időkben.
Felnyújtod szent kezeidet,
És betöltesz minden élőket áldásaiddal.
Áldd meg, Uram, ezen ifjú pároka.
Az égnek harmatjával, és földnek zsírjával.
Aki velem mondja háromszor: Deusz, Uram, Deusz .
Ebből tudom, nem iszik!

Pálinka behozatalakor III. [505]

Asztalunkra került a jó szilvapálinka,
De amire ideért, keserves volt útja.
Az Istenadta gyümölcsö.
Meleg nyári verőfény érlelte,
Mire néhány szorgos kéz a hordóba szedte.
Hosszú sötét rabság várt a nemes gyümölcsre,
Aminek végére szagos cefre nem lett.
A pokol tüze gyúlt alatta, és rézüstbe lett öntve,
Hogy az emberiség javára kifőhessen leve.
Így került poharunkba, valahára végre,
Jó szilvapálinka, térdre rogyunk érted!

Pálinka behozatalakor IV. [506]

Tisztelt vendégeink, legények és lányok!
Még a pálinkáról egy kicsit dumálok.
Furcsa ez az ital, nem tudom, ki főzte,
Hogy oly hatásosan reánk kente-fente.
Ez mindenütt ott van, kísért ha kell, s ha nem,
Ránk tukmálja magát, ha engedjük egyben.
Ha gyerek születik, ott már jelentkezik,
Nélküle keresztség nem is történhetik.
A lakodalmon is előtolja magát,
Vele kezdődik meg hajnali vacsoránk.
És ha nem ügyelünk, úgy elbánik velünk,
Hogy a jó étkekhez már nem is lesz kedvünk.
S ha maghal az ember, már virraszt felette,
S végül tort ül neki, hogy ő úgy szerette.
Elhiteti végül, hogy ő jó barátunk,
És ha nem vigyázunk, elveri a lábunk.
A múltkor egy helyen megkínáltak vele,
És egy-két pohárral felhajték belőle.
De kínáltak tovább, no csak igyam-igyam,
Hát, kezd meglágyulni lent a horgas inam.
Szemeim szép lassan behomályosodtak,
Ajkaim beszélni alig-alig tudtak.
Az eszem se volt meg a maga rendjén,
Nem is csoda ám, hogy a sárt megkevertem.
No, aztán volt másnap igen drága dolgom,
Míg ruhámból a sárt szépen kipucolom.
Szégyelltem magam, mikor újságolták,
Hogy mint egy vadállat, úgy fújtam a nótát.
Ettől kezdve aztán nem tudom elhinni,
Hogy hát a pálinkát szükség fogyasztani.
Nem is jó barátunk, hanem ellenségünk,
Bármely mennyiséget belőle élvezünk.
De ha már ide is föltuszkolta magát,
Én is megragadok egy kis tele pohárt,
Kiiszom az új pár áldott örömére,
Kedves mindannyijuk jó egészségére.
Ha ilyen pálinka mindenfelé járna,
Mindenik bolondból híres tudós válna.
Ne várjatok tőlem bölcset, se bolondot,
Hisz egy pálinkától mind megokosodtok.
Helyettem majd akkor bölcs dolgokat mondtok.

Nagy vőfénynek pálinkáról (V.) [507]

Azt kiáltja szájam, legyenek csendesen,
Hogy elvégezhessem dolgomat rendesen.
Annak szolgálok én e házban szívesen,
Aki szépen mulat és becsületesen.

Mint hogy házatoknak ígéretet tettem,
Ételt-italt nektek szívesen ígértem.
Amint jó gazdámmal itthon megérkeztem,
Amelyeket mostan kezembe is vettem.

Kezemben az üveg jó pálinka lenne,
Várja a menyasszony, ha rá kerülhetne.
Még a vőlegény uram is gondolom, rámenne,
Más is hozzá nyúlna, ha előtte lenne.

Isten áldása ez, ezért hát bátorságga.
Ki-ki hozzá lásson örömmel-vígsággal.
Ne legyen e házban senki komorsággal,
Ne töltsék az időt itt szomorúsággal!
Az én bizodalmas gazdám azt kívánja,
Ki ebből részt vesz, egészség utána,
Hogy a hideg csömör ne essék hasába.

Bor behozatalakor I. [508] 

Ó édes mennyei atyám,
Mint az utolsó vacsorán,
Megáldottad a poharat,
Úgy áldd meg a mi borunkat!
Íme, itt van a szép pohár,
Asztalunknál az ifjú pár.
Áldd meg a bort poharunkban,
Ez ifjú párt kis honunkban.

Áldd meg őket, óh Isten atyám,
A házasság szent hajnalán.
Legyenek boldogságban,
Sose legyenek botrányban.
Éljenek együtt sok évet,
Boldogságban, békességben.
Hogy egykoron fönn az égbe.
Legyünk együtt dicsőségben.

Kedves gyermekeim, kedves ifjú pár,
Íme ezen pohár, mely kiürült már.
Váljon ez a jó bor, legyen épségére,
Kedves mindnyájuknak friss egészségére.

Bor behozatalakor II. [509]

Szervusz, te bor! Hol van benned az a nagy erő,
Akitől az ember oly nagyon vakmerő.
Már tegnap is ittalak, mégis olyanná tettél,
Mint a csap.
Hanem már nem perlekedtem veled,
Hanem mars be, az áristomba!
Föld szülte fáját, fája szülte ágát,
Ága szülte virágát, virága szülte Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte a világ Megváltóját,
Isten éltesse az egész kompániát!

Bor behozatalakor III. [510]

Halljunk szót, uraim, szólok igazságot,
Nem beszélek tréfát, hanem valóságot.
Az igaz Messiás már eljött, sokfél.
Csodákat köztünk tett.
A vizet is borrá tette, a násznépet vendégelte,
Kánaán menyegzőjében, a nagy vendégségben.

Bor behozatalakor IV. [511]

Halljunk szót uraim! Tudom, hogy örülnek,
Akik engem látnak, több becsületem van,
Mint kétszáz barátnak.
Nem csoda ez, hiszen mindent én hordok be,
Én nézem meg, hogy van-e a pintes üvegbe.
Ha nincs, majd hozok, hisz a pince közel van,
Van még kilenc icce tízakós hordóban.

Ne panaszkodjék senki, én azt akarom,
Most is egyik lábam kint van az udvaron!
Nagyapáinknak is ettől jött meg kedve,
Örömében ugrált, táncolt, mint a medve.
Mi se legyünk búsak és elkeseredve! Igyunk!
Most töltöttem jó bort az üvegbe.

Bor behozatalakor V.

Mikor öreg Noénk Isten parancsár.
A vízözön elöl futott a bárkába,
Azt az egyet aztán mégis csak jól tette,
Hogy a szőlőtőkét el nem felejtette.

Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük,
Amitől erőnket, jó kedvünket nyerjük.
Legyen ezért most itt mindenkinél hála,
Igyunk emlékére és mulassunk máma.

Ha ilyen fehérbor mindenfelé járna,
Mindegyik bolondból híres tudós válna.
Ősszel még én tapostam őt a nagy kádba,
De ha így folytatom, ő lök engem ágyba.

Bor behozatalakor VI.

Kedves vendégeink, feddjenek meg nagyon,
Rovásomon nekem nagy mulasztás vagyon.
Beszélek itten tücsköt és bogarat, fűt-fát,
Legényt, lányt, okost és oktalant.

Beszéltem én eddig mindről tisztességgel,
Lehet, hogy épültek egynémely beszéddel.
Azt azért magamtól, én rossz néven veszem,
Hogy a borról eddig még szót nem ejtettem.

A hűtlenség bizony csúnya öreg hiba,
Főleg ha bajtársról folyik itt a vita.
Mert bizony valljuk be, sokszor a társunk,
Bánatunkban vigaszt néha tőle várunk.

Jó barátnak tűnik mikor duhaj kedvben,
Vele élünk gyakran tűnő szerelemben.
Két-három pohárral leöntve garatra,
Feledés homályát takarja agyadra.

Csak az a baj vele, hogyha gyakran fogod,
Összeszokik sokszor véred és a borod.
Elhagyott a babád, szerelmed elszakadt.
Megvigasztal a bor, és lelkedbe szalad.

Ha otthon civódik veled feleséged,
Pokolba kíván már és becsmérel téged,
Gyerünk a kocsmába, ez lenne a megoldás.
Úgy gondolod, máris jöhet a bor pajtás.

Ha rossz a termés, felment a gép ára,
Minden pénzed kevés a bank kamatjára,
Több már az adósság, mint fejeden a hajszál,
Lelkedben a gondok bús serege kaszál.

Gyere pajtás, gyere, van egy jó barátod,
Majd ő megvigasztal, hamarjában látod.
Ha a bor zamatja simogatja gégéd,
Olvasztja lelkednek nagy keserűségét.

Vagy pedig, teszem fel, vidám kedvedben vagy,
Szereted az asszonyt, és a termés ára is nagy,
Kabátban, nadrágban, nem férsz a kedvedtől,
Mindjárt ki szeretnél bújni a bőrödből.

Társaddal szegül ő, ki véled örüljön,
Vígságodban véled ily könnyen derüljön.
Bor az élet gyöngye, kedved pezsdülése,
Bánatról örömre való serdülése.

Ámde őneki is van egy nagy hibája,
Nem egy embernek lett gyilkos galibája.
Csak addig jó barát, szerető élettárs,
Amíg belőle is csak keveset kíván.

Hogyha uraddá lesz, és nem marad szolgád,
Bizony elhúzhatja hátadon a nótád.
Hogyha elengedik kapzsi, mohó, éhes,
Ellenséggé válik, és gyakran veszélyes.

Elvitte gyakran gazdák házát, földjét,
Pajtáját és gépét, jószágát és bőrét.
Aki szenvedélyét mindig megfékezi,
Alkohol hatalmát gyötrőn meg nem érzi.

Minden földi gyönyört mértékkel szeretni,
Az élet tengerén józanul evezni.
Látjátok barátim, fiatal házasok,
Sokkal nagyobb kincs ez, mint gondolnátok.

Ezért hát én nektek minden jót kívánok,
A bort egészséggel sokáig igyátok.
Üresen ne álljon pincétekben hordó,
Színig töltse meg mind az új és az ó.

Gondoljatok arra, hogy borotok legyen,
Dolgozzatok fürgén fönt a szőlőhegyen.
Ti, ifjú házasok, ha beteltek mézzel,
A szerelmi csókok sok édességével.

Van nektek is szőlő, és milyen gyönyörű,
De azt bekarózni nem is olyan könnyű.
Függőlegesen áll, nehéz rá felmászni,
Így a karózáshoz vízszintbe kell hozni.

A mi vőlegényünknek van oly derék ember,
Hogy e nehézséget legyőzze ő könnyen.
Éppen ezért nem hív bennünket karózni,
Megoldja magától, tud ő boldogulni.

Karózás gyümölcse élvezzék ők ketten,
Hogy mielőbb itten keresztelő legyen.
Erre a beszédre tegyünk igazságot,
Borral megpecsételt élő tanúságot.

Emelem poharam, s ürítem fenékig,
Legyetek boldogok éltetek végéig!

Bor behozatalakor VII. [512]

Ahol vígan vannak lányok és legények,
Ha szerit tehetem, én oda benézek.
Hogy ott jó bor is van, hiszen ebben va.
Egy nagy tapasztalatom.

Ne csodálkozzon hát így senki sem azon,
Hogy a bort szeretem, annak oka vagyon.
Őseim szokását el sem feledhetem,
Szent Boriska napján, pincében születtem.

Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
A jó bort csapról itta mind a kettő.
Ha az én gégémen egy csepp víz lefolyna,
A sírjában rögtön mindkettő forogna.

Én az Úristentől mindig azt kívánom,
Fulladjak a borba, az legyen halálom.
Húszhektós hordóba, borral legyen tele,
Hogyha vesztem érzem, abba ülök bele.

Kitátom a számat, dűl a jó bor belém,
Megfulladok, lelkem repül az ég felé,
Mennyország kapuja tárva áll előttem,
Mert a vizet még csizmámban sem tűrtem.

Na de most már elég, térjünk komoly szóra,
Hol van már a zenész, zengjen hát a nóta.
Halljuk az ifjú pár legkedvesebb dalát,
Isten adjon boromnak szerencsés éjszakát.

Bor behozatalakor VIII. [513]

Borban az igaz tűz, nem árpalé sörben,
Ázhatunk, fázhatunk még a sírgödörben.
Bort hoztam uraim! Ettől éled a kedv,
Nem is ad annyi virtust semmilyen más nedv.

De aztán rólam is megemlékezzetek,
Kiszáradt torokkal én sem beszélhetek.
Tessék násznagy uram! És ha nem sajnálja,
A hűen szolgáló vőfélyt is kínálja.

Tust rá zenész uram, később nektek jut,
Bírja még reggelig az udvaron a kút.
Ki nem akar inni, tovább az beszéljen,
Emelem poharam, s ki velem tart, éljen!

Bor behozatalakor IX. [514]

Egyenek, igyanak szavammal, biztatom,
A következő ételt mindjárt be is hozom.
Nincs itt szomorúság, hanem lakodalom,
Ételhez ital jár, biz azt én jól tudom.

Kerítsünk hát kancsót ide az asztalra,
Nosza rajta igyunk, minden jó falatra.
Nincs itt szomorúság, félre most a bajjal,
Vigadozzunk jól, míg ránk virrad a hajnal.

No csak mi ez a sok teli pohár sorban,
Asszonyok, menyecskék bátrabban, bátrabban.
Csak hogy aztán az is köztünk legyen mondva,
Ne álljon ma félre senkinek a kontya.

Borból a fehérnép keveset fogyasszon,
Mert nincs rútabb látvány, mint a részeg asszony.
Egyszer láttam egyet, jaj de megutáltam,
Hogyha rágondolok, borsózik a hátam.

Bor behozatalakor X. [515]

Emelem poharam! De tudják-e, kire.
Nem találják ki, csak várjanak végire.
Látom a szép nőknek élő bokrétáját,
Szerelmes ifjaknak szívbéli rózsáját.

Makacs agglegények hallgatag reményét,
Boldog házasságok egy-két szeme fényét.
Látom házigazdának jókedvű családját,
S e szép lakomának sok-sok jó barátját.

Azok, akik isznak, vagy inni készülnek,
Mind azok is, akik a konyhában sütnek.
Szép lányok, menyecskék, nézzetek most én rám,
No most már mit tegyek? Szót kire köszöntsek?

A jó házigazda, ki ellát szívesen,
Élete párjával soká-soká éljen.
A bőség, boldogság földi édenében,
Szép vendégkoszorú, minden szála éljen.

Éljen a kőműves, az asztalos, az ács,
S mind, ki részes benne, hogy épült ez a ház.
Mert, ha nem épül fel, most nem ülnénk benne,
Nem lenne most vígság ily vidám színhelye.

Éljen az útbiztos, meg az útkaparó,
Aki jó kedvünket hosszan biztosító,
Ezt az utat ide olyannak csinálta,
Hogy a násznép aztat könnyen megtalálta.

Éljen a bölcs tanács, mely nappal világít,
Az lészen az oka, hogy senki nem tágít.
A naptárcsináló, valamennyi éljen,
Hogy a mai napot mára tette éppen.

Éljen a pince is, a jó bornak telke,
Éljen a pincésznek nagyra becsült lelke.
Pince lelke a bor, s emberben a lélek,
A részeg emberben szépen összeférnek.

Éljen Noé apánk odafenn az égben,
Egy filoxériátlan hegyalja tövében.
Éljenek a torok, piktorok, kántorok,
Szóval tehát minden jó borivó torok.

Éljen soká a bor, éljen aki issza,
Józanság mindig másnap térjen vissza.
Ki nem akar inni, tovább az beszéljen,
Emelem poharam, s ki velem tart, éljen!

Bor behozatalakor XI. [516]

Most tehát magamnak bátorságot veszek,
Régi szokás szerint poharat emelek.
Köszöntöm sok vérrel megszentelt hazánkat,
Legyen áldott e hon, Istentől megáldott.

Mátrának bércei büszke koszorúján,
A Balaton partján, Duna-Tisza táján,
Örökkön-örökké szép magyar szó zengjen,
Népének szívében magyar vér pezsegjen.

Véres, borús napok ránk ne virradjanak,
Szabadság virágai mind viruljanak.
Legyen áldott a föld, melynek járjuk porát,
Áldott legyen a föld, melynek isszuk borát.

Múltunk is, jövőnk is magyar földben székel,
Tudja minden magyar, ez milyen szép hely.
Ha volt is hazánknak sok nehéz órája,
Osztoztunk mindnyájan nehéz fájdalmában.

Jöttek a fellegek, s el is mentek megint,
Borúra derű jött, az igazság szerint.
Ne búsulj jó hazám, nem hagyunk el téged,
Hűséges fiaid voltunk, s leszünk is neked.

Van még virág, van még az avaros réten,
Van még napfény, van még fönn a magyar égen.
A haza az első, feledni nem szabad,
Hazánkért ürítem most a poharamat.

Mind, ki együtt vagyunk jókedvű társaság,
Igya ki mindenki végső cseppig borát.
S míg iszik, magában mondja szíve, szája,
Adj Uram szép jövőt a magyar hazára!

Bor behozatalakor XII. [517]

Isten a vidámsághoz a bort adta,
Mint Szent Dávid már réges-régen megírta.
A gazdánk az összes hordóját kifúratta,
És minden üveg borát velem felhozatta.
Nem kocsmában vagyunk, nem kell itt fizetni,
Három éjjel, három nap mulathat mindenki.

Bor behozatalakor XIII. [518]

Uraim, töltsünk jó bort a pohárba,
A finom ételek áldomására!
A jó házigazdánknak az a nagy gondja,
Mivel csapra van ütve minden hordója.
Igyanak bőséggel, nehogy megfölösödjék,
Ne adj’ Isten, még a fia újra nősüljön.
Töltsék tele a poharat, igyunk az új párra,
Boldogságukra, és az öt-hat apróságra!

Bor behozatalakor XIV. [519]

Adjon az Isten mindnyájunkna.
Jó zamatú, fehér színű,
Tőkéből termett sok bort!
Dicsérlek is, szidlak is, te jóízű lőre,
Tudni, az este is leültettél a pince fenekére.
Csak az Isten tudja, mi lelte a lábam,
Nem akart megbírni, csak a földet kereste a hátam.
Húztál, vontál, lökdöstél, taszigáltál,
Az árokban kutyákkal nyalogattattál.
Máskülönben jóban vagyunk ám vele,
Mert igazi szőlőtőkének a leve.
Kapafokkal kocogtatott, ollóval kanyargatott,
Permetlével lepriccelt, berregő nyavalyával körbejárt,
Cukorral megkeresztelt áldott jó leve.
Azt mondják, ez a bor: pincébe csalogató,
Asszonyszomorító, ruharongyosító,
Elmeháborító, bugyellárislaposító,
Árokba taszigáló, anyósharagító.
Ej, te bor, hát szabad ezt tenni.
Emberrel, asszonnyal ilyet cselekedtél.
Gyerünk elő, a katonai regulával!
Parancs, az parancs. Irány jobbra, balra,
Mars az áristomba!

Bor behozatalakor XV. [520]

Vigad az asszony, nem pörget most orsót,
A kezemben látok egy tele boroskorsót.
Adjon neki az Isten máskor is egy kis bort,
Részegen az urán nem tudja elverni a port.

Bor behozatalakor  XVI. [521]

Kedves vendégeink!
Nem tudom, mi van magukkal,
Oly kevésszer hívtak, pedig Maróco.
Eddig már ötször is ittak.
Igyanak csak vendégeim, van még a hordóban,
Tehetségem szerint járogatok a korsóval.
Ha engem nem látnak, legyen azért víg kedvük,
Ha mégis szomjaznak, vakarják a fülük!

Bor behozatalakor  XVII. [522]

Áldott legyen a szőlőtőke, mely a bort termi,
A szorgos gazda leszüreteli, kezeli.
A jó vendégeinek általam beküldi,
Ígérem, hogy a kancsó sosem ürül ki.
Töltsenek a poharukba, igyunk egyet rája,
Nem is magyar ember, kinek marad a poharába!
Csak le vele!

Bor behozatalakor  XVIII. [523]

Ej, kedves vendégek, de keveset isznak,
Nincs itt sok barátja Noé bácsinak.
Ő a szőlőt megmentette, gondolt a mára,
Maguk meg csak néznek a teli pohárra.
Vagy talán ő házban mindenki vízzel él.
Vagy megülte a gyomrát a sok sütemény.
Bíztassák csak egymást, fogyjon a pohárból,
Fogyasszanak csak ebből az orvosságból!
Mit szól majd a gazda, ha nem fogy a bora.
Igyunk akkor egyet a gazduramra!

Bor behozatalakor XIX. [524]

Noé apánk bölcsen tette, hogy a szőlőtőkét megmentette.
Kedvünk hát most mitől volna, ha a nedve meg nem volna.
Igyunk tehát gondra, búra, mert hátha vízözön lesz újra!
E poharat az ő nevére, Noé apánk emlékére.
Egészségünkre!

Bor behozatalakor XX. [525]

Szívünk vidámítására Isten a bort adta,
Amint zsoltárában Szent Dávid megírta.
Azért a jó gazdánk a hordóját kifúrta,
Tele kancsó borát ide fölhozatta.
Azért jó uraim, a borból igyanak,
A lakodalomban vígan mulassanak.
Köszöntsék e kancsót, el ne aludjanak,
A vőfélyeknek kis borocskát adjanak.

Bor behozatalakor XXI. [526]

Isten a bort szívvidámításra adta,
Szent Dávid zsoltárában megírta.
Ezért jó gazdánk hordóját kifúrta,
Tele üveg bort ide fölhozta,
Hogy vendégei igyanak, és nehogy elaludjanak.
De egy kis itókát a csaposnak is hagyjanak,
Így aztán majd én is jobban forgatom magamat,
Ha a bor áztatja száraz torkomat.
Minthogy bolhák csípnék az oldalamat.

Bor behozatalakor XXII. [527]

Elhoztam a görbe csajkos fának levét,
Habár tudom, hogy nem én kapáltam tövét.
Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
Így tehát a jó bort csapról itta mind a kettő.
Mert ha az én torkomon egy csepp víz lefolyna,
Nagyapám sírjában rögtön megfordulna.

Az Úristentől most is azt kívánom,
Fulladjak egy hordóba, ott legyen halálom!
Százakós hordó borral legyen tele,
Ha vesztemet érzem, abba ülök bele!
Eltátom a számat, dűl a jó bor belém,
Ha meg kell halnom, lelkem repül az ég felé.
Angyalok visznek mennybe, ahogy dukál,
Szent Péter az ajtóban szalutál.
Azt mondja: „Uram, vedd be ezt kebledre,
Mert életében a vizet csizmáján se szerette..
És most hát uraim, igyanak belőle,
Meglássák, hogy mindenkinek jó kedve lesz tőle!

Bor behozatalakor XXIII. [528]

Nagy Ivó az én becsületes nevem,
A bort én szeretem.
Szent Borbála napján pincében születtem.
Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
A bort csap alul itta mind a kettő.
Ha az én gégémen egy csepp víz lefolyna,
Sírjában mindkettő rögtön megfordulna.
Egészségünkre!

Bor behozatalakor XXIV. [529]

Adjon Isten minden jót, de főképpen lelki jót!
Tele legyen minden icce,
Minden pince, minden bolt.
Mint régen, görög, lengyel, muszka, tót,
Idejében hogyan volt.
Ez ám az a girbe-görbe tőkének a leve,
Amit görbe késsel tisztogatnak,
Kapafokkal kopogtatnak, bor ennek a neve.
Ez nem egyéb, mint elmebódító,
Erszénytisztító, széplány csábító.
És velem is a múltkor mit cselekedtél,
Még a sárba is kevertél.
A jóravaló lányokat mind rám csábítottad,
Még a kutyákat is utánam uszítottad.
Na, most felelj!
De nem mersz, mert megijedtél.
Na, most tudod, mi a katonai regula.
Egy, kettő, mars le az áristomba!

Bor behozatalakor XXV. [530]

Te bor, te szép és jó vagy,
Becsületed előttem igen nagy.
Mivel hogy szép hegyoldalban teremtél,
Sok jó munka által szépen megnevelődtél.
De tudod-e, énvelem a múltkor mit tettél.
Utamat álltad, és jól földhöz vertél.
Aztán az asszonyok is téged átkoznak mindenben,
Mert csak te általad esnek ők szégyenbe.
Mert ha megjárod valamelyiknek a fejét,
Félrerántod annak a fejkötőjét.
Mert mit tesz az asszony, fut a faluba,
Úgy fut, hogy majd elveszik előle az előruha.
Fut, fut, végre mégis betér egy házhoz,
Tudniillik a komaasszonyához.
„Komámasszony, mondok egy újságot.
Telemertem otthon búzával a zsákot.
Nem tudja-e, hogy kell a kocsmába,
Mert már nem merem otthon tartani a kamrába.
Szövetkezzünk, édes komámasszony,
Vigyük el hát ketten, kettőnknek elég lesz mulatni a héten!.
Úgy tesznek, fogják és elviszik,
A fene tudja, máig is mind a kettő hol iszik!
Ezért hát asszonyok, titeket büntetni nem árt,
Mert nem csak néha-néha,
Hanem sokszor megteszitek a kárt!
Neki, te bor, meg büntetés lesz a fejeden,
Miért nem maradtál meg előbbi helyeden.
Hallottad-e, hogy mi a katonai regula.
Magyarul mondom: egy-kettő, mars be az áristomba!

Bor behozatalakor XXVI. [531]

Jó szőlőtőke vala, aki a bort termé,
Az is jó ember vala, aki szüretelé,
De még az is jó vala, aki ide küldé,
Igyanak hát!

Bor behozatalakor XXVII. [532]

A Föld virágozzék, bátor megmaradást,
Hajnali szellő fújjon reánk áldást,
Ragyogó napfény mondjon vigasztalást!
Verseimnek végét ezzel bekapcsolom,
Most már mindnyájunkat Istennek ajánlom.
Kezemben régóta a szőlőnek leve,
Ezzel dicsértessék az Úr Jézus neve!

Bor behozatalakor XXVIII. [533]

Nagy forradalom van lent a pincében,
Csapot ütöttek a hordó fenekére.
Megölték a hordót, már folyik a vére,
A tisztelt vendégek nem kis örömére.

Egy teli üveget, íme fel is hoztam,
Hogy el ne ejtsem, jól magamhoz szorítottam.
Mert szívvidámító a hordónak a vére,
Aki issza, váljék jó egészségére.

Bor behozatalakor XXIX. [534]

Ahol vígan vannak lányok és legények,
Ha szerét tehetem, magam is benézek,
Mert ott borocska van, biztosan tudom,
Hisz ilyesmiben van tapasztalatom.

Nem csoda, biz Isten, a jó bort szeretem,
Szent Borbála napján pincében születtem.
Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
A jó bort szörnyen szerette mind a kettő.

Ha az én torkomon egy kis víz lefolyna,
Mindkettő a sírban rögtön megfordulna.
Én az Úristentől most csak azt kívánom,
Hogyha beteg leszek, és eljő a halálom,
Húszakós nagy hordó borral legyen tele,
Ha vesztemet érzem, abba ülök bele.
Kitátom a számat, dűl a jó bor belé,
Ha meghaltam, lelkem repül a mennyekbe.

Angyalok visznek a mennybe, amint dukál,
Szent Péter a kapuban szalutál.
„Uram, ezt a fogadd a te kebeledre,
Éltében a vizet csizmáján se tűrte.

De most már elég lesz ebből a szövegből,
Igyunk e jó borból, töltsünk az üvegből!

Bor behozatalakor XXX. [535]

Törökök császár.
Mikor hazánkban járt,
Megkérdezett eg.
Fogoly magyar katonát.
„Ugyan édes fiam,
Áruld már el nekem,
Miért nem bí.
A magyarra.
Egész török népem?.
A derék magyar vité.
Erre azt felelte,
Hogy „jó veresbor.
Iszik itt fiatalja-öregje..
Kövessük hát mi i.
Ezt a szép hagyományt,
Ürítsünk fenéki.
Minden borospohárt!